Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)
2003-07-08 / 155. szám, kedd
Agrárkörkép Illusztrációs felvétel Az árakról kétoldalú tárgyalásokon döntenek A malmok is kivárnak ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Nem elég, hogy a gabonafélék hozamai az előzetes becslések szerint várhatóan jóval elmaradnak a várttól, a termelőket az is egyre jobban nyugtalanítja, hogy immár közvede- nül az aratás megkezdése előtt még mindig nem tisztázott teljesen egyértelműen, hogy a gabonatermés felvásárlásához és a termény értékesítéséhez szükséges pénzforrások honnan állnak majd az érintettek rendelkezésére. Amint ismeretes a tárca vezetése tavaly az intervenciós ügynökség révén visszatérítendő támogatások formájában jelentős segítséget nyújtott a raktári zálogjegyek általi gabonafelvásárlás finanszírozásához. Ennek keretében az intervenciós ügynökség a kereskedelmi bankokkal és a pozsonyi Terménytőzsdével együttműködve finanszírozta a közraktárakban tárolt gabona felvásárlását, miközben a készletek tárolóinak támogatást folyósított a termény be^és kitározási, valamint raktározási költségeinek fedezéséhez is. Az ügynökség tavaly a következő állami szabványoknak megfelelő minőségű, közraktárakban tárolt termékekre folyósított kölcsönöket: „B” minőségű élelmi- szeripari búzára, rozsra, sörárpára, takarmánybúzára, takarmányárpára takarmányzabra, kukoricára, repcére, napraforgóra és takarmányborsóra. Idén már csak az „A” minőségű búza, élelmiszeripari minőségű kukorica és rozs, sörárpa, valamint, takarmánybúza, -árpa, -kukorica és -rozs felvásárlását támogatja Az így folyósított hitelek valóban komoly segítséget jelentettek a termelőket sújtó aggasztó időszaki pénzhiány áthidalásában, illetve annak mérséklésében. Annak ellenére, hogy a raktári zálogjegyek általi terményfinanszírozási rendszer további működése mellett a tárca jelenlegi vezetése is letette a garast, sőt a csaüakozási tárgyalásokon ennek a rendszernek a működését az únióba való belépésünk utáni időszakra is kiharcolta, sajnos, idén eléggé sokáig halogatta a konkrét feltételek nyilvánosságra hozatalát. A termelők már jól benne voltak az aratásban, amikor július elején végre rendeletben megjelentek a zálogjegyek általi terményfelvásárlás finanszírozási feltételei (erről a melléklet 1. oldalán olvashatnak összefoglalót). A lényegük, hogy a piaci árak alakulását egyre hangsúlyozottabban a termelők és a felvásárlók közötti megegyezésre hárítja át, azzal a nerm titkolt céllal, hogy a termelőket és a felvásárlókat is rákényszerítse a piaci feltételek szerinti viselkedésre. Magyarán, ők keressenek maguknak üzleti partnereket, ők egyezzenek meg a felvásárlási árakban, ők döntsék el, mikor adják el a terméküket. Az intervenciós ügynökségnek küldetéséhez híven elsősorban a piaci viszonyok érvényesülésének akadályozása, a kereslet-kínálat viszonylagos egyensúlyának felbomlása esetén kéne csak beavatkoznia, ismerve azonban a hazai viszonyokat, idén sem tehetett mást, mint engedett a nyomásnak, s kompromisszumot kötött. S noha a rendelet által támogatott termékek köre szűkült, az előző évi feltételekhez képest a támogatásra szánt ösz- szeg is mintegy 25 százalékkal csökkent, az egyes termények zálogjegyek általi felvásárlására folyósított állami támogatások közzétételével újra egyik meghatározó kiindulópontja lett a gabonaárakról folyó egyeztetéseknek. Kétségtelen azonban, hogy ebben az átmeneti időszakban sokat segíthet ezzel a gazdáknak a hiányolt termelői biztonság feltételeinek kialakításában. Mert egyelőre a kereskedelmi bankok sem hozzák nyilvánosságra a közraktárakban raktári zálogjegyre elhelyezett gabona hitelezési feltételeit, s nem tisztázottak az említett hitelek garanciális feltételei a Szlovák Garancia és Fejlesztési Bank által sem. Erre hivatkozva a hazai malomipar is kivár, úgy tűnik, a malomipari célokra felvásárlandó búza árát már csak közvetlenül a termelőiekkel folytatott kétoldalú tárgyalásokon fogják megszabni. Több oldalról érzik majd a nyomást így a termelők, hiszen az ő érdekük azt kívánná, hogy az alacsonyabb terméshozamokból keletkezett kiesést a bevételeikben a kereslet alapján várható lehetőleg minél magasabb felvásárlási árral ellensúlyozzák, ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a malomipar sem enged majd a negyvennyolcból, vagyis saját érdekei alapján minél alacsonyabbra igyekszik majd letörni az árakat. Szerepe a gabonafélék eladásának finanszírozásában nem elhanyagolható, hiszen az országban megtermett búzamennyiségnek csaknem a felét, mintegy 45 százalékát ők vásárolják és dolgozzák fel. Képviselőik véleménye szerint most még nem időszerű az élelmiszeripari búza fel- vásárlási árának meghatározása, hiszen a hazai búzakínálat mellett várhatóan a gabona- és lisztbehozatal is komolyan beleszól majd az árak alakulásába. (yó) Nem lesz hiány lesz a kenyérbúzából Új minőségi követelmény ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Annak ellenére, hogy az előrejelzések szerint az idei gabonák hozamai újra elmaradnak a tervezettől, a jelzett kiesés a szakemberek véleménye szerint nem okozhat gondot az élelmiszeripari búzakészletekben. Az előzetes számítások szerint az idei aratásban 1 millió 100 ezer tonna gabona betakarításával számolnak, ebből a mennyiségből minden valószínűség szerint fedezni lehet majd a hazai fogyasztást biztosító mintegy 550 ezer tonná: nyi kenyérgabonát, annál is inkább, mivel az idei készletekből még mindig több mint 200 ezer tonna vár feldolgozásra a raktárakban. Az idei aratásban betakarított kenyérgabona minőségét, amint azt a Szlovákiai Malmok Társulásának elnöke nyilatkozta, már új, az Európai Únió szabványai alapján kidolgozott minőségi követelmények szerint vizsgálják és ennek a szabványnak a minősítési rendszere alapján sorolják majd be. Az Európai Bizottság ES 824/2000 sz. rendeleté alapján kidolgozott hazai szabvány az intervenciós ügynökségek által felvásárolt gabona minősítésének vizsgálati módszereit is meghatározza, (r) ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 8. Egyes térségekben szinte katasztrofális mértékű károkat okozott az idei aszály Ahol kapálni lehet a búzát Szinte kapálni lehetne a búzatöveket, a tövek alig bokrosodtak, a főszár mellett az oldalhajtások elkorcsosod- tak, a szemek beszáradtak, mutatja Perleczky Gábor. A szerző felvételei ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ oha a rendben tartott gabonaföldek látványa alapján még azt a kijelentést is megkockáztathatná a külső szemlélő, hogy idén végre jó évük lesz a mezőgazdászoknak, a látvány ebben az esetben csalóka. Az idei gabona- termés jelentős részét ugyanis olyan mértékben befolyásolta a dél-szlovákiai térséget sújtó csapadékhiányos és csaknem tropikus hőmérséklet, hogy a nemrég megkezdett „kényszeraratás” eddigi eredményei alapján a gazdák bizony újra keserű szájízzel kénytelenek tudomásul venni, hogy a természeti erőkkel és azok következményeivel vívott küzdelemben megint ők húzták a rövidebbet. Már-már apátiába hajlik náluk a ki- látástalanságból fakadó düh és tehetetlenség érzése, ha az aratás kerül szóba. Perleczky Gábor, a Galántai Regionális Agrárkamara igazg'atója szerint az idei termés- eredmények még a legtapasztaltabb gabonatermelőket is meglepték, a májusi forróságok olyan mértékben károsították a növényzetet, hogy a besült, kényszervágásra érett kalászokból csak másodosztályú összeszáradt megbámult rizsszemekre emlékezetető búzát csépelnek a kombájnok. A csapadékhiány sokhelyütt annyira megviselte a gabonákat, hogy szinte kapálni lehetne a búzatöveket, a hiányzó eső miatt a tövek alig bokrosodtak, a főszár mellett az oldalhajtások el- korcsosodva leszáradva jelzik, itt bizony nem várhatók elfogadható hozamok. A járás északi részében voltak olyan parcellák, amelyek alig 1,5 tonnát adtak hektáronként, s még azoknál a termelőknél is várható 1-1,5 tonnás hozamkiesés, akik jól előkészített talajba, minősített vetőmagot vetettek, a vegetáció alatt is mindent megadtak a növényzetnek szükséges tápanyagok, vegyszeres kezelések és öntözés formájában, állítja a kamara igazgatója. Az itt-ott lehulló helyi esők némileg ugyan javítottak az adott térségekben az eredményeken, de a globális csapadékhiány hatását nem, vagy csak nagyon nehezen tudták ellensúlyozni. Csak összehasonlításként említi Perleczky Gábor, hogy míg a katasztrofálisnak mondott 2000-es esztendőben a járás közepén található Diószegen 140,5 mm volt a féléves mért csapadékátlag, addig idén ugyanitt csak 76 mm-t mértek. A repcében hasonló, illetve méginkább kritikus a helyzet. Ismeretes, hogy a nem megfelelő át- telelés miatt országos szinten is ki kellett szántani a repceállomány csaknem 70 százalékát. A Galántai járásban az eredetileg 2790 hektárnyi repcének a felét kellett felszámolni, azonban a megmaradt állományok sem kecsegtetnek kedvező hozamokkal. Az eddig levágott parcellákon 0,3 - 1,5 tonna között mozognak hektárhozamok, a termelők átlagosan mintegy 50 százalékos kiesésre számítanak. A gazdák úgy érzik, kilátástalan helyzetbe kerültek, egyrészt a természeti hatások következményei miatt, másrészt ennek következtében a rájuk nehezedő gazdasági nyomás is jelentős mértékben megnövekedett, s nagy a veszélye annak, hogy főleg a kisebb gazdaságok nem fogják tudni elviselni a terheket. Mentsük, ami még menthető Felmerül a kérdés, mit lehet, mit érdemes még tenni annak érdekében, hogy az aszály káros következményeit a lehető legalacsonyabb szintre mérsékeljük. Elsősorban öntözni kell, illetve kellene, hogy a többi terménynek juttatott megfelelő víz- mennyiséggel megpróbáljuk a kukorica, a napraforgó, a cukorrépa hozamait kedvező irányba befolyásolni, vélekedik Horváth Péter, a hidaskürti magángazdák társulásának tagja, aki egyben az öntözőhálózatot működtetők és kihasználók szlovákiai társulásának az elnöke. Ők abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy az általuk használt csaknem 1200 hektárnyi termőterületüknek a felét, ahol intenzív zöldségtermesztést folytatnak, öntözhetik, s noha a szántóföldi növényekre a zöldség mellett csak a legszükségesebb esetekben jut víz, annak jótékony hatását mégis kimutathatóan érzik.- Az időjárási viszonyok alakulása az utóbbi években, évtizedben egyértelműen arra utal, hogy ebben a térségben a mezőgazdasági termelők szenvedő alanyai a globális fel- melegedésnek. Ezt nem csak én mondom, hanem statisztikai adatok, sőt, a laikusok gyakorlati megfigyelései is alátámasztják, hiszen elég csak az aratás kezdetének időpontjait összehasonlítani. Az utóbbi években már mi is általában egy-két héttel korábban kezdjük a betakarítást. Tetszik-nem teszik, ez az időjárás várhatóan továbbra is uralkodó lesz majd a térségünkben, s a termelőknek nem marad más hátra, minthogy megfelelően felkészüljenek a kedvezőtlen hatások kivédésére. A kérdés ebben az esetben csak az, hogy megvannak-e hozzá a feltételeink. Vajon a gazdáknak van-e lehetőségük az öntözésre, el- jut-e hozzájuk egyáltalán a víz, van- e megfelelő berendezésük amivel azt kijuttatják, s mindez anyagilag mennyire terheli meg őket. Ismeretes, hogy az országban az előző rendszerben mintegy 300 ezer hektárnyi termőterületen építették ki az öntözőrendszert, az intenzív térségekben tehát jelentős területeken van lehetőség a vízpótlásra. Igaz ugyan, hogy a hálózat elöregedett, sokhelyütt megrongálták, szétlopkodták egyes elemeit, de rendbehozható, s működtethető. Más kérdés, hogy mindez mibe kerül, s ebből mit kell állnia a termelőnek. Jelenleg ugyanis komoly terhet vállal magára az, aki úgy dönt, hogy öntözni fog. A kijuttatott víz köbmétere hozzávetőlegesen 6 koronájába kerül, ennek az összegnek a kétharmadát az energiaköltség valamint a munkabérek, karbantartási, fenntartási és leírási költségek teszik ki. Ezen gyakorlatilag nem lehet változtatni, ami módosítható, az a vízdíj, nevezetesen a kijuttatott víz ára. Jelen esetben ez adóval együtt 2 koronára rúg, s igaz ugyan, hogy a minisztérium dotációs rendelete értelmében 70 százalékos dotációt élvez, azonban az idei költségvetésben erre a célra elkülönített 170 millió korona, (ebből az öntöző- rendszerek működtetői is részesülnek) a szakemberek számításai szerint alig július végéig fedezi a minimális vízpótlás költségeit, a növényzet teljes vízellátásának biztosításához legalább további 50 millió koronára lenne szükség. A minisztériumba idén tavasszal benyújtott szakmai anyagban azt is kiszámolták a szakemberek, hogy ha a termésátlagok javításának fontos elemeként számon tartott vizet ingyen kapnák a termelők, a jelenlegi fel- használás mellett ez több mint 320 millió koronájába kerülne a költség- vetésnek. A kérdés, vajon ez a többletköltség nem kevesebb-e, mint amit az aszály esetlegesen káros következményeiért mégiscsak ki kell majd fizetnie az államnak. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján jogosnak tűnik a kérés, a mezőgazdasági termelők ne fizessenek külön díjat a növényzetre kijuttatott vízért. Annál is inkább, mivel ebben az esetben felszíni vizekről van szó, tehát a Duna, a Vág, vagy akár a Tisza öntözésre felhasznált vize úgyis elfolyna a Fekete-tengerbe. Nem beszélve arról, hogy a nagy hőségekben kijuttatott vizek jelentős része azonnal el is párolog, tehát nem jut be a növényekbe. A kijuttatás költségeit viszont most is külön fizetni kell. Horváth Péter magyarországi tapasztalatokra és tanulságokra hivatkozik. Ott valóban felismerték és a tárcavezetés is belátta, hogy a szárazság mekkora károkat okozhat, ezért a „mentsük, ami menthető” jelszó jegyében az aszály következményeinek mérséklése érdekében nemrégiben visszamenőleges hatállyal eltörölték a kijuttatott vízért járó fizetési kötelezettséget, így idén a magyarországi agrártermelők már ingyen kapják az öntözővizet. Hogy a kedvezőbb termesztési feltételek mellett ez mekkora konkurenciaelőnyt jelent a számukra a mi termelőinkkel szemben, nem szükséges elemezni. Horváth Péter úgy véli, ha az unióban versenyképesek akarunk maradni, az életképes termelőknek legalább elfogadható feltételeket kell teremteni. Az ingyenes öntözővíz sokat segíthetne abban, hogy a termelők legalább stabilizálni tudják a hozamaikat, azonban most, miután a Vízgazdálkodási Vállalat júliustól átkerült a környezetvédelmi tárca hatáskörébe, és csupán a Hydromeliorácie állami vállalatra marad az öntözéses víz- gazdálkodás gondjainak megoldása, a tárcaközi egyeztetés miatt lehet, hogy még nehezebbé válik majd a dolog. Mindenesetre az idei aratási eredmények figyelmeztetnek, a szántóföldi növények vízellátásában valóban gyökeres változtatásra van szükség, ehhez ingyenes öntözővíz jelentős lökést adhatna. (szí) Az ingyenes öntözővíz sokat segíthetne abban, hogy a termelők legalább stabilizálni tudják a hozamaikat, állítja Horváth Péter (jobbról) Perleczky Gáborral egyetértésben.
