Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)
2003-08-21 / 193. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 21. Közélet „Fotóim azóta kordokumentumok, a Soros Alapítványnál éppúgy archiválták őket, mint Londonban vagy Prágában" Hatvannyolc élő mementój a Ma harmincöt éve egy kassai fotóriporter rossz időben, rossz helyen tartózkodott, és egy „baráti” szovjet repesz fúródott a fejébe. Egy életre tolókocsiba került. Kovác Tibor azóta lelküeg is sokat szenvedett, mint mondja, az ideiglenesen hazánkban állomásozó baráti hadsereg egyenruháinak puszta látványától. JUHÁSZ KATALIN Milyen volt a hangulat a kassai utcákon 1968. augusztus 21-én? Hogyan fogadták az emberek a megszállókat? Eleinte csak csendben álltak és néztek. A leglátványosabban a diákok tiltakoztak, transzparensekkel, táblákkal jelentek meg a kocsisort nyugat felé irányító „regularcsik” előtt, mert számukra ő jelképezte a megszállt várost. A róluk készült fotók olyanok, mint a német megszállást ábrázoló háborús felvételek. Az idősebbek már mérsékeltebbek voltak, ám ők is tapsoltak a Dubceket és a szabadságot éltető táblák láttán. A demonstráció békésen zajlott, senki sem volt agresszív, a kivezényelt rendőrök sem bántalmaztak bennünket. Kassán keresztül vonult be az országba az egész hadtest, a város határában volt az első megállójuk. Egyáltalán nem viselkedtek „barátságosan”. Elég, ha annyit mondok, hogy Kassán aznap tízen vesztették életüket, és vagy százhúszan kerültek kórházba könnyebb, vagy komolyabb sérüléssel. Ön a kassai bevonulás legismertebb dokumentaristája, legalábbis kevés olyan fotósról tudunk, aki 1968. augusztus 21-én egész nap dolgozott volna. Hány felvételt készített aznap? Négy filmet fényképeztem ki, ami első hallásra talán nem tűnik soknak, de hozzá kell gondolni azt a sok talpon töltött órát, és az állandó veszélyhelyzetet. Természetesen nem » Valamiféle megnyugvást éreztem, amikor a szovjet katonák kivonultak, hogy a történelem engem > > igazolt. * > fotózhattam nyíltan, a gépnek rejtve kellett maradnia. A járókelők sokat segítettek, gyakran takartak engem, élő paravánként elém álltak, hogy feltűnés nélkül dolgozhassam. Nem tudom, mit csináltak ez alatt a kollégák, talán féltek, talán megtiltották nekik, hogy fotózzanak, vagy nem Megszereztem, és máig őrzöm azoknak a 68-as bevonuláskor meglőtt kassaiaknak a névsorát, akiknek keresetét az ügyész azzal az indoklással utasította el, hogy a tettes ismeretlen (Kovác Tibor önarcképe) tartották a dolgot fontosnak. Én azonban világéletemben kíváncsi ember voltam, ott akartam lenni, ahol valami történik. Fotózás közben érte önt találat? Nem, akkor már a villamosra vártam a városközpontban, a mai Dargov áruház előtti járdaszigeten, és csak egy kis gép volt nálam. A közlekedés akadozott, sokáig kellett ácsorogni. Estefelé, sötétedéskor már valamiféle megnyugvást éreztem, naivan úgy gondoltam, sötétben nem érhet baj. Fogalmam sem volt a fejlett érzékelők létezéséről, arról, hogy a lövészeknek nem jelent gondot a sötétség. Hallottam a magányos lövést, a következő pillanatban fájdalom hasított a fejembe, éreztem, hogy a földre zuhanok. Harmadnap tértem magamhoz a kórházban, és azonnal tudtam, hogy nagybaj van. Nem tudtam megmozdulni. Közölték, hogy lebénultam. Az újságíró-szövetségen belüli ösz- szefogásnak köszönhetem, hogy egy neves prágai idegsebészhez kerültem, aki megmentette az életemet. Kassán ugyanis megfelelő szakorvos hiányában hetekig tartottak az elfekvőben. Hosszú kezelés, rehabilitáció következett, majd Eperjesen töltöttem nyolc évet egy speciális otthonban. Jobbnak látták, ha eltávolítják önt Kassáról? Igen, ezt éreztem, és mondták is, hogy jobb, ha nem vagyok szem előtt, mert az események élő me- mentója vagyok. Már a kórházba jártak utánam a titkos ügynökök, kérdezgették, kinek a megbízásából voltam ott, ahol voltam, és többször el kellett mesélnem, mi hogyan történt. Az eperjesi évek egyébként fizikai és terápiás szempontból jót tettek nekem, lelkileg azonban nagyon megviseltek. Az otthon igazgatója ugyanis meggyőződéses kommunista volt, aki azt állította, megérdemeltem, amit kaptam, így bűnhődöm szocializmus-ellenes hozzáállásomért. Mihez kezdett, amikor visszatért Kassára? Már Eperjesen összegyűjtöttem a pénzt egy fényképezőgépre. Sajtdobozokat hajtogattam egy kézzel, napi hat órán keresztül. Ezer dobozért huszonöt korona járt. Az ezer dobozt úgy képzelje el, mint egy ágyat, pont akkora halom volt. Kaptam egy tolókocsit, amiért egyébként az akkori egészségügyi miniszternek kellett levélben könyörögnöm, az újságírói képzettségemet igazoló papírok csatolásával. Közben megnősültem, a feleségem is sokat segített az újrakezdésben. Amikor megjelentem a kassai utcákon, sokan kitörő örömmel üdvözöltek, köztük olyanok is, akiket nem is ismertem... Gondolom, hallották, mi történt önnel. Valószínűleg. Az ember ilyen súlyos baleset után tudja csak meg, hány igaz barátja és szerető rokona van. Másokról pedig pont az ellenkezője derül ki. Azok a bizonyos fotóim azóta kordokumentumok, bejárták Európát, a Soros Alapítványnál éppúgy archiválták őket, mint Londonban vagy Prágában. Mit érzett, amikor a szovjet katonák kivonultak az országból? Eufóriát már nem, legalábbis magamba fojtottam a szélsőséges érzéseket. Inkább valamiféle megnyugvást, hogy a történelem engem igazolt. Még Havel elnök alatt próbáltam jogi úton is elégtételt venni a tönkretett életemért, azt akartam, hogy minősítsék munkavégzés közben elszenvedett balesetnek azt, ami velem történt. Nyolc évig tartott az ügy, kevés a hely a részletezésre, elég az hozzá, hogy 1999-ben a bíróság elutasította a keresetemet. Azzal az indokkal, hogy aznap csak kettőig kellett volna dolgoznom, a lövés tehát nem munkaidőben ért. Történt mindez annak ellenére, hogy az akkori kenyéradóm írásban ismerte el, hogy az ominózus időben nekik dolgoztam. Peren kívül kaptam kilencven ezer korona kártérítést, és egy sajnálkozó levelet. Ennyit ért nekik egy tönkretett élet. A „nekik” szóból arra következtetek, hogy önnek nincs maradéktalan bizalma a hazai bíróságokban... Meggyőződésem, hogy a régi rendszer „apparatcsikjai” szépen beépültek, és mivel a gondolkodásmódjuk \\ Meggyőződésem, ' hogy a régi rendszer „apparatcsikjai” szépen beépültek, . . és gondolkodás- \\ módjuk nem változott. nem változott, én mint áldozat, tanú és bűnrészes nem sok jóra számíthattam. Bűnrészes? A bíróság szerint részben én is hibás vagyok, mert ott voltam, ahol semmi keresni valóm nem lett volna. A jegyzőkönyvben az is szerepel, hogy akkoriban meglehetősen „bohém módon éltem”, továbbá hogy a sajtónak dolgozva saját karrieremet akartam megalapozni aznap. Figyelem: 1999-ről beszélek! Azt már nem is említem, mit csinált belőlem az urbánus folklór. Többen állították, hogy láttak egy tank tetejéről, meg mindenféle villanyoszlopokról fotózni! Egyébként sikerült megszereznem, és máig őrzöm azoknak a meglőtt kassaiaknak a névsorát, akiknek keresetét az ügyész azzal az indoklással utasította el, hogy a tettes ismeretlen. Hatvanhárom emberről van szó. Ők velem együtt semmiféle jogi elégtételt nem kaptak. RÖVIDEN Januártól még nem lesz tandíj Pozsony. Jövő év január elsejétől mégsem vezetik be a tandíjrendszert a felsőoktatásban, döntött tegnap a kormány. Tandíjat vélhetőleg csak 2004 szeptemberétől fizetnek a hallgatók. A felsőoktatásról szóló jogszabályjavaslattal kapcsolatban ma hoz végső döntést a kabinet, de a tandíjról csak később dönt. (érvé, t) A többség szerint nem esik szét a kormány Pozsony. A lakosság 52,6 százaléka nem gondolja, hogy a közeljövőben szétesik a kormánykoalíció, derült ki az elmúlt napokban végzett felmérésből. A pártok torzsalkodásai alapján 32% érzi úgy, hogy ez a koalíció már nem bírja sokáig. A kormány stabilitását megingató okok közül több mint 50% az abortusztörvényt, 32% pedig a magyar státustörvényt jelölte meg. Ezek után következik a SME és Pavol Rusko lehallgatási botránya, valamint a vatikáni szerződés körüli vita. (SITA) Az OKS feljelentette a KSS elnökét Pozsony. A Polgári Konzervatív Párt (OKS) feljelentette tegnap Jozef Sevcet, ugyanis szerintük a Szlovák Kommunista Párt elnöke bűntettet követett el azzal, hogy védelmébe vette az 1968-as szovjet bevonulást. Sevc a SME napilapnak nyilatkozott, ahol megkérdőjelezte a kommunista rezsim bűntetteiről szóló tényeket. Az OKS szerint ezzel megsértette a büntető törvénykönyv több paragrafusát is. (ú) Van még kit felelősségre vonni '68 miatt Pozsony. A harmincöt évvel ezelőtti eseményekkel kapcsolatban tett feljelentést a Legfőbb Ügyészségen Ján Budaj. A bársonyos forradalom egyik vezéralakja szerint Szlovákiában a mai napig nem lettek megbüntetve azok, akik 1968-ban behívták a Varsói Szerződés hadseregeit, s ezzel hazaárulást követtek el. Gustáv Husák és Alexander Dubcek emlékirataiból egyértelműen ki lehet venni, kik voltak a felelősök, az egyikük Vasi! Bilák. (SITA) Az EU-ról az interneten Pozsony. Szakmai anyagot jelentetett meg az interneten az EU-s pénzügyi alapokról a régiófejlesztési és építésügyi minisztérium. A www.build.gov.sk címen mindent meg lehet tudni a kohéziós- és strukturális alapokról, valamint az EU 2004 és 2006 között futó egyéb pályázatairól. Az anyag nyomtatott verzióját augusztus végéig eljuttatják az ország összes településének vezetőihez. (SITA) Pontatlan aszálykárfelmérés Pozsony. Nem tárgyalt a kormány az aszálykárok enyhítéséről. Simon Zsolt szakminiszter szerint azért, mert a tárca 36 regionális szakosztálya közül 9 nem a minisztérium utasításának megfelelően összegezte a keletkezett károkat. Az átdolgozásra visszaadott anyag megtárgyalására valószínűleg szeptember elején kerül sor. Simon Zsolt szerint a kárpóüást nem lehet a dotációs keret kárára megvalósítani, külön forrásokat kell találni rá az államkasszában. Az agrárönkormányzatok ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy ha túlontúl elhúzódik a kárenyhítés, akkor a termelők forgótőke híján képtelenek lesznek megalapozni a jövő évi termést, elvégezni az őszi szántást és elvetni a búzát, repcét, (gy) Újra szabad az erdőjárás Pozsony. Tegnaptól újra szabad az erdőkbe járni, ugyanis a mező- gazdasági minisztérium visszavonta az erre vonatkozó tiltó rendeletét. A minisztérium illetékes osztálya szerint már csökkent a nagy kiterjedésű erdőtüzek keletkezésének esélye, ezért az erdőjárók nem jelentenek akkora veszélyt. Némileg módosították a belső rendelkezéseket, így a jövőben már a helyi erdőgazdálkodási szervek is veszély esetén rövidebb időre betilthatják az erdőjárást. (TASR) Jövő héten döntenek a sztrájkról Pozsony. A Szlovákiában működő 37 szakszervezet jövő héten dönt arról, hogy szeptember 26-án megtartsák-e egy órás sztrájkjukat. Két tiltakozó akciót is szerveznek, az egyiket szeptember 3-án, a másikat 9-én, amikor a parlament a szociális biztosításról szóló törvényről fog tárgyalni. A szakszervezetek szerint a minimálbért - a kormány által elfogadott 6080 korona helyett - 6750 koronára kell emelni, (ncs) Úgy tűnik, az ANO és Pavol Rusko meghátrált, túl nagy nyomás nehezedett rá, miután partnerei a Tkác-féle Népi Unióval (LÚ) egyeztettek Módosítást javasolnak Jegelik a koalíciós válságot ÖSSZEFOGLALÓNK Pozsony. Egyelőre egyben marad a kormány: a Koalíciós Tanács kedd esti ülésén a partnerek leszögezték, a jelenlegi felállásban akarják kormányozni az országot, betartják a koalíciós szerződést és végrehajtják a kormányprogramot. Mikulás Dzu- rinda miniszterelnök szerint viszont még nem oldódott teljesen a koalíciós válság, Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője is óvatosan fogalmazott. Szerinte ugyanis az ígéretekkel kapcsolatban a konkrét lépések lesznek mérvadóak. Bugár Béla MKP-elnök úgy véli, ennél többet kedden nem érhettek el, és óriási lépést tettek előre. Pavol Hrusovsky KDH-elnök is elégedett volt a tanácskozás eredményével, Pavol Rusko, az ANO főnöke pedig kijelentette: van esély a koalíciós együttműködés folytatására. „Első ránézésre sikeres volt a tanácskozás. Úgy tűnik, Pavol Rusko a rá nehezedő nyomás hatására meghátrált, hiszen a másik három párt a tanácskozás előtt a Népi Unióval egyeztetett. Látszólag egyetlen vitás kérdés maradt, éspedig az abortusz- törvényről szóló szavazás. Rokonszenves megoldás, hogy a politikusok kinyilvánították, meg akarják oldani ezt a kérdést, és mindjárt az ANO hétfői elnökségi ülése után, kedd este ismét tárgyalóasztalhoz ülnek” - nyilatkozta lapunknak Mi- chal Vasecka, az IVÓ társadalomkutató intézet munkatársa. A szociológus szerint félő, hogy bár sok minden összeköti a koalíciót, rengeteg még az eltérő érdek, és kérdéses, hogy ezek lehetővé teszik-e az együttműködést. A miniszterelnök a Koalíciós Tanács előtt ultimátumszerű kijelentést tett: ha az ANO még egyszer megsérti a koalíciós egyezséget és az ellenzékkel együtt szavaz, az SDKÚ az ANO tekintetében nem érzi majd magára nézve kötelező érvényűnek a koalíciós szerződést. A kedd esti enyhe előrelépés egyrészt Dzurinda ultimátumának, másrészt a Népi Unióval folytatott tárgyalásnak is köszönhető. „Nem tudom, megijedt- e Pavol Rusko, de a partnerek üzenetét megértette: ha veletek nem tudunk dűlőre jutni, képesek vagyaink másokkal megegyezni. Rusko ennek hatására azonnal kinyilvánította, hogy érdeke a kormányban maradni, ami logikus, hiszen az ANO támogatottsága az utóbbi időben mérsékelten nőtt. Értékelték a távozás előnyeit és hátrányait, és rájöttek, hogy jelenleg többet ártana mint használna a kormányból való kilépés” - magyarázta Vasecka. A Koalíciós Tanács úgy döntött, nem foglalkozik Csáky Pál miniszterelnök-helyettes menesztésével, az Európai Unió őszi országértékelő jelentése lesz mérvadó. A partnerek meghallgatták a kormányfő beszámolóját arról a titkos csoportról is, mely állítólag Szlovákia lejáratásán dolgozik. „Csak annyit tudtunk meg, amit már egyébként is tudtunk” - mondta lapunknak Bárdos Gyula. Dzurinda még partnereinek sem erősítette meg vagy cáfolta a Robert Kalinák-féle névsort, sőt egyeden nevet sem említett. A koalíciós politikusok megegyeztek egy szakmai bizottság létrehozásában, mely a választójogi törvénynek a belügyminiszter által ismertetett módosításával foglalkozik majd. (sza) MEGKÉRDEZTÜK Michal Vasecka szociológust Az ANO hajlik bizonyos kompromisszumra az abortusztörvénnyel kapcsolatban, valószínűleg megvárja az Alkotmány- bíróság döntését. Csakhogy a KDH tegnap kinyilvánította, a mostani választási időszakban egyáltalán nem szabadna foglalkozni az abortusztörvénnyel. Kulcsfontosságú, hogy mind a négy kormánypárt egyetért abban, hogy meg kell várni az Alkotmánybíróság döntését. A KDH álláspontja régóta ismert, a mozgalom számára alapvetően elfogadhatatlan mindenféle interrup- ció. Természetesen a tegnapi nyilatkozat ismét bekeményítésre ösztönözheti az ANO-t. Az egész konfliktus azért szerencsétlen, mert egyik félnek sincs hova visz- szalépnie, ideológiai összecsapásról van szó. Azon érdemes elgondolkodni, mi történne akkor, ha az abortusztörvényt nem szavazná meg a parlament - éspedig az ellenzéknek köszönhetően, miközben az ANO igennel voksolna. Rendkívül érdekes helyzet állna elő. Formálisan nem sértenék meg a koalíciós szerződést. Valószínű, hogy a dolgok így fognak alakulni, mert ez egy jó módja annak, hogy mindenld megőrizze az arculatát, hogy emelt fővel kerüljön ki a patthelyzetből. A KDH, az SDKÚ és az MKP elégedett lesz,a törvény nem lép hatályba, és az ANO-nak sem kell szégyenkeznie választói előtt. Vagyis ön szerint tárgyalni kellene az ellenzékkel arról, hogy ne támogassa az abortusztörvényt? Viszont az előző szavazáskor is az ellenzéknek köszönhetően fogadták el. Gondolom, a Népi Unióval is szóba kerülhetett ilyesmi, és ha nem, akkor feltételezésem szerint hamarosan megkezdődnek az egyeztetések. Lehet, hogy már ma ismét tárgyalóasztalhoz invitálják Tkácékat. (sza) Mégsem kell a téli gumi? Pozsony. Valószínűleg mégsem lesz kötelező a téli gumi a gépkocsikon, a kormány a közlekedési törvény módosítását javasolja. Vladimír Palkó belügyminiszter szerint az autós társadalom egyszerűen szegény ahhoz, hogy be tudja tartani ezt a rendelkezést, s a javaslat hibás voltát már a törvényt megszavazó képviselők is elismerték. A módosítást a parlamentnek kell elfogadnia. (TASR) 500 testőr vigyázza majd Még 11 millió a pápára Pozsony. További 11 millió koronát különített el a kormány II. János Pál látogatására. Az összeget a Szlovák Televízió, a Vöröskereszt, a kulturális és a belügyi tárca közt osztják el. A pápára 500 testőr vigyáz majd, a papamobilt kísérő motorosrendőröknek új egyenruhát és díszsisakot is vásárolnak, (sza, s)
