Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)

2003-06-03 / 126. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 3. Kitekintő - hirdetés Ügynökbotrány pattant ki Nagy-Britanniában Védelmezik a gyilkost Németország a hadiiparban is csúcstermékeket állít elő, például lopakodó technológiájú, korvett típusú hadihajókat Készül a jövő tengeralattjárója A félrecsiszolt drágakőre emlékeztető, az ellenfél radar-szonár szemei-fülei számára csaknem észrevehetetlen, Visby-osztályú korvett (Népszabadság-felvétel) Mint Jónást a cethal, úgy nyel el a hatalmas fémszivar. Titokzatos műszerek kapcso­lótengerébe merülünk, isme­retlen berendezések, foszfo- reszkáló képernyők, kígyózó vezetékkötegek kísérnek utunkon, szupertitkos szá­mítógépek sziszegnek, a le­hallgatásbiztos kábelekben fénysebességgel üzenetek száguldanak. Hiába, ez a vi­lág legkorszerűbbnek tar­tott, nem atommeghajtású tengeralattjárója, a 212Alp- ha osztály legelső, még épülő példánya, az U-31-es. DUNAI PÉTER A hatalmas, mattfekete acéltest egyelőre kiszolgáltatottan, tehetet­lenül hever a bakokon, az orr-rész alatt, mint bálnánál a fogakat he­lyettesítő hosszú rugalmas szálak, a szilák, úgy sorakoznak a szonár, a víz alatti tájékozódást segítő szerke­zet, a tengeralattjáró „füle” elefánt- csontszín-sárgás elemei. Hátul a vö­röses anyagból készült, többágú ha­jócsavar. Ez a tengeralattjárókon az egyik legfontosabb, legkevésbé publikus alkatrész, titkának meg­szerzéséről féltucatnyi kémfilm ké­szült. Bronzöntvény, melyet külön­leges számítógépes programmal csiszolnak meghatározott formájú­ra, hogy úgy hasítsa a vizet, hogy szinte ne is rezgesse. Észrevehetet­len maradjon, ne adjon támpontot az óceán mélyén rejtőzködő, szo­nátáikkal kagylózó ellenséges ten­geralattjáróknak. A bálna orra, sze­mei a fémszivar elülső részén egyelőre vaksin pillogó fekete abla­kok, a torpedókilövő szerkezetek nyilásai. Az U-31-es legfélelmete­sebb fegyverei, a német fejlesztésű, vékony kábellel a célig vezérelt ne­héztorpedók rejtőznek majd az ab­lakok mögött. A torpedócsövek egy­ben mentő-megközelítési zsilipala- gútként is szolgálnak. Ha a víz alatt lassan lebegő tengeralattjáróra „vendég”, a német haditengerészet valamelyik Kampfschwimmern, kü­lönlegesen kiképzett harci könnyűbúvára érkezik, „kopogtat”, mire kinyílik az egyik torpedóvető cső lezáró ablaka. A neoprén ruhás, Nitrox-palackos-légzőkészülékes búvár bebújik a csőbe, mögötte be­zárul a külső ablak. Láthatatlan szi­vattyúk eltávolítják a csőből a vizet, kinyílik a belső ajtó, máris benn van az U-31-esben. Fent, a több emelet magasan az ég felé nyúló torony­ban, a fekete-vörös-aranysárga né­met nemzeti lobogó alatt egy sze­relő matat, lent tengervízzel hűtik a 212Alpha mintájú tengeralattjáró, a német haditengerészetnek jövőre átadandó U-31-es próbaüzemelő készülékeit. Hátul a zárt üzemcsar­nokban irdatlan méretű, félköríve­sen meghajlított, szélükön szép si­mára köszörült, nem mágneses acéllemezek hemperegnek. Három tengeralattjáró készül egymás mel­lett, két kisebb, egy nagyobb. A na­gyobbat a görög haditengerészet rendelte, az egyik kisebb az ola­szokhoz kerül. - Képzelje el, olyan pontossággal dolgoznak, mint az órások, századmilliméterre stim­melnie kell mindennek, magyaráz­za dr. Jürgen Rohweder, a kiéli HDW hajógyár kommunikációs igazgatója. Szó se róla, olyan a rend, tisztaság, mint egy órásüzem­ben. A 212A tengeralattjárók külön­legességei közül a legbecsesebb: a motor, az üzemanyagcellás, hidro­génnel és oxigénnel üzemelő, telje­sen zajtalanul járó - mivel működés közben elektromos energiát és vizet termel -, abszolút környezetbarát szerkezet, amely lehetővé teszi, hogy a jármű heteket töltsön egy­folytában a víz alatt. A 212A német tengeralattjáró gyártástechnológiá­ja egyedülálló, hozzá hasonlót a vi­lágon sehol másutt nem tudnak egyelőre készíteni. - Hat-tíz év előnyünk lehet a versenytársakkal szemben, mondja dr. Rohweder. Kinn a sólyatéren, az U-31-es mel­lett a szemünkbe csapja a sós párát az örökké fújó keleti-tengeri szél, kerülgetjük a tócsákat, az udvar kö­zepén guggoló sárga gyakorlótor­pedót. Rajta a felirat: a Bundesma­rine, a német haditengerészet tulaj­dona. Meg valamiképpen profán, számomra megmagyarázhatadan módon egy telefonszám. - Hogy ke­rül egy telefonszám egy torpedóra? Úgy, hogy legyen kiket értesíteni, ha a torpedó gyakorlat közben elvesz­ne, idegen partokra kerülne - ma­gyarázza dr. Rohweder úr. Német­ország megint kategóriájukban a vi­lág legjobb tengeralattjáróit gyárt­ja. Emellett a HDW-gyár svédorszá­gi érdekeltsége, a Kockums a világ első „lopakodó” technológiával, műanyag-szénszálas bevonattal el­látott, az ellenfél radar-szonár sze­mei-fülei számára csaknem észre- veheteüen, Visby-osztályú korvett- jét készíti. A 212A hossza 56 méter, átmérője hét méter, vízkiszorítása 1450 tonna, 27 fős legénysége van. Fő fegyverzete: nyolc torpedó­vetőcsöve 550 milliméteres nehéz­torpedókat bocsát útjukra. A leg­korszerűbb helyzetmeghatározó- felderítő műszerrendszerekkel van felszerelve. Az üzemanyagcellás főmotort a Siemenssel közösen fej­lesztették ki, a zömmel német be­szállítók között angol, amerikai, svéd, olasz cégek is vannak. A „lo­pakodó” Visby, amely sokszögű fe­lületeivel leginkább egy félrecsi­szolt drágakőre emlékeztet, 72 mé­ter hosszú, 640 tonna vízkiszorítású korvett, 43 fős legénységgel. Fegy­verzete hagyományos, egy 57 min­es Bofors automata ágyúból, torpe­dókból, mélységi bombákból, 127 mm-es rakétavetőből áll. A már ké­szülő második generációs Visby Plus már NATO-kompatibilis lesz, ígérik a svéd-német tervezők. A műszaki kultúra a védelmi iparra is átsugárzik: szakértők szerint Né­metország a haditechnikában a vi­lág egyik vezető állama, nemcsak a kommandósfilmekből ismert, a leg­jobbnak tartott Heckler und Koch géppisztolyaival, hanem a Rheinme- tall kifejlesztette harckocsilövegei- vel (amelyeket az Abrams amerikai szupertankba is beépítenek), az Irak-háború idején Kuvaitban őrködő Fuchs (Róka) páncélozott la­boratóriumaival vagy az MTU gyár harckocsimotoijaival. A HDW több- tucatnyi államnak, köztük Izraelnek szállít tengeralattjárókat. A 212A körül diplomáciai-titkosszolgálati forrongás: Tajvan szeretne belőle rendelni, de Peking nem akarja, hogy a részének tekintett független szigetország ilyen fegyverekhez jus­son. Amerika, Tajvan szövetségese tanácstalan: melyik oldalra álljon? Tajvan a barátja, a túlparti Kína pe­dig előbb-utóbb stratégiai partnere. Az ügy pikantériáját emeli, hogy a kiéli HDW-gyár - amerikai tulajdon, a Bank of America egyik érdekeltsé­géé. -A végső szó Berliné, a politikai vezetés dönti el, kinek, milyen fegy­verrendszereket szállíthatunk... Szemben a HDW sólyaterével, pus- kalövésnyire innen, a kiéli öböl túl­partján a város pályaudvara és a modern vásárcsarnok, a Sophie’s Markthalle hívogatja a vevőket. Al- konyodik. A város villogása, az au­tók cikázó reflektorfényei eltakar­ják, elnyelik a túlparton, a sólyaté­ren magányosan gubbasztó U-31-es hatalmas, sötét tömbjét, komor kör­vonalait. Három kutyás, zöldtarajos punk üldögél az átépítéstől szen­vedő pályaudvar állványerdejében, és gitárt nyaggatva zümmög. Hom­lokukon ott virít a rikító pinkkel fel­mázolt felirat: béke. POÓR CSABA Nagy-Britanniában nagy hullámo­kat ver a katonai hírszerzés legfon­tosabb észak-írországi ügynökének májusi leleplezése okozta botrány. Mind valószínűbb ugyanis, hogy be­súgóin keresztül a hadsereg befolyá­solta a félkatonai csoportokat, gyil­kosságokat nézett el, sőt szervezett nekik. Francisco Notarantonio és fe­lesége a szokásosnál tovább maradt ágyban azon a reggelen. A 66 éves volt taxisofőr nyolc hete ment nyug­díjba, és úgy gondolta, rászolgált egy kis lustálkodásra. Amikor fél 8- kor valaki feldübörgött a lépcsőn, azt hitte, egyik unokája fújt éb­resztőt, a hálószoba ajtaján azonban két álarcos rontott be, és az egyik szó nélkül mellbe, majd kétszer hátba lőtte. A gyilkosság még 1987. októ­ber 9-én történt az északír főváros, Belfast egyik, katolikusok lakta ne­gyedében, de csak nemrég derült ki, miért is kellett meghalnia az idős embernek. Bár kezdettől fogva azt feltételezték, hogy az Ulsteri Sza­badságharcosok (UFF) nevű, protes­táns félkatonai szervezet végzett ve­le, a családja ennél többet gyanított. „A lövöldözés előtti napokban min­denütt ott volt a hadsereg. Aztán apám halála előtt eltűntek a kato­nák, a helikopterek és a barikádok“ - mondta Notarantonio lánya, arra utalva, hogy az Eszak-Irországban állomásozó brit fegyveres erőknek is közük lehetett a támadáshoz. A gya­nút aztán tavaly egy Martin Ingram álnéven ismertté vált, kiszolgált ügynök erősítette meg. A hadsereg és a koronahű észak-írországi fegy­veres egységek összefonódását vizs­gáló, londoni és egyben országos rendőrfőkapitánynak, Sir John Ste- vensnek elmondta, hogy az egykori taxis összeesküvés áldozata lett: egy, az ír Köztársasági Hadseregbe (IRA) beépült besúgó helyett kellett meghalnia. Az uniópárti Ulsteri Vé­delmi Szövetség (UDA) ugyanis fel­vette halállistájára a Stakeknife fedőnevű ügynököt, ám a hadsereg kémszolgálata (FRU) szándékosan Notarantonióra terelte a fegyvere­sek gyanúját, méghozzá olyan ha­mis információval, amely szerint a férfi az Észak-írország brit fennható­sága ellen küzdő IRA egyik vezére. Pedig az idős ember csak az 1940-es években tartozott a szervezethez, a halálát megelőző évtizedekben már nem foglalkozott politikával. Május közepén kiderült, ki is az az értékes „tégla”, akiért egy ártatlan ember életét sem tartották nagy áldozatnak az FRU parancsnokai. A bombaként robbant jelentés szerint az ügynök egy Alfredo Scappaticci nevű, az 50- es éveinek végén járó férfi, aki ne­gyedszázadon át működött együtt a katonai hírszerzőkkel, miközben az IRA legfelső vezetői közé küzdötte föl magát. Az olasz bevándorlócsa­ládból származó Scappaticci állító­lag 1970-ben lépett kapcsolatba az IRA-val. Egy évvel később börtönbe került, ahol rabtársa volt többek kö­zött Gerry Adams, aki ma a gerilla­szervezet politikai szárnyát, a Sinn Feint vezeti. A The Guardian értesü­lése szerint barátságuk nyomán a nyolcvanas évek végén Adams egyik testőre is lett. Pedig akkor már kettős ügynökként tevékenykedett. 1978-ban ugyanis - miután a terror­szervezet egyik befolyásos tagja megverte - a bosszúvágy az észak-ír­országi rendfenntartó erőkhöz haj­totta, és felajánlotta nekik szolgála­tait. Ugyanakkor ő volt az FRU le­gértékesebb „vakondja” is, aki szol­gálataiért évi 80 ezer fontos fizetést kapott egy titkos, gibraltári bank­számlára. Feltételezések szerint mintegy negyven gyilkosságot szer­vezhetett meg vagy követhetett el, gyakran brit megbízóinak hozzájá­rulásával. „Az IRA réme volt, bírd és hóhér egy személyben” - mondta róla a köztársaságpárti fegyveres mozgalom egyik tagja. Nemcsak az IRA ítélet-végrehajtója volt, hanem az FRU-nak is elvégezte a piszkos munkát. Egyebek között a tőle szár­mazó értesülések alapján csapott le 1988-ban Gibraltáron a brit hadse­reg különleges egysége, az SAS az IRA három tagjára, és 1990-ben neki köszönhették a brit biztonsági erők a Sinn Fein egyik vezetőjének, Danny Morrisonnak a letartóztatását. Ha kellett, eltakarította a kényelmetlen­né vagy fölöslegessé vált embereket: valószínűleg ő a felelős például há­rom olyan kettős ügynök 11 évvel ezelőtti haláláért, aldket a lelep­leződés fenyegetett. Stakeknife je­lentései a brit titkosszolgálaton, az MI5-ön keresztül a kabinet tagjai­hoz, így a legutóbbi három brit kor­mányfőhöz is eljutottak, sőt a Daily Express londoni napilap úgy tudja, hogy Margaret Thatcher egy alka­lommal személyesen is konzultált vele. A brit sajtó által közzétett érte­sülések szerint Scappaticci a kilenc­venes években „visszavonult”, de a Sinn Feinhez fűződő kapcsolatai to­vábbra is lehetővé tették, hogy infor­mációval lássa el a brit hadsereg tit­kosszolgálatát. A „koronaékszer­ként” is emlegetett ügynököt a felté­telezések szerint egy másik egykori besúgó buktatta le. Az FRU több száz kémet működtetett a külön­böző északír félkatonai csoportok soraiban. Csak az IRA-ban 160-200 beépített embere lehetett a 90-es évek elején, és a Londonhoz hű szer­vezetekben is bőven voltak informá­torai. A 80-as évek végén az észak-ír­országi rendfenntartó erők és a had­sereg hírszerzése együttműködtek a koronahű fegyveres csoportokkal, számos esetben gyakorlatilag ők irá­nyították ezek tevékenységét. Június 30-ig 20 %-os állami támogatás Hozza ki a maximumot a lakás-előtakarékosságból Ha június 30-ig lakáselőtakarékossági szerződést köt és befizeti a 15 000 Sk évi betétet, megszerzi a maximális, 3 000 Sk összegű állami támogatást. Ha a szerződést már korábban megkötötte, akkor elegendő ezt az összeget lakáselőtakarékossági számlájára átutalni. Csupán az Első Lakás-takarékpénztár Rt-nél: 1. A leggyorsabb XXL HITEL, alacsony kamattal és kezdeti betét nélkül. 2. Kedvezményes EXTRA HITEL már 100 000 Sk célösszegtől. 3. 4,7 %-éves kamatú lakáshitel már a célösszeg negyedének megtakarításától. 4. Lakáshitel 300 000 Sk összegig a líltelképesség igazolása, kezes és leterhelhető ingatlan nélkül. 5. Gyermeke számára junior extra lakáselőtakarékosság, alacsony havi betétekkel, ingyenes extra biztonsággal, 500 Sk bonusszal, egy plüss hóddal minden szerződéshez és még egy fantasztikus vakációt is nyerhet a „Fantázia" gyermeküdülőben! Látogasson meg minket még ma. PRVÁ STAVEBNA SPORITEĽŇA UP 1110

Next

/
Thumbnails
Contents