Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)

2003-06-26 / 146. szám, csütörtök

Kitekintő ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 26. A lett oktatási minisztérium elrendelte, hogy az új tanévtől kezdve a tárgyak 60 százalékát az orosz iskolákban is lettül kell oktatni Orosz kisebbség: lettek lesznek? El a kezekkel az orosz isko­láktól! - skandálja a mintegy háromszáz tüntető a lett ok­tatási minisztérium épülete előtt. Bár az apró balti or­szág alig két és fél millió la­kosának több mint harmada orosz ajkú, helyzetüket tá­volról sem lehet ideálisnak nevezni. SZALAI ZOLTÁN Az itteni orosz kisebbség a Szovjet­unió felbomlása után egyfajta jogi vákuumban találta magát, a füg­getlen Lettország ugyanis nem biz­tosította számukra automatikusan az állampolgárságot. A többségük­ben hontalanná vált lettországi oroszok - akik közül sokan egész életükben itt éltek - úgy érzik, sé­relmeik most csak tovább bővül­nek. A lett oktatási minisztérium szerint ugyanis az új tanévtől kezd­ve a tárgyak 60 százalékát az orosz iskolákban is lettül kell oktatni. Bár a jogszabályt az államfő asz- szony is aggályosnak találta, a tör­vényhozás második olvasatban is rábólintott. Aljona Gausa számára a hontalan- útlevél volt az első hivatalos doku­mentum, amelyet már a lett ható­ságoktól kapott. Az irat leginkább egyfajta tartózkodási engedélyhez hasonlítható. Tulajdonosának ugyan jogában áll Lettország terü­letén élni, de mivel nem állampol­gár, sem a közügyekbe nincs bele­szólása, sem közalkalmazásban nem állhat. Gausa asszonyt nyug­díjasként a megszorítások nem na­gyon zavarják. A szigorú állampol­gársági és nyelvtörvény azonban alaposan próbára tette az orosz­lett viszonyt az ország határain be­lül és kívül egyaránt. Az ország po­litikai élete nemcsak hagyomá­nyos értelemben bal- és jobboldal­ra, hanem etnikai alapon is meg­osztott. Moszkva pedig azzal vá­dolja Lettországot, hogy az orosz kisebbség erőszakos asszimiláció­jára törekszik. Riga azzal védekezik, hogy fél év­százados orosz elnyomás után, amelynek következtében a lettek jóformán saját hazájukban is ki­sebbségbe szorultak, kénytelenek radikális eszközökhöz folyamodni a lett nyelv és kultúra védelmében. - Arról van szó, hogy itt gyökere­sen eltérő álláspontok ütköznek egymással, és bizonyos mértékig mindkét félnek igaza van - állítja a tavaly őszi választásokon legtöbb szavazatot szerzett Új Éra párt fő­titkára. - Lettország ötven eszten­deig idegen megszállás alatt élt, és jogunk van minden szempontból helyreállítani a szuverenitásunkat. Tudjuk persze azt is, hogy az itt élő oroszok többsége ebben személye­sen nem vétkes. Az európai nor­mák szerint ez egy abnormális helyzet, de a lett állam történelme sem nevezhető normálisnak. Bár Lettország gyakorlatilag kétnyelvű állam, Riga belvárosában sétálgat­va - leszámítva a bankok hirdeté­seit és az étlapokat - egyetlen orosz nyelvű feliratot sem látni. A törvény értelmében ugyanis tilos például az utcaneveket cirill betűk­kel is feltüntetni. - Nekünk itt nincs szükségünk egy második Brighton Beachre - állítja a jogsza­bály „szülőatyja”, Dzintars Abikis képviselő, New York orosz beván­dorlók által lakott negyedére cé­lozva. - Lettországban még a ki­lencvenes évek elején felszámoltuk a kétnyelvűséget, és a lettek aligha örülnének, ha most újra megjelen­nének az orosz nyelvű táblák. Nyikolaj Neidlands, a baloldali Harmónia Párt elnöke, akinek ősei több mint egy évszázada költöztek a balti országba, egyetért Orlowal. - A kilencvenes évek közepén ala­posan áttanulmányoztam az ál­lampolgárságért folyamodókkal íratott tesztet. Állíthatom, hogy több olyan kérdést is találtam, amelyre egyszerűen lehetetlen vá­laszolni. A háttérben primitív naci­onalizmus áll. Az egész rendszer arra lett kitalálva, hogy az oroszok érzékeljék: nem látják szívesen őket - mondja. A lett migrációs hivatalban elisme­rik, hogy voltak hibák, ugyanakkor hangsúlyozzák: 1998-ban liberali­zálták a vizsgát. - Bárki folyamod­hat állampolgárságért, és biztosít­hatom arról, hogy nem különöseb­ben nehéz letenni. A gondot im­már nem a teszt, hanem az akarat vagy motiváció hiánya jelenti az orosz kisebbség részéről - véleke­dik Janis Kaganovic, az úgyneve­zett honosítási tanács elnökhelyet­tese. Érvelésében van igazság, hi­szen nehéz lenne tagadni, hogy az itt élő oroszok jelentős része nem is akar állampolgárrá válni. Sok fi­atalember számára a hontalan stá­tus kényelmes és automatikus me­nedéket jelent a kötelező katonai szolgálat alól. Másokat rokoni, üz­leti szálak kötnek az anyaország­hoz, és kényelmesebb és olcsóbb vízum nélkül a hontalanútlevéllel utazni, mint a lett passporttal he­tente szaladgálni az orosz beutazá­si engedélyért. Akadnak olyanok is, akik egyszerűen sértőnek talál­ják, hogy különböző hivatalokhoz kell folyamodniuk egy olyan papí­rért, amit a lett szomszéd egysze­rűen megkapott. Egy másik ismerős, Jurij viszont egyelőre nem döntött. A fiatalem­ber nemrég fejezte be a középisko­lát, és még nem tudja, hol folytatja tanulmányait. - Ha orosz egyetem­re megyek, akkor jobb hontalan­nak maradni. Ha viszont Nyugaton akarok továbbtanulni, akkor egy­szerűbb lettnek lenni - vallja. A nagypolitika szintjén azonban teljesen más logika érvényesül. A lett politikusok jelentős része attól tart, hogy ha túl sok oroszt honosí­tanak, annak komoly politikai kö­vetkezményei is lehetnek. Az orosz kisebbséget képviselő Párt az Em­beri Jogokért a tavaly őszi válasz­tások eredményeképpen a máso­dik legnagyobb parlamenti párt Lettországban. - Sok lett fél attól, hogy ha az orosz kisebbség is sza­vazati jogot kapna, akkor megvál­tozhatna az eddigi Nyugat-barát kurzus, és az ország újból Moszkva felé fordulna. Mások attól tarta­nak, hogy az orosz kisebbség poli­tikai befolyásának erősödésével az orosz nyelv hivatalos állami nyelv­vé válna, és az itt élő oroszok szá­mára végképp értelmét vesztené megtanulni lettül - mondja Nils Muiznieks migrációs miniszter. A lett főváros 1950-ben. Sok minden változott. (Képarchívum) (Képarchívum) Riga belvárosa. A cirill betűs feliratokat betiltották. Talán éppen ennek a félelemnek tulajdonítható, hogy az oktatási tárca „2004 reform” elnevezéssel az új tanévtől kezdve a már emlí­tett módon megpróbálja korlátozni az orosz iskolákban az anyanyel­ven oktatható tárgyak számát. Gausa asszonyt - már csak életko­ránál fogva is - nemigen érdeklik az iskolaügyek. Az idős hölgy 1959-ben ment férjhez egy letthez, és azóta Rigában él. - Számomra az egyetlen igazi probléma, hogy a nyugdíjam mindössze 55 lat (kö­rülbelül 3600 korona). Mellesleg a szomszédasszonyomnak, aki szü­letett lett, egy fillérrel se több. Vele nagyszerűen kijövök, és eszünkbe se jut, hogy ki milyen nemzetiségű. Riga, 2003. június A kenyaiak átlagosan havi tizenhat alkalommal kényszerülnek arra, hogy lekenyerezzenek valakit Az incidens miatt fejek is hullhatnak Londonban Afrikai üvegzsebprogram: üres szavak GERGELY G. ANDRÁS Kenya 40 éve független, féléves a demokrácia. Hamarosan „dolgozó népet” farag a korrupt kenyaiakból - állítja a miniszterelnök. Ismerős a történet. A leköszönő kormány sebtében kiosztja a kincstárban maradt pénzt támoga­tóinak. Az új vezetés meghirdeti a korrupció elleni harcot, száznapos programjában az egészségügy és az oktatás forradalmi átalakításá­ra különít el az ország lehetőségeit messze meghaladó összegeket. Félévvel később a nagy leszámolá­sok még váratnak magukra, a kor­rupció elleni harc főleg a nagy sza­vak szintjén folyik. Sőt a közbe­szerzésért felelős tisztviselőkről kiderül: saját cégeik kaptak jelen­tős állami megbízásokat. Hata­lomra éhes elődjével szemben az új kormányfőt leginkább halovány PR-ral, a kezdeményezés hiányá­val vádolják. Egy távoli országról van szó, Ke­nyáról. Kenya negyven éve függet­len és fél éve kísérletezik a demok­ráciával. A huszonnégy évig ural­mon lévő Dániel Arap Moi elnököt decemberben felváltó Mwai Kibaki valószínűleg kezdettől tisz­tában volt vele, hogy száz nap nem lesz elegendő a problémák megol­dására. Az afrikai összehasonlítás­ban is szélsőségesen korrupt Moi- rendszer végét követő eufória kezd csendesedni. Nem alaptalanul. A képviselők azonnal kikötötték: csak akkor sza­vazzák meg az egészségügy re­formjára és az ingyenes általános iskolai oktatás bevezetésére szánt költségvetési tételeket, ha szemé­lyenként negyvenezer dollár (más­fél millió korona) hozzájárulást kapnak autóvásárlásra. Az alku lét­re is jött, a honatyák havi fizetését pedig ötről hatezer dollárra emel­ték (amelyből ráadásul csak az el­ső 2600 adóköteles). Vagyis egyelőre nem sok esély van rá, hogy Kenya feljebb jusson a kor­rupciós ranglisták legalján kibérelt helyéről. A Transparency Interna­tional nevű, berlini székhelyű kor­rupciókutató szervezet összesítésé­ben a kelet-afrikai ország 102 állam versenyében tavaly a 96. helyen végzett. A felmérések szerint a ke­nyaiak átlagosan havi 16 alkalom­mal kényszerülnek arra, hogy leke­nyerezzenek valakit, az állami al­kalmazottaknak pedig az esetek kétharmadában nyújtanak át borí­tékot. Peter Anyang’ Nyong’o terve­zési miniszter szerint a korrupció évi egymilliárd dollárba, vagyis a teljes költségvetés egynegyedébe kerül az országnak. Kibaki miniszterelnök dolgát ne­hezíti, hogy a kormánytöbbséget adó Szivárványkoalíció Nemzeti Szövetsége (NÄRC) nevéhez hűen egyáltalán nem mentes a belső csatározásoktól. A gyarmati fenn­hatóságot negyven éve feladó Nagy-Britannia és az USA pedig azzal zavarta meg a reformokat, hogy a terrorizmus veszélyére hi­vatkozva nemrég eltanácsolták ál­lampolgáraikat a Kenyába való utazástól, és a britek törölték az ide tartó repülőjáratokat. A turiz­mus egyébként évi 500 millió dol­láros bevételt és félmillió munka­helyet adna az országnak, és nor­mális esetben minden ötödik ven­dég brit. A munkanélküliség „nor­mális” körülmények között is negyven százalék fölött van. Azért nem teljesen reménytelen a helyzet. Az elkeseredett tömeg egy ízben megostromolt egy rendőrőr­söt, és a szorongatott helyzetben lé­vő közegek végül százdollámyi ke­nőpénzt visszaadtak az emberek­nek. A legkorruptabb kenyai közin­tézménynek számító rendőrségen belül is különösen sok gondot okoz­tak a közlekedési rendőrök, ám a matatu nevű közkedvelt iránytaxi- szolgálat dolgozói ellenük is fellá­zadtak. Elhatározták: egy ideig egy­szerűen nem fizetnek a rendőrök zsebébe. Talán érdemes persze hoz­zátenni, hogy a matatuk többsége hivatalosan is sokszor kiérdemli a büntetést: tucatnyi utast zsúfolnak be a vízözön előtti, alig menetképes kisbuszokba, miközben a járműben bömbölő rapmuzsika valószínűleg kimeríti a csendháborítás fogalmát. zMostanra Kibaki miniszterelnök is megérezte a helyzet drámaisá­gát. Május végén leváltotta az összes közbeszerzésért felelős köz- tisztviselőt. Az elküldött hivatal­nokok többsége nemcsak anynyi- ban vétett, hogy saját cégének ad­ta a rábízott állami megrendelése­ket, még azt sem tartották fontos­nak, hogy legalább az árukat le­szállítsák. Múlt decemberben Kibaki miniszterelnök félmillió munkahely megteremtését ígérte egy év alatt. Az idő fele már letelt, és a NARC-vezetés még mindig a saját háza táján sepreget. A mi­niszterelnöki szlogen mindeneset­re jól hangzik: az ingyenélés kor­szaka lezárult, a kenyaiakból „dol­gozó népet” faragnak. „Bin Laden” csókja INDEX/MTI London. Biztonsági mulasztások egész sorozatáról adott számot ked­den a londoni alsóházban a brit bel­ügyminiszter, aki ismertette a képvi­selőkkel a trónörökös windsori szü­letésnapi partiját megzavaró példát­lan hétvégi incidens körülményeit, amelyekről lapunk is beszámolt. A letartóztatott humorista közben azt nyilatkozta, hogy sikerült arcon csó­kolnia Vilmos herceget. David Blunkett brit belügyminiszter mindenekelőtt elnézést kért az ural­kodótól és a királyi család többi tag­jától, amiért a Vilmos herceg 21. születésnapjára rendezett szombat éjjeli látványos, ám zártkörű rendez­vényre egy hívatlan vendég is beju­tott. A férfi „Oszama bin Ladennek kiadva magát” okozott botrányt. Blunkett elmondta: az általa azon­nal elrendelt vizsgálat eddigi ered­ményei szerint a 36 éves Aaron Barschak először a windsori kastély főbejáratán akart bemenni, innen azonban eltanácsolták. Ekkor a Lon­don nyugati határán lévő hatalmas királyi rezidencia egyik hátsó falá­nál, egy fáról ugrott be a kertbe, ahol a rendezéssel megbízott ma­gáncég alkalmazottjába botlott. Ne­ki azt mondta, hogy a meghívott vendégsereg tagja, de egy kissé be­rúgott, és eltévedt. Az alkalmazott elkísérte őt egy posztos rendőrhöz, aki - miután nem hagyhatta el őr­helyét- az alkalmazottat kérte meg, hogy kísérje „vissza” Barschakot a rendezvény helyszínére. Innentől már senki nem kérdezett a behatolótól semmit, és Barschak- nak sikerült „elfogadhatatlan kö­zelségbe kerülnie” Vilmos herceg­hez, fogalmazott a belügyminisz­ter. Az amatőr színészetből élő hí­vatlan vendég váratlanul a kastély­park színpadán termett, kiragadta a buli megvalósításáért királyi nagyszüleinek éppen köszönetét mondó Vilmos kezéből a mikro­font, és artikulátlan ordítozások közepette bejelentette, hogy ő Oszama bin Laden. Jelmeze is a két évvel ezelőtti súlyos terrormerény­letekért felelősnek tartott al-Kaida terrorhálózat vezérét idézte. A biztonsági szolgálat még ekkor sem lépett; csak akkor vonták kérdő­re Barschakot, amikor színpadi mu­tatványa után a büféasztalhoz lé­pett, ismerte el a belügyminiszter. Blunkett „a biztonsági szolgálatok .elképesztő kudarcának” nevezte a történteket, és közölte, hogy négy héten belül elkészül a részletes rend­őrségi vizsgálat az ügyben. Nem hi­vatalos londoni vélemények szerint minden bizonnyal fejek hullanak majd a mulasztássorozat miatt. A letartóztatott Barschak azt nyi­latkozta a Daily Mail nek, hogy mindenki jól szórakozott, amikor a színpadra lépett. Hozzátette, hogy mindenkit elhívott Edinburgh-i fesztiválon tartandó műsorára, majd azt mondta Vilmos herceg­nek: Mindnyájan szeretünk. Utána arcon csókolta a herceget. A szombat esti incidensről még a keddi brit sajtó is döbbenten cikke­zett. Sok lapban visszatérő elem volt, hogy ha a Behatoló nem vala­mely ártalmatlan, feltűnést kereső személy lett volna, hanem egy ön­gyilkos merénylő, akkor most Ang­lia trónján nem II. Erzsébet, hanem IX. Edward király ülne. Edward herceg, Wessex earlje, a királynő negyedik, legfiatalabb gyermeke volt az egyetlen ugyanis a trón­öröklési sor élvonalát alkotó királyi leszármazottak közül, aki kanadai látogatása miatt nem volt jelen a szombati partin. Kibaki miniszterelnök a korrupció elleni harcról beszél a függetlenség negyvenedik évfordulóján (Reuters-felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents