Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)

2003-07-23 / 168. szám, szerda

Kultúra ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 23. MOZI POZSONY HVIEZDA: Ken Park (amerikai) 18, 20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: Ballistic: Rohanásig feltöltve (amerikai) 21.15 MLADOSŤ: Egy vesze­delmes elme vallomásai (amerikai-kanadai-német) 15.15, 20 Angyal­bőr (francia) 18 TATRA: Taxi 3 (francia) 18.30, 20.30 AU PARK - PALACE: Charlie angyalai: Teljes gázzal (amerikai) 15.10, 16.25, 17.25, 18.45, 19.45, 21, 22 Ki nevel a végén? (amerikai) 15.45, 18, 20.15, 22.25 Taxi 3 (francia) 14.50, 16.50, 18.50, 20.50, 22.50 Ál­momban már láttalak (amerikai) 19.10 Halálosabb iramban (ameri­kai) 15.40, 17.50, 20, 22.10 A fülke (amerikai) 14.15, 16.20, 18.25, 20.30,22.35 Hangyák a gatyában 2. (német) 15.20,17.20,19.20 Azo­nosság (amerikai) 18.20,20.20,22.20 Hulk (amerikai) 15.10,18 Mát­rix - Újratöltve (amerikai) 20.50 Frida (amerikai-kanadai) 14.30, 17, 19.30, 22 A kísérlet (német) 21.30 Egy veszedelmes elme vallomásai (amerikai-kanadai-német) 14.10,16.55,19.20, 21.50 KASSA TATRA: Taxi 3 (francia) 18.30,20.30 CAPITOL: Charlie angyalai: Tel­jes gázzal (amerikai) 18, 20.30 ÚSMEV: Mátrix - Újratöltve (ameri­kai) 18, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA PAT - KERTMOZI: A dzsungel könyve 2. (amerikai) 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: A lusérlet (német) 21.30 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Taxi 3 (francia) 19 KOVÁK: Halálosabb iramban (amerikai) 19.30 AMFITE­ÁTRUM: Taxi 3 (francia) 21.30 NAGYMEGYER- SLOVAN: Azonos­ság (amerikai) 20 VÁGSELLYE - VMK: Hangyák a gatyában 2. (né­met) 21.30 PÁRKÁNY - DANUBIUS: A dzsungel könyve 2 (amerikai) 18 Londoni csapás (amerikai) 20 LÉVA - JUNIOR: Tökös csaj (ameri­kai) 18 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A fülke (amerikai) 19 GYŐR PLAZA: Álomcsapda (amerikai-kanadai) 17.30, 20 Charlie angyalai: Teljes gázzal (amerikai) 15.45, 18, 20.15 Hajó a vége (amerikai-né­met) 16.15,18.15,20.15 Halálosabb iramban (amerikai) 15.30,17.45, 20 Hulk (amerikai) 15, 17.30, 20 Ki nevel a végén? (amerikai) 15.30 Londoni csapás (amerikai) 17.45 Mátrix - Újratöltve (amerikai) 15, 17.45,20.30 Szindbád - A hét tenger legendája (amerikai) 16,18 Tuli­pános Fanfan (francia) 17.45,20 Veszett vad (amerikai) 15.45, 20 Műsorukat a gyimesközéploki fesztiválon mutatják be Erdélyben az Ifjú Szivek ÚJ SZÓ-HÍR Négynapos romániai útra indult tegnap az Ifjú Szivek Magyar Tánc- együttes, a gyimesközéploki Nem­zetközi Folklórtábor és Fesztivál résztvevőjeként mutatja be az erre a fesztiválra összeállított program­ját. A műsorban láthatók lesznek pozdišovcei szlovák táncok, pasza- bi, palatkai, magyarbődi táncok és a tavaszi kelet-szlovákiai turnén nagy sikert aratott gömöri tréfás verbunk is. Reicher Richárd táncos elmondta, nagy örömmel vesznek részt a feszti­válon, egyebek mellett azért is, mert sokukat baráti szálak fűzik az szer­vezőkhöz, résztvevőkhöz. Magukkal viszik az együttes gondozásában megjelent két cédét is: Póttá Géza „Születtem mint prímás” című albu­mát, amely a közelmúltban látott napvilágot, és a Figur Banda tavaly kiadott népzenei albumát. A július 20. és 26. között zajló, Csík­szereda melletti fesztivál már évek óta változatos programmal és kelle­mes hangulattal vátja a népzene és néptánc kedvelőit. Az idén az Ifjú Szivek mellett a magyarországi Fo­nó zenekar, az ír Deasy együttes és az egyesült államokbeli John Sas is fellép, (rk) Az Ifjú Szivek műsorában láthatók lesznek pozdišovcei szlovák táncok, paszabi, palatkai, magyarbődi táncok (Képarchívum) Kutatható a németországi Kertész Imre-archívum Nagy a jelentősége MTI-TUDÓSÍTÁS Berlin. Kutatók számára is hozzá­férhető mostantól az a művészeti archívum, amely a Berlini Művé­szeti Akadémián Kertész Imre No- bel-díjas magyar író kéziratait, le­velezését és jegyzeteit őrzi. A levéltár anyagát az író már 2001 végén letétbe helyzete az akadémi­án - közölte tegnap a testület. Az archívum tartalmazza Kertész legismertebb irodalmi műveinek - egyebek közt az 1975-ben írt Sors- talanságnak, az 1992-93-as Gálya­naplónak, az 1997-98-as Valaki másnak, és az 1977-1999-ben szü­letett A nyomkeresőnek - magyar nyelven írt kéziratait. Áz akadémia hangsúlyozta, hogy a Kertész-archívumnak azért is nagy a jelentősége, mert az intézmény őrzi és gondozza a náci idők mű­vészemigrációja és a Németországi Zsidó Kulturális Szövetsége anya­gainak legnagyobb állományát, a holokauszttal való szembenézés pedig a berlini akadémia központi témája. Kertész Imrét, aki zsidó családban született, 1944-ben az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborba, majd később Buchen- waldba hurcolták, ahonnan 1945- ben szabadult. Gondolatok Varga Ervin képei kapcsán - életét, hangyaszorgalommal épített pályáját a hatalom törte ketté Krédója volt a szolgálat (A szerző archívuma) „Varga Ervin, in memoriam.” Meg nem élt 63. születésnap­ján a losonci református templom karzatán mintegy harminc képe idézte az em­lékét. A plakátot leánya, Edi­na tervezte. Rajta egy port­résorozattal, az álmodozó, gondolkodó, a múltba és jö­vőbe tekintő, az érzéseit tit­koló és feltáró alkotó fényké­peivel. Életét, a szívós aka­rattal, hangyaszorgalommal épített pályáját a zsarnoki hatalom törte ketté. PUNTIGÁN JÓZSEF Művészi hajlamait édesapja hó­bortnak tartotta. „... Rajzolgatni s festegetni tíz-tizenkét éves korom­ban kezdtem komolyabban. ... ta­nító lettem. Szinte gyerekként ke­rültem a katedrára... Megszeret­tem a pályát. De a szándék, elszá- nás, »hóbort« továbbra is gyötört... Prágában is, ahol a kötelező kato­nai szolgálatomat töltöttem ... kimenőim java részét képtárakban, színházakban töltöttem. ... haza­térve friss házasként szinte fejest ugorva belevetettem maga Losonc kulturális életének formálásába. Közművelni akartam, szerettem volna a várost...” - írja önéletrajzá­ban. Nézem a képeket. Színes felületek, amorf formák, csendéletek. Né­zem, de most nem ezt látom! A kö­zelben lévő magyar iskola épülete tűnik fel. Osztály és iskolapad. Má­ig ható áhítattal átélt magyar órák emléke. Egy a mesterségét szívből végző tanító képe. Majd a csend. Az utolsó nap csöndje. Valamikor 1973-ban. Az itt eltöltött kilenc év napjaiból kevés maradt meg ben­nem olyan élességgel, mint az a nap. Tudtam, tudtuk (azt kevésbé, hogy pontosan miért), hogy egy utolsó magyar óra következik. Ta­nulók és tanító nézték egymást. Némán egy órán keresztül. Ma is hallom a gondolatmolekulák fájó zizegését. Az osztályában zokog­tak a diákok, a tanáriban a vele együtt érző kollégái arcán folyt a könny. Az iskola oldalsó kapuján ment ki. Fejét mélyen lehajtva. „1973-ban szinte lesepertek a pe­dagógusi pályáról, Csemadokból: mindenünnen. Szinte kártyavár­ként omlott össze minden bennem és körülöttem, amit egy évtizedig építgettem, alkotgattam...” „1963-ban lehetett és valószínűleg ősszel, amikor összehívtam a ki­lencéves alapiskola dohányzójába néhány kollégámat, ismerősömet, akikről tudtam, hogy buzog ben­nük a tenni akarás, a lelkesedés va­lami újért, ki nem próbákért. Le­hettünk vagy tízen, akik összegyűl­tünk. ... Mindjárt az első összejöve­telünkön nyilvánvalóvá lett, hogy valamennyien hasonló ötletekkel Életműve megközelíti a 300 alkotást vagyunk tele, így hát majd hogy nem azonnal szót értettünk...” A később, 1966 márciusában meg­alakult Korunk Ifjúsági Klub egyi­ke volt az akkortájt működő, az if­júsági törekvéseket magára vállaló szlovákiai magyar kluboknak. Var­ga Ervin meghatározó szerepet töltött be benne. Színpadi rende­zései - Háború és béke (1965), Életem Zsóka (1967), Madách- összeállítás, A szerelmi költészet gyöngyszemei, Örvénylések Bar­tók Béla körül (1966, a Jókai Na­pokon különdíjat kapott), Palóc­föld - hazám (1968) stb. - mellett és azzal együtt a klub tagjaival oroszlánrésze volt a Madách Na­pok előkészítésében és megrende­zésében (1966, 1967). Alapítója volt a Kármán József Irodalmi Mű­vészeti és Művelődési Körnek, 1967-68-ban a Csemadok helyi szervezetének az elnöke. Kötelé­kek címmel kisregényt írt (nyom­tatásban nem jelent meg). Mind­ezek csak pillanatfelvételek abból a munkából, amit akkor elvégzett. 1968 augusztusában volt bátorsá­ga ahhoz, hogy az igazság oldalá­ra álljon. A Csemadokban a rész­vételével (is) fogalmazódtak meg az orosz katonai megszállást elíté­lő röplapok. Az iskola pártbizott­sága kétszer tárgyalta az ügyét. Először „felmentették”, másod­szorra, a felsőbb pártszervek uta­sítására „az iskola jövőjét szem előtt tartva” mondták ki rá az íté­letet. Úgy is mondhatnám, felál­dozták. Ezután az asztalosmester­séget tanulta ki, a losonci bútor­gyárban szerelte a bútorokat. „Áz elmúlt húsz esztendő sok min­denre megtanított. Egyebek között arra, hogy hallgassak, hogy ne fog­jak tollat a kezembe, hogy el ne ol­vassak egyetlen könyvet is. Ne áll­jak ki szószékre, és ne hirdessek igét az itt élő magyar nemzetiségű kisebbség előtt, mert úgy se kíván­csi rám senki. Nem kívánatos sze­mély lettem, elfordultak tőlem egykori vélt barátaim, kollégáim, elvtársaim. Elfordult tőlem ez a szervezet is, ennek minden tiszt­ségviselője. Ez a szervezet, amely­nek egykor, nehéz időkben, előbb egyszerű kultúrmunkása, majd el­nöke voltam...” - írta és mondta 1989 (erkölcsi rehabilitása) után egy Csemadok-közgyűlésen. Nézem a képeket. Feltűnik a festő. Autodidaktaként tanult. Jó barát­ságban volt Szabó Gyulával (1966- ban együtt készítették elő és ren­dezték meg a festőművész háború utáni első losonci kiállítását) és Bácskái Bélával. Párizsi ihletadója Paul Cezance festészete. A realisz­tikus ábrázolástól fokozatosan ju­tott el az őt jellemző geometrikus formákig. Első önálló - saját beval­lása szerint „halovány” - kiállítását 1972-ben rendezte meg. Több ké­pét díjazták. Életműve megközelíti a 300 alkotást. 1990 után eleget tett néhány, a mellette mindig kiálló egykori ta­nártársai kérésének. „... Vállalva a nagy szellemi kalandot, ötvenéve­sen ismét oktattam és neveltem a már-már neveletlen gyerekeket... Felfutottam, begerjesztettem ma­gam. Visszatért a szellemi frisses­ségem, lendületet kapott életem. Mondhatom! A tempó, amit ma­gamnak diktáltam szinte emberfe­letti volt...”. Sajnos nem sokáig bír­ta. A kihagyott évtizedeket, a kire­kesztést ilyen erővel sem lehet, le­hetett pótolni. Ezt érezte már ak­kor is, amikor az iskola rajztermé­ben (ma Kármán terem) megren­dezték az általam ismert utolsó na­gyobb kiállítását „... Mert én itt Lo­soncon nem vagyok »gyött-ment«. Nem is voltam soha és nem is aka­rok lenni, amíg csak élek, én ide egy közeli falucskából, községből jöttem (Terbelédben született - P.J.) ugyan, de - bár azon fáradoz­tak és fáradoznak már ismét elég sokan jelenleg is - el nem megyek, míg ki nem visznek ténylegesen haza. Öreg lettem, fáradt is lettem már kissé, megviselt - csak azért mondom. Még itt Losoncon kő kö­vön lesz, engem se Velence, se Pá­rizs, de netán még New York se érint és érdekel. Én itt szándéko­zom (képzőművészeti) kultúrát és általában kultúráltságot teremte­ni: ide hozni Velencét és Párizst ebbe az ócska és ódon iskolába. Ebbe a nyomorultan szegényes, de már elfogadhatóan tiszta Rajzte­rembe...” 2002 karácsonyának napján, de­cember 25-én tért véglegesen ha­za. Sóhajtanak a képek. Halkan suttogják a kérdéseket. Voltak-e itt az ítélethozók? Mertek-e szembe­nézni legalább velünk? Tettek-e a sírra egy virágszálat? Kimondták- e, elrebegték-e legalább itt az oly nehezen kimondható szavakat: „Bocsáss meg, vétkeztünk!”. „Munkáimról: Hogyha majdan ezeknek a képeknek semmi hasz­nuk sem lesz is netán, engem pri­vát az nem érdekel. Mert legyen bárhogyan is, éppen ezek a mun­kák bizonyítják, hogy ily szörnyű időkben, amelyeket Istenem jóvol­tából kénytelen vagyok megélni, képes vagyok csinálni valamit. Tenni! Tehát bárhogyan is alakít­gatja jövőm, célom velük elér­tem...” (Varga Ervin, Losonc, 1991. november 18-án) Doborgazi Punksziget: a közönség jókedvét a kezdetben viharos időjárás sem rontotta el A hőmérséklettel emelkedett a hangulat EŐRY ANDRÁS A nulladik napon, azaz július tizen­hetedikén este már igazi fesztivál­hangulat uralkodott a doborgazi futballpályán, a közönség javában ropta a pogót, amikor egy villanás jobbról, és a vihar pár perc alatt el­mosta a rendezvényt. A szervezők azonban nem adták fel. A fesztivál péntekre eső első napja tehát ismét színpad- és sátorállítás­sal indult. Bár kezdetben úgy tűnt, hogy az égiek nem zárták szívükbe a II. Punk Islandet, később mégis de­rült idő fogadta az elsőként fellépő zenekart, a Cenzúrát. Bár hatalmas tócsák éktelenkedtek mindenütt, a nagyérdeműt ez egyáltalán nem za­varta abban, hogy kedvenc szórako­zásainak, tehát a pogónak és a szín­pad-sörsátor közötti ingázásnak hó­doljon. A hangulat a hőmérséklettel egyenes arányban emelkedett, így a késő délután (vagy kora este?) fellé­pő somoijai Rómeó Vérzik koncert­jén már - ahogy mondani szokás - „állt a bál”. Az est hátralévő részé­ben fellépő bandák éjfél után két óráig húzták a talpalávalót. A második napot a cseh SPOTS nyi­totta, majd később a hazai Konflikt, a magyarországi Cool Head Clan és Barackca, a német Frustkiller és a norvég Mensen is színpadra lépett - csak hogy a mezőny színe-javát említsem. A koncertek sorozata is­mét a másnapba nyúlt, és a szerve­zők mindig gondosan ügyeltek ar­ra, hogy a programban ne legyen csúszás. Hogy mi teszi ezt az immár második ízben megrendezett punkzenei ün­nepet különlegessé a hazai fesz- tiváldömpinben? Talán az, hogy nem a kommersz, vízcsapból is fo­lyó, mellékesen az ízlésre különösen veszélyes zenei irányzatokról szól, hanem valami másról. Érdekes moz­zanata a Punk Islandnek az is, hogy bár nem mozgat meg hatalmas tö­megeket - az ideire például „mind­össze” háromezren voltak kíváncsi­ak, igaz, Európa különböző országa­iból -, a nagyobb cégek hathatós anyagi támogatása nélkül is megél. Akár azt is mondhatnám, hogy füg­getlen - ha ez a kifejezés még azt je­lentené, amit mondjuk tíz évvel ez­előtt. Arról nem is beszélve, hogy egy olyan réteget vállal fel, amely évtizedeken át ki volt rekesztve a társadalomból és az úgynevezett jobb helyekről. A rendezők bíznak abban, hogy jö­vőre még többen jönnek el Dobor- gazra, abba a térségbe, amely jelen­leg nem igazán szerepel az utazási irodák ajánlatában, és amelyik talán éppen ennek a fesztiválnak köszön­hetően válik majd ismertté a Kárpát­medencében. A közönség vígan rúgta a port (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents