Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)
2003-09-26 / 221. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 26. KOMMENTÁR Osztály elleni izgatás TÓTH MIHÁLY Mint minden sztrájk idején, a mai országos figyelmeztető munka- beszüntetés órájában is felteszem a kérdést: mi ellen tiltakoznak a munkavállalók? Az érdekvédelmi központ válasza úgy általánosságban: az alkalmazottak kedvezőtlen szociális helyzetének javításáért, a kormány és a munkáltatók hajthatatlansága ellen. A melós csak elvétve múlatja idejét naplóírással, de még az egyetemi végzettségű munkavállaló is csak ritkán jegyzi fel anyagi fel- emelkedésének vagy leépülésének állomásait. Odajutottunk, hogy a bérből élők talán többségének már arra sincs lehetősége, hogy az újságban elolvassa, a parlament legújabban milyen törvényt alkotott a legszegényebbek rovására; meggondolja, újságot vegyen-e a zsebében kuncogó tízesért, vagy fél liter tejet. Helyzetünk alakulásának illusztrálására most felsorolhatnám a parlament és a kormány egy évtized alatt hozott munkajogi döntéseit. Helyszűke miatt nem teszem. Ahány paragrafus, annyi munkavállaló-ellenes intézkedés. Ki tudná megmondani, hogy a rendszerváltást követően mikor és melyik munkahelyen hangzott el előszóra „ha nem tetszik, le is út, fel is út”, de „premierjének” már biztosan van tíz éve. Volt egy időszak, hogy a munkáltatók széltében-hosszában csak a munkaerőpiac rugalmatlanságára panaszkodtak. Az egyszerű szaki el se tudta képzelni, eszik-e vagy isszák a rugalmatlan munkaerőpiacot. Bezzeg tisztában voltak mibenlétével a parlamenti képviselők! És módosították a felmondási szabályokat. De véletlenül se úgy, hogy a munkavállalónak is haszna legyen belőle. Hosszú lenne az elmúlt évtizedben hozott munkajogi rendelkezések listája, amelynek hatására Szlovákiában a közérzetet illetően odajutottunk, ahol vagyunk. A második Dzurinda-kormány féloldali süketségben szenved, csak azt hallja meg, ami neki és a munkaadóknak kedves. Ilyen viszonyok között természetes, hogy a jobboldali miniszterek és a munkáltatók a figyelmeztető sztrájkot megelőző napokban előre és kárörvendve megjósolhatták, hogy az általános sztrájk távolról se lesz általános. A munkajogi rendelkezések már önmagukban elegendőek az akcióra készülők megfélemlítéséhez. Számítsuk még ehhez hozzá, hogy némely, többnyire újgazdag, tehát privatizáló munkaadóknak vén elefántéhoz hasonló az emlékezőtehetsége, ha meg kell jegyezni, hogy alkalmazottai közül kik azok, akik a sztrájk előkészítésének napjaiban különösen ütötték a vasat. Szervezett fellépésre egy megfélemlített tömeg nem alkalmas. A teljesen elkeseredett megfélemlítettek végső menedéke a lázadás. A Dzurinda-kormányban és környékén egymásba ér a képzett politológusok és közgazdászok számítógépe. Nekik, elméletileg, nem kell magyarázni, mi a különbség egy szervezett fellépés és a lázadás között. Mit tehet egy törvénytisztelő munkavállaló, ha a kormány szegénynyúzó főkolomposai ellen kíván fellépni? Semmit! Sztrájkkal se. A törvényhozók engedelmesen megszavazták Kaník és Mikloš javaslatait, jogilag tehát rendben van, hogy például újévtől a kiskeresetűek táppénze egyharmadával csökken. Kaník miniszter svungban van. Szó szerint ezt nyilatkozta: „A kisfizetésűeknek kifizetődik megbetegedni, táppénzre menni...”. Normális demokráciában ilyen kijelentésről egy tehetséges ügyvédbojtár is be tudja bizonyítani, hogy itt osztály elleni izgatásról van szó. Vajon mit szólnak ehhez az esélyegyenlőséggel foglalkozó politikusok? Az ember nyilván nem szokta meg, hogy idült alkoholista koldusasszonyokból átváltozott jó tündérek ilyen ajánlattal állnak elő, ezért csak álltam ott vagy tizenöt percet, miközben az agyam veszettül darálta a különböző lehetőségeket. Mi a fenét kívánjak? Boldogságot? Naná, majd járhatok egész nap fültől fülig húzott szájjal. Én igenis szeretem néha a boron- gós őszi hangulatot. Kérjek gondtalan életet, sikert? Hogyne, még elbíznám magam. Eddig mindig a saját káromon tanultam, mégis vittem valamire. Kérjek sok pénzt? Ugyan már, hiszen világosan emlékszem arra a pillanatra, amikor egy amerikai szupermarket kellős közepén álltam, kezemben addig elérhetetlennek tűnő dolgokkal, hordozható számítógéppel, szép cipővel, elegáns ruhával és rengeteg likőrrel töltött csokoládéval, és nem tudtam már mire költeni. Akkor talán kívánjam azt, hogy jelentős pocakom és dadogó beszédem ellenére bukjanak rám a nők? Én igenis szeretek egyedül lenni, egyedül mászni a domboldalon az avarban. Ja, apropó, el is felejtettem, Kö- zép-Afrikában egymást gyilkolják az emberek, milliók éheznek a világon, egyébként még mindig vannak kannibálok, még mindig ömlik a mérges füst a gyárkéményekből, továbbra sem találták fel az analóg számítógépet, máig nem jöttek el az ufók. Máig nem sikerült pontos választ kapnom a kérdésre: miért vagyunk ezen a világon? így hát csak azt kívántam, hogy minden valódi koldusasszonynak legyen meg a mindennapi kenyere. A jótevő álma SZABÓ GERGELY Megszántam végre azt a nőt, akit minden reggel ott látok térdepelni a pozsonyi Kő téren, általában hihetetlenül disszonáns hangon ételért könyörög. Nem tudom, hogy álkoldus-e vagy valódi, mindenesetre eléggé eszelősen csinálja ahhoz, hogy meggyőzzön. Mindegy. Találtam a zsebemben egy alig koszos tízkoronást, a kezébe nyomtam és elmenekültem. Egész nap dolgoztam, két hivatalba is el kellett rohannom, kiment az egész a fejemből. Csak amikor este végignyújtóztam az ágyamon, akkor jutott eszembe a nő. Végigfutott rajtam a borzongás, eszelős könyörgése sokáig zúgott a fülemben. Úgy kell nekem, persze hogy vele álmodtam, pontosabban vele kapcsolatban. Az történt ugyanis, hogy ismét végigper- gett a szemem előtt az előző nap, ahogy baktatok át a téren, a munkahelyem irányába. A nő természetesen ott volt, ám most nem sipítozott. Az egészben az volt a furcsa, hogy rajtunk kívül senki sem volt a közelben. Akkor már kezdtem sejteni, hogy csak álmodom. Akkor lettem ebben teljesen biztos, amikor - mint a mesében - megrázta magát, és átváltozott. „Én vagyok az álruhás jó tündér, és most szeretném meghálálni, amit ma reggel tettél” - mondta egy cseppet sem sipítozó hangon, kedvesen mosolyogva. S aztán - mint a mesében -, hozzátette: „Kívánj valamit!”- Egész nap itt unatkozik, apuka! Ilyen szép időben miért nem megy le egy kicsit kukázni? (Lehoczki István rajza) Két véleménycsoport alakult ki az ENSZ-ről, holott a dolog ennél sokkal egyszerűbb Irakvilág s ami még jön Nem használjuk, úgyse’ jó semmire. Nem is lehet jó bármire, ha eleve nem akarják használni. FÜZES OSZKÁR Nagyjából e két véleménycsoport alakult ki az ENSZ-ről, holott a dolog sokkal egyszerűbb. A világ- szervezet akkor jó valamire, ha a nemzetközi biztonsági rendszert igazgató, vezető nagyhatalmak egyetértenek az adott ügykörben. Ha nem, akkor az ENSZ értelemszerűen tehetetlen. Innentől két logikai út van. Az egyik szerint a főhatalmak többségi szavazással, akár valamely másikuk, az adott ügyben kisebb csoportjuk akarata ellenére is eldönthetnek valamit a világot leginkább érintő ügyekben, s az elhatározást az ENSZ által törvényesítik. Ezt multilatera- lizmusnak nevezik azok, aki erő híján ilyen rendszerrel egyensúlyoznák ki Amerika hatalmi túlsúlyát. A másik út az, amit Washington jó évtizede követ: ha a többiek egyetértenek velünk, akkor az ENSZ is jó - ha nem, hát akkor lépünk nélküle. Az egyköz- pontú világrendet a Bush-doktrí- na továbbvitte, egészen odáig, hogy az USA akár megelőző csapást is mérhet a veszély elhárítására, akkor is, ha erre nem kap ENSZ-engedélyt. S mert a doktrína alkalmazása Irakban meg is történt, az új világrend körüli vita az Irak körüli csatározásokban ölt testet - mindenki róla beszél, de nem rá gondol. Hanem arra, hogy az iraki béketeremtés okán-ürü- gyén miképp lehet rávenni Bush kormányát, hogy vonja vissza az egyedül eldönthető megelőző csapás,jogát”. Hiszen ez az, ami eljelentékteleníti az ENSZ-t mint a kollektív biztonság világméretű fórumát, s ez teszi zárójelbe a nemzetközi jog egyes alaptételeit is. Ezáltal a középhatalmak mozgástere minden következő válságban egyetlen darab egyszerű döntésre korlátozódik: vagy elfogadják az amerikai akciót, vagy nem, ám mindkét esetben viselik a következményeit. Ez a rendszer nyilván nem jó a franciáknak, németeknek, oroszoknak és kínaiaknak, de más esetben lehet majd nem jó azoknak is, akik Irakban Bush mellé álltak. Az amerikai elnök közArra próbálta rávenni az iraki csapás ellenzőit, hogy álljanak át. gyűlési beszéde azonban jottányit sem engedett a megelőző csapás jogából. Ehelyett, békülékeny hangon, arra próbálta rávenni az iraki csapás ellenzőit, hogy álljanak át a támogatók táborába. így jobban járnak, s ellenkezésük nem osztja meg tovább az ENSZ-t, a NATO-t és az EU-t, vagyis stabilabb lesz a világrend. Az ellenző középhatalmak persze elvetették az ajánlatot. Békülékeny hangon, mert egyrészt valóban nem érdekük a világrendet szétrepesztő törésvonal tovább mélyítése, másrészt: ha Amerika netán nélkülük is, mégis „megcsinálja” Irakot, akkor végképp elúszik a multilatera- lizmus (értsd: az ő világbefolyásuk) esélye hosszú időre. Ők, kézenfekvő módon, az ENSZ erősítését ajánlják. A Biztonsági Tanács bővítését, állandó fegyverzet-ellenőrző testületet, sőt a francia elnök még egy szociális világkormányt is, amely megpróbálná a terrorizmus egyik okát (ürügyét) felszámolni. Kofi Annan főtitkár átírná a nemzetközi jog érintett részeit, az önvédelem jogát kiterjesztve a megelőző csapásra is - ha ezt a BT indokoltnak látja. De ha a BT éppen nem látja indokoltnak, akkor megint visszajutunk, a megelőző csapásról való döntés jogához. A megoldás nyilván az lenne, ha Bush lemondana erről. De (ha akarja egyáltalán) csak úgy tehetné meg, ha biztosítékot kapna és adna: a vezető hatalmak szükség esetén mindig a válsághelyzet tárgyilagos elemzéséből kiindulva, akár valamely saját érdeküket is félre téve döntenének, tényleg a világ biztonságáról. Ehhez azonban a mostaninál sokkal mélyebb bizalom kellene a vezető országok között, ami most az országok vezetői között sincs meg. E megosztottság szempontjából „Irak” az egész világ. A mostani ENSZ-közgyűlésen ez legfeljebb annyit okoz, hogy a végén minden marad a régiben. Ám hogy a nemzetközi biztonsági rendszer milyen szörnyű bajban van, az már a következő válságban kiderül. A választásnak sikerülnie kell, mert államfő nélkül Szerbia „tökéletlen" ország Micsunovics kampányindítój a PETKY JÓZSEF A november 16-i elnökválasztáson való részvételre szólította fel szerdán Szerbia szavazópolgárait Dra- goljub Micsunovics, a kormányzó pártszövetség (DOS) jelöltje, aki belgrádi politikai elemzők véleményével ellentétben úgy véli, hogy harmadszorra siker koronázhatja a szavazást. „Arról akarom meggyőzni a polgárokat, hogy vegyenek részt választáson. Az üzenném nekik, hogy nem fognak csalatkozni” - mondta Micsunovics kampányindító sajtó- tájékoztatóján. A politikus - aki a kormányzó pártszövetség egyik tagjának, a Demokratikus Centrum nevű pártnak a vezetője és a szer- bia-montenegrói parlament elnöke - közölte, hogy „nem tesz üres ígéreteket, nem kínál gazdagságot, és saját életrajzán kívül nincs mit felajánlania a polgároknak”. A 74 éves politikus leszögezte, hogy van ereje a Szerbia előtt álló problémák megoldásához. Az ország előtt álló elsődleges feladatok között említette a koszovói rendezést, az új alkotmány elfogadását, a gazdasági helyzet javítását és az Európai Unióhoz való csatlakozást. A DOS elnöksége kedd esti ülésén döntött úgy, hogy Micsunovics lesz a jelöltje a harmadszor tartandó, november 16-i elnökválasztáson. A pártszövetség szerdai közleménye szerint a DOS összes tagpártja kötelezettséget vállalt arra, hogy teljes erőbedobással részt vesz Micsunovics választási kampányában, ez idő alatt nem nyitnak vitákat egymás között, félreteszik nézeteltéréseiket, hogy a DOS egységes arcot mutasson fel. Noha Micsunovics derűlátó, belgrádi politikai elemzők azonban biztosak abban, hogy a november 16-i elnökválasztás a korábbi kettőhöz hasonlóan kudarcba fullad, és az újabb fiaskó oka ismét az érvényességhez szükséges ötvenszázalékos küszöb lesz. Másik okként említik azt, hogy a „demokratikus oldalon” álló két nagy ellenzéki párt, a Szerbiai Demokrata Párt (DSS) és a G17 Plus nem állít jelöltet, s úgy tekint az elnökválasztásra, mintha nem is lenne. Micsunovics közölte, hogy támogatást kért Vojiszlav Kostunicától, a DSS elnökétől, de hasztalan. „A DSS támogatása valószínűtlen, de nem várható, hogy a párt negatív kampányt indít” - mondta a DOS jelöltje, aki szerint a választás a DSS és a G17 Plus nélkül is eredményes lehet, de ha mégsem, akkor a következő választásnak sikerülnie kell, mert elnök nélkül Szerbia „tökéletlen” ország. Natasa Micsics parlamenti elnök minapi nyilatkozatában nem hagyott kétséget afelől, hogy ha a november 16-i szavazás is fiaskót szenved, akkor negyedszer is kiírja a választást. TALLÓZÓ KOMSZOMOLSZKAJA PRAVDA Az egykori szovjet titkosszolgálat, a KGB „poloskái” kerültek elő az orosz fővárosban a legendás Moszkva Szálloda bontásakor; a legkülönfélébb helyekre telepített lehallgató berendezéseket állítólag még tíz éve is használták - írta a Komszomolsz- kaja Pravda című újság. A moszkvai sajtó nemrég számolt be arról, hogy - egy különleges belső szétszerelé- ses technikával - hozzákezdtek a Vörös tér közelében álló Moszkva Hotel lebontásához. Az 1935-től idén júliusig folyamatosan működő szállodát szupermodern változatban, de szinte változaüan külsővel újra felépítik. A városvezetés szerint célszerűbb a hotelt újra felépíteni, mint felújítani. Az épület bontását végző munkások megbizonyosodhattak: igazak voltak azok az egykori pletykák, hogy a Moszkvában a KGB-nek mindenhol füle van. Avastag tapéta- és vakolatréteg alól előkerült poloskákkal a VIP-vendégek által használt lakosztályokban minden helyiséget, még a fürdőszobákat és mellékhelyiségeket is lehallgatták. A lap megkereste a volt szovjet KGB egy nevének elhallgatását kérő technikai munkatársát, aki elmondta, hogy a lehallgató készülékek már az épület építésekor a falakra kerültek. A ma már rettentő primitívnek számító berendezések - úgynevezett morzsamikrofonok - segítségével fogott hangokat felerősítették, és a szálloda legfelső emeletének szobáiban 24 órás szolgálatot teljesítő KGB-ügyelete- seknek továbbították. A titkosszolgálat a beszélgetéseket orsós magnetofonokon rögzítette. Az idegen nyelvű beszélgetéseket teljes egészében felvették, majd fordítók és kódfejtők segítségével elemezték. Az orosz párbeszédekből azokra a részekre voltak kíváncsiak, amelyekben bizonyos szavak elhangzottak. A kódfejtőkre pedig azért volt szükség, mert az orosz másként gondolkodók - tudván a KGB titkos füleiről - a kényes fogalmak helyett más szavakat használtak; a szovjet hatalom (szovjetszkaja vlaszty) helyett például a Szofja Valentyinovna kifejezést. A KGB egykori munkatársa elmondta: a „poloskák” némelyike 60 éven át meghibásodás nélkül működött. Információi szerint a titkos lehallgatásokat csak tíz évvel ezelőtt szüntették be. EL MUNDO » A spanyol igazságügy-miniszter a Miniszterek Tanácsának következő ülésén felveti: vezessenek közös bűnügyi nyilvántartást az Európai Unió tagállamaiban élő, büntetett előéletű személyekről - értesült a spanyol lap. A javaslat a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás olyan zavarainak kiküszöbölését célozza, amelyek lehetővé tették, hogy egy odahaza börtönbüntetéssel sújtott brit szexuális bűnöző zavartalanul garázdálkodjék Spanyolországban. A 38 éves brit állampolgár múlt heti malágai letartóztatásakor bevallotta, hogy meggyilkolt két spanyol kislányt és megerőszakolt három másikat. A brit kéjgyilkos azután költözött Spanyolország napsütötte déli tengerpartjára, a Costa del Sóira, hogy Nagy-Britanniában letöltött 10 év szabadságvesztést, amelyet azért róttak ki rá, mert az eszméletvesztésig fojtogatott lányokat, majd megerőszakolta őket. A brit bulvársajtó által a holloway-i fojtogatónak nevezett férfi új néven telepedett le a spanyol tengerparton, s a spanyol hatóságok szerint legalább az egyik leánygyilkosságot meg lehetett volna előzni, ha tudtak volna a brit férfi előéletéről. A büntetett személyek nevét tartalmazó EU-nyilvántartás létrehozása megfigyelők szerint ellenállásba fog ütközni. Több tagállamban ugyanis attól tartanak: a közös bűnügyi nyilvántartás sértené a személyiségi jogokat. Antonio Vi- torino, az Európai Bizottság bel- és igazságügyi kérdésekért felelős tagja úgy véli: mint minden, személyes adatokat érintő cserénél, ebben az esetben is figyelembe kell venni a magánszférát. Ennek ellenére a kérdés a Bizottság számára nem jelent tabut. „Nyitottak vagyunk egy ésszerű megoldásra” - mondta Vitorino. Az EU-tagálla- mok bel- és igazságügy-miniszterei legközelebb október elején találkoznak Luxemburgban.
