Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)

2003-05-23 / 117. szám, péntek

Kitekintő - hirdetés egy vonással akár a 100 százalékos finanszírozást is AZ ISTROBANK KÍNÁLATA: 9/Az i ingatlan teljes értékének megfelelő pénzösszeg @ Előnyös állami kamattámogatás, ha 2003. június 30-ig köt szerződést- az állam garantálja azt a teljes lejárati időre Átlagon felüli szolgáltatás az ügyintézésnél- szakértői vélemény biztosítása, jegyző által írt jegyzőkönyv <2^ Ingatlanbiztosítás, javaslat a zálogjog telekkönyvbe való bevezetésére A jelzáloghitelek további előnyös feltételeiről szívesen tájékoztatjuk bármelyik kirendeltségünkön. Istrobanka - az osztrák BAWAG bankcsoport tagja. ISTROBANKA A hangadó hipohitel www.istrobanka.sk , e-mail: info@istrobanka.sk Call Centrum: + 421/2/5929 9999 ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 21 Nincs még cégtábla a nemrég megnyílt prágai szudétanémet tájékoztató központ felett Szudétanémet üzenet Két meglepetés ért, amikor a Kisoldalon (Malá strana) ke­restem a szudétanémetek nemrég megnyílt prágai tájé­koztató központját. Hiába böngésztem a cégtáblákat és más tájékoztató feliratokat a Tomásska utcában, csak nem találtam a székházat. Végül a közeli magyar étterem pincé­re igazított el: - A szomszédos épület bejáratánál nyomja meg az SKS feliratú csengőt. SZILVÁSSY JÓZSEF Ez a három betű a Landsmanschaft, vagyis a bajorországi szudétanémet szervezet cseh rövidítése. Kisvártat­va pedig akkor kaptam fel a fejem, amikor az ajtót nyitó Peter Barton igazgató magyarul üdvözölt. Kávé­zás közben szolgált magyarázattal: - Igazi közép-európai családból származom. Édesapám csehországi német volt, vasúti mérnökként Kas­sán dolgozott. Itt ismerkedett meg édesanyámmal, aki a Bodrogközben született. Én egy ideig a Tátra alatti késmárki vagyis a käsmarkti német líceumban tanultam. Aztán Prágába költöztünk, ahol anyám sokáig az it­teni Magyar Kultúrában dolgozott. Én éppen huszonhárom éve léptem meg Husák Csehszlovákiájából. Münchenben szereztem diplomát, majd történészként a Csehországból kitelepített szudétanémetek bajo­rországi központjában dolgoztam. Tavaly Bernd Posseltnek, a Land- manschaft elnökének a kérésére jöt­tem Prágába, megszervezni és két munkatárssal megnyitni ezt a köz­pontot. Visszatértem egyik hazám­ba, mert Csehországon kívül Bajo­rországot, a kárpáti németek is lakta Szlovákiát, édesanyám és rokonaim révén pedig Magyarországot is an­nak érzem. Történészként és hozzá­tartozóimtól is tudom, hogy Prágá­ban német, cseh, zsidó, szlovák, az elmúlt évszázadtól pedig magyar kultúra is virágzott. Énnek a szelle­miségnek a felélesztésében szeret­nék munkálkodni - mondja. Vendéglátóm nem szívesen beszél arról, hogy kora tavasszal elsősor­ban a Polgári Demokrata Párt (ODS) - amelynek nemrég Václav Klaus jelenlegi államfő volt az elnö­ke - vezető politikusai, továbbá a kommunisták mekkora hangerővel tiltakoztak a sajtóban az iroda működése ellen. Kérdőre vonták a belügyminisztert, hogy miként ad­hatott engedélyt a szudétanémet szervezet csehországi letelepedésé­re. Ez a felzúdulás magyarázza azt is, miért nincs még tájékoztató tábla az épület homlokzatán. Barton las­san, minden szót alaposan megfon­tolva folytatja: - Egyeseket az hábo­rított fel, hogy Sudetendeutsche Botschaftként neveztük meg irodán­kat, amit úgy értelmeztek, hogy va­lamiféle szudétanémet nagykövet­séget nyitunk, holott ennek a szónak ugyebár olyan értelme is van néme­tül, hogy üzenet vagy hír. Posselt úr ezért döntött e megnevezés mellett. Mélyet sóhajt, aztán folytatja: - Kap­tunk névtelen, gyalázkodó leveleket is, amelyeket én azzal magyarázok, hogy a kommunista rezsim négy és fél évtizeden keresztül alaposan be­feketítette, mert lefasisztázta és re- vansisztának tüntette fel a szudéta­németek szövetségét, holott a való­ság ennél sokkal árnyaltabb. Egyéb­ként mi a müncheni szudétanémet kiadó csehországi leányvállalata­Peter Barton ként kértük cégünk bejegyzését, ami minden akadékoskodás nélkül meg­történt. Megmondtuk vüágosan, hogy a politikai központunk a bajor fővárosban marad. Mi itt nem politi­zálunk, nem is tekintgetünk a múlt­ba. Maradjon ez a történészek fel­adata. Mi előre nézünk, tájékoztató munkánkkal európai üzenetet köz­vetítünk. A szudétanémet-cseh meg­békélésre épülő együttműködést szeretnénk szolgálni - szakad ki be­lőle. - Az épületet is ennek megfe­lelően választottuk ki. Az ablakom­ról rálátok a Hradzsinra, amit én jel­képes jelentőségűnek érzek. Néhány lépésnyire van csak innen a cseh fel­sőház, a szenátus, nincs messze a parlament sem. Elvben tehát egy­szerű hát elmenni, bekopogni egy­máshoz. Szomszédként, Csehország csaüakozása után pedig immár uni­ós tagországok polgáraiként beszél­getni, s ha úgy adódik, vitázni is. Elsősorban a cseh liberálisok és a ke­reszténydemokraták jöttek el, de ér­deklődtek a munkánkról a szocde- mek is. Erre azt kérdezem tőle, mennyire érzékeli, hogy azért nem mindenki gondolkodik így. Alig né­hány napja az egyik, antifasiszta szervezet rendezvényén kifütyülték, nem engedték felszólalni a volt cseh belügyminisztert. Csak azért, mert nemrég egy interjúban felvetette: ideje lenne morálisan, esedeg anya­giakkal is kárpótolni a második vi­lágháború után a szülőföldjükről ki­űzött csehországi szudétanémete- ket. Ismét hosszas töprengés után válaszol. - A kommentálás marad­jon a politológusok vagy az újság­írók feladata. Engem bizalommal tölt el, hogy két hónap múltán csak­nem teljesen elmaradtak a már emlí­tett mocskolódó irományok. Egyre többen kérnek segítséget, hogy bete­kinthessenek a példásan rendben tartott bajorországi szudétanémet levéltárakba, mert szeremének mi­nél többet megtudni csaknem öt év­tizede kitelepített rokonaikról. Töb­ben arról is érdeklődnek, miként kaphamák vissza egykori ingatlanja­ikat. Ilyen kérésekre jogalap és ha­táskör híján nem tudunk érdemi vá­laszt adni. Lehetőségeink szerint fel­karoljuk viszont a német-cseh ha­tárvidék menti települések polgár mestereit, akik rendszerint anyag segítséget kérnek tőlünk az ottan temetők, sírok felújításához. Nen vagyunk túlságosan tehetősek, di igyekszünk olyan németország partnereket találni, akik segíthet nek. Egyébként egyre több német- cseh vitaestet, szakmai találkozóka és dokumentumkiállításokat is szer veztünk már. Lassan kicsi lesz ez : két helyiség, amelyet az év elejéi megvásároltunk. Megtiszteltetés hogy munkánkat nagy érdeklődés sei követi Edmund Stoiber bajor kor mányfő felesége, aki hároméve volt, amikor édesapját az orosz fron ton elveszítette, majd nemsokár; Egerlandból, azaz a mai Cheb térsé géből telepítették ki a családot. Átsétáltam a szenátus épületébe ahol Petr Pithartot, a cseh felsőhá: elnökét faggattam a közeli tájékoz tató központról. - A tényleges meg békélés egyik feltétele, hogy kiűzzül magunkból az előítéleteket és gya nakvásokat. Ehhez pedig a legjobl terápia a párbeszéd, vélt és valós sé relmeink, traumáink kimondása, és pedig egymás előtt. Ezzel együtt el engedhetetlen hogy figyeljünk : partnereinkre, mert ők ugyanazt a: eseményt, tragédiát más szempon tok alapján, olykor teljesen máskén látják és értékelik. Ilyen őszinte pár beszéd segít a múlt feldolgozásá ban, a partneri kapcsolat formálásá ban. Bízom abban, hogy az ilyen tar talmas találkozások egyik új színhe lye éppen a tájékoztató iroda lesz - válaszolja a politikus, aki egyébkén jogász és történész. Zsong a turistáktól a Károly-híd nyoma sincs már a csaknem egy év vei ezelőtti évszázados árvíznek idegenforgalmi pangásnak. Az egyil sörözőben fiatalok zajongnak, han gosan vitatják a cseh jégkorongcsa pat szereplését az idei finnország világbajnokságon. Beszélgetésünl során kiderül, hogy morva vidékrő érkeztek kirándulásra, olomouc bölcsész hallgatók. Semmit sem hal lottak a prágai szudétanémet köz pontról. - Prága egykor német szel lemi központ is volt, gondoljatol csak Franz Kafkára. Helyénvaló, h; akad intézmény, amely a csehorszá gi németek hagyományait ápolja - válaszolja érdeklődésemre egyikük Mire a társa hozzáteszi: „Engen azért aggaszt, hogy nemrég töbl nyugat-csehországi településer olyan röplapokat találtak, hogy í Szudéta-vidék német volt és az i: lesz.” Kollégája azonnal letorkolja „Hát azt nem olvastad, hogy mindé: bőrfejűek provokációja volt, akik el len már bírósági eljárás főijük?” A parkoló felé tartva ismét megállói a tájékoztató központ előtt. Alig lát ni a szürkületben az SKS felirati csengőt. Az igazgató délutáni szava csengnek bennem: „Hiszem, hogj rövidesen eljön az ideje annak is hogy nyugodtan kitehetjük a cég táblát, mert senki sem rongálja mej és nem is háborodik fel irodánk léte zése miatt.” Az SKS feliratú csengőgomb (Somogyi Tibor felvételei) S15 46 238

Next

/
Thumbnails
Contents