Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)
2003-08-25 / 196. szám, hétfő
Női szemmel ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 25. A nők jobban szeretik a női munkatársakat, elsősorban azért, mert szerintük egy nő bizonyos helyzeteket nagyobb beleérzéssel kezel, több apróságra is odafigyel A legsikeresebb üzletasszonyok vallomásai • legsikeresebb magyar üzletasszony tÉMÁINKBÖL: MILLIÁRDOS GYÁROSOK & MILLIÁRDOS MENEDZSEREK • DIVAT & SZÉPSÉGÁPOLÁS Ml A SIKER ÁRA? • CSALÁD & KARRIER • KETTŐS ÉLET • AUTÓK & NŐK • SZÁRNYALÓ CÉGEK Ez év májusában jelent meg a Magyar Hírlap exkluzív kiadványaként százoldalas színes folyóirat formájában Az ötven legsikeresebb üzletasszony című összeállítás. ISMERTETÉS A két szerkesztő, Nagy Ildikó és Iván Gizella bevezető cikkében felfedi az „anyag születésének” folyamatát. Elmondásuk szerint „Az ötlet a Top 100 után könnyen jött: állítsuk össze a sikeres üzletasszonyok listáját is! A megvalósítás már kicsit nehezebben ment: mert mi is a siker mostanában? Árbevétel? Ismertség? Sok ember foglalkoztatása? Vagy nagy-nagy profit? Esetleg egy zseniális ötlet megvalósítása? Vagy mindez együtt? És hogyan hasonlítsuk össze a különböző területeken dolgozók teljesítményét? A menedzsert a tulajdonossal? A kereskedőt a gyártóval? Hányán kerüljenek a listára, és kik? Szempontjaikat hosszas gondolkodás után a következőkképpen határozták meg: Az üzletasszony mekkora cég vezetője vagy tulajNagy Ildikó donosa? Mióta vezeti a társaságot? A cég honnan hová jutott irányítása alatt (árbevétel, forgalom növekedése, nyereség alakulása, foglalkoztatottak száma? A tevékenység színtere, jellemzői (ágazat, konkurencia). A sikert egyedül vagy férjével közösen érte el? Egyéb speciális szempontok (hírnév, egyedi ötlet). A cégtulajdonosok és menedzserek közül tizet-tizet válogattak ki. A többi harminc menedzser különféle pályán lett sikeres, és bár a haszon nem mindenhol kiugró, de éltek az adott lehetőséggel, vállalkozásuk felfelé ível A legsikeresebb üzletasszonyok körében kutatást végeztek a szerkesztők, egy adaüap kitöltésére kérték őket, amelyben a siker titkát, valamint a siker árát, és a női szerep és a karrier összeegyeztetésének kérdését is feltették. Minden válaszadó üzletasszony személyes képességeinek tudta be a sikerét, amely a szerkesztők szerint nem okozott meglepetést, számomra a téma eddigi kutatása során szerzett tapasztalataim alapján azonban bizony meglepő, mert a sikeres nők gyakran válaszolják, hogy sikerüket a szerencsének és a férfiak segítségének köszönhetik. Ez bizonyos alibizmust mutat, Iván Gizella hiszen a nő csupán akkor lehet sikeres, ha egyúttal házitündér is, és mivel a női karrier még mindig nem természetesen elfogadott, ezt szerénységgel kompenzálják, próbálják kicsinyíteni sikerüket. Ebben az esetben viszont szerencsére más a helyzet, a nők vállalták a sikert. A válaszadók 18 százaléka elismerte, élt azzal, hogy nő, tehát felhasználta a női praktikákat, de inkább beosztottainál, nem a főnökénél. Négyszer többen kedvelik inkább a női, mint a férfi munkatársakat, elsősorban azért, mert szerintük egy nő bizonyos helyzeteket nagyobb Az üvegplafonba ütközők felmondanak, saját céget alapítanak. beleérzéssel kezel, több apróságra is odafigyel. Ha nő a tárgyalópartner, akkor nyugodtabban, higgadtabban születhetnek megoldások. Sokkal alaposabban készülnek fel, sőt az apróbb, ám annál meghatározóbb részletekre is odafigyelnek. Sokkal gyakorlatiasabbak, s nem hagyják magukat eltéríteni taktikai, hatalmi játékokkal. A sikernek azonban ára is van, amelyet a nők bizony keményen megfizetnek, gyakran szétesett párkapcsolatokkal, barátaik elvesztésével, meg nem értettséggel, állandó lelkiismeretfurdalással amiatt, hogy nem lehetnek annyit együtt családjukkal, amennyit szeretnének. A válaszadók hetven százalékának van férje, igaz, harminc százalékuk már legalább egyszer elvált. Barátaikat nem váltogatják gyakran, és egészséges életmódot élnek, amikor csak tehetik, sportolnak, törődnek az egészéges táplálkozással, 48 százalékuk vezet háztartást, 70 százalékuk takarítónőt alkalmaz, 12 százalékuk házvezetőnőt alkalmaz. Annak ellenére, hogy a legsikeresebbek közé tartoznak Magyarországon, s nem kényszerülnek feltétlenül arra, hogy házimunkát végezzenek, a nők munka után még négy órát dolgoznak otthon. A szerkesztők Nagy Beáta szociológus egyik tanulmányából idéznek: „A férfi menedzser karrierje többnyire több ember együttes munkálkodásának az eredménye. A női karrierek legfőbb akadályának általában a nők vállára háruló többes terhet tekintik, azazhogy a keresőtevékenységen túl a feleség, az anya szerepét is be kell tölteni, s természetesen a házimunkát is el kell végezni.” így a csúcsra csak az igazán erős személyiségek jutnak fel, és sikerük ára néha partnerük elvesztése is. A középvezetői szintig viszonylag sokan eljutnak, de a csúcsvezetők között a 70-es évek óta az arányuk nem változott. Akik a rendszer- váltás után kezdtek, éppen most ütköztek bele a szociológiában híres üvegplafonba., amely a vállalati hierarchiában érthetetlen okokból elakadt nők felett van. Mire arra kerülne a sor, hogy bekerüljenek a csúcsvezetésbe, valahogy mégsem őket választják. A jelen idők trendje, hogy a vállalatoknál az übegplafonba ütköző nők felmondanak és saját vállalkozást alapítanak. Ők már profik, pénzügyileg és menedzsmentügyekben képzettek.” És most a teljesség igénye nélkül néhány kiragadott név a sorból: Hardy Ilona, a tőzsde nagyaszszonya, Szalay Dorottya, az UPC Magyarország kft. vezérigazgatóhelyettese, Bódáné Cseh Erzsébet, a tokodi üveggyár tulajdonosa, Zoób Kati divattervező, S. hegyi Lucia divattervező iparművész, Takács Ildikó, a reklám-világszövetség alelnöke, Gór Nagy Mária menedzser, producer, Pataki Ági, producer, Király Júlia, a namzetközi bankárképző központ vezérigazgatója, Horváth Rozi, fűszerkirálynő, Fenyő Márra, a Bioptron lámpa feltalálója, s a sikeres külföldi magyar nők sem maradtak ki, a hazaiakat Csekes Erika a Világi-Csekes- Drgonec ügyvédi iroda társtulajdonosa képviseli, (bol) Egy érdekes eszmefuttatás a szerepek felcseréléséről, s ennek várható különféle következményeiről Ha a férfinek lehetnének „nehéz napjai”... . FELDOLGOZÁS Gloria Steinern amerikai szerzőnő tollából közlünk egy érdekes humoros eszmefuttatást arról, mi történne, ha egy hirtelen csoda folytán a férfiak kezdenének el menstruálni, a nőknél pedig véget érne ez a folyamat. Az ilyen humoros, minden részletében végigvitt gondolatmeneten mérhető le igazán, mennyit tesz, ha bizonyos dolgokat az ellentétes irányból, váratlan, mert nem megszokott szemszögből vizsgálunk meg. Már hallom a felzúdulást, a rosz- szallást, az elutasítást, amelyet a cikk néhány sora kivált az olvasók egy részéből. Viszont abban is biztos vagyok, hogy akinek van humorérzéke, és egy olyan érzéke is (bár néha lehet, hogy eltitkolva és félve), amely megengedi, hogy az eddig kialakított megszokásokat és rendszereket nem az egyedül és kizárólag helyesnek lássa, nem érti félre az alábbi mondatokat. Nem beszélünk a menstruációról, mert még mindig valami titkolni való, tisztátalan, bűnből eredő jelenségnek tartjuk. Pedig sok nőnek komoly egészségügyi és lelki problémát is okoz. Egyelőre csak a betétek és tamponok reklámozásánál tartunk, de a történet többi részéről hallgatunk: a fájdalomról, a lelki terhelésről stb. Környezetünk ajánlata: vegyük meg a „láthatatlan” betétet és tegyünk úgy, mintha nem lennénk fáradtabbak, érzékenyebbek, mintha nem fájna semmi. Nézzük meg, mi történne (humoros túlzással), ha hirtelen az uralkodó nem találná magát ugyanolyan helyzetben havonta, mint a nő. És akkor még nem beszéltünk a terhességről és a szülésről. Ez egy még sokkal hosszabb eszmefuttatás témája lehetne. Lássuk Gloria Steinern véleményét. „Világos, hogy a menstruáció irigylésre méltó férfidologgá válna, amivel az összes férfi dicsekedhetne. A férfiak versenyeznének, ki, mennyi ideig és mennyit. A fiatal fiúk úgy beszélnének erről, mint a megálmodott férfiasság kezdetéről. Az első menstruáció napján a fiúk ajándékokat kapnának, ünnepséget, családi ebédet, férfibulikat rendeznének nekik. Hogy megelőzzék a rendszeres havi mulasztásból a munkahelyeken adódó veszteségeket, A parlament finanszírozná a Fájdalmas menstruáció nemzeti kutatóintézetét. Az orvosok nem foglalkoznának annyit az infarktussal, amellyel szemben a férfiak hormonálisán védettek lennének, hanem kizárólag a menstruációs görcsök kutatására áldoznák idejüket. A higiéniai eszközöket teljes mértékben az állam fizetné, és ingyenesek lennének. Természetesen néhány férfi olyan márkás termékeket vásárolna, mint például a Paul Newman-tampon, Muhammad Ali szárnyas betét stb. A statisztikai felmérések bebizonyítanák, hogy a férfiak jobb sportteljesítményt nyújtanak „nehéz napjaik” idején, és több érmet szereznének, míg menstruálnak. A tábornokok, vallási fundamentalisták úgy beszélnének a menstruációról, mint annak bizonyítékáról, hogy kizárólag a férfiak szolgálhatják istent és harcolhatnak a hazáért („vért kell áldozni azért, hogy vért szerezzünk”). A változó kort a férfi életének nagyon pozitív korszakaként ünnepelnék, mint annak szimbólumát, hogy a férfiak az addig eltelt évek alatt elegendő ciklikus bölcsességet halmoztak fel, s nincs szükségük továbbiakra...” Legalább ennyivel fontosabbak a férfiak a (férfiközpontú) társadalom számára. Tényeken alapul ez a vélemény, hiszen a betegégek tüneteit a férfiakon vizsgálták, így sok nőnél például későn állapítják meg az infarktust, mert a bekövetkezését jelző tünetek eltérőek a férfiakétól, (bla) Két nő, áki változtatott Betegápolás és szavazati jog * Florence Nightingale-t mint a betegápolás és kifejezetten a sebesült katonák ápolásának megújítójaként ismerik. A krími hábotú idején, 1850-ben végzett hatalmas munkát, amelynek során a katonai kórházakban a halandóságot 41 százalékról 2 százalékra sikerült csökkentenie. Emmeline Pankhurst harcos szüfrazsett volt, a nők szavazati jogának szószólója. Szerintük a törvények addig nem vonatkoznak rájuk, amíg ők maguk nem szavazhatnak, és ennek megfelelően viselkedtek. Működésük a századfordulón mérheteden felháborodást váltott ki. Nagyban hozzájárultak a nők szavazati jogának megszerzéséhez. Tökéletességi programISMERTETÉS „ tégy szerény, mint az ibolya...” Ezt írtuk egymás emlékkönyvébe iskolás korunkban. Légy jó, segítőkész, áldozatos - tanuljuk otthon. De ez mind nem elég. Meg kell felelnünk a kor elvárásainak. Aktív, sokoldalú, fiatal, szép, művelt stb. És mindenben tökéletesek szeretnénk lenni, hogy mi legyünk a legjobbak. De miért? Kinek akarunk megfelelni? Mi az, amit el akarunk érni? Erre bizonyára mindenki másféle választ talál magában. Én azt gondolom, nem kell bizonyítanunk a felsoroltakat. Elég, ha önmagunk vagyunk, és természetesnek tekintjük, hogy emberként elismerjenek és értékesnek tartsanak. Ilyen alapon indulhatunk csak neki, annak, hogy a világot harmonikusabbá változtassuk, (man) Önképző program ♦ A kézimunka szakkörben hat vánkost hímeztem ki. Most Kantot és Jane Austent olvasok. A kínai szakácskönyvből már sikerült megfőznöm a fekete babos sertéshúst. Nem kell önmagam megismerésével bajlódnom, mert végre tudom, mit akarok. Legyek okos és egészséges és fantasztikusan nézzek ki. A kerámia szakkörben újfajta mázat próbálok ki. A gitáron szorgalmasan gyakorlom az új akkordokat A jógatanfolyamon már kezdek belejönni a lótuszülésbe. Nem kell elmélyülnöm abban, mik a fontos dolgok, mert már tudom, mire van szükségem: Legyek okos és egészséges és fantasztikusan nézzek ki. És istenítsenek. A teniszedzőm dicséri a szervámat. A görög ragozás is egész jól megy. És minden frusztrációt levezetek az elsődleges sikoly tanfolyamon. Nem kérdezem magamtól, mi az, amit egyre keresek, mert már tudom, mire vágyom: Legyek okos és egészséges és fantasztikusan nézzek ki. És istenítsenek. És elégedett legyek Kivirágzóm a szerves kertészetben És a combjaimat feszessé teszi a tánc A Silva-módszerben senki sem győz le. És éjjel-nappal dolgozom. Hogy okos és egészséges legyek, és fantasztikusan nézzek ki. És istenítsenek. És legyek elégedett, Bátor, Olvasott, Kitűnő háziasszony, Csodálatos szerető,több nyelven beszélő, Sportos, Művészi.... Mért nem állít már meg valaki? Judith Viorst
