Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)
2003-09-20 / 216. szám, szombat
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 20. VENDÉG KOMMENTÁR A Nagy Ő! BARAK LÁSZLÓ Az esetleges tévedések elkerülése végett, mindenképpen közölni kell, hogy ami itt alant olvasható, egyáltalán nem arról szól, amiről. A kereskedelmi televíziók kanosaiul festett, egekbe tájoló közönség- hajhászása egyre inkább úgy tör elő a képernyőkről, mint alkalomadtán elduguló klozetkagylókból a való világ... Az illetékes szakemberek dolga megítélni egyébként, miként sikerül mostanában Közép-Európa szerte rendre megcáfolni azt az eleddig megcáfolhatatlannak tűnő tényt, miszerint, a szarból nem lehet aranyat csinálni. Minden jel arra vall ugyanis, hogy itten akármiből lehet minden. Uszályból aszály, Noszályból pedig Muszáj. Igen, mintha Muszáj (copyright: Gálvölgyi János) alias Noszály Sándorról lenne szó. Ő mostan a Nagy Ő! The Bachelor! Akinek tucatnyi szőke nő teszi a szépet a képernyőn. Mintha a nyilvánosság bevonásával. Mintha koalícióban lennének. Lennénk! Szóval, mintha jóban, rosszban. Van, hogy illatos fürdőben/fertőben is fürdőznek/fürdőzünk, a Nagy Ó, a koalíció feje be-benyúl a vélhetően ugyancsak pacsulis és az izgalomtól sikamlós combközökbe. Majd erekciógyanú következik, és döntés van. Mintegy virtuális sajtóértekezleten jelentetik be, ki találtatott könnyűnek, azaz nem és nem állt kellőképpen kéz- re/fejre, majdani megdöntésre alkalmasnak. Hullanak a szőkék, meg mi, a nézők, mint a tíz kicsi indián... Ugye mennyire muszáj ettől elájulni? Itt muszáj elásva lennie a kutyunak is. Az efféle újkori alkímia, „aranycsinálás” ugyanis számos elalélni, szárazon élveznie?) vágyó cinkost feltételez. Olyan szerencséüeneket, akik nem képesek cselekedni, szerelőt hívni, mondjuk, ha dugulóban ama szennycsatorna, dagadna a massza, vagyis feltörőben lenne a való világ... Elárasztandó tágas szobáknak fényes parkettjeit, az ártatlan lelkeket. Ha vannak tágas szobák, fényes parkettek. Ártatlan lelkek, ha vannak. Bár a Nagy Ő, a Hős, a Gerój, The Bachelor immár nem holmi selyemkötéllel, méregpohárral, urambocsá! kalasnyikowal, hanem rózsaszállal köszön el a kiselejtezettektől, tőlünk. - Nem jött most össze, sorry - mondja Ő, elrévedő tekintettel. - Ah, de fáj, hogy jó Muszájunk miatt menni muszáj! - szól a hoppon maradt „koalíciós partner”... - Vaúúú! - így mi magunk, tátott szájjal. Szív megszakad, szem szárazon nem marad a forgatókönyv szerint. Katarzis! Ki vagyunk emelve immár a köznapok világából, a magasabb, megtisztult erkölcsi-lelki (való)világban leendőnk... Vigyázat, a fenti záró definíció kétségkívül valamilyen összeesküvés-elméletet feltételez, hiszen folyományának mindenképpen annak kéne lennie, hogy tudatosan manipulálva vagyunk. Hogy a halott indián a jó indián elve alapján, hülyéknek kell lennünk, hogy jó nép váljék belőlünk... Mely néz, de nem lát. Tisztáztuk viszont mindjárt a legelején, nem arról lesz szó, amiről... Romos demokrácia GÖRFÖL ZSUZSA Jelcin után újra egy Gorbacsovra lett volna szüksége Oroszországnak. Ez persze szigorúan magánvélemény, de vannak érveim. Első éveiben Jelcinnek volt karizmája, volt benne mersz. S bár nem igazán tartotta kézben a dolgokat, az eltűrt káoszból mégiscsak kialakult egyfajta politikai pluralizmus, egy új kapcsolatrendszer a volt szovjet tagállamokkal, lezajlott egy sajátos privatizáció, bokrosodni kezdett a piacgazdaság - az elkerülhetetlen vadhajtásokkal egyetemben. Ekkor kellett volna ismét egy gorbacsovi kaliberű politikus az ország élére, hogy visszafogja, ami túlontúl elszabadult, ösztönözze, ami kullogott, beindítsa, ami lebénult. De mindenekelőtt azért, hogy az elbizonytalanodott és erkölcsileg is elszegényedett többség számára megfogalmazza a holnap kérdéseit. Ehelyett jött Putyin, akinek kész válaszai voltak. Kerekek, világosak, egyértelműek - a flaszteren népszerűek. Következmény: szaporodnak Putyin önelégültségének áldozatai. Országlását megsínyli a demokrácia és annak minden pillére, legszembetűnőbben a sajtószabadság, a hatalom decentralizálása és a szólásszabadság. Mindez - sok egyéb mellett - hatványozottan megmutatkozik a csecsenföldi háborúban, amely Putyin leplezhetetlen kudarca. Pedig amikor elnök lett, semmilyen programja sem volt, egyedül a csecsen konfliktus mielőbbi befejezésére tett ígéretet. S éppen itt követett el hibákat, melyek súlyos vétkekké váltak. Folytatódnak a harcok, a tisztogató akciók, s természetesen a csecsen válasz sem marad el a rajtaütések és terrorcselekmények formájában, bárhol Oroszországban. Az október 5-re kiírt csecsenföldi elnökválasztás Moszkva provokációinak újabb gyöngyszeme: a főszerep Ahmad Kadirov ideiglenes elnöké, a Kreml kegyencéé, aki nyilván ígéretet kapott arra, hogy ha törik, ha szakad, „legálisan” is államfő lesz. Úgy is viselkedik, hiszen immár neki is vannak lekötelezettjei, a fiának afféle magánhadserege, az orosz katonai vezetésnek pedig szabad keze. Kadirov komoly ellenfelei sorra visszalépnek - ki az életét félti, ki hagyja, hogy a Kreml lekenyerezze, ki meg azért, mert nem hajlandó statisztálni ebben a mocskos színjátékban. Az egyszerű orosz emberek, akik nem figyelik az internetes vitafórumokat, erről mit sem tudnak - az orosz média hallgat, lényegében csak az elnökválasztás kiírásáról tájékoztatott, mintegy bizonyítandó: Csecsenföldön normalizálódik a helyzet, itt a politikai megoldás, Putyin tartja a szavát. A valóságban befogta a média száját. Ez a decemberi orosz parlamenti választások főpróbája, melynek kampánya során a média majd nem közölhet saját véleményt, csak a pártok fizetett reklámjait. Jó másfél évtized múltán ennyi maradt a glasznosztyból. A legszomorúbb az, hogy éppen az oroszok többségének nem hiányzik. Mert a fejekben még mindig nem történt meg a peresztrojka - a szovjet agymosás rombolóbb volt, mint hittük. FIGYELŐ Iráni orosz . atomerőmű Washington a héten ismét arra próbálta rábírni Moszkvát, hogy álljon el 800 millió dolláros iráni atomerőmű-építési programjától - írta a The Moscow Times. Az orosz kormány szerint azonban nincs bizonyíték az iráni atomfegyverkezési programra, tehát folytatja a busehri erőmű építését. Moszkva és Teherán már megegyezett abban, hogy Irán a kiégett fűtőanyagot visszajuttatja Oroszországba. Az USA azt reméli, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) bizonyítékokkal fogja alátámasztani gyanúját, s ennek alapján az ENSZ BT-hez fordulhat az ügyben.- Kovács néni, kiváló ez a gyógyszer, csak van egy nagyon kellemetlen mellékhatása: nyolcszáz koronát kell érte fizetni! (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ ' PRAVDA ■ A lap szerint az egységes adóról szóló törvény jövedelemadóról szóló részét még meg lehetne úgy változtatni, hogy jövőre egyetlen adófizető állampolgárnak sem nőnének az adóterhei. A parlamentben lévő jelenlegi kormány- javaslat egységesen minden adót tizenkilenc százalékban határozna meg, a Pravda szerint viszont a 17,2 százalék is jó lenne. Ebben az esetben a jelenlegi tervezethez képest 3,8 millió koronás hiány keletkezne a jövő évi költségvetésben, s ezt kellene még lefaragnia a pénzügyminisztériumnak, hogy minden adófizető jól járhasson a reformmal. A szakértők szerint a másik lehetőség az lenne, ha megemelnék az adómentes jövedelmet a tervezett 6736 koronáról 7097 koronára. A bankok megkérdezett adószakértői nem tartják elfogadhatatlannak ezt a javaslatot, de nem hisznek abban, hogy a kormánykoalíció bármely tagja hajlandó lenne most újra megnyitni ezt a kérdést, s arra sem tudják a választ, kitől kellene elvonni azt a 3,8 milliárd koronás bevételt, melytől a további adó- csökkentések miatt elesne az állam. HÉTVÉG(R)E Kellene egy csoportkép Végre elfelejthette minden búját-baját, életszínvonalát az ország, és átadhatta magát a létező legfontosabb dolognak: sikerül-e végre leszámolnia Mikulás Dzurindának azzal a fránya és titokzatos csoporttal. Hiszen veszélyben az állam. HOLOP ZSOLT Már hogy ne lenne veszélyben, ha a miniszterelnök egy hónapja csakis ezzel foglalkozik, mégsem bírja megértetni koalíciós partnereivel, hogy le kell váltani Ján Mojžišt a Nemzetbiztonsági Hivatal éléről, mert ő a csoportvezető. Vagy ki tudja, ki. Már nagyon várunk legalább egy csoportképet, kik akarják ennyire ennek az országnak a vesztét, nagy az izgalom, hiszen nyilván minden nap ezen ügyködnek, óráról órára ki- látástalanabbnak tetszik a helyzetünk, amíg csak el nem távolítják őket. Viszont, hogy mit műveltek, azt valószínűleg meg nem tudjuk soha, nyilván államtitok marad, de valami nagyon alattomos és ocsmány dolog lehet, mert Bugár és Hrušovský fel sem bírja fogni, pedig Dzurinda nekik már megmondta, legalábbis azt mondta. Bugár és Hrušovský ezzel szemben azt állítja, Dzurinda semmi konkrétumot nem árult el nekik (se). Pavol Rusko viszont ezt a semmit is érti. A kormányfő pedig már olyan iratok közt turkál, amelyeket valószínűleg nincs joga látni. A beidegződések miatt menynyivel rosszabbul hangzik, ha behelyettesítünk a mondatba egy másik nevet: Mečiar valamilyen módon hozzájutott a Nemzetbiztonsági Hivatal igazgatójának átvilágítási aktáihoz. Pedig nincs semmi különbség. Dzurinda mindenesetre azt elérte, hogy a csoport szó hallatán már senki se a szexre gondol. És ez nem kevés, lássuk be. A világ kormányfőinek persze egészen más gondjaik vannak, Ariel Saronnak például kis híján egy teherautó hagymát loptak el a földjéről. Ki hitte volna, hogy az izraeli miniszterelnök szabad idejében hagymát, pont hagymát termeszt. A tolvajt végül felfedezték és kénytelen volt elinalni, ám volt annyira pofátlan, hogy másnap elment a rendőrségre feljelentést tenni, hogy valaki ellopta a teherautóját. Sáron az egyik legjobban őrzött miniszterelnök, és most már földje az egyik legjobban őrzött föld. Viszont több kormányfő mehetne el hagymát termeszteni. Nagyon jó hetet zárt Amerika is, négy olyan dolog is történt, amiből ők filmet szoktak csinálni, a forgatókönyvírók már rágják a ceruzát. Az első filmnek már a címe is megvan, Isabel kitárja az ablakot. Aztán volt még egy középiskolai túszejtés, bejelentették, hogy Szaddámnak nem volt köze szeptember 11-hez, az amerikai katonák meg tüzet nyitottak egy iraki lagzira, mert nem Dzurinda elérte, hogy a csoport szó hallatán már senki se a szexre gondol. bírják megszokni, hogy menyasz- szonytánckor arrafelé lövöldöznek, több lőszer fogy, mint pia. A tudósoknak már csak azt kellene kideríteniük, hogy az időjárás-jelentések miatt vannak-e a hurrikánok, mint ahogy az akciófilmek miatt az iskolai túszejtések. Hogy az iraki háború miért volt (van), azt Bushnak kellene megmondania mihamarabb. Sűrű csóknak gyerek a vége, azaz nem szoktak a szerelmesek megállni a csóknál, tizenhét éven át mégsem született egyetlen gyerek se a csendes-óceáni Pitcairn szigeten. Az aprócska földdarab történetét mindenki ismerheti a Bounty filmfeldolgozásokból, meg akad irodalmi is (Byron). 1789-ben egy brit hajó fellázadó matrózai tengerre tették kapitányukat, Christian Fletcher vezetésével összeszedtek néhány jó tahiti nőt, és úgy elbújtak a déli vizeken, mint bin Laden az afgán hegyekben. A lázadókat csak jó néhány évvel később fedezték fel, Fletcher leszármazottai pedig ma is ott élnek a szigeten, immár 48-an, a kis Emili Rose Christian a kilencedik generáció első tagja. Nem tudni, mi váltotta ki ennyi idő után ezt a hirtelen gyerekvállalási kedvet (már nem any- nyira jók a tahiti nők?), de ha eny- nyiben ki is merült, a kis Emili alighanem úgy fogja érezni, rossz helyre született. Sose fogja megismerni azokat a szavakat, hogy osztálytárs, sorakozó, pedagógussztrájk, diákszerelem... Meg hogy titokzatos csoportocska. HETI GAZDA(G)SÁG Bokros nem bokrosodott meg a reformjainktól TUBA LAJOS Szlovákia napjainkban Közép-Európa legradikálisabb reformországává vált - jelentette ki a napokban Pozsonyban Bokros Lajos. Mielőtt neve hallatán az olvasótábor szekértáborokra szakadna, annyit azért jegyezzünk meg, hogy mégiscsak ő mentette meg Magyarországot a pénzügyi összeomlástól és csomagja tiszteletreméltó gazdasági fellendülést teremtett odaát. Mielőtt azonban politikusaink elbíznák magukat a dicséret hallatán, és arra gondolnának, hogy már akár vissza is lehetne fogni a lovakat, érdemes volna jobban odafigyelni a magyar reformerre. Ő ugyanis a dicséret mellé halkan odatette, hogy Szlovákiának bizony a reformok terén tíz év semmittevést kell egyszerre behoznia és az ország javuló pozíciójához az is hozzájárult, hogy bizony az egykoron nagy reformernek számító környező országok lendülete az utóbbi években jócskán alábbhagyott. Meg azért azt is észrevette, hogy a reformok nagy része még csak papíron létezik, amíg ezeket nem ültetik át a gyakorlatba, addig legfeljebb a konferenciákon lehet velük csillogni. Bokros egyébként a Világbank képviseletében láthatólag jól érzi magát nálunk. Erre minden oka megvan, hiszen ebből a pozícióból a bankkonszolidációhoz adott tanácsokat, így a sikert a magáénak is érezheti. Legújabban láthatólag az egészségügyi reformnak szurkol, nem is tagadva, hogy ő annak idején akkor látta idejét a távozásnak, amikor Horn Gyula közölte vele, hogy ezt azért már nem engedi neki. Nos, a reformjaink a héten apránként járták a parlamenti utat, eddig csak a közigazgatási reform botladozik, de azért éberségünk ne lankadjon. Még akkor A reformok terén tíz év semmittevést kell egyszerre behozni. sem, ha az asztalukon reformanyagok papírhegye mögé kény- szerített képviselők órákon keresztül édesen szórakoznak a téli gumiabroncsok kérdésével. Egyébként Rudolf Zajac is a szeptemberi parlamenti ülés eredményeire vár, igaz ennek jövőre nem nagyon örülünk majd (hiszen egyes betegségek gyógyításáért fizetnünk kell). De addig sem tétlenkedik, bezár vagy tíz pozsonyi kórház- épületet, mondván, minek kifizetni évente 3 milliárd koronát az állandóan üresen álló 1500 ágy fenntartására (csak arra lennénk kíváncsiak, hogy akkor miért kell kenőpénz a kórházba jutáshoz). De ezt legalább frappánsan csinálja, a minisztériumnál jelentkező egyszerű polgárok közül kisorsolnak egyet, aki a privatizációs bizottság tagjaként dönthet a felszabaduló épületek eladásáról. Az állami költségvetés tárgyalása során az MKP oroszlánként harcol azért, hogy a mezőgazdaság a környező országokhoz képest megkapja a lehető legmagasabb szintű közvetlen támogatást. Reméljük, hogy ez tovább javítja a nagyüzemi vezetők és a párt kapcsolatát, amely bizony még tavaly ilyenkor is meglehetősen fagyos volt. De valljuk be, az uniós közvetlen támogatás a földhasználóknak jár majd, így az esetleges anyagi haszonból is inkább a nagyüzemi vezetők fognak részesedni és kevésbé a beosztottak. Ezt nem szidásként mondjuk, hiszen már az is jó, ha a nagyüzemek talpon maradnak és munkahelyeket biztosítanak, csak csendben megjegyezzük, hogy ez még nem a megváltás. így talán elvárhatnánk, hogy az a párt, amelyik mezőgazdasági vonalon most már valóban minden állami hatalmat a kezében tart, valamiféleképpen próbálja erősíteni, segíteni a latifundiumoknál kisebb gazdaságokat is. Persze lehet, hogy csinálja, csak az egyszeri újságíró számára észrevehetetlen módon. Az viszont tény, hogy az ágazatban nem látunk valamiféle nagy átalakulást és földrengésszerű változásokat ahhoz képest, amikor a nagyüzemi gazdálkodással egyértelműen összefonódott lobbi kezében volt a hatalom. Eközben a héten újabb felvonással bővült a pénzügyi szolgáltatók nevű szomorújáték. Az annak idején négyszeres garanciát ígérő, de a valóságban szintén csak léggömböt nyújtó Drukos ügyfelei gyülekeztek a besztercebányai téli stadionba. A kiábrándult, így már az utazási költséget sem szívesen reszkírozó ügyfeleknek nehéz tanácsot adni, hogy eleget tegyenek- e a csődbiztos meghívásának. Legalább annyit kérdezzenek meg a csődeljárásokban járatos szakemberektől, veszthetnek-e valamit azzal, ha nem vesznek részt ezen a meghallgatáson.
