Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)

2003-05-19 / 113. szám, hétfő

2

Vélemény és háttér

ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 1!

KOMMENTÁR

Ürmös öröm

SZILVÁSSY JÓZSEF

Féligazsággal válaszolt szombat este Mikulás Dzurinda, amikor újságírók arról faggatták, vajon mi a véleménye arról, hogy a vártnál kevesebben vettek részt a mostani népszavazáson. A kormányfő úgy felelt, hogy a nemrég lezajlott jégkorong-világbajnoki döntőben legfeljebb egy centivel haladt át a korong a gólvonalon. A videofelvétel többszörös megtekintése és a bíró döntése után azonban senki sem vonta kétségbe, hogy Kanada joggal veheti át az aranyérmet. Azért sántít ez a példa, mert világversenyeken manapság gyakran hajszálnyi különbségek döntenek a végeredményről. Ugyanilyen helyzet nem a legjobb politikai üzenet egy sorsdöntő népszavazásról. Még akkor sem, ha a valamivel nagyobb többség elsöprő igennel voksolt az uniós csatlakozásra. Az érem másik, nem éppen csillogó oldala pedig az, hogy a voksolásra jogosultaknak csaknem a fele nem nyilvánított véleményt. Legalább három oka van ennek a szoros eredménynek. Az egyik nyilvánvalóan az, hogy Szlovákiában alig egy évtized alatt jórészt mai ellenzékiek vagy a porondról már eltakarodott politikusok saját önző törekvéseikkel lejáratták a referendum intézményét, amelynek egyébként térségünkben amúgy sincs hagyománya. Sokan maradtak távol a kormány rosszul kommunikált, a napi megélhetési gondok és a lakosság teherbíró képessége iránt érzéketlen megszorító intézkedései miatt. Nehéz annak szép jövőről, fokozatosan javuló életszínvonalról papolni, aki nem tudja, miből fizesse ki a drámaian megnövekedett gázszámlát, s miből fedezze a szüntelenül fölfele kúszó lakbért. S aki azt mondogatja keserűen, hogy próbáljanak a politikus urak megélni már-már nyugati árak mellett, keleti - a legszegényebb európai uniós államok polgáraitól is messze elmaradó - fizetésekből. Mindez nem demagógia, hanem sokak hangulatát, keservét tükröző tény, amely a referendum részvételi arányára is rányomta a bélyegét. Enyhülhetett volna az elkeseredés, ha az illetékesek emberi hangon szólnak a polgárokhoz. Többször leírtam már azt, hogy az úgynevezett reklámszakemberek akkor tévedtek hatalmasat, amikor úgynevezett mozgósító, majd tájékoztató részre osztották a kampányt. Ahogy az egyik szlovák politológus megjegyezte: közhelyekkel akartak bennünket beterelni a választóhelyiségekbe. Ugyanis valójában csak azt szajkózták: menj el szavazni, aztán majd nemsokára részletesen kifejtem, hogy miért. Márpedig a mai polgár az érvekre hallgat, és nem a közhelyes szólamokra. Nagy szerencse, hogy a mozgósítónak kikiáltott, valójában csüg- gesztő és elképesztően amatőr kampány ellenére elsősorban a nagyobb városok, továbbá a magyarok lakta régiók polgárainak többsége elment szavazni, mert a saját józan eszére hallgatott, s felelősséget érzett kis és nagy közösségek jövője iránt. Szlovákia nem könnyen, de mégis megtette a várt történelmi lépést. A neheze azonban csak most következik, hiszen alig egy évünk van arra, hogy felkészüljünk a helytállásra ott, ahol kemény versenyben kell országosan és egyenként is talpon maradnunk. Ehhez elsősorban sokkal jobb szakmai teljesítményt nyújtó kormányra és tárcavezetőkre, továbbá valóban európai szintű információs és egyéb fontos szolgáltatásokat nyújtó hálózatra van szükség, mert életrevaló elképzelések és színvonalas pályázatok nélkül egyetlen eurót sem utalnak majd nekünk Brüsszelből.

A hallgatag 48 százalék

TÓTH MIHÁLY

Megátalkodott eurooptimista vagyok. A népszavazás eredményét mégsem merném a csatlakozáspártiak elsöprő győzelmeként feltüntetni. A régvolt hadvezérre gondolok, aki a csatatéri diadal másnapján így sóhajtott fel: még egy ilyen győzelem, és elvesztünk.

Most ne azt vizsgáljuk, hogy az illető képes volt-e levonni a hatalmas véráldozatot követelő csata tanulságait. E történelmi eseményből csak annyi „materializálódik” 2003 tavaszának Szlovákiája számára, hogy többé-kevésbé szellemes riposzttal indíthatom e dolgozatot. A referendumi részvétel mértéke alapján az a kérdések kérdése, hogy adminisztrációnk képes lesz-e a csatlakozás után olyan viszonyokat teremteni, hogy a nagyon rossz közérzetű, így elközömbösödött népesség aránya lényegesen csökkenjék.

Ha ez a kormány nagyon rövid idő alatt nem próbálja meg kideríteni a nagymértékű távolmaradás igazi okait, és nem próbál ezekre reagálni, a pénteken és szombaton megmutatkozott kényes egyensúly néhány éven belül felborulhat. De nem úgy, hogy a jelenlegi viszonylag mérsékelt jobboldali kormányt egy mérsékelt baloldali váltja fel. Tekintve, hogy a nyerőképes mérsékelt baloldal még éppen csak kialakulóban van, a jobboldal leszerep- lése esetén a jövőben - még az EU-ban is - számos politikus érezhet erős késztetést olyan politikai erő létrehozására, amilyet még néhány esztendeje is így minősítettünk: nem sztenderd párt.

Nem kellemes feladat, de be kell vallanunk, hogy annak a 48 százaléknak a jelentős része lábbal szavazott. Lábbal, de nem ösztönösen, hanem tudatosan. Alpári mellébeszélés azt állítani, hogy a távolmaradás közömbösségből, tudatlanságból táplálkozott.

Tény, az a 48 százalék nem Oxfordban, nem is amerikai egyetemen tanult politizálni. Csakhogy a lábbal szavazónak is megvan a magához való esze.

Az EU-t jobbról kritizálok azzal érvelnek, hogy e szervezet túlbürokratizált. A vehemensebben bírálók alig leplezik, hogy szerintük a kelleténél szociálisabb az EU. Jobboldaliul ez azt jelenti, hogy nem eléggé hagyják szabadon érvényesülni a piac láthatatlan kezét. A még vérmesebbek pedig köntörfalazás nélkül kijelentik: az EU - szocialista képződmény.

Nos, aki lábbal szavazott, ahhoz nem az a hír jutott el az EU-ról, hogy erre az európai szervezetre a megszerzett szociális jogok tiszteletben tartása jellemző. Pedig ez jellemző rá. A távolmaradók nem olvasnak brüsszeli újságot. Hazai újságot se olvasnak. Mert egy napilap áráért fél liter tej kapható. Viszont akik fumi- gálták a szavazást, naponta tapasztalják, hogy van ennek a kormánynak legalább három olyan tagja, akinek irányításával múlttá vált például az egészségügyi ellátás ingyenessége, a felsőfokú oktatásban bevezetik a tandíjat, az egyre rosszabb egészségi állapotú alkalmazottakat pedig az eddiginél később engedik nyugdíjba. Ilyen apróságok miatt nem ment el szavazni a lakosság csaknem fele. A távolmaradókra az a politikus vesse az első követ, aki már megpróbálta, hogyan lehet 5 deka parizerből és 2 kifliből három iskolás gyerek számára tízórait készíteni.- Jenő, ma ugyebár nem kell Viagra. Remélem, attól is acélos leszel, hogy gyönyör? ez a májusi éjszaka és eredményes volt a népszavazás... (Peter Gossányi rajza)

TALLÓZÓ

LA REPUBBÜCA

Az olasz titkosszolgálatok már í iraki háború előtt biztosra vettél hogy terrorcselekmények várhat! ak olyan nyugatbarát arab államol ban, mint Szaúd-Arábia, Marokki Kenya és Egyiptom - véli a La Rí pubblica. A lap szerint az olasz be ügyminiszter körlevélben utasított a rendőri szerveket: a korábbinál szigorúbb védelmet biztosítsanak veszélyeztetettnek minősített töt int hatezer létesítmény számára. Á eddigieknél is nagyobb mértékbe vigyáznak majd a határállomásol a kikötők, a repülőterek, a főle amerikai, brit és izraeli diplomáéi; képviseletek és légitársaságok, v; lamint a kegyhelyek biztonságán A lap az olasz polgári és katonai ti kosszolgálat forrásait idézve írja: terroristák a nyugati világot aka ták megfélemlíteni azzal, hogy é] pen Marokkóban és Szaúd-Arábi; ban hajtották végre legutóbbi véri akcióikat. Olaszország számára ki lönösen Marokkónak van szintből kus jelentősége, mivel mérséke arab országról van szó, ame! kitűnő diplomáciai, politikai és ga: dasági kapcsolatokat tart fen egész Európával.

KRONOLÓGIA

Népszavazások az EU-tagságról

2003. május 16-17-én Szlovákiában az urnákhoz járultak a választópolgárok, s a szoros többség nagy többséggel igent mondott a kérdésre: „Akarja-e Ön, hogy a Szlovák Köztársaság az Európai Unió tagországa legyen?”

ÖSSZEFOGLALÓ

Az európai tömörülésbe való belépésről nem tartottak népszavazást az 1957-es alapító országokban (Németország, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg), továbbá az 1973. január 1-jétől tag Nagy-Britanniá- ban, az 1981-ben belépett Görögországban, valamint az 1986-ban csaúakozott Spanyolországban és Portugáliában. Az alábbi összeállítás azokról a referendumokról szól, amelyeken a szervezethez való csadakozásról, vagy az onnan történő kilépésről határoztak az egyes országokban a választópolgárok.

♦ 1972. május 10., ÍRORSZÁG: Népszavazáson a választók 83,1 százaléka mondott igent arra, hogy a szigetország 1973. január 1-jétől tagja legyen az Európai Közösségeknek.

♦ 1972. október 2., DÁNIA: A választók 63,29 százaléka szavazott a következő évi belépés mellett.

♦ 1972. szeptember 25., NORVÉGIA: Az állampolgárok népszavazáson elutasították a csatlakozást. 53,5 százalék adott nemleges szavazatot, míg a belépést 46,5 százalék pártolta.

♦ 1975. június 5„ NAGY-BRITAN- NLA: Az Európai Közösségekhez való tartozás ellenzői és támogatói közötti hosszas vitákat lezáró népszavazáson a választók 67,2 százaléka az EK-ban maradás mellett szavazott, 32,8 százaléka pedig ellene.

♦ 1982. február 13., GRÖNLAND: A Dániával együtt az Európai Közösségek részévé lett sziget lakossága népszavazáson a kiválás mellett döntött. Grönland hivatalosan 1985. január 31-ével távozott a szervezetből.

♦ 1992. december 6., SVÁJC: A lakosság népszavazáson elutasította az ország 1992 májusában benyújtott csatlakozási kérelmét az Európai Közösségekhez.

♦ 1994. június 12., AUSZTRIA: A szavazók 66,39 százaléka igennel, 33,61 százaléka nemmel válaszolt arra, hogy az ország 1995. január 1-jétől tagja legyen-e az Európai Uniónak.

♦ 1994. október 16., FINNORSZÁG: Referendumon a lakosság

>

56,9 százaléka támogatta, 43,1 százaléka ellenezte az Európai Unióhoz való csatlakozást.

♦ 1994. november 13., SVÉDORSZÁG: A választók 52,2 százaléka voksolt a skandináv állam EU-tag- ságára, ellene pedig 46,9 százalék. A szavazatok 0,9 százaléka érvénytelennek bizonyult.

♦ 1994. november 20., ALAND- SZIGETEK: A Botteni-öböl bejáratánál fekvő, Finnországhoz tartozó, de túlnyomórészt svéd lakosságú autonóm szigetcsoport lakói úgy döntöttek, hogy 1995. január 1-jétől Finnországgal együtt csatlakoznak az Európai Unióhoz.

♦ 1994. november 27-28., NORVÉGIA: A választópolgárok 52,2 százaléka szavazott nemmel, 47,8 százaléka pedig igennel az Európai Unióhoz való csatlakozásra, s ezzel 1972. után második alkalommal is elvetették a belépést.

♦ 2001. március 4., SVÁJC: A választók népszavazáson elutasították az európai uniós csatlakozási tárgyalások azonnali megkezdésére vonatkozó kezdeményezést.

♦ 2003. március 8., MÁLTA: Az Európai Unióba meghívott újabb tíz ország közül elsőnek Máltán tartottak népszavazást a csatlakozásról, s a választópolgárok 53,65 százaléka támogatta a belépést.

♦ 2003. március 23., SZLOVÉNIA:

Ügydöntő népszavazáson a lakó ság túlnyomó többsége, 89,61 sz; zaléka támogatta, hogy az orszÉ 2004-ben csatlakozzon az Európ Unióhoz.

♦ 2003. április 12., MAGYAROI SZÁG: Referendumon az érvény sen szavazó állampolgárok 83,/ százaléka mondott igent, 16,2 százaléka pedig nemet Magyaro szágnak az Európai Unióhoz tö ténő csatlakozására.

♦ 2003. május 10-11., LITVÁNT Népszavazáson az urnákhoz járt lók 91,04 százaléka szavazott < EU-belépésre. (m, ú)

További referendumok a csatlakozásról

♦ 2003. június 7-8.: Lengyel- ország; 2003.június 15-16.: Csehország; 2003. szeptember 14.: Észtország; 2003. szeptember 20.: Lettország.

♦ Cipruson nem tartanak népszavazást az EU-csatlako- zási szerződésről.

♦ 2005-ben Norvégiában várhatóan ismét lesz referendum az ország uniós csatlakozásáról. (-m-)

Sok áldozatot követelő terrortámadások a világban

ÖSSZEFOGLALÓ

Negyvenegy halottja és mintegy száz sebesültje van a péntek éjszakai casablancai, öngyilkos merénylők által elkövetett támadás- sorozatnak. Az alábbiakban a 2003-ban történt terrorcselekményeket foglaljuk össze.

♦ 2003. január 5., ALGÉRIA: Algírtól 430 kilométerre délkeletre házi készítésű bombával megtámadták a biztonsági erők egységeit. A támadásban 43 ember meghalt, tizenkilenc megsérült.

♦ 2003. január 19., KOLUMBIA: A Bogotától 370 kilométerre levő San Carlosban 17 polgári személyt - köztük gyerekeket is - öltek meg a szélsőbaloldali Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) gerillái.

♦ 2003. február 6., LAOSZ: Isme- reden fegyveresek tüzet nyitottak egy távolsági buszra, két személy- gépkocsira, két motorkerékpárra és egy traktorra Vang Vieng város közelében, a fővárostól mintegy 170 kilométerre északra. A támadás során legkevesebb tíz ember életét vesztette.

♦ 2003. február 8., KOLUMBIA: Bogotá előkelő negyedében a Club

El Nogal nevű luxusklub épületében pokolgép robbant. A merényletnek és az azt követő tűzvésznek 35 halottja és 160 sérültje volt. A hatóságok szerint az FARC állt a merénylet hátterében.

♦ 2003. február 18., DÉL-KOREA: Teguban 182 utas meghalt és több mint 300 eltűnt egy metrótűzben, amikor egy középkorú férfi gyúlékony folyadékkal töltött dobozt dobott egy metrókocsiba.

♦ 2003. február 25., ALGÉRIA: Ti- paza térségében szélsőséges muzulmán fegyveresek polgári személyeket támadtak meg. A támadásban 12 ember meghalt, heten megsebesültek.

♦ 2003. március 4., FÜLÖP-SZI- GETEK: Mindanao szigetén, Davao repülőterén bomba robbant; 21-en vesztették életüket, a sebesültek száma elérte a 150-et. Az Abu Say- yaf fegyveres iszlám csoport vállalta a felelősséget.

♦ 2003. március 21., SRÍ LANKA: Feltehetően a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (LTTE) gerillaszervezet tagjai süllyesztettek el egy kínai halászokat szállító hajót, 14 ember halálát okozva.

♦ 2003. március 27., KIRGIZISZ- TÁN: Lelőtték egy kínai tulajdonú

autóbusz 21 utasát, majd felgyújtották a járművet, amely Kína felé haladt. Az utasok többsége ujgur kereskedő volt. A merénylet hátterében szélsőséges ujgur muzulmánok álltak.

♦ 2003. április 1., INDIA: Huszonkét falusit öltek meg, további huszonnyolcat pedig túszként elhurcoltak az úgynevezett a Hmár Népi Szövetség tagjai India északkeleti, Asszám szövetségi államában.

♦ 2003. április 2., FÜLÖP-SZIGE- TEK: Pokolgép robbant Davao kikötőjében. A merényletben 15 ember életét vesztette, a sebesültek száma 44.

♦ 2003. április 6., KONGÓ: ENSZ- források szerint csaknem ezer polgári személyt öltek meg törzsi fegyveresek Kongó és Uganda határától mintegy nyolcvan kilométerre.

♦ 2003. május 2., VIETNAM: Az északi Bac Ninh tartományban egy forgalmas piactéren egy busz felrobbant, 37 ember meghalt, több mint kilencvenen súlyosan megsérültek a busz utasai és a közelben tartózkodók közül.

♦ 2003. május 7., INDIA: Tripura államában 21 ember meghalt, 8 megsérült szakadár törzsi harcosok támadásaiban. A Tripura Tigi sei nevű betiltott szervezet tagj egy falu lakosait végezték ki.

♦ 2003. május 10., FÜLÖP-SZ GETEK: A déli Koronadalban p< kolgépes merényletet hajtott; végre, amelyet az al-Kaida terro szervezettel kapcsolatban ál Abu Sayyaf vállalt magára. A p actéri robbantásos merénylet 1 ember halálát és 40 ember sérül sét okozta.

♦ 2003. május 12., OROSZOI SZÁG/CSECSENFÖLD: Egy ro banószerrel megrakott teherau nekihajtott Nadtyerecsnij körz központjában, Znamenszkoje t lepülésen a helyi adminisztrác irodáit, a Szövetségi Biztonsá Szolgálat és a rendőrség paranc nokságát magában foglaló épül tegyüttesnek. A merényletnek 5 halálos áldozata volt, a sebesült! száma 197.

♦ 2003. május 12., SZAÚD-AR BIA: Rijádban öngyilkos merényi tét követtek el egy főként nyugai ak lakta lakónegyed, illetve ej amerikai-szaúdi vegyes vállal központja ellen. A terrorakción; 34 halálos áldozata, és 194 seb sültje volt. Az amerikai halálos ; dozatok száma hét. (m) ■