Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)

2003-07-15 / 161. szám, kedd

Kultúra oktatás ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 15. MOZI POZSONY HVIEZDA: A fülke (amerikai) 16, 18, 20.30 TATRA: Taxi 3 (francia) 18.30, 20.30 PÓLUS - STER CENTURY: Taxi 3 (francia) 15.20, 17.10,19,20.50,22.40 Hulk (amerikai) 14.45,17.30,20.15 Ki nevel a végén? (amerikai) 14.05, 16.10, 18.15, 20.25, 22.35 Riders (ameri­kai) 1720, 19.20, 23.05 A fülke (amerikai) 15, 16.45, 18.30, 20.20 Azonosság (amerikai) 18.15, 22.30 Halálosabb iramban (amerikai) 15.30, 17.40, 19.50, 22 Mátrix - Újratöltve (amerikai) 14.20, 19.30, 22.20 Álmomban már láttalak (amerikai) 17.15 KASSA TATRA: Frida (amerikai-kanadai) 18, 20.30 CAPITOL: Taxi 3 (fran­cia) 18.30, 20.30 ÚSMEV: Hulk (amerikai) 18, 20.30 * DÉL-SZLOVÁKIA PAT - KERTMOZI: Mátrix - Újratöltve (amerikai) 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Johnny English (angol) 21.30 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: A mag (amerikai) 19 KOVÁK: Baromi jó (cseh) 19.30 AMFITEÁT­RUM: A mag (amerikai) 21.30 VÁGSELLYE - VMK: 8 mérföld (ame­rikai) 21.30 PÁRKÁNY- DANUBIUS: Kémkölykök 2. Az elveszett ál­mok szigete (amerikai) 18 Álmomban már láttalak (amerikai) 20 IPOLYSÁG - IPOLY: Álmomban már láttalak (amerikai) 19 GYŐR PLAZA: Álomcsapda (amerikai-kanadai) 15, 17.45, 20.30 Ballistic: Robbanásig feltöltve (amerikai-német) 16,18 Charlie angyalai: Tel­jes gázzal (amerikai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Frida (norvég) 15.30 Halálosabb iramban (amerikai) 13.15,15.30,17.45, 20 Hulk (ameri­kai) 15, 17.30, 20 Johnny English (angol) 14, 16 Ki nevel a végén? (amerikai) 18, 20.15 Londoni csapás (amerikai) 13.30, 20 Malacka, a hős (amerikai) 14.15, 16 Veszett vad (amerikai) 18, 20 X-Men 2 (amerikai) 13,15.30 Nyugodt körülmények, kiváló zenekarok Jó volt az idei Klikk STRIEŽENEC DÁVID Semmit sem változott az a csodás hangulat, mely a Klikk fesztiválokat a kezdetek óta jellemzi. Az idén is több ezren látogattak ki az „érsekúj­vári Szigetre”, és végig nyugodt, kel­lemes körülmények között élvezhet­ték a háromnapos együttlétet. S bár az első nap még csak amolyan be- melegítőnek számított, a Chiki Liki Tu-a és a Rómeó Vérzik gondosko­dott róla, hogy a rajongók jól szóra­kozzanak. Pénteken már minden a régi fesztiválokat idézte azok összes elemével: alkoholmámorban úszó rockerek, füves cigitől illatozó rasz- tás figurák, üres papírpoharakat szedegető csövesek. Épp ezek a sö­röspoharak jelentették sokak szá­mára a fesztivál legpozitívabb meg­lepetését, hisz az utolsó nap öt üres pohárért söijegyet osztogattak a szervezők. Sajnos, csütörtök dél­előttre a rendezők semmiféle prog­rammal nem készültek, ami kár, mert az unatkozó emberek biztos nézősereget jelenthettek volna bár­milyen performance-hoz vagy ama­tőr színház előadásához. Erről évről évre valahogy mindig elfeledkez­nek. Délután ismét a zenéé volt a fő­szerep, ebéd után már a főszínpad is üzemelt, rajta olyan előadókkal, mint az ötéves David Hodek, aki sa­ját zenekarával ejtette ámulatba a közönséget. Fiatal kora ellenére óri­ási elánnal püfölte a bőröket, s tette ezt mosolyogva, élvezve a muzsikát. S hogy a csoda teljes legyen, egy Santana-szerzemény erejéig, csatla­kozott hozzá vele egykorú barátja is, ő basszusgitáron bűvölte el a tátott szájjal figyelő jó népet. Szerencsére a szervezők elálltak at­tól az ötletüktől, mely szerint egy­szerre csak egy színpadon szólt vol­na a zene, így a Deja vu klub is teljes értékű műsorral mutatkozott be Új­várban. Nem kis siker, hogy a dzsessz is teret hódított magának a fiatalok körében, akik végigtáncol­ták az egész koncertet. A nagyszín­padon Jana Kirschner fellépése után a csehországi Šum svištu adott parádés show-elemekkel tarkított bemutatót a zene és a szórakoztatás művészetéből. És mivel az éjjel mű­ködő diszkósátor is halkabban üze­melt, mint első nap, a fesztivál kö­zönsége erőt gyűjthetett a harma­dik, legnagyobb neveket felsorakoz­tató nap előtt. A szombat rövid esővel indult, ami jótékonyan hatott a kisszínpad előt­ti porfelhőre. A kora délután fellépő amatőr zenekarok után a reggae ze­ne vette át a szót. A magyarországi Ladánybene 27 után a hazai Pole­mic hozta tűzbe a rajongókat, felké­szítve őket a jamaicai sztár, Mikey Dred fogadására. A reggae király ki­lenctagú zenekarával tisztelte meg a Klikk közönségét. A koncert az el­ső pillanattól kezdve láthatóan mindkét fél számára jó hangulatban zajlott. Mikey, aki igazi mestere a közönséggel való bánásmódnak, végig kezében tartotta a show-t, irá­nyítva annak minden pillanatát. A koncert után kevesen gondolták volna, hogy az izlandi Mezzoforte, aki eddig a nagy ismeretlent jelen­tette a fesztiválozók számára, képes ezt a már fokozhatatlannak tűnő hangulatot még magasabb fordulat­számra emelni. Pedig ez történt. Az izlandiak a színpadra lépésüktől kezdve megfogták az embereket, a hangulat pedig egyre csak fokozó­dott, és mire elértek legnagyobb slá­gerük, a Garden Party melódiáihoz a szépszámú tömeg már a tenyerük­ből evett. Zenéjük, mely a dzsessz és a funky elemeit ötvözi, végleg az új­váriak szívébe költözött. Mindent összevetve jó volt az idei Közel Klikkfest. A legtöbb látogató elégedetten térhetett haza, azzal a tudattal, hogy még mindig érdemes évente pár napot a Klikknek szentel­ni. Jövőre ugyanitt. Mikey Dred, a jamaicai reggae király mestere a közönséggel való bánásmód­nak (TASR-felvétel) Azok egyike ő, akik olyan érzést keltenek bennünk, hogy jó találkozni velük Mayer Judit 80. születésnapjára Az évek múlnak, de vajon mennyivel tartalmasabb ál­taluk az életünk? Mennyivel elviselhetőbb a gond és tisz­tább az öröm? Az ember fia­talon fel sem tesz ilyen kér­déseket, bár még nem sejti, hogy megválaszolhatatla- nok, nem érdeklik! DUBA GYULA Amikor azonban, évei múlásával tűnődni kezd a világ dolgai és ön­maga esélyei felett, mennyi ha­szontalan gondolatot kínáló lehetőség!, rádöbben, hogy az em­berekkel való találkozásai, érintke­zésük és együttlétük jelentették a legszebb értékeket. Áz emberek­hez való viszonyunk, kötődésünk, ahogy hatottak ránk, általuk nyert tapasztalataink és érzéseink tesz­nek gazdagabbakká bennünket. Mayer Judit jubileuma okán kell mindezeket elmondanom. Éppen azok egyike, akik olyan érzést kel­tenek bennünk, hogy jó találkozni velük. Jó együtt dolgozni, ügyeket megbeszélni, tanácsot kérni, közös érdeket képviselni. Okait bizonyá­ra emberi tulajdonságaiban keres­hetjük. Fő vonásáról, kulturális­szellemi arcéléről szólnék bőveb­ben. Amelyet egészében jellemző­jének és mélyebb értelemben fon­tosnak tartok. Úgy érzem, olyan emberi minőséget testesít meg, amely számukra példaértékű. Édesapja, Mayer Imre nyelvész-ta­nár Kolozsvárott született, érettsé­gizett és nyert tanári képesítést, az első világháború idején Pozsonyba került, itt élt és kisebb megszakí­tással tanított haláláig. Judit bele­született a pozsonyi polgár helyze­tébe, a „pressburger-létbe”! Ame­lyet szeretnénk napjainkban leg­alábbis felidézni. Olyan létszemlé­letet tanult, amelyet számosán a magunkénak vallunk és melyet magam sajátosan értékes magyar tapasztalatnak vélek. Ez a szemlé­let történelmi érzékenységű és fo­gékony az emberi gondok iránt. S mintha eleve morális indítékú len­ne, lévén önszemlélet is, jólelkű- ségre és megértésre tanít, toleran­ciára nevel. De int a tudás súlyára is, a minőség és érték becsületét hangsúlyozza, mert sem a köny- nyedség fényűzését, sem a felüle­tesség könnyítéseit nem engedheti meg. A kisebbségi ember arra ítél­tetett, hogy a természetesnél szű- kebb körülmények között éljen tel­jes életet! Ezek persze némi emel­kedettségtől sem mentes, elméleti megfontolások (is) lehetnének, ám Mayer Judittal találkozva érezzük, hogy megtelnek élő tartalommal, értelmet nyernek. S arra is rádöb­benünk, hogy nincs is mindebben emelkedettség, csupán emberi ko­molyság! A magatartással alátá­masztott szavak és jelenlét hiteles­sége! Olyan szellemiség kisugárzá­sa, amelyet felelősség és megfon­toltság éltet. Az egykori Madách Kiadóban sok évig együtt dolgoztunk. Nála érez­tem leginkább, hogy az alaposság ad hitelességet és belső biztonságot az embernek. Bizonyára mások is megérezték! Mayer Judit mellett szerkesztő- és fordító-nemzedékek nevelkedtek. Emlékszünk még, hogy könyvkiadásunk és szerkesz­tői munkánk milyen esetlegesen és botladozva indult. A műkedvelői szintű vállalkozásnak a hozzá ha­sonló egyéniségek alkothatták a ge­rincét. (Szerencsére többen is vol­tak: Walla Frigyes, Tóth Tibor, Hu- bik István és mások.) Megalapo­zottságuk és komolyságuk jelentő­sen hozzájárult, hogy szellemi éle­tünk és írásbeliségünk értéktudata és felelősségérzete kialakuljon. Jel­szavak görögtüzében az igazságér­zetet, silány minőségek korában az egészséges kiválasztódást segítet­ték. De mindenekelőtt a nyelv - az anyanyelv - megbecsülését és tisz­teletét. Amely a nemzeti öntudat­nak is alapfeltétele. Mindezek hát­terében megalapozott, századolt mélyére visszanyúló történelemtu­dat állt, klasszikus műveltségesz­mény! Ma ez talán bonyolultnak tűnhet fel, akkori megnyilvánulása­iban és utóhatásában annál termé­szetesebb. Mayer Judit nyelvvédő írásait olvasva megérezzük, hogy az anyanyelvhez való hűséget olyan tulajdonságok éltetik, mint a nemzeti kultúrához való kötődés, az értelmiségi öntudat kifejeződése és a vállalt kisebbségi létszemlélet. Aforisztikusan, ám komolyan gon­dolva mondhatnánk: Pozsonyban magyarnak lenni nem csak léthely­zet, hanem felelősség is! Mivel szemben? Leginkább önmagunk­kal! Gyakran úgy tűnik fel, hogy a közép-európai értelmiség számára már-már sorsszerű a felelősségér­zet! Mintha a könnyedébb élet nem itt lenne, mintha a gondtalanabb lét máshol folyna! Nem lehet véletlen, hogy Mayer Judit a cseh humanista író, Karel Čapek legjobb hazai fordítója. Aki a műfordításba belekóstolt, jól tud­ja, hogy hitelesen végezve nem csupán nyelvkészséget, hanem nagyfokú érzelmi és morális azo­nosulást is követel. Valamiféle ro- konlelkűséget! Innen alkotó jelle­ge. A népek történelmi tapasztala­tainak és életfelfogásának lecsapó­dása, hagyományaik párája sűrű felhőzetként borítja földrészünk egét, s a jelenség az arra hivatottak között, az európai humánum szel­lemében mintha valamiféle rokon- érzelműséget teremtene. A jó for­dítónak éreznie kell a szerző lelki rezdüléseit. Fordításait olvasva úgy véljük, Judit érzi és érti Ča- peket! Ahogy a középkori Come- niust is érti, meg E. B. Lukáčot, Ivan Olbrachtot és Juraj Špitzert. A nyelv révén utat talál az emberhez. Megérezzük nála, hogy a közép­európai népek történelmében és létszemléletében, gyakori drámai ellentéteik dacára is, van valamifé­le közös emberi minőség, sorstu­dat és kulturális fogékonyság, létfi­lozófiai érzék, amely lélekben gyakran közelíti őket. Aki hallotta Mayer Juditot Pozsony történelméről beszélni, a város múltját és korszakait ismertetni, igazat ad abban, hogy a történe­lem nem elmúlt dolgok és túlhala­dott események lánca. Hanem olyan valóságkép, melynek gazdag és sokrétű utóélete van, amely jel­lemformáló és lélekgazdagító erő lehet. Az öreg házak, vén kövek és pusztuló romok, az egykori polgá­rok emléktárgyai által érzések, eszmék és gondolatok üzennek, re­ményeket és vágyakat tapintha­tunk ki bennünk. Mayer Judit tör­ténelmi érzékenységében valami­féle reneszánsz vonást érzünk meg, nem véletlenül fordult a ké­sői középkor a klasszikus görög és római hagyományok felé, alkotó Olyan létszemléletet tanult, amelyet számosán a magunkénak vallunk. fogékonyságot múltunk iránt, amely jó érzéssel tölt el: történel­münk olyan bástya, amelyre öntu­datunk zászlaját bízvást kitűzhet­jük. Mily sokrétű s mennyi vonás jellemzi, amikor azt mondjuk: jó találkozni Judittal! A Pozsonyi Ka­szinóban, a Szlovák-Magyar Bará­ti Társaságban, ahol vezető tiszt­ségviselő, a Magyar Kulturális In­tézetben... írói tanácskozáson, ki­állításon és emléknapok műsorain vagy akár az utcán járva-kelve. Lám, újabb erénye, számos helyen van jelen! Teszi a dolgát, töretle­nül. Isten éltessen, Judit! A szakmai kiteljesedés jegyében találkoznak immár tizenkét éve nyaranta a pedagógusok Hiánypótló dunaszerdahelyi találkozó RÁCZ VINCE Mintegy 200-250 tanító, tanár és nevelőpedagógus vett részt a múlt héten a Szlovákiai Magyar Pedagó­gusok Szövetsége szervezésében Dunaszerdahelyen megtartott, sor­rendben immár 12. nyári egyete­men. Az ötnapos szakmai találko­zónak a Szabó Gyula Utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola és a szom­szédságában lévő, ugyancsak ma­gyar tannyelvű szakmunkásképző adott otthont. A nyári egyetem július hatodikán, vasárnap este Bagdy Emőkének, a budapesti Károli Gáspár Reformá­tus Egyetem tanszékvezető taná­rának Változások, értékek, hit és jövő című lendületes előadásával kezdődött. A hét folyamán számos szakcsoport tevékenységébe kap­csolódhattak be az érdeklődő pe­dagógusok és intézményvezetők. Az egyenként 25 órás módszerta­ni foglalkozások többsége gyakor­latias, munkáltató jellegű, tré­ningszerű képzést nyújtott a részt­vevőknek. A legnépszerűbb, a leg­több érdeklődőt vonzó szakcso­portnak a korábbi évekhez hason­lóan idén is az óvodapedagógiá­val foglalkozó szakmai továbbkép­zés bizonyult. Nem véletlen az óri­ási érdeklődés, hiszen a nyári egyetemen résztvevők táborában az óvópedagógusok képviseltették magukat a legnagyobb arányban. Ugyancsak nagy számú érdeklő­dőt vonzott a számítógép-felhasz­nálói tanfolyam is. A kooperatív tanulási technikák alkalmazását bemutató tréning elsősorban arról győzte meg a tanítókat, hogy a ta­nulási folyamat sikere érdekében a pedagógusnak nem a tudás kizá­Az óvópedagógusok képviseltették magukat a legnagyobb arányban. rólagos birtokosaként kell fellép­nie a tanítási órákon, hanem első­sorban a diákot segítő személy­ként, akinek az elsődleges felada­ta, hogy hozzásegítse a tanulót a tudás megszerzéséhez. A népha- - gyományokkal és kézművességgel foglalkozó szakcsoport résztvevői ellátogattak a Dunaszerdahelyhez közeli Diósförgepatonyba, ahol az idősebb generáció képviselőivel elbeszélgetve feltérképezhették a falu lakói által ápolt néphagyomá­nyokat, megismerkedhettek a kü­lönféle népi játékokkal és hang­szerekkel. Az alap- és középisko­lák pedagógusai külön szakcso­portban foglalkoztak a magyar nyelv és irodalom tanításának időszerű kérdéseivel és módszere­ivel. Az intézmény- és a tantárgy- bizottság-vezetők, valamint az is­kolatanácstagok számára az isko­lavezetés tárgykörében tartottak foglalkozást a megbízott előadók. A tréning során a pedagógus mun­kájának értékelésével kapcsolatos problémákkal ismertették meg az érdeklődőket. A pedagógusok a tanulók teljesítménye mérésének és értékelésének összefüggés- rendszerébe is betekinthettek. Nagy sikere volt a számítástechni­kai alapismeretekkel rendelkező tanárok számára meghirdetett tanfolyamnak is, melynek során a multimédiás eszközök és az elekt­ronikus tananyag oktatásban tör­ténő felhasználhatóságával ismer­tették meg az érdeklődőket a LAPODA szerkesztőprogram se­gítségével. Ádám Zita, a pedagó­gusszövetség alelnöke szerint a nyári egyetemek rendezvénysoro­zatának elsődleges célja, hogy a tréningszerű tanfolyamok segítsé­gével lehetőséget biztosítson a pe­dagógusok számára a szakmai to­vábbképzésre. Esténként és délutánonként szá­mos kiegészítő program várta a nyári egyetem résztvevőit, ahol al­kalmuk nyílt az oldottabb hangu­latú eszmecserére és baráti beszél­getésekre is. Egyebek mellett is­merkedési est, hajókázás a bősi Duna-szakaszon, gulyásfőzés és nótaest, valamint két előadás, Horňák Ottilia grafológiáról és Kulcsár Mária pályázati módsze­rekről szóló előadása szerepelt a szabadidős programok sorában. A szervezők a művészet iránt érdek­lődő pedagógusokra is gondoltak, a találkozó egész i'deje alatt látha­tó volt Kovács Zsuzsa, Horváth Ró­bert és Bencsics Ákos kiállítása. Az egyhetes rendezvény szervezőinek és a szervezésben közreműködő, a házigazda szerepét ellátó iskolák igazgatói, Csölle Teréz és Homoly Éva segítségének köszönhetően valóban maradandó élményekkel tarsolyukban térhettek haza a 12. nyári egyetem résztvevői. A nyelv révén utat talál az emberhez (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents