Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-15 / 188. szám, péntek

ÍZLET Le akarok fogyni! HAJTMAN BÉLA Ennél erőteljesebb intenzitású és fennköltebb felkiáltás már csak a „meg akarok halni” vagy a „férjhez akarok menni” imperatívusza lehet­ne. Ugye, a címben szereplő sóhajtásnyi óhaj nem idegen a kedves olvasók előtt, hiszen há­nyán vannak olyanok, akik (többször) eltökél­ték és belső szabályzatot, határozatot hoztak: márpedig lefogyok, teszek valamit hőn áhított súlycsökkentésem érdekében! Sokan bedőltek már a szenzációs eredményeket ígérő csalét­keknek, a különféle reklámoknak, zseléknek, poroknak, szappanoknak és egyéb „garantált fogyást” biztosító szirszar szereknek. Kezdjük sorjában: egy időben nagy keletje volt egy kis dobozkában forgalmazott kocsonyaszerű zselének, melyet naponta háromszor a fülcimpára kellett kenni. Közben ehettük a zsíros ételeket, ihattuk a kalóriadús kefireket. Miért nem fogyok? Tehette fel kétségbeesve a kérdést a zselés kúrázó. Mert nem a legmegfelelőbb időpontban ken­te be hallószervét, nem tett rá eleget, és nem biztos, hogy közép-eu­rópai idő szerint stb. Súlycsökkentésük érdekében borsos áron sokan megvásárolták a kü­lönböző ízesítésű porokat tartalmazó dobozokat is. Ezek már jóval na­gyobbak, mint zselés társaik. Tovább tart a kúra. Lehet(ett) választa­ni: eper, vanília, kakaó vagy mangó! A receptúra lényege az, hogy éh­gyomorra kell elkészíteni és bevenni a habarcsot - tisztára olyan, mint a malter, csak színes - és külön a dobozhoz mellékelt mérőkanálkával kell vele bevakolni a gyomorfalat. Állítólag elveszi az étvágyat. Bármit elénk tesznek, nincs olyan étel, mely kísértésbe vinne bennünket. Az beton! Egy fogyókúra „teljében” lévő hölgy lemondott az én javamra az egyik adagjáról, hogy kóstoljam meg a masszát, mit szólok hozzá. Lehörpintettem az előírás szerint. De azt azért nem éreztem, hogy ez­után nem kellene ennem. Ám ha mondogatom többször, hogy jóllak­tam, jóllaktam, beválhat a módszer. Aztán következhet az újabb adag. Nem tudom, hallottak-e a csodaszappanról? Hajói emlékszem, Friderikusz egyik műsorában a Magyarhonból elszármazott és azóta elhíresült színésznő, Gábor Zsazsa mutatta be a fogyószappant. Ad­dig szappanozta magát, míg az optimális súlyát el nem érte. Gondo­lom, a testsúly a szappannal egyenes arányban fogyhatott. A képes újságokban, televízióban nem győzzük csodálni á 85 kilóról 55 kilóra lefogyott asszonytesteket. És mindössze három hónap alatt (maximum!) történik meg a csoda. Nem ámítás, csak egyhavi fizeté­sed felét áldozod reá. Én azért megkérdezném a lapokba és magazi­nokba kifittyentett karcsúságokat, hogy miképp tudják megőrizni a ki- . vánt és elért testsúlyukat? Újabb kúra és receptúra ára bánja? Eszembe jutott egy súlyosabb testtömegű egyetemi (szoba)társam esete, aki azóta - nem kis mértékben testsúlyával - regényhőssé nőt­te, hízta ki magát társai körében. Barátunknak voltak olyan idősza­kai, amikor testsúlya fölötti aggódása jeléül eltökélte magában, hogy bármi áron is, többet fog leadni, mint felszedni. Már maga az a felis­merés is örömmel töltötte el, hogy jó alvó lévén az egész éjszakát át- alussza, így legalább 9-10 óra hosszig nem kell étekhez nyúlnia. Az is megnyugtatására szolgált, ha ámyékszékre vonult, mert szerinte ez­zel is az ürítés, a fogyás ügyében cselekszik jót és kellemest, s kivált­képp hasznosat, ha közben olvasnivalóra is akadt. Határozottan em­lékszem arra a lefógyás érdekében tett elszántságára is, amikor nem éppen jó minőségű konyakot vett azzal a céllal, hogy a megivott tö­mény alkoholmennyiséggel csalja ki testéből, az egynéhány órája bűntudattal elfogyasztott ételmennyiséget. Pléhvödröt készített ki ágya mellé, ha netalántán az álom venne rajta hamarább erőt. Komolyra fordítva a szót: szolgálok némi megfontolandó jó tanács­csal. Először is: ne higgyenek a poroknak, zseléknek és szappanok­nak! Sokan az elválasztott, sokan a diétás étrendre esküdöznek. Ez már járhatóbb út. Tapasztalatból mondom (jelen esetben írom), hogy számomra bevált a Testkontroll szerzőpárosának módszere. A lénye­ge: nem reggelizem. Rögtön kezdhetnék a mondással: úgy reggelizz, mint a király, ebédelj, mint a polgár stb. Csak tessék kipróbálni! Ha valaki nem bírná eleinte ezt a megpróbáltatást, akkor megengedhet magának egy-két gyümölcsöt, a banán a legjobb, mivel telítő hatása van. Inni lehet, sőt kell is, feketekávét délelőtt nem ildomos szürcsöl­getni. Ezután jöhet a megszokott időben megejtett ebéd és lehetőleg este hatkor a vacsora. Az amerikai táplálkozástudományi docensek szerint eléljük kellő testsúlyunkat. Életmód-változtatásra van szük­ség. Nem kell hozzá diéta. A böjtnek is megvolt eleinknél a maga hatása. Tavaszi tisztítókúrának meg is felelhetett. Az indiai jógiknak is megvan a módszerük: végbél­nyílásukon bedugják a „testmosó” nádszálvékony hajlékony pálcáju­kat, és a végét a torkukon húzzák ki. Majd mindkét végét megfogják, és le s fel húzogatják. Mint amikor a pipát tisztogatták. Na jó, ezt csak a legelvetemültebbjei csinálják. Pontosabban, egyről tudok hallomás­ból. Lehet, hogy már nem él. ígérem, ebben a bekezdésben már nem komolytalankodom. Életmó­dunkon kell javítani, ha fogyni akarunk! Különben azokkal értek mélységesen egyet, akik jóízűen esznek, reggeliznek, ebédelnek, va­csoráznak és teljes mértékben megvannak, meg vannak elégedve testsúlyukkal, ki vannak egyezve önmagukkal. Legyenek akárhány évesek és kilósak. Egy biztos: a bölcsességet nem kilókban mérik. Hölgyeim és uraim, jó étvágyat! KUKTASAROK Kenyértorta Szia, Kiskukta! Ma tortát sütünk. De nem akármilyet - kenyértortát! Figyelj csak... Hozzávalók: 10 tojás, 250 g porcukor, 60 g pirított és lereszelt fehér kenyér vagy zsemle, 60 g reszelt csoki, 5 g fa­héj, 5g zúzott szegfűszeg, fél citrom re­szelt héja, 250 g őrölt mandula, lekvár. Keverj habosra öt egész tojást és ötnek a sárgáját. Lassanként vegyítsd bele a por­cukrot, a csokit, a pirított reszelt kenye­ret, melyet előzőleg átszitáltál. Következik a fahéj és a szegfűszeg, a citromhéj, meg a mandula. A masszát kivajazott formában mérsé­kelt lángon süsd meg. Mikor kihűlt, vágd ketté, töltsd meg lekvárral és csokoládémázzal vond be. Jó étvágyat! (szh) ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 15. Az amerikai szupermarketekben kapható széles választékból én nem szeretem egyik kenyérfajtát sem Az új kenyér ünnepén Buy 12 loaves and get one free! Sorry, we cannot offer Kalamata Olive or any Daily Bread Special as your free loaf of bread MOLNÁR MIRIAM Jó kenyér után kutatva eljutottam a lengyel és orosz boltokig, ott igazi fi­nom fekete kenyeret lehet venni, amely savanykás ízű, de mivel ezek a boltok nagyon messze vannak, kénytelen voltam a környéken felku­tatni a legmegfelelőbb lehetőséget. Uprisingnek hívják azt a két boltot, amely egy pék házaspár szeme fé­nye. A pékség neve felkelést jelent, ami egy baloldali városrészben na­gyon jó poén, azzal kombinálva, hogy amikor a kenyér kel, az is fel, ugyebár. Joseph Rodriguez és Ni­cole Lane igazán büszkék lehetnek arra, amit elértek, mert nemcsak hogy jól menő, de nagyon szép bol­tokat létesítettek. Mindketten pék­nek tanultak ki, és Kansasban talál­koztak azzal a kenyérsütési stílussal, amely annyira megtetszett nekik, hogy megtanulták és azóta is alkal­mazzák. Az Uprising kenyerei két kategóriára oszlanak: élesztővel és élesztő nélkül készült francia és olasz típusúak. Minden kenyér bio­lisztből és más bioösszetevőből ké­szül, nem tartalmaznak tojást, sem tartósítószereket és a tejes kenyéren kívül tejtermékeket sem. A12 állandó kenyértípus mellett ott vannak a napi specialitások, a teljes őrlésű lisztből készült mézes kenyér, a vajjal és tejjel készült fehér kenyér, a szezámmagos olasz kenyér, a cso­koládé-áfonya és a fekete zabkenyér. Az állandó repertoár paraszt-, fran­cia, olíva-, dió-mazsola, sokfajta ga­bonából készült kenyérből és ezek kombinációjából áll. Ezek a finom biokenyerek nem olcsók - 3 dollár felett vannak, és ezt tudva a tulajdo­nosok kitalálták, hogy minden vá­sárlónak, aki a napi kínálatból vásá­rol cipót (felet nem lehet), az kap egy pecsétet egy előre gyártott kár- tyácskára, és ha 12 pecsétet össze­gyűjt, lesz egy ingyenkenyere. Ba- gettek is kaphatók, búza- és du­A kirakat tele van friss kenyerekkel, ha pedig belépünk, rengeteg apró péksütemény látványa fogad (A szerző rumlisztesek, és minibagettek is, de ezekért nem jár pecsét. A kirakat te­le van friss kenyerekkel, ha pedig be­lépünk, rengeteg apró péksütemény látványa fogad, és nagyon nehéz el­lenállni a sok különleges finomság­nak. Kávét is vehetünk, s a három apró kerek asztal valamelyikénél el is fogyaszthatjuk, ha arra szottyan kedvünk. Mivel egy nagyon forgalmas metró- állomás bejáratánál található az egyik bolt, nagyon népszerű, zárás­ra (este 8 óra) el is fogy a cipók több­sége. A pékség üzletpolitikája na­gyon átgondolt, mert például az egynapos péksüteményeket fele áron lehet másnap reggel megvenni, és majdnem mindig ki van rakva a kasszánál egy kis kosárka, ahol az enyhén sérült sütikből lehet kóstol­gatni. Érdekesnek táláltam egyéb­ként, hogy ezen a nagyon forgalmas környéken, amely tele van boltok­kal, a két Uprisingen kívül csak két másik pékség létezik. sok fehérjére van szüksége. Ezt csak zöldséggel kombinálva lehet fo­gyasztani és a szénhidrátokat el le­het felejteni. Az emberek általában lefogynak, ha betartják az utasításo­kat, és furcsa mód ez sokaknak min­dent megér, olyannyira, hogy még a kenyérfélékről is lemondanak. Persze nem lenne ez Amerika, ha nem volnának liszt és cukor nélküli péksütemények, de mivel ezek ízvilága nagyban eltér attól, amire a vásárlók vágynak, nem igazán nép­szerűek. A szupermarketekben kapható szé­les választékból én nem szeretem egyik kenyérfajtát sem. Mind szele­telt, szivacsszerű szendvicskenyér, amely pirítósnak remek, de vajas ke­néha melegen, néha nem. Ez a bruschettaszerű előétel igazi ét­vágycsináló, hiszen van benne hagy­ma, fokhagyma, petrezselyemzöldje vagy bazsalikom, olívaolaj és termé­szetesen sok apró paradicsomkocka. A kifli és a zsömle ismereden fogal­mak errefelé. Ehelyett van hot-dog kifli, amely búzalisztből készült, két­felé vágva úgy, hogy az egyik fele még összeér. A hot-dogos virslik pont beleférnek, és még van elég hely mustárnak, csiliszósznak vagy savanyúságnak. A hamburgerzsöm­lék hasonlóan kétfelé vágottak, fe­hér, szivacsszerű tésztából készül­nek, és van belőlük többfajta. Bagelt is lehet kapni hatosával csomagolva, természetesén ez is előre ketté van szelve, nehogy túl sok baj legyen ve­le. Ezeket a bageleket általában reg­gelire szokták fogyasztani, pirítva. Nagyon népszerű még a krumpli­kenyér, amely citromsárga, szeletelt és majdnem minden iskolás tízórais zacskójában megtalálható, általá­ban lekvárral vagy mogyoróvajjal megkenve. A pita kenyér is kapható mindenhol, nem is egyféle változat­ban. Ezek vékony lepények, amelye­ket forró platnin kell felmelegíteni, amitől feÜiólyagosodnak, az egyik végüket levágják, itt tömik bele a hússaláta vagy falafelsaláta kombi­nációt. A Hero Bread (hőskenyér) egy fehér bagettféle óriáskifli, amely nagyobb és vastagabb is, mint a francia bagett, és szendvicset készí­tenek belőle. Nagyon sok amerikai egyáltalán nem eszik kenyeret. Ezek tipikusan azok csoportjába tartoznak, akik Dr. Atkins diétáját alkalmazzák, amely azon alapszik, hogy az embernek nyérnek, bundás kenyérnek, szója- pástétomos kényérnek nem igazán felelnek meg. Kaphatók még a né­met típusú kemény fekete kenyerek, amelyek egy vagy többfajta gabona­magot tartalmaznak. Ezek inkább csemegének felelnek meg, mintsem mindennapi használatra. Egyre több szupermarket tart egy két bioke­nyeret is. Az olasz éttermek néme- lyike süt saját kenyeret, de valahogy az a fajta fehér kenyér sem az igazi. A szerző New York-i munkatársunk A szupermarketekben kapható széles választék - mind szeletelt, szivacsszerű szendvicskenyér ermekkoromban mindig volt ott­hon friss kenyér. A kenyérvásárlás a mindennapok rituáléjához tar­tozott, és pénteken egész kenyeret vettünk, hogy legyen a hétvégére is. Fehér volt és ritkán volt ropogós a széle, ha mégis, letörtem a végét és csak úgy magában elrágcsáltam. Hamar megszikkadt és furcsa íze lett. Mégsem ment kárba soha egy szelet sem, mert a picit száradtból bundás kenyér lett, a jobban szá­radtból pedig kakaóba aprítani való. Később az Ausztriából hozott fekete kenyér varázsolt el, és addig vágy­tam rá, amíg a mamám meg nem ta­nult otthon kenyeret sütni. Frissen darált búzából volt lisztünk, este da- gasztás, reggel sütés. Isteni volt! Pöttyös és ropogós. Még később megjelentek a durum lisztes kiflik és a barna és nagyon sötét kenyerek. Már nem kellett otthon sütni, vi­szont haza én vittem minden pénte­ken, mert Nagymegyeren nem lehe­tett kapni, Pozsonyban igen. Most, itt Brooklynban ülve, a finom, friss Bevit kenyérről álmodozom. Mert itt még a kenyér is más. És a ke­nyérkultúra is. Áz éttermekben például bizonyos tí­pusú ételekhez (rántotta, amely nem csak tojásból, hanem zöldsé­gekből és gyógynövényekből áll) au­tomatikusan jár a pirítós, amelyből választhatunk fehéret vagy rozst. Az olasz és amerikai éttermekben ke­nyeret és vajat hoznak ki az elenged­hetetlen jeges vízzel együtt, néha kis felszeletelt cipókat, néha pici zsem- lécskéket, itt-ott kenyérrudacskákat szézámmaggal, és néha ezek ízesít­ve vannak. A jobb olasz éttermek­ben barnakenyér-szeleteket hoznak paradicsomos salátával a tetején,

Next

/
Thumbnails
Contents