Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)
2003-08-12 / 185. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 13. Nagyszünet Aki szeretné élőben hallani a Söndörgő együttes temperamentumos muzsikáját, hamarosan találkozhat velük Délszláv népzene Komáromban Az együttes tagjai: Búzás Attila, Eredics Áron, Dávid és Benjamin, valamint Wertetics Szlobodán (A szerző felvétele) A Vujicsics együttes a délszláv népzene legkiválóbb magyarországi képviselője. 2000-ben a 6. Borostyán Fesztivál vendégszereplője volt. Ez évben a fiatalabb generáció zenészei, a Söndörgő együttes tagjai képviselik ugyanezt a műfajt a 9. Borostyán Fesztiválon, Komáromban. NAGY LÁSZLÓ A Söndörgő együttes 1995-ben alakult Szentendrén. Repertoárjuk főként magyarországi szerb és horvát dallamokból áll, ezen kívül foglalkoznak a szerbiai és a horvátországi hagyományokkal, valamint a Balkán zenéjével is. Részben a családi hagyományok, részben pedig a délszláv népzenéhez való vonzódásuk miatt tűzték ki célul e különösen gazdag és értékes hagyomány ápolását. Zenei felfogásuk kialakulásához az együttes 5 tagjának klasszikuszenei múltja is hozzájárult. Sokszínű hangszereléseikkel stílusos megjelenítésre, az archaikus népzenei rétegek koncertszerű bemutatására törekednek. Nagy népzenekutatók - Bartók Béla, Vujicsics Tihamér - gyűjtéseit, és a napjainkban is még fellelhető délszláv népzenét tanulmányozzák, 1998 óta Eredics Gábor kamarazene óráit látogatják a Kalász Művészeti Iskolában. Második éve a Váci Zeneművészeti Szakközépiskola népzenei tanszakán folytatják zenei tanulmányaikat. A zenekar fő profilja Magyarország déli részén, főleg Baranya megyében elterjedt tamburazene autentikus megszólaltatása, alkalmanként harmonikával, furulyával kiegészülve. A hangszerelést gazdagítja még a különböző fúvósok (klarinét, kaval, szaxofon), dobok (tarabuka, tapan), és pengetősök (litárka, karaduzen) alkalmazása. Gyakran tartanak táncházakat tánctanítással egybekötve, bízva abban, hogy a zene és a tánc varázsa által az emberek felismerik ezt a manapság sajnos veszendőben lévő kulturális értéket. Rendszeresen fellépnek Budapesten, a Marczibányi Téri Művelődési Központban. Többször játszottak együtt a Vujicsics Együttessel különböző rendezvényeken: Sebő Ferenc Előttem az utódom című műsorában, a Kecskeméti Népzenei Fesztiválon, a Szentendrei Városházán, közös táncházak alkalmával a Budakalászi Faluházban, a Vujicsics jubileumi koncertjén a Zeneakadémián, színházi előadások során a Nemzeti, a Madách és jelenleg a Vígszínházban. Az együttes több versenyen vett részt, ezek közül legjelentősebb a Magyar Rádió II. népzenei versenye 2000-ben, amelynek győztesei lettek, elnyerve a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Táncház Egyesület különdíját is. A fiatal zenészek már több külföldi fesztiválon is bemutatkoztak: Németországban, Spanyolországban, Olaszországban, Franciaországban, Szlovákiában, Bulgáriában és Lengyelországban. Aki szeretné élőben hallani a Söndörgő együttes temperamentumos muzsikáját, találkozhat velük Komáromban, a 9. Borostyán Folk- fesztiválon 2003. augusztus 23-án, a Tiszti Pavilon szabadtéri színpadán tartandó koncertjén. Az öreg busznak nem tetszett a táborozok éneke, fel is mondta a szolgálatot A palóc kultúrával ismerkedtünk PROGRAMAJÁNLÓ Művelődés, iszapbirkózás, buli NAGY ANDRÁS A megszokott július végi időponttól egy kicsit később, idén augusztus második felében rendezik meg a diák és ifjúsági szervezetek a Gombaszögi Művelődési és Ifjúsági Tábort, az egész országból érkező fiatalokat augusztus 18-tól 23-ig várják a festői völgybe. A többéves hagyománnyal rendelkező tábor lényege, hogy az odalátogatók folyamatosan választhassanak a zenés, bu- lizós és a kicsit nyugodtabb, kézműves, irodalmi, vagy színházi jellegű előadások között. Mára kiderült, ez az egy hét az, amikor biztosan összejönnek a pozsonyi, brünni, prágai, kassai, nyitrai és a komáromi egyetemisták, s itt teljesen kötetlenül vitatkozhatnak, bulizhatnak egymással. Természetesen a középiskolásoknak is szól ez a tábor, a tavaly közönség mintegy egyharmadát már ők alkották. A jegyár öt napra 500 korona, csak a helyszínen lesz váltható. Faházat előre kell foglalni a patrik@diakhalozat.sk e-mail címen. A tábor programja: Minden nap kézműves foglalkozás, csuhézás, batikolás, üvegfestés, gyöngyözés. Minden este táborrádió és diszkó Dj Ekivel. Augusztus 18. - hétfő: diavetítés, Korzár-koncert, Iscariot- koncert. Augusztus 19. - kedd: a NyEKK előadása, Raising Hell-koncert. Augusztus 20. - szerda: kirándulás (a környék nevezetességeinek megtekintése, egész napos program), beszélgetés Albert Sándorral a fiatalok helyzetéről az EU-ban, filmvetítés, Badin Ádám mesemondó előadása, táncház a Szőttes táncosainak vezetésével. Augusztus 21. - csütörtök: sör-virsli verseny, „Én egy analfabéta vagyok” - válogatás Sándor György írásaiból, Benkő Géza és Tóth Attila előadásában, Jenő Blues Band-koncert. Augusztus 22. - péntek: műveltségi vetélkedő, Werner Norbert csillagászati előadása, iszapbirkózás, Expired Passport-koncert, Eleven Hold-koncert. Isten, haza, embertárs! E jelszavak kísértek bennünket Cserkésztoborzó NESZMÉRI TÜNDE A Magyar Ifjúsági Közösség már harmadik alkalommal szervezte meg táborát Közép-Szlovákiában, amelynek célja a palócok életének, kultúrájának és népszokásainak bemutatása volt, különös tekintettel a gömöriekre. AIII. Palóc Ifjúsági Tábor helyszíne ezúttal Tornaija volt. Az augusztus 4-én kezdődő tábort Dubovszky László, Tornaija polgár- mestere, a Sláger Rádió bemondója, Zupko Mária, Besztercebánya Megyei Ökormányzatának képviselője és Csoki Lajos, Alsóras község polgármestere nyitotta meg. Szintén hétfőn került sor dr. Vályi István előadására is, aki az egészséges életmódra hívta fel a figyelmet és a tábor helyszínének köszönhetően a strandolásra is. A diéták veszélyéről és előnyeiről és a tisztítókúrákról beszélt, és természetesen a sport fontosságáról. Az este folyamán vendégünk volt Dohányos Róbert, a kulturális minisztérium kisebbségekért felelős főosztályvezetője is, aki az este folyamán a táborlakókkal a kisebbségi kultúrák megőrzésének fontosságáról beszélgetett. Másnap, kedden Gaál Imre történész ismertette a település és a környék történelmi múltját, mesélt az ősi családokról és a körülöttük kialakult mondákról, a családok közötti viszályokról, csatározásokról. Délután Kovács Magda írónő anekdotázott nekünk, a családról, a nagyobb közösségekről és a palócokról. Valamint beszélt a magyarságunk megtartásának fontosságáról és arról, hogy szülőföldjét Gömört azért szereti, mert nem tagadhatja meg az őseit, ezért is ír gömöri szokásokról, gömöri emberekről meséiben és novelláiban. Az este folyamán Gál Éva, a pozsonyi Agora Iroda vezetője a pályázatok iránt érdeklődőkkel beszélgetett. A szerdai napot a kirándulásoknak szenteltük, Hamva, Alsóras és Lőkösháza után Krasznahorkára indultunk, amikor is a buszunk elromlott..., a hosszú várakozás után új busszal indultunk, de énekelni már nem mertünk, mert arra a következtetésre jutott néhány táborlakó, hogy a zene nem tetszett az előző járgánynak, ezért romlott el, a „buszmegtolási kísérlet” sem járt sikerrel. Csütörtökön Balajti Lajos és Puskó Gábor voltak a tábor vendégei. Balajti Lajos a palóc nyelvjárást ismertette meg az előadásra látogatókkal, elmondta, sajnálatosnak tartja, hogy a nyílt - zárt oppozíciója az e hangzónak kiveszett a magyar nyelvből, de szerencse, hogy a nyelvjárások még őrzik ezt a ér- telem-megkülönböztetőt. Puskó Gábor néprajzos népszokásokat mutatott be, sajnos csak elméletben, hiszen nem volt lehetősége az igazi bemutatóra. Mint tudjuk Gömör ismert fazekasságáról, de szőni is tudnak az itteni asszonyok. Az utolsó napon, pénteken délelőtt Gaál Imre a magyar korona eredetéről mesélt. Több anekdotát is elmondott a szent korona keletkezéséről, kialakulásáról. A mesélés után egy versenyt szervezett, ahol a rajzolni tudók megmutathatták, mennyire ismerik a szent ékszert. Délután B. Kovács István szintén elméletekről beszélt. Kifejtette nézetét, hogy nem lehet pontosan meghatározni a palócságot, de van több nézet, hogy honnan származik ez az elnevezés, honnan ered a népcsoport. Az a tény, hogy nem lehet pontosan megfogalmazni azt, mi a palóc, annak is köszönhetjük, hogy túl nagy területen laknak. Természetesen nem csak előadások voltak. A táborban töltött hét főleg a szórakozásé volt. Aki akart, megtanulhatott táncolni, énekelni, Agócs Atillának és Agócs Pollinak köszönhetően, akik gömöri táncot és éneket hoztak magukkal, meg egy igazi cigány- zenekart. A táncok és énekek tanításán kívül a zenéről és annak szépségéről is meséltek. A zenészek az egész éjszakát nekünk szentelték. A táncház előadóink közül is visszavonzott néhányat. Tábortűz is volt, énekkel és gitárral, és persze a nagy beszélgetések és ismerkedések lehetőségével is. Fociban a fiúk voltak a jobbak, bár a lányokhoz két „idegen légiós” is csatlakozott, akik erre az időre a szurkolóktól női nevet kaptak, Gyöngyike és Sárika becsülettel segítették a csapatot, bosszúságukra a név rajtuk ragadt egész héten. Nagy sikert aratott a vetélkedő, főleg az activity show, ahol nagy színészi teljesítményeket láthattunk és tehetséges költőpalántákat hallhattunk. Megismerhettük a leleményesség tetőfokát, amikor a kék színű dolgokat kellett összegyűjteni, volt kártyacsomag, de még egész csomag fültisztítót is megszámoltattak a szervezőkkel a versenyzők. Szerencsére voltak énekeseink is, a karaoké verseny is nagy sikert aratott. Az esti bulikat köszönjük Athosnak, és mindenkinek, aki részt vett rajta, de néhány embernek üzenjük az éneklést még gyakorolják. A tábor célja teljesült, minél több helyről minél több emberrel ismertetni meg a palócokat, akik helyt álltak, remélem megőrzik palócsá- gukat, hiszen Kovács Magda szavaival élve, ha isten erőt ad, még ezer évig itt leszünk. És kérdezem én, miért ne adna. Akik nem tudnak elszakadni a MIK-rendezvények- től, azokkal augusztus végén találkozunk a Galánta mellett lévő Kaskádyn. KARAFFA ATTILA A dunaszerdahelyi 10. számú Szent György cserkészcsapat immár 5. alkalommal rendezte meg hagyományos Toborzótáborát azon gyermekek részére, akik szerettek volna közelebbről megismerkedni a cserkészettel. A 70 fős tábor 6 napig vette birtokába a palásti Ivánka-kastélyt. A többségében Dunaszerdahelyről érkezett fiatalok mellett voltak még Kisudvarnokról és Légről is. Igyekeztünk a táborba érkezőkkel megismertetni cserkészetünk alapjait, melyben nagy segítségre voltak a frissen kiképzett őrsvezetőink és csapatunk tagjai is. Isten, haza, embertárs! E hármas jelszavak kísértek bennünket a tábor egész ideje alatt. Minden napra szerveztünk programot, melyek többségében elnyerték a gyerekek tetszését. A JUHOS MELINDA Nemrégiben talán már megszokottnak mondható, mégis nyomasztó dolog történt a környezetemben. Későn szálltam a buszra, ezért a levegődén buszon már csak állóhelyem volt. Egy idős bácsi mellé kerültem, akinek kedves mosoly ült az arcán. Mellettünk két srác ült, meglehetősen jól érezték magukat. A bácsi arca meggyötört volt, olvasni lehetett volna belőle a történelmet, persze csak azoknak, akik valamelyest ismerik is a tényeket. A nyugodtan ücsörgő fiúkról talán ez merész kijelentés lenne. A bácsi az üléshez tapasztotta ráncos kezét így próbálta magát tartani. A fiúknak még ekkor sem esett meg a szívük. Szörnyű volt nézni, hogy a körülbelül hét-nyolc évtizedet megélt embert nem veszi észre senki. A srácokat elnézve elgondolkoztam, miért történik meg üyen manapság. Hova tűnik az emberség? Ezt hozza a végtelen fejlődés. Kivész az ember szelleme és csak egy alak marad? Egy biológiai lény. Rengeteg gondolat járta át az elmém, miközben a bácsi mellettem kapaszkodott. Már fontolgattam, hogy felnyitom a legéhelyi viszonyokat kihasználva sokat túráztunk. Természetesen a játék sem hiányozhatott a méta, foci és különböző cserkészjátékok mindig pihentetőleg hatottak a táborlakókra. Ezen kívül a kézműves foglalkozások is színes foltjai voltak a tábor programjának. Az ún. „batikolt pólók” mindenkinek tetszettek, sokan le sem akarták venni magukról. Az esti tábortüzek mellett pedig énekek közepette pihentük ki aznapi fáradalmainkat. Menetelve és énekelve jártuk Palást utcáit, ezzel is megmutatva, hogy a táborban rend és fegyelem uralkodik. Reméljük a mostani táborban mindenki megtalálta a magának tetsző programot, és amennyiben megtetszett neki a cserkészélet, úgy bekapcsolódik majd szeptembertől kezdve a cserkészek munkájába. nyék szemét, amikor egy fiatalember felállt és helyet adott az idős bácsinak. Megkönnyebbültem, pedig nem is ismertem a bácsit, és nem is eget rengető esemény történt. Vagy mégis? Igen, az! Ez a rövid jelenet tükörképet mutatott az emberiségről bármilyen szörnyűén is hangzik. Miért esik nehezünkre segítséget nyújtani? Ne csak saját hasznunkat és kényelmünket helyezzük előtérbe. Figyelembe kell vennünk embertársainkat, és ez nem szabad, hogy terhes legyen számunkra. Nem szabad, hogy ennyire elgépie- sedjünk. Szeretet, emberség és tisztelet nélkül az életünk üres és értéktelen lesz. A 19. században már Hölderlin német író is igyekezett bizonyítani, hogy a lángelme, ami fejlődést eredményez, ugyanúgy lehet torzulása az egyéniségnek, mint az elmebaj. A következő idézete is ezt bizonyítja: „Mi az ember? - kérdezhetném, miként lehetséges, hogy a világon létezik ilyesvalami, ami káoszként forrong, vagy mál- lik szét, mint a korhadó fa, és az érdeklődésig sohasem jut el? Hogyan tűrheti meg a Természet édes szőlőfürtjei közt e vad gyümölcsöt?“ A tábor célja teljesült, minél több helyről, minél több emberrel ismertetni meg a palócokat. (A szerző felvétele) A tisztelet és emberség ne vándoroljon ki az életünkből Hova tűnt az emberség?
