Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-22 / 194. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 22. Gondolat Az ellenakciók legfontosabb elemeit a sajtókampány, a tömegrendezvények szervezése és a magyar propaganda megfigyelése és állításainak cáfolata jelentette Lord Rothermere kampányának szlovákiai visszhangja Szabó Ottó: Tessék belépni! IV., térgrafika MIROSLAV MICHELA ord Rothermere-nek a trianoni határok etnikai alapon történő megvál­toztatásáért indított kampánya nagy érdek­lődést váltott ki az 1927-28-as évek nemzetközi sajtó­jában. Előadásomban azt kívánom bemutatni, hogy a Rothermere- akciónak milyen visszhangja volt Szlovákiában. 1927. június 21-én Sir Harold Sidney Harmsworth, Rothermere lordja, sajtómágnás a Daily Mail cí­mű lapjában (ez a korabeli Nagy- Britannia legnagyobb példányszám­ban megjelenő napilapja volt) Hungary’s Place in the Sun (Ma­gyarország helye a nap alatt) cím­mel írást jelentetett meg, amelyben a nemzetközi közvélemény figyel­mét az Osztrák-Magyar Monarchia szétesésének negatív következmé­nyeire és az utódállamokban létre­jött magyár kisebbségek problémá­jára hívta fel. írásában ezt a helyze­tet az európai béke szempontjából veszélyesnek ítélte meg, s a trianoni határok erőszakmentes revízióját ja­vasolta. Rothermere szükségesnek tartotta Magyarországhoz csatolni azokat a területeket, amelyeken ho­mogén magyar kisebbség élt, és ar­ra hívta fel a nyugati pénzügyi körö­ket, hogy ne folyósítsanak hiteleket az utódállamoknak. A történetírás máig nem tisztázta ázokat a motí­vumokat, amelyek a Rothermere- akciót kiváltották, közismert azon­ban az, hogy a sajtómágnás rövid­del a nagy visszhangot kiváltó írása megjelentetése előtt Rómában és Budapesten járt. Kezdetben az ak­ció diplomáciai háttere is homályos volt, s a Kisantant képviselői Nagy- Britanniát vádolták, hogy a háttér­ben áll, a brit hivatalos körök azon­ban a kezdeti tartózkodó magatar­tás után a békeszerződések revízió­ja ellen foglaltak állást. Az 1927 áprilisában aláírt ma­gyar-olasz szerződés az aktív ma­gyar külpolitika kezdetét jelentette. A Rothermere-kampány már meg­előlegezte ezt, noha a magyar kor­mány az akcióval teljes mértékben nem azonosult, hiszen az etnikai el­vű revízió nem egyezett elképzelése­ivel, másrészt az akció támogatásá­tól a kedvezőtlen körülmények is el­tántorították. A kormány ugyanis a magyar revíziós propaganda irányí­tását továbbra is a különféle egyesü­leteken és ligákon keresztül képzelte el, amelyek közül kiemelkedett a Revíziós Liga. Csehszlovákiában kezdetben visz- szafogottan fogadták az angol lord cikkét, sőt sok lap nem is reagált rá. A politikusok sem tulajdonítottak nagy jelentőséget a köztársaság elle­ni támadásnak, s feltételezték, hogy a kampány rövid életű lesz. A heve­sebb reakciók Eduard Benes külügy­miniszternek a parlament külügyi bizottságában 1927. július 14-én el­hangzott beszédével kezdődtek. Benes felszólalásában azzal vádolta meg Rothermere-t, hogy szándéko­san ki akatja élezni a Wsantant és Magyarország viszonyát, és a revízió és a Szent István-i korona integritá­sa felújításának reményével a békét veszélyezteti. Rothermere nyílt táv­iratban válaszolt Benesnek, s ezzel kezdetét vette az a sajtóháború, ami által a Rothermere-írás nemzetközi politikai jelentőséget nyert. Az esettel a szlovák sajtó is egyre többet foglalkozott, s ennek hatásá­ra az országban tiltakozási hullám indult az angol lord tevékenysége el­len. A Slovensky denník című lap jú­lius 23-ai száma mintegy megelőle­gezte a bekövetkezendő reakciókat, amikor azt írta, hogy „Szlovákiában propagandával kell a propagandá­val szembeszállnunk!” Ugyanezen a napon a Szlovák Katolikus Diákok Központjának közgyűlésén a Szlo­vák Néppárt vezérszemélyisége, Andrej Hlinka is a lord tevékenysége ellen emelt szót. A Szlovákiában beinduló Rother­mere-ellenes kampány részben spontán volt, részben abból a meg­fontolásból született, hogy általa le­het megvédeni a csehszlovák állás­pontot a békeszerződések revíziójá­nak ügyében. 1927. július 4-én a Csehszlovák Nemzeti Bizottság szlo­vák szekciója Pozsonyban tartotta bizalmas megbeszélését, amelyen a Rothermere elleni kampány lefolyá­Rothermere szükséges­nek tartotta Magyaror­szághoz csatolni azo­kat a területeket, ame­lyeken homogén ma­gyar kisebbség élt, és arra hívta fel a nyugati pénzügyi köröket, hogy ne folyósítsanak hitele­ket az utódállamoknak. A történetírás máig nem tisztázta azokat a motívumokat, amelyek a Rothermere-akciót ki­váltották, közismert azonban az, hogy a saj­tómágnás röviddel a nagy visszhangot kivál­tó írása megjelentetése előtt Rómában és Bu­dapesten járt. sáról döntöttek. A röplapok terve­zett szétszórását nem tartották elég­gé hatékonynak, s a többség meg­egyezett abban, hogy nagy tömeg- rendezvényeket kell tartani, ame­lyek élén a legtekintélyesebb szlo­vák közéleti személyiségek fognak állni, miközben a cseh politikusok a háttérben maradnak. A tervezett ak­ciókban valamennyi szlovák politi­kai párt részételével számoltak, az anyagi háttér biztosítását pedig a csehszlovák kormány vállalta. A Rothermere elleni akciók legfonto­sabb elemeit a sajtókampány, a tö­megrendezvények szervezése, vala­mint a magyar propaganda megfi­gyelése és állításainak cáfolata je­lentette. Az ülésen 1927. augusztus 20-ra tűzték ki a Pozsonyban meg­tartandó nagy össznemzeti tiltakozó akció időpontját. A magyar kisebbség képviselőinek körében nagy érdeklődés kísérte lord Rothermere kampányát, s a ki­sebbségi sajtó többször is köszönetét mondott a lordnak azért, hogy vé­delmébe vette a magyarságot. Szlo­vákia magyar lakossága azonban vi­szonylag visszafogottan figyelte az eseményeket, amit a politikusokról nem mindig lehetett elmondani. A csehszlovák hatóságok nagy figye­lemmel kísérték a magyar politikai erők tevékenységét és a Magyaror­szággal tartott kapcsolataikat, mi­közben igyekeztek megakadályozni az irredenta sajtótermékek Szlová­kiába való bejuttatását. A rendőrsé­gijelentésekben gyakran találni fel­jegyzéseket arról, hogy a kisebbségi magyar politikusok hogyan nyilat­koztak a Rothermere-akcióval kap­csolatban. A magyar lakosság köré­ben az a hír kezdett terjedni, hogy az akció hátterében a brit külpolitika változása áll, s ez a közép-európai térség átrendeződését hozhatja ma­gával. Ezt a véleményt erősítette az is, hogy a Daily Mailt az angol köz­vélemény hangjának tartották. A prágai parlamentben az Országos Keresztényszocialista Párt elnöke, Szüllő Géza szólalt fel az ügyben, aki köszönetét mondott az angol lordnak áldozatos tevékenységéért, majd a szlovákiai magyar kisebbség nevében üdvözlő táviratot is kül­dött neki. A sajtóban olyan, tények­kel alá nem támasztott hírek is meg­jelentek, hogy Szlovákiában titkos aláírásgyűjtő akció kezdődik, amelyben a lakosság egyetértését fejezné ki Rothermere akciójával kapcsolatban. A magyar lakosságra gyakorolt propaganda és a különfé­le dezinformációk hatására olyan hírek is megjelentek a sajtóban, hogy egyesek a határváltozás közel­ségének reményében kivették gye­reküket a szlovák tannyelvű iskolá­ból. A csehszlovák hatóságok ezért mindent megtettek, hogy ellensú­lyozni tudják a magyar propagan­dát, s aprólékos figyelemmel kísér­ték a nemzetiségi területen élő álla­mi alkalmazottak, főleg a jegyzők tevékenységét. Rothermere javaslatait a külföldön élő szlovák irredenták is támogat­ták, s memorandumot dolgoztak ki, amelyben népszavazást követeltek Szlovákia hovatartozásának ügyé­ben. Frantisek Jehlicska egy Buda­pestre küldött jelentésében többek között azt állította, hogy Hlinka Szlovák Néppártjának Rothermere- ellenes kijelentései ellentétben álla­nak a párt olyan megnyilatkozásai­val, amelyben Szlovákia Csehszlo­vákián belüli helyzetét kritizálják, s ebből azt a téves következtetést von­ta le, hogy a HSLS (Hlinka Szlovák Néppártja) nem támogatja a Ro­thermere elleni akciókat. A valóság azonban az volt, hogy noha a HSLS képviselői „a programokban lévő különbségek miatt” ugyan nem vet­tek részt a pozsonyi tiltakozó nagy­gyűlésen, de a párt egyértelműen ki­nyilvánította a lord Rothermere te­vékenységét elutasító álláspontját. (A HSLS ezt hivataloson 1927. au­gusztus 17-én, a párt képviselői és szenátorai klubjának gyűlésén, Ró­zsahegyen tette meg, ahol a Rothermere-akciót mint Csehszlo­vákia területi egysége ellen irányuló tevékenységet ítélte el, s megerősí­tette Andrej Hlinka korábban már is­mertetett véleményét.) A Csehszlovák Nemzeti Bizottság szlovák szekciója és a Szlovák Liga szervezésében a Pozsonyban 1927. augusztus 20-án megtartott össznemzeti tiltakozó nagygyűlé­sen körülbelül 15 000 személy vett részt. A szónokok a legjelentősebb szlovák politikusok közül kerültek ki, felszólalt többek között Milan Ivanka, Vavro Srobár, Martin Rá- zus, Iva Dérer és Ivan Markovié. A résztvevők ünnepélyes nyilatkoza­tot fogadtak el, amelyben elítélték lord Rothermere tevékenységét, s amelyet T. G. Masaryk köztársasá­gi elnöknek, a csehszlovák kor­mánynak és a Nemzeti Kisebbsé­gek Kongresszusának is elküldték Genfbe. A nagygyűlés elfogadta azt a javaslatot is, hogy petíciós ak­ciót kell indítani, amelyben a la­A hivatalos csehszlo­vák jelentések alapján a magyar lakosságra tett nyomásgyakorlás nem igazolható. Még­is ennek tekinthetők a különböző lapokban megjelentetett listák és a Ki velünk - ki el­lenünk című brosúra, amely azoknak a ne­vét tette közzé, akik elutasították a Rothermere elleni pe­tíció aláírását. kosság kifejezheti hűségét a cseh­szlovák állam iránt. A tömeggyűlés gond nélkül zajlott le, s szerencsé­re nem igazolódtak be azok a hí­resztelések, hogy a Rodobrana tag­jai a fasisztákkal együtt saját kez­deményezésre támadásokat fog­nak intézni magyar nemzetiségű polgárok ellen. A nagygyűlés a Rothermere-ellenes akcióknak csupán a kezdetét jelen­tette. A Rothermere lord és csehszlo­vákiai segítői támadása elleni szlo­vák védelem programja című doku­mentum jó képet nyújt az ellenpro­paganda terveiről és magáról a tevé­kenységekről is. A tiltakozó akció­kat, amelyeknek részét képezte az államellenes személyek lajstromá­nak elkészítése is, látszólag az egyes városokban alakuló nemzeti bizott­ságok szervezték, valójában azon­ban a rendőrség járási parancsnokai álltak a háttérben. A kezdeményezé­sek motorjai sok esetben a Szlovák Liga helyi szervezetei voltak - több­ségük amúgy is Dél-Szlovákiában működött -, amelyek sok tiltakozó rendezvényt szerveztek, s az aláírás- gyűjtésekből is aktívan kivették ré­szüket. A tervezett akciókról a sajtó, a politikai pártok, a társadalmi és kulturális szervezetek, egyesületek is időben tájékoztatást kaptak, s el­várták tőlük, hogy megfelelő módon kivegyék részüket a tiltakozásokból, s a lakosság nemzeti öntudatának növeléséből. Az akciók részét képez­te az ún. magyarónokkal (vagyis a Csehszlovákia iránt eléggé el nem kötelezettekkel) szembeni gazdasá­gi bojkott is. A kisebbségi magyar pártok képvise­lői igyekeztek felhívni a nemzetközi sajtó, így a Daily Mail figyelmét is a Rothermere elleni akciók magyarel­lenes élére. Beszámoltak arról, hogy a lakosságot megfélemlítik, hogy így kényszerítsék ki aláírásukat a tilta­kozó ívekre, s ennek hatására a ma­gyarok is jelentős számban írták alá a petíciós íveket. A magyar sajtóban felhívások jelentek meg, hogy a la­kosság viselkedjen fegyelmezetten, és ne hagyja magát provokálni. Sok írás bizonygatta, hogy Rothermere érdektelen a magyar kisebbség szá­mára, s ha a háború után senki nem kérdezte meg a magyarságot, hogy melyik államhoz akar tartozni, ak­kor most is hagyják őket békén. A hivatalos csehszlovák jelentések alapján a magyar lakosságra tett nyomásgyakorlás nem igazolható. Mégis ennek tekinthetők a különbö­ző lapokban megjelentetett listák és a Ki velünk - ki ellenünk című bro­súra, amely azoknak a nevét tette közzé, akik elutasították a Ro­thermere elleni petíció aláírását. A Csehszlovákia iránt elkötelezett baloldali és az aktivista magyar po­litikusok között természetesen más visszhangot váltott ki az akció. Ők azt hangsúlyozták, hogy a magyar kisebbség a Csehszlovák Köztársa­ságban jobb körülmények között él, mint amilyen Horthy Magyarorszá­gán lenne a helyzete. Főként az ag­rárpárt Csánki-féle követői reagál­tak így. A kommunisták viszont az események kapcsán kiadott nyilat­kozatukban lord Rothermere-t a brit imperializmus ügynökének ne­vezték. Összegzésként elmondható, hogy lord Rothermere 1927-es kampánya Szlovákia társadalmi-politikai életé­nek jelentős eseményévé vált. A kez­deti érdektelenség után, nem kis mértékben a csehszlovák fél reakci­ója nyomán, lord Rothermere nem túl jelentős javaslata nemzetközi je­lentőségű politikai afférrá nőtte ki magát. Szlovákiában a tiltakozás hulláma indult meg, amelynek fő célja az volt, hogy a lakosság dekla­rálhassa elkötelezettségét a köztár­saság iránt. Az események termé­szetesen a szlovákiai magyar kisebb­séget is érintették, de ahogyan a ne­ves történész, Ádám Magda is meg­jegyezte, nem váltottak ki körében jelentősebb visszhangot. 1928-ban a kampány körüli viharok még tovább folytatódtak, majd a lord fiának májusi budapesti látoga­tása után (amelyet az események egyik kicsúcsosodásának tartha­tunk) lassan elültek. Lord Rother­mere ugyan tovább folytatta revízi­ós propagandáját, tevékenysége azonban nagyobb visszhanggal már nem találkozott. Az előadás a Fórum Kisebbségku­tató Intézet által Visszatérő törté­nelem címmel fiatal kutatók és doktoranduszok részére szerve­zett konferencián hangzott el, 2003. május 22-én Somorján.

Next

/
Thumbnails
Contents