Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)

2003-07-18 / 164. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 18. KOMMENTÁR hHBHBI Laposüveg a talár alatt TÓTH MIHÁLY Ilyenkor, uborkaszezon idején a hírmagyarázó minden normális or­szágban idétlenkedésre van ítélve. Mindenféle marhaságokat kitalál, mert témahiányban szenved. Normális országban a kommentáríró ilyenkor „elutazik” Utópiába. Június utolsó harmadában én is „elutaz­tam”, és kidolgoztam néhány, később megírandó tudósítás vázlatát. Azét is, amelyben élénk színekkel ecseteltem volna, hogyan küzdenek Utópiában az alkoholizmus ellen. Jó, hogy „tudósításom” nem írtam meg, mert fantáziátlanságom miatt most leéghetne a bőr a képemről. Amit igazságügyünk produkált, az a sci-fí irodalom legkiválóbb művelőit is lepipálja; Daniel Lipšic minisz­ter kezdeményezésére hét vármegyét foglalkoztató téma lett az „Il­lendő dolog e alkoholszondáztatni a bírákat?” kérdés megválaszolása. Történik pedig ez akkor, amikor rendszerváltóink több mint 13 év alatt már eredményesen belénk sulykolták, hogy kis hazánkban a bíróságok rendszere a kormánnyal és a parlamenttel egyenrangú hatalmi ág. Én már láttam önérzetes tehergépkocsi-vezetőt, aki az alkoholszon- dáztatnék zsarut rendre utasította, mert abba a szondába akarta bele- fújatni, amelynek szopókáját már más is ajkaival illette. Persze, ez a sofőr hírhedt bornemissza volt... Már egy hét telt el a bírófújatási tör­vény előkészítésének ismertetése óta, de mindhiába várom, hogy Szlo­vákia bírái közül legalább egyeden lesz olyan önérzetes, mint az imént említett sofőr. Vagy közülük valaki tiszteletét teszi az igazságügyi tárca birtokosánál, és ráborítja íróasztalát. Esedeg alaposan beolvas neki. Úgy is mint entellektüel, úgy is mint önérzetében megsértett alkotmá­nyos tényező, és logikusan gondolkodó emberként nemkülönben. Persze, ha egy felháborodott bíró elolvassa csak az elmúlt négy-öt év alatt selejtnek bizonyult törvények listáját, nyomban hátrébb za­varja agarait. Amely parlament többsége igent mond egy olyan tör­vényre, amelynek értelmében minden személygépkocsi-tulajdonos­nak ha nem esik, ha nem fúj, ha bércek között közlekedik, ha a Csal­lóközben, téli abroncsokat kell szereltetnie járművére, attól az is ki­telik, hogy megalázza az ország jogásztársadalmának színe-javát, demonstrálva, hogy az egyenrangú hatalmi ágak között van, ame­lyik egyenrangúbb. A bírók szondáztatásának kilátásba helyezése egy lépés az alkotmá­nyos tényezők kishivatalnokká degradálása felé vezető úton. Utópiában - mint értesültem róla - az igazságügyminiszter nem elég­szik meg azzal, hogy az általa kidolgozott törvény értelmében a bíró­kat ítélkezés előtt megszondáztatják. A talár alatt - okoskodott Lipšic utópiai kollégája - észrevétlenül a pulpitusra csempészhető egy-egy la­posüveg. Többször tapasztalhattuk, hogy a szlováldai politikai osztály némely kiemelkedő személyiségeinek fantáziája határtalan. így előbb- utóbb tanúi lehetünk, hogy az igazságszolgáltatás istenasszonya földi helytartóit nemcsak megfújatják, hanem meg is motozzák. A követ­kező lépés esedeg az lehetne, hogy a miniszterek, a házelnök és a köz- társasági elnök megfújatását is törvénybe iktatják. Történne pedig mindez rendszerváltásunk nagyobb dicsőségére. JEGYZET nám két koalíciós társamat, hogy a végén én legyek a nagy békél­tető. Természetesen ezután, fel­áldozhatnám a titkosszolgálat vezetőjét, de csak akkor, ha saját, még jobban megbízható embere­met rakhatnám a szervezet élére. Ha én lennék Szlovákia minisz­terelnöke, biztosan előrelátóbb lennék, ezért a fentebb felsorol­takat soha meg nem tenném. Tudnám, hogy egy olyan tit­kosszolgálattal, melyet nem én hoztam létre, s melyben még most is biztosan sok olyan titkos ügynök dolgozik, akik pár éve talán még engem és kollégáimat hallgattak le, nem éri meg pisz­kos munkát végeztetni. Ahogy nekem tartoznának a lojalitás­sal, sok más embernek tartoz­hatnának mással is. Az ilyen tit­kosszolgálatról aztán azt írná még valamilyen angol szaklap, hogy még most is a szovjet érá­ból fennmaradt módszerekkel dolgozik, hogy fegyvercsempé­szésbe keveredik, hogy informá­ciókkal kereskedik, és a többi. Persze egy titkosszolgálat olyan, mint a sci-fi könyvek az ember­rel szimbiózisban élő intelligens élőlényei. Először behódolnak neked, kellemesen, erősnek ér­zed magad tőlük, de egy idő után teljesen a fejedre nőnek és önálló életet kezdenek élni, vé­gül nagyon nehéz tőlük megsza­badulni. Ha én lennék Szlovákia miniszterelnöke, eszembe sem jutna játszani ilyen tűzzel. Re­mélem, neki sem. Ha én lennék a kormányfő NAGY ANDRÁS Ha én lennék Szlovákia minisz­terelnöke, tudnám, hogy a tit­kosszolgálat az egyik legkomo­lyabb fegyver, mellyel a kormá­nyom védheti a demokráciát, de az egyik legveszélyesebb is, mellyel árthatok ennek a demok­ráciának, s megingathatom a la­kosságnak a demokrácia tisztasá­gába vetett hitét. Ha én lennék Szlovákia miniszterelnöke 2002- ben, s a titkosszolgálat élén egy olyan ember állna, aki már négy évig ott ült, sőt már nagyon rég óta köze van a dolgokhoz, elbe­szélgethetnék vele egy cseppet arról, hogy is látjuk a titkosszol­gálat feladatait és céljait. Ha én lennék Szlovákia miniszterelnö­ke 2002-ben, s a titkosszolgálat igazgatóját korábban jelölő párt már nem lenne kormánytag, csak akkor hagynám a helyén az igaz­gatót, ha ő és beosztottjai hűsé­get esküdnének nekem, és telje­sen biztos lennék abban, hogy be fogják tartani a törvényeket. Ha én lennék Szlovákia miniszterel­nöke, megtehetném, hogy nem reformáltatom meg a titkosszol­gálatot, mert így nekem is tartoz­nak. Talán még mosolyognék is a bajuszom alatt, ha a titkosszolgá­lat lehallgatná az újságírókat, s ezáltal egymásnak ugraszthat­FIGYELÖ NÁRtDDNÁ OBRODA Még mindig nem működik ren­deltetésszerűen a Nemzeti Em­lékezet Hivatala, ugyanis a SIS nem hajlandó átadni neki ŠtB anyagait. A hivatal vezetője, Ján Langoš azt állítja, jogtalanul ké­ri tőle a titkosszolgálat és a Nemzeti Biztonsági Hivatal, hogy ő is essen át a belbiztonsá­gi ellenőrzésen, mivel az ŠtB anyagai szerinte nem titkosak. Langoš felháborítónak tartja, hogy neki, aki 1990-ben szövet­ségi belügyminiszterként felosz­latta az ŠtB-t, az őt felváltó SIS- nek kelljen azt bizonygatni: nincs köze a kommunista tit­kosszolgálathoz. Az ügy mögött Vladimír Mitro, a SIS volt igaz­gatója áll, állítja Langoš. Bár igaz lenne, hogy vízibaleset ért a Kanári-szigeteken! A valóság az, hogy állatorvoshoz vittük a gyerek kanáriját, és elcsúsztam a villamosmegállóban. (Lehoczki István karikatúrája) Ha a trend folytatódik, 2030-ban 420 ezer fő hiányzik majd a cseh munkaerőpiacon Prága képzett keleti munkaerőt toboroz Csehország képzett keleti munkaerő szervezett betele­pítésével kívánja megoldani az egyre komolyabb problé­mává váló munkaerő hiányt. A munkaügyi és a népjóléti minisztérium által kidolgo­zott elképzelés megvalósítá­sa július végén kezdődik. KOKES JÁNOS „Hivatalosan először Bulgáriát, Horvátországot és Kazahsztánt szólítjuk meg. Csehországi mun­kahelyet és hosszú távú tartózko­dási engedélyt ajánljunk fel ezen országok azok a lakosainak, akik tudnak csehül és angolul, s meg­felelő szakmai képzettséggel ren­delkeznek. Az első körben 300 szémélyről lenne szó” - nyilatkoz­ta a munkaügyi miniszter. Megje­gyezte, hogy ebből a 300-ból mintegy 150 már most Csehor­szágban van alkalmazva. „Ha el­fogadják ajánlatunkat, s megfelel­nek a feltételeknek, akkor idővel családjukkal együtt a cseh állam- polgárságot is megkapják” - tette hozzá a miniszter. Az elképzelés okait Csehország né­pesedésében kell keresni, alap­vetően abban, hogy egyre keve­sebb gyerek születik. A munkaügyi és népjóléti minisztérium szakértői még korábban, Vladimír Špidla mi­niszterkedése idején, 2001-ben ki­számították, hogy ha a mai népes­ségfogyás folytatódik, ami nagyon valószínű, akkor 2030-ban Csehor­szágban mintegy 420 ezer munka­képes személy fog hiányozni a munkaerőpiacon. Ezt a hiányt ol­daná meg a szervezett betelepítés, ami egyébként a fejlett nyugati ál­lamokban már régóta ismert foga­lom. Prága elsősorban a volt Szov­jetunió, valamint a többi kelet-eu­rópai ország olyan lakosaira szá­mít, akik megfelelő képzettséggel, nyelvismeretekkel rendelkeznek, fiatalok, gyermekeik vannak, s sze­retnének Csehországban élni. A tárca szóvivője kifejtette: Az első szakaszban olyan országokat ke­Az érintettek plusz pon­tokat kapnak, ha szak­képzett feleségük van. restünk, amelyek feltételei sok mindenben hasonlítanak a miénk­hez. Például a hasonló történelmi tapasztalatok, nyelvrokonság, ha­sonló oktatási rendszer. A csehországi letelepedés iránt ér­deklődő személyeknek önállóan kell munkát találniuk, majd elin­tézni az ideiglenes vízumot. A pró­baidő két és fél év. Ha ez alatt az érdeklődő megtartja munkahe­lyét, megtanulja a nyelvet, s lakhe­lyén nem kap az illetékes szer­vektől kedvezőtlen értékelést, ak­kor a tárca javasolni fogja az ide­genrendészetnek, hogy adjon neki és családjának tartós letelepedési engedélyt, s gyorsított eljárásban megkaphassa a cseh állampolgár­ságot. A tárca egy pontrendszer alapján értékeli az érdeklődőket, akiknél a felső korhatár 43 év. Az érintettek plusz pontokat kapnak például azért, ha magasan szak­képzett feleségük, élettársuk, illet­ve legfeljebb három gyermekük van, vagy ha minél jobban bírják a cseh nyelvet. A minisztérium beismerte, hogy a betelepülők által a hatóságok a cseh népességfogyást kívánják el­lensúlyozni. Elutasította azt a fel- tételezést, hogy a betelepülők el­vehetnék a csehek munkahelyeit. Csehországban ugyanis jelenleg mintegy félmillió ember állástalan. Nem olyan szakmákba hívnak kül­földieket, amelyekben elegendő hazai szakember is van. Jelenleg hivatalosan mintegy 200 ezer külföldi állampolgár dolgozik Csehországban. A szlovák állam­polgárok más külföldi állampolgá­roktól eltérően külön engedély nélkül dolgozhatnak. A munkaügyi és a népjóléti tárca idén 22,5 millió koronát kíván fordítani a külföldi munkaerő to­borzására. A tárca információi szerint a csehországi munka, illet­ve letelepedés iránt az érintett or­szágokban már most aránylag nagy az érdeklődés. TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES Amerika úgy tekint Romániára, mint készséges fegyvertársra - ír­ta a The New York Times. A Cons­tantái tudósítás szerint a román­amerikai románc még csak a lege­lején tart. Európa egyik legszegé­nyebb országa a 2001 szeptember 11-ig nem éppen elöl állt a szoros katonai partnerek listáján, most viszont Lengyelország és Bulgária mellett Romániát szemelték ki új amerikai bázisok otthonául. A tá­maszpontok valószínűleg kis léte­sítmények lesznek, egymást sű­rűn váltó katonákkal, akik gyor­san le tudnak majd csapni közel- keleti vagy közép-ázsiai célpon­tokra. Románia 2001. szeptember 11-i terrortámadások után gyor­san kifejezte segítőkészségét, le­hetővé tette légterének használa­tát, és 400 katonát küldött Afga­nisztánba. Az amerikai katonai vezetés szemet vetett a romániai légi bázisokra, amikor Irak lett a következő célpont, cserébe támo­gatta az ország felvételét a NATO- ba. A kapcsolat ez év tavaszán szi­lárdult meg, amikor Törökország kimarad az iraki háborúból. A Constanta melletti, a légi üzem­anyag-utántöltést végző nehéz szállító gépek fogadására is alkal­mas Mihail Kogalniceanu re­pülőtér szinte egyik napról a má­sikra a Perzsa-öböl térségében lé­vő amerikai csapatok ellátásának fő bázisa lett. Ami az új, állandó bázisokat illeti, a Pentagon hang­súlyozza, hogy a tervezés még csak korai szakaszában tart. A lap szerint kisebb bázisokat létesíte­nek Kelet-Európábán, Közép- Ázsiában, a Távol-Keleten és Afri­kában. A Paradicsom sem lenne túl erős kifejezés - idézi a tudósí­tás Kurt Sanger százados vélemé­nyét arról, hogy Románia alkal­mas-e új bázis helyszínének. „Ol­csóság van, az étel kitűnő, akár­csak a közeli tengerparti stran­dok. De ami ennél is fontosabb, a románok tényleg szeretik az ame­rikaiakat“ - mondta Sanger, aki a Romániában néhány hete zajló közös hadgyakorlat amerikai résztvevőinek a biztonságáról gondoskodik. Aggodalmai - hangsúlyozta - teljesen más jel­legűek, mint máshol lennének. „A kóbor kutyák jelentik a legna­gyobb fenyegetést, ami minket itt érhet.” Az Európai Unióba tartó országok aggódnak, hogy elmé­lyülő katonai barátságuk Ameri­kával veszélyeztetheti gazdasági betagolódásukat - jegyezte meg a lap. Charles Kupchan, Bili Clinton volt amerikai elnök európai biz­tonsági tanácsadója a lapnak el­mondta, hogy „rövidlátónak” tartja a kelet-európai országok „befektetését”. A NATO szerinte összeomlóban van, mivel Wash­ington Európát nem stratégiai hadszíntérnek, hanem ugródesz­kának tekinti ahhoz, hogy szem­beszálljon a közel-keleti és közép­ázsiai új fenyegetésekkel. Az igazi nyereséget az EU-csatlakozás hozhatja meg az olyan országok számára, mint Lengyelország, Ro­mánia és Bulgária. Ezek az orszá­gok azt remélik, hogy megőrizhe­tik a NATO-t életerős szövetség­ként és megélhetik az amerikai katonák régóta várt megérkezé­sét. De csak a NATO kimúlásának lesznek a tanúi - vélte a George­town Egyetem professzora. Amerikai katonák rajzolják meg az „új Irak" térképét, az ismerős utcanevek gyorsítják a tájékozódásukat A bagdadi Main Streettől a Virginia Avenue-ig MTI-PANORÁMA Bagdad. Soha nem voltak Bag­dadban olyan utcák, amelyeket Kaliforniáról vagy pedig a Coors sörről neveztek volna el, de az „új Irakban”, amelynek térképét ame­rikai katonák rajzolják meg, szá­mos főút tengerentúli városok ne­vét viseli. „Induljon el a Main Stre- eten (A Főutcán), menjen egészen a Virginia Avenue-ig és ott fordul­jon balra” - igazította útba a na­pokban az AFP tudósítóját az ame­rikai katonai rendőrség tisztje, az útvonalat a Pentagon műholdas térképén mutatva. A térképen olyan nevek szerepelnek, amelyek jobban illenének Washingtonhoz. így például Oklahoma vagy Pennsylvania ezúttal Bagdad leg­régibb negyedében bukkan fel, az al-Rasid és az al-Kulafa utcák kö­zött. Dean Thurmond parancsnok szerint a megszálló egységek szá­mára az ismerős utcanevek növe­lik a biztonságot, mert így szükség esetén gyorsan lehet azonosítani a város bármelyik szektorát. Ez pe­dig létfontosságú manapság Bag­dadban, ahol mindennapossá vál­tak a koalíciós erők elleni támadá­sok. Éppen ezért és a könnyebb kommunikáció érdekében „egy hullámhosszon kell lenniük” a ka­tonáknak, mert ha nem ugyanazo­kat az utca- vagy városrész-neve­ket használják, abból csak zűrza­var támad - vélekedik a parancs­nok. így például az első gyalogos hadosztály 16. zászlóaljához tarto­zó Carly század főhadiszállásán, a Tigris folyó partján lévő luxus­klubban a falra függesztettek ki egy műholdas térképet, amelyen körzetük minden nevét gondosan felírták angolul. Most Főutcának, Déli utcának, Szivar utcának neve­zik a bagdadiak által ismert utca­neveket, a klubot pedig, ahová egykor Szaddám Húszéin elnök befolyásos tisztjei jártak, most egyszerűen „megfigyelő posztnak” hívják. De ugyanez a helyzet Fallu- dzsában is. Egy ott szolgálatot tel­jesítő őrmester elutasítja azt a vá­dat, hogy ez a gyakorlat az „impe­rialista arrogancia egyik formája”. „A fiúk távol vannak otthonuktól, és olyan neveket adnak, amely vá­rosukra emlékeztet. Nincs ebben semmi varázslat, semmi baljós do­log” - hangsúlyozza. Akadnak per­sze humoros nevek is: például Udaj Húszéin palotáját „legényla­kásnak” keresztelték, utalva arra, hogy az elnök fia-itt bonyolította találkáit a hölgyekkel. Bagdad egyes utcáinak új nevet adtak Szaddám Húszéin 24 évig tartó uralma alatt, és a lakosság szeret­né, ha ezek visszakapnák eredeti nevüket. Ez azonban nem szerepel az új iraki kormány elsődleges cél­kitűzései között - jegyzi meg a francia hírügynökség.

Next

/
Thumbnails
Contents