Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)

2003-09-25 / 220. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 25. Iskola utca A napilapok, a televízió és a folyóiratok tele vannak az erőszakról szóló riportokkal, közvetítésekkel Harag az iskolában FRAN NEWMAN Egyéni felelősségünk, hogy megpróbáljunk megérteni és elfogadni másokat (Somogyi Tibor illusztrációs felvételei) mióta csak tanítok, fo­A lyamatosan érzékelem j magam körül a harag, S az indulatokjelenlétét, de az utóbbi időben egyre erősebben. Egy­idejű azt látom, hogy a harag ott van az iskolaudvarokon és az iro­dában, a dossziéban, amelyben fel­jegyezzük azoknak a gyerekeknek a nevét, akiket verekedés miatt az igazgatóhoz küldtek. Hallom az in­dulatot egyes tanárok hangjában is, amint a folyosón elhaladok az osztálytermük mellett. Úgy tűnik, nem értjük vagy nem fogadjuk el a haragot - sem a ma­gunkét, sem a tanítványainkét. Megbüntetjük a gyerekeket, amiért kimutatják haragjukat, de kevés pozitív erőfeszítést látok a düh ki­váltotta viselkedés megváltoztatá­sára. A lelki fröccs, a bezárás, a fel­függesztés, a legkülönbözőbb fe­gyelmi büntetések hatástalanok, esetleg még fokozzák is a haragot. Egy tanácsadó barátom, azt mondta nekem, hogy a mi kultú­ránkban nemcsak az iskolákban, sehol sem értik a haragot és nem kezelik megfelelő módon. Az új­ságok és folyóiratok tele vannak az erőszakról szóló riportokkal. Legközelebb, ha alkalom adódik rá, figyeljünk csak meg egy töme­get, nézzük meg az arcokat. Indu­lat tükröződik az összeráncolt homlokokon, a feszült arcokon, a keserű, boldogtalan tekintetek­ben. Köztudott dolog, hogy sok társadalmi problémának, mint például a fizikai, szexuális és pszichés bántalmazásnak is, a ha­rag a kiindulópontja. Ami engem a legjobban érdekel, az az iskoláinkban tapasztalható ha­rag. Valamelyik évben egy nyolca­dikos tanítványom azt írta a napló­jába, hogy NAGYON MÉRGES LETTEM, mert otthon senki ügyet sem ve­tett arra, mekkora erőfeszítéssel dolgozik egy regényen - dühében darabokra tépte a tíz gépelt oldal­nyi szöveget. Ugyanezt a gyereket gyomorfekéllyel kezelték: dühe befelé fordult. Miért tépte szét ez a kislány a fáradságos munkával teleírt lapokat? Milyen élethely­zetek váltják ki a mi haragunkat? Fel kell ismernünk a harag gyöke­reit és meg kell tanulnunk kezel­ni! AZ ELUTASÍTÁS A legtöbben emlékszünk arra, ho­gyan fegyelmeztek bennünket kis­gyerekként, és arra is, hogy olyan­kor úgy éreztük, teljesen elutasíta­nak bennünket. Fegyelmezéskor gyakran úgy tűnik, mintha a gyere­ket utasítanánk el, nem pedig a vi­selkedését. Ahelyett, hogy ezt mondanánk: „Haragszom, mert betörted az ablakot”, ezt közöljük: „Buta vagy és figyelmetlen”. A gye­rek pedig ezt interiorizálja: „Buta vagyok és figyelmetlen, vagyis nem vagyok jó.” Amikor a kétéves gyerekek kezdik kialakítani én-tudatukat, megta­nulnak nemet mondani - ez termé­szetes és kívánatos fejlődési fázis. De ha minden nemre haragosan válaszolunk és fegyelmezéssel, amelynek célja a gyerek legyőzése, az eredmény könnyen lehet harag és bizonytalanság. A HARAG GYÖKEREI A haragnak vannak bizonyos pszi­chológiai okai, része például an­nak a készenléti mechanizmusunk­nak, amelynek segítségével felis­merjük és kezeljük a veszélyt. De a haragot kiváltó bosszúságok és kel­lemetlenségek javarésze más em­módjaival: tépjen darabokra egy újságot, gyűrjön össze papírt, rug­dosson egy párnát vagy egy kon­zervdobozt, fussa körül az épüle­tet, teniszütővel püfölje az ágyat, ordítson a zuhany alatt, írjon, raj­zoljon, gyúrjon agyagot stb. ♦ Beszéljünk nyíltan a haragról egyénileg is és az osztályban is. Mi a harag? Mi dühít fel bennünket? Hogyan kezeljük? Honnan tudják az emberek, hogy mérgesek va­gyunk? ♦ Szerepjátékkal próbáljuk meg kifejezni a haragot. A gyerekek sokkal hamarabb megnyugszanak, ha nem kell konfrontálódniuk az­zal, hogy osztálytársaik bámulják őket és megjegyzéseket tesznek rá­juk. AZ ELFOJTOTT HARAG Mi a helyzet azokkal a gyerekek­kel, akik nem mutatják ki haragju­kat? Mi a helyzet a lányokkal és fel­nőtt nőkkel, különösen azokkal, akiket arra szocializáltak, hogy rendes lányok nem csapkodnak vagy kiabálnak? A nők hajlamosak elrejteni haragjukat oly módon, hogy befelé fordítják. Depresszió­sak lesznek, vagy a harag energiája illegalitásba vonul, és állandó kriti- zálásban, szarkazmusban, az élet­tel való általános elégedetlenség­ben jön újra felszínre. Az ellensé­ges érzések java része felöltöztet­hető a szúrós megjegyzések álru­hájába, és ezt néha nagyon nehéz tudatosítani és megszüntetni. A mi iskolánkban a szünetekben a lányok többnyire csak tiszta lány­társaságban ácsorognak, csupán néhányan fogócskáznak a fiúkkal vagy próbálkoznak egyéb fiú-lány kapcsolattal. A fiúk ugyanakkor aktív, agresszív játékokat játsza­nak, s ez segít feloldani ellenséges érzéseiket és indulataikat. Szeretném, ha minden tanár és szülő a harag, agresszió és lázon­gás tünetei mögé tekintene és meg­próbálná megállapítani a kiváltó okot. Nem tudjuk megváltoztatni a gyerekek életét, de segíthetünk ne­kik abban, hogy megértsék saját indulataikat és kialakítsák saját megoldásaikat életszemléletük jobbítására. Nem akarok olyan vi­lágban élni, ahol a szaporodó tár­sadalmi feszültségek egyre több megoldatlan haragot eredményez­nek. Feladatunk van az életben. Egyéni felelősségünk, hogy meg­próbáljunk megérteni és elfogadni másokat. Arra kell törekednünk, hogy segítsünk jobb életet teremte­ni otthonainkban és iskoláinkban, tanítványaink érdekében. A gyere­kek megérdemlik. berek viselkedésével van összefüg­gésben. Ahogy June Callwood, szociális munkás és író mondja: „A felnőttek ugyanolyan okok miatt jönnek dühbe, mint a csecsemők: ha uralkodnak felettük, ha beavat­koznak a dolgaikba, ha énképüket sérelem éri vagy nem kapnak ele­gendő jóváhagyást, támogatást és szeretetet.” Hogyan birkózzunk meg a harag­gal? A gyerekek akkor haragsza­nak, amikor megrendül én-tuda- tuk és a saját erejükbe és biztonsá­gukba vetett hitük. Akkor harag­szanak, amikor cserbenhagyják őket azok az emberek, akikben megbíznak. De a körülöttük élő fel­nőttek számára nem maga a harag okozza a problémát. A haragból eredő viselkedés teszi nehézzé éle­tünket. Az alábbiakban néhány ál­talános stratégiát ajánlanék, ame­lyek a harag eredetének ismerete nélkül is használhatók. A KIMUTATOTT DÜH Amikor olyan gyerekeket látunk az osztályban vagy az iskolaudvaron, akik tajtékzó dühvei fordulnak szembe velünk, tudnunk kell, hogy a környezetükben történt valami, ami kiváltotta ezt a reakciót. Talán az otthoni sérelmeiket vetítik ki ránk. Talán nevetségessé tettük vagy zavarba hoztuk őket. Talán a barátaik gyötörték őket vagy a ta­nulás okozott frusztrációt. Bármi is az oka, kiborultak. Mit te­hetünk? Először is ne hagyjuk elszabadulni sa­ját haragunkat! Ne csús­szunk bele annak a dühös hatéves gyereknek a szere­pébe, akinek néha érezzük magunkat. ♦ Összpontosítsuk energián­kat! ♦ Az agresszivitás elkerülése érde­kében beszéljünk halkabban! ♦ Törekedjünk olyan helyzetre, amelyben mindkét fél „nyertes” lesz! Mondjunk valami ilyesmit: „Hűha, te aztán igazán mérges vagy. Megteheted, hogy..., amíg meg nem nyugszol.” Felajánlhat­juk, hogy menjen ki egy kicsit, sé­táljon el a folyosó végéig és visz- sza, vagy maradjon, de csak ma­gában dühöngjön! ♦ Higgyünk magunkban és őriz­zük meg személyes méltóságun­kat! Higgyünk a gyerekekben és a személyes méltóságuk iránti érzé­kükben! ♦ Értessük meg a gyerekkel, hogy a haragot elfogadjuk, de a visel­kedést nem! ♦ Ismertessük meg a gyereket a harag kifejezésének alternatív JÓ TANÁCSOK Ha csökkenteni akarjuk a mindent elborító haragot, ki kell elégí­teni az alapvető emberi szükségleteket. Hadd következzenek itt azok a szükségletek, amelyeket az élelmen és az otthonon kívül általában alapvetőnek tekintünk. ♦ Szükségünk van arra, hogy érezzük, erősek vagyunk, hatal­munk van. Ha ez nem adódik magától, haraggal lázadunk elle­♦ Mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy közel érezzük magunkat más emberekhez. Ha ez a közelség nem adódik termé­szetes módon, a harag módszereit fogjuk felhasználni az elérésé­re. ♦ Dühítő, ha semmibe veszik az embert. A feltűnősködő gyere­kek megtanulták, hogy a negatív figyelem is jobb, mint a semmi­lyen. ♦ Mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy érezzük, bizton­ságban vagyunk a saját világunkban, törődnek velünk, gondos­kodnak rólunk, különben haraggal reagálhatunk. ♦ Szükségünk van arra, hogy egyedül lehessünk, önmagunkra koncentrálhassunk. Ha nincs időnk önmagunkra, apátiába sül­lyedhetünk, amely nem más, mint befelé forduló harag, (he) A számonkérésekre nem az apátia a megoldás! (Képarchívum) JÓ, HA TUDJUK Tanulói teljesítmények az iskolában FELDOLGOZÁS A lányok az alapiskola végére jobban tanulnak a fiúknál, művel­tebbek, így később nagyobb arányban jutnak be a felsőoktatás­ba, és nagyobb eséllyel szereznek jól fizető, vezető állásokat is - derül ki egy felmérésből. Lekörözték a lányok a fiúkat. Egy, a világ 43 országára kiterjedő felmérés szerint kamaszkorukra jól mérhető különbség van a két nem tudásszintje között a lányok javára. A Gazdasági Együttmű­ködési és Fejlődési Szervezet (OECD) tanulmányában a legkü­lönbözőbb kultúrájú országokban végeztek felméréseket Mexi­kótól Új-Zélandig, Lengyelországtól Koreáig. Az eredmények mindenhol hasonló tendenciát mutattak. Tizenöt éves korukra jól mérhető „műveltségi olló” alakul ki a két nem tagjai között. Az okok a kutatók szerint abban keresendők, hogy az erősebb nem egyben az érzékenyebb is. A tanulmányi eredmények szerint értékelt úgynevezett művelt­ségi mutató alapján például az új-zélandi lányok majdnem 50 százalékkal többet tudnak a velük egykorú fiúknál 15 éves ko­rukra. Nem véletlen, hogy később 90 százalékuk a felsőoktatás­ban folytatja tanulmányait, míg a fiúknak „alig” kétharmada. A jobb tanulmányi előmenetelnek köszönhetően a nők munkaerőpiaci esélyei is jobbak lettek mára, mint a férfiakéi - állítja az OECD. Nagy-Britanniában ma egy nőnek 67 százalékos esélye van, hogy harmincéves korára „fehérgalléros”, vagyis ma­gas képzettséget igénylő és jól fizetett, sok esetben vezető állást talál magának - a férfiaknál ez az arány 51 százalék. És ennek hátterében persze a lányok jobb iskolai teljesítménye áll a sziget- országban is: a lányok 26 százalékkal jobb eredményt érnek el a fiúknál 15 éves korukra. A tanulmány következtetései gyökeres változást jeleznek az egy generációval ezelőtti állapotokhoz képest. Az OÉCD oktatási szakértője a BBC mikrofonja előtt próbálta megfejteni az okokat. Andreas Schneider szerint fontos tényező lehet, a gyerekek ho­gyan dolgozzák fel magukban a családi problémákat. Ha ez nem sikerül megfelelően, az komolyan hátráltathatja a tanulást. Márpedig Shneider szerint aggasztóak azok a jelek, miszerint az alapiskolás fiúk jóval érzékenyebbek az otthoni gondokra, emi­att egyre gyakrabban maradnak alul a már az iskolákban is jel­lemző éles versenyben. Franciaországban néhány pszichológus felvetette már, hogy emiatt meg kellene szüntetni a koedukált oktatást. A fiúk teljesítményét a megfelelő családi támogatás hi­ánya is sokkal hátrányosabban befolyásolja, ahogy az is, ha nem képesek megfelelően beilleszkedni az osztályközösségbe. Mond­juk éppen stréberségük miatt közösítik ki őket. Most már csak az a kérdés, miért lett érzékenyebb az erősebb nem az elmúlt évti­zedekben. (he) AZ ÚJ SZÓ MELLÉKLETE A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika, Rácz Vince Levélcím: Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59-233 427,02/59 233 428 e-mail: iskolautca@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents