Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)
2003-06-28 / 148. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 28. Családi kör MINDENNAPI KENYERÜNK Ellopták Péter kulcsait HAĽKO JÓZSEF A vatikáni bazilikát csúcsidőben 40 000 zarándok keresi fel. Közülük sokan a főhajó jobb oldalán kanyargó sorvégére állnak, hogy megérinthessék Szent Péter híresen megkoptatott lábát. Csakhogy e gesztust nem tehették meg azok, akik ez év március 13-án jártak ott. A szobrot ugyanis váratlanul fehér lepel borította. Mi történt? Talán restaurálni fogják? Netán dolgoznak a magasban, s így védik a műkincset? A valóság ennél sokkal szomorúbb: ha valakijobban körülnézett volna, nyomozókat lát, ahogy éppen tanúkat hallgatnak ki, nem vettek-e észre valami gyanúsat. Pontosabban, hogy nem látták-e véledenül, ki és mikor szerelte le és lopta el Péter kezét, azt, melyben a mennyei királyság jelképes kulcsait tartotta. A hírügynökségi hírek szerint a rendőrségnek főleg az indíték jelent gondot: vajon „rossz viccről van-e szó, vagy egy jól átgondolt támadásról a katolikus egyház egyedülálló szimbóluma ellen”? Bármennyire szomorú is, és nyolcszáz évi zavartalan lét után bármily megdöbbentő is Péter szobrának megcsonkítása, kulcsainak szimbolikus jelentőségét, akárcsak személyének tekintélyét nem tudja veszélyeztetni. Erről elmélkedünk ezen a vasárnapon is, Szent Péter és Pál ünnepén. Arról, hogy Péternek maga Jézus mondta: „Neked adom a mennyek országának kulcsait.” (Mt 16,19) Ellophatják, meglophatják tolvajok a szobrot, soha nem csonkíthatják meg viszont a Biblia egyértelmű üzenetét, s Péter apostol benne megalapozott tekintélyét. Valami más azonban igenis nyugtalaníthat bennünket. A körülmény, mely mintha jogosan vette volna ki Péter kezéből a szent kulcsokat. Valóban annak a férfinak a kezében vannak-e méltó helyen, aki a háromszoros tagadással saját magát kérdőjelezte meg? Jézus miért éppen arra a tanítványra bízta őket, aki nem egyszer, hanem háromszor jelentette ki rémületében, hogy nem ismeri Mesterét? És az a Mester halottaiból feltámadva miért bízta rá megint háromszor a bárányait (Jn 21,15)? Valójában fura egy káderpolitika, mikor a megbízatást, „sziklának lenni”, éppen az kapja, aki annyira törékenynek mutatkozott... Csakhogy Péter nem személyiségének kitűnősége miatt lett sziklává. Igazából akkor vált ő az egyház alapkövévé, mikor keservesen sírni kezdett saját árulása felett. Az önnön gyengeség keserű felismerésén át született az az Isten hatalmába vetett mély bizalom, melynek feltétel nélkül kénytelen aláverni magát. Mikor Jézus az apostolokat kérdezi, ők is elhagyják-e egyszer, éppen Péter az, áld mindnyájuk nevében kérdezi: „Uram, kihez mennénk?” (Jn 6,68) A gyöngeségről mint erőforrásról Szent Pál is szól: „Legszívesebben tehát gyengeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem (...), amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12, 9-10) És hogy Péterben is végérvényesen győzedelmeskedett Krisztus ereje, bizonyítja a sírja, néhány méterre a kifosztott szobortól, öt méterrel a vatikáni bazilika padlózata alatt. Az egyik föld alatti falon görög feliratot találtak: Petros eni - Péter bent van. Az a Péter, akit Néró közeli stadionjában kivégeztek, akit ősi hagyományok szerint éppen itt feszítettek keresztre. Fejjel lefelé, mert nem érezte magát méltónak arra, hogy ugyanúgy haljon meg, mint Mestere, akit háromszor megtagadott. Péter sírjához közel megfejtettek egy sírfeliratot: „Péter, könyörögj Jézus Krisztushoz a te földi maradványaid közelében eltemetett szent keresztényekért.” A „szent keresztényekről” szóló ókori fölirat a mai napig ihletet ad. Szent Péter követője, János Pál pápa a harmadik évezred küszöbén az egyház tagjainak kudarcairól beszélt, az éppen hogy nem szent keresztényekről, akik - akárcsak Péter - megtagadták Jézust. Már több mint ki- lencvenszer kért a pápa bocsánatot, amivel - szintén, mint Péter- jelképesen újra keservesen megsiratta a keresztények árulásait. Ám ezeknek az árulásoknak az ellenére is, az egyház itt van. Nem emberekre épült. Már Jeruzsálemben megmondta a híres tanító, Gamáliel azoknak, akik fogságba ejtették Pétert, s el akarták lehetetleníteni a születő egyházat: „ha ez a terv emberektől való, elenyészik. Ha azonban Istentől van, nem ronthatjátok le” (Csel 5,38-39). A Vatikánban és környékén folytatott kitartó nyomozás ellenére a mennyei királyság ellopott kulcsai nem kerültek meg. Ám az, ami valóban megnyitja az ég kapuját az ember előtt, Péter történetébe van kódolva kitörölhetetlenül. Újjászületésének „kulcsmomentuma” a saját kudarca feletti sírás volt - az nyitott utat az Isten iránti teljes odaadásnak. De csak a kínhalál után. Az nyitja meg végérvényesen az ég kapuját, ahogy Márk apostol írja: „aki pedig elveszíti életét énértem s az evangéliumért, megmenti azt.” (Mk8,35) A szerző római katolikus pap Reményt kelt és hitet, hogy élni érdemes, mindenek dacára A DNS- varázsló TÓTH FERENC ép nagy derék ember. És milyen elegáns. Meg az az ősz halántéka neki..., az összhatáson még az enyhén vastagodó derék sem tud rontani. Csoda-e, ha a hallgatóság női része - azaz a többség - epekedő szemekkel bámulja, s titkon tán forró sóhajtások is lebegnek a légen által, ahogy a nagytudományú DNS- varázsló a színpadra Fellépked. Senki sem tudja oly kedvesen és romantikusan mondani, hogy például: petefészek. Előadásában költészetté nemesedik a megtermékenyítés egyszerű biológiai aktusa, csodás bűbájnak érezzük a nagybetűs Élet legnagyobb rejtélyét: egy pici gyerek születését. Kedvesen és udvariasan beszél spermiumokról és petékről, beágyazódásról, ciklusról és rendellenességekről. Még a legrettegettebb betegségek nevei sem hatnak az ő előadásában oly ijesztően. Reményt kelt és hitet, mindenek dacára, az AIDS, a klónozás, az őrült genetikai kísérletek dacára. Hitet abban, hogy élni érdemes, gyereket nemzeni még inkább, de a legjobb minél többet, s a hallgatóság ebben még akkor sem kételkedik, ha tudja, hogy Czeizel doktor valami enyhén zűrös amerikai gyermekörökbefogadási ügybe keveredett. Igen, még ez is alig tudta csorbítani a renoméját, bár érdekes lenne tudni, hogy is volt ez valójában, azaz: nem dilettáns médiapatkányok tálalásában; hanem úgy igazából. Érdekes lenne tudni ezenkívül, vajon nem születik-e több gyermek a szokásosnál a genetikus professzor előadásai után kilenc hónappal. Kérem, ez nem vicc! Érvei tán még a legmegrögzöt- tebb agglegényt - lehet, hogy még magát Sherlock Holmesot is - sürgős családalapításra késztetnék. Olykor azért úgy tűnik, kínosan kerüli a tabutémákat. Kissé frivol szóviccel élve - hisz annyi szó esett már a nemi szervekről -, ezeket inkább csakúgy szőrmentén érinti. A népességcsökkenést, a nemzetromlást, a genetikai hibák kijavításának lehetőségét egy olyan, toleránsnak mondott társadalomban, amely esélyt ad a leg- esélytelenebbeknek is, egy olyan társadalomban, amelyben egyre több öröklött betegségben szenvedő alapít családot és nemz újabb enyhébb-súlyosabb születési rendellenességben szenvedőket. Tabutémák, mert humanisták vagyunk, meg mert megyünk az EU- ba, mert... És közben egyre több tizenéves férfi- palánta akad fenn a katonai sorozás listáján. Fizikailag alkalmatlan. Ugyanakkor emberöltőn belül lehetővé válik hibátlan, szép testű, okos és még mondjuk zenei tehetséggel is megáldott gyermekek tudatos létrehozása - mármint azoknak a szülőknek, akik meg tudják fizetni. S valószínűleg lesz néhány kevés lakosságú, gazdag, egészséges, okos ország- meg a többség, amely undorító cinizmussal folyton „fejlődőnek” neveztetik. A mindig elegáns DNS-varázsló szépen elmondja ezeket a szörnyűségeket, aztán lesétál a színpadról, ismét csak hódoló női tekintetek kereszttüzében. Emelt fővel, egyenes derékkal. Meg kéne ezt tanulni valahogy. Emelt fővel járni a behúzott nyakú- ak között. Embernek maradni az embertelenségben. S egy libabőrös didergésre késztető jövőkép ellenére- remélni. Remélni. CSALÁDI KISKERTÉSZ Július a kertben CSANDA PÉTER Amikor a víz már forr A csemegekukorica ízét a benne levő cukortartalom határozza meg. A legtöbb cukor a zsenge, tejes érésű szemekben van. Az ennél előrehaladottabb, viaszérésben már kevesebb a cukor. Ezért a szedés idejét jól kell időzíteni, hogy a legfinomabb termést nyerjük. A csemegekukorica érettsége jól megállapítható az ún. nyomáspróbával is, amikor a csövön levő szemeket ujjunkkal összenyomjuk. A betakarításra kész csövön a szemek teljesen kifejlődtek, színük a fajtára jellemző, a szemek állománya puha, vajszerű. Minél tovább áll a cső leszedve, annál kevésbé marad édes, ízletes. A konyhakerti termesztés során nem kell aggódni a szedést követő minőségvesztéstől, hiszen megtehetjük, hogy csak akkor törjük le a csöveket, amikor a fazékban már forr a víz. Két-három évig maradhatnak Az elvirágzott virághagymákat nem feltétlenül szükséges minden évben felszedni. A földben hagyottakat jelöljük meg kis táblával, nehogy kiássuk vagy kikapáljuk őket lombjuk elszáradása után. Ássuk fel! Ne feledjük, hogy az eper egy adott termőhelyen általában 3 évig ad jó minőségű termést. Ä letermett, háromévesnél idősebb szamóca- ágyásokat ajánlott felszámolni, s helyette (más helyre) újat kell telepíteni. Málnaszüret Óvatosan szedjük a málnát, hogy a termések ne essenek szét. A lapos edénybe szedett gyümölcsöt elfogyasztásig tartsuk hűvös helyen. A széthullott „gyűszűket” kipréseljük és málnalevet készítünk belőle. A málnabokrok letermett vesszőit tőből vágjuk ki,-a fertőzött vesszőket azonnal égessük el. A málnatövek aljából előtörő sarjakból csupán annyit hagyjunk meg, amennyi a felújításhoz szükséges, a többit vágjuk ki. Felszedhetjük a dughagymát Ha a dughagymák levele leszáradt már, kezdhetjük a felszedésüket. Levegős helyen szárítsuk. Tavaszig hűvös, szellős helyen, fagymentesen tároljuk. Még vethetők Másodnövénynek többek között alkalmas a cékla és a zöldbab is, melyek legkésőbb július közepéig vethetők. A zöldbabtermesztés aranyszabálya, hogy július 15-e után csak nagyon rövid tenyészidejű fajtákat szabad vetni, és még így is nagy a kockázat, hogy nem érik be, vagy a kora őszi fagyok károsítják a termést. Július 15-e után ezért inkább ne vessünk! A szilvamoly ellen Július második harmadában a szilvamoly második nemzedéke ellen permetezzünk a szignalizáció szerint. A kitinképződést gátló szerekkel (Dimilin, Rimon) tojásrakáskor, a többi készítménnyel (Calypso, Decis, Sumithion Super, Zolone) pedig a lárvakelés csúcspontján permetezzünk. Áz említett készítményekkel - általában július utolsó harmadában - védekezhetünk az almamoly második nemzedéke ellen is. Ültethetjük a szamócát A hónap végétől kezdjük meg a szamóca telepítését. Gondosan készítsük elő az ágyásait, hiszen több évig szedjük majd róla az illatos termést. Ültetés után a töveket bőséges vízzel öntözzük be, s ezt néhány nap múlva - lehetőleg az esti órákban - ismételjük meg. Helyezzünk ki csapdákat Fóliasátrakban a meztelen csigák felderítése sörcsapdákkal, zsákdarabbal, fekete fóliadarabbal történik. Az este kihelyezett álbúvóhelyet reggel ellenőrizzük, alatta vannak az új állatok. Kis szám esetén a gyűjtés is segíthet, összeszedjük a becsalogatott csigákat. A szerző kertészmérnök DÉLELÖTTÖK SÚLYA Kormányok jönnek és mennek, az anyagi, az érzelmi, az értelmi infláció mélyül VAJKAI MIKLÓS A nagy soknemzeti összeborulás eszten- j dejében kampányo- lunk, kampányolga- mmmmm tunk. Ebben az átmeneti egybeolvadásban egyesek már az eljövendő kontinensállamot vélik lelki szemeikkel látni. Egy növő-terebélyesedő nagyhatalom képe, s az adandó laza szövetségek! Az elméletek és elképzelések oázisától karnyújtásnyira a meghazud- tolhatatlan tapasztalat, amely máris polarizáltságról regél. A fényesjövő hamis igézetén túl a gyö- kös valóság felségterülete. Az az el- marasztalhatatlan tapasztalat, hogy a nagyok mindig átnyúltak a kicsiken! S a fokozatosan növekvő zűrzavarban aztán mindannyian fizettünk. Az emberiség százezrei, gyakran milliói sínylették meg az esendő ember általi, nem éppen önzetlen kísérleteket. A naggyá álmodott Európa, afféle jól tömött, jól bélelt, gazdag világ- hatalomféle. Mondanunk sem kell: erről álmodtak négy-öt emberöltővel korábban eleink. Egy békés és örökké fényesen derűs államhatalomról: nyugalmas kontinensről. Aztán a következő nemzedékek kivétel nélkül megtanulták a leckét, ami szerint fegyverrel nem tartható és nem védhető meg a földi béke. Országok embermilliói váltak üldözöttekké, kisemmizettekké s földönfutókká. Nemzet nemzet elleni uszításával százezrek jutottak a kitoloncoltak sorsára, váltak olcsó prédává. Csak tessék végigjárni a temetőkerteket, ha nincs erőnk önvallomástételre, és nincs érkezésünk megvallani eleink veszteségeit! Kopott, régi sírok domborulatai alatt száműzöttek vagy száműzetés közben elhunytak pihennek s vallanak. Európa valamennyi nemzetének fia, lánya, gyermeke képviselve van e nyomorúságos futásban. Felvidéki magyar, száműzött német, elkergetett zsidó, bulgáriai török, szerbiai albán - hadd ne soroljam tovább! Emlékeznünk kell. Emlékeznünk, éspedig egy értelmesebb jövőkép miatt. Emlékezzünk csak a szovjethatalmat és annak gépezetét irányító oroszokra, akik nemzetféltésükben nációkat száműztek és szigeteltek el. És gondoljunk csak a nyugati politológusokra-tudósok- ra, akik e hatalom megszűnése előtt évtizedekkel megjósolták, hogy a nevezett világhatalmat majd szétveti a nemzetek közti belső ellenségeskedés és egyenjogúság-igény. És mi tagadás: megrecs- csentek a Szovjetunió eresztékei. És a művi alapon megszerkesztett és a fegyverek erejével fenntartott „új és békés Európa” mítosza is leáldozott bizony, gyötrelmes körülmények közt. Az álmodott nyugalom, a szerkesztett és időerősnek hitt egység felbomlása utáni pusztításnak és káosznak ma mindany- nyian elszenvedői, ügyködő alanyai vagyunk. 1989 után országok aprózódtak fel. Erőtlen és meddő törpeállamok jöttek létre. És ezek a múlttalan-hagyománytalan régiók gazdasági, értelmi és szellemi perifériákká váltak, s hullottak alá mind mélyebbre a jelen különböző fokozatú rostáin, mígnem megállapodhattak a harmadik vagy a negyedik világ szintjén. Kormányok jöttek és távoztak. Az anyagi, az érzelmi, az értelmi infláció mélyült, és mi tehetetlenül néztük leáldozá- sunkat. Ma ennek a tapasztalatnak vagyunk begyűjtői-hordozói és el- viselői. 1989! Tízegynéhány esztendővel ezelőtt a kontinensből lekaszabol Rész- Európa több tucatnyi nemzete - a mélységes igézetből ébredve - utat keresett önmagának. Csakhogy maga az út ebben az esetben elvont fogalommá minősül. Éppúgy, mint a haladás. Most, ebben a kínálkozó közelképben is több az áhítat. Több az emberi és nemzeti óhajokból áramló sugárkéve. Hisz- szük: már tartozunk valahová. Hiszünk. Mögöttünk az idő tüllje által takart valóság. Előttünk: az idő tüllje által fedett bizonytalanság. Kampányolni. Kampányolgatni. Itt. Ott. Középtájt. Mondjuk: az erőtlen semlegességben. (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele)
