Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)
2003-09-09 / 207. szám, kedd
20 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 9 A lógót Simon Zsolt földművelésügyi miniszter Albert Merlet és Patrik Holleville társaságában avatta fel Húsmarhatenyésztők találkozója az Agrokomplexen Lógót avattak POMICHAL ISTVÁN Az idei nyitrai Agrokomplex 2003 nemzetközi mezőgazdasági és élelmiszeripari szakvásáron a Szlovákiai Húsmarhatenyésztők Szövetsége rendezésében immár harmadik alkalommal ült össze a 2008-ban megrendezendő charolais húsmar- hafajta-tenyésztők világkongresszusának előkészítő bizottsága. A rendezvényt Magyarország, Csehország és Szlovákia charolais hús- marhafajta-tenyésztő egyesületei közösen szervezik. A nyitrai seregszemlén megrendezett ülésen a három rendező tagország charolais-tenyészőinek képviseletein kívül jelen volt a Francia Charolais Tenyésztők Egyesületének elnöke Albert Merlet és a Charolais Tenyésztő Egyesületek Világszövetségének főtitkára Patrik Holleville. Ezen a találkozón hagyták jóvá a rendezvény program- tervezetét és választották ki a kogresszus lógóját. A szarvasmarhatenyésztés szempontjából számunkra nagy fontosságú világméretű találkozó jelentőségét érzékeltette, hogy az ülés végén a rendezvény lógóját Simon Zsolt földművelésügyi miniszter és Marian Radosovský államtitkár avatta fel. H»' -m mKSr /i P Ír i w • J. li A képen Albert Merlet, (jobbról) a Francia Charolais Tenyésztők Egyesületének elnöke, Móricz Zoltán, a somorjai szövetkezet elnöke és a szerző társaságában A szerző felvételei A sertéspiacon újra felfelé szöknek az árak, a megállapodáshoz ésszerű kompromisszumra lesz szükség Az uniós árak szintjén ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ vekkel ezelőtt a hazai agrátermékek piacszabályozási elveinek kidolgozása és bevezetése után sokan azt hitték, hogy végre ez a rendszer megoldja a piaci kilengések okozta termékáringadozásokat, biztonságot hoz majd a ternelőnek, hiszen arra épül, hogy pontosan felmért termelési kapacitások és lehetőségek valamint a belső piac felvevőképességének ismeretében beszabá- lyozhatóvá válik a termelés és a fogyasztás viszonylagos egyensúlya, a termékfeleslegek elszívására létrehozott pénzforrásokkal rendelkező alap ezt az egyensúlyt felügyelve biztosítja a termékárak stabilitását. Nos, úgy tűnik, hogy a piacszabályozás intézményesített rendszerének egyik fontos tényezője, amely piacszabályozási alapból azóta intervenciós ügynökséggé változott egyedül nem jelent megoldást az ágazati termelés és a piaci igények közötti egyensúly fenntartására. Ma már nyilvánvaló, hogy nem elég a központilag meghatározott garantált értékesítési ár, hiszen bármilyen kilengés esetén a piaci ragadozók azonnal lecsapnák, s bizony keményen megfejelik a lehetőséget. S ez nem az ő hibájuk, hiszen a piac mindenütt így működik. A rendszerben levőknek kellene hatékonyabban és szorosabban együttműködniük, hosszabb távú, valóban betartott korrekt szerződések alapján létesíteniük üzlerti kapcsolatokat, hogy a piaci kilengéseket közösen tudják kivédeni. Mert a hatás-ellenhatás törvénye itt is érvényesül, amit a feldolgozók nyernek a letört felvásárlási áron a jövőben fokozódó kereslet miatti áremelkedésben újra elveszíthetik. Leginkább a hullámvasúihoz hasonlítható az a pálya, amelyet a hazai sertéságazat termékpiaca az elmúlt félévben befutott. Az utóbbi évek fokozatosan növekedő árszínvonala röpke pár hónap alatt akkorát esett, hogy az még a legerősebb termelőket is megingatta, s szinte megkérdőjelezte a sertés- ágazat gazdaságosságának létjogosultságát. Miközben a folyamat ilyetén alakulása szinte várható volt, hiszen az előző időszakban központi garanciákkal mesterségesen felfuttatott értékesítési árak nyomán, amelyek meghaladták az 50 koronát, a falusi udvarokban is gombamódra szaporodtak a sertésólak s bennük a „csunyik”, csak az volt a kérdés, hogy a túlkínálat nyomán mikor kezdi meg a menetelését az „árkommandó”, amely a termelők kényszerhelyzetére alapozva - hiszen az állatokat a vágósúly elérésekor mindenképpen el kellett adniuk - könyörtelenül letarolja a piacot. Az ágazat vezetése kiszolgáltatott helyzetbe került, hiszen a túlkínálat intervenciós felvásárlással való letörésére az intervenciós ügynökségnek az elején nem volt pénze, így az állattenyésztők szabad prédáivá váltak a piac kénye-kedvének. A legérdekesebb az egészben az volt, hogy a 30 koronára letört termelői árak csak alig pár koronás ún. akciós árcsökkenésben jelentek meg a tőkehúsok árában az üzletekben. Azóta, a termelők szempontjából hálistennek, újra fordult a kocka. Amint eltűnt a piacról a felesleg, újra keresett lett a sertés, a legújabb hírek szerint már ismét ötven korona fölötti árat kínálnak kilogrammjáért. Félő azonban, hogy amikor újra felszálló ágban van a sertésár, ennek felhajtóerejébe kapaszkodva a termelők szállnak majd el a kínálkozó lehetőségtől, s esnek át a ló túlsó oldalára az árkövetelésekkel. Bár az vesse rájuk az első követ, aki nem élte át, mit jelentett számukra akár a pár ezer korona vagy a több mint százmillió koronás kiesés a kikényszerített árcsökkenés következtében, legyen az kistermelő, vagy nagygazdaság, tehát érthető, hogy legalább megpróbálnak valamit lefaragni abból, amit az első félévben elszenvedtek. A gond csak ott jelentkezik, hogy ezáltal újra felülnek a hullámvasútra. Ha ugyanis az elkövetkező hónapokban újra felsrófolják az árakat, csak idő kérdése, hogy az ennek következtében megjelenő túlkínálat mikor üt vissza rájuk újra. Ezért noha elfogadhatónak tűnik a termelők érvelése, hogy ók most az eddigiekért visszavágjanak, s a lehető legmagasabbra srófolják fel az árakat, talán mégis a józan észre hallgatva kompromisszumot kellene kötniük a felvásárlókkal annak érdekében, hogy pár hónappal az unióba való belépés előtt konszolidálódjon a termékpiac, nehogy egy szétzilált, alapjaiban megrendült ágazatnak kelljen felvennie a versenyt a szabaddá tett piacon amúgy is erős külföldi versenytársakkal. Ezt jónéhányai tudatosítják, s egyre gyakrabbai hallani olyan józan hangokai amelyek az EU-ban érvényes ál szintre belőve szeretnék közösei meghatározni az árakat. A belépé előtt pár hónappal ez tűnik a leg ésszerűbb megodásnak. Az unió piacokon a sertésárak 1,1 - 1,: euró között mozognak, s feltété lezhető, hogy az ágazatban ot sem magasabb a rentábilitás és ha szonkulcs 5-10 százaléknál, íg ésszerűnek látszik a 42-45 koron közötti hazai termelői árszínvona elérése, és remélhetőleg huzamc sabb ideig történő betartása. H hosszab távon érvényesül, stabili zálhatja a termelési szintet, s a pi acot is megtisztíthatja az ügyeske dőktől. (yó) 1 _1_:___ (Il lusztrációs felvételek A szemes termények és a szénák esetében a különféle penész- és élesztőgombák (és főként az általuk termelt mikotoxinok) elszaporodása okozza a legtöbb gondot Szerves savak alkalmazása a takarmányok előkészítésében ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A takarmánynövények és a belőlük készített takarmányok biológiai értéke a betakarítás és az állatokkal történő feletetés közötti időtartam valamint a környezeti tényezők (légnedvesség, hőmérséklet) miatt jelentős mértékben csökkenhet. Ezt az értékcsökkenést a szemes termények és a szénák esetében főként a különféle penész- és élesztőgombák (és az általuk termelt mikotoxinok) elszaporodása, míg az erjesztett takarmányoknál (szi- lázs, szenázs, CCM) az erjedés kedvezőtlen irányban történő lezajlása, illetve a káros utóerjedési folyamatok okozzák. Ha figyelembe vesszük, hogy az állattartás költségeinek jelentős hányadát - ez az állatfajtól függően akár 50 - 80 % is lehet - a takarmányozási költségek teszik ki, alapvető fontosságú, hogy az efféle veszteségek ellen megfelelően védekezzünk. Erre a célra megfelelő lehetőséget nyújt a szerves savakkal (propionsav, hangyasav) történő takarmánytartósítás. A propionsav a penész- és élesztőgombák (Fusarium, Aspergilus, Penicülium) anyagcsere-folyamatait gátolja, míg a hangyasav a káros baktériumok ellen rendelkezüt gátló hatással. A szemes termények és szénák szerves savakkal való kezelése - megfelelő kijuttatási technológia mellett - a következőket eredményezi:- elpusztítja a betakarításkor jelenlevő gombákat,- hosszú időn át (ez akár egy év is lehet) megakadályozza a káros gombák újbóli elszaporodását, még akkor is, ha az adott terméyn nagy nedvességtartalom mellett ' (pl. szemeskukoricánál 20-28 %) kerül betárolásra,- megakadályozza a mikotoxin- képződést,- lehetővé teszi a termény átmozga- tás nélküli tárolását,- a szervessav-tartalom könnyen hasznosítható energiaforrást jelent az állat számára, ami hozamban (tejtermelés, testsúlyszaporodás) is megmutatkozik,- a megnövelt biológiai értékű alapanyag kedvező hatása az összes naturális mutató javulásában is érzékelhető,- csökkenti a ketózis kialakulásának veszélyét,- növeli az áüatok általános ellenállóképességét. Az erjesztett takarmányok esetében a szerves savak kettős hatással bírnak:- egyrészt biztosítják az erjedés tejsavas irányba történő lezajlását, és megakadályozzák a kedvezőtlen utóerjedési folyamatokat,- másrészt elpusztítják a káros baktériumokat (listeria monocytogenes) és gombákat. A fentiek alapján elmondható, hogy a takarmány-alapanyagok előkészítése során alkalmazott szerves savak nagymértékben javítják az előállított takarmányok minőségét. (Kemira nyomán) (Illusztrációs felvét A tl Al. R K OR K i P AZ ÚJ SZÓ MELLÉKLETE A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1
