Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-30 / 200. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 30. Családi kör 11 Harmadszor nyaraltak Kovácspatakon a mentálisan sérültek párkányi társulásának tagjai és magyarországi vendégeik Felnőtt testben is gyermek (Somogyi Tibor felvételei) 200 forintot. A rendszeres nevelési segély nagysága a család anyagi helyzetétől függ, esetünkben ez 4200 forint. Ezen kívül az önkor­mányzat kifizeti az évi beiskolázási segélyt, ami 10 ezer forint, 300 ezer forinttal támogatták az autóvásár­lást, megkapjuk a benzintámoga­tást, de az évi 24 ezer forint csupán a havi költséget fedezi. Niki ugyanis speciális iskolába jár, naponta ho- zom-viszem, négyszer kell megtenni az utat. De boldogok vagyunk, mert remek oktatási intézetben foglalkoz­nak vele. Egy osztályba kilenc tanu­ló jár, két pedagógussal személyre szabott tanterv szerint haladnak. Fő tantárgy az önellátás, a mosás, a fő­zés, a sütés, a kézművesség, az agya­gozás. Iskolabusz szállítja őket az uszodába, beszédüket logopédus fejleszti. Nikolett megtanulta a nagy betűket, olvas is, szerintem írni is fog. Igaz, a húga a húzóerő, min­denben utánozza őt és a barátokat. Táncol, az egészségesekkel együtt karatézik, mi nem betegként kezel­jük kezdettől fogva - meséli a ma­gyarországi édesanya. Mivel nem­csak ő, hanem számos ismerőse is beteg gyereket hozott a világra, úgy véli, a sok fogyatékos a csernobili katasztrófa következménye. Nagy vigadalom zavarta meg be­szélgetésünket. Nem csoda, Vörös Marika néni, a budaörsi Vöröske­reszt ajándékcsomagjainak oszto­gatásába fogott, a nyalánkságnak egyformán örültek a kicsik és a na­gyok is. - Régen dédelgetett ter­vünk egy napközi otthon üzemel­tetése a régióban élő értelmi fo­gyatékosok számára. A közös fog­lalkozásnak számos előnye van, miközben nagyon fontos volna a szülő tehermentesítése is - vallja őszintén Szűcs Teréz, a párkányi alapszervezet elnöke, a halmozot­tan sérült 22 éves Gábor édesany­ja. Úgy véli, az államnak támogat­nia kellene mindazokat a kezde­ményezéseket, amelyek meg­könnyítik a betegek életét. Az ille­tékeseknek végre tudatosítaniuk kellene azt is, hogy a családi kör­ben élő betegek ellátása jóval ke­vesebbe kerül, mintha a szülők az intézeti nevelést választanák. Viki örül az édességnek Vállalják érzelmeiket PÉTERFI SZONYA időnket, energiánk jelentős részét. Egy hét alatt nemcsak ők érzik majd jól magukat, barátkoznak, tanulnak egymástól, hanem mi is. A szülőknek látniuk kell, hogy Szlo­vákiában a fogyatékosok megsegíté­se, támogatása elmarad a magyaror­szági gyakorlattól, hiányoznak a fej­lesztő osztályok, foglalkoztatók. Szabó Vikit értelmi fogyatékossága miatt felmentették az iskolai kötele­zettség alól. Noha nem képezhető, önellátó lett. Az édesanyja türelmé­nek, gondoskodásának köszönhető­en. - Egészséges testvérei is sokat segítenek, a 16 éves húga, de a hét és fél éves öccse és barátaik is elfo­gadták másságát. Nem taszítják el maguktól, nem közösítik ki - mond­ja a mama. Beszél arról, hogy a Down-kóros gyerekek alapbetegsé­géhez általában más rendellenessé­gek is társulnak, Vikinek szívbillen­tyűzavara van, 2001-ben agydaga- natműtéten esett át. A Down- szindrómások felnőtt testben is örök Niki az egészségesekkel karatézni tanul A magyarországi családot Szűcs Teréz ismerősként fogadja gyerekek, a szülők szerint éppen ezért nagyon fontos, hogy az kezelje őket, aki ismeri egészségi állapotu­kat. Vagyis a gyermekorvosuk. Ám a rendeletek értelmében, amint betöl­tik a 19. életévüket, átveszi őket az általános orvos. Az átállás, az ide­gen orvos elfogadása gyakran körül­ményes. Problémát jelent a kórházi elhelyezés is, nem kezelhetik őket ugyanis az ismert gyermekosztá­lyon, a felnőttek között pedig nem igazán érzik jól magukat. A szülők kivételt követelnek, ám tudatták ve­lük, hogy az csak az egyetemisták­nak jár, őket, tanulmányaik befeje­zéséig továbbra is gyermekorvosuk kezelheti. A WHO adatai szerint az évente szü­lető 120 millió gyermek közül 800 ezer jön világra kromoszóma-rend­ellenességgel. Gyakorisága az anya életkorának előrehaladtával emel­kedik és 35 éven felül még inkább nő. Annak ellenére, hogy a terhes populációban a 35 év felettiek rész­aránya mindössze 6-7 százalék, mégis ők szülik a Down-kórosok,25- 30 százalékát. A diagnózis elméleti­leg már a kromoszóma-rendellenes­ségre jellemző tünetegyüttes (kis koponya, mongoloid arc és szemrés, tipikus kéz- és bőrlécrajzolat, csök­kent izomtónus) alapján felállítható, a pontos kórismézés és az ismétlő­dési kockázat meghatározása miatt azonban mindig el kell végezni a kromoszómavizsgálatot. Gyakoriak a veleszületett szívhibák, az emész­tési rendellenességek, endokrin- és immunrendszerzavarok (pajzsmi­rigybetegség, fertőzéshajlam). Mi­nél fiatalabb a kismama, annál ki­sebb az esélye arra, hogy a magzata Down-szindrómás legyen - soro­lom, amit egy tanulmányban olvas­tam, mire Viki mamája elneveti ma­gát. - Húszesztendősen szültem, eszembe sem jutott a Down-kór le­hetősége. Bár ha tudtam volna is, megszülöm - állítja meggyőződés­sel. Fodor Zoltánná a végszóra érkezik, ő szintén fiatalon hozta világra a ma már 14 éves Down-kóros Niki lá­nyát, míg a 9 éves Noémi egészsé­ges. - Mostanáig gyesen voltam, ezentúl ápolási díjat kapok, havi 19 agy szeretettel szer­vezték az idei egyhe­tes tábort, és azért ta­lálkoztak csak ötve- nen, mert a halmozot­tan sérülteknek, a to­lókocsiba kényszerülőknek a ko­vácspataki Panoráma Szálló nem al­kalmas hely. - Ha körülnéznek, csu­pa elégedett, boldog emberrel szem­besülnek. Holott életünk igazán nem méznyalás mondja meggyő­ződéssel a kisújfalui Szabó Márta, az Értelmi Fogyatékosok Társulása párkányi alapszervezetének alelnö- ke. Tudja miről beszél, három gyer­meke közül a legidősebb Down- kóros. Mielőtt beszélne 18 éves lá­nya betegségéről, a tábor megszer­vezésének körülményeire tér ki. - A pozsonyi központ által szervezett üdülések is jók, de a szlovák környe­zetben gyermekeink nem boldogul­nak. Talán nem túlzás, ha azt mon­dom, örülünk, ha egyáltalán megta­nulnak beszélni az anyanyelvükön. Ezért kerestünk egy olyan helyet, amely közel van, ám mégis kimoz­dulunk a bezártságból. Nem tagadja, nem könnyű megszer­vezni a találkozót, biztosítani mind­azt, ami boldoggá teszi a gyereke­ket. - Az évek során olyan jó lett a kapcsolatom a kisújfalui vállalko­zókkal, hogy ha megkérem, támo­gassák a táborozókat, lehetőségeik szerint segítenek. Kenyeret, péksü­teményt, hentesárut adnak, a gyer­mekorvosunk pedig édességet ho­zott. Kisújfalu és Budaörs test­vértelepülések, tartjuk a kapcsolatot a Vöröskereszttel, de az értelmi fo­gyatékosok szervezetével is. Termé­szetes tehát, hogy felajánlottuk ne­kik is a közös nyaralás lehetőségét. Fontosnak tartjuk a tapasztalatcse­rét, megbeszéljük ügyes-bajos dol­gainkat, miközben tanulunk is egy­mástól. Mert a Down-kóros gyere­kek fejlesztése nem egyszerű fel­adat. Á nevelésük, ellátásuk leköti SZÓ Ml SZÓ Az apaság misztériuma ÁRVAY LEVENTE A középkori misztikusok tanítása szerint minden hetedik eszten­dő komoly változást hoz az ember életében. Az első hét évben például a szülő az, aki minden történés középpontjában áll. Va­gyis: a kéz, mely a bölcsőt ringatja, a világot igazgatja. A követke­ző hét év a részleges függetlenedés és a világ felfedezésének idő­szaka, majd az azt követő hét esztendő az önmegvalósítás ideje, és így tovább. A modern tudomány, hogy ne maradjon le a miszti­kusok mögött, erre is talált magyarázatot, felfedezvén: hét év kell ahhoz, hogy a test valamennyi sejtje elpusztuljon és újraképződ­jön, s így tulajdonképpen egy élettanilag új ember szülessen. A hetes szám különös misztikája ez, melyről őseink sámánjai tud­hattak sokat, de megjelenik József Attilánál is; lásd: „... hétszer szüljön meg az anyád”. Számomra a hetedik év külön jelentőséggel bír - a gyerek iskolába indul. Az otthon mindenkor biztonságot adó melegéből számára is­meretlen emberek közé kerül. A játékot a tanulás váltja fel, amely- Hermann Hesse Üveggyöngyjáték című misztikus regényére gon­dolva - minden foglalatosság közül a legkülönb. Azzá teszi az em­bert, ami: igazi játékossá az élet nagy arénájában, ahol mindig.a több tudással felvértezett a győztes. Amikor előkerül az iskolatáska, emlékek sokasága tolul az ember agyába. Eszébe jut, milyen volt az, amikor első ízben a kezébe ve­hette a pólyából alig kilátszó csöppséget, félve, nehogy kárt te­gyen a törékeny emberpalántában. A mindennapi ceremóniák, melyek pár hét elteltével annyira élete részévé váltak, mintha so­ha semmi egyébbel nem foglalkozott volna. A hosszú séták, ami­kor a békésen szundító gyermekre nézve a mindennapok látszó­lag fontos harcaiban edzett férfi szíve is mosolyra derül, és komo­lyan kezdi hinni, hogy van valaki, aki odafentről néz és vigyáz bennünket. Az első lépések - anyától apáig. Az érzés leírhatatlan, már-már katartikus. Hiszen ő már megáll a saját lábán, haladni tud, ergo nyitva áll előtte a világ - csak jó irányban haladjon. Az első szavak, melyek - természetesen - ahhoz a két emberhez szólnak, akik szá­mára a legfontosabbak. Először csak az „ana” és az „ata” van, majd ez „anyukámmá” és „apukámmá” alakul, így, birtokos személyrag­gal a végén, mert mi csak az övéi vagyunk, senki másé... Még hosszabb séták, és a kérdések sokasága: miért, hogyan, merre, mikor, micsoda és így tovább, szinte a végtelenségig, és a gyerek szemében ott a büszkeség, mert az ő szülei mindenre tudják a vá­laszt, tehát ők a világ legokosabb teremtményei. Aki ennek ellent­mond - közellenség. Óvoda, a korán kelés fáradalmai, a reggeli mosdás fájdalmai. Tö­mött buszok, tele tolakodó nénikkel és bácsikkal, akik nincsenek te­kintettel a csöppekre..., de apa ott van, és kéz a kézben nem érheti a kis embert semmi baj. Az is biztos, hogy a szokott időben apa meg­jelenik az oviban, és hazafelé menet meg lehet beszélni vele, ki kibe szerelmes, miért jó az egyik óvó néni, és miért undok a másik („Ho­lló, barátocskám, ezt a szót emberrel kapcsolatban nem használjuk ám!”). Az esti mesének pedig századszor is Erős Jánosról, a loncsos medvéről vagy a repülni tanuló farkasról kell szólnia, mert „apu­kám, azt te olyan jól tudod mondani...” Most iskolába indul. Némi szorongással veszi hátára az iskolatáskát, kicsit feszereg a bejárati ajtónál, mint aki menne is, meg nem is. Vé­gül a felelősségtudat győz. A két szempár összevillan, egy fejsimítás - vagy inkább áldás? -, és a gyerek elindul. Az utcáról azonban még visszanéz - vajon intenek utána az erkélyről? Sajnos, a leírtak csak részben fedik a valóságot. A történelmi hite­lesség kedvéért jegyzem meg csupán, hogy lakásomnak nincs erké­lye. Tulajdonképpen lakásom sincs. Valamint azt is, hogy a hetente írt levelekre soha nem jön válasz, a telefont pedig, ha felveszik is, a hangom hallatán azonnal lecsapják. A gyereket egy másik férfi viszi az iskolába egy másik országban, és nem biztos, hogy int utána, amikor belép az alma mater kapuján. Azt hiszem, nem jó ez így... Elsősük van? Hamarosan újból kitárják az iskolák kapuit. A nagyobbak már alig várják, hogy megint találkozhassanak osztálytársaikkal, a haverok­kal, barátnőkkel. A leendő elsősök többsége azonban tart az isme­retlentől. Akárcsak a szülők egy része. Nekik szeretnénk segíteni összeállításunkká 1. Nem kellene aggódni, a pedagógusok szeretettel várják az elsősö­ket. Az előkészületek fontosak, de semmit ne erőltessünk túlzottan. Nincs jelentősége, ha előre megtanítjuk írni, olvasni a gyereket. Akik többet tudnak társaiknál, elbízzák magukat. Az új tanulnivalót is hanyagabbul veszik, éppen ezért lemaradhatnak. Az első nap ter­mészetes, hogy szüleik kezét szorongatva, félve jönnek az iskolába. A játékos ismerkedés után a legtöbbjük pár napon belül feloldódik. Nehezebb azokkal, akik nem jártak óvodába. Gyakran sírva fakad­nak, de néhány hét alatt ők is beilleszkednek. Az iskolaérett gyer­mekben mérhetetlen nagy a kíváncsiság, és ezt a tanító ki is hasz­nálja. Az első három nap az ismerkedéssel, a szokások kialakításá­val telik. Fontos, hogy a szülők otthon beszéljenek meg a gyerekkel mindent. Sikereiket, esetleges problémáikat hallgassák meg. A gyerek pana­sza esetén ne minősítsék a tanítónőt, inkább keressék fel. Ne enged­jék, hogy negatívan beszéljen társairól. Már az első héten megkezdődik az igazi munka. Az órák játszva zaj­lanak. Nem kell félni a kudarctól, itt még nem versengenek egymás­sal. Nincsen osztályzat, csak pozitív értékelést kapnak. Az a bünte­tés, ha nem jár piros pont. Otthon eleinte napi fél óránál többet ne gyakoroljanak, mert kifáradnak. Ha csúnyábban ír, vagy nehezeb­ben kezd olvasni, ne szidják meg, hanem nagyobb türelemmel fog­lalkozzanak vele. Ne hasonlítsák össze a testvérével vagy a szom­széd gyerekével, mert mindegyikük fejlődése más tempóban halad. Mindenben segítsenek neki, de semmit ne csináljanak meg helyette! A táskába együtt pakoljanak be, pár hónap múlva már engedjék ne­ki egyedül, de ellenőrizzék. A tanévkezdés előtt jól gondolják meg, mire van szüksége egy elsős­nek. A tolltartóba ne kerüljön toll, mert ezzel nem dolgozhat. Le­gyen viszont minél több színes ceruzája, filctolla, ecsete. A HB-s grafittal lehet a legszebben írni. Zsírkrétából érdemesebb a jobb mi­nőséget megvenni. A mai tankönyvek szépek, színesek, ezért elég rájuk az átlátszó műanyag borító. A tisztasági csomagban legyen szalvéta, pohár, törülköző is. Az iskolába kipihenten érkezzen a gye­rek. Ebben a korban tíz óra alvásra van szükségük, ezért este nyolc­kor le kell fektetni őket. (-rés)

Next

/
Thumbnails
Contents