Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)

2003-07-14 / 160. szám, hétfő

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 14. Pátria-koncert a Löffler Múzeumban Kassa. A Pátria régi zenei együttes holnap este rendhagyó helyszí­nen, a Löffler Múzeum udvarán lép fel reneszánsz művekkel és a kor táncaival. Az est vendége Écsi Judit énekes, a koncert címe pedig Filli dolce pastorella, azaz Én édes pásztorlányom. Az együttes mű­során főleg Enrico Radesca di Foggia, Tylman Susato, valamint John Downland szerzeményei szerepelnek, ám régi kódexekben, énekes­könyvekben is szívesen kutatnak. Kováts Marcell zenekarvezető mel­lett jelenleg fiatal kassai tehetségek alkotják az együttest, (jukj MOZI POZSONY HVIEZDA: A fülke (amerikai) 16, 18, 20.30 HVIEZDA - KERTMO­ZI: Anyádat is (mexikói) 21.15 MLADOSŤ: Frida (amerikai-kana­dai) 15.15,17.30,20 TATRA: Taxi 3 (francia) 18.30,20.30 AU PARK - PALACE: Ki nevel a végén? (amerikai) 15.45,18, 20.15,22.25 Ha­lálosabb iramban (amerikai) 15.40, 17.50, 20, 22.10 Hulk (ameri­kai) 16.10,19, 21.50 Jégkorszak (amerikai) 15.30,17.20 Álmomban már láttalak (amerikai) 19.10 Taxi 3 (francia) 14.45, 16.45, 18.45, 20.45, 22.45 Lilo és Stitch - A csillagkutya (amerikai) 14.30, 16.25 Azonosság (amerikai) 18.20, 20.20, 22.20 Szakítópróba (amerikai) 15.05,17.10 Álomcsapda (amerikai) 19.15,21.50 A fülke (amerikai) 14.15, 16.20, 18.25, 20.30, 22.35 Hangyák a gatyában 2. (német) 15.20, 17.20, 19.20, 21.20 Londoni csapás (amerikai) 14.25, 18.35 Riders (amerikai) 16.40, 21.15 Mátrix - Újratöltve (amerikai) 15.10, 18, 20.50 Frida (amerikai-kanadai) 14.30,17,18.30,19.30, 22 A kí­sérlet (német) 21.30 KASSA TATRA: Frida (amerikai-kanadai) 18, 20.30 CAPITOL: Taxi 3 (fran­cia) 18.30, 20.30 ÚSMEV: Hulk (amerikai) 18, 20.30 IMPULZ: Egy csók és más minden (amerikai) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA PAT - KERTMOZI: Két hét múlva örökké (amerikai) 21.30 ÉRSEK­ÚJVÁR - MIER: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt (ameri­kai) 19 KOVÁK: A mag (amerikai) 19.30 AMFITEÁTRUM: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt (amerikai) 21.30 GYŐR PLAZA: Álomcsapda (amerikai-kanadai) 15, 17.45, 20.30 Ballistic: Robbanásig feltöltve (amerikai-német) 16,18 Charlie angyalai: Tel­jes gázzal (amerikai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Frida (norvég) 15.30 Halálosabb iramban (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Hogyan ve­szítsünk el egy pasit 10 nap alatt (amerikai) 17.45, 20 Hulk (ameri­kai) 15, 17.30, 20 Johnny English (angol) 14, 16 Ki nevel a végén? (amerikai) 18, 20.15 Londoni csapás (amerikai) 13.30, 20 Malacka, a hős (amerikai) 14.15, 16 Mátrix - Újratöltve (amerikai) 15, 17.30, 20 Tulipános Fanfan (francia) 13.15, 17.45, 20 Veszett vad (ameri­kai) 18, 20 X-Men 2 (amerikai) 13,15.30 FELHÍVÁS 12. Nemzetközi nyelvi és sport­tábor „Sólyomszárnyon” A „Segítsd a gyermeket” Alapít­vány és a Hangfogó Kulturális Egyesület ebben az évben tizenket­tedik alkalommal várja nyári tábo­raiba a magyarországi és a határon túli magyar származású gyereke­ket és fiatalokat. 1992 óta évente csaknem 500 ma­gyar származású fiatal tölti el tábo­rainkban hasznosan és kellemesen a nyári szünidő egy részét, a Kár­pát-medencéből, Nyugat-Európá- ból és a tengeren túlról. Ebben az évben Debrecenben ren­dezzük meg táborainkat, az ország talán legjobban felszerelt ifjúsági táborában, mely a város zöldöveze­tében, a messze földön ismert Nagy­erdőben található. A tábor kultu­ráltsága, az európai hírű Nagyerdei Strand, a lovas pálya és a város nyá­ri rendezvényei remek feltételt biz­tosítanak egy kellemes és tartalmas nyaraláshoz. A tábor tematikája: 1. Nyelvoktatás: angol vagy német- magyar történelem, irodalom; 2. Sportfoglalkozások: lovaglás, íjászat, tenisz, kosárlabda és úszás, kezdőknek és haladóknak - több sportág is választható! 3. Kulturális és szabadidős prog­ramok: aerobic, táncház, diszkó, nyári színház, kirándulás, sport- versenyek, városnézés, stb. Szállás: kőházban, 4 ágyas szobák­ban. Ellátás: napi háromszori étke­zés. A turnus időpontja: július 30.-augusztus 8. Utazás: külön busszal Sátoraljaújhelyről, illetve Komárom és Esztergomból. Jelentkezés, részletes információ: Kelet-Szlovákia: Csótó Rita, 077 01 Kráľovský Chlmec, Kostolný rad 9 Telefon: 056/63-22796, 0908/ 258459, 0907/607213 Nyugat-Szlovákia: Dedičstvo-TURUL-Hagyaték, Salma Márta, 945 01 Komárno, Nová Osada 8 Telefon: 0903/277029, e-mail: anda3@freemail.hu Az izlandi Mezzoforte zenekar, az érsekújvári Közel Klikkfest sztárvendé­ge szombat este kellemes perceket szerzett a közönségnek (TASR-felvétel) Ferzan Özpetek tripla győzelmével véget ért az idei Karlovy Vary-i fesztivál. Díjat nyert a magyar versenyfilm is Életerő a kelet-európai filmnek Ferzan Özpetek a legjobb rendezés díját és a fesztivál nagydíját vehette át (ČTK-felvétel) Meglepetésekkel minden fesz­tivál szolgál. Kellemessel is, kellemetlennel is. Nagy csaló­dás ugyanúgy érheti a nézőt, mint váratlan öröm. Karlovy Vary idei kínálatában Lars von Trier „új filmnyelvet” te­remtő opusa, a Dogville győ­zött az unalom mezőnyében, legfrissebb alkotásával, a Par­ti őrséggel viszont Kim Ki- duk, a koreai film fenegyere­ke szerzett magának újabb hí­veket. SZABÓ G. LÁSZLÓ Lars von Trier, az európai és az ame­rikai filmszínészek új istene, aki Hullámtörés című filmjével 1996- ban Dániából hódította meg a vilá­got (ő rendezte az Európát és a Tán­cos a sötétbent is), háromórás mun­kájával, amely egy képzeletbeli amerikai hegyi faluban, Dogville- ben játszódik a harmincas évek gaz­dasági válsága idején, sokak szerint hatalmas lépést tett előre, mások szerint viszont ugyanakkorát hátra. A Dogville ugyanis sokkal nagyobb szellemi rokonságot mutat a stili­zált, brechti színjátszással, mint magával a filmmel. Trier ugyanis arról mondott le, amitől mozi a mo­zi. „Rátalált” egy útra, amelyen nem könnyű követni. Megszállott híve kell hogy legyen az, aki hozzá ha­sonlóan nem érzi fontosságát a va­lós tájnak, környezetnek, aki szá­mára egyáltalán nem zavaró, hogy mindaz, amiről a filmben szó esik, valójában meg nem jelenik - csu­pán jelzésekben. Egy hatalmas film­gyári stúdió padlóján fehér vona­lakkal jelöltek ki szobákat, házakat, utcákat, tereket, s ezek között köz­lekednek a színészek úgy, mintha reális helyszíneken játszanának. Tíz percig még érdekes is lehet a lát­vány, de fél óra után - még ha több szereplős is a történet - rettenete­sen unalmas. Akár ülve is megjele­níthetnék a sztorit, csak hát az is mi lenne? Film aligha. Legfeljebb film­szalagra vett „színházi olvasópró­ba”. Cannes-ban nem nyert a film. Sokan nem is értették a zsűri dönté­sét, miképpen hagyhatta figyelmen kívül Trier páratlan ödetét. Karlovy Vary zsűrije megúszta a színvallást. Itt ugyanis versenyen kívül vetítet­ték a filmet. Nyolcadik alkotásával vett részt az idei versenyben Kim Ki-duk, a 43 éves koreai rendező, aki minden munkájával az erőszak, az emberi megalázás ellen emel szót. Parti őr­ség című remekét saját forgató- könyve alapján készítette az Észak- és Dél-Koreát elválasztó határöve­zetben, ahol mindenre elszánt kato­nák élesre töltött fegyverrel várják képzeletbeli ellenségeiket. A helyi lakosok már szinte gúnyt űznek be­lőlük, egy fanatikus tizedes azon­ban annál inkább „teljesíteni” akar. Ha egy civil átbújik a szögesdrótok között, az felettesei szemében nem lehet más, csak kém, elfogásáért pe­dig több napos szabadság jár. így válik áldozattá egy huszonéves srác, aki barátnőjét követve átlépte a kijelölt határvonalat. Éjszakai sze­retkezésük közepette halálos soro­zatot kap az őrség fanatizált kato­nájától, aki később beleőrül tettébe. De ugyanez történik a lánnyal is, aki szétlőtt szerelmét ölelte magá­hoz. A szörnyűséges éjszaka után Ophéliaként bolyong a tengerpar­ton, ahol egy nap fél tucat katona megerőszakolja. Kim Ki-duk filmje lüktető, sodró erejű alkotás, gyö­nyörű operatőri munkával. Nyers, kegyetlen jeleneteivel úgy szól az erőszak ellen, ahogy csak a legjele­sebb rendezők tudnak szólni. Film­je, erős társadalomkritikája és a hadseregben zajló féktelen brutali­tás miatt, Koreában nem tartozik az év legnépszerűbb mozidarabjai kö­zé, külföldön azonban, akárcsak a rendező korábbi alkotásai, ez is ren­geteg új hívet szerez az általunk nem igazán ismert távol-keleti or­szág filmművészetének. És harmadikként még egy meglepe­tés: Andrej Mihalkov Koncsalovszkij nemcsak legfrissebb opusát, a Bo­londokházát hozta magával Karlovy Varyba, hanem új szerelmét, Julija Viszockaját, aki a film főszerepét alakítja. Julija Viszockaja nincs több harmincévesnél. Koncsalovszkij hat­vanhat. És (hatodszorra!) ismét apa lesz. Boldogságát nem is leplezi, állí­tása szerint lélekben legalább húsz évvel fiatalabb. Orosz-francia koprodukcióban for­gatott fümje, a Bolondokháza 1996- ban az orosz-csecsen háborús öve­zetben, fizikai és szellemi fogyaté­kosok körében játszódik. Előbb a csecsének, rögtön utánuk az orosz katonák foglalják el a házat, miköz­ben a lakók élik mindennapi életü­ket. Illetve csak élnék, mert a rob­bantások során velük is történik egy s más. Koncsalovszkijt azonban nem a páciensek sorsa érdekli, hanem maga a helyzet, anélkül, hogy állást foglalna. Nem tartja többre egyik tá­bort sem, mert úgy érzi: a háború­ban nem győztesek és vesztesek vannak, hanem halottak. A ház lakói közül Zsanna az, aki a legközelebb kerül a nézőköz. Eleinte ugyan meg­mosolyogtató, ahogy örökké Bryan Adamsről álmodozik (a neves pop­énekes fel is tűnik többször a vász­non), később azonban, amikor cse­csen „vőlegénye” magára hagyja, a néző álma folytatását kívánja Zsan- nának. Meglepetések a fesztivál záró estjén, a díjkiosztás során is voltak. Legelő­ször is az, hogy Ferzan Özpetek film­je, a Szemközti ablak három komoly elismerést nyert. A legjobb rende­zés, Giovanna Mezzogiorno révén a legjobb női alakítás díját és Kristály Glóbuszt, tehát a nagydíjat is ez a film vitte el. Igaz, a legjobb női ala­kítás díját csak megosztva kapta a fi­atal olasz színésznő (a francia Sylvie Testűd a Félelem és remegésben nyújtott játékáért nyert el ugyanezt az elismerést), de szakmai körökben sokan még így is megkérdőjelezték a zsűri döntésének helyességét. Bizo­nyára nem tűnne „túldíjazottnak” Özpetek egyébként nagyszerű film­je, ha a Dal egy elveszett fiúért című ír alkotásnak is jutott volna valami­lyen elismerés Karlovy Varyban. Er­ről a megrázó erejű filmről azonban valahogy megfeledkezett a nemzet­közi zsűri. Különdíjat és a filmklu­bok nemzetközi szövetségének elis­merését kapta az orosz Nagymama (Babuszja). A legjobb férfi alakítás díját a svéd versenyfilm, a Régi, új, kölcsönkért és kék egyik főszereplő­je, Björn Kellman vehette át. Külön- díjjal jutalmazta a zsűri Szilágyi An­dor első rendezését, A Rózsa énekeit is (hangsúlyozva Ragályi Elemér re­mek operatőri munkáját), a fran­cia-japán összefogásban készült Fé­lelem és remegés rendezője, Alain Comeau pedig a legjobb forgató- könyv díjának örülhetett. Nem ment haza üres kézzel a koreai Parti őrség és A haver című norvég film rendezője sem. Kim Ki-duk Karlovy Vary városának díját, Mor­ten Týídum pedig a közönség díját vehette át. Kim Ki-duknak azonban jutott egy rangosabb elismerés is, a nemzetközi filmkritikusok díja, amely egyértelműen azt jelzi, ez a különös tehetségű rendező már most beírta nevét az egyetemes film­művészet nagykönyvébe. Jirí Menzel és Stephen Frears után az amerikai Morgan Freeman - akit mi elsősorban A hetedik című film­ből, Brad Pitt partnereként isme­rünk - is életműdíjat kapott. Magát a fesztivált pedig a záróün­nepség utolsó perceiben Andrej Koncsalovszkij „díjazta”, mégpedig a következő szavakkal: „Köszönöm Karlovy Varynak, hogy fesztiváljával a kelet-európai filmet élteti”. Ennél nagyobb elismerést nem is kí­vánhatna a jövőre immár harminc­kilencedszer jelentkező rangos ren­dezvény. Szeptember végéig tekinthető meg a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeumban Az öntöttvas dicsérete című kiállítás Alulértékelt mestermunkák ALMÁSI SÁRA Nem mindennapi kiállítást láthat­nak az érdeklődők Pozsonyban: Az öntöttvas dicsérete címmel olyan tárgyak kollekciója kapott teret a Szlovák Nemzeti Múzeum Vajans- ký rakparti főépületében, amelye­ket igazából sem az iparművészet, sem a szobrászat története nem tárgyal művészi alkotásokként, szépségükkel, impozáns - hol ko­moly, hol játékos - méltóságukkal mégis rabul ejtik a szemlélődőt. A kiállítás a 19. század második fe­lében virágkorát élő vasöntészet emlékeit mutatja be. Az anyag törzsrészét különféle, művészi igénnyel megformázott, klasszici- záló, romantikus, barokkos vagy éppen szecessziós motívumokkal gazdagon díszített öntöttvas kály­hák alkotják. De láthatunk elegáns levélnehezékeket, cizellált tűzszer- számkészleteket, gyertyatartókat, lámpatartókat, házi feszületeket, fali tányérokat, emlékkupákat, konyhai eszközöket - a 19. századi polgári és kisnemesi otthonok jel­legzetes díszítő és használati tár­gyait. Szerényebb mértékben ugyan, de érinti a kiállítás az ön­töttvas másik jellegzetes felhaszná­lási területét, az építészeti öntvé­nyeket is: a 19. században kialaku­ló modern városképek, új épületek elengedheteüen tartozékaiból, a szintén példás formaérzékkel meg­alkotott lépcsőkorlátokból, konzo­lokból, oszlopokból is bemutat egy csokorra valót. Az öntöttvas dicsérete című kiállí­tást a budapesti Országos Műszaki Múzeum Öntödei Múzeuma állí­totta össze saját gyűjteményéből. Szlovákiában több városban is lát­ható volt már az anyag, mielőtt Po­zsonyba érkezett. Ámellett, hogy - mint azt a kiállítás kurátorai ki­emelték - a közép-kelet-európai műszaki múzeumok, így a szlovák és a magyar szakintézmények kö­zött is évek óta szoros az együtt­működés, nyilván más megfonto­lásból is érdekes lehet a gyűjte­mény szlovákiai bemutatása. A tár­gyak egy része a mai Szlovákia te­rületén található öntödékből (a hizsnyóvízi és a Kassa környéki gyárakból) származik, de akadnak a kollekcióban az erdélyi és a kár­pátaljai műhelyek formakincsét reprezentáló öntöttvas kályhák is. A kiállítás kurátorai elmondták, az öntöttvas tárgyak sokáig talán ép­pen az alapanyag olcsósága miatt nem tarthattak számot különösebb érdeklődésre, noha megalkotásuk nagyfokú mesterségbeli tudást igé­nyelt. A vasöntvényt ugyanis utólag nem lehet cizellálni, olyan hűen ad­ja vissza a szobrász vagy az ügyes kezű mintaásztalos által alkotott formát, ahogyan azt a mester meg­álmodta és elkészítette. Különösen a kályhák tűnnek a mai napig nívós alkotásoknak. Az öntöttvas kályhák a 18. század végen kezdték felválta­ni az addig használatos cserépkály­hákat. A csak fával fűthető, egysze­rűbb szerkezetek mellett megjelen­tek a szénnel táplált kályhák, s a rostélyos oszlopkályhákat főzőké­szülékkel, melegítőszinttel egészí­tették ki. A vasöntödék a füst útját meghosszabbító, úgynevezett etázskályhák, a huzatszabályozós, a belső terelőlemezekkel, illetve tűzálló béléssel ellátott futőalkal- masságok nagy választékát kínálták vevőiknek. A domborművek, a bor­dázatok növelték a hősugárzó felü­letet, és a mintakészítő mesterek­nek módot adtak arra is, hogy a kor ízlésvilágának megfelelő díszített kályhákat gyártsanak. A kissé elfe­ledett emlékanyag az elmúlt egy­két évtizedben elkezdte reneszán­szát élni, s nemcsak a közgyűjtemé­Képarchívum nyék, hanem a magángyűjtők köré­ben is egyre nagyobb érdeklődés­nek - és keresletnek - örvendhet. A kiállítás - Selmecbánya, Rozs­nyó, Tőketerebes, Kassa és Nagy- mihály után - Pozsonyban szep­tember 21-éig látogatható. A fővá­rosi bemutató érdekessége, hogy az Öntödei Múzeum anyagát ezen a helyszínen a kassai Szlovák Mű­szaki Múzeum hasonló jellegű gyűjteményének legszebb darabjai egészítik ki.

Next

/
Thumbnails
Contents