Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)

2003-06-14 / 136. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 14. Családi kör Az USA-ban 3,8 millió, Magyarországon mintegy 250 ezer a hiperaktív gyermekek száma. És nálunk? De nehéz az iskolatáska... SÓKY LÍVIA- médiában egyre gyak- A rabban találkozunk ta- /Jk nácstalan szülők, nagy- / ^ szülők kérdéseivel, akik JJjLggjJJjll arra keresik a választ, ű vajon mi okozza gyer­mekük (unokájuk) viselkedési zava­rait, tanulási nehézségeit, és hová fordulhatnának segítségért. Mind­azoknak, akik érintettek e kérdés­ben, próbál megválaszt adni és egy­ben tán segítséget is nyújtani ez az írás, mely a világhálón publikált, egyes magyarországi és amerikai szaktekintélyek nézeteit foglalja össze. Ki ne ismerné a pedagógusok rémét, Mottó: Különbözöm, tehát vagyok (Ignotus Hugó) az izgága, örökmozgó gyereket, aki minden egyes tanórát perpetuum mobileként tud le, otthon viszont már elemes bútorrá varázsolta a tel­jes lakberendezést? Avagy az abla­kon permanensen kibámuló, látszó­lag éberkómában vegetáló tanulót, aki már megint elszállt? Hány szülő fontolgatja egyébként értelmes gyermeke olvasás- vagy írászavarai alapján a speciális iskola látogatását annak ellenére, hogy jelenleg Szlo­vákiában magyar ajkú gyermekek számára ilyen alternatív oktatás megfelelő gyógypedagógusok irá­nyításával nem létezik. A fentiek is­meretében elmondhatjuk, hogy az előbbi kategória a rossz magavisele­tű, az utóbbi pedig a gyenge tanuló minősítést érdemli ki, bár eltekintve egyes deviáns esetektől, valamint a mentálisan visszamaradott tanulók­tól, ez korántsem helyes meglátás. Hiszen ők csak mások, mint a többi­ek, és gyakran maguk szenvednek a legtöbbet attól, hogy képtelenek magatartásukon vagy tanulmányi eredményeiken változtatni, bár sta­tisztikailag kimutatott tény, hogy gyakran átlagon felüli intelligenciá­val rendelkeznek. Hogy miért má­sok, arra az alábbiakban kapunk vá­laszt. AZ ADHD-SZINDRÓJWA Attencion Deficit Hyperactivity Disorder (ADHD), azaz figyelemhi­ányos fokozott aktivitási zavar meg­nevezés alatt 1987-ben az Amerikai Pszichiátriai Társaság kongresszu­sán kézfenntartásos szavazás ered­ményeképpen a magatartászavart és társult velejáróit betegségként di­agnosztizálták, s egy éven belül csu­pán az Egyesült Államokban ötszáz­ezer gyermeket vettek ADHD- betegként nyilvántartásba. Ez a szám napjainkra 3,8 millióra emel­kedett, és az amerikai iskolaköteles tanulók mintegy 14 százalékát érin­ti. Magyarországon 250 ezer esetet tartanak nyilván, s 7-től egészen 17 százalékig becsülik ezt az arányt. Hét évvel később a fent említett in­tézmény kidolgozta azt az értékelő táblázatot, mely ma már az egész vi­lágon használatos, s melynek segít­ségével bármely szülő vagy pedagó­gus felmérheti, vajon az adott eset­ben indokolt-e feltételezni, hogy a gyermek figyelemhiányos aktivitási zavarral küzd, s ennek vetületűben keresheti a problémát a megoldásra. Elsősorban azonban mind a szülő­nek, mind a pedagógusnak tudatosí­tania kell, hogy ha valóban nem de­vianciáról, hanem orvosilag is diag­nosztizált betegségről van szó, a gyermek magatartásán a büntetés nem fog változtatni, ellenkezőleg, fokozott agresszivitást vagy érdekte­lenséget idéz elő. Megoldást csupán egy kipróbált hármas fogat - a szülő, a pedagógus és nem utolsó sorban a pszichológus összehangolt együtt­működése jelenthet, esetenként szakorvos bevonásával is. A MAGATARTÁS- ÉS FIGYELEM- ZAVAR KIVÁLTÓ OKAI Egyelőre csupán abban egyeznek meg a szakvélemények, hogy vele­született, nem pedig szerzett rendel­lenességről van szó. Egyes feltétele­zések szerint azonban a problémát súlyosbíthatja a helytelen táplálko­zás, főleg az allergén anyagokat tar­talmazó élelmiszerek, mint pl. a cso­koládé, továbbá az egyes tartósító­szerek, mesterségesen előállított édesítőszerek, a túlzott üdítőfo­gyasztás, valamint némely gyógy­szer mellékhatásaként is jelentkez­hetnek tünetek, ámbár ezek a megfi­gyelések szerint az esetek zömében csupán átmeneti jellegűek. Ugyan­csak súlyosbítja a gyermek állapotát a stressz, a rossz szociális környezet. Minél nagyobb biztonságot és szere- tetet kap a gyermek a családjától, annál könnyebben kezelhető. A betegség szóba jöhető okaiként említik a terhesség alatti dohány­zást, de némely terhesség alatt sze­dett gyógyszer esetleges mellékha­tását is csakúgy, mint egy-egy nehéz szülés közben bekövetkezett komp­likáció eredményét. Az EEG-vizsgá- latok némely esetben az agy bizo­nyos diszfunkcionális működését is kimutathatják. A legújabb kutatá­sok azt látszanak igazolni,, hogy az ADHD genetikai hiba eredménye. Statisztikaüag bizonyított tény az is, hogy az érintettek több mint kéthar­mada fiúgyermek. A serdülőkor tá­ján, esetleg a felnőttkor küszöbén a magatartászavar enyhül, sok eset­ben megszűnik, tudnunk kell azon­ban azt is, hogy a felnőttek mintegy 30 százalékánál megváltozott visel­kedésformában ugyan, de fennma­rad. Mindebből következik a válasz, hogy az ADHD enyhíthető ugyan gyógyszerekkel, de nem gyógyítha­tó. MIRE KELL FIGYELNI Az alábbi két táblázat alapján meg­állapítható, fennáll-e gyermekünk­nél a figyelemhiányos aktivitási za­var valamelyik formája. Mindenek­előtt azonban mérlegelni kell, hogy a viselkedési és tanulási zavarok hátterében nem bújik-e meg más ki­váltó ok. Ezért tanácsos a gyermeket több szakorvossal is megvizsgáltat­ni, mielőtt pszichológus, súlyosabb esetekben pszichiáter segítségét kér­nénk. Nehézségeket okozhat pl. a gyermek csökkent hallása vagy látá­sa is, de viselkedés- és tanulászava­rok jelentkezhetnek egy-egy gyógy­szer átmeneti mellékhatásaként is. A figyelemhiányos fokozott aktivi­tási zavar amerikai kutatók szerint minden második-harmadik gyer­meknél melléktüneteket is produ­kál. A végzett felmérés szerint az esetek negyven százalékában visel­kedési zavarok is fellépnek, főként ha a gyermek nem áll semmilyen kezelés alatt, s mindez nem megfe­lelő szociális környezettel társul. Ez esetben gyakoriak az agresszivitás, sőt a deviancia jelei, e csoportból kerülnek ki a kis állatkínzók is. Az esetek mintegy harminc százaléká­ra jellemző a gyakori, indokolatlan hangulatváltás, mely a féktelen jó­kedvből akár depresszióba torkoll­hat. Megközelítőleg 20 százalék­ban jellemző rájuk a dühkitörés. Előfordulási tényezőként kell még említeni az izmok vagy idegek idő­szakos görcsös rángatózását. Tanu­lási zavarokat mintegy 47 százalék­ban jegyeznek, mint az ADHD leg­gyakoribb velejáróját. Mivel azon­ban rendkívül összetett probléma­körről van szó, a tanulási zavarok és kiküszöbölésük módszerei egy önálló írás témáia lesz csakúsrv. NÉHÁNY JÓ TANÁCS Dr. Deborah Miller amerikai gyer­mekgyógyász a következőkre int: Mielőtt eldöntjük, hogy milyen szakember segítségét kérjük, nyer­jük meg a gyermek bizalmát. Ezt máris elkezdhetjük. Ezeknek a gye­rekeknek, bármilyen harsányak is, valahol csorba esett az önbecsülés­ükön, az önbizalmukon, hiszen vagy azt hallják, hogy rosszak, vagy hogy gyenge tanulók, esedeg egyszerre mind a kettőt. Hagyjunk fel most ez­zel, és a rossz bizonyítványért is csak akkor marasztaljuk el látványosan a diákot, ha meg vagyunk róla győ­ződve, hogy jegyei a hanyagságát tükrözik. Ne kényszerítsük képessé­gein felüli teljesítményre. Okveden beszéljük ezt meg a pedagógussal is, és már most működjünk együtt vele. A gyermeknek ne adjunk olyan fel­adatot, melyről tudjuk, hogy nem, vagy csak nehezen képes teljesíteni. Viszont ha teljesítette, még ha nem maradéktalanul is, dicsérjük meg. Soha ne fenyegessük és ne helyez­zünk kilátásba büntetéseket. Ha nem teszi meg, amit kértünk tőle, büntessük tilalommal, ne veréssel. Mivel ezek a gyerekek gyakran cse­lekednek ösztönösen, sokszor ve­szélybe kerülnek. Magyarázzuk el nekik, hogy először cselekedni és aztán gondolkodni annyi, mint elő­ször átmenni az úttesten és azután körülnézni. Mielőtt bármilyen te­rápiába fognánk, a gyermek felfo­góképességéhez mérten magya­rázzuk el neki, miért is van erre szükség. A nyári szünetben igye­kezzünk segíteni, hogv csökkentse mint az aktivitási zavarok kezelésé­nek, illetve enyhítésének módjai, szembeállítva a gyógyszerek mel­lett kiálló és az ellenző szaktekinté­lyek nézeteit. esetleges lemaradását. Ne felejtsük el, hogy a felsorolt nehézségek le­küzdésénél a szülő bár nem a leg­fontosabb, mégis pótolhatatlan szerepet játszik. csoportot különböztetünk meg: A figyelemzavaros, a hiperaktív gyermeket és a kettő kombinációját. ADHD-szindrómáról akkor beszélhetünk, ha gyermekünknek hétéves kora után legalább hat hónapon át folyamatosan jelen van viselkedésében legalább hat megállapítás. A FIGYELEMZAVAR TÜNETEI ❖ Nem képes figyelni a részletekre, gyakran hibázik iskolai munkájá­ban vagy egyéb tevékenységében ❖ Nem képes arra, hogy tartósan figyeljen a munkavégzés vagy játék során ❖ Nem figyel arra, amit mondanak neki ❖ Nem követi az utasításokat, nem fejezi be a leckét vagy a házimunkát ❖ Gyakran okoz neki nehézséget a feladatok megszervezése ❖ Elkerüli vagy vonakodik elvégezni azokat a feladatokat, melyek fi­gyelmet kívánnak ❖ Elveszd a feladatok elvégzéséhez szükséges eszközöket (ceruza, ra­dír, toll stb.) ❖Gyakran terelik el figyelmét külső ingerek ❖ Feledékeny a napi tevékenységeket illetően A FOKOZOTT AKTIVITÁS ISMÉRVEI ❖ Gyakran hadonászik a kezével, kalimpál a lábával és fészkelődik a helyén ❖ Feláll az osztályban vagy olyan helyen, ahol ülni kell ❖ Szalad vagy mászik, amikor ez nem indokolt ❖ Képtelen nyugodtan játszani vagy egyéb tevékenységet folytatni ❖ Nincs nyugta, mintha motor hajtaná ❖ Szinte leállfthatatlanul beszél ❖ Gyakran felel a kérdés befejezte előtt ❖ Nem képes a sorára várni ❖ Mások szavába vág, vagy beleavatkozik mások játékába SZÓ Ml SZÓ Apák napi köszöntő EŐRY ANDRÁS őst, egy hónappal az anyák napja után jut eszem- mW be: és az apákkal mi lesz? Az apa ugyanis - akár I'tfc g I hiszik, akár nem - szintén szülő. I I Például az a férfi, amelyik úgy dönt, hogy mit neki egy szülés! Terhes asszonyával végigjárja az áldott állapot minden kálváriáját, ami azzal kezdődik, hogy néhány évtized lazsálás után főz, mos, vasal, takarít, mert asszonya egyre gömbölyűbb, ezért egyre nehezebben tudja elvé­gezni ezeket a piszlicsáré házimunkákat. De majd ő! Majd ő meg­mutatja, hogy mindez a kisujjában van, meg hogy nem oly nagy dolog az, amiből a nők ekkora ügyet csinálnak. Az asszony csak hadd pihenjen. Aztán melóba lohol, mert a munka köztudottan nemesít, mellesleg meg pénzt hoz. Egy hónap múltán még jól bír­ja, elkíséri asszonyát a terhesgondozóba, figyelmesen végighall­gatja az orvos előadásait, pedig ő mindezt rég tudja. Újabb hónap múltán - asszonya privát kérésének engedve - vállalja, hogy ott lesz a szülőszobában, ha elérkezik a nagy nap. Mert ha az öröm közös volt, legyen az a fájdalom is - gondolja magában, hozzáté­ve: ezen már ne múljék. Aztán ismét beszáll a mókuskerékbe. Hogy fárad, csak azon venni észre, hogy arcát egyre inkább „felveri” a borosta, már nem hívja fel a régi haverokat, és a híradó mellett rendszerint elalszik. Amúgy minden rendben - csak jönne már el az a nap!... A kicsi különben szépen mozog, biztos focista lesz... Vagy lány. Külön­ben mindegy, csak egészséges legyen, ugye, de hát egy fiú mégis­csak... Amikor asszonya végre a hetedik hónapba ér, kezd benne feléb­redni a gyanú, hogy elhamarkodta a döntést azzal a szülőszobá­val kapcsolatban. Mert végtére is: a szülész orvoson kívül mi ke­resnivalója van ott a férfinak? Elvégre ő sem hordja az asszonyát magával sem meccsre, sem kártyapartira. Intézze el ki-ki a dolga­it egyedül, saját belátása szerint. Már majdnem ott tart, hogy szól is az asszonyának, de hát az oly bizakodva néz rá, mintha tőle várná a fájdalmak enyhítését. Nem szól tehát. De esténként elő­veszi bölcseleti témájú könyveit, és a konyha sarkában, a gyertya fénye mellett elmélázik azon, milyen csodálatos dolog is a lét, meg a teremtés, és hogy most ő is részese egy új élet születésé­nek, ami azért nem kis dolog. Este hálásan simogatja meg asszo­nya gömbölyű felét, amely egyre „hegyesebbé” válik; ez a vénasz- szonyok szerint egyértelműen arra utal, hogy a gyermek leány lesz, meg az ultrahang, sőt a magzatvíz-vizsgálat eredményeiből is ez vehető ki, és az orvos is azt tanácsolta, hogy ne törjék a fejü­ket többé fiúnéven. De hát a mendemondákra férfiember nem ad, az orvostudomány meg annyiszor tévedett már. Aztán, mikor eljön a nagy nap, százötvennel rohan végig asszo­nyával a városon. A szülészet várótermében idegesen jár fel és alá, biztos tudatában annak, hogy az mit sem segít, végül pedig beinvitálják a szülőszobába. Asszonya már a szülőasztalon, meg­gyötörtén, mégis bizakodón. „Ne félj, nem lesz semmi baj” - nyugtatja az asszonya, és a férfi úgy érzi, ez valóban igaz is lehet, csak lennének már túl rajta... A nővérke közben háromszor is fel­szólítja, hogy ne lábatlankodjék már, hanem álljon oda, ahová mutatták, és tartsa rendesen azt a megátalkodott oxigénmaszkot. Tartja is az istenadta, de az asszony nem akar együttműködni, forgatja a fejét, így a maszk időnként a fülére, máskor meg a homlokára kerül. Na, szívem, na most..., és lassan megérti, mire is utalnak azok, akik más anyjának a kínját emlegetik fel, nem épp jókívánság gyanánt. Aztán egyszer csak itt van a kis jövevény. Abban az állapotában nem valami csinos - mert hát minden kezdet nehéz -, de felsír, és az orvos közli, hogy kisleány; a maga nemében a leghatalmasabb pöttöm mindazok közül, akiket áz utóbbi hetekben a világra segí­tett. A bábaasszonyok keze alatt gyorsan változik, és pár perccel később már pólyában visít az anyja kebelén. Aztán a férfi kezébe nyomják, aki - minden logikáját és ékesszólását összeszedve - csak annyit tud mondani: „Isten hozott, kis ember!” Egy óra múltán, miután asszonyát biztonságban tudja, a férfi la­kába tér, hogy kiheverje a szülés fáradalmait, de nincs nyugvása. Nyakába veszi hát a várost, és az az érzése támad, hogy mégis­csak szereti az embereket, akikkel - korábbi döntése értelmében - végérvényesen szakított, és akik persze nem értik, miért vigyo­rog oly hülyén az a borostás, fáradt tekintetű figura. Mégiscsak szép a világ - állapítja meg halkan -, már csak fel kell nevelni a picit. De ez már egy másik történet. A LELKI EGÉSZSÉG LIGÁJA Előadások és filmvetítések TÁJÉKOZTATÓ Lelki egészség ligája szervezésében folytatódnak az egyre közkedveltebb lakossági vitaestek, amelyeken JML neves pszichológusok és elmeszakértők a lelki egész- ségről, a lelki megbetegedések hátteréről, a kezelés lehetőségeiről számolnak be az érdeklődőknek. A Lel­ki Egészség Ligája ligetfalui székházában (Ševčenkova 21, a REMA1000 üzlet mögött) a június 19-ei (csütör­tök) összejövetelen 18 órától az Egyszerű emberek című amerikai filmet vetítik, utána a kérdésekre dr. Igor Obuch pszichológus és dr. Ingrid Janošková pszichiáter válaszol. Június 26-án Önt is stresszeli a stressz? címmel dr. Anton Heretik professzor az egészséges élet­módról, a stressz megelőzésének lehetőségeiről tart előadást 18 órakor, (erf) ZA DVJŠEVMt liGA£| ^ ZWAViE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents