Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-06 / 180. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 6.

Kitekintő

11

A vita lényege az, hogy ki is rendelkezik a varázsláshoz, ráolvasáshoz és jósláshoz szükséges erővel és kegyelemmel: a jászvásáriak, vagy a cuireaiak és a grajduriak

Cigány varázslónők háborúskodása Romániában

Kányádi Sándor fordításában olvasom Luminita Mihai Cioaba, a néhány éve meghalt romániai roma király Nagyszebenben élő lányának a versét. A hercegnő költeményének a címe: A cigány lány átka.

TIBORI SZABÓ ZOLTÁN

Mivel cigányul nem tudok, talán sosem fogom eldönteni, hogy ezt a verset a kolozsvári magyar versmester vagy a nagyszebeni cigány királykisasszony csiszolta remekművé: „Hogyha elfelejtesz engem / Tanyát benned ördög verjen / Ha én neked már nem kellek / Azt kívánom, hogy gebedj meg / Ha a szívedből kivetnél / Pópa álljon a fejednél / Ha a szemed vetnéd másra / Üljön tort az apád háza / Ha a szívemet eldobnád / Hóttodba csókoljon anyád”.

Mi tagadás, soha nem hittem a varázslatban, az átkokban, a mágiában. Gyermekkoromban is kétkedéssel hallgattam az erről szóló meséket, pedig a Balkán, s benne Erdély is, bőven kínálta mindig a hinni akaróknak a jó és rossz varázslókról, jósasszonyokról, tündérekről, szellemekről, vámpírokról és prikolicsokról szóló mítoszokat. Sorin mérnök, Kolozsváron él. Jó munkahelye volt, ahonnan azonban egyik napról a másikra menesztették. Vállalkozásba fogott, de a szükséges tapasztalat híján hamarosan belebukott, s az a kis pénze is odaveszett, amelyet korábban évek munkájából megtakarított. Sőt, háromezer dollárnyi adósságot halmozott fel. A harmincöt éves férfi mindenek tetejébe, éppen akkortájt szeretett bele egy jóval fiatalabb nőbe. Nem' csoda tehát, hogy elkeseredett, s ezt családja is hamarosan észrevette. Jó szándékú felesége a magát a helyi lapokban és televíziókban agyba-főbe reklámozó cigány varázslónők egyikéhez fordult segítségért. Aki azonnal kiderítette: átok miatt megy Sorinnak rosszul az utóbbi időben, azt „mielőbb le kell venni róla”, ennek tarifája azonban fix, kétezer dollár, hiszen rengeteget kell dolgozni rajta. Tiszta vizű tó mellett kell reggel és este elmondani a varázsszavakat, s mivel „az átok nagyon erős”, a varázslónőnek segédvarázslóit is magával kell vinnie a vízpartra. Garantált viszont az eredmény.

Eredmény? Ki tudja, mit tesz majd a varázslónő Sorinnal? Luminita versét juttatta eszembe a történet: „Kárhozz örök kopaszságra / Ne maradjon fog a szádba / Légy híd- végen guggoló / Kunyeráló kolduló / De ha holmi kurva-féle / Jönne ki hozzád estére / Poklok pokla égessen meg / Ha neked már nem én kellek / Este mikor vennéd kézbe / Gitárodat a tűz égje / Szemedre boruljon hályog / Kapj fekete sárgaságot / Verjen kórság a tüdődből / Görnyedezve vért köhögj föl.” Úristen! Libabőrös lettem.

Sorin felesége beleegyezett a „kúrába”. A család újabb kétezer dollárral lett szegényebb, plusz kamatok, hiszen a pénzt uzsorásoktól kellett kölcsönvennie. Amikor a dolgot megtudta, a férfi majdnem agyvérzést kapott. Sorint végül barátai segítették ki, kamatmentes kölcsönt adtak neki, amiből kifizette az uzsorásokat, s munkahelyet is kapott az egyik ismerős vállalkozásánál. Nagy nehezen „lefejtette” a feleségről a varázslónőt, s most az adósságok kifizetéséért gürcöl. Csak a feleséget nem tudja már soha meggyőzni arról, hogy nem a varázslat „levételének” köszönhetően jutott újra munkahelyhez, s mondott le a szeretőről - panaszolja. Vagy ki tudja? Olvashatta ő is a cigány herceglány versét? „Hogyha mással fekszel össze / Ránduljon a tested görcsbe / Szökjön ki a szíved is / Ne tudd az út merre visz / Száradjon le kezed lábad / Ne horgad- jon föl a vágyad / Még a halál is űzzön el / Két lejt-érő tömjénfüsttel / Emberből légy nem-ember / Elve temessenek el / Csak én hozhassam meg álmod / S én űzhessem el az átkot”.

Persze a varázslónőknek sem könnyű. Sokat - akár havi húszmillió lejt (25 000 ezer korona) is - keresnek, de meg kell dolgozniuk érte. A helyzetüket a konkurencia szemmel látható növekedése is bonyolítja. Napjainkban a legnehezebb talán Bukarest és Jászvásár környékén a helyzet. Utóbbi helyen például több hete a varázslónők valóságos háborúskodása folyik. A vita tárgya, természetesen, a klientúra.

A jászvásári varázslónők úgy vélik, csakis ők képesek hathatósan elűzni a házasságokra, házasságon kívüli szerelmi kapcsolatokra, vállalkozásokra, családokra rátelepedett átkokat, a nem messze fekvő Ciurea és Grajduri faluban működő konkurencia éhhez távolról sem ért.

Ajászvásári Nicolina negyedben tevékenykedő Magdalena is a konkurencia miatt dohog. - Havi hatmillió lejt (kb. 6600 korona) fizetek csak az újsághirdetésekre. Egy ott dolgozó fiú írja meg őket, mert én csak az ábécét ismerem. S akkor jönnek ezek a cuireai fehérnépek, és fényképes hirdetéseket jelentetnek meg, legutóbb színes fotóval. Muszáj volt a ráolvasáshoz folyamodnom: hogy hasadjon meg a szeme; s törjön le a keze annak, aki megírja nekik a hirdetéseiket!

A vita lényege az, hogy ki is rendelkezik a varázsláshoz, ráolvasáshoz és jósláshoz szükséges „erővel és kegyelemmel”. Cuirea és Grajduri cigány asszonyai azt állítják, egyedül ők örökölték ezeket még nomád őseiktől, akiknek hagyományait híven megőrizték. A jászvásáriak erre azonban azzal replikáz- nak, hogy vetélytársaik fekete mágiát praktizálnak, nem értenek a varázsláshoz, nincs erejük feloldani az átkokat, és ráadásul „műveletlenek” is.- A jóslás és a ráolvasás olyan kegyelmek, amelyeket akárki nem kaphat meg. Mi őseinktől örököltük ezeket, s megőriztük a titkokat. Ezeknek a jászvásáriaknak csak a szájuk jár, a cigány hagyományokról is rég lemondtak. De megjelennek az újságokban és a tévében, s az emberek nem tudják, hogy amikor rájuk bízzák magukat, tulajdonképpen az ablakon dobják ki a pénzüket - magyarázza megfontoltan Tereza, Grajduri legidősebb jósnője. Margareta jós- és varázslónő viszont, akinek „hivatala” Jászvásár központjában van, úgy véli, a vidéki ellenfelek tulajdonképpen átkokat vetnek az emberekre, házasságaikra és egyéb dolgaikra. - Ezt örökölték ők, a fekete mágiát! - szögezi le a cigány asszony, aki magát a moldvai varázslónők királynőjeként reklámozza. - Rengeteg a kliensem, nincs is időm velük foglalkozni. Kuncsaft valóban van, hiszen Margareta és társai az emberi naivitással dolgoznak, amely a jelek szerint végtelen. S bár az embereknek sok a bajuk a nehéz helyzetben toporgó országban, egy kis varázslásra-jós- lásra mindig akad pénz. Kit érdekel, hogy csak a kártyapakli „megnyitása” ötvenezer, egyetlen „varázslatfeltáró ülés” kétszázezer lej, s miután a varázslatokat feltárták, következik újabb milliókért a „gyógyítás”. Amely azért jóval drágább, mert „magasabb a munkadíj”, s

! V < ■ - ■

(A szerző felvétele)

A roma királykisasszony udvarhölgyeivel

mert a hozzávalókat - „harmathullás idején szedett füveket, gyökereket, köveket, egyebeket” - messze földről kell drága pénzen elhozatni. A ciureaiak tagadják, hogy fekete mágiával is foglalkoznának. De lehet ezt tudni? Ha Luminita versét olvasom, határozottságom érezhetően lankad: „De ha hozzám jössz ki este / S ölelhetlek eszem- vesztve / Míg ló nyerít s valahol / Mély hangú furulya szól / Tépd le rólam hímezett / Királynői ingemet / És csókolj hogy csókod fájjon / Lohaszd le a forróságom / És én akkor majd meglátod / Elűzöm rólad

az átkot / Messze fütó vizek hátán / Gyorsan szálló szelek szárnyán / Kergetem majd messzire / El a világ végire”.

Lehet, hogy rajtam is átok ül? Nincs mese: a jövő héten felkeresem valamelyik varázslónőt.

Kolpzsyár, 2003. augusztus

A külügyminiszter hónapokig egyebet se tett, mint mosollyal igyekezett rávenni a bojkottálókat, mindenekelőtt az uniót, hogy vonja vissza az Ausztria-ellenes szankciókat

Mosolyszünet után kibékülés: ismét izraeli nagykövet Bécsben

SZÁSZI JÚLIA

Az osztrák diplomácia nagy diadala az izraeli nagykövet visszatéréséről hozott tel-avivi döntés. Ha Izraelben nem jelentették volna be a lépést még Benita Ferrero-Waldner hatórás villámlátogatásának előestéjén, a külügyminiszter asszony ünnepelhette volna saját „mosolydiplomáciája” sikereként is.

Annak idején, miután 2000 februárjában a jobboldali - sőt, általában szélsőjobboldalinak tartott, hiszen akkor még Jörg Haider által vezetett - Szabadságpárt Ausztriában bekerült a kormányba, az új néppárti-szabadságpárti koalíció külügyminiszter asszonya hónapokig egyebet se tett, mint mosollyal igyekezett rávenni a bojkottálókat, mindenekelptt az. Európai Uniót, hogy vonja vissza az Ausztria-ellenes szankciókat. Az EU fél évig állt csak ellen, ennyi ideig tartott, amíg a l4 tagország elfogadta a status quót, ám Izrael három és fél évig ragaszkodott a bojkotthoz. Sokakat meglepett, hogy miért éppen most enyhült a szigor, amikor Wolfgang Schüssel kormánya éppen éles vitába keveredett a bécsi zsidó hitközséggel. Ez utóbbi létét és főleg szociális létesítményeit veszélyeztető anyagi gondokkal küzd: a második világháború szomorú örökségeként az egykor virágzó, fénykorában 188 ezres zsidó közösség ma alig több mint héBenita Ferrero-Waldner Szilvan Sa- lom izraeli külügyminiszterrel

(Népszabadság-felvétel)

tezer tagot számlál. Ugyanakkor a kulturális és szociális intézmények fenntartása, nem utolsósorban az egyre elviselhetetlenebb biztonsági intézkedések több mint felemésztik az évi 2,7 millió eurós állami támogatást. Schüssel kancellár mindössze egy áthidaló - kamatmentes - kölcsönt ajánlott a gondok enyhítésére, amit aztán elképzelése szerint a hitközség a res- titúciós alapból a második világháborúban elkobzott, megsemmisített javaiért kárpótlásként majdan kiutalt összegből fizetne vissza. A hitközség ezt az ajánlatot nem fogadta el, s egyre szélesebb társadalmi rétegek tartanák méltányosnak, ha az állam megmentené azt a zsidó közösséget, amelynek történelme, kulturális gyökere Ausztriáé is. A vita csak ideig óráig látszott rendeződni, amikor is a vidék ajánlott segítséget: kilencmillió eu- róí, mintegy előlegként az ő két-, szét ekkora kárpótlási alapjukból, Éppen a megbékélés izraeli bejelentésének napján derült ki, hogy Waltraud Klasnic stájerországi tartományi elöljáró elhamarkodottan intézkedett: az ügyben nincs egyetértés, azonnali kifizetésről szó sincs.

Ariel Muzicant, a hitközség elnöke e belső gondok ellenére örömmel fogadta a Tel-Avivból érkezett hírt - csakúgy, mint minden más ausztriai politikus. A kormányoldal három és fél éves erőfeszítései elismerésének tekinti, hogy a viszony normalizálódik: végtére is Tel-Aviv a bejelentés megszövegezésében is kitért arra, hogy a Schüssel-kor- mány - a Szabadságpárt jelenléte ellenére - minden korábbi kabinetnél többet tett a múlt bűneinek feltárásáért. A nácik által elrabolt vagyonok és az ebből következő kárpótlási igény felmérésére ugyan még az előző kormány hozta létre a történészbizottságot, de annak munkája csak mostanában zárult le, s Schüssel kormánya teremtette meg a megbékélési alapot a kifizetéshez szükséges összeggel. Ugyancsak ez a kabinet munkálta ki - amerikai közvetítéssel - a megállapodást az érintett országokkal az osztrák területre kényszerült, rabszolgaként dolgoztatott keleteurópaiak kárpótlásáról., Hpgy. mindebbe belejátszott volna a nemzetközi nyomás, a rossz hírnévtől való szabadulás szándéka is? Eg csupán feltételezés. A jóhiszemű törekvés méltánylása a jelek szerint felülkerekedett azon a körülményen, hogy Schüssel másodszor is partnerként választotta Jörg Haidert - aki általános, s így izraeli vélekedés szerint ma már nem játszik szerepet az osztrák politikában.

Másrészt éppen ezekben a hetekben látogatott tucatnyi, egykor Karintiából elmenekült izraeli család az óhazába, Jörg Haider meghívására. A tartományfőnök megannyi programon maga is részt vett, s az osztrák sajtó tele volt családias képekkel a találkozókról. Haiderre hivatkozni mint ősellenségre nehéz, ha eközben zsidó családok fotóztatják magukat vele baráti találkozókon.

Az osztrák-izraeli viszony egy és máson keresztülment az elmúlt öt és fél évtizedben. Bár Ausztria már 1949-ben de facto elismerte az egy évvel korábban megalapított Izrael Államot, a diplomáciai kapcsolatok felvételére 1960-ig várni kellett. 1968 és 1986 között Bécsnek fontos szerep jutott: az osztrák fővároson keresztül utazott Izraelbe a Szovjetunóból kivándorló több mint kétszázhetvenezer zsidó. 1973-ban súlyos incidens zavarta meg ezt a folyamatot: arab terroristák megtámadtak egy kivándorlókat szállító vonatot, és túszokat ejtettek. Kreisky kancellár a szerencsésen, végződött túszejtés után bezáratott egy alsó-ausztriai átmeneti tábort, s Golda Meir akkori izraeli kormányfő nem tudta rávenni a döntés megmásítására. További feszültséget okozott, amikor 1980-ban Kreisky kiegyensúlyozó politikája jegyében Ausztria első nyugati államként hivatalosan elismerte a Palesztinái Felsza- badítási Szervezetet (ez egyébként nem kímélte meg Ausztriát néhány véres merénylettől). A következő konfliktust a náci múlttal vádolt Kurt Waldheim elnökké választása hozta 1986-ban: ekkor Izrael ügyvivői szintre fokozta le bécsi diplomáciai képviseletét. Csak 1992-ben, Waldheim hivatali idejének lejárta után küldött Tel-Aviv ismét nagykövetet Bécsbe. Vranitzky kancellár 1993-ban jeruzsá- lemi útján először ismerte el, hogy Ausztria is felelős a náci tömeggyilkosságokért. Klestil elnök egy évvel később szintén hivatalos látogatást tett Izraelben. Az enyhülés éveinek a Szabadságpárt 2000 februári kormányra kerülése vetett véget: ekkor hívta haza Tel- Aviv bécsi nagykövetét.

A mostani kibékülés gazdasági körök számára is nagy öröm. A két ország kereskedelme mélyponton vap: Ausztria teljes külkereskedelmének mindössze 0,94 százalékát teszi Hi a tel-avivi kapcsolat, s ezzel lényegében az utolsó az EU-orszá- gok között. Izrael behozatalának ötvéri százaléka származik az EU térségéből - a legtöbb árut Németország szállítja, utána Anglia és Svédország következik. Ráadásul az osztrák vezető menedzsereknek teljesen torz képük van Izraelről: hatvan százalékuk mezőgazdasági országnak tartja, mit sem tudva arról, hogy az izraeli gazdaság gerincét a high-tech adja, s ez teszi ki az export 45 százalékát is. Az Osztrák Gazdasági Kamara - és az izraeli-osztrák kereskedelmi kamara - most nagy fellendülést remél.

Bécs, 2003. augusztus