Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)
2003-08-30 / 200. szám, szombat
Családi kör ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 30. Az iskolakötelesek szüleinek most, a tanévkezdés idején az a legfőbb gondjuk, járassák-e különórára gyermeküket Mivel terhelhetők még? A NEVELŐKNEK gyermek számára az iskolakezdés gyakran együtt jár valamilyen egyéb tanulnivaló programba iktatásával. Hasznosak, vagy épp ellenkezőleg, hátráltatják a tanulást az iskola melletti különórák? Ebben a kérdésben is szinte ugyanannyi a támogatók, mint az ellenzők száma. Van azonban néhány szempont, amit érdemes megfontolni. KÜLÖNÓRÁK Mikor mivel müyen mértékben terhelhető a gyerek? Az iskolaköteles korú gyermekek szüleinek most, a tanévkezdés idején az a legfőbb gondjuk, járassák-e különórára, s ha igen, milyenre írassák be gyermeküket. A szülők általában három alapvető, iskolán kívüli elfoglaltság közül választanak: sport, zene, nyelv. Az alábbiakban szakemberek - testnevelő tanár, zenetanár, nyelvtanár - segítségével próbálunk választ adni. SPORT és a mozgásfejlesztés: Az elmúlt években sajnos erősen visszaesett a rendszeresen sportoló gyermekek száma, pedig a megfelelő mozgás jelentős fejlesztő hatással van a növekvő szervezetre. Sok esetben a testnevelésórára korlátozódik a rendszeres mozgás, aminek hátránya csak később - felnőttkorban - mutatkozik meg. A hobbiszinten művelt sport a gyerekek esetében elvesztette fontosságát, pedig a testilelki egészség kialakulása szempontjából nélkülözhetetlen. Az agyban a mozgásokat irányító ideg- rendszeri központ összeköttetésben áll más központokkal, így a mozgásfejlesztés más képességek fejlődését is magával hozza. Több olyan eljárás alakult ki, amely fejlesztő eredményeit a mozgásfejlesztés révén, tehát áttételesen éri el (egyes magatartásbeli zavarok kezelésének is része a mozgásterápia). A mozgás tehát segíti az ideg-, az izom- és a csontrendszer, valamint a zsigeri rendszer optimális fejlődését. Nem mindegy azonban, hogy a különböző mozgásfejlesztések mely életkorban müyen mértékben történnek. A mozgásfejlesztés több célra irányulhat: a nagymozgásokra és a sportmozgásokra. Az előbbi a természetes mozgások készségszintjének emelését jelenti, az általános mozgástapasztalatok megszerzését. Különös jelentősége van ennek a 3-10 éves korosztály esetében, mert pozitív hatással van az általános idegrendszeri érési folyamatokra, segíti az érzékszervek funkciójának tökéletesedését, így az eseüegesen meglevő fejlődésbeli egyenlőtlenségek felszámolását. Amikor a gyermeknek lehetősége van bőséges mozgástapasztalat megszerzésére, fejlődik a mozgáskoordinációja is, így egyre csiszoltabban, gazdaságosabban mozog. Ennek eredménye a sporttól látszólag független területen is megnyilvánulhat, pl. a finommotoros mozgást kívánó írástanulás esetében. A sportmozgások már a testi teljesítőképesség növelésére, fejlesztésére irányulnak, valamint a sportághoz szükséges speciális képességek, mozgásformák kialakítására (térér- zékelés, egyensúly-érzékelés, ritmusérzékelés, reakcióképesség, mozgékonyság, hajlékonyság). A mozgásnak, sportnak vannak járulékos hozadékai is, pl. a csapatsportok során kialakuló csapatszellem, ami egymás segítésében, az együttműködési készség növekedésében nyilvánul meg. ZENE és a személyiség harmonikus fejlődése: A zene iránti fogékonyság első (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) jelei az élet legkorábbi szakaszában megfigyelhetők: már a méhen belül, a magzat is ad speciális reakciókat a zenére, ezek többé-kevésbé ritmikus mozgások voltak. Egyéves korig minden szülő tapasztalhatja, hogy a zene felkelti, leköti a gyermekek figyelmét. Az anya dúdolgatása sokszor megnyugtatja a kicsit. 1-3 éves korban a gyerek már maga is dúdol- gat, büleg a zenére. 3-4 évesen tapasztalható a dallam megjelenése. A korai, erre az életkorra tevődő hangszertanulás az abszolút hallás kifejlődéséhez vezethet. 4-5 évesen válnak képessé a gyerekek a hangmagasság megkülönböztetésére, 5-6 éves korban könnyű dallamokat, ritmusképieteket tudnak megismételni. 6-7 évesen jelenik meg a tiszta éneklés iránti fogékonyság, 7-8 évesen a disszonanciára való érzékenység. Ekkor tudják a gyerekek megkülönböztetni a hamis éneklést a tiszta hangzástól. 9-10 évesen válnak képessé a kétszólamú éneklésre, ugrásszerűen fejlődik a dallamemlékezet. 10-12 éves kortól a harmóniaérzék fejlődik, ekkortól értik a gyerekek a zenét. Az általános életkori jellegzetességek mellett erőteljes egyéni eltérések, fejlődésbeli különbségek is kialakulnak, amit az intenzív zenei nevelés okozhat. A zenei képesség fejlődésében tehát a családnak, elsősorban az anyának van kiemelkedő szerepe. A gyermeknek éneklő, dúdoló anya a zene mellett az érzelmek kifejezéséhez is minta a gyermek számára. Az anyától függ, hogy a gyermek mennyi verset (ritmust), éneket (dallamot) hall, tanul meg. Meghatározó a gyermek zenei fejlődésében, hogy játszik-e valaki hangszeren a környezetében, müyen hagyományai, szokásai vannak a családban a zene- hallgatásnak, éneklésnek. A család értéket és ízlést is közvetít a gyermek felé azzal, hogy meghatározza, müyen zenei hatások érik a gyermeket. Az iskoláskortól az intenzív zenei nevelés a tagozatos osztályokban, illetve a zeneiskolákban valósul meg. Annak eldöntése, hogy a gyermeknek érdemes-e zenét tanulnia, van-e tehetsége hozzá, nem ítélhető meg 6-7 éves korban, ha egy átlagos családról van szó. Ebben az időben a szülői irányításnak van fontos szerepe. A későbbiekben a hangszertanu- lás sok gyakorlást, erőfeszítést kíván a gyermek részéről, és nem csekély áldozatot a szülőktől (anyagiakban és időben egyaránt). Felvetődik a kérdés, tanuljon-e a gyermek hangszeres játékot, ha nem látható előre, lesz-e tehetsége a hozzá, érdemes-e időt, energiát belefektetni? A válasz nem egyszerű. A szülők indítják el a gyermeket a zenetanulás útján, a későbbiekben is ösztönző hatással vannak rá, döntő azonban a gyermek érdeklődése és képessége. Nem lehet cél a zenetanulás elkezdésekor, hogy a gyermekből művész legyen, mert ez sok mindentől függ. A zenetanulás a zeneértő, zeneérző képesség fejlesztésén keresztül, a zenei élményeken át nagymértékben hozzájárul a személyiség harmonikus fejlődéséhez. KÉPZŐMŰVÉSZET A művészetek alkotó tevékenységi formák, amelyekben a létrehozott mű, illetve annak bemutatása kizárólag vagy elsősorban esztétikai célokat szolgál. A művészetek ismerete, a műveken át közvetített gondolatok, érzések megértése a személyiségformálás nélkülözheteden eszköze. Azok a gyerekek, akik értik a műalkotásokat, sokkal árnyaltabban képesek kifejezni magukat, elvont gondolkodásuk jobban fejlődik, érzelmeiket pontosabban tudják kifejezni, felismerni. A művészetre nevelés egyik fő színtere a család. Nem kell rajzszakkörre beíratni a kisgyereket ahhoz, hogy felfedezze egy festmény szépségét, különlegességét. A rajztudás egyébként is speciálisan fejlődő képesség, ezen a téren a tehetség általában csak 9-10 éves korban mutatkozik meg igazán. Fő feladatuk a szülőknek, hogy megismertessék a gyerekeket a különböző művészeti ágakkal, éljék át együtt az első élményeket, és utána beszéljék meg, hogy mit láttak, s az miért volt szép vagy különleges. Egy műalkotás - legyen az színdarab, balett vagy tárlat - mindenki számára mást és mást jelenthet, így mindig hallgassuk meg a gyereket is, miért tetszettek vagy nem tetszettek neki a látottak, s csak ezután mondjuk el mi is a véleményünket. A művészetre nevelés másik színtere lehet a szabadidős foglalkozás. Ezek közül a legkedveltebbek már 4-5 éves korban is a kézműves foglalkozások. Itt egyszerre ügyesedik a gyermek, és közben megtanulja az alapvető technikákat is. Ezek a foglalkozások azért is jók, mert a létrehozott tárgyak, a megtanult táncok segítik megérteni az alkotás folyamatát. Az önkifejezés pedig gazdagítja az érzelemvüágot, segíti a személyiségfejlődést. Nagyon kevés gyerekből lesz művész. A valódi, originális tehetség mindig utat követel magának, a szülőknek tehát nem kell félniük, hogy nem ismerik fel gyermekeik tehetségét. Arra ügyeljenek, hogy a gyermek minél többféle művészed kifc- jezésformával ismerkedjék meg, mert csak így tudja majd a későbbiekben értékelni és érezni az alkotásokat. A művészetekben való jártasság sajnos napjainkban nem divatos. A gyerekek nagyon kevés szabadidejükben inkább a szülők által hasznosabbnak ítélt dolgokkal foglalkoznak. Lehet, hogy a kézműves szakkör vagy a táncház nem hoz azonnali eredményt, nem javul az iskolai előmenetel. Az azonban biztos, hogy a művészetekhez értő, önmagát többféle módon kifejezni tudó ember kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb lesz. Ez a kiegyensúlyozottság és magabiztosság azután az élet más területein is kedvezően hat majd a teljesítményre. NYELV A társadalmi-politikai változások magukkal hozták a nyelvtanulás fontosságának általános felismerését. A szülők egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy gyermekük több nyelvet is megtanuljon az iskolás évei alatt. Gyakori, hogy a gyermekek az iskola mellett külön nyelvórákra is járnak. Mikor és hogyan érdemes elkezdeni a nyelvtanulást? Sok óvoda programjában szerepel a nyelvoktatás. Ez csak akkor eredményes, ha a nyelvet oktató pedagógus kiemelkedően jó kiejtéssel rendelkezik és az oktatást csak játékos formában valósítja meg. Ekkor fő cél a nyelv hangzásával való megbarátkozás, egy-két dal, játék megtanulása. A nyelvtanulás szempontjából legérzékenyebb kor a 9-10. év. Ekkor a gyerekek 2-3 hónap alatt utolérik azokat a társaikat, akik 3 éves koruktól tanulták a nyelvet. (Természetesen más kategória a kétnyelvű környezetben felnövekvő gyermek.) A 9-10 éves korban elkezdett nyelv- tanulás több szempontból is ajánlott. Ekkor a gyermek akarati, figyel- mi, emlékezed teljesítménye már megfelelő szintű, érdeklődése köny- nyen felkelthető és fenntartható. Ebben az időben lehet a kiejtést is a legoptimálisabban megtanítani. Jó pedagógiai munkával jelentős haladás érhető el rövid idő alatt, (-ern-) HÉTVÉGI OLVASMÁNY Vakációs emlék PIERZCHALA JÓZSEF Minden tantárgyból jeles - olvasta anyuka elégedetten Ilonka év végi bizonyítványát. Összenéztek a szülők. A másodpercekig tartó varázslatos csendet apa határozott hangja törte meg:- Még ma megvesszük a biciklit, ami neked annyira tetszett. Emlékszel arra az esős vasárnap délutánra? - fordult lánya felé.- A BMX-et - mosolygott Ilonka. - Juj, de jó - ujjongott ugrálva az örömtől. Gesztenyebarna szeme tündökölt a boldogságtól. A bordó hegyikerékpáron volt macskaszem, első-hátsó fék. És minden része csillogott. Elrugaszkodni a földtől, finom üléséről kormányozni a gépet, vágyálom. Suhanni a szellővel, versenyre kelni a villásfarkú lepkével, kacagni a gyorsulással, csodálatos élmény. A másik szívet dobogtató meglepetés anyuka vacsora utáni bejelentése: - Hamarosan meglátogatjuk a nagyszülőket.- Hát persze - nyugtatta válaszával, tekintetével kislányát apuka. Az autó tetejére erősített csomagtartóhoz szíjazva utazott a bicikli falura. Ilonka búzavirágkék masniját akkor lobogtatta legjobban a szellő, amikor a falu melletti dombról kerekezett lefele. A mezei út egyik oldalán virágját bontó napraforgótábla. Méregzöld levelei összesúgtak: - Micsoda bringa, micsoda brin... - suttogásukat csak Ilonka értette igazán. A szemközti részen magasra nőtt kukorica. Minden száron kettő-három kukoricacső trónolt büszkén. Kakaóbarna bajusza hírül adta, ehető a tengeri. Leghamarabb a madarak engedtek a csábításnak, csapatostól vendégeskedtek a kukoricatáblán. Hatalmas szúrós levelű tök jókora sárga virága kíváncsiskodott. Az utat kémlelte, miközben méhecskék gyűjtötték virágporát. És akkor hopp! Apró nyuszi a töklevél mögül egyenesen a bicikli elé ugrott. Elkerülhetetlen az ütközés. Ilonka a biciklire esett, térde vérzett, tenyere, karja csupa horzsolás. Zuhanás után tovább ugrott a BMX első kereke. A küllők közé szorult ágdarab szántotta a földet, közben sziszegő hangot hallatott. Ilonka, miután feitápászko- dott, tekintetével a tapsifülest kereste. Az út szélén feküdt mozdulatlanul. Szaladt a ház népe, segíteni sietett apa, mama. Ilonka biciklijére támaszkodva sántítva kullogott. Lába véres, ruhája csupa por, fájdalma kínzó.- A nyuszit, a nyuszit ne hagyjátok ott! - mutatott a tapsifülesre. - De hát milyen nyusziról beszélsz? - kérdezte nagyapa.- Mindent elmesélek, csak érjünk haza - kapaszkodott a kormányba. Nagymama megtisztította unokája térdét, fertőtlenítette, bekötözte a sebet. Ilonka közben beszélt: - Nyuszival ütköztem. Biciklim alá futott a butus. Jaj, Istenem, talán meg is öltem! Laci bácsi, a tapasztalt állatorvos tüzetesen megvizsgálta a tapsifülest, és szemüvegén igazítva azt mondta: - Pihenésre, szeretet- re van szüksége. Mire újra tudsz biciklizni, akkorra a nyuszi is meggyógyul. Meglásd, jobban bír majd futni, mint a baleset előtt. Megsimogatta a kislány aggódó arcát. Mikor a tapsifüles kinyitotta a szemét, lucerna, csokorba fogott nyúlsóska, friss cserbókalevél várta, s zománcozott tálban tiszta víz. Gyorsan gyógyult a jó étvágyú tapsifüles, hátsó lábára támaszkodva füleit hegyezve jelezte, egészséges. Ilonka szomorúan vitte a baleset helyére. Megzizzent a kukoricaszár. Megöregedett a kukoricacső. A tök sárga virágának helyén óriási termés pöffeszkedett. Apró katicabogár próbálgatta rajta pettyes szárnyait. Világát készült felfedezni. Súlyos fejét lehajtva posztolt a napraforgó. A nyuszi könnyedén kiugrott a hátizsákból. Vágtatott a dombtetőre, ahonnét messze ellátszik. Hátsó lábaira támaszkodott, füleit a kislány felé billentette. Ilonka érezte, elköszönt. - Szervusz, nyuszi - suttogta. Nézte sokáig, öklével törölgetve könnyeit. Hazafelé kerekezve már biztosan tudta, miről fogja az iskolában az első fogalmazást írni. CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszo kát kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Lilium Aurum ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: szeptember 3. 1. Mire tanította meg a cigány legényt a nagyapja? a) teknőt vájni b) kovácsolni c) hegedülni 2. Kiket hasonlít Jézus fehérre meszelt sírokhoz? a) az alakoskodókat b) a vérszegényeket c) a tisztákat 3. Melyik testvértelepülés? a) Kovácspatak - Budapest b) Párkány - Esztergom Augusztus 23-ai Családi kvízünk helyes megfejtése: la, 2c, 3c, 4b, 5b. A Nap Kiadó ajándékát Bógyi Mária, vágfarkasdi kedves olvasónk nyerte. c) Kisújfalu - Budaörs 4. Az évente születő 120 millió gyermek közül hánynak van kromoszómarendellenessége ■? a) 150 000 b) 800 000 c) 2 000 000 5. Mikor válnak képessé a gyerekek a kétszólamú éneklésre? a) 4-5 évesen b) 7-8 évesen c) 9-10 évesen CSALÁDI KÖR HiTVEai MAGAZIN Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
