Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)

2003-06-28 / 148. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 28. Közélet 5 Barak László: „Alapjában véve ugyanazok az inzultusok érik ma az embert, mint a rendszerváltás előtt" Komolytalanul komoly költő És ha mégis ringyó? című, ta­valy megjelent versesköteté­ért Barak László a napokban vette át a Szlovákiai Magyar írók Társasága által adomá­nyozott Forbáth Imre-díjat. A költővel a kitüntetés kapcsán beszélgettünk. MISLAY EDIT Meglepte a díj, vagy úgy érezte, megérett rá? Nem lepett meg. Azt éreztem, hogy ideje volt már bizony. Nagyon sokan azt mondják, nem számít nekik, hogy elismerik-e azt, amit csinálnak, de azt gondolom, a lelke mélyén mindenkinek szüksége van pozitív visszajelzésre. Tulajdonképpen ed­dig sem volt hiányom benne, de „in­tézményes” elismerésre még nem volt példa. Ilyen szempontból én öt­venéves koromra vesztettem el a szüzességemet. Mit jelent önnek a Forbáth Imre- díj, amelyet elsőként vehetett át? Nagyon sokan gratuláltak, többen megkérdezték azt is, mit gondolok erről a díjról. Azt mondtam, két szempontból is örülök, hogy meg­kaptam. Egyrészt Forbáth Imréről elnevezett díjat minimum nem szé­gyen kapni. Másrészt mivel én kap­tam meg először, nem volt semmi­lyen gondom azzal, milyen társaság­ba kerülök. Ez már azoknak a gond­ja legyen, akik majd utánam kapják. Nem szeretnék ünneprontó lenni, de úgy hallottam, volt egy apró szépséghibája a kitüntetésnek. Annak ellenére, hogy idén adták ki először Forbáth-díj néven, s a kulturális miniszter is részt vett a díjátadón... Igaz, hogy „gazdaságilag nem volt előkészítve”, a díjjal járó jutalomnak csak a felét kaptam meg, olyan bi­zalmas kommentárral, hogy de azért becsüljem meg ezt is, mert bi­zonyos írószövetségi vezetőknek a gyűlésezésekért járó honoráriumá­ról kellett lemondaniuk, és hogy a Nagy János alkotásának, a gyönyörű Forbáth-plakettnek csak a makettjét kaptam meg egyelőre. Mivel azon­ban mindig fogékony voltam a gro­teszkre és az iróniára, teljes egészé­ben otthon éreztem magam. » Legbelül mindig lamiféle módon bizonytalan vagyok. va­« A díjat az És ha mégis ringyó? cí­mű kötetéért kapta, amelyben azonban mintha az egy évtizede megjelent Inzultusok korának a verseit gondolta volna tovább, azokkal vitatkozott volna. így azt is mondhatnánk, hogy a díjat részben akár e korábbi kötetre is vonatkoztathatnánk. Ez valóban így lehet, mert a költé­szetem egyik jó ismerője, egy iroda­lomkritikus is azt mondta, hogy az eddigi tizenhárom kötetem közül a legjobb az Inzultusok kora volt. Csak az volt a probléma ezzel a kö­tettel, melynek az anyaga a rend­szerváltás előtt íródott, hogy közvet­szerző Zsákovics Lászlóé és a rende­ző Gágyor Péteré. Ön „csak” a verseket írta... A verseket én írtam, de amikor az ember megírja a verset, az egy bizo­nyos termék, és ez a termék egészen átalakulhat, ha más műfajban szólal meg. Nagyon-nagyon örültem, ami­kor először meghallgattam a fölvé­telt. Talán még sokkal jobban örül­tem neki, mint magának a kötetnek vagy a díjnak. „Azt gondolom, hogy egészen komoly dolgokat műveltem, miközben jól szórakoztam önmagámon is. Meg azon, ami körülöttem van." (Somogyi Tibor felvétele) lenül a fordulat után, 1992-ben je­lent meg. Mivel akkor az egész tár­sadalom, az irodalom iránt érdeklő­dő szakemberek is egészen más, hét­köznapi dolgokkal voltak elfoglalva - éppen a szabadság utáni tériszony uralkodott rajtuk -, valójában nem volt semmilyen recepciója. És hogy most az Inzultusok korával kommu­nikáló És ha mégis ringyó? kapta ezt az elismerést, ezt azért nem tartom véletlennek. Tulajdonképpen így kaptam elégtételt az Inzultusok ko­ráért is, amelynek visszhangtalansá- ga abszolút objektív dolog volt. Nem is panaszkodtam sehol, mert az ak­kori légkör sem Szlovákiában, sem Közép-Európában nem kedvezett a hangos vagy akár csak csendes iro­dalmi ünneplésnek. Nagyon örülök neki, hogy a „Ringyó” kapta ezt az elismerést, habár ebben a pillanat­ban, ha válogatnom kellene az ed­digi dolgaim között, akkor azt mon­danám, hogy az Inzultusok kora na­gyon közel áll hozzám, valamint az Úgyis kicsinálnak kötetem is, amely szintén nem váltott ki visszhangot. Úgy gondolom, a „Ringyó” elismeré­sében egy kicsit az is benne van, amit az Inzultusok kora jelenthetett vol­na. Ugyanis inzultusokról beszél ez a kötet is. Az Inzultusok kora a rend­szerváltás utáni inzultusokba kalau­zolta el az olvasót, a „Ringyó” pedig a mostaniakba. Mert ha nem is ugyanolyan irányultságú, de alapjá­ban véve ugyanazok az inzultusok érik ma az embert, mint a rendszer- váltás előtt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem volt értelme a politikai váltásnak, de amíg emberek lesznek, addig inzultusok érik őket és inzultusokat okoznak másoknak. Az Inzultusok kora megjelenése után csaknem egy évtizedig nem jelentkezett újabb verseskötettel. Azután jött az Úgyis kicsinálnak, tavaly az És ha mégis ringyó?, idén pedig egy válogatáskötete, a Miféle szerzet vagy te?. Egyik ver­sében felteszi a kérdést, mennyire komolytalan dolog mostanában költőnek lenni. Visszaadnám: mennyire? Tulajdonképpen komolytalanul ko­moly dolog költőnek lenni. Ha úgy tetszik, akár skizofrén is lehetnék, mert hogyan függ össze a költőség - civilizált viszonyok között persze - az aktív közéleti szerepléssel, és ho­gyan függ össze végső soron az üz­lettel, amit egy kiadónak a vezetése jelent. De én jól megvagyok ezzel. Ha hús-vér értelmiségiként közelí­tem meg ezt a kérdést, akkor egé­szen komoly dolog költőnek lenni, komolyabb mindennél. Mert a pub­licisztika és az egyéb politikai tevé­kenység, meg a szónoklat műfaja nem ér föl az irodalomhoz és a köl­tészethez. A versek csak az olvasó­ban születhetnek újjá, és a költő ír­hatja újra a verseket. Én ezt megtet­tem a „Ringyó”-ban. Azt gondolom, hogy egészen komoly dolgokat mű­veltem, miközben jól szórakoztam önmagámon is. Meg azon, ami kö­rülöttem van. Idén több szempontból is elsősé­get „szerzett”. A Forbáth Imre-díj mellett a Kalligramnál megjelent Miféle szerzet vagy te? című válo­gatáskötetére gondolok. Szlováki­ai magyar viszonylatban ez az első olyan verseskötet, amelyhez CD jelent meg. Hogyan jött az ötlet? Ez nem az én bűnöm, vagy ha más­képp nézzük, nem az én érdemem. Gál Tamás barátomnak, aki most diplomázott a pozsonyi színművé­szeti főiskolán, kezébe kerültek a kö­teteim, és ő hívott föl a „Ringyó” megjelenése után, hogy mit szólnék hozzá, ha csinálna belőlük egy ösz- szeállítást. Már nagyon sok helyen elmondtam, mindig olyan típusú ember voltam, aki közvetíenül akart hatni a környezetére mindenféle tet­tével. De ezúttal nem is arra gondol­tam, hogy esetleg frenetikus sikert hoz majd nekem, mert ez a CD első­sorban nem az én művem, hanem Gál Tamásé, Kiss Szilviáé, a zene­így szóltak az ön fejében is ezek a versek? Abszolút így szóltak. A megjelenés a kiadónak is köszönhető, mert vállal­ta ezt a dolgot, és látott benne fantá­ziát. Amikor megjelent ez a kötet a CD-vei, azt mondták a barátaim, na megállj, lesz ám majd ebből irigy­ség. Azt gondolom, hogy ez nem jel­lemző, és talán áttörést végzett a ki­adó ezzel, hogy ilyen módon is nép­szerűsítse az irodalmat akkor, ami­kor kénytelen-kelletlen be kell is­mernünk, hogy az olvasásnak nin­csen akkora kultusza korántsem, mint amekkorát valóban megérde­melne. Amikor a verseit olvasom, az a be­nyomásom, rendkívül élesen látja a társadalom hibáit, visszássága­it, mindig a lényegre tapint. Ami­kor viszont saját magáról ír, bi­zonytalanság cseng ki a soraiból. Ezt mondja a válogatáskötete cí­me is: Miféle szerzet vagy te? Öt­venedik évébe lépve közelebb ke­rült a válaszhoz? Nem hiszem. Aki közelről ismer, an­nak egyáltalán nem az a benyomá­sa, hogy én bizonytalan ember len­nék. A kívülállók azt gondolják, hogy nagyon határozott és minden­féle skrupulustól mentes ember va­A versek csak az ol- ~ vasóban születhet­nek újjá, és a költő ír- . hatja újra a verseket. V gyök. Ugyanis már ifjú koromtól ki­alakítottam magamnak egy szere­pet, amely egészen mást közvetít a velem kapcsolatot teremtő embe­reknek, mint amilyen valójában va­gyok. De ez a szerep pontosan azért kreálódott, mert világéletemben, amikor önmagámmal voltam elfog­lalva és önmagamat kellett értékel­nem, sohasem tudtam határozott ítéletet alkotni a „milyenségemről”. Következésképpen legbelül mindig valamiféle módon bizonytalan va­gyok. Azt hiszem, hogy a szerepját­száson kívül a költészethez is ez ve­zetett el. A költészet a legbensősége­sebb szubjektív műfaj, amelyben azonkívül, hogy megszületik, „tech­nológiai folyamaton” megy keresz­tül a vers, az alkotás folyamata arról szól, hogy ki vagyok, miféle szerzet vagyok én. Azt hiszem, minden em­ber szembesül ezzel a kérdéssel, csak nem jellemző, hogy erről be­széljenek, mert ez nem téma. Ha az emberek intenzívebben kutatnák, hogy kicsodák ők valójában, akkor talán jobbak lennének. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy én most már jó vagyok. De dolgozom rajta. Az egészségügy szereplői jobbára elégedettek az új árjegyzékkel, az alsó határ 27, a felső 299 korona Több megelőző intézkedést térít a biztosító ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. „Az álom valósággá vált, elkészült az új egészségügyi árjegy­zék” - jelentette be tegnap Rudolf Zajac egészségügyi miniszter. Július 1-jétől már ez alapján térítik a bizto­sítók az orvosoknak az általuk el­végzett gyógykezelések költségeit. A változások a körzeti orvosokat, a szakrendelőket és a kórházakat is érintik. A rendelet nagyrészt meg­szünteti a betegek korosztály szerint való besorolását, mely eddig meg­határozta a körorvosoknak a bete­gek után járó fejpénz összegét. Júli­us 1-jétől legalább 27 és legfeljebb 299 korona jár egy beteg után, a konkrét összeg az orvosok és a bizto­sító megegyezésén múlik. Ez alól csak a gyerekek a kivételek: a beje­lentett gyermek 5 éves koráig leg­alább 45 korona, 6-18 éves koráig pedig legalább 30 korona jár havon­ta az orvosnak, a felső határ ebben az esetben is 299 korona. Az új sza­bályozással elégedettek a magánor­vosok is. „Több megelőző intézke­dést térít ezentúl a biztosító, ami mindenképpen javítja a betegellá­tást. Az alapellátásba tartozik példá­ul a rejtett vérzést kimutató teszt, mely a vastagbélrák megelőzésének hatékony eszköze - mondta lapunk­nak Pásztor László, a Magánorvosok Társulásának (ASL) elnöke. - Szin­tén kedvező változás az egynapos sebészeti beavatkozások és az értük járó díjak pontos meghatározása.” Pásztor hátrányosnak tartja, hogy általában csökken a kezelésekért já­ró összeg alsó határa. „A biztosítóval folytatott tárgyalások során leg­alább 10 százalékos díjemelést pró­bálunk majd kialkudni a szakorvo­sok számára, hogy a sürgősségi ellá­tást továbbra is biztosítani tudják” - tájékoztatott az ASL elnöke. Az új árjegyzék 22 fajta megelőző keze­lést tesz téríthetővé, az említett mel­lett például ingyen elvégeztethető lesz 10 és 17 éves korban a koleszte­rinszint ellenőrzése, ami a szív és ér­rendszeri betegségek kialakulását segít megelőzni. Júliustól 167 be­avatkozás végezhető az egynapos sebészet keretében, ezek többsége általános-, baleseti, gyomor- és az or­topédsebészeti eljárás, de vannak köztük nőgyógyászati, szemészeti, orr-, fül-, gégeklinikái és urológiai operációk is. „Kórházunk felkészült ezen beavatkozások elvégzésére - ál­lítja Marián Karvaj, az érsekújvári kórház igazgatója. - Többségüket már eddig is végeztük, igaz, jobbára csak a reklám miatt, eddig ugyanis a biztosítók nem fizették meg ezen be­avatkozások valós költségeit. Szem­sebészeten évente mintegy ezer pá­cienst műtünk ilyen módszerrel.” Érsekújvárod: nem alakítanak ki kü­lön rendelőintézetet ezek elvégzésé­re, az egyes szakosztályokon lehet majd kérni hospitalizáció nélküli be­avatkozásokat. dpj) RÖVIDEN Éjszaka leállnak a bankautomaták Pozsony. Holnap éjféltől fél kettőig programfrissítés miatt nem le­het majd igénybe venni több szlovákiai bank pénzjegykiadó auto­matáit és bankkártyáit. Az előzetesen kiadott információk szerint a leállás a Banka Slovakia, a ČSOB, a HVB, a Volksbank, a PKB, az Unibanka és a VÚB kártyáit, valamint a CSOB, a HVB, a Volksbank, az OTP, a Poštová banka, a PKB, az Unibanka, a VÚB és a Tatraban- ka bankjegykiadó automatáit érinti majd. (SITA) Merre haladjon a vasút? Trencsén. A város vezetése tegnap kezdte meg annak az informáci­ós brosúrának a terjesztését, melyben a városon belül haladó vasút­vonal modernizálásának előnyeit és hátrányait hasonlítják össze. A város vezetése nem volt hajlandó elárulni, mennyibe kerül a 28 ezer példányszámban kinyomtatott négyoldalas színes anyag. A város­nak hamarosan arról kell döntenie, hogy maradjon-e a régi vasútvo­nal, lassított szerelvényekkel, vagy vigyék ki a városból. Ez utóbbi miatt valószínűleg le kellene bontani a felújított városi strandot és több nyaralót is. (TASR) Baleset, tűz az új alagútban Branyiszkó. Szlovákia leghosszabb közúti alagútjában tegnapelőtt egy Avia, egy Karosa busz és egyškoda Felícia ütközött, majd ki­gyulladtak. Szerencsére ez nem a valóság volt, hanem csak egy szi­muláció, melyben a hamarosan megnyíló branyiszkói alagút bizton­sági rendszerét tesztelték. A szimuláció majdnem hibátlanul sike­rült,"bár az egyik, Léváról induló tűzoltóautó csak 20 perces késés­sel ért oda. Az illetékesek szerint a túlkoros jármű egyszerűen nem akart elindulni. (SITA) Véget ért az útlezárás Gyetván Gyetva. A PPS Detva Holding alkalmazottai tegnap délután fél három előtt befejezték a Losoncot Zólyommal összekötő főút blokádját. A nehézgépgyár munkatársai szerint sikeres volt az út­lezárás, ugyanis a kormány segítségével sikerült rábírni a leg­nagyobb hitelezőket, hogy egy olyan cégnek adják el a gyárat, mely fel kívánja futtatni a termelést, s nem kíván komolyabb elbocsátásokat kezdeményezni. A blokád végig nyugodt lefolyá­sú volt. (SITA) Halálra gázolta, majd továbbhajtott Dubnica nad Váhom. Tragikus véget ért az a cserbenhagyásos gá­zolás, mely tegnapelőtt éjszaka történt Dubnica nad Váhom közelé­ben. Egy 46 éves tanár Škoda 125-ös gépkocsijával elütött egy 27 éves férfit, aki szabálytalanul az úttesten gyalogolt az éjszakában. A sofőr nem állt le, hanem továbbhajtott. A rendőrök ennek ellené­re hamarosan a nyomára bukkantak, s a vérében még ekkor is két ezreléknyi alkoholt mutattak ki a műszerek. (SITA) Hátulról szabad, elölről nem Pozsony. A csupasz női feneket ábrázoló reklám nem ütközik a rek­lámokról szóló etikai és morális kódexbe, állapította meg az orszá­gos reklámtanács bizottsága. Nemrég egy magánszemély tiltakozott egy pozsonyi masszázsszalon óriásplakátja ellen, melyen a cég egy női fenékkel reklámoztatta magát. Ezzel szemben elfogadták a VUB Wüstenrot építkezési hitelét hirdető reklám elleni tiltakozást. Itt tíz csupasz nő reklámozta a céget, s intim testrészeiket egy-egy téglá­val fedték csak el. (SITA) Račannak nem gond a státustörvény Pozsony. Horvátországnak nincsenek gondjai a magyar státus­törvény alkalmazásával, jelentette ki tegnap Ivica Račan horvát kormányfő, aki kétnapos látgatáson tartózkodik Pozsonyban. Azoknak az országoknak, melyek nem értenek egyet ezzel törvény­nyel, nem kellene bevonniuk az ügybe egész Európát, hanem ké­toldalú tárgyalásokat kellene kezdeményezniük Budapesttel. Hor­vátországban nagyszámú magyar kisebbség él, mely a parlament­ben is képviselteti magát, s a kölcsönösség elve alapján ugyanezt várnák el Magyarországtól is az ott élő horvát kisebbséggel kap­csolatban. (SITA) Több mit ezer beadvány a testületnek Pozsony. Az idei év első felében az Alkotmánybíróságra 1102 beadvány érkezett. Ebből 451 alkalommal a bírósági eljárás elhú­zódása miatt emeltek panaszt. A bíróság 225 esetben döntött, s ebből 19-ben, összesen 405 ezer koronányi jóvátétel kifizetésé­re kötelezte az államot. A tegnap tárgyalt utolsó esetben az alpe­res a járási és a kerületi bíróság lassúsága ellen tiltakozott, s 380 ezer korona elégtételt követelt. Az ügyben egy nő bírósági végzést próbált szerezni azzal kapcsolatban, hogy volt férje költözzön ki közös lakásukból, mivel őt és gyermekeiket is gyakran bántal­mazta. Az ügyet az Alkotmánybíróság is elnapolta. Több ilyen esettel nyáron már nem foglalkoznak, mivel a bíróság nyári szü­netre vonul. (SITA) Jövőre húszezer helyett negyvenezer korona Több pénz diákhitelre ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony. Az 5649 hiteligénylő egyetemista közül a Diákhitelalap az elmúlt tanévben 5064 hallgató­val kötött szerződést. A fejenként éves szinten 20 ezer koronás köl­csönt idén mintegy 5000 hazai egyetemi hallgató, 128 tanulmá­nyait külföldi felsőoktatási intéz­ményben folytató hazai fiatal és 4 külföldi állampolgárságú, szlová­kiai egyetemet látogató diák szá­mára folyósították. A Diákhitelalap működésének nyolc éve során eddig hozzávető­leg 40 ezer darab hitelt folyósított 800 millió korona értékben. Je­lenleg körülbelül 24 ezer ügyfelet tart számon. A jövő tanítási évben durván 110 millió korona áll majd az alap ren­delkezésére a hitelek folyósításá­hoz. A hatályos felsőoktatási tör­vény tervezett módosítása értel­mében a diákkölcsön jelenlegi összegét a jövőben 40 ezer koro­nára emelnék. Ľubomír Zburín, a hitelalap igaz­gatója szerint, ha a kölcsön össze­ge a jövő évben elérné a 30 ezer koronát, az ideinél körülbelül 1600-zal kevesebb hallgató része­sülhetne hitelben, (érvé, t)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents