Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)

2003-07-30 / 174. szám, szerda

Bevezetik őt a házivideóra vett éjszakai orgiák világába A szexfüggő DRÁMA ollywood, 1964. Egy H néhai valós sze­mélyt ismerünk meg. Bob Crane, a mm rádiós DJ-ből lett té­vésztár (Greg Kinnear - Lesz ez még így se!) éle­te valóságos amerikai álom: karri­erje felfelé ível és boldog családi életet él. A sors azonban nem úgy hozza, hogy Crane sztárként is megőrizze mintapolgári mivoltát - gyarló földi halandó lévén kép­telen ellenállni a kísértésnek. Megkörnyékezi őt egy John Carpenter névre hallgató - ám az azonos nevű filmrendezővel sem­miféle rokonságban vagy kapcso­latban nem álló - technikai szak­ember (Willem Dafoe - Féktelenül 2.), aki először mindenféle high- tech cuccal halmozza el hősünket, majd vállalkozó kedvű, dekoratív hölgyeményeket állandóan be­szervezve bevezeti Crane-t a házivideóra vett éjszakai orgiák világába. Crane egy ideig még ké­pes fenntartani mintaférj és pél­dás családapa imázsát a nagyvilág kíváncsi szeme előtt, de ahogy egyre lejjebb süllyed a züllés mo­csarában, úgy egyre nehezebb lesz kiszállnia is ebből az egész­ből. Az talán könnyítene a helyze­ten, ha Crane le tudná rázni Carpentert, meg is próbálkozik vele, de nem számol a férfi ragasz­kodó természetével... Erőteljes a nyitás, hiteles a kor­rajz, kiválóak az alakítások (Greg Kinnear talán még sosem játszott ennyire jól), na meg ott van a fő­szereplő karaktere, akivel minden sumákolása ellenére is együtt tu­dunk érezni. Közben megkérdez­zük magunktól: mi vajon mit ten­nénk az ő helyzetében? Vajon si­kerülne megállnunk, hogy ki­használjuk a hírnévvel járó elő­nyöket? (mozinet) A szexfüggő (Auto Focus), szí­nes, amerikai film, 2002, 107 perc, Rendezte: Paul Schrader., Szereplők: Greg Kinnear, Maria Bello, Rita Wilson, Ron Leibman, Willem Dafoe Pozsony, Ster Century, Palace Cinemas Aupark A két Kaufman fiú, az írónő és a regény hőse az orchideatermesztő fatálisán összegubancolódó kalandjait meséli el tékos alaphelyzet a legnagyobb érdekességé és egyben a veszé­lyes pontja. A forgatókönyvírás csapdáit karikírozó sztori elsősor­ban szellemi kaland, még ha az ikrek kettős szerepében lubickoló Nicolas Cage ezúttal kifejezetten erős, ügyes és parodisztikus ala­kítással köti is le a figyelmünket. Az Adaptáció trükkös és okos munka, grimasz Hollywoodnak, két veszedelmesen csapongó el­me groteszk önvallomása - Nyolc és fél(re) sikerült amerikai füg­getlen film... (est) Adaptáció (Adaptation), szí­nes, amerikai filmszatíra, 2002, 114 perc, Rendezte: Spike Jonze, Szereplők: Meryl Streep, Nicolas Cage, Brian Cox, Chris Cooper, Maggie Gyllenhaal, Ron Livingston, Tilda Swinton Adaptáció FILMSZATÍRA ogyan írjunk forga­tókönyvet egy re­gényből, amelynek nincs története? ír­juk bele magunkat, barkácsoljunk szto­rit abból, hogy milyen nehéz is filmre írni egy történet nélküli re­gényt! Charlie Kaufman, a felka­pott forgatókönyvíró legalábbis ezt találja ki szorult helyzetében, amikor már hónapok óta képtelen filmre írni Susan Orlean sikeres regényét. A különc orchideater­mesztőről szóló könyv nem fik­ció, nincsen sztorija, a produce­rek mégis bíznak a forgatókönyv­író leleményében. A hiper- gátlásos Charlie zavarát csak fo­kozza, hogy beköltözik hozzá ikertestvére, Donald, aki a jól be­vált hollywoodi sablonok alapján maga is megpróbál egy forgató- könyvet összehozni. Az Adaptáció a két Kaufman-fiú, valamint az írónő és a regény hő­se, az orchideatermesztő egyre fatálisabban összegubancolódó kalandjait meséli el. Valóság és fikció totális keveredéséhez csak adalék, hogy az Adaptáció forga­tókönyvírója Charlie Kaufman, akinek a stáblistán szereplő iker­testvére, Donald Kaufman ugyan nem létezik, az Amerikai Film- akadémia mégis kettőjüket együtt jelölte Oscar-díjra idén tavasszal - de ezt most nem ragoznám to­vább. Aki látta a Spike Jonze- Charlie Kaufman duó első filmjét, a John Malkovich menetet, az amúgy is meggyőződhetett róla, hogy ez a páros mestere a szürre­ális, különleges, agyafúrt törté­neteknek. Az Adaptációnak a furmányos, já­A világbajnok nehézsúlyú bokszoló, James „Ice Man" Chambers nemi erőszak miatt börtönbe kerül, ahol elemegy egy féllegális meccsbe a dutyi legjobb bunyósa ellen Vitathatatlan AKCIÓFILM alaki igazán szólhatna Walter Hill rendező­nek, hogy a nyolcva­nas éveknek már rég vége van. Oké, a 48 óra tényleg aranyos filmecske volt, a folytatás, a Megint 48 óra még jobban sikerült, a Johnny, a jóarcú és a Vörös zsaru se volt rossz annak idején - de kö­nyörgök, 2002-t írunk! Hill egész pályafutása során mindössze egy­szer próbált meg valami modern dolgot csinálni. Olyannyira nem ment neki, hogy még a forgatás be­fejezése előtt kiszállt a produkció­ból, helyét Francis Ford Coppola vette át, ám a végeredményhez egyik rendező sem adta nevét, így a stáblistára egy nem létező direk­tor neve került. A Supernova című zagyvalék világra szóló bukás lett, a legtöbb országban még a mozibemutatót sem érte meg. Ezért is gondolhatta Hill, hogy semmi high-tech, most, Undisputed című új filmjével visz- szatér ahhoz, amihez ért(ett). Az idők azonban megváltoztak. A világbajnok nehézsúlyú bokszo­ló, James „Ice Man” Chambers (Ving Rhames - Ponyvaregény, Sztriptíz) nemi erőszak miatt - ál­lítólag koholt vádak alapján - bör­tönbe kerül. Mivel nem akar kijön­ni a gyakorlatból, és különben is utál második lenni, belemegy egy féllegális meccsbe a dutyi legjobb bunyósának tartott Monroe Hütchen (Wesley Snipes - Az 57-es utas, Penge) ellen. A mérkőzést egy minden hájjal megkent, kiöre­gedett szélhámos szervezi (Peter Falk, mindannyiunk hőn szeretett Columbo hadnagya zseniális, a film egyetlen színfoltja - a Star Wars mindenből pénzt csináló Wattojára emlékeztet a karakter, amit játszik). Félreértés ne essék, egy filmnek nem kell feltétlenül hipermodern- nek lennie ahhoz, hogy jó legyen. De azért a 21. században hadd vár­jak már el valamivel többet, mint: szürkésdrapp uniformisú rendőrök és fakókék rabruhás elítéltek, a zu­hanyzóban a gőz párájában álldo­gáló, kigyúrt színes bőrű foglyok, „gladiátor vagyok!” és „amikor te vagy a bajnok, mindenki akar egy darabot belőled” jellegű bölcsessé­gek, közben funky stílusú basszus­gitár-futamok a’ la 1985... El tudom képzelni a stúdió fejesei­nek ábrázatát, amikor megnézték ezt a filmet. A tenyérbe temetett arcokat, az izzadó homlokokat, a kínos csendeket. Hogy mentsék a menthetőt, utóforgatást rendeltek el - bár ennek az eredménye nem látszik -, valamint egy-két helyen a korszerűtlen-zene helyére a fiatal közönséget megcélzó, egymástól megkülönbözhetetlen rapdalokat tettek. Hiába. Kutyából nem lesz szalonna. Ez a mozi bokszfilmként is, börtönfilmként is a leggyengéb­bek közt foglal helyet, (mozinet) Vitathatatlan (Undisputed), szí­nes amerikai-német film, 90 perc, Rendezte: Walter Hill, Szereplők: Ving Rhames, Wesley Snipes, Michael Rooker, Peter Falk Győr, Cinema City, Nyíregyháza Hollywood Multiplex, Miskolc, Cinema City

Next

/
Thumbnails
Contents