Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)

2003-06-03 / 126. szám, kedd

Kultúra ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 3. Ma kezdődik a XXVIII. Duna Menti Tavasz Az irodalmi mű egyediségének, megkülönböztetésének az is módja lehet, ha sajátságos jegyeinek egyikét sem zárjuk ki Csodateremtő gyerekek SZÁSZI ZOLTÁN Dunaszerdahely. Ma az ország minden szegletéből öt napra idese- reglett gyerekek vehetik át a város kulcsait a polgármestertől. A gyer­mek báb- és színjátszók országos seregszemléjének, az idén XXVIII. évfolyamába lépett Duna Menti Ta­vasznak ad otthont Dunaszerda­hely városa. Huszonnégy csoport, több mint ötszáz szereplő kisdiák nevetésétől lesz hangos egy héten át a város. A mai megnyitó, a város kulcsainak átvétele után a bábos versenyprogram kezdődik. A fel- bári Amadé László Bábcsoport a Kelekótya kiskakas, a pozsony- eperjesi Ugri-bugri a Vitéz László aranyországban, a nagyudvarnoki Nagy Kabóca a Kis Júlia balladája, a szimői Hétszínvirág Az állatok nyelvén tudó juhász, az érsekújvári Pinokkió A zöld lific, a felsővámosi Tikiriki a Lúdas Matyi című pro­dukciót mutatja be az első nap bá­bos versenyprogramjában. Egy órakor a pedagógiai bábjátékról szóló módszertani programmal az óvónők számára tartanak szakmai bemutatót. A Csallóközi Múzeum­ban a hagyományos gyermekrajz- kiállítás nyílik, a szórakozni vá­gyóknak pedig a művelődési ház­ban és a téren kínálnak gazdag programokat. A vendégműsorban fellép a magyar bábjátszás világhí­rű művésze, Kemény Henrik, aki Vitéz László történetével az egész világot bejárta már. A gyerekeket kézműves foglalkozások, könyvvá­sár, népi mesterségek bemutatója és a Ládafia Bábszínház csodakör­hintája várja egész héten át. Kalligram-könyvek bemutatója Budapest. Három helyszínen ajánlja a héten a közönség figyelmébe új kiadványait a Kalligram Kiadó. Tegnap az írók boltjában mutat­ták be Vágvölgyi B. András Eörsi István című monográfiáját. A könyvet Végei László író, esszéíró méltatta. Ma 15 órától a Magyar Képzőművészeti Egyetem Andrássy út 69-71 szám alatti épületében kerül sor Sebők Zoltán Élősködő kultúra című könyvének bemuta­tójára. A könyvről a szerzővel és Szentjóby Tamással Mészáros Sán­dor szerkesztő beszélget. Csütörtökön az Osiris Könyvesház­ban (Veres Pálné utca 4-6) három újabb könyvét prezentálja a Kalligram Kiadó. Barak László Miféle szerzet vagy te? című verses­kötetét Gróh Gáspár irodalomkritikus, Sándor Iván Drága Liv című regényét Vörös István író, esszéíró, továbbá Tóth László Átváltozás, avagy Az „itt” és az „ott” című, a költő válogatott verseit és az azok­ról szóló kritikákat tartalmazó kötetét Szörényi László irodalomtör­ténész ismerteti, (ú) SZÍNHÁZ KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Lúdas Matyi (vendégjáték Ipolyvarbón) 13 MOZI POZSONY HVIEZDA: Ken Park (am.) 16,18, 20.30 MLADOSŤ: Spanyol filmna­pok: Gyilkosság telihold alatt 17.30 Kötözz meg, oldozz el! 20 MUZE­UM: 8 nő (fr.) 18,20 TATRA: Mátrix-Újratöltve (am.) 17.30,20 KASSA TATRA: Félix és Rose (fr.) 17, 18.45 Pók (fr.-kan.) 20 CAPITOL: Mátrix - Újratöltve (am.) 15.30, 18, 20.30 ÚSMEV: 28 nappal ké­sőbb (am.) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ-PANORÁMA: Blanche (fr.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Beavatás (am.) 17.30 Bölcsőd lesz a koporsód (am.) 16.30, 20.30 Egy veszedelmes elme vallomásai (am.-kan.-ném.) 18, 20.15 Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Johnny English (ang.) 16, 20.30 Két hét múlva örökké (am.) 18.30 Lakótársat keresünk (fr.-sp.) 18 A mag (am.) 20 Mátrix - Újra­töltve (am.) 14.30,17.30,20.30 Szakítópróba (am.) 14,16 Taxi 3 (fr.) 14.30 Tökös csaj (am.) 14.15,16.15,18.15,20.15 Az utolsó éjjel (am.) 13.45,17.15,20 X-Men 2 (am.) 15,17.30,20 Spanyol filmnapok nagy nevekkel a Mladost'ban Bűntények a moziban ELŐZETESÜNK Pozsony. Ma és holnap spanyol filmnapokat tartanak a Mladosť moziban. Ezúttal azonban nem a legújabb termésből láthat váloga­tást a pozsonyi közönség. A Bűn­tény a spanyol moziban című két­napos programban olyan filmeket mutatnak be, melyek története va­lamilyen bűntényt dolgoz fel. Újra­nézhetünk egy-egy opust a világ filmművészetében markánsan je­len lévő két spanyol rendezőóriás műhelyéből. Láthatjuk Pedro Almodovar 1989- es filmjét, a Kötözz meg, oldozz el! című fekete humorú komédiát, amelyben együtt játszik Victoria Abril és Antonio Banderas. Az ak­kor még csak a hazájában ismert Banderas a Kötözz meg...-ben egy mentálisan sérült fiatalembert ala­kít. Azzal az elképzeléssel indul az életbe, miután kiengedik az inté­zetből, hogy családot alapít, és munkát taláí. Sorsa aztán másképp alakul. Elrabol egy drogfüggő por­nósztárt, akit az ágyhoz kötözve tart mindaddig, míg az bele nem szeret. Saura filmdrámája, a Taxi, Madrid egy fiatal lány, Paz történetével ar­ra kérdez rá: lehet-e élni egy gyű­lölködő, kegyetlenkedő világban. Paz apja és a lány barátja, Dani is taxis, s ugyanabba az újfasiszta ta­xis klánba tartoznak, amelynek tagjai éjszaka a várost tisztogatják az általuk nem kívánatosnak tar­tott elemektől. Imanol Űribe Gyilkosság telihold alatt című filmje szörnyű képpel kezdődik: az erdőben egy brutáli­san meggyilkolt fiatal lány holttes­tére bukkannak. A nyomozás nem­csak az eset körülményeit deríti ki, hanem különös lélektani problé­mákra is rávilágít. Negyedikként Dolores Payás 1998-as Sara című munkáját sorolták be a programba. Kísérőfilmként mutatják be F. G. Cuervo rövidfilmjét, mely ugyan­csak illeszkedik a témához, miként a címe is utal rá: Tolvajok a Capitol moziban, (tébé) Komámasszony, hol a szerző? A Somorjai disputa rendez­vénysorozat harmadik for­dulója minden eddiginél szemléletesebben igazolta, hogy az irodalomról való gondolkodásban legföljebb csak a lényeget illetően lehet szó ilyen-olyan egyetértés­ről. Az egymástól különböző szemléletek és nézőpontok mindenesetre az irodalom­ról való beszédmódok párat­lanul gazdag sokféleségét eredményezik. CSANDA GÁBOR Komlós Juci: „Ha valaki csak egyszer is látott színpadon vagy filmben, remélem, megőrzött emlékezetében" Ehhez a május utolsó napján meg­tartott szimpóziumon nagyszerű feltételeket teremtett Benyovszky Krisztián előadása, mely Gács Anna tanulmánykötetét véve alapul, is­mertette a Miért nem elég nekünk a könyv (A szerző az értelmezésben, szerzőség-koncepciók a magyar iro­dalomban) című kötetet. Mégpedig oly módon, hogy a vitára és tovább­gondolásra késztető alapművet né­hány provokatív kérdéssel megtold­va, egymásnak feszülő, közelítő és távolító megszólalásokra késztette a jelenlevőket. Az élénk diskurzus a könyvben fel­vetett néhány sarkalatos műértel­mezési problémát kerülgette, pél­dául hogy mennyire fontos szem­pontja az értelmezésnek a szerző, valamint hogy a nőiség (a szerző nő volta) benne van-e az irodalmi szö­vegben s kihámozható-e belőle. „A szerző halála” szóképbe sűríthető téma összefoglalása annak a mé­lyen a múltban gyökerező kérdés­nek, vajon az irodalmi műnek és a róla való gondolkodásnak része-e a szerző. Az egymást kizáró felfogá­sok egyike szerint a szerző a kezdet és a vég, a szöveg letéteményese, a másik szerint csak a szöveg az iro­dalom része, a szerző nem. E két szélsőség, a szerzőorientált és a szö­Szerzők az irodalmi disputában, melyet a Márai Sándor Alapítvány rendezett Somorján. Balról jobbra: Benyovszky J&isztián, Csehy Zoltán, Mizser Attila és H. Nagy Péter (Somogyi Tibor felvétele) vegorientált értelmezés közötti szé­les mezsgyén már Gács Anna köny­ve is felveti azokat a szempontokat, melyek a sokszor meddő elméleti okfejtések helyett az irodalom gya­korlása, konkrét művek írása, olva­sása, értelmezése, közvetítése fo­lyamatában hasznosíthatók. Ábban a disputa résztvevői is egyet­értettek, hogy a mű és a szerző kö­zötti (sosem volt) egyensúly az utóbbi időben alapvetően megválto­zott. Míg a jelenkori irodalomszem­lélet (számos tekintélyes meghatá­rozója) teljesen aláássa a szerző te­kintélyét s ezáltal értékes életműve­ket hagy(hat) figyelmen kívül, más­részt az irodalommal főként közvet­ve viszonyba lépő olvasók (például a tanulóifjúság) irodalmi szöveg he­lyett szerzővel és életrajzzal ismer­kednek. Kétségtelen, mindkét sab­lonnak maga az irodalom a veszte­se, s ekként másodrendűnek tűnik, mit gondol erről az egészről a szer­ző. Aki egyébként ahány, annyiféle, de az egyik szélsőséget alighanem a „köszönöm a kérdést, jól vagyok, so­ha jobban nem voltam” típus képvi­seli, és a síron túlról, a szövegen kí­vül is élettel teli üzenethordozónak tartja magát, szemben a másikkal, akit, mivel benne föl sem merül, hogy a nyelven és a szövegen kívül másként is megképződheme, nem zavar, hogy „meghalt”, legalábbis amíg a műve körül forog a világ. A szerző-vitából Csehy Zoltán elő­adása (a Szakmai gyakorlat külföl­dön című Mizser Attila-verseskötet- ről) az elméletek csatáját a konkrét szöveg és a szövegélet labirintusába terelte. Annyiban föltétien kapcso­lódva az előzőekhez, amennyiben a versekben nyomon követhető költő­szerep változásaival, illetve a sze­reptelenségükkel példálózott, ezt a következőkkel ajánlva a résztvevők figyelmébe: „Mizser verseinek eme rétege a legmeglepőbb, már ami a szerzői funkció identitásválságait il­leti.” A Kalligramnál most megjelent kötettel a nyilvánosság az idei könyvhéten ismerkedhet majd meg, a dispután elhangzottakkal irodalmi folyóiratok hasábjain. A disputa „eredményét” nehéz felbecsülni. Haszna és szükségessége a folytat­hatósága és a folytatandósága felől a legszembetűnőbb, ebben alighanem a résztvevők is egységes álláspontot képviselnek. Mindenesetre az is fi­gyelemre méltó tanulsága, amit egyikük, Tőzsér Árpád a disputa el- csitultával nagyjából úgy fogalma­zott meg, hogy lassan már mindent tudunk és mindenről nagyon jól el­vitatkozunk, csak éppen a konkrét versről nincs mit mondanunk. Aki dédilcént is szín ész nő „A dráma azon nyomban komédiává válik, ha a színész nem éli bele ma­gát a helyzetbe” (Az MKKI archívuma) RÁCZ VINCE Tömött széksorok fogadták csütör­tök késő délután a Magyar Köztársa­ság Kulturális Intézete pozsonyi székházának Kulisszák mögött elne­vezésű, a Nemzet Színészeit bemu­tató, nagy sikerű rendezvénysoroza­tának űjabb, egyben záró darabjá­nak vendégét, Komlós Juci Kossuth- díjas színésznőt, akivel Szabó G. László újságíró beszélgetett. „Tizenhárom év. Egy asszony a szomszédból. Egy nő a pult mögött. Lenke néni. Megértő, jószívű, ked­ves. Örül, ha kérdezik, boldog, ha segíthet. Finom a rétese, illatos a konyhája. Lenke néni. Egy pálya ko­ronája. Gonoszkodni sosem láttuk. Nem biztos, hogy tudna, pedig elég gazdag a színészi arzenálja. Gyűjtött is évtizedeken át. Gesztusokat, hangszíneket, beszédes járásokat, hogy aztán ötvözze mindezt a saját­jával. Híres színészdinasztia tagja. Van unokája, dédunokája, tehát van kinek átadni a tüzet” - ezekkel a sza­vakkal mutatta be Komlós Jucit, a Nemzet Színésznőjét beszélgető- partnere, Szabó G. László, az est há­zigazdája. Az évei számát tekintve ugyan már idősnek mondható, de fiatalos len­dületét és elbájoló kedvességét lát­va a kislányosság benyomását keltő színésznő varázslatos személyisé­géből valósággal árad a legendás múlt igézete. Mesélőkedve fáradha­tatlan, erről a rendezvény résztve­vői is csakhamar megbizonyosod­hattak, mikor visszatekintve pályá­jára, felidézve a színpadon és a ma­gánéletében szerzett élményeit a színésznő életének immár több mint nyolc évtizedéről vallott. Kom­lós Juci egy színészdinasztia tagja­ként látta meg a napvilágot Koszto­lányi és Csáth városában, Szabad­kán, egy víg kedélyű táncos komi­kus apa, kit az ország legendássá vált szerepe révén, a Hacsek mellett örökké értetlenkedő Sajóként is­merhetett meg, és egy, a családja megélhetéséért még sikerekkel ke­csegtető pályájáról is lemondott, de szívében örökké színésznő maradt önfeláldozó anya gyermekeként. A család örömmel fogadta volna, ha nem áll színésznek, az apa hiába próbálta megakadályozni, és hiába követett el mindent ellene, Komlós Juci egy évet mégiscsak eltöltött Ró­zsahegyi Kálmán színiiskolájában. „Sosem felejtem el Kálmán bácsi ne­künk, növendékeinek szánt szavait, hogy a színésznő mindenekelőtt szín ész nő! Éltem is ezzel a intelem­mel” - emlékezett vissza a hajdan volt időkre a művésznő. Pályáját a Király Színházban kezdte 1935-ben, élete első darabjában egy kínai kislány szerepét kapta. Később olyan híressé vált társulatokhoz szerződött, mint például Várkonyi Zoltán feledheteden emlékű Mű­vész Színháza, a József Attila Szín­ház és az Operettszínház. Pályája egy szakaszán a Moulin Rouge szín­padán is fellépett Radó Sándor és Feleki Kamill partnereként, ahol a szteppelés mellett spárgázott és ak­robatikus táncokat is előadott. A szerelem is csakhamar utolérte a fia­tal színésznőt Földessy Géza szemé­lyében, pedig tőle mindenki óvta, mivel nagy szoknyavadász hírében állt. „Majdnem minden színpadi partnerembe beleszerettem, persze a plátói szerelem megszállott híve­ként” - idézte fel emlékeit Komlós Juci. A szerelem keserű-édes érzésé­hez fűződik pályájának meghatáro­zó, minden túlzás nélkül legemléke­zetesebb alakítása is. Roxanne sze­repét csaknem háromszázszor ját­szotta el Szabó Sándor oldalán. „Va­lósággal szárnyaltunk, míg játszot­tuk a darabot, körülvett minket a szerelem mindent átható ereje, a ro­mantikus szenvedély magával so­dort mindannyiunkat. ” Pályája során számos nagy nevű művésszel szerepelt egy színpadon. Partnerei közt találjuk Somogyvári Rudolfot, Mészáros Ágit, Voith Ági édesanyját, a már említett Szabó Sándort, Radó Sándort és Feleki Kamiik, Fónay Mártát, Mensáros Lászlót, Sinkovits Imrét, Kiss Ma­nyit, Mezei Máriát, Dayka Margitot és hát persze Zenthe Ferencet. E ne­vek hallatán az embert óhatatlanul is az ámulat töltötte el, egy-egy tör­ténet kapcsán az említett színész­óriások pár pillanatra mind-mind megjelentek az est közönségének lelki szemei előtt. Azzal, hogy fel­idézte emléküket, szinte éreztük a beszélgetésnek otthont adó előadó­teremben a jelenlétüket. Az elmúlt évtizedekben 760-nál is több tévéjátékban és -filmben szere­pelt, legutóbbi nagy sikerét a televí­zióban tizenhárom éven át kéthe­tente sugárzott Szomszédok című teleregényben aratta, egy ország azonosította őt Lenke nénivel. Ez időben különösen sok rajongói leve­let kapott, néha dorgáló hangnem­ben írtakat is, mert ugyan miért kell folyton bántani kedves öreg férjét, a taxis Takikát, akinek alakját Zenthe Ferenc formálta meg. „Egy idő után szólnom is kellett Horváth Ádám- nak, a sorozat szülőatyjának, írják már át a szerepemet, mert még megutál a fél ország. Az emberek képzeletében Zenthe Ferenccel a va­lóságban is egy párt alkottunk. Egy alkalommal taxit akartam fogni, a taxis pedig megkérdezte tőlem, mi­ért nem a férjem kocsijába szállók.” Szabadidejében előszeretettel nézi a különféle televíziós vetélkedőket és a futballmérkőzéseket, persze csak a jó focit szereti. A színpadra már nemigen kívánkozik. Túlontúl megterhelné, állítja. Fiatalos len­dülete, üdesége - ezt a kulturális intézetbeli hallgatósága is tanúsít­hatja - megcáfolni látszik ez utóbbi kijelentését. Legutóbb Alföldi Ró­bert kínált számára egy szerepet az általa rendezendő darabban, de nem vállalta a megtisztelő felké­rést, mert mint mondta: „Keveseb­bet nem akarok nyújtani a közön­ségnek, mint fiatal koromban, töb­bet meg már aligha tudnék. Tudo­másul kell vennie az embernek, hogy egy idő után már nem ugyan­olyan, mint régen.” Hiszi a piszi. Ősszel azonban mégis színpadra lép, lánya, Földessy Margit könyör­gésére a Vád tanújában játssza el az ápolónő szerepét, lánya rendezésé­ben. A darabot a Buda Stage-en lát­hatja majd a közönség.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents