Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)

2003-09-08 / 206. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 8. Kitekintő Az új cseh elnök hivatalba lépésekor még a festményeket is leszedette leendő dolgozószobájából és a titkárságáról, s másokat hozatott helyükbe Ez a Václav nem az a Václav- Olyan áporodott itt min­den -jelentette ki március­ban az újságírók előtt Václav Klaus, aki új államfőként először lépett be a Hradzsin- ba. Szúrós tekintettel szima­tolt abban a dolgozószobá­ban is, amelyből néhány nappal korábban távozott elődje, s évtizedes politikai vetélytársa, Václav Havel le­köszönt köztársasági elnök. Első látogatása után Klaus határozottan intézkedett:- Mindent kicserélni! SZILVÁSSY JÓZSEF A nagytakarítás nemcsak a tárgya­kat érintette, hanem Havel számos egykori munkatársát is. Az elnöki iroda százhét alkalmazottja közül fél év alatt már ötvenen távoztak, saját elhatározásukból vagy felmon­dással. Egytől egyig a volt államfő bizalmasai voltak. - Még vagy hú­szán készülnek el innen. Még a pin­cérek is, mert ők sem képesek elvi­selni az új főnök úrhatnámságát és kekeckedő természetét - nyilatkozta - az egyik prágai napilapnak a neve elhallgatását kérő, az elnöki irodá­ból távozni készülő politológus. Jirí Weigl, az elnöki hivatal új vezetője másként látja a fejleményeket: - Klaus elnök úr sokkal dinamikusabb munkatempót diktál elődjénél, s eh­hez mindenkinek alkalmazkodnia kell. Havel államfő idején tízig szin­te senkit sem lehetett találni a hiva­talban. A volt államfő is csak hetente kétszer-háromszor nézett be néhány órára. A mostani elnök legkésőbb ki­lenckor érkezik, és ha nem szóh'tja máshova a kötelesség, akkor rend­szerint estig marad - válaszolta ér­deklődésünkre. A VIKÁRKÁBÓL NÉZVE Elég beülni egy bennfentes cseh kol­légával Havel kedvenc várbeli sörö­zőjébe, a Vikárkába, hogy megtud­juk: az új hivatalvezető szavai nem fedik teljesen a valóságot. - Klaus valóban sokat dolgozik, mert min­denről ő akar dönteni. Mondok egy jellemző és mosolyogtató esetet - meséli a prágai tollforgató ismerő­söm, aki ugyancsak kérte, hogy ne írjam meg a nevét. - Csehországban az a szokás, hogy az új államfő port­réját postabélyegen is kiadják. Havel mindig ráhagyta a kommunikációs osztály vezetőjére, hogy milyen fénykép alapján készül a rézkarc. Ti­zenhárom éven keresztül egyszer sem törődött azzal, milyen a portré­ja. A szegény tisztségviselő Klaus hi­vatalba lépésekor is ugyanezt a gya­korlatot követte. Lett is belőle nagy ribillió, mert az új államfő egyszerű­en nem tetszett önmagának! Leállít­tatta a gyártást, és ha hiszi, ha nem, hetekig válogatott sok száz felvétel között, amíg talált egy mosolygós, számára is elfogadható fotót! - fe­jezte be nagy hahotázás közepette. Petr Hájek, Klaus új szóvivője meg­keresésünkre nem volt hajlandó kommentálni ezt a történetet. Azt az értesülésünket viszont megerősí­tette, hogy a jelenlegi államfő való­ban megszüntette a kegyelmi kérel­mekkel foglalkozó osztályt. Ezentúl maga dönt az egyes ügyekről. - Ed­dig több mint húsz esetben elutasító volt a válasza, s egyszer sem adott kegyelmet - közölte a szóvivő. Klaus szigora ebben az esetben in­dokoltnak tűnik, ugyanis elődjét leginkább az amnesztiái miatt bírál­ták. Havel ugyanis nem sokkal a rendszerváltás után megnyitotta a börtönöket, ahonnan visszaeső gyil­kosok is szabadultak, akik rövide­sen további súlyos bűncselekmé­nyeket követtek el. Később cseh ál­lamfőként több ezer esetben gyako­rolt kegyelmet. Sokszor olyan, egy­kori másként gondolkodónak, is­merősnek engedte el a büntetését, akiket gazdasági bűncselekmények miatt ítéltek el. A közvélemény tá­mogatja az új elnök kérlelhetetlen magatartását. Az igazságügyi szak­értők viszont Klaus szemére vetik, hogy alapos jogi felkészültséget igénylő ügyekben is egyedül akar dönteni. - Aki szakszerű döntést kí­ván hozni, annak alaposan ismernie kell az adott ügyet és legalább a büntetőjogot - érvelt Marie Volková, a prágai igazságügyi mi­nisztérium hivatalvezetője. KLAUS NEM KEGYELMEZ- Tavaly mintegy négyezer kegyel­mi kérvényt kapott az államfő, fel­Pedig hétvégeken mindig becsen­gettek hozzánk! - sopánkodott Jana Nováková nagymama. Egyre gyakrabban hajba kapnak a művészek is, pedig az új államfő nyíltan elismerte, hogy sosem néz tévét, már szépirodalmat sem ol­vas, leginkább csak a közgazdasági szakkönyveket és folyóiratokat böngészi. Michal Wiewegh, az egyik legnépszerűbb kortárs cseh író gúnyverset írt Klaus gőgös, ön­imádó magatartásáról. Mire egyik híve, Ivan Mládek ismert költő másnapra dicsőítő rigmust fara­gott arról, hogy az államfőnek ugyan ősz a haja, de mégsem szür­ke egyéniség. Lucie Bílá neves pop­énekesnő valósággal imádja őt szó­kimondásáért, és főleg azért, mert nem hajlandó kritikátlanul dicsőí­teni Brüsszelt és az Európai Uniót. TENISZ VAGY GOLF? Imázsépítő igyekezete nemrég vá­ratlanul kibicsaklott. Nemrég te­Az új elnök iskolakezdő gyermekek között tételezhetően az idén sem érkezik több. Ennyi kérelemmel megbirkó­zik az elnök úr és legszűkebb ta­nácsadó testületé - zárta le a vitát Petr Hájek. A két Václav közötti különbség Csehország uniós csatlakozásának megítélésében is kidomborodott. Havel köztudottan az integráció lelkes híve, aki ingatag egészségi állapota és a már májusban bekö­szöntött rekkenő hőség ellenére is elment a Vencel téri mega­koncertre és más rendezvényekre, hogy a népszavazáson való részvé­telre buzdítson. Klaus, aki önma­gát eurorealistának tarja - sokan viszont europesszimistának minő­sítik - ezúttal is homlokegyenest ellenkező magatartást tanúsított. Hűvös és kimért volt, még azt sem árulta el, hogy ő az ország jövője szempontjából sorsdöntő ügyben miként voksolt. Mindeközben jutott ideje, energi­ája személyesen ellenőrizni a vár­beli átalakításokat. Maga válasz­totta ki az új bútorokat, még a festményeket is leszedette leendő dolgozószobájából és a titkársá­gáról, s másokat hozatott. Átala­kíttatta a cseh államfők nyári rezi­denciáját is Lányban. Az új cseh First Lady, Lívia asszony a minap arra kérte az oda látogató újság­írókat, hogy számolják meg, mennyi a változás. Miután senki sem vállalkozott erre, az elnökné mosolyogva közölte: - Én hétszáz- kettőt számoltam meg! Klaus azzal, hogy mindenben és minden áron más akar lenni, mint elődje, egyre inkább megosztja a közvéleményt. A legnagyobb pél­dányszámú cseh napilap, a Mladá fronta Dnes, nemrég riportot kö­zölt a prágai Novák családról, ahol a Klaust utáló nagyapa és az állam­főt istenítő fia úgy összevesztek, hogy minden bizonnyal egymás­nak ugranak, ha nincsenek a közel­ben az asszonyok. - Azóta sem a fi­am, sem az unokám nem látogat bennünket, még fel sem hívnak. (CTK-felvétel) niszezés közben rosszul lett, kór­házba kellett szállítani. Azóta minden hivatalos programját le­mondták. Különösebb aggoda­lomra azonban állítólag nincs semmi ok. - Az elnök úrnak ahhoz képest, hogy hatvankét éves, kivá­ló a kondíciója és jó az egészségi állapota is. Valamilyen vírusos fertőzést kapott, ami eléggé meg­viselte a nagy hőség és a feszített munkatempó miatt legyengült szervezetét - közölte Martin Holcát, az egyik kezelőorvosa. Hozzátette: - Igyekszünk rábírni az államfőnket arra, hogy kissé kí­mélje önmagát. Teniszezés helyett inkább golfozzon, s legalább a hétvégeken pihenjen. Klaus az orvosok kérlelése ellené­re elhagyta a kórházat, és Lány­ban lábadozott. Nagy kérdés, hogy hallgat-e orvosainak intel­meire. Képes-e legyőzni azt az én­jét, amely mindig és minden áron győzni akar. Havel felett is. Prága, 2003. szeptember Határ menti régiók az Európai Unió bővítésének küszöbén - prágai számítások szerint Csehország csak harmincöt év múlva éri el a mai Németország színvonalát Még mindig két külön világ a cseh-német határ két oldala KOKES JÁNOS Nem egészen egy évvel Csehország várható európai uniós csatlakozása előtt, s 14 évvel a rendszerváltás után a cseh-német határ két oldala továbbra is két külön világ, s hatal­masak a különbségek. Mégpedig úgy a régiók fejlettsége, mint a bé­rek és az árak területén is. Jól példázza ezt a nyugat-csehor­szági Domažlice, illetve a bajor ol­dalon lévő Furth im Wald történel­mi kisvárosok és környékének ösz- szehasonlítása. A két város földraj­zi helyzete, gazdasági struktúrája nagyjából hasonló, s a lakosság számában is alig van eltérés. És mégis... Míg a történelmi hangulatú, 11 ezer lakosú Domažlicében a jelen­legi átlagbér mintegy 600 euró, ad­dig az alig húsz kilométerre nyu­gatra lévő tízezres Furt am Waldban ugyanazért a munkáért átlagosan négyszer annyit kap a munkavállaló. „Csehországban ma az egyórás munka költsége átlagban négy euró, nálunk 26 euró” - mondta a két régiót meglátogató újságírók­nak Reinhold Macho, Furt im Wald kereszténydemokrata polgármes­tere. Szerinte Csehország uniós csatlakozásával a két régió közti különbségek gyorsan csökkenni fognak. A regensburgi kereskedel­mi és ipari kamara számításai sze­rint a régiók közti leglényegesebb különbségek mintegy nyolc év alatt eltűnnek. Prágai számítások szerint viszont Csehország csak mintegy 35 év múlva éri el a mai Németország színvonalát. „Az alapvető különbségek eltűnése persze nem azt jelenti, hogy a cseh fizetések ilyen rövid idő alatt utol­érik a német béreket, hanem azt, hogy eltűnnek a strukturális eltéré­sek, s például már nem lesz érdemes Németországból a határ másik olda­lára átvinni a termelést, mert ott ol­csóbb” - figyelmeztetett Richard Brunner, aki egy német céget irányít a régióban, s jelentős van tapaszta­lata a határ mindkét oldalán. A rendszerváltás óta eltelt 14 év alatt számos regionális német cég használta ki az alkalmat, s helyezte el termelése egy részét Csehor­szágba, vagy más módon használta ki a szomszédos olcsó munkaerőt, illetve a külföldi befektetőknek nyújtott kedvezményeket állami és helyi kedvezményeket. Másrészt a csehek ezrei évek óta Németor­szágban találnak munkát. A német üzletekben, vendéglőkben, szállo­dákban, a benzinkutaknál, de szá­mos kisiparosi szakmában is szinte mindenütt találkozni csehekkel. A munkahely közel van, a határátlé­pés nem gond, s a keresetek pedig jóval magasabbak - sorolják a cse­hek a németországi munkavállalás előnyeit. Ugyanakkor a helyi németek az el­múlt években megszokták, hogy számos dolgot, különösen élelmi­szereket, előnyösebb a keleti szom­szédnál megvásárolni. Panaszkod­nak az ékszer- és ruházati üzletek tulajdonosai, a különféle szolgálta­tásokat nyújtók is, például a fodrá­szok, hogy bizony 1989 után jócs­kán megcsappant klienseik köre. Benzinért is érdemes átmenni a cseh oldalra. A megtakarítás a né­metek esetében átlagban 25-30 százalékos. Szólni kell a határ men­ti cseh vendéglőkről is, amelyek a mai napig is meglévő árkülönbsé­gek miatt rendszeresen tömve van­nak németekkel. A helyzet egyik negatívuma, amelyről az egyik ol­dal illetékesei sem szívesen beszél­nek, hogy a cseh oldalon gomba módra nőttek ki az aránylag olcsó erotikus szórakozóhelyek, ame­lyekben a kelet-európai lányok szé­les skálájából válogathat a módos német érdeklődő, s amelyekkel oly­kor komoly gondok is vannak. Csehország uniós csatlakozása nyilvánvalóan komoly téma mind­két városban, hiszen sokakat sze­mélyesen is érint. A közeli határát­kelőhelyen például mintegy 200- 200 vámos dolgozik, s ezek 90 szá­zaléka a csatlakozás után elveszíti munkahelyét. Ugyanez vonatkozik a nemzetközi szállításból élő helyi cégekre is. Megszűnik a nagy par­koló, az átrakodó hely, s velük együtt számos munkahely. A vállalkozókra is változások vár­nak. Domažlice mint a nyugat­csehországi kerület része, egyike lesz az Európai Unió legkevésbé fejlett régiójának. Furt im Wald, amely a bajor regensburgi régió ré­sze, pedig a gazdagabbak közé tar­tozik. „A gyakorlatban ez azt jelen­ti, hogy például egy cég, amely Domažlicében ruház be, Brüsszel­től akár ötvenszázalékos támoga­tást is kaphat, míg egy Furth im Waldban eszközölt beruházásnál mindössze 28 százalékot” - ma­gyarázta a helyzetet Jan Látka, Domažlice szociáldemokrata pol­gármestere. „Éppen az előbb emlí­tettek alapján számolunk azzal, hogy a két város közti különbségek aránylag gyorsan eltűnhetnek, hi­szen nyilvánvaló, hogy hol lesz elő­nyösebb valakinek beruházni” - egészítette ki kollégája szavait Reinhold Macho, Furth im Wald polgármestere. Jan Látka azonban nem ilyen opti­mista. „Lehetőségeink bizonyára megnőnek, de tudatosítjuk, hogy nem lesz könnyű a pályázati pénzek megszerzése. Kevés a tapasztala­tunk, nincsenek szakembereink” - sorolja a gondokat a cseh városatya. Elmondta, hogy a júniusi népszava­záson ő egyértelműen Csehország uniós csatlakozását támogatta, akárcsak a domažlicei választók 75 százaléka. A régió lakossága jórészt a szomszédos uniós helyzet ismere­tében szavazott, ismeri annak elő­nyeit, de a problémákat is - muta­tott rá Látka. Kedvező jelnek tartja, hogy a szomszédos német oldalon az utóbbi években jelentősen emel­kedett a csehül tanuló németek szá­ma. Ez is jelzés, az érdekek kezde­nek átszövődni. Domažlice, 2003. szeptember A Domažlice főterén dolgozó munkások néhány kilométerrel délebbre sokkal többet keresnének (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents