Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)
2003-07-18 / 164. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 19. *■ Amikor néhány évvel ezelőtt ellopták az édesanya pénztárcáját, benne az egész havi segéllyel, a folyamatos tartozás ördögi körébe került a család Tizenkét testvéren segítettek az adományok A szülők távollétében Gergely vigyáz a kicsikre, Virágra, Mária-Zitára és Barbarára (Vas Gyula felvétele) Gergely (16), Veronika (15), Feri (13), Noémi (12), Andrea (11), Adrián (10), Abigél (9), Ádám (7), Dávid (6), Virág (4), Mária-Zita (2), Barbara (1). Ők tizenketten a Bokros testvérek. Szüleikkel a közigazgatásilag Lakszakállashoz tartozó Madérét majorban, egy négyszobás bérlakásban élnek. Ráadásul rendkívül szerény körülmények között. V. KRASZNICA MELITTA A Bokros család 2001-ben került először a Komáromi Járási Hivatal szociális osztályának látókörébe, a most kétéves Mária-Zita születésekor. A gyermekorvos arra figyelmeztette a gyámügyi szakembereket, hogy az újszülött nagyon rossz körülmények közé kerül, ezért talán indokolt lenne intézeti elhelyezése. „Erre végül is nem volt szükség, mivel felszólításunkra a család - nagyszülői, rokoni segítséggel - szinte a felismerhetetlenségig felújította, kifestette az előtte bizony rendkívül lepusztult állapotban lévő lakást - idézte fel a történteket Ľudmila Kliská, a járási hivatal gyámügyi szakelőadója. - Teljesen megrémítette őket a lehetőség, hogy állami gondozásba vehetjük a csecsemőt. Akkor rendeződni látszottak a dolgok, ez év januárjában viszont a nagymegyeri alapiskolából újabb bejelentés érkezett, miszerint a Bokros gyerekek év eleje óta nem látogatják rendszeresen az iskolát. Az ok nagyon prózai volt: az autóbuszbérietek árának emelése. A nyolc gyermek havi bérlete januártól ugyanis több mint kétezer koronába került, amit nem tudtak kifizetni.” A gyámügyi osztály dolgozói előtt két választási lehetőség volt: az új jogszabályok alapján iskolakerülés miatt csökkentik a család szociális támogatását, súlyosbítva amúgy is rossz anyagi helyzetüket, vagy állami gondozásba vetetik a gyerekeket. Ok azonban egy harmadik megoldást választottak: a sajtó, a televízió nyilvánosságát kihasználva megpróbáltak segítséget kérni, annak érdekében, hogy mégse nem kelljen elszakítaniuk a gyerekeket szüleiktől. „A felkérés megtette hatását, számtalan helyről érkezett segítség - idézi föl Ľudmila Kliská. - Voltak, akik élelmiszert, mások ruhát, bútort adományoztak Bok- roséknak, a Markíza alapítvány jóvoltából pedig mosógéppel, hűtő- szekrénnyel és új gáztűzhellyel bővült lakásuk felszerelése. Megszűntek az iskolai gondok, sőt, értesüléseink szerint az új ruháknak köszönhetően a gyerekek társaik között magabiztosabbakká, felsza- badultabbakká váltak. Természetesen folyamatosan figyelemmel követjük a család életét, és úgy látom, a szülők igyekeznek rászolgálni bizalmunkra.” Madérét nevét csak a legrészletesebb autótérképen tüntetik fel, és bizony szükség van a gyámügyi osztály dolgozóinak előzetes útbaigazítására is, hogy odataláljunk. A volt nagymegyeri állami birtok gazdasági épületei között két tömbház áll, azok egyikében, egy négyszobás, vezetékes víz és gáz nélküli lakásban él a Bokros család. Csöngetésünkre egy kamasz fiú nyit ajtót, karján egy egyévesforma csöppséggel. Mint megtudtuk, a szülők távollétében ő vigyáz négy, még nem iskolaköteles kistestvérére. Hamarosan megérkezik azonban az édesanya, Andrea is, aki orvosnál járt. Az édesapát, Ferencet aznapra rendelték be a munkahivatal gútai kirendeltségére. „Kálváriánk néhány évvel ezelőtt kezdődött, amikor is éppen karácsonyi ünnepek előtt a buszon ellopták a pénztárcámat, benne az éppen akkor felvett, egész havi segéllyel - kezdi az édesanya. - Kölcsön kellett kérnem, hogy enni adhassak a gyerekeknek, és azóta egyik tartozásból a másikba estünk. Amikor megkaptuk a havi segélyt, azonnal törlesztettem a tartozást, és már kértem is a következő kölcsönt. Ebből az ördögi körből nem tudtunk szabadulni. Közben a lakás tulajdonosa felajánlotta, hogy 30 ezer koronáért, részletfizetésre megvehetjük a lakást. Mivel semmiképpen nem szerettünk volna az utcára kerülni, természetesen éltünk ezzel a lehetőséggel, ami viszont még tovább növelte kiadásainkat. Mindezt csak tetőzte a buszbérletek év eleji drágulása. Választanom kellett: vagy enni adok a családnak, vagy iskolába járatom a gyerekeket. Ekkor jött a gyámügyisek segítsége, aminek köszönhetően sikerült egyenesbe jönnünk. Ezúttal is köszönöm minden adományozó támogatását.” A családnak azonban a pénztelenségen kívül egy másik problémával is szembe kell néznie. A 12 éves Noémi és az egyéves Barbara az édesapjuktól örökölt szívbetegségben szenved. Barbara az orvosok szerint kinövi a betegséget, ám Noémi már évek óta vár a műtétre. „Csak 18 éves koráig lehet elvégezni ezt a beavatkozást, de bízunk benne, hogy hamarosan sor kerülhet rá. Lányunk neve szerepel a várólistán, sajnos, az egészségügyben tapasztalható pénzhiány miatt havonta csak hat gyermeken végzik el a beavatkozást. Mobiltelefont is azért vettünk, hogy azonnal mentőt tudjunk hívni, ha a betegsége miatt rosszul lenne, ami bármikor előfordulhat.” Az anyuka azt is elmesélte, hogy a szűkös időkben bizony csak puszta kenyérre meg egy kis levesre futotta, hús szinte egyáltalán nem került az asztalra. Születésnapokon pedig - amiből bizony minden hónapra jut, néha nem is egy - az ajándék egy-egy tábla csokoládé. „Olyan azonban még nem fordult elő, hogy karácsonyfát ne állítottunk volna, igaz, ajándék már nemigen került alája - mondta Andrea. - A férjem 1991-től munkanélküli, néha akad némi alkalmi munka, de a szívbetegsége miatt nem tud elhelyezkedni. Havonta 15 ezer korona segélyt és 3 700 korona gyermek- gondozási támogatást kapunk, ebből élünk tizennégyen. A lakbér 600 korona, az iskolai étkeztetésért havi 4000 koronát fizetek. Vezetékes gáz nincs, havonta két pa- lacknyi is elfogy, ami további 700 korona. A vizet a 300-400 méterre lévő kútról hordjuk, ez főleg a legidősebb fiú, Gergely feladata. Szeptembertől a két legnagyobb gyerek, Gergely és Veronika közép- iskolás lesz, a fiú gépipari szakmunkásképzőbe jelentkezett, a leány pedig hentesnek tanul. Mindketten Dunaszerdahelyre járnak majd, és Kisudvarnokon, illetve Nagyudvarnokon élő nagyszülőknél fognak lakni, ami nagy segítséget jelent számunkra.” Kérdésünkre, hogy várható-e újabb gyerekáldás, Andrea hevesen tiltakozott. „Nem vagyunk különösen vallásosak, de a gyerekeket - megboldogult nagyanyám szavajárása szerint - mi is Isten ajándékának tekintjük. Ennek ellenére nem szeretnénk nagyobb családot. Bízom benne, hogy most már túl vagyunk a nehezén, az adományoknak köszönhetően sikerült törleszteni tartozásainkat és ha szerényen is, de tisztességesen megélünk” - mond- tá búcsúzóul. Érdemes volna az egykori bencés rendi kolostorrész feltárására és konzerválására is költeni, hiszen Rimajánosiban ritka érdekes látványosság válhatna belőle A földdel vált egyenlővé a kolostor, ahol a Halotti beszédet írták SZÁSZI ZOLTÁN „Látjátok feleim szümtükhel, mik vogymuk: isá por és homu vagymuk...” - mormolhatta hajdan a bencés rendi szerzetes valamelyik e földi világából eltávozott embertársának porhüvelye felett, itt, a Rima folyót övező lankák oldalában megbújó temetőben, úgy jó nyolcszáz évvel ezelőtt. Talán éppen 1192 és 1195 között, mikor a Halotti beszéd és könyörgés címszó alatt nyilvántartott első összefüggő magyar nyelvemlékünk született. Bencés rendi atyák írták, másolták, talán saját szívük és érzéseik szerint módosították is ezt a híres szöveget, amelyet aztán a deáki bencés rendi kolostor könyvtárában fedeztek fel a Pray kódexben. De mi köze Rimajánosihoz, Gö- mörhöz e szövegnek? Az, hogy a legújabb kutatások szerint - és a tudóstársadalom véleménye alapján - valószínű, hogy éppen itt, ebben a mára már csak föld alatti romjaiban megmaradt kolostorban másolták a szöveget. Abban a kolostorban, amelynek Szlovákiában egyedülálló templomát is kikezdi lassan az idő vasfoga. Rimajánosi község a történelmi Gömör-Kishont vármegye szívében fekszik, az egykori megyeszékhelytől, Rimaszombattól alig pár kilométerre. Misztikus hangulatú, letisztult formákat mutató táj ez, ahol az utazó különleges látványt talál, ha keres. A gömöri viszonylatban ma nagyközségnek számító Jánosi első írásos emléke 1221-ből való, de az biztos, hogy a már említett bencés rendi apátság idejében már létező település volt valamikor a XI. és a XII. század fordulóján. A kőkorszakból és a bronzkorból származó leletek sokkal korábbi élet nyomait is megőrizték. 1427- ben 33 portát tartottak számon a bencés rendiek tulajdonában, a többi tulajdon a már akkor létező Jánosi család birtokában volt. Ez a vidék is megszenvedte a török hódoltság okozta pusztulást, a reformáció volt a közvetlen oka az apátság megszűnésének. Egészen 1876-ig maga a román kori templom is rom volt. Mai formáját a XIX. századi felújításkor kapta. Belső terét ekkor festették ki, és a templomot rekonstruálok emlékét őrző emléktáblát is ekkor helyezték el. A román kori, egyedülállóan szép formájú templom megmentéséért annak idején Schopper György megyés püspök tett nagyon sokat. Az a Schopper, akinek Rozsnyó hajdani kórházát köszönheti, s akinek emléke utcanévben él tovább a püspöki székhelyen, Rozsnyón. Kérdés, akadnak-e még olyanok, mint a néhai püspök, akik minden követ megmozgatva, minden kapcsolatukat latba vetve elindítják a szükséges állagmegóvást ezen az épületen. A műemlékek védelmére, renoválására, megóvására szánható pénz egyre kevesebb, ez a hatáskör az állami felügyeletből szintén alacsonyabb szintre került, a megyéknek, a helyi önkormányzatoknak, esetleg az egyháznak pedig nincs elég pénze vagy ereje nagy szakértelmet kívánó és sok pénzbe kerülő renoválási munkákat kiviteleztetni. Példa erre a trencséni vár esete is, amikor közjogi méltóságok nyilvánították ki segítő szándékukat a vármúzeum megmentése érdekében, s meg is nyíltak az állami csatornák, igaz, csak a vészhelyzet miatt. A műemlékvédelem szakemberei állandóan figyelmeztetnek, kérnek, sürgetnek tulajdonost, fenntartót, hogy ha tehetik, megelőző állagmegóvási munkákkal vessenek gátat a pusztulásnak. Mert lehet, hogy ami ma még csak tízezrekbe kerül, azt évek múlva milliókból sem lehet majd megcsinálni. A Rimajánosi községtől alig pár kilométerre lévő, Rimaszombat kataszterébe tartozó Barátkúti kolostor is eltűnt valamikor a a XX. század hetvenes-nyolcvanas éveiben, amikor nemes egyszerűséggel, minden régészeti feltárás és kutatás helyett silógödröt ástak a helyén. A kolostor anyagát meg elhordták valahova terepbetöltésnek. Eltűnt Rimaszombat mellett a Szabadkai török vízivár, ezt ugyan részben sikerült feltárni, egy bástya romjai két-három méter magasságban megtalálhatóak voltak még 1981-82-ben, de mára bozót, szemétlerakat található csak ezen a helyen is. Gazdag táj, csak a jelenkor szegény, hogy a múlt megmutatására képes legyen. De kanyarodjunk vissza a Rimajánosiban található román kori templomhoz. Itt még soha nem volt teljes körű és részletes feltárás, a kolostor nyomait inkább csak a terepviszonyokból lehet sejteni. A szakemberek szerint az egykori bencés kolostor alagsori részei, az alapfalak és valószínűleg nagy számú épületdísz-töredék már évszázadok óta a föld alatt pihennek. Ha majd egyszer - és remélhetőleg a közeljövőben - sor kerül a templom állagmegóvási munkálataira, érdemes volna az egykori kolostorrész feltárására és konzerválására is költeni. Ritka érdekes látványosság válhatna belőle. Az is igaz, hogy a régészek inkább nem fognak bele a feltárásba, mert nem látják biztosítottnak a munkájuk akadálytalan véghezvitelét és az esetlegesen feltárt objektumok további megnyugtató sorsát. Rimajánosi temploma még dacol az idővel, túl nagy károk még nem érték a XIX. századi felújítás óta. A tető is jó még, egyedül a köveket kezdte ki a szél és a víz közös ereje. Ha ehhez még a pénztelenség, a tehetetlenség és az oda nem figyelés is csatlakozik, akkor lehet majd baj. A műemlékvédelem figyel, pénze azonban már nincs. Errefelé pedig ritkán járnak közjogi méltóságok s ha igen, akkor sem az út mellett szerényen meghúzódó román kori templomok miatt jönnek. VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: FELHŐS, HELYENKÉNT ESŐS, 25-30 FOK ELŐREJELZÉS A Nap kel 05.12-kor - nyugszik 20.44-kor A Hold kel 23.30-kor - nyugszik 10.13-kor A Duna vízállása - Pozsony: 290, árad; Medve: 70, árad; Komárom: 125, apad; Párkány: 45, apad. Jobbára felhős lesz az égbolt. Először csak az ország nyugati, északnyugati részén, később bárhol előfordulhatnak futó záporok, helyenként akár viharok is. A legmagasabb nappali hőmérséklet 25 és 30 fok között alakul, az ország északi részén legfeljebb 23 fok valószínű. Gyenge, változó irányú szél, mely később nyugatira, észak- nyugatira változik, s némileg felerősödik. Éjszaka a hőmérő higanyszála 15 és 11 fok közé süly- lyed. Holnap változóan felhős égboltra számíthatunk, eső csak északon valószínű. ORVOSMETEOROLOGIA Bár a tegnapinál valamivel jobban érezzük magunkat, a hátgerinc- bántalmak, a mozgásszervi, főleg reumatikus fájdalmak még mindig komoly gondot okozhatnak. Fájdalmaink az ízületek tájékán és a régebbi sebek helyén lehetnek a legerősebbek. Csökken a szellemi és fizikai teherbírásunk, kevésbé vagyunk képesek összpontosítani a teendőinkre. A délelőtti órákban egyes légúti bántalmak tünetei is jelentkezhetnek, illetve emésztési zavarok is felléphetnek. Holnap a mainál némileg kedvezőbb hatásokkal számolhatunk.
