Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)

2003-07-17 / 163. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 17. Sport Angyal Imre nehezen kezelhető, sértődékeny és sérülékeny futballista volt, de tehetségét senki sem kérdőjelezte meg DAC: kórházban a klubelnök, négy új szerzemény Aki az ördöggel is cimboráit (Örzsik Ödön felvétele) Nemrégen Angyal Imrét az elmúlt évszázad legkiemel­kedőbb dióspatonyi sporto­lójának hirdették ki. A nap­jainkban immár ötvenhét esztendős egykori futballki- válósággal a minap lakhe­lyén, Komáromban találkoz­tunk. A hangulatos Apály­csárda egyik csendes zugá­ban mosolyt fakasztó csíny­tevéseiről, nevezetes alakí­tásairól faggattuk. ÁGH ISTVÁN CSALLÓKÖZI CSISZOLATLAN GYÉMÁNT A dióspatonyi fiú tehetségét a Te­remtőtől, futballszeretetét Németh Ödön. tornatanártól kapta ajándék­ba. Csakhamar a helybeli ificsapat­ban is ontani kezdte a gólokat. Egy szezonban százhat gól rúgtak a di- óspatonyiak, ebből történetünk főhőse egymaga hatvanhatot. Csak azt fájlalja, hogy a sorrendben szá­zadikat, nem neki, hanem Nagy Kar­csinak sikerült megszereznie. Tizen­hat évesen a nagycsapatba hívták játszani. „Az idősebbeknél olyannyi­ra tiszteletben tartották fiatal koro- 'mat, hogy a zűrös meccseken békén hagytak ellenfeleim. Egyszer, ha jól emlékszem Illésházán történt az eset, olyan fergeteges bunyó támadt a játéktéren, hogy még Kosár Lajost, a későbbi élvonalbeli bírót is -jól el­tángálták a felhergelt hazai játéko­sok és nézők. Körülöttem mindenki bunyózott, rám azonban senki sem emelt kezet, mondván, mit üssenek egy gyermeken.” Csakhamar híre ment, hogy a kis csallóközi településen egy csiszolat­lan gyémánt kergeti a labdát. A po­zsonyi Slovan élénken érdeklődött iránta, Ladislav Kačáni jegyzetfüze­tébe is bekerült a neve. De Imrét nem vonzotta a nagyváros. Katona­évei után Iglón között ki. .Amikor Dobšinský úr, az iglói klubtitkár megtette nálunk az ajánlatát, a csa­ládi házban egy perc alatt minden a feje tetején állt. O ugyanis megegye­zésünk értelmében nagy hidegvér­rel 25 ezer koronát számolt le az asztalra. Édesanyám a következő szavakkal kommentálta a játéko­sügynök pénzes mutatványát: Imre, te az ördöggel cimborálsz! Édes­apám sem hagyta szó nélkül a látot­takat, azzal rémisztgetett, hogy a börtönben végzem. Hát valahogy így indultam el a profi pályafutá­som útján, 1970 januárjában” Iglói mezben egy fél idényben ti­zenhét gólt szerzett, ami a közép- és kelet-szlovákiai élvonalbeli klu­bok játékoskerítőit azonnali cse­lekvésre ösztönözte. Az akkori ver­senyszabályok értelmében azon­ban csak egy év eltelte után igazol­hatott más egyesülethez. „A négy komoly érdeklődő - VSS Košice, Prešov, Považská Bystrica, Žilina - közül a kassaiak felkérését fogad­tam el. Már csak azért is, mert nem A dióspatonyi trófeával tudtam, tudtunk szlovákul. Emlék­szem az iglói kezdetekre. Tudato­san csak önkiszolgálóba jártunk bevásárolni az asszonnyal, mert ott nem kellett szlovákul kérni a bolti eladótól. A kassaiakkal egyébként már 1970 decemberé­ben Ausztráliába és Új-Zélandba kellett volna utaznom, ám az iglói- ak, nevezetesen Dobšinský úr attól való félelmében, hogy a távoli föld­részen majd emigrálok, nem en­gedélyezte a kiutazást. Pedig már megvolt a repülőjegyem, az előírt védőoltást is megkaptam” - ecse­telte a korabeli fociviszonyokat. FOCINAGYSÁGOKKAL EGY CSAPATBAN „Visszatérve a kassaiakhoz, szá­momra nagy megtiszteltetést je­lentett, hogy igazi futballnagysá- gok közé kerültem. Szinte mind­egyik játékostársam az országos válogatott csapatokban szerepelt. Švajlent, Bombát, Desiatnikot, Strausszt, Pivarníkot, Borost, Daňkot, Štafurát Pollákot, Jutkát annak előtte egy-két hónappal még a tévé képernyője előtt ülve csodáltam meg. Akkor meg egy- csapásra velük egy csapatban fo­cizhattam. A VSS-t pedig a már fi­atal kora ellenére is komoly szak- tekintélynek számító Jozef Veng- loš készítette fel a mérkőzésekre. Ez volt számomra valójában a be­teljesült álom” - vallott Hernád- parti élményeiről a kétlábas csa­tár, akit a szakvezetők hol a jobb oldalon, hol pedig a bal szélen küldtek csatába. Még maga Jozef Vengloš sem tudta eldönteni, való­jában melyik Imre jobbik lába. Hetvenötben a Csehszlovák Kupa döntőjébe is bejutottunk a VSS-el, ám az Ostrava jobbnak bizonyult náluk. „Hajói emlékszem, Vojáček- kal ütköztem, nagyot estem. Elil­lant belőlem a levegő, ápolásra szorultam. A párharcot a tévé ké­pernyője előtt fiacskáját szemlélő édesanyám azon nyomban kikap­csolta a készüléket, mert azt hitte, meghalt az Imikéje” - kuncogott nagyokat az egyébként rendkívül sérülékeny, több komoly műtéten is átesett volt játékos. Nála szinte napirenden voltak kisebb-nagyobb izom- és ínhúzódások. Kétszer műtötték a térdét, a sebész szikéje szabta át Achilles-inát. KITÁRULKOZIK A NEHÉZFIÚ Az egykor bizony nehezen kezel­hető, sértődékeny, lobbanékony futballista pályafutása ideje alatt sok borsot tört az edzők, vezetők, játékostársak orra alá. Inaskorá- ban, például azért duzzogott, mert nem engedték dohányozni. Az egyik alkalommal megállt a csapa­tot szállító autóbusz Angyalék por­tája előtt, s a vezetők azt tudakol­ták, hol kóborol az Imi gyerek. Épp most volt itt mellettem, hangzott édesapám válasza, aki azonban se­hol sem talált meg a portánkon. Én ugyanis már javában a te­metőben lapultam, kivártam, míg elindul az autóbusz. Edzeni sem nagyon szerettem. A csapatba ke­rülésért vívott harcok idegileg bi­zony nagyon megviseltek. Nekem olykor akár egy osztállyal jobban kellett futballoznom, mint mond­juk a szlovák nemzetiségű vetély- társamnak. Tehetségemet persze senki sem kérdőjelezte meg. Dušan Galis, aki az én időmben a VSS-nél jobbára csak cserepados volt, egy ízben azt mondta, hogy Angyal Imi tehetségével már a bra­zil válogatott tagja lenne - vallott színt Angyal Imre. Négy és fél év után Kassáról Tren- csénbe szerződött, majd Komárom következett a sorban. A keleti és trencséni kitérő után ugyanis vég­leg a vizek városában telepedett le a család. Játszott még Komárom­ban, Ógyallán, Gútán és Búcson is. Negyvenévesen akasztotta szögre a csukát. Komáromban ugyan megpróbálkozott az edzőséggel is, ám az ottani viszonyok, intrikák, a nemtörődömség kedvét szegték. Ma a családi edzéseken adja át ta­pasztalatait a rendkívül tehetséges hétéves kisunokájának, Alankó- nak, aki majd egykor nagypapája nyomdokaiba léphet. A Komáromban élő, a családi vál­lalkozásnál karbantartóként, bevá­sárlóként dolgozó egykori futball- kiválóságot felvillanyozzák a leg­utóbbi dióspatonyi, vagy a néhány esztendővel korábbi ógyallai sport­szervezeti évfordulók kapcsán át­élt sikerélmények. „Ilyenkor az motoszkál a fejemben, hogy talán nem éltem én ezen a földön hiába. Szerettek, még ma is tisztelnek az emberek. Ez a felismerés minden­nél többet jelent” - sommázta az élet értelmét riportalanyunk, aki­nek élettörténete, pályafutása akár egy hosszabb lélegzetű publikáció témájául is szolgálhatna. A végzetes erejű hajrájáiról ismert ír Kieren Francis Fallon lesz a 11. Szlovák Galoppderbi sztárzsokéja Ezerhatszáz elsőségnél tart a botrányhős Csúcsformában érkezik Pozsonyba (Internet-felvétel) ÚJSZÓ-PORTRÉ Minden kétséget kizáróan az ír Kie­ren Francis Fallon lesz a vasárnapi, 11. Szlovák Galoppderbi sztárzsoké­ja. A harmincnyolc éves tapasztalt versenyző nem mindennapi ered­ménylistával büszkélkedhet. Furcsa módon pályafutásában a nagy áttö­rést a harminckettedik születésnap­ja utáni időszak hozta. Addig csak másodrangú zsokénak tartották, de a 1997-től kezdve sikert sikerre hal­moz. Ötször zárt bajnokként Angliá­ban, a világ egyik legerősebb baj­nokságában, de emellett megkapta a Lester Award Díjat is, ami a ló­sportban a filmes Oscar megfelelője, és az év legjobb zsokéját illeti. Emel­lett több világhírű versenyt is sike­rült megnyernie. Kétszer diadalmas­kodott a híres Epsoni Derbin, és ed­digi pályafutása során 1600 elsősé­get írhattak a neve mellé. Győzelmei mellett stílusáról is hí­res. Ritkaság, hogy valaki ennyi iz­galmat tudjon vinni a versenyekbe. Taktikája, hogy a lehető legeslegu­tolsó pillanatig kivár, és csak cél­egyenesben kezd hajrába, ami leg­többször győzelmet eredményez. Sok versenyt nyert már meg úgy, hogy három-négyszáz méterrel a cél előtt még csak a közép­mezőnyben tanyázott, majd hirte­len nekilendülve több métert vert ellenfeleire. Falion, amellett, hogy kiváló zso­ké, botrányaival a média ér­deklődését is felkeltette. Gyakran néz a pohár fenekére, nőügyei már több több bulvárlapot megtöltöt­tek. Egy alkoholelvonó kúra után idén újra csúcsformában verse­nyez. Valószínű Pozsonyban, az óligeti pályán sorra kerülő galopp­derbin (Zarellando hátán) sem akad vetélytársa. (sd) Szikora elvállalta. ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Dunaszerdahely. Az elmúlt na­pokban még csupán a lelátóról szemlélte a DAC edzőmérkőzéseit Szikora György, szerdán délelőtt már a zöld gyepen vezetett edzést a sárga-kékek új szakvezetője. - Kö­zös megegyezéssel - egyelőre -de­cember 31-ig írtuk alá a szerződést régi-új vezetőedzőnkkel, akinek a munkáját ideiglenesen Rostislav Prokop segíti. O sajnos nem rendel­kezik a futballszövetség által köte­lezően előírt első osztályú képesí­téssel, ezért most azon dolgozunk, hogy szövetség által megjelölt végső határidőig, július 24-ig meg­találjuk Szikora megfelelő se­gítőtársát - nyilatkozta lapunknak tegnap délután Csóka Zoltán klub­menedzser, akinek ezekben a na­pokban temérdek dolga akad. - Santa Imre klubelnököt hétfőn gyorsmentő szállította a dunaszer- dahelyi kórházba, ahol a szükséges kivizsgálásokat követően az ideggyógyászaton kezelik. Állandó kapcsolatot tartunk vele, min­denről tájékoztatjuk őt - tudtuk meg a „nagyfőnök” hiányzásának okát a mindenesként közreműködő tisztségviselőtől. Közben az is kide­rült, hogy a csapattal jelenleg négy új erősítésként kiszemelt szerze­mény - Gábriš (Senec), Kurinčák (Púchov), Drobný és Sčasný (mind­kettő Petržalka) - gyakorol. Poszt­jukat tekintve az első három neve­zett középpályás, az utóbbi pedig védő. Értesüléseink szerint a ke­retszűkítések után még az Inter és a Trnava csapatából is érkeznek fut­ballisták Dunaszerdahelyre. (ái) Holnapig százezer koronát kell szerezniük a szencieknek Végül visszalépnek? ÚJ SZÓ ÉRTESÜLÉS Szene. Nem fogadta el a komoly anyagi gondokkal küszködő szenei II. ligás csapat játékoskeretét a Szlovák Labdarúgó Szövetség. Ugyanis a KOBA vezetői csak az 50 ezer koronás rajtpénzt tudták befi­zetni, viszont a játékvezetők díj­azására a 100 ezer koronát már nem tudták időre előteremteni. Ugyanis az új bajnokságban már nem a hazai egyesületek, hanem a szövetség fizeti ki bíróknak az egyes mérkőzésekért járó juttatást, amit a klubok előre befizetnek. „Sajnos, nagyon rossz a helyzet. Legkésőbb péntek délig rendez­nünk kellene a számlát. De el sem nem tudom képzelni, hogy miből. Az önkormányzatot egyáltalán nem érdekli, hogy esetleg megszűnik a jóval szebb napokat látott klub. Volfot a Slovan akarja leigazolna, ám hiába reményked­tünk, a pozsonyiak sem tudnak fi­zetni. Ha csak valami csoda nem történik, könnyen elképzelhető, hogy el sem indulunk a bajnokság­ban” - mondta lehangoltan la­punknak Stanislav Koch, a szend­ék menedzsere, (sz. z.) Súlyos vereség Kazincbarcikán, de két Eb-szintteljesítés Kifelé a hullámvölgyből ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Kazincbarcika/Nagymegyer. Is­mét részt vett Szlovákia ifjúsági súlyemelő-válogatottja (felső kor­határ 17 év) a kazincbarcikai Opel Kupán, s ennek keretében meg­mérkőzött a vendéglátó magyar együttessel. Az eredmény súlyos, 2027:1570 pontos vereség. Öt fiú és három lány teljesítménye volt a mérvadó, a vendégcsapatból a fi­úknál a nagymegyeri Balázs Péter 212,5 (97,5 + 115) kg, a lányoknál a kassai Katarína Tóthová (65 (30+35) kg eredménye a legjobb. „Eb-főpróba volt fiataljaink számá­ra a kazincbarcikai találkozó. Tud­ni kell, hogy a házigazda magyarok ebben a korosztályban Európa öt legjobb ország között találhatók, s válogatottjuk egész évben együtt készül. Nálunk viszont nincsenek ilyen jó feltételek, csapatunk egy­szer sem volt edzőtáborban. Ennyi a különbség köztünk” - magyaráz­za a vereség okait Buzgó Lajos, a korosztályos szlovák válogatott edzője. Mégis elégedetten tért ha­za a magyar városból, mert ketten is megbirkóztak az Eb-kiküldetési szinttel. „Az év elején nem úgy né­zett ki, hogy lesz indulónk az au­gusztusi, dortmundi kontinensvi­adalon (19-24.). Hatalmas plusz számunkra, hogy a kassai Tibor Moro (az 50 kilóban 155 kg-val) és tanítványom, Balázs Péter (a 69 kilóban 212,5-val) révén - egy év kihagyás után - ismét ott lehetünk az Eb-n. Úgy néz ki, fiataljaink el­indultak kifelé a tavalyi hullám­völgyből” - nyugtázta a csallóközi szakember, (jmk) SÉ;- * 4» . * Km. jS>; f, ■ , t ‘ £k t ffTv- ’!.f%V A prológot és tíz szakaszt követően első pihenőnapjához érkezett tegnap a Tour de France, a világ leghíresebb kerékpáros versenye. A centenáriumi viadal mezőnye Marseille-ből átköltözött az öböl nyugati részén fekvő Narbonne városába. (Reuters-felvétel)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents