Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)

2003-06-07 / 130. szám, szombat

Családi kör

ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 7.

MINDENNAPI KENYERÜNK

Szex, avagy az Úr lángja

. ÉDES ÁRPÁD

Ige: „Mify szép vagy és mily kedves, gyönyörűséges szerelmem! Termeted pálmához hasonló, melleid szőlőfürtökhöz. Gondoltam: Felmegyek a pálmafára, megragadom fürtjeit. Olyanok melleid, mint a szőlőfürtök, leheleted, mint az alma illata. Ajkad íze, mint a legjobb boré, mely szerelmesemtől árad felém, álmomban is megnedvesíti ajkamat... Menjünk korán a szőlőkbe, nézzük meg, fakad-e a szőlő... Ott ajándékozlak meg szerelmemmel. A mandragórák illatoznak, ajtónk előtt ott a sok édes gyümölcs, van friss, van aszalt is: szerelmesem, neked tartogattam!” (Énekek éneke 7 7-10, 13,14)

Hogy kerül a csizma az asztalra - kérdezhetnénk fölháborodva. Hát már a Bibliában is az érzékiség, a kendőzetlen testiség, a szexualitás a téma? Hisz nincs is olyan újság vagy magazin, melyben időről időre ne találnánk egy meztelen testet, vagy legalább egy rafináltan alig öltöztetett dús szépséget. A film világáról vagy a tévéről már nem is beszélve. A különféle valóság- meg kibeszélőshow-k egyenesen azt akarják bebeszélni nekünk, hogy e körül forog a világ, ez a mozgatórugója minden emberi megnyilvánulásnak. Mintha a közgondolkozás átesett volna a ló másik oldalára! A középkor tabuizálta a testiséget, sokszor még a házastársi együttélésben is bűnt vagy szégyellni való alacsonyabb értékű dolgot sejtetve. A mostani kor pedig teljesen „fölszabadította” e tekintetben az embert, s az inga oly mértékben lendült át a másik oldalra, hogy a szabadság egy parttalan, korlátlan szabadossággá változott. Nem csak az erkölcsi értékhatárok mosódtak el vagy váltak teljesen láthatatlanná, hanem a társadalom alapsejtje, a család is egyre bizonytalanabban körvonalazható. Az ilyen helyzetben felnövő gyermekeknél már ne is csodálkozzunk azon, hogy nincs kialakult értékrendjük, anya- vagy apamintájuk. Sem Istent, sem embert nem tisztelnek, a pedagógus meg valahol még hátrább kullog ebben a sorban. Egy művileg gerjesztett sztárvilágot próbálnak utánozni, csak sajnos az ezek által mutatott erkölcs és értékrend sokszor nagyon kificamodott. Pedig a testi vágy, az egy testté levés az Istentől a teremtés rendjében adatott, és nem szégyellni való dolog. Olvassuk csak el a Biblia közepéről Salamontól az Énekek énekét! (Ez a szóhasználat a zsidó nyelvben a legfelső fok kifejezője. Mintha azt mondaná: az énekek legkülönbje, vagy a legszebb ének. Valószínű, hogy Izraelben akkor használt menyegzői dalok gyűjteménye ez a könyv.) Nyolc rövid fejezete akár néhány perc alatt is végigolvasható. Csodálatos tiszta vágy, koporsónál hatalmasabb, folyamok erejénél erősebb érzés lüktet benne. Lehet, hogy furcsák számunkra a közel háromezer évvel ezelőtti pásztorvilág hasonlatai. Lehet, hogy kedvesünk megmosolyogna, ha orrát toronyhoz, fejét hegyhez, testét búzahalomhoz, melleit őzikékhez vagy szőlőfürthöz hasonlítanánk. Mindenesetre Babits Mihályt egy gyönyörű vers megírására ihlették ezek a hasonlatok. A benne rejtező igazságok pedig ma is érvényesek: a vőlegény és menyasszony vágyódása, egymás keresése, fölismerése, az elrejtett és megőrzött kincsek kölcsönös föltárása, a friss és aszalt gyümölcsök közös élvezete; mind-mind az ember boldogságvágyának beteljesedését mondja el.

S végül fölismeri benne azt a szerelmet, amely olyan, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángjai. (Énekek éneke 8,6) Ha ilyen szép és nemes mindez, akkor hol romlik el mégis? Általában ott, hogy fölcserélődnek a sorrendek és az értékrendek. A vőlegény azt mondja az Énekek énekében: „Mint liliom a tövisek között, olyan kedvesem a leányok között” (2,2). A férfi meg gyakran olyan, hogy minden tövisen fönnakad, minden bogáncs és bojtorján rátapad, míg végül maga is egy nagy csomó bogáncs lesz, aki már képtelen meglátni a liliomot. A menyasszony azt mondja: „Szerelmesem ragyogó éš piros, tízezer közül is kitűnik.” (5,10) Ám a cseppenként gyűjtögetett élvezetekből, még ha tízezer cseppje volna is, nem az igazi óhajtott boldogság áll elő, csupán az egyre kielégíthetedenebb éhség növekszik. Az igazi kapcsolat másként épül. Mint egy puzzle részeit, türelemmel, szeretettel és sok munkával kell ösz- szerakni, ám az összkép mindenért kárpótol. Nemrég egy esküvői igehirdetésben hallottam a következő mondást: „Ha csak boldog akarsz lenni, ne házasodj meg! Csak akkor, ha boldoggá akarod tenni a párodat!” Mert csak akkor tudjuk önzetlenül megajándékozni egymást sok édes gyümölccsel, frissel és a szerelmünknek őrizgetett aszalttal.

A szerző református lelkész

Buzdító hatású és a házi feladat értékét nagyban növeli a tanuló szemében, ha feladatára osztályzatot is kap

Házifeladat-ellenőrzés

MARKÓ EMIL

írásbeli házi feladatok helyes kijelölése és előkészítése döntő módon hat sikeres megoldásukra. Csak a jól '^átgondolt, kellő időben feladott, megfelelő útbaigazítással előkészített házi feladatok teszik lehetővé a tanulók számára az otthoni és eredményes munkát.

Az írásbeli házi feladatok didaktikai és módszertani szempontból helyes, eredményes ellenőrzése körültekintő, kitartó munkát kíván a tanítótól. Hogy az írásbeli házi feladatok valóban hozzájáruljanak a tanulók ismereteinek elmélyítéséhez, rögzítéséhez, készségeik fejlesztéséhez, rendkívül fontos a mindenre kiterjedő, következetes, a nevelőtestületen belül is összehangolt ellenőrző munka. Kétségtelen, hogy a didaktikai és módszertani szempontból eredményes ellenőrzés nem tartozik a legkönnyebb feladatok közé. Ezzel kapcsolatban az egyik legnagyobb probléma a ráfordított idő. A kevesebb időt igénylő, ún. futólagos ellenőrzés csak formális jellegű, s legfeljebb annak a megállapítására jó, hogy a tanulók elkészítették-e a feladatot. Az alapos, mindenre kiterjedő számonkérés ezzel szemben könnyen elveheti a tanítási óra jelentős részét. Sokszor a tervezettnél hosz- szabbra nyúlt írásbeli házi feladat ellenőrzése miatt borul fel a tanítási óra jól tervezett időbeosztása.

Az írásbeli házi feladatok ellenőrzése valóban sok időt vesz igénybe akkor, ha:

a/ sok volt az írásbeli feladat; b/ ha a tanulók nem egységes feladatot kapnak;

c/ ha a házi feladat kijelölése, ill. előkészítése nem volt megfelelő. Csaknem általános az a szokás, hogy a tanító az óra elején ellenőrzi a házi feladatot - függetlenül annak tárgyától. Ezzel bizonyos mértékben gépiessé, merevvé, megszokottá teszi a tanítási óra megkezdését, ami sem a tanító, sem a tanuló szempontjából nem szerencsés. A helyes témaválasztás lehetővé teszi az óra közbeni vagy az óra végi ellenőrzést

is. Tehetjük a szóbeli számonkérés után is, ha mintegy az elmondottak alátámasztására, igazolására szolgál, de tényanyagot szolgáltat. A tanítási óra végére főként akkor maradhat az írásbeli házi feladat ellenőrzése, ha sem a szóbeli számonkéréssel, sem az új anyaggal semmiféle kapcsolatban nincs.

AZ ELLENŐRZÉS

Sokat vitatott és sok helyes gondolatot, eljárást eredményező kérdés: hogyan történjék az írásbeli házi feladatok ellenőrzése. A gyakorlatban a tanítási órán az ellenőrzésnek két módjával találkozunk: az egyik az alaki (formai) ellenőrzés, a másik a

tartalmi. Az előbbinél a tanító (tanár) futólagos ellenőrzéssel győződik meg róla, vajon minden tanuló elkészítette-e a házi feladatot, az utóbbinál annak a megállapítására törekszik, hogy megfelelő úton-mó- don oldották-e meg a tanulók a feladatok tartalmi vonatkozásait, s a kívánt eredményhez jutottak-e. A tartalmi ellenőrzés minden tantárgyra nézve azonos módon követhető, részletekig menő szabályokat felállítani nem lehet, mert úgyszólván minden tantárgynak más és más a természete, sőt ugyanazon a tárgyon belül a váltakozó, más-más megoldású feladatok más és más ellenőrzést igényelnek. Például a magyar irodalomban lehetnek egyöntetű és eltérő megoldású írásbeli házi feladatok. A német nyelvi és a számtani írásbeli házi feladatok ellenőrzése és javítása könnyebb, nemcsak rövidebb voltuk miatt, hanem azért is, mert a legtöbb esetben az osztály azonos feladatot kap.

A tanító számára e forma megkönnyíti az ellenőrzést, de a közös feladatok megoldása nem jelent minden tanuló számára azonos munkát. A legjobbak, akik a tanítási órán teljesen megértették az anyagot, biztosan kezelik, azoknak a tanulóknak, akik a tanítási órán nem szereztek ilyen fokú biztonságot, sokkal több fejtörést, nehézséget jelent a feladatok megoldása, lényegében több időre is van szükségük. Ugyancsak nem helyeselhető az ellenőrzésnek az a még ma is elég gyakori módja, hogy amíg az egyik tanuló felel, addig a másik a táblára írja fel az otthon elkészített feladatot.

Ez is a tanulók figyelmének, érdeklődésének megosztását eredményezi, ha az egyik tanuló a felelőt figyeli, a másik pedig a táblánál dolgozó munkáját.

Semmiképpen sem igazolja ezt az eljárást az időnyerési szándék. A tanító feltétíenül törekedjék az ellenőrzés változatosságára. Az azonos módon végzett ellenőrzés ugyanis a formálissá, merevvé válás veszélyét rejti magában. Az oktató egy pillanatra se tévessze szem elől, hogy az írásbeli házi feladat csak úgy lesz az oktatás alkotó részévé, ha előkészítésének és ellenőrzésének minden mozzanatát a kezében tartja. A leggondosabb szervezés sem teszi lehetővé azonban minden füzet alapos átnézését, bármüyen rövid is az írásbeli házi feladat. Ez a körülmény szükségessé teszi, hogy a tanító időnként alaposan átnézze a füzeteket, a hibákat megjelölje, és javításukat megkövetelje a tanulóktól. Hogy milyen időközökben kerüljön sor az ilyenfajta ellenőrzésre, az elsősorban az osztály felkészültségétől és a házi feladatok előkészítéséhez való viszonytól függ.

Jól dolgozó osztályban természetesen könnyebb a helyzet, a gyenge felkészültségű vagy a házi feladat elkészítése terén hanyag, felületes osztály ebben a tekintetben nagyobb körültekintést, sűrűbb ellenőrzést igényel. Sőt pontosan kell ismernie a tanítónak azokat a tanulókat, akiknek az otthon elkészített munkáját állandóan figyelemmel kell kísérnie, mert vagy rosszul, hibásan dolgoznak, vagy pedig azért, mert felületesek, hanyagok. Fontos

(Somogyi Tibor illusztrációs felvétele)

az írásbeli házi feladatok értékelése, észrevételekkel való ellátása. Buzdító hatású és a házi feladat értékét nagyban növeli a tanuló szemében, ha feladatára osztályzatot is kap. Különösen fontos ez a gyengébb teljesítményűeknél. Óvakodni kell a nagyvonalú, az itt-ott egy-egy hibát aláhúzó javítástól, a pedagógus mindig csak olyan feladatot írjon alá, amelyet valóban gondosan át is nézett. Az írásbeli házi feladatok ellenőrzése, javítása pontos képet ad a nemcsak egy-egy tanuló, hanem az egész osztály tudásáról

is.

Rá kell mutatnunk az írásbeli házi feladatok ellenőrzésének, javításának nagy nevelő hatására is. A rendszeres, következetes tanítói ellenőrzés gondos, önálló munkára szoktatja a tanulókat, eredmény: tiszta füzet, szép írás.

Ha azt akarjuk, hogy az írásbeli házi feladatok valóban betöltsék fontos didaktikai és módszertani szerepüket, akkor ellenőrzésük és javításuk során a következőkre kell tekintettel lennünk:- az ellenőrzés, javítás egységes legyen, nemcsak formai, hanem tartalmi vonatkozásaiban is;- a mindenre kiterjedő javításra, ellenőrzésre minél sűrűbben kerüljön sor, s a javítást úgy végeztessük el a tanulókkal, hogy az valóban nevelő hatású legyen;- az ellenőrzés javítás ne legyen formális, merev, megszokott;- a tanító (tanár) érezze át a munka nagy nevelő erejét, hatását.

A szerző gyakorló pedagógus

EMBERNEVELŐ

Reformok, alternatívák

VEKERDY TAMAS

A rendszerváltást követő években szinte robba- I násszerűen jelentek meg a magyar közokta- tás rendszerében a különböző alternatívák. 1985-től Magyarországon jelentős reformtörekvések indultak el a közoktatásban. Talán úgy mondhatnánk, hogy legfelülről, a minisztérium felől és alulról, a gyakorló pedagógusok felől. A miniszteriális tevékenység hívta életre azt a két „alapítványi” iskolát, melyeknek léte először repesztette meg a centralizált állami iskolarendszer falait, mert eltérő tantervét, tanmenetét, pedagógiai alapelveit más fenntartó érvényesítette; nem az állam, hanem a civilszerveződésű alapítvány.

AZ EBIHALAK PÁRTJÁN

Először az Alternatív Közgazdasági Gimnázium szerveződött meg.

Horn György és kollégái egy fizetett évet kaptak előzetes programjuk és munkálataik után, hogy kidolgozzák egy újfajta, gyerekközpontú, demokratikus iskola, középiskola alapelveit, működési struktúráját, tantervét, tanmenetét.

Szeretnék idézni - jellemzésül - két jelszót e gimnázium pedagógiai alapelvei közül. Az egyik: Mi az ebihalak pártján vagyunk! Ez a jelmondat a 20. század első felének egyik nagy francia-svájci pszichológusára, Edouard Claparede-re utal (a már emlegetett gyermektanulmányozás-pedagógia- és a reformpedagógiai törekvések egyik megalapozójára). Claparéde erre vonatkozó hasonlata: „...egy ebihal elégséges önmagának, s • működése éppen olyan tökéletes, mint a békáé; nem tökéleüen, nem elégtelenül működő béka tehát!”

(Én még ehhez azt is hozzáfűzném: - Hölgyeim és uraim! Ha önöknek netán ebihaltenyészetük van, és tudják, hogy ezek a kopoltyúval lélegző

halacskák fejlődésük során idővel tüdővel is fognak lélegezni, s ilyenkor majd - megfelelő alakváltás után - kimásznak a szárazföldre, eszükbe ne jusson, mondjuk naponta egy-két percre majd, netán hosz- szabh időre kiemelni őket fejlesztés címén. Jósolható, hogy ezek a túl korán szárazföldre kerülő halacskák, el fognak pusztulni! De ne is tartsák őket magas falú bádogedényben. Teremtsenek köréjük olyan kedvező környezetet, ahol a lassan, magától békává átalakuló ebihal idővel szépen kimászhat egy kellemes lejtőcskén a hívogató fűre, ha már ennek eljött az ideje.)

Mi az ebihalak pártján vagyunk! Ismetjük életkoruknak megfelelő szükségleteiket, a számukra kedvező életkörülményeket, és tudjuk, hogy mi az a kedvező környezet, amelyben spontán fejlődésük akadálytalanul mehet végbe. Ezt igyekszünkmegteremteni körülöttük.

A másik - szintén Claparéde-i gondolatokra utaló - jelszót szándékosan két részletben idézem, hogy minél felháborítóbbnak érezzük. íme az első fele: Mi nem az életre készülünk! A második fele pedig így szól: Hanem élünk! Azaz éljük a tizen- négy-tizenöt-tizenhat évesek többé- kevésbé normális életét, amibe még belefér a játék, a barátság, a szerelem, a mozgás, a művészkedés, a sokféle tanulás - igazán hatékony nyelvtanulás, számítógépbe való be- avatódás-mellé.

Igyekszünk nem törődni a szerintünk sok esetben abnormális, káros „középiskolai” követelményekkel.

De persze a mi gyerekeink is ebben a világban élnek, nekik is le kell tenniük a szerintünk eseüeg rosszul ösz- szeállított érettségi vizsgát, hogy teljes értékű legyen a középiskolájuk. (Miközben tudjuk, hogy boldogabb és kevésbé feudálisán tekintélyelvű államokban, mint például Svájcban, a tizenkét éves iskolai végzettség teljes értékű végzettségnek számít érettségi nélkül is, és nagyon sokféle életpályára tesz alkalmassá. Érettségire csak akkor van szükség, ha valaki egyetemen, főiskolán akar továbbtanulni, akkor viszont az érettségi belépő ezekbe a felső fokú tanintézményekbe.)

Na, de a mi gyerekeinknek tehát le

kell tenni ezt az érettségit, és utána még általában felvételizniük is kell. (Hogy a felvételi vizsgák milyen törvénytelenek és még az érettséginél is mennyivel értelmetlenebbek és rosszabbul szervezettek, arra most itt nem akarok szót vesztegetni.)

Vessük fel magunknak a kérdést. Mennyi idő alatt tudjuk felkészíteni a hozzánk járó gyerekeket ezekre a vizsgákra?

Összeülünk mi, tanárok, és mondjuk, megállapítjuk, hogy nekünk ahhoz, hogy a gyerekeket minderre alaposan felkészítsük, mintegy másfél-két évre van szükségünk - bőven számítva.

(Hiszen tudjuk, emlékszünk rá biztos mindnyájan, hogy az érettségire néhány hét alatt is nagyon jól fel lehet készülni, nem beszélve az egyetemi vizsgákról, ahol három nap alatt benyeljük az aktuális anyagot - hogy aztán öt nap alatt elfelejtsük, helyet csinálva a következő vizsga- tantárgy szó- és adattömegének.) Ha mi egy hatosztályos iskola vagyunk, akkor nyertünk négy évet! Hogy többé-kevésbé úgy éljünk,

együtt a gyerekekkel, mintha normálisak volnánk. És mire eljön a felkészülés ideje, a gyerek már tizenhét éves, kevesebbet árt neki a sok fölösleges tanulnivaló, és jobban meg tudja érteni cinkos Szempontjainkat, hogy a jelenlegi rendszerben miért is van erre szükség.

így aztán még az eredményeink is jók lesznek, és a középiskolák esztelen listájában - mondhatnánk: a középiskolák esztelen, törvénytelen és alkotmányellenes listájában -, mely az egyetemre bejutók arányszámával méri a középiskolák „minőségét”, előkelő helyre fogunk kerülni. Sok minden tartozik még egy alternatív középiskolához, a tanulás másfajta beosztása, a műveltségblokkok kialakítása, a különböző diák-önkormányzati formák működése, melyben a gyerekek szabadon alakítják csoportjaikat és választják meg tútor tanáraikat, akikhez tartoznak, az értékelés szöveges volta - és még a végtelenségig sorolhatnám.

(Gyerekek, óvodák, iskolák, Saxum Kiadó, 2001)