Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-16 / 189. szám, szombat

Családi kör ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 16. Ne legyen mimóza, ne sértődjön meg mindenért! Párrá válni azt jelentette valamikor, hogy a két ember sok hétköznapi, apró-cseprő dolgon és feladaton megosztozott Van gyenge pontja? TESZT lég egy kétkedő pil­lantás, és máris eltö­rik a mécses vagy fel- fortyan? így nehezíti meg fölöslegesen a sa­ját és mások életét. Aki ismeri a gyenge pontjait, az el­ső lépést már megtette a könnyebb boldogulás felé. S ha még azt is tudja (sőt ki is használja), ami az erőssége, akkor könnyen sikeres le­het a magánéletben és a munkahe­lyén egyaránt. Bábel Wardetzki müncheni pszichoterapeuta szerint, aki rög­tön megsértődik - mert meggon­dolatlan megjegyzést tettek az új frizurájára, vagy a partnere két­kedve nézett rá -, annak aligha­nem van valamilyen gyenge pont az életében.- Ez lehet egy régi, be nem gyó­gyult seb, ami ilyen helyzetekben újra felszakad, ezért emberi mivol­tában érzi sértve magát. Felhábo­rodik, s a reakciója legtöbbször túl­zott, amivel tovább rontja a helyze­tet. Az ilyen esetet nem szabad fél­vállról venni, mert a fel nem dolgo­zott lelki sérülésnek komoly követ­kezménye lehet: az önbizalomhi­ánytól az étkezési problémákig igen széles a skála - állítja a pszi­chológus, aki az alábbi tanácsokkal próbál segíteni a hasonló cipőben járóknak. Őrizze meg a nyugalmát! Ez a legnehezebb, ám legfontosabb lépés. Ha úgy érzi, hogy mindjárt eltörik a mécses, nem kell feltétle­nül sírva fakadnia. Tudatosan léle­gezzen mélyeket - így túljuthat a nehéz helyzeten. Gondolkodjon! Ha ugyanaz a téma újra és újra fel­zaklatja, akkor érdemes a kulisszák mögé nézni. Gondolja át, mi az, ami bántja. Nem feltétlenül a part­nere felhúzott szemöldöke zavarja, amivel az új ruháját kommentálja. A tényleges sértés többnyire sokkal mélyebben rejtőzik. Lehetséges, hogy gyermekkorában egyszer ki­nevették az öltözéke miatt. Ha minden igyekezete ellenére sem fedezi fel a baj eredetét, talán a kívülálló segíthet. Beszéljen gondjáról valakivel, akinek az íté­lőképességében bízik. Győzze le büszkeségét! Kezdeményezzen beszélgetést az­zal, aki megbántotta. Magyarázza meg, mi volt sértő a viselkedésé­ben, és kérje meg, hogy a jövőben legyen kíméletesebb. A megoldás a kölcsönös megértésben rejlik. Ha semmiképpen nem akar összeütkö­zésbe kerülni, akkor írjon levelet az illetőnek. Még csak el sem kell kül­deni. Az a lényeg, hogy a sértettség érzésének okát megfogalmazza, és ezáltal elsősorban saját maga előtt világossá váljék. Törekedjen egyezségre! Aki sértve érzi magát, pozitív reak­ciót, elismerést vár a környezeté­től. Ezért ne gondoljon bosszúra! Lehet, hogy pillanatnyilag jót tesz, de végeredményben sehova nem vezet. Békülésre van szüksége ah­hoz, hogy végre újra jól érezze ma­gát. Ha pedig az illető újra meg­bántja, a megoldás egy kisebb egyezség lehet. Például: „Fájdal­mat okoztál, kiengesztelésül vigyél el vacsorázni!” Aki minden csekélységre sértődés­sel reagál, valószínűleg jól érzi ma­gát a sértődött szerepében - és még az előnyét is élvezi. Nem kell saját magával megalkudnia, nem szükséges megváltoznia. Ám ez végzetes önámítás, hiszen a sértő­döttségével hosszútávon a baráti és a párkapcsolatát teszi kockára. Mi az erőssége? A következő önismereti teszttel nem lehet „megbukni”. Nincs igaz és hamis válasz, a magatartásfor­mák alapján rajzolódik ki a szemé­lyisége. Minél őszintébb feleletet ad, annál valósághűbb képet kap önmagáról. Az emberi tulajdonsá­gokat vízszintesen, A-tól J-ig, tíz különféle csoportba soroltuk, ame­lyek függőlegesen összegezve a vé­gén négyféle típust alkotnak. Először rangsorolja a tulajdonsá­gokat! Egy-egy sorban négy tulaj­donságot talál. Minden tulajdonsá­got értékelnie kell. Az önre legjel­lemzőbb négy pontot ér, a kevésbé jellemző hármat, a még kevésbé jellemző kettőt, és amelyik öntől idegen, az egyet. A végén számolja össze külön-kü- lön, hogy mennyi pontot ér az első, a második, a harmadik, illetve a negyedik függőleges oszlopban lé­vő tulajdonságsor. A pontszám alapján ön lehet határozott, kezde­ményező, kitartó vagy lelkiismere­tes, de igazából az a legjellemzőbb, amelyik oszlopban a legtöbb pon­tot gyűjtötte. Érdemes figyelembe venni a többi oszlop eredményét is. Ennek tudatában olvassa el az ér­tékelést! Értékelés Határozott (ha az első oszlop összege a legmagasabb): Akkor van csúcsformában, ha problémák merülnek fel. Ha baj van, nem ve­szíti el a fejét és átveszi a vezetést. Célját rendszerint el is éri. Vigyáz­zon, hogy egyszerre ne vállaljon túl sokat, és vegye figyelembe a környezete érzelmeit! Sokat vár el önmagától, ezért a környezetével szemben is magasak a követelmé­nyei, amit nem biztos, hogy a töb­biek tudnak teljesíteni. Legyen tü­relmesebb! Olyan munkahely való önnek, ahol mindennap új kihívás várja és kevés a közvetlen ellenőr­zés. Kezdeményező (ha a második oszlopban van a legtöbb pont): Tökéletesen alkalmas arra, hogy társas kapcsolatokat szervezzen és tartson fenn. Társadalmi ember, aki szeret csapatban dolgozni. Op­timista és tettvágy hajtja. Meggyő­ző a fellépése és szereti a világos beszédet. Hátránya, hogy könnyen elragadtatja magát, és nem fejezi be a vállalt feladatokat. Fél a visz- szautasítástól, ami sebezhetővé te­szi. Gyakran elvész a részletekben. Nem árt, ha hetente egyszer rendet rak az íróasztalán és értékeli a munkáját. Olyan jó légkörű mun­kahely való önnek, ahol megkímé­lik az aprólékos részfeladatoktól. Fontos, hogy támogassák törekvé­seiben, elismerjék, és mások tanul­hassanak öntől. Kitartó (legtöbb pont a harma­dik oszlopban): Remek tervező, aki lépésről lépésre közelít a cél­hoz. Nem lehet kihozni a sodrából, a vitákban is közvetít, ha kell. Kár, hogy nehezen fogadja a változáso­kat és saját igényeit az utolsó hely­re sorolja. Jó, hogy önállóan tud dolgozni, de néha konzultáljon a munkatársakkal és legyen aktí­vabb! Lelkiismeretes (legtöbb pont a negyedik oszlopban): Kritikusan és logikusan gondolkodik. Ügyel a részletekre, és minőségi munkát végez. Tárgyilagosan és elemzően ítél, viszont könnyen elvész a sza­bályok útvesztőjében és nem ru­galmas. Aprólékos, de pesszimista. Fél az újtól és nagy szerepet tulaj­donít a kritikának. Kifut az időből. Önnek olyan munkahely való, ahol világosan előírják a feladatait, el­lenőrzik, hogyan halad, és adnak rá elég időt. (gy) A) önző lelkes passzív tökéletességre törekvő B) közvetlen társasági lény türelmes pontos C) hűvös meggyőző hűséges kíváncsi D) igényes érzelmes közösségi lény módszeres E) kötekedő kedvelt elviselhető aprólékos F) energikus igyekvő nyugodt hagyománykövető G) merev szétszórt nehézkes fukar H) kalandvágyó határozott befolyásos öntelt lelkiismeretes I) bizakodó jóhiszemű óvatos J) makacs életvidám könnyed precíz Ki az úr a háznál? KAPCSOLATAINK ávid két hónapi isme­retség után költözött oda Julihoz, de alig telt el két hónap, majd megbolondul­tak egymástól. Csupa fontos dolog miatt vesztek össze: milyen színűre fessék a falat, mi­lyen könyvespolcot vegyenek, hol legyen Dávid íróasztala. A fészek­rakás bolondériái - gondolták, pe­dig igazi hatalmi harc kezdődött. S tart máig. Mert húsz év alatt sem tudták eldönteni, ki az úr a háznál.- Imádom, de meg tudnám ölni, ha rám szól (és hogyan szól rám!), hogy vigyem le a szemetet- mondja Dávid. - A gyerekek már meg se hallják a veszekedést. Megszokták, mint az esti mesét. Meg ami a mesét megelőzi: a szi­dást a rossz jegyekért, a rendet­lenségért, a civakodásért. Örökké hangos a ház - amikor az ősök jó- kedvűek, a gyerekek biztosan ösz- szekapnak valamin. Ilyen a család - vélekedik a két gyerek -, a papa és a mama fáradt, ideges, a gyerekek rosszak, a macs­ka mindent lever, a kutya meg foly­ton ugat. Jó, ha mindez nem egy­szerre történik. Ha a papa dühös, öcsi iszkol a szobából, és Kisjuh is fél, Júlia pedig csípőre tett kézzel várja, mi az ördög van már megint: csitítsa-e Dávidot, vagy ellent- mondjon neki. APÁK ÉS BABÁK A szülők jó kapcsolata és az apa személyisége meghatározó egy családban, már a mama hasában is megérzi a kis jövevény. Egy érde­kes vizsgálatsorozat is ezt támaszt­ja alá. Egy amerikai kutató, dr. Jay Belsky a csecsemők tűrőképességét vizsgálva megkérdezte a szülőktől, hogy a különben egészséges gyer­mekük mennyit sírt három és ki­lenc hónapos korában. A feleletek alapján négy csoportot lehetett el­különíteni. Az elsőbe a három és kilenc hónapos korukban is keve­set síró gyerekek tartoznak. A má­sodikba a három hónaposán sokat, kilenc hónaposán pedig keveset sí­ró gyerekek - érzékenységük tehát csöldcent. A harmadik a kisebb ko­rukban keveset, kilenc hónaposán többet sírók - érzékenységük tehát nőtt. A negyedik a mindegyik élet­korban sokat síró gyerekek cso­portja. A gyerekek 40 százalékának érzé­kenysége változott: nőtt, vagy csök­kent. A szülők személyiségét és a bá­násmódot megvizsgálva kiderült, hogy az egyre érzékenyebbé váló babák apja már a terhesség alatt is elutasító volt, vagy legalábbis kö­zömbös születendő gyermeke, de az édesanya iránt is. A babával pedig újszülött korától alig törődött. Vi­szont az első csoportba tartozó, mindig keveset síró babák édesapja örült a kicsi érkezésének is, és ugyanolyan szeretettel gondozta a gyereket, mint az édesanya. És a kezdetben sokat, majd egyre keve­sebbet síró gyerekek? Az ő változá­sukban is az apa személyisége ját­szik döntő szerepet: a három hóna­pos kis sírdogálóból az édesanya jó bánásmódja miatt vált nyugodt ba­ba, de a jó partnerkapcsolat adott ehhez erőt és segítséget, s ahogy a baba cseperedett, egyre többet fog­lalkozott vele az apa is. A legkisebb is megérzi, milyen fon­tos a család egyensúlya. Sok pár át­éli, hogy a baba érkezése mintha feszültté tenné a kapcsolatot, az örökké szolgálatban lévő ifjú ma­ma könnyen megkapja: te csak a gyerekkel törődsz! Ilyenkor pedig elkel a segítség, és ez később is meghatározó, mert a gyerek gyor­san cseperedik. Maholnap már sza­lad, holnapután meg felesel az óvó nénivel, s alig hét-nyolc évesen in­tőt hoz a suliból. Könnyebb lesz az élete, és boldogabb a jövője is, ha apa és anya is törődik vele. A KÖLYÖKSÁRKÁNY Eget verő imposztor Kisjózsi, a ma­mája meg a végsőkig elkeseredett. - Utoljára akkor éreztem magam rossz szülőnek, amikor bébi korá­ban nem tudtam sehogy sem meg­vigasztalni, s egész nap ordított. Most meg - meséli az anyuka - egész nap ordít, de velem! Tízéves múlt, és ha rászólok, nem hallgat el, dehogy! Mérgemben azt kér­deztem a múltkor, mégis, mit gon­dolsz te, ki az úr a háznál? És felelt rá, képzeld, felelt, azt mondta: egy sárkány! Torkomon akadt a szó. Most sem tudom, engem titulált-e sárkánynak, vagy csak a mesefigu­ra segítségével tért ki a kérdés elől. Kisjózsi nem az a fajta, aki csak úgy kitér. Ha sárkányt mondj hát ő ma­ga bújt a sárkány bőrébe. Csak ázt teszi, amit vele tettek, és neki már ötévesen elege volt abból, hogy or­dítanak vele. Ő kezdett el ordítani mindenkivel. Mindenkivel - a pa­pán kívül. Az iskolában? Ha akar, ír dolgozatot, ha nem, hát nem. Ha behívatják a papáját, odavágja az osztályfőnöknek: úgyis be akart jönni a papa, majd elrendez ő min­dent! - és érezteti, hogy a papától félni kell. Még nem tudja igazán, miért, de ha ő fél, félnie kell más­nak is. Viszont, ha a hatalom nincs jelen, akkor ő maga viselkedik úgy, mint a papa, amikor dühöng. Mindenki hat mindenkire a család­ban, és a változások is egyre újabb helyzeteket hoznak létre. A felnőt­tek - ha kapcsolatuk a hétközna­pokban elszürkül, s ha egyikük úgy érzi, már nem elég jó a másiknak - elsősorban érzelmileg sérülnek, el­bizonytalanodnak. Párrá válni azt jelentette valamikor, hogy a két ember sok hétköznapi, apró-cseprő dolgon és feladaton megosztozott. S ha változás történik, újból és új­ból helyre kell állítani az egyen­súlyt, a családi békét. Amelyik csa­ládban nincsenek csúcspontok és hullámvölgyek, ott még a csönd is bántó. MEGSZOKSZ VAGY MEGSZÖKSZ- Sosem volt más bajunk egymás­sal, mint a gyerekek nevelése körü­li viták - mondja Erika. - Éviké pél­dául még csak négyéves, de bármi­kor képes bajt keverni. A nővérére ártatlan arccal árulkodik, minket bármikor összeugraszt. Most is. Az apja nem adott cukrot, félti a gye­rek fogát, és különben is, mindjárt vacsora lesz. Én ezt nem hallottam, jön a kislány, adok neki cukrot, mert én csak tudom, hogy ma később lesz a vacsora, sehol se tar­tok vele... Apu rám szól, én meg robbanok: túl szigorú vagy a gye­rekhez! Mire ő: te meg elkényezte­ted! Mert téged is kényeztettek! Épp csak azt nem mondja, hogy meg is látszik. Mi ordítozunk, Évi­ke meg szopogatja a cukrot. A má­sik szobában a nagyobb a fülére szorítja a tenyerét. Rosszak a gyerekek? Lehet. De mindenesetre ügyesek, még a leg­kisebb is kiismeri szülei gyengesé­gét, és képes kijátszani együk szülő­jét a másik ellen. Katus valóságos zsarnokká nőtte ki magát. Egyedül neveli az édesany­ja, még alig volt tíz hónapos a ba­ba, amikor az apa kilépett az élet­társi kapcsolatból. Katust és anyját szégyelíték a nagyszülők, látni se akarták. Küzdelmes évek követ­keztek, „kettesben a világ ellen”. Katus már tizenöt éves. Csak egy valami nem változott: ma is ketten vannak anyuval. Mert mindenkit elmart a gyerek. Most szakadt meg az édesanya három évig tartó szép kapcsolata. Addig tartott, amíg Bé­la hozzájuk nem költözött.- Ha leültünk kávézni, beszélgetni, mindig bejött, beleszólt, ha vacso­ráztunk, cirkuszt csinált, hogy nem kell az étel, esténként nem pakolta össze könyveit, füzeteit, reggel kapkodva bedobálta őket a táská­ba; felhúzott minket minden este, minden reggel. Mikor már nem bírtam, üvöltöttem vele, erre zo­kogni kezdett, hogy persze, neki nincs apukája, aki megvédené... ezt tényleg nem bírta Béla, a pá­rom. Két hisztis nő egy családban! Hiába beszéltem én, hogy felnő, néhány év, és önálló lesz Katus, el­fogyott a türelme, elhagyott. Most csend van. De milyen árat fizettem érte?! A testi erőszak, a verés a lelki ter­rornál is szörnyűbb. A nők 15-20 százaléka az ütlegekből tudja meg, ki az úr a háznál. Akit vertek gye­rekkorában, az üti társát is, gyere­két is, s a rendszeresen vert gyere­kek felnőttkorukban vonzzák az erőszakos partnert. Az erőszakos emberrel élők hiába hisznek az ígéretekben: változást talán-talán a szakemberek segítsége hoz, vagy a menekülés. Vannak Csodák is? János évekig hiába rohangált munkahely után, más kapta meg az állást, olyan, aki tudott angolul. A negyvenes férfi a középfokú végzettséggel teljesen felesleges embernek érezte magát. Inni kezdett, és ag­resszív, durva emberré vált. Egy­szer nagyobbik fia összeszedte a bátorságát, és azt javasolta, jár­jon apuka tanfolyamra, majd se­gít neki, nem olyan nehéz az an­gol nyelv. Hát könnyű éppen nem volt. De János megkínlódott érte, ma középfokú nyelvvizsgája van, és részlegvezető egy nyugati tu­lajdonú gyárban. Kiegyensúlyo­zott, sikeres, jól keres, és ezzel egy csapásra harmonikusabb lett a család élete is. Minek is csapna az asztalra, hogy ő az úr a ház­ban, amikor ezt senki nem vitat­ja? GYÓGYÍTHATÓ KONFLIKTUSOK Mi a család? Véd- és dacszövet­ség? Gazdasági egység? Egymást szerető emberek szövetsége együttélésre, gyerekeik nevelésé­re, akik érzik, hogy összetartoz­nak, és befolyással vannak egy­másra? És akkor mi a csonka csa­lád? És a gyermekét egedül válla­ló szülő? Vagy a gyermektelen család? A család mindig változik, miköz­ben arra törekszik, hogy értékeit megőrizve ugyanaz a család ma­radjon. Ha egy ember viselkedését szeretnénk megismerni, ahhoz is­mernünk kell legszűkebb környe­zetét, azokat a körülményeket és szabályokat, amelyek ráhatnak. A családban időről időre konfliktu­sok támadhatnak, s ezeket meg kell oldani, hogy a kapcsolat fej­lődjön, és jobb legyen, mint az­előtt. És ha magunk már nem va­gyunk képesek családi gondjainkat megoldani, akkor is kaphatunk se­gítséget.- Amikor a konfliktus olyan mére­tű, hogy a megoldáshoz szakember segítsége kell, mert az egyik csa­ládtag betegsége vagy megválto­zott viselkedése miatt mindnyájan szenvednek, családterapeutához lehet fordulni - mondja dr. Kurimay Tamás pszichiáter, pszichoterapeuta, a Magyar Csa­ládterápiás Egyesület elnöke, (gy)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents