Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)
2003-07-11 / 158. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 11. KOMMENTÁR Az imazsámoly alatt TÓTH MIHÁLY Tucatnyi szempontból lehetne hírmagyarázatot írni arról, hogy a magát polgári államnak deklaráló Szlovák Köztársaság kormánya tegnapelőtt jóváhagyta az SZK és a Vatikán közötti szerződést. Idézhetnék országunk alkotmányának 1. cikkelyéből: ,/l/ A Szlovák Köztársaság szuverén, demokratikus jogállam. Semmilyen ideológiához, sem valláshoz nem kötődik.” Felsorolhatnám az európai történelemnek azokat a fényes pillanatait, amikor progresszív társadalmi erők hatására egy-egy fejlettebb országban megvalósult az állam és az egyház különválása. Olvasmányossága mellett is tanulságos téma lenne annak részletes taglalása, hatévesen hogyan éltem meg szülőfalumban, hogy egyik napról a másikra egy demokratikus országból olyan államba kerültem, amelyben a vallásos nevelés szükségességét kakastollas csendőrök puskatussal verték bele apám fejébe. írhatnék arról is, hogyan csinálják az állam és az egyház különválasztását Amerikában. Taglalhatnám, hogyan lelkesedett Ady Endre idestova száz éve, amikor Franciaországban megtörtént az állam és az egyház különválasztása. De nem ezekről a könnyűszerrel lábjegyezhető, így bizonyítható dolgokról írok, hanem olyan jelenségről, amelyet csak látunk, de amelyről nem készíthetők se szociológiai felmérések, se hírlapi tudósítások, se kommentárok. A közhiedelemmel ellentétben a közírók jobbik felére a szemérmesség jellemző. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy hitbéli dolgokról az elmúlt csaknem 14 évben legfeljebb általánosságban esett szó. A magára valamit adó kommentáríró a vallásosság kérdését az egyén legbelsőbb magánügyének tekinti. így kevés publicistának jutott eszébe írásban arról morfondírozni, hogy X miniszter fényképe azt a pillanatot örökíti meg, ahogy a kormány tagja éppen magához veszi az oltáriszentséget. Magánügy. Legfeljebb elmosolyodunk, hogy az adott pillanatban - egészen véletlenül - éppen a helyszínen volt egy kóbor fotóriporter. Múlt héten, a lőcsei búcsú másnapján is mosolygásra késztetett az a sajtóbéli pülanatfelvétel, amelyen Schuster köztársasági elnök volt látható más közjogi méltóságok társaságában. Földön térdepelve ájtatoskodtak. Kivéve köztársasági elnökünket, akinek térdei alá imazsámolyt tettek. Aztán eszembe jutott, hogy a kormány a Vatikán-szerződés megszavazására készül, és már nem volt kedvem mosolyogni. Ettől a pillanattól kezdve már kevésbé hittem abban, hogy ez a politikai garnitúra tudja, miként kell egy erkölcsi és gazdasági válságban vergődő országot elindítani a korszerűsödés útján. Közjogi méltóságaink jelentős része mostanában, ahol csak teheti, hangsúlyozza hívő keresztény mivoltát. Rudolf Schuster ezt például olyan látványosan teszi, hogy már-már azt kell gondolnom, sok bűnt követhetett el, mielőtt 1989. november 17-én délután negyed hatkor hirtelen rálépett a damaszkuszi útra. Adózatlan agymosás MOLNÁR IVÁN Aki közel egy éve a reformok reményében szavazott erre a kormányra, annak látszólag nincs oka panaszkodni. Az elmúlt hónapokban az egyik reformlépés követte a másikat, és arra sem panaszkodhatunk, hogy ne éreznénk a hatásukat. Aki ebben kételkedni mer, az nézzen bele jó mélyen a pénztárcájába. Ha abbarí kevesebb pénzt talál, mint tavaly ilyenkor, akkor a „reformok” sikeresek voltak - legalábbis az állam számára. Adóterheink ezzel szemben az elmúlt négy évben nem csökkentek, és egyelőre úgy néz ki, hogy az elkövetkező években sem számíthatunk javulásra. A pénzügyminisztérium ennek ellenére büszkén hirdeti, hogy az adótörvények elfogadásával győz az igazságosság: mindannyiunk jövedelmére azonos, 19 százalékos adót vetnek ki, és egy kulcsa lesz a hozzáadottérték-adónak is. Az ország leggazdagabb rétegének ennek köszönhetően még több pénze marad, a szegényebbek és a középrétegek pedig még lejjebb csúsznak. Lám, az igazságosság meghatározása Ivan Mikloš pénzügyminiszter szerint. Jövedelmünk nagy részét már ma élelmiszerre költjük, az adóreform nyomán hozzáadottérték-adója jövőre 14-ről 19 százalékra nő. Ha ehhez hozzászámítjuk a szociális és egészségügyi reform „áldásait”, az államilag szabályozott árak emelését, nem nehéz megjósolni, hogy jövőre nemcsak a nyugdíjasok és nagycsaládosok kerülnek majd mélyen a szegénységi küszöb alá, hanem az eddig még viszonylag szerényen megélő középrétegek nagy része is. Ók azok, akik panaszaikkal nem járnak hetente a köztársasági elnökhöz csak azért, mert valamelyik törvény sérti az érdekeiket. Rudolf Schuster államfő tegnap ennek ellenére az ő oldalukra állt. Úgy döntött, hogy nem írja alá a hozzáadottérték-adónak és az üzemanyagok fogyasztási adójának emeléséről szóló törvényt. Ivan Mikloš ezért várhatóan újabb össztársadalmi agymosásba kezdhet, megpróbálva elhitetni velünk, hogy az általuk előkészített adóreform a lehető legtökéletesebb. A következő parlamenti választásokat három év múlva tartják, a pártok így valószínűleg a legkevésbé sem veszik figyelembe választóik érdekeit, s augusztustól többet fizethetünk majd a benzinért, a cigarettáért és a sörért, jövőre pedig az összes élelmiszerért. LEVÉLBONTÁS Mi ez, ha nem eutanázia? Nyolcvanöt éves vagyok, három infarktussal, trombózissal, vastagbélműtéttel, agyvérzéssel a hátam mögött. Betegségből tehát bőven kijutott, és ezen a téren már nem várhatok semmi javulást. Sőt! Csupán arra lennék kíváncsi, hogy Rudolf Zajac egészségügyi miniszter milyen szándékkal áll elő újabb és újabb, a betegeket sújtó tervezetekkel. Az eutanázia, mint tudjuk, tüos nálunk. De nagyon úgy tűnik, nincs is szükség az engedélyezését szabályozó törvényre, mivel a miniszter ténykedése következtében megy majd az öregek, betegek idő előtti elhalálozása magától is. Hiszen a jelenlegi árak mellett lassan már úgysem jut pénz gyógyszerre, orvosi ellátásra. Feleségemmel arra is gondoltunk, hogy idősek otthonába vonulunk. Kettőnk nyugdíja azonban mindössze 7880 korona, az egyhavi ellátás viszont kettőnk részére 10 ezer koronába kerülne. Az intézet igazgatója azt tanácsolta, kérjünk a gyerekeinktől. Ez a megoldás? Jobb volna, ha a döntéshozók kijelentenék: nyugdíjra nincs pénz, éld fel tartalékaidat, aztán pusztulj el. Ez legalább egyenes beszéd lenne. Végezetül volna egy kérdésem: mi lenne célszerűbb, az ország lakosságát, vagy a kormányt és a maffiát kitelepíteni? A két fél érdekei ugyanis szöges ellentétben állnak egymással. Ilyen egészségügyi rendszer mellett azonban lehet, hogy már nem sokáig kell töprengenem üyen kérdések felett... Pataki János Komárom FIGYELŐ BBC Londoni kormánykörökben már nem számítanak arra, hogy valaha is előkerülnek az iraki tömegpusztító fegyverek, jóllehet azt továbbra is biztosnak tartják, hogy a fegyverek léteztek - közölte a BBC meg nem nevezett kormánytisztviselőkre hivatkozva. Ők változatlanul hiszik, hogy az iraki fegyverfejlesztési programról szóló fontos dokumentumok elő fognak kerülni, és abban is bíznak, hogy az iraki tudósok kihallgatása fényt derít a programok teljes történetére. Abban azonban már nem hisznek, hogy maguk a fegyverek fizikai valójukban valahol felbukkannak. Az idézett illetékesek szerint Sžaddám Húszéin volt iraki elnök valószínűleg még röviddel a háború előtt is birtokolt ilyen fegyvereket, de vagy megsemmisítette őket, vagy úgy elrejtette, hogy soha nem fognak előkerülni; a tisztviselők nem zárták ki, hogy a tömeg- pusztító fegyvereket elvitték Irakból. Tony Blair brit kormányfő közölte: a szövetségesek meg fogják találni a bizonyítékokat. Szemfényvesztő pozsonyi politikai harc olyan jogszabály-módosításért, amely valójában semmit sem old meg Miről is szólt az abortuszvita? Nem a művi terhességmegszakításról és a nők szabadságjogáról szólt a parlamenti abortuszvita, mondta ki először a miniszterelnök, majd mások is többször hangsúlyozták: valami más van a háttérben. B. SZENTGÁLI ANIKÓ Hogy mi, azt senki nem akarta elárulni, csak folyosói megjegyzések és bizalmas értesülések alapján sejthető, hogy a liberálisok szándékosan élezték a helyzetet, mert érdekük lehet a koalíció szétbomlasztása. Állítólag így akarják megszüntetni a Pavol Rusko ellen folyó rendőrségi vizsgálatot. Az eddigi összes lényegesebb konfliktus a kereszténydemokraták és a liberálisok között zajlott. A KDH felügyeli a rendőrséget és az igazságszolgáltatást, a belügyminiszter pedig szabad kezet adott rendőreinek: nyugodtan nyomozhatnak közéleti személyiségek ügyeiben is. A liberálisok hiába akartak posztokat a pénzügyi rendőrségnél, Vladimír Palkó‘tárcavezető megmakacsolta magát, nem engedett az ANO nyomásának. Rusko akkor törlesztett emiatt, amikor gazdasági minisztere szintén-elutasította a villamos művek bizonyos helyeit megpályázó kereszténydemokratákat, és a lehallgatási botránnyal kapcsolatban is végig a belügyminisztériumot vádolta. Ezután kétségkívül jól jött az abortuszvita, melyben a liberálisok mindvégig a nők szabadságjogát hangoztatták, és látványos küzdelmet vívtak azért, hogy ne szűnjön meg a művi terhességmegszakítás lehetősége. Csakhogy a parlamentben elfogadott tervezet nem old meg semmit. A módosítás mindössze a 12. és a 24. hét közötti, a magzatnál megállapított genetikai rendellenesség miatt végrehajtandó abortuszról szóló kormányrendeletet emeli törvényerőre. Jelenleg ugyanis létezik egy 1986-ból származó jogszabály, melyhez az egészségügyi minisztérium kiadott egy végrehajtó rendeletet, és a gyakorlatban erre hivatkoznak, amikor a terhesség 12. hete után történik az interrup- ció. A Kereszténydemokrata Mozgalom még az elmúlt megbízatási időszakban az Alkotmánybírósághoz fordult, mert szerinte rendelet alapján nem lehet magzatelhajtásokat végezni. Megtámadták a törvény negyedik cikkelyét is, mely kimondja: a 12. hétig megszakítják a terhességet, ha az érintett nő ezt írásban kéri, és a beavatkozást a nő egészségi állapota lehetővé teszi. A kereszténydemokraták viszont nem támadták meg ugyanezen törvény 5. cikkelyét, melynek értelmében egészségi okokból meg lehet szakítani a terhességet az anya beleegyezésével vagy saját kérésére, ha veszélyben forog az élete vagy a magzat egészséges fejlődése, illetve ha a magzatnál genetikai rendellenességet állapítottak meg. Az ötödik cikkely nem tartalmaz időbeli megkötést, nem korlátozza az abortuszt sem a 12. sem a 24. hétig. Az Alkotmánybíróság két dolgot fog mérlegelni: a végrehajtó rendeletet és a negyedik cikkelyt fogja véleményezni. Az előbbit valószínűleg alkotmányellenesnek minősíti, mert egy alacsonyabb rendű dokumentumról van szó, mely bevezeti a 24. hétre vonatkozó megkötést, miközben ez a határidő magában a törvényben sehol nem szerepel. Az ANO azzal érvelt a parlamentben, hogy a rendeletet azért kell törvényerőre emelni, A „genetikai abortuszt” elméletileg bármikor végre lehet hajtani. mert a taláros testület döntése után vákuum keletkezhet, s nem lehetne genetikai rendellenesség esetén a 12. hét után végrehajtani az abortuszt. Csakhogy az ötödik cikkely megengedi az egészségi okokból - köztük a genetikai hiba - miatti interrupciót, ráadásul mivel nem említ semmilyen határidőt, a „genetikai abortuszrí’ elméletileg bármikor végre lehet hajtani. A liberálisok másik érve, hogy a KDH meg akarja szüntetni az interrupciót. Ebben van némi igazság, bár a kereszténydemokraták nem törekedhetnek a teljes tiltásra - ezt ők is tudatosítják-, viszont minél jobban szeretnék korlátozni. A 4. cikkely megtámadásával próbálják jelentősen szűkíteni az abortusz lehetőségét. Ha a taláros testület alkotmányellenesnek ítéli, nem lehet csak úgy, látszólag minden ok nélkül elvetetni a nem kívánt gyereket. Az anyának számtalan objektív és szubjektív érve lehet, miért nem akarja megszülni gyermekét, a 4. cikkely hatályon kívül helyezése után kizárólag egészségi okból lehetne kérni az abortuszt. A liberálisok szorgalmazta törvény ezt a vákuumot nem orvosolja. Ha valóban a nők szabadságjogáért harcoltak, akkor miért nem várták meg az Alkotmánybíróság döntését? Az, amit a megszavazott módosítás törvényerőre emelhet - ha az államfő aláírja -, lényegében nem jelent semmit, mert az ötödik cikkelyre is lehetne majd hivatkozni. Viszont most még nem tudni, mi lesz a 4. cikkellyel, és ha azt érvényteleníti a taláros testület, akkor úgyis még egyszer a parlamentbe kerül az abortusztörvény, sőt az alkotmány is módosításra szorul. Vagyis az a jogi vákuum, melyet a 4. cikkely okozhat, súlyosabb, mint az, amelyiket az ANO tervezete orvosol - az, amelyik legnagyobb „erénye”, hogy az ellenzék is megszavazta, a kormánypártokat pedig egymásnak ugrasztottá. Akkor miről is szólt az abortuszvita? Csehországban a vagyoni kárpótlás visszamenőleges, végső határának továbbra is 1948. február 25-ét tekintik Bonyodalmak a Beneš-dekrétumolc körül KOKES JÁNOS A cseh közjogi méltóságok több eszmecsere után egyértelműen megerősítették: a vagyoni kárpótlás visszamenőleges, végső határának továbbra is 1948. február 25- ét, a csehszlovákiai kommunista hatalomátvétel időpontját tekintik. A megelőző időszak vagyonjogi ügyeit, vagyis a Beneš-dekrétumok ügyét szerintük már nem szabad megbolygatni. „Ez a 90-es évek elején létrejött társadalmi megegyezés rendkívül érzékeny, ezért nem szabad megváltoztatni” - jelentette ki Václav Klaus államfő azután, hogy a kérdésről tanácskozott Vladimír Špidla kormányfővel, valamint a parlament két házának elnökével, Petr Pitharttal és » Ľubomír Zaorálekkel. A négy vezető személyiség ugyanakkor felszólította az ország politikusait, hogy saját ügyeiket semmiképpen se helyezzék az állam érdekei fölé. „A cseh állam érdekeinek aktív és öntudatos képviseletére van szükség” - szögezték le a politikusok a néhány mondatos közös nyilatkozatban, amelyhez egyikük sem volt hajlandó semmiféle kommentárt vagy felvilágosítást fűzni. Úgy vélik, hogy a kárpótlási ügyekben elhangzó különféle nyilatkozatokra- amelyek lényegében a Beneš- dekrétumokra is vonatkoztathatók- a cseh politikusoknak nem szabadna idegesen és eltúlozva reagálniuk. A dokumentum szerint a kárpótlás végső határának, az 1938-1945-ös háborús időszaknak, valamint az 1948-1989-es szocialista rendszer időszakának kérdésében szükség van a kilencvenes évek elején létrejött társadalmi megegyezés megőrzésére. A prágai politikai elit több tagja az elmúlt napokban aggodalmának adott hangot amiatt, hogy cseh bíróságok az utóbbi időben kárpótlási ügyekben néhány olyan döntést hoztak, amelyek a hivatalos vélemény szerint áttörték a II. világháború után kiadott Beneš-dekrétumok sérthetetlenségét és megkérdőjelezhetetlenségét, tehát az 1948. február 25-e előtti helyzetet érintették. Ez ellentétes a parlamenti pártok 2002 áprilisában ebben a kérdésben elfogadott közös nyilatkozatával. A miniszterelnök már korábban utasította Pavel Rychetský igazságügyi-minisztert, hogy tárcája dolgozzon ki egy olyan alkotmánymódosítási javaslatot, amely megakadályozná, hogy a bíróságok „hibásan értelmezzék a kárpótlási törvényeket”. A cseh belpolitikai vita az úgynevezett Kinsky-ügyben lángolt fel. František Oldrích Kinský, a neves cseh arisztokrata család 66 éves utóda több mint 150 bírósági keresetet adott be, amelyben követeli családja II. világháború után elkobzott vagyonának visszaadását. A teljes vagyon értékét szakértők mintegy 40 milliárd cseh koronára becsülik. Kinský június közepén véglegesen megnyert egy pert, amelyben a bíróság visszaadott neki másfél hektár termőföldet. Hivatalos prágai körök ezt az ítéletet a kárpótlási törvény megsértésének tekintik, mert a Kinský-vagyont a Beneš-dekrétumok alapján kobozták el. Kinský védőügyvédje, Jaroslav Čapek azt állítja, hogy ez már az ötödik megnyert per. Szerinte nem kárpótlási ügyről, hanem a polgári törvénykönyv alapján visszakövetelt vagyonról van szó, s elutasítja, hogy kliense kollaborált volna a fasisztákkal. Cseh források szerint Kinský apja volt az, aki a háború előtt valóban együttműködött a nácikkal, de még 1938-ban meghalt, így háborús bűnök nem terhelhetik. Fia 1940-ben Argentínába emigrált; állítólag sosem vallotta magát németnek, s cseh állampolgárságáról sem mondott le. A vagyont apjától örökölte, de az ügyvéd szerint nem volt jogszerű az elkobzása. A mai cseh politikai elit viszont németnek, tartja Kinskýt, és veszélyes precedenst lát az ügyben: attól tart, hogy ily módon mások is kijátszhatnák a II. világháború után kialakult vagyonjogi viszonyokat, más szóval a Be- neš-dekrétumokat. Az elmúlt években a cseh legfelsőbb bíróság is két ellentétes álláspontot fogalmazott meg a vitás kérdésben, s ez az alsóbb testületek körében zavart okozott: 2000 augusztusában leszögezte, hogy a vagyoni ügyeket csak a kárpótlási törvény alapján lehet rendezni, 2001 májusában viszont azt állította, hogy a vagyont a polgári törvénykönyv alapján is vissza lehet követelni.
