Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)

2003-09-06 / 205. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 6. Családi kör OTTHON ÖLVE UTAZÁS Ahol az egyke nem önzés... ...hanem „hazafias és erkölcsi" kötelesség KOHÁN ISTVÁN int ismeretes, Kína egymilliárd 200 mil­lió lakosával jelenleg földünk legnépesebb országa, s így gazda­ság- és társadalom- politikájának egyik legfontosabb fel­adata a túlnépesedés megakadályo­zása, ami azonban bizonyos magya­rázatra szorul. Avüágtöbbi országá­val összehasonlítva ugyanis a nép­sűrűség nem nagy, megközelítőleg 125 főt tesz ki négyzetkilométeren­ként, ám ezt a hatalmas népességet az ország területének mindössze 10,3 százalékát kitevő 99 millió hek­tár szántóterületnek kell eltartania. Egy főre tehát 0,1 hektár szántóterü­letjut csak, ami világviszonylatban a legalacsonyabb mutatók közé tarto­zik. Indiában például, melynek össz­területe 3,3 millió négyzetldlométer, míg lakóinak száma megközelíti az egymilliárdot, így népsűrűsége 300 főt tesz ki négyzetkilométerenként, az egy főre eső szántóterület eléri a 0,2 hektárt, tehát a kínainak a dup­láját. Az illetékesek most azt szeret­nék elérni, hogy az egygyermekes családmodell elterjesztésével a je­lenlegi egymilliárd 200 milliós la­kosságszám ezen a szinten tetőzzön, amelyet fokozatosan a kívánt szintre lehetne csökkenteni. Ezek a kérdések foglalkoztatnak, amikor látogatást teszünk Sanghaj egyik negyedének utcairodájában, amelynek feladatai közé tartozik többek között a családtervezési pro­paganda is, egészségvédelmi állo­másai által. A meglátogatott kiren­deltség első látásra orvosi rendelő­nek tűnik, amit a dolgozók köpenyé­nek fehér színe is megerősíteni lát­szik, ám hamarosan kiderül, hogy itt gyógyítással nem foglalkoznak, csak tanácsadással, valamint az egész ügy propagálásával. Itt tudatosítjuk csak igazán, milyen keveset ér, ha Kínában valaki beéri a törvények is­meretével, ami tulajdonképpen csak kiindulópont, amelyet azután a va­lóság gazdagít. Ezt bizonyítja töb­bek között az a tény is, hogy bár a törvények szerint férfiaknál 22, nők­nél pedig 20 év a házasságkötés alsó határa, a tanácsadás következtében a lányok általában 24-25 éves ko­rukban mennek férjhez, míg a férfi­ak 27-28 éves korban nősülnek. A továbbiakban megtudjuk, hogy a ta­nácsadás keretében arra igyekeznek rábírni a házastársakat, hogy csak egyetlen gyermeket vállaljanak. Az egygyermekes családok ugyanis megkapják az „egy gyereket szülők könyvecskéjét”, s akinek ez a könyve megvan és betartja fogadalmát, an­nak havi öt jüan családi pótlékot fo­lyósítanak tizenhat éven át, tehát lé­nyegében a gyermek nagykorúságá­ig, sőt mi több, bölcsődébe, óvodá­ba, középiskolába is ingyen járhat az egy szem. Mindezen túlmenően az egygyermekes családok könnyeb­ben jutnak lakáshoz, s gyerekük előnyben részesül a különböző szin­tű felsőoktatási intézményekbe való felvételnél is. A törvényben előírtnál később házasulok két héttel több há­zassági szabadságot kapnak, mint a többiek, a nők pedig két héttel több szülési szabadságot. Amint azonban hangsúlyozzák, itt nem tilalmakról, inkább tanácsokról van szó, amit senkinek sem kötelező betartania, ám később maga látja majd kárát. Amint maguk hangsúlyozzák, a népszaporulat szükségességéhez kétség nem férhet, s bár úgyszólván minden utcasarkon ott láthatók az erre figyelmeztető hirdetőtáblák, mégis szükségesek azok az intézke­dések, amelyek az egyetlen gyermek vállalására buzdítanak. Megjegyzé­sünkre, hogy mégsem erkölcsös do­log, ha a társadalom a sokgyerme­keseket, tehát a hátrányos helyzetű- eket bünteti, míg az egygyermekese­ket, vagyis a jobban élőket jutalmaz­za, azt a választ kapjuk, hogy vagy biztosítják a népszaporulat csökken­tését, vagy távlatilag hozzájárulnak az éhínség, sőt éhhalál elterjedésé­hez, amire a kínai történelem folya­mán számos példa akadt. Harmadik lehetőség tehát nincs. Az illetékesek elégedettek, mivel azt tapasztalják, hogy úgyszólván valamennyi szülő­képes nő előre megtervezi családja nagyságát. Tanácsadásaik értelmé­ben a nem kívánt terhesség ellen a nők mindenekelőtt fogamzásgátló tablettával, továbbá pesszáriummal, injekcióval, valamint petevezeték­elkötéssel és egyéb módon védekez­nek. A továbbiakban azt is megtud­juk, hogy a gyerek születésének idő­pontját is egyeztetik a tanácsadó szervekkel. Az elért eredmények számbeli demonstrálása után úgy érezzük, csak tiszteletet érdemel ez a népesedéspolitika, s a nép, ame­lyik vállalja ennek terheit. A CSALÁDTERVEZÉS EREDMÉNYEI A legtöbb Kínába látogató külföldi szívesen veszi, ha a családtervezés ismeretein túlmenően, melynek lé­nyege az „egyetlen gyermek egy csa­ládban” jelszó, annak gyakorlati eredményeivel is megismerkedhet. Ezekkel az eredményekkel az egyik meglátogatott bölcsődében, vala­mint egy óvodában volt alkalmunk közelebbről is megismerkedni, ahol azt tapasztaltuk, hogy Kínában a gyerekek is hamar megtanulnak „vi­selkedni”. A gyerekek többsége való­ban jó és könnyen szót fogad, s lé­nyegében nincs benne önzés és ag­resszivitás. A meglátogatott bölcső­de egyik alkalmazottja azzal a szen­zációs állítással lepett meg, hogy ná­luk az egyévesek már lényegében szobatiszták, ami annak is köszön­hető, hogy a délutáni pihenés után, mihelyt felébrednek, addig kell a kis edénykén ülniük, míg el nem végzik a dolgukat, kisdologra viszont már többnyire maguktól mennek. Mivel lassan elérkezik az ebédidő, az ebédeltetés menetét is végignéz­hetjük. Az apróságok hármasával ül­nek egy lócaszerű alkalmatosságon, előttük egy alacsony sámedlin a da- dus, kezében tálcával s a tálcán há­rom rizsestálkával és három kanálkával. A kicsik sorban kapnak egy-egy kanálka rizst, miközben né­mán esznek, türelmesen várnak so­rukra, egyikük sem követelődzik, nem akar előnyt élvezni. így a kínai már kiskorában megtanulja, hogy a világon nincs egyedül, minek követ­keztében osztozkodnia kell mások­kal, s így mások között kell megta­lálnia helyét e világban. Ugyancsak külön igyekeznek foglalkozni a kü­lönböző korú gyerekekkel, s úgy­szólván minden percre kiterjedően igyekeznek megszervezni egész na­pos tevékenységüket. A gyerekek pufókok és egészséges kinézetűek, s valóban elképesztő fegyelemmel fújják a közös éneket még a legap­róbbak is. A gyerek aztán értelem­szerűen megszokja, hogy alkalmaz­kodnia kell később az iskolában is. Figyelemre méltó, hogy az elmon­dottak eredményeként a balkezesek előbb-utóbb megtanulják jobb kezü­ket használni, annál is inkább, mivel a hagyományok szerint „a balkezes írás rendszerint balszerencsét hoz”. A kínaiak gyerekszeretete érvénye­sült a „kulturális forradalom” idő­szakában is, amikor a felnőttek kék és szürke egyenruhában jártak, míg a gyerekeket meglehetősen színesen öltöztették. Ebből azonban nem kö­vetkezik, hogy a gyermekszeretet Kí­nában azonos a gyermekek elké- nyeztetésével. A kínai szülő legfőbb kívánsága, hogy gyermeke „kuaj” le­gyen, amit pontosan lefordítani szinte lehetetlen, s szabatosan talán azt jelenti, hogy a gyermek legyen engedelmes, szelíd jó magaviseletű. A kínai szülő nemcsak arra gondol, hogy mit tegyen a gyermekeiért, ha­nem arra is, mit várhat el a gyerek­től, ha majd ő, mármint a, szülő megöregszik. A gyermeki kötelesség konfuciusi erény, tartják a kínaiak, s bár a történelem folyamán a nagy mestert nem mindig értékelték egy­formán, a konfuciusi erkölcsi nor­mák hatása jelenleg is érződik a kí­nai gondolkodásmódban. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a kínai gyer­mekeket nem Andersen-mesékkel igyekeznek nevelni, hanem inkább önfeláldozó fiúcskák történeteivel. Az egyik ilyen történet például arról szól, hogy egy hősies fiúcska hagyta, hogy a moszkitók hadd szívják a vé­rét, mert így akarta szüleit megóvni a moszkitócsípéstől. A kínai gondolkodásmód egyik sajá­tossága, hogy az öregek tisztelete mindig is hagyomány volt Kínában. A kínai ember egyáltalán nem fél az öregkortól, sőt éveinek múlásával egyre elégedettebbé válik. Ennek ér­telmében a nőknél sem jelent sér­tést, sőt a megtiszteltetés jeleként fogják fel, ha valakit öregnek nevez­nek, illetve neve elé helyezik a „lao” (=öreg) szócskát. A hagyományos kínai gondolkodás ugyanis azt tart­ja, hogy ahogyan fogyatkozik az em­ber fizikai ereje, úgy növekszik a bölcsessége. így aztán a családi kö­telék értelmezése bizonyos értelem­ben értékes előnyöket jelentett és je­lent még a jelenlegi társadalmi és gazdasági viszonyok mellett is mind az öregeknek, mind pedig a fiatalok­nak. Egykék bölcsődében (Képarchívum) HÍVATLAN LÁTOGATÓK Darazsak SZTRECSKÓ RUDOLF A darazsak közül a társas redősszár­nyú darazsak (Vespidae) családjá­nak tagjai jelentik háztartásunkban és lakóhelyünk környékén a legtöbb veszélyt. Könnyen felismerni őket redőzöttre hajtogatott szárnyukról és figyelmeztető, sárga-fekete színe­zetű testükről. Mérget tartalmazó fullánkjuk szúrása erős fájdalommal jár, s a helye az érzékenyebb embe­reknél néhány napra feldagad. Mint nevük is jelzi, nagyobb egyedszámú családokban élnek; fészküket a sza­badban faodúkba és más üregekbe, lakott helyen padlásra, ablakok szegletébe, párkány, eresz alá vagy ritkán látogatott mellékhelyiségekbe építik. Utódaikat feldarabolt ízeltlá­búakkal (rovarok, lárvák, hernyók) etetik. Nálunk a társas redősszámyú darazsaknak húsz faját tartják szá­mon. Közülük a legnagyobb (18-40 mm) a rajzon látható lódarázs (Vespa crabro). Nemcsak a legter­metesebb, a legveszedelmesebb is fajtársai közül - szúrása nyomán ha­lálesetet is feljegyeztek már. Fészke közelében különösen agresszív. A darazsak nagyon szeretik az édes­séget, ezért hamar megjelennek az előhagyott üdítőspalackon, -pohá­ron, gyümölcsön, süteményen. Ilyenkor óvatlanságunk végzetes le­het: a darázs ugyanis a torkunkba szúrhat. Ha ez bekövetkezik, a torok magasságában azonnal szorítsunk a nyakra jeget, és telefonáljunk gyors­mentőkért vagy rohanjunk az érin­tettel orvoshoz. A szúrás helye ugyanis annyira bedagadhat, hogy a levegő útját elzárva, a szerencséden megfullad. Sok esetben egyébként is csak az azonnali gégemetszés ment­heti meg az életét. A darazsak ellen való védekezésnél fon­tos tudnivaló, hogy ezek a veszélyes rova­rok napos, meleg idő­ben aktívak igazán, hi­degben lelassulnak vagy megdermednek. Ennek ismeretében aránylag könnyű tőlük megszabadulni. Hűvö­sebb hajnalon helyez­zünk a fészkük alá egy vödröt vagy dézsát, me­lyet félig megtöltöt­tünk hideg - még jobb, ha jeges - vízzel, és a fészket határozott mozdulattal üssük az edénybe (a víz arra szolgál, hogy a darázscsalád esetíeg élénkebb tagja­it is elbágyassza). így már könnyű­szerrel elbánhatunk velük. CSALÁDI KISKERTÉSZ Szeptember a kertben CSANDA PÉTER Fejezzük be a telepítést Most, a hónap elején fejezzük be a szamócapalánták ültetését. A később telepített palánták - bármilyen fejlettek legyenek is - gyak­ran nem gyökeresednek meg kellőképpen, emiatt felfagynak, rosz- szul telelnek át, és tavasszal nem hoznak termést. Az ilyen szamó- caágyást tavasszal pótolgatni kell, és bizony gyakran a következő évig kell várni, amíg termést szüretelhetünk róluk. Tegyük a fagyasztóba A saját fogyasztásra vagy vetésre szánt szárazbabot kilós műanyag zacskóban előbb 6 órára a hűtőbe, majd 12 órára a mélyhűtőbe he­lyezzük (fokozatos hűtés). Végül ismét 6 órára megint a hűtőbe rakjuk. A kezelt babot rövid szárítás után az éléskamrában tárol­hatjuk. A tárolásra szánt száraz borsóban hasonlóképpen elpusztít­hatjuk a benne fejlődő zsizsikeket. Növényvédelem Ne feledjük a káposztaféléket rendszeresen ellenőrizni és szükség szerint a hernyók, a levéltetvek vagy a közönséges molytetű ellen kezelni. A káposzta-bagolylepke hernyóit addig kell elpusztítani, amíg csoportosan a levelek fonákján tartózkodnak. Az idősebb her­nyók befurakodnak a káposztafejekbe, ahol már védve vannak. Te­hát a készítményeket a lárvakelés kezdetén (a fiatal hernyók ellen) alkalmazzuk. Környezetkímélő védekezés Az utóbbi években a vadgesztenyefa leveleit országszerte károsítja a vadgesztenyelevél-aknázómoly. A kártétel következtében a levé­len tipikus tünetek jelennek meg, az először még világos színű fol­tok sötétbarna színűvé válnak. Ezek a levelek idő előtt összesod­ródnak, elszáradnak és lehullanak. A következő évi kártételt csök­kenthetjük, ha a lehullott leveleket összegyűjtjük és elégetjük. A darázskár megelőzése A legegyszerűbb befőttes üveg is megfelel a célnak, ha erjedő fo­lyadékkal (sörrel, musttal, szörppel) megtöltjük, lefedjük kilyu­kasztott műanyag fóliával, és felakasztjuk a szőlőtőkére vagy gyü­mölcsfára. Nagyon sok műanyag flakon is alkalmas, vagy alkal­massá tehető darázsfogásra. Az ilyen egyszerű eszköz is meg tudja óvni a szőlőt és a gyümölcsöt a darazsak károsításától. Hónapos retek ősszel Októberi friss fogyasztásra termeszthetünk saját szükségletünkre hónapos retket is. Legcélszerűbb szeptember elején vetni, mert így október derekán szedhető. A vetéstől kezdve öntözzük, hiszen a nyár vége rendszerint meleg és száraz. Kalciumhiány okozza Az alma keserűfoltossága ellen a fákat (különösen a hajlamos téli fajtákat) kalciumot tartalmazó levéltrágyákkal permetezzük (pl. Florasin Calcium plus, Lamag Vápnik, Wuxal Kalcium). Az utolsó kezelést legkésőbb két héttel a szüret előtt végezzük el. A diófák metszése A termőkorú fákat csak a legszükségesebb, gyenge ritkító metszés­ben részesítjük. A száraz ágakat és a kisebb gallyakat az év bár­mely szakaszában eltávolíthatjuk, de az élő, nagyobb ágakat csak szeptember elején vágjuk ki, amikor a nedvkeringés már szűnőben van, és a sebhely még a tél beálltáig jórészt beforr. A dió ugyanis erősen nedvezik-könnyezik, különösen a kora tavaszi időszakban. A kifolyó nedv akadályozza a seb gyógyulását. Hagymások, gumósok A tavasszal virágzó hagymások (nárcisz, jácint, tulipán) ültetésé­nek legmegfelelőbb ideje ebben a hónapban van. Vigyázzunk, mert nem kedvelik a frissen trágyázott földet, csak jó kerti földbe ültes­sük. Az ültetési mélység a hagymák nagyságának két-háromszoro- sa legyen. Az elvirágzott kardvirág gumóit szedjük fel, tisztítsuk meg a föld­től, válasszuk le róluk a kis gumókezdeményeket. A szárat vágjuk 10 cm-esre, és száraz, szellős helyen tároljuk, de csak az egészsége­seket. Karácsonyra virágzik Szeptember végén cserépbe is ültethetünk jácintot. A nagyobb hagymákat úgy ültessük bele, hogy 1/3 részük álljon ki a földből. A cserepeket 8-10 °C-os helyen kell tartanunk legalább két hónapig, amíg a hagymák meggyökeresednek. Ezalatt csak keveset öntözzük. A hagymákat (a bimbók megjelenéséig) sötétben kell nevelni, ezért a cserepekre tegyünk fekete papírból készült sötét sapkát, süveget. Áttelelő spenót A vetést szeptember derekától végéig végezhetjük. A megfelelően fejlett növények a telet átvészelik és tavasszal szedhetők. A száraz talaj miatt a vetést követően szükség szerint öntözni kell. A vetést úgy kell időzíteni, hogy a hidegek beálltáig, tehát november elejére legalább 3-4 levelet fejlesszen a spenót. így kora tavasszal a levelek általában 3 héttel korábban szedhetők (a tavasszal vetett spenót­hoz képest). Diószüret A dió betakarítása azzal kezdődik, hogy a fák alatt a füvet lekaszál­juk, mert a lehullott és lerázott gyümölcsöt csak így tudjuk össze­szedni. A szüretet akkor kell megkezdeni, amikor a zöld burok már megrepedt. Régi téves nézet, hogy a diófa annál kiadósabban te­rem, minél jobban „megverik” ősszel. A terméseket az ágak rázoga- tásával, esetleg vékony, hajlékony botokkal az ágakra mért, kímé­letes ütésekkel lehet és ajánlott elválasztani a termőrészektől. Ha csak egy mód van rá, inkább várjuk meg a természetes dióhullást, mert a legkíméletesebb veregetéssel is sok kárt teszünk a követke­ző évi termőrészekben. Tetejezés A támrendszer mellett nevelt paradicsom főhajtásának csúcsát tá­volítsuk el oly módon, hogy 1-2 levél maradjon az utolsó fürt felett. Ezzel elősegítjük a gyorsabb érést. A hónap végén várható első ta­laj menti fagyok előtt a még zöld paradicsomokat is szedjük le. Ezek ládába rakva szobahőmérsékleten is beérnek, napfényre nincs hozzá szükségük. A szerző kertészmérnök

Next

/
Thumbnails
Contents