Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)

2003-07-09 / 156. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 9. KOMMENTÁR Óh, mesebeli Afrika MALINÁK ISTVÁN Nagyon ritkán szerepel Afrika a világlapok címoldalain, pedig az ott dúló konfliktusok sokkal véresebbek, kegyetlenebbek, mint azok, amelyekről általában naponta tudósítanak. És akkor még nem beszél­tünk az elképesztő nyomorról, a fekete lakosságot tizedelő járványok­ról, s nincs év, hogy a földrész valamely régióját ne sújtanák több mil­lió áldozatot is követelő természeti katasztrófák, mint például az aszály. Afrika most egy hétre címlapsztori lett - igaz, a történet első­sorban Bush elnök tegnap kezdődött körútjáról szól. De ez is valami, még akkor is, ha egy hónap múlva már senki sem fog beszélni róla. Ki­véve magukat a reménykedő afrikaiakat. Bármennyire is a jó szándék vezette az amerikai diplomáciát, amikor gondosan eltervezte az öt or­szágot érintő körutat, az tagadhatatlan, hogy legfontosabb eleme a demonstratív jelleg. Az vitathatatlan, hogy ifj. George Bush az első re­publikánus elnök, aki ilyen nagyszabású körutat tesz a kontinens feke­te részén, de az is, hogy az út szervezői gondosan kihagyták a prog­ramból azokat az államokat, ahol pillanatnyilag a legsúlyosabb konf­liktusok dúlnak. így például Libériát, amellyel szemben az USA-nak különös felelőssége van, tekintettel arra, hogy 1822-ben amerikai em­berbaráti szervezetek alapították a felszabadított amerikai rabszolgák letelepítésére. Libériában 14 éve polgárháború dúl, s Bush a körút kez­detéig nem tudta eldönteni, küldjön-e amerikai békefenntartókat a nyugat-afrikai országba. Rossz nyelvek szerint csak azokat az államo­kat keresi fel, amelyek valamilyen szempontból sikertörténetnek szá­mítanak a fekete földrészen. Igaz, közöttük van Nigéria is - ott csak hétfőn több mint tíz halálos áldozata volt a kormányellenes tüntetők és a rendőrség összecsapásainak -, de ez a kontinens legnépesebb, kő­olajban leggazdagabb országa. Bush tehát demonstrálni akaija, hogy nemcsak Irakkal, a Közel-Kelettel vagy Nyugat-Európával foglalkozik - ezek jelenleg a Fehér Ház legháklisabb témái. Nemzetbiztonsági ta­nácsadója szerint az elnöknek a körúttal az a célja, hogy előmozdítsa a szabadságot, a jólétet és a békét a földrészen. A világlapok több-keve­sebb iróniával idézték ezt a mondatot, amely, Fekete-Afrika fojtogató problémáit tekintve, tényleg elhagyható lett volna. Szerepel a Bush- csomagban 15 milliárd dollár az AIDS (Afrikában a legelterjedtebb, becslések szerint mintegy 30 millió ember fertőződött meg) elleni harcra, 10 milliárd a demokrácia és piacgazdaság fejlesztésére, 100 millió a nemzetközi terrorizmus elleni harcra. Szkeptikus elemzők nyomban rámutattak, hogy a 15 müliárdból elsősorban az amerikai gyógyszergyártó cégek fognak profitálni. Ami pedig a terrorizmust ü- leti: Washington hamarább is ébredhetett volna, hiszen például az al- Kaidával nem 2001. szeptember 11-én találta először szemben magát, hanem 1998-ban, amikor a terrorszervezet felrobbantotta az USA tan­zániai és kenyai nagykövetségét. Mindenesetre: Afrika nemcsak mese­beli és forró, mint a régi sláger mondja, hanem kiszámíthataüan is. Ezért ez olyan körút, amelynek ki keíl várni a végét. JEGYZET Vakáció szotyolával SZÁSZI ZOLTÁN Marad a tökmag meg a szotyo- la. Az unatkozás a falusi busz­megálló padjain, néha egy kis biciklizés, de már abban sincs buli. Lehet nézni az arató kom­bájnokat, a tarlóhántást, de po­ros látvány, csíp az árpa töreke, meg a felnőttek se nagyon dí­jazzák, ha a gépek körül mász­kálnak. Unalom. Aztán hirtelen ötlet az egyik sráctól, hogy menjen a csapat dobálózni. Mármint a gazdátlan üvegház­ba, ahol még itt-ott van pár négyzetméter üveg, a falutól odébb van, tehát senki nem za­var és kényére-kedvére rombol­hat, dobálhat az embergyerek. Ha meg azt is megunják, akkor mennek a tóra. A focira meleg van, kosárlabdázni nem min­denki szeret, maradhatna még az alumínium aprópénz vonat­tal való vasaltatása, de vonat kétszer jár egy nap, kiszámítha­tatlanul, meg aprópénz sincs olyan sok, hogy vonattal lapít- tatnák. Inkább gyűjtik, és veszik a szotyolát, a tökmagot, ülnek a falusi buszmegállóban és unat­koznak. Háromszáz lakosból ha harmincán járnak dolgozni, ak­kor jó az arány. Nyugdíjasokból van még elég, meg gyerek is van a faluban, mondhatnánk, hál’ istennek. Csak mit csinál­nak, mit csinálhatnak egész nyáron? Két kilométerre a tó, folyó, erdő. De csak ülnek a buszmegállóban, néha egész délelőtt, néha egész délután. Unatkoznak. Maguk nem bírják kitalálni, hogy tegyenek vala­mit. Talán játszani is elfelejtet­tek. Pár éve még néhány na­gyobb suhanc egész nyáron az­zal foglalatoskodott, hogy rej­tekhelyét épített magának a hegy faragható oldalában. Ott üldögéltek, fantáziáltak, bolon­doztak. Legalább ennyi! Azóta tán az ásott rejtekhely is beom­lott. Most az ütött-kopott klub­ban zsibbadnak esténként. Dol­goznának is, ha volna hol, de nincs alkalom. Marad a busz­megálló. Egy nyár, egy vakáció, amit végigunatkoznak, végig- szotyoláznak a bádoglemezből készült buszmegállóban. Ki se­gít nekik? Milyen élményekről mesélnek majd ősszel? Vakáció falun 2003-ban. FIGYELŐ Káoszhoz és katasztrófához ve­zethet a nemzetközi kapcsola­tokban, ha normává válik az egyoldalú akciók gyakorlata - jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök egy tegnapi interjú­jában. Az orosz államfőt az Egyesült Államok vezetésével Irak ellen intézett hadműve­letről kérdezte a The New Strait Times című malajziai újság munkatársa, annak kapcsán, hogy Kuala Lumpurba látogat. A látogatás tegnap kezdődött vol­na, de a szombati véres moszk­vai merénylet miatt elhalasztot­ták. Putyin általánosságban jó­nak minősítette kapcsolatait az Egyesült Államokkal, de elis­merte, hogy az iraki helyzet megítélésében voltak nézetelé- térések a két ország között. Mint fogalmazott, a két országnak si­került megtalálnia több eltérően megítélt kérdésben a kölcsönö­sen elfogadható megoldást. Oroszország elégedett a partne­reivel, így az Egyesült Államok­kal folytatott párbeszéd alakulá­sával - tette hozzá Putyin. Az orosz elnök kijelentette: Moszk­va azt szeretné, ha a nemzetközi szervezetek - köztük az ENSZ is - nagyobb szerephez jutnának a béke megőrzésének és a jog ér­vényesítésének területén a nem­zetközi kapcsolatokban. Hang­súlyozta: egyedül ez a szervezet képes arra, hogy a világot érintő kérdéseket megoldja. TALLÓZÓ ÜDOVÉNOVINY Jan Káván volt cseh külügyminisz­ter azzal vádolja az Egyesült Álla­mok prágai nagykövetségének al­kalmazottait, hogy fiának beutazá­si engedélyét megtagadva álltak bosszút rajta, amiért az iraki hábo­rú ellen foglalt állást. Az ENSZ- közgyűlés jelenlegi elnöke egy saj­tóreggelin - a Lidové noviny napi­lap értesülése szerint - a brit Fi­nancial Times újságírójának arról beszélt, hogy az amerikaiak Irak- politikájával kapcsolatos vélemé­nye miatt nem adtak egy ideig ví­zumot fiának és fia barátnőjének. Káván a cseh lap megkeresésére nem erősítette meg az információt. A nagykövetség sajtófelelőse pedig visszautasította a vádat, és kijelen­tette, hogy kollégái az említett két személy esetében a szokásos eljá­rást folytatták le, a kérelmet az amerikai előírások szellemében bí­rálták el. Ifj. Káván és barátnője több kérelmet is benyújtott, mindig más utazási célt nevezve meg, és végül mindketten meg is kapták a vízumot: a fiú mint egy ENSZ-al- kalmazott rokona, a lány pedig mint nyelvtanuló - közölte Lisa Helling amerikai sajtóattasé. Magyarok a változó Szerbiában: egyre sokasodnak a kérdőjelek Ez év februárjától a vajdasági magyarság egy Szerbia és Montenegró nevű országban él; az államközösség sorsa három év múlva dől el végle­gesen. SINKOVITS PÉTER A névváltozás önmagában véve nem hozott semmi újat, viszont most készül Szerbia alkotmánya, úgyszintén a tartományi alaptör­vény, s ezek a dokumentumok már hosszabb távra rögzíthetik a szerb köztársaság szerkezeti felépítését, valamint az ott élő kisebbségek jog- biztonságát. Szerbia alkotmánya valamikor az év vége felé kerülhet a parlament elé, egyelőre számos kérdés még tisztá­zásra szorul. Eldöntetlen például, hogy Szerbia a polgárok állama lesz, vagy a szerb nép és az országban élő kisebbségek állama. A területi elren­deződést illetően a szakmai bizott­ságban szintén nem alakult ki döntő többség; annyi bizonyosnak látszik, hogy a köztársaságnak két tartomá­nya lesz (Vajdaság, Koszovó), az úgynevezett szűkebb Szerbiában pedig régiók jönnek létre, alacso­nyabb szintű autonóm jogokkal. A szöveg az emberi és kisebbségi jogo­kat is szabályozná, feltehetően a je­lenlegi állapotot véve mintának. Ez számítana előnyösnek a kisebbsé­gek számára, hiszen a jogi feltételek vonatkozásában több komoly és po­zitív elmozdulás történt, s mindezek megtartása lenne most célszerű. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy a hatalmat jelenleg gyakorló politi­kai centrumban mind nehezebben leplezhető a pozícióharc, másfelől viszont a Vajdaságban is egyre erőt­lenebbé válnak a tényleges autonó­miát követelő pártok, így a formáló­dó alaptörvény sem egy karakteres kiállást tükröz, a készülő dokumen­tum inkább a különféle változatok halmaza. Most szövegezik az új párttörvényt is, lévén Szerbia-Montenegróban jelenleg mintegy 300 párt szerepel a hivatalos listán, ebben az átlátha­tatlan szövevényben viszont vala­hogy rendet kellene tenni. Az el­képzelések szerint a jövőben csak az a párt fejthet ki tevékenységet, amely legalább ötezer (kisebbsé­gek esetében háromezer) aláírással képes igazolni tényleges támoga­tottságát. Ha ez a koncepció érvé­nyesül, a jelenlegi öttel szemben valószínűsíthetően csak két ma­gyar párt maradna, a Kasza József vezette Vajdasági Magyar Szövet­ség, és az Ágoston András által irá­nyított Vajdasági Magyar Demok­rata Párt. Szinte kizárt ugyanis, hogy a Vajdasági Magyarok De­mokratikus Közössége, továbbá a Kereszténydemokrata Platform és a Vajdasági Magyar Polgári Párt ké­pes lenne a feltételek teljesítésére. Nehezen elképzelhető úgyszintén, hogy a VMSZ önmaga tudjon kép­viselőket delegálni a szerb szkupstinába, ez csak szerb pártok­kal koalícióban valósítható meg. Ágoston egyébként mindezek ügyében egy összmagyar konferen­cia összehívására tett javaslatot a Magyar Nemzeti Tanács elnöké­nek; Józsa László ezt azzal utasítot­ta el, hogy az MNT-nek megvannak a saját feladatai, s ezek között nem szerepel a pártok közötti konszen­zus keresése, miután az MNT „nem a hatodik vajdasági magyar párt”. Akadnak ennél azonban nagyobb dilemmák is. A Vajdaságban élő magyarokat meglehetősen kiáb­rándította a státustörvény körüli huzavona, majd a törvény parla­Szembe kell nézniük az év végén bevezetendő ví­zumkényszerrel. menti módosítása. Ezenkívül szem­be kell nézniük az évvégén beveze­tendő vízumkényszerrel. A VMSZ politikusai (például Egeresi Sán­dor) egyébként fennen hangoztat­ják, hogy a Máért legutóbbi ülésén a Szlovákiában és Romániában élő magyarok érdekeit szem előtt tart­va szavazták meg a kedvezmény megváltoztatására tett indítványt, hiszen Belgrád a dokumentumot korábbi formájában sem ellenezte. Ehhez kapcsolódik persze az állam- polgárság kérdésköre is. (Erről az alább közölt cikkben is olvashatnak - a szerk. megj.) Külön kuriózum, hogy Medgyessy Péter magyar mi­niszterelnök közelmúlti szabadkai látogatásakor Zoran Zsivkovics szerb kormányfő „műsoron kívül” kijelentette, részükről semmi aka­dálya a kettős állampolgárság in­tézményének. Az ajánlat azonban egyelőre inkább csak fejtörést oko­zott a magyar diplomáciának. Medgyessy amúgy a regionális együttműködést szorgalmazta, s a magyar tőkebeáramlásra tett ígére­tet - ez eddig igen vontatottan ha­ladt. A jobbára pénztelen vajdasági magyarok viszont jószerével kiszo­rulnak a privatizációból, ez további munkahelyvesztéssel, azaz az el­vándorlás felerősödésével járhat. Pedig éppen ez a kulcskérdés. Tria­non után az akkor létrejövő Szerb- Horvát-Szlovén Királyság területén már fél milliónál több magyart je­gyez a statisztika. Az 1920-as évek elején mintegy negyvenezer magyar nemzetiségű személyt utasítottak ki az országból (tisztviselőket, közal­kalmazottakat, tanítókat, vasutaso­kat), ez megismétlődött 1944-47- ben, ám a szám már ennek kétszere­se. Közben történt az 1944—45-ös megtorlás, ennek harminc-negyven- ezer magyar esett áldozatául. A ko­rábban tehát jobbára mezőgazda­ságból élő vajdasági magyarság két ízben veszítette el középrétegét, szellemi vezetőit, az újabb érvágás­nak az utóbbi tíz esztendőben lehet­tünk szomorú tanúi, az összlétszám pedig 300 ezerre csökkent. A jelen­leginél kedvezőbb, és mindenkép­pen stabilabb körülmények szüksé­geltetnek megerősíteni a maradék értelmiségi réteget, a vállalkozók csoportját és a farmergazdaságokat. Amiből jól állunk: hagyomány, munkaszokások, gyors alkalmazko­dóképesség és az EU (Magyaror­szág) közelsége. Minden más azon­ban hiányzik, elsősorban a valódi összpontosító és koordináló erő. A szerző újvidéki munkatársunk Csupán a politikai akaraton múlik a kettős állampolgárság ügye, az ezzel kapcsolatos aggályok mondvacsináltak Budapest igyekszik szőnyeg alá söpörni a kérdést PETKY JÓZSEF A kettős állampolgárság odaítélése politikai akarat kérdése, az ezzel kapcsolatos aggályok mondvacsi­náltak, s a magyar kormány igyek­szik szőnyeg alá söpörni ezt a kér­dést - írta tegnap az újvidéki Ma­gyar Szó. Kabók Erika emlékeztet arra, hogy Zoran Zsivkovics szerb miniszterelnök nemrégiben kije­lentette: jogi akadálya nincs an­nak, hogy a vajdasági magyarok megkapják a magyar állampolgár­ságot. Míg Orbán Viktor volt ma­gyar miniszterelnök 2001 augusz­tusában azt mondta, hogy csak kérni kell a kettős állampolgársá­got, s napirendre tűzik a kérdést, Medgyessy Péter jelenlegi kor­mányfő minapi interjújában már arra hívta fel a figyelmet, hogy az állampolgárság nem a nemzethez, hanem az államhoz való tartozást jelenti, s csak az kaphat állampol­gárságot, aki állandó magyaror­szági lakos. A kettős állampolgár­ság ügyét a magyar kormány nem szorgalmazza, azzal az indokkal, hogy ez a Kárpát-medence kiürülé­sét okozná, és a határon kívüli ma­gyarok szavazati joghoz jutva át­rendeznék az anyaország politikai térképét. A lap szerzője egy felmé­résre hivatkozva mondvacsinált ki­fogásnak minősíti azt, hogy a vaj­dasági magyarság döntő többsége átköltözne az anyaországba. A dél­vidéki magyarok számára a nem­zethez való tartozás mellett a moz­gásszabadság kielégítését jelente­né a magyar útlevél. Kabók rámu­tat arra, hogy Horvátország füg­getlenségének elnyerése után Zág­ráb első lépése volt a horvát állam- polgárság felkínálása minden hor- vátnak, így a vajdasági horvátok - szemben a vajdasági magyarokkal - akadálymentesen utazhatnak az egész világon^,,A magyar kormány bátortalanságát jelzi, hogy igyek­szik szőnyeg alá söpörni ezt a kér­dést. Pedig nem egy olyan példa van Európában, amely azt bizo­nyítja, hogy egy ország nem szen­ved kárt attól, ha a nemzethez való tartozás jelképeként állampolgár­ságot is igényelhet az, aki ezt szük­ségesnek véli” - írja Kabók Erika. A magyar alkotmány 1990 óta tartal­mazza a határon túl élő nemzetré­szek iránti felelősséget, ugyanak­kor a kettős állampolgárság ügyét mindig érzelmi hullámok kísérték, ahelyett, hogy szakmai értékelés tárgya lett volna. „Meghökkentő ellentmondás - jegyzi meg hogy miközben az EU felé tartva szabad­ságot, a világban való érvényesülés lehetőségét kínálja a magyar kor­mány az államhatárokon belül élő fiataloknak, addig a határon kívü­lieknek nemcsak azt üzeni, marad­janak otthon, hanem még azt is, hogy éljenek bezártságban, visel­jék sorsukat.” A szerző szerint sán­títanak az olyan szókapcsolatok, mint „az egész nemzetről való gon­doskodás”, „a nemzet határmódo­sítások nélküli integrációja” és „az egységes magyar nemzet”. A lap idézi internetes felmérésének eredményét, amely szerint a vá­laszadók nagy hányada úgy látja, hogy nem a szerbia-montenegrói kormány, hanem magyar politikai tényezők akadályozzák a kettős ál­lampolgárság bevezetését.- Öregem, rossz a filozófiád. Ne te koldulj, hanem tegyél másokat koldussá, s akkor olyan prímán fogsz élni, mint én! (Peter Gossányi rajza) Meglehetősen kiábrándította őket a kedvezménytörvény körüli huzavona, majd a jogszabály parlamenti módosítása

Next

/
Thumbnails
Contents