Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-16 / 189. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 16. Családi kör 9 Egy kiegyensúlyozott, biztos családi háttér megkönnyíti az idősebb testvér helyzetét, segít a féltékenység leküzdésében Új taggal bővül a család FIGYELEMFELKELTŐ Egy új családtag megjelenése fel­borítja a gyermek számára eddig megszokott rendet, vagyis min­denképpen feszültségekkel járó, zökkenőkkel tarkított folyamat. Akkor is, ha testvér születik, és akkor is, ha a szülők válása miatt az új kapcsolat következtében egy felnőtt jelenik meg a családban. TESTVÉR ÉRKEZIK Az iskoláskorba érkezett testvér­ből általában lelkesedést vált ki, ha arról értesül, hogy testvére születik. Ez akkor is így van, ha nagy korkülönbséggel most szü­letik meg az első testvére, s akkor is, ha második, harmadik testvér érkezését várják. A megfigyelések szerint a terhes­ség alatt több figyelmet követel magának az idősebb gyermek, aminek biztosítása ekkor még nem okoz gondot. A problémák akkor kezdődnek, amikor meg­születik a testvér. Mindnyájan tudjuk, hogy egy csecsemő ellátá­sa egész napos, egész embert kí­vánó feladat. Az iskoláskorú gyer­mek feladatai, érdeklődése miatt több időt tölt már egyedül, azon­ban neki is meg kell küzdenie az­zal, hogy a szülői szeretetnek már nem ő az egyetlen birtokosa. Meg­jelenik a féltékenység, ami gyer­mekenként eltérő formában nyil­vánulhat meg. Romlik a tanulmá­nyi eredmény vagy magatartási problémák adódhatnak, esetleg az addig jól alvó gyermek éjsza­kánként egyre gyakrabban feléb­red. Ezek a legjellemzőbb problé­mák, melyek tartóssága erősen függ attól, hogy milyen volt a kap­csolat az idősebb testvér és a szü­lők között a kicsi születése előtt. Egy kiegyensúlyozott, biztos csa­ládi háttér megkönnyíti az idő­sebb testvér helyzetét, segít a fél­tékenység leküzdésében. Ugyan­csak könnyebb helyzetben vannak azok, akiknek a második, harma­dik testvére érkezik. A nagyobb családokban mindig a sorban a legutolsó kerül a legnehezebb helyzetbe, mert kicsiből hirtelen naggyá kell válnia. A helyzet könnyebbé tételében nagy szerepet kapnak ilyenkor az apák, akik sok külön programot szervezhetnek az idősebb testvér­rel, hangsúlyozva, hogy ez csak a nagyoknak való elfoglaltság. Azt az időt, amikor a kicsi alszik, ne csak a lecke kikérdezésére fordít­sák, hanem beszélgetésre, közös játékra is. Ez időnként fontosabb lehet, mint a jól elkészített házi feladat. A nagyobb testvéreknek hosszú időn át minduntalan meg kell győződniük arról, hogy őket is ugyanúgy szeretik a szüleik, mint eddig, mint ahogy a kisebb test­vért szeretik. Ezért nem ritkák a szülői szeretet erősségét próbára tevő megnyilvánulások a na­gyobb testvérek részéről. FELNŐTT ÉRKEZIK A felnőtt érkezése mindig na­gyobb megrázkódtatást jelent, mint a testvéré, mert megelőzte egy másik trauma, a szülők há­zasságának felbomlása. A gyermek számára az ismeretlen világban a biztos támpontot, vál­tozó mértékben ugyan, de mindig a szülők jelentik. Kutatásokkal igazolták, hogy a szülők válása szinte bizonyosan hátrányos következményekkel jár a gyermek tanulmányi eredmé­nyére, társas kapcsolataira. A vá­lás után a gyermekek nagy több­sége fél attól, hogy mindkét szülő elhagyja. A kölyökkorban levő gyermek gyakran magát hibáztat­ja a szülők válása miatt, ez alvási problémákban, ingerlékenység­ben, agresszivitásban nyilvánul­hat meg. A gyermek alkalmazkodóképessé­ge, érzelmi terhelhetősége tehát alaposan igénybe lett véve a válás­kor, s ez csak tovább fokozódik ak­kor, amikor megjelenik az új part­ner a család életében. Az, hogy a gyermek hogyan tud megküzdeni a helyzettel, nagyban függ a felnőt­tek egymás iránti elkötelezettségé­től, a kapcsolat komolyságától. Sokkal nagyobb próbának van ki­téve az a kapcsolat, ahol a másik fél „készen kap” egy gyermeket, akinek a felnövekedésénél nem volt jelen. Sokat segíthet, ha a csa­lád új, felnőtt tagja megpróbálja el­nyerni a gyermek bizalmát, sok kö­zös élmény megteremtésére törek­szik. Fontos azonban, hogy hagy­ják a gyermeket kezdeményezni, s ne erőltessenek rá semmit, (cs-p) MINDENNAPI KENYERÜNK HALKO JÓZSEF 2002. október 1-je, kedd. A buda­pesti Szent István-bazilika északi tornyának renoválása közben az egyik falban - 30 méter magasan - egy fel nem robbant tüzérségi gránátot találtak. A tűzszerészek rögtön azután, hogy evakuálták a környék lakosságát, egy speciális vákuumkosárban engedték le a robbanószert, hiszen ha véletle­nül működésbe lép, az 50 méteres körzetben a biztos halált jelend mindenki számára. Nem beszélve magáról a bazüikáról, s a benne őrzött relikvia - a Szent István-i Szent Jobb - menthetetlen pusz­tulásáról. Szabó Géza kanonok mint a Szent Jobb hivatalos őre sokkal kisebb veszélyeztetettség esetén is felfigyel, mint ez az öt- venkilós gránát. Mikor például 1999-ben egy nap belenézett a relikviáriumba, a vörös bársony­bélésen apró bőrdarabkákat fede­zett fel, a Szent Jobb maradvá­nyait. Ez a csekély észrevétel is nagyon komoly következménye­ket jelezhetett - például, hogy az ereklyén lassú, ám bomlasztó folyamat vette kezdetét, mely ko­molyan károsíthatja, esetleg tönkre is teheti. A közelgő jubileumi év, melyben Szent István jobbjának- a Szent Ko­rona mellett - a központi jelkép szerepét kellett be­töltenie, felgyorsította az ereklye állapotának alapos szakszerű ki­vizsgálását. A végeredmény ki­mondta: a relikvia változatlanul jó állapotban van, tartósító be­avatkozásra nincs szükség. így az­tán a millenniumi ünnepségek szertartásain betölthette központi szerepét. De nem elég megállapí­tani, hogy az ereklye mint pótol­hatatlan történelmi emlék épség­ben van. Sürgősen fel kell tenni a kérdést, hogy megőrződött-e az emberek szívében és tudatában mint jelentős vallási szimbólum is. A Szent Jobb ereklyéje ugyanis több holmi elegáns rekvizitum- nál, melyet tömegrendezvényekre elő-elővesznek, és csupán törté­nelmi értéke fölött ámuldoznak. És tegyük a kezünket a szívünkre -vajon nem éppen kiáltó idősze­rűségének rovására? A, jobb” kifejezés nagyon tartal­mas, a mai napig aktuális bibliai jelkép. „Isten jobbja” a legfőbb is­teni hatalmat jelenti. .Jobbodat, Uram, megdicsőíti ereje - vallja már a Kivonulás könyvének szer­zője -Jobbod, Uram, az ellensé­get megverte” (Kiv 15,6). „Nem kardjukkal szereztek országot - folytatja a Zsoltárok könyve -, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod...” (Zsolt 44, 4) További bibliai szövegek iga­zolják, hogy maga az ember is, ha teljesíti Isten akaratát, magának az Istennek lehet és lesz is Jobb keze”. így győzte le például Dávid Góliátot, „mert segítségül hívta az Urat, a Mindenhatót, aki erőt adott jobbjának”, hogy aztán „fel­magasztalja népe szarvát”, azaz erejét (Sír 47,6). Mi és ki magasztalja fel István nemzetének erejét? Egyedül csak­is a „Mindenható Isten segítsége”, vagyis a keresztények s az ő apos­toli cselekedeteik az aktív jobbal szimbolizálva. Éppen ezért néz­zünk bele az ereklyetartóba. Hi­szen ezzel (EZZEL!) a kézzel - amikor még a szent király valódi, vérrel lüktető végtagja volt - mar­kolta István a kardot a keresz­ténység látszólag reménytelen vé­delmében! Talán mi is úgy érez­zük magunkat ma, mint Dávid Góliát előtt: gátlásos kereszté­nyek az ateizált világ arrogáns gőgje előtt. Csakhogy Isten fel­fegyverzett minket az igéjével, mely „áthatóbb minden kétélű kardnál” (Zsid 4,12). A Szent Jobb ünnepi körmenetén való részvételünkkel nem fedjük el Is­ten elől lustaságunkat. Ő azt váija tőlünk, hogy jobb keze leszünk nap mint nap - s az az isteni igazságot olyan karddal védi meg, ami az elszánt hívő keresztény bátor ta­núságtétele. Nézzünk az ereklyetartóba - még jobban! Ezzel a kézzel emelte a király magasba a Szent Koronát, mikor birodal­mát Isten szent anyjának ajánlot­ta. Ezt a gesztust ismételgetjük, amikor már több mint száz éve a „Boldog Asszony Anyánk, légy jó patrónánk”-at énekeljük. Énekel­ni és zarándokolni viszont kevés! Mert ha a negédes és nem kötele­ző Mária-tisztelet szintjén mara­dunk, egy csöppet sem leszünk meggyőzőek, és nem az ötvenki- lós gránát, hanem a mi éretlensé­günk, közömbösségünk rázza meg a hozzánk közel állók hitét. Felajánlani a Szent Koronát az Anyának annyit jelent, elfogadni az ő Fiának töviskoronáját, elfo­gadni az alázatos szolgálatot, és beállni - például - a galileai Kánában azok közé a szolgálók közé, akik hallgattak szavára: „megtenni mindent, amit Jézus mond”. Ami nem jelent mást, mint hogy - legyetek az én Fiam jobb keze! Egyes szakemberek szerint István jobbja úgy maradt fenn az utókor számára, hogy talajvíz árasztotta el a sírt, kivéve a legmagasabban helyezkedő jobb kezet, mely az­tán a zárt nyirkos közegben ma­gától mumifikálódott. így mene­kült meg az „özönvízben” a király jobbja. Hogy továbbra is mutat­hassa az igaz hit felé vezető utat...? A szerző római katolikus pap SZŐ Mi SZŐ Falu napok a gyerek szempontjából SZÁZ ILDIKÓ A majálisokat követ­ték ‘ a juniálisok, majd a vakáció be- köszöntével hétvé- génként két-három falunapra is akadt példa déli régiónkban. Volt, aho­vá a kötelesség hívott, de ne­megyszer kedves rokoni, baráti meghívásnak tettünk eleget csa­ládostól. A hagyományőrzőtől, a búcsús bóvlikat kínáló kirakodó- vásárig, bőven volt részünk min­denben. Megfigyeltem, az utóbbi időben a kisebb települések atyjai is gondosan ügyelnek arra, hogy valamennyi generáció otthon érezze magát az ünnepségen. Többnyire mindenütt nagy öröm­mel fogadták a családok, hogy a nyitónapon a gyereké a főszerep. A lurkók hagyományőrző játszó­házban, avatott mesterektől ta­nulták a bőr- és vesszőfonást. Ku- koricacsuhé babákkal árasztották el az egész rokonságot, és megta­nultak ostort fonni, agyagból kor­sót, bőrből ősmagyar dobot készí­teni. Megtapasztalták, milyen ér­zés üvegre festeni és kecskedudá­ba, nádsípba fújni. Kőből, dióból, csigaházból remekműveket készí­tettek. Ez a nyár rendkívül gaz­dag programot kínált a vidéki és városi csemetéknek egyaránt. Sajnos, a szemrevaló népviselet­be bújtatott menyecskék és való­ban igényes közönség számára összeállított produkciók mellett is maradt bennem keserűség. Hogy melyik falunap alkalmával? Ezt nehezen mondhatnám meg, mert nem egy helyütt tapasztaltam, ahogy az okos szemű gyerekek­nek, korukat meghazudtoló ko­molysággal, zokszó nélkül kellett tűrniük szüleik, és olykor bizony nagyszüleik gyermeteg viselkedé­sét is! Az egyik faluban, alig há­roméves szöszke kislány ült az ut­cabálra díszített főtér fapadján, anyja és nagyanyja társaságában. Azok, miután szótlanul bedobtak a tűző napon egy-egy felest, sör­rel folytatták a menetet. A kislány azonban meglátta, hogy átellen- ben lufikat árulnak, meg cukor­vattát, és kérte, hogy neki is ve­gyenek már valamit. Válasz he­lyett az alig húszéves, ugyancsak szőke anyuka úgy szájon vágta a csemetéjét, hogy annak eleredt az orra vére. A kicsi előbb ordított, majd hüppögött, míg anyja mo­rogva törölgette maszatos arcocs­káját. Az árnyékot jócskán nélkü­löző tér padján elviselhetetlenné vált a forróság. A gyerek anyja abba a kis mű­anyag pohárba, amiből az imént a felest felhajtotta, sört öntött - a nyomaték kedvéért ismét meg­jegyzem -, alig hároméves lányá­nak! Nem bírtam nézni szótlanul, odaléptem hozzájuk és a földre löttyintettem a kicsi sörét, üdí­tőmből pótolva a bűzös pohár tar­talmát. A kislány, még mindig hüppögve, hálásan szürcsölte. „Má? mé? árta­na meg a kölöknek egy pohárka sör?!” - nézett fel értetlenül poha­i i:< Iiig5 < ' rából a fiatal édesanya, és segítség­képpen anyja felé pislogott. Az, ugyancsak értetlenül csóválta fe­jét, réveteg tekintetében értelem helyett már csak a feles és a sör ad­ta kocsonyás kábulat rengett. A kislány kicsusszant kettejük mellől, és bizonytalan lépésekkel a gulyást osztó vadászok felé in­dult. Azok a törékeny csöppség láttán elmosolyodtak. Puha fehér kenyeret törtek neki, és az őzgu­lyás szaftjába mártva, kezecskéjé­be adták. A kislány, mások jóvoltából jól is lakott a falunapon. Vajon lesz-e majd, aki őt néhány év múlva ját­szóházba viszi? Szent István és a gránát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents