Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)
2003-09-08 / 206. szám, hétfő
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 8. Az Ifjú Szivek volt tagjainak találkozója Értesítjük az Ifjú Szivek Dal- és Táncegyüttes egykori tagjait, dalosait, táncosait és zenészeit, akik az együttes megalakulásától, 1955-től számítva mintegy 15-20 alatt voltak hosszabb-rövidebb ideig az együttes tagjai, hogy 2003. szeptember 27-én (szombaton) találkozót szervezünk a pozsonyi Casinóban (Klariská 7.). Gyülekezés 12.00-kor. Az ebédigényeket a következő telefonszámon kérjük bejelenteni: 0907/712-938. Jelentkezni még lehet a 0908/308-246-os számon, de csak szeptember 17-től. HVIEZDA: Pinocchio (olasz) 16 Veszett vad (amerikai) 18, 20.30 MLADOSŤ: Fimfárum (cseh) 18 Aberdeen (norvég-angol) 15.30,20 TATRA: Frida (amerikai-kanadai) 16, 18.15, 20.30 AU PARK - PALACE: A Mindenöó (amerikai) 14.30,15.40,16.40,17.50,18.50,20, 21, 22.10 Pinocchio (olasz) 14.45, 17.05 Femme Fatale (amerikai- francia-német) 19.25 Isten haragja (amerikai) 21.40 Miről álmodik a lány (amerikai) 15.25, 17.40 Merülés a félelembe (amerikai) 19.55,22.15 Terminátor 3. - A gépek lázadása (amerikai) 15.45,18, 20.15, 22.30 Csaó, Lizzie! (amerikai) 14.05, 16.05 Lara Croft: Tomb Raider 2 - Az élet bölcsője (amerikai) 14.40, 17.05, 19.30, 21.55 Charlie angyalai: Teljes gázzal (amerikai) 14.10,16.25,18.45, 21.05 Több a sokknál (amerikai) 18.55, 21.15 Sorsdöntő nyár (amerikai) 16.45, 21.30 Ki nevel a végén? (amerikai) 14.30, 19.10 Chicago (amerikai) 14.10, 16.35, 19, 21.25 Frida (amerikai-kanadai) 17.20, 19.45, 22.10 A Snake of June (japán) 19.05, 20.55, 22.45 PÓLUS - STER CENTURY: A Mindenóó (amerikai) 14, 15.20, 16.10, 17.30, 18.20, 19.40, 20.30, 21.50, 22.40 Terminátor 3. - A gépek lázadása (amerikai) 15.50, 18.05, 20.15, 22.25 Lara Croft: Tomb Raider 2 - Az élet bölcsője (amerikai) 14.45, 17, J9.15, 21.30 Merülés a félelembe (amerikai) 18.10,,20.25, 22.45 Isten haragja (amerikai) 21.40 Pinocchio (olasz) 13.35, 14.50, 15.55, 17.05 Femme Fatale (ameri- kai-francia-német) 20, 22-20 Chicago (amerikai-kanadai) 19.20 Charlie angyalai: Teljes gázzal (amerikai) 14.30, 16.40, 18.50, 21 Csaó, Lizzie! (amerikai) 14.10, 16.05,18 KASSA TATRA: Frida (amerikai-kanadai) 16,18, 20 CAPITOL: A Mindenóó (amerikai) 16,18, 20 ÚSMEV: Oviapu (amerikai) 16,18 Femme Fatale (amerikai-francia-német) 20 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Kóla, puska, sült krumpli (amerikai) 17, 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Lara Croft: Tomb Raider 2 - Az élet bölcsője (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Azonosság (amerikai) 19.30 Boldog Születésnapot! (magyar) 15.15, 17.30, 19.45 Doktor Szöszi 2. (amerikai) 15.45, 17.45, 19.45 A fülke (amerikai) 20.30 Az igazság órája (amerikai) 17.15, 19.30 Lara Croft: Tomb Raider 2 - Az élet bölcsője (amerikai) 14.30, 17, 19.30 Miről álmodik a lány (amerikai) 14.45, 17, 19.15 Oviapu (amerikai) 15.15, 17.15, 19.15 Sorsdöntő nyár (amerikai) 16, 18.15 Terminátor 3. - A gépek lázadása (amerikai) 15.30,17.45, 20 Vitathatatlan (amerikai-német) 18.30, 20.30 Orosz film győzött a 60. Velencei Filmfesztiválon Arany Oroszlán a Visszatérésnek Matematikai példatár egy költői pályaképhez, avagy hogy mért tököl az ember eltökélten, köszöntő helyett? Barak László ötvenéves Alkalom szüli a jubileumot, meg persze ezt az „ünneplő” írást is. Amely lehetne szokásos köszöntő, de nem az, hanem számvetés. Jobban mondva: utánaszámolás és számolgatás, hogy mennyi az annyi. Csupa szám és adat, kivonás, összeadás, mérics- ke. A „Barak László ötvenéves” azonban, intett rögtön a tördelő, nem alkalmas cím, úgymond: nem teszi ki a négy hasábot. Barak László százötven éves - ez megfelelne, így nem volna hézag a kép meg a cím között. Ha megérjük, száz év múlva Uyen címmel írok. CSANDA GÁBOR Mit tesz az idő: pár (pontosabban három, tehát páratlan) éve még Barak László köszöntötte az ötvenéves Esterházy Pétert verssel a Kallig- ramban, ahol meg legközelebb Parti Nagy Lajos-számra lehet számítani: ő majd csak októberben lesz ötven. „Ha ötvenéves elmúltál, egy éjjel / egyszer fölébredsz erre, s eltűnődök / hogy negyven év vagy ötven áll a versben, / ezen tökölsz, s hogy jézusom ki írta?” - így indul egy régebbi, kosztolányis Parti Nagy-vers, egy ötvenéves baráthoz. Az ember addig köszönti idősebb barátait, míg (alkalomadtán, szerencsés esetben) maga is valakik idősebb barátjává lesz. Az Időgépész című, Esterházyt köszöntő Ba- rak-vers az egyetlen egyébként, ami a Kalligramban tíz év alatt megjelent, rövidre tördelt soraiból hármat emelek ide ki: ott tartasz / ahová jöttél / ami volt”. Az egy- szeriség alighanem az ünnepi alkalmak sajátsága. Egyszeri és megismételhetetlen tehát az is, hogy Barak László ma ötvenéves. Ilyen az idő és az élet természete, telik, megismételhetetlenül - „Úgysem mi döntünk, / lesz-e vége. / Magától jár a verkli. / Győzzük cipelni” - olvasható Az Isten, éltesen... című Barak-versben, mely egy hasonló alkalomból született, egy barát ötvenedik születésnapja alkalmából. „Nem köntör- falaz: / Eljő a nap, / mely mint a többi, / mégsem az” - kezdődik a vers, a születésnap lényegét megragadva. Azt mondja, ez is olyan nap, mint a többi, ráadásul az ötvenedik születésnap még csak nem is világraszóló esemény, de azért mégis esemény. Ünnep, tehát illik megülni, hiszen mindennek ideje van; ideje van a munkának, ideje van az írásnak (a versírásnak és az újságírásnak is), és ideje van az ünnepnek is. Akárhogy legyen is, lehet ezt a magánidőt, az ünnepeknek a saját idejét körbejárni, az évszámolósdit te- matizálni, íróemberek különösen szeretik, mint látható. (Komárom vármegyébe szakadt jó sógorom is mindig ír nekem születésnapi- verset, további példának okáért.) Aligha az évek pontos száma számít, különösen ha az ember még csak ötvenéves. Ha hatvanéves elmúltál, egy éjjel; ha hetvenéves elmúltál, egy éjjel... Százötven éves elmúltál, egy éjjel - ide már (még csak) a „ha” sem kell. „Világjárás csábít, / meg egy kék szemű copfja; / hírnév, dicsőség... / Füllentek itt-ott; / aszondom: izé, / vagyok még mindenkié, / ám lassan senkié...” - mondja jellegzetes Barak-hangon az Időbolt című gyermekverskötet egyik közismert verse, a Tízéves vagyok. Mely, szintén egyébként, Magyarországon tananyag; az Irodalom Birodalom című (OM engedélyszáma: TTI-44231-H/2002), hatodikos általános iskolai olvasókönyvben úgy szerepel, hogy vele kezdődik a modernkori irodalom, Lázár Ervin, Danilo Kiš, Kosztolányi Dezső, Mándy Iván, Mészöly Miklós követik, a sort Szabó Lőrinc zárja. „Jól vagyunk végleg / nincsen többé stikli / viselkedünk” - mondja egy másik jellegzetes Barak-vers, ezzel indul (ezzel a kegyes füllentéssel), de már a címe is poetica li- centia: Mi, ötvenévesek. Az Úgyis kicsinálnak című kötetében jelent meg, két évvel ezelőtt, azaz Barak László irodalomtörténetileg is bizonyíthatóan az a költő, aki megelőzte a korát. És ideje van az új verseskötetnek is. Túl két reprezentatív válogatáson (Titanic-verzió, 1996 és Miféle szerzet vagy te?, 2003) - e jubileumnak köszönhetően olvashatjuk most a harmadikat. Ez meg egy másféle számítás szerint negyedik a sorban: a Meg volt ám szenvedve minden! ugyanis egy minden tekintetben különleges sorozat, a téglavörös Ötven év - ötven vers kvartettjének eddigi utolsó darabja. (Korábban itt jelent meg Kulcsár Ferenc ötven verse és Tóth Lászlóé, aztán Varga Imréé, szintén az ötvenéves születésnapjukra, felváltva a Nap és a Lilium Aurum gondozásában.) Jó érzés tapasztalni, hogy két kiadó összefogásából ennyire párbeszéd- és életképes sorozatot lehet szinten tartva éveken át működtetni. Ötven év - ötven vers, hirdeti a sorozat alcíme. Harminc költői év, folytatom az irodalomtörténet matematikanyelvén a számvetést, minthogy a Barak-költészetet a szakirodalom három évtizede, 1972 óta jegyzi. Alig több mint húsz éve jelent meg Barak László első verseskötete - ebben addig publikált versei közül két 1978-as keltezésű a legkorábbi, az előzőeket nem emelte be Sancho Panza szomorú (1981) című könyvébe. Amely könyvből itt, a költő által válogatott ötven közt csak egy, a címadó olvasható. A második, hosszúverseket (Vízbe fúlt plakátok; 1982) tartalmazóból egyet se. A sorrendben harmadikból (Szelíd pamflet; 1987) négyet közöl: a sanchós sorozat második darabját (Sancho Panza a piedesztál alatt), valamint a „család” tagjainak, költőtársainak ajánlott hármat (A realizmus mítosza, Nekrológ helyett, A távozás verse helyett). Húszat a legjobból, az Inzultusok kora címűből, mely elkerülte a versbarátok figyelmét, tán azért, mert 1992-ben, irodalmi holt szezonban jelent meg. Bár: „gyanús ez nekem!” - mondja-panaszolja Sancho ebben a nagyon erős kötetben- melyből az idézett sort most cikluscímmé léptette elő szerzője. Az Úgyis kicsinálnak 2001-ben a költő (újfent) felerősödő közéleti aktivitásáról vall, meg az újraaktiválódó költőről: e gyűjteményben a kötet hat verse szerepel, köztük az utolsó, az itt mottóként kiemelt Értsd meg! című. Az ötven vers másik súlypontja az eddigi utolsó Barak- kötet, az És ha mégis ringyó? című- ennek csaknem teljes anyaga (tizenkilenc vers a huszonháromból) kapott itt helyet, okkal. Az „...itt bolyonghatok csupán” ciklusban az Inzultusok korának tizennégy versével váltakozik az És ha mégis ringyó? tizennégy (kis kezdőbetűs) átirata - versenként kerülgetve egymást, így beszélget tíz év távlatában egymással két kötet, a kis kezdőbetűs versek a nagy kezdőbetűsekkel feleselnek, azokat visszaénekelve, rekontextuali- zálva. A ciklust a két „New York-i vers” és „átirataik” zárják. Példatáramat egy személyes megjegyzéssel zárom: tíz éve tart barátsággá lett kapcsolatom Barak Lászlóval. Isten tartsa meg nekem még száznegyven évig, hogy ne legyen hézag. Pinczehelyi Sándor és Július Koller közös kiállítása az Érsekújvári Kulturális Központban , PERTU N°5 - az identitás kérdéseiről SZÁZ ILDIKÓ MTI-TUDÓSÍTÁS Velence. Az orosz Andrej Zvjagin- cev rendező Vozvrascsenyije (Visszatérés) című filmje nyerte el a legjobb alkotásnak járó Arany Oroszlán díjat szombat este a 60. Velencei Filmfesztiválon. A zsűri állítólag szinte az utolsó pillanatban döntött az orosz versenyfilm mellett, amely egy új apát kapó két testvér életét mutatja be. Sokáig úgy látszott, hogy a házigazdák lesznek a befutók, Marco Belocchio Boungiorno, nőtte (Jó napot, este) filmjével, amely Aldo Moro elrablásához tér vissza. Belocchio nem is vett részt a szombat esti gálán, ahol azért vigasztalódhatott volna, hiszen a zsűri külön- díját vehette volna át. Olasz film egyébként legutóbb 1998-ban nyert Velencében, s most a hazaiak elszalasztott lehetőségként keseregnek Belocchio miatt, habár az orosz versenyfilm elsősége mellett egyhangúlag szavazott a zsűri, kizárva minden tévedést. A legjobb férfi színész díját az amerikai Sean Penn nyerte el a 21 Grams (21 gramm) című, Alejandro González Inarritu rendezte amerikai filmben nyújtott teljesítményéért. A legjobb női alakításért járó díj a német Katja Riemann- nak jutott a Rosenstrasse című, Margarethe von Trotta rendezte német-holland produkcióban nyújIvan Dobronravov orosz színész kezében a legjobb filmnek járó Arany Oroszlán ' (Reuters-felvétel) tott játékának elismeréseként. A legjobb rendezés díját, az Ezüst Oroszlánt a libanoni Randa Chagal Sabbag nyerte el a francia-libanoni produkcióban készült, Le cerv-vo- lant (Papírsárkány) című versenyfilmjével. A japán Kitano Takesi a zsűri nagydíjaként ugyancsak Ezüst Oroszlánt kapott Zatoiki című filmjéért. Érsekújvár. Szeptember negyedikén nyitották meg a magyarországi, Munkácsy-díjas Pinczehelyi Sándor és a hazai Július Koller közös kiállítását az Érsekújvári Kulturális Központ kiállító termében. A konceptuális művészet két jeles képviselője kiállításának megnyitóján részt vett Kiss-Szemán Zsófia, a társrendező Magyar Köztársaság Kulturális Intézete igazgató- helyettese és Molnár Péter, a nyit- rai megyei önkormányzat kulturális bizottságának vezetője is. Az immár ötödik alkalommal megrendezett művészeti találkozó kurátora, Helena Markusková ezúttal az identitás problémájára szerette volna volna ráirányítani a figyelmet - az egyén saját történelmi térségén és életterén keresztül. Ez a probléma ugyanis jó néhány évvel ezelőtt felmerült már mind Pinczehelyi Sándor, mind Július Koller alkotásaiban, hiszen mindketten hasonló történelmi közegből és progresszív képzőművészeti irányzatokból indultak ki. Július Koller alkotásaira jellemzők a kérdőjelek, az ufona- uták, a nemzeti színű hullámvonalak. Pinczehelyi Sándor alkotásaiban pedig olyan ideológiai jelképekkel találkozhatunk, mind a vörös csillag, vagy a sarló és kalapács. „Legendás kérdőjelét Július Koller 1969-ben tette fel, amikor ezzel a jellel reagált a politikai helyzetre, és ezt a motívumot később is felhasználta. Több alkotásában dolgozta fel a határ jelképét, először nemzetiszínű hullámokkal, többek közt a Dunajec partján is. Pinczehelyi Sándort mindig is vonzották a szimbólumok, a magyar kenyér, a magyar szalámi, a bejgli nemzeti szimbólummá változtatása. A nyolcvanas évek első felétől azonban a kiállításon látható jelképek helyett már történetekben ábrázolja a magyar sorsot, ezzel folytatva a piros-fehér-zöld sorozatot. A kilencvenes években, egy különleges jelzésbabilonban ezek a jelzések feloldódnak a múlt és jelen történelmi dialógusában” -jegyezte meg a két képzőművész alkotásait méltatva Helena Markusková. A rendkívül izgalmas, a szlovák-magyar kettős életérzést esetenként ironikusan, már-már gúnyosan is elénk táró művészi üzenet bizonyára sok szlovákiai magyar látogatót szólít meg. A tárlatot október negyedikéig lehet megtekinteni. Július Koller, Pinczehelyi Sándor és Helena Markusková a megnyitón (Csuport István felvétele)
