Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)
2003-05-14 / 109. szám, szerda
20 Nagyszünet ÚJ SZŐ 2003. MÁJUS 14 VICYORGÓ fmmmmmmKKM1 mmm WMMWM, jmhhinm mwm Néha öröm postásnak lenni Székely Áron, a székely elindul a szekerével a vásárba. Elálmosodik, el is alszik. Mikor felébred, látja, hogy a szekér egy árokban van, és nincsenek előtte lovak. Áron megvakarja a fejét, és elkezd morfondírozni:- Ha én vagyok Áron, akkor ellopták a lovaimat. Ha meg nem én vagyok, akkor találtam egy szekeret! Gyógyszer- Melyik a legrosszabb gyógyszer?-???- A kilenc.- Miért?- Mert fordítva hat! A csoda A hitoktató a gyerekekkel szeretné megértetni azt, hogy mi a csoda.- Például földrengés van, és valakire rádőlnek a tízemeletes ház falai, és ő mégis épségben bújik ki a romok közül, az mi?- Áz véletlen - mondja rá Öcsiké.- Jó, de ha másodszor is ráomolnak a falak, és ő még most sem sérül meg?- Nagy mázli.- De ha harmadszor is ugyanez történik, akkor az micsoda? -Megszokás. Fölösleges Megáll egy autó, a vezető kü(vicdap.hu) lönböző nyelveken próbálja megszólítani a buszmegállóban ácsorgó két embert, akik értetlenül bámulnak. Amint a sofőr dühösen felhúzza az ablakot és gázt ad, egyikük megszólal.- Azért nem ártana valami idegen nyelvet megtanulni.- Ugyan, hagyd már, ez itt öt nyelven is beszélt, oszt mire ment vele! Luxus- Drágám, szeretnél egyszer egy hatalmas, kék, sok-sok lóerős autóban utazni, amelyet nem kell vezetni, mert sofőr ül a volán mögött?- Igen, ez nagyszerű lenne!!- Akkor gyere, szálljunk fel a buszra! Vicces ember Megy egy férfi az utcán. Odalép egy másikhoz, megkérdi:- Maga a Grubicsek?- Nem, nem én vagyok! Odalép a következőhöz is, aki történetesen egy vicces emberke.- Maga a Grubicsek?- Igen, én vagyok! Emberünk erre szó nélkül nekiesik, össze-vissza veri. Jönnek a mentők, elsősegély. Bekötözik, hordágyra fektetik. Amikor éppen teszik be a kocsiba, hirtelen felül a hordágyon, és így szól:- Hehehe! Nem is én vagyok a Grubicsek! AKI NEM HISZI Ég a gyertya a víz alatt? KÍSÉRLET Sokféle kísérletet végeztünk már el együtt, remélhetőleg még nem borítottátok ki a szüléiteket sem. Hogy gyarapítsuk ezeknek a számát, ma is hozzáadunk kettőt, így újabb érdekes dolgokkal ismerkedhetünk meg. Az egyik kérdés, hogy ég-e a gyertya a víz alatt! Legegyszerűbb, ha kipróbáljuk, így hamar megkapjuk a választ! A másik pedig egyelőre maradjon titok! Tudnád a választ arra, hogy miből van a gyertya? Ha a paraffinra gondoltál, nagyon jól tudtad, s ha már ezzel tisztában vagy, azt is fontos hozzátenni, hogy milyen lényeges tulajdonsággal rendelkezik ez az anyag. A paraffin a vízhez hasonlítva abban tér el attól, hogy kisebb a súlya a víznél, ezért nem süllyed el. A kísérlet során ez az információ lényeges lesz. Kevés dologra lesz szükséged, ezek a következők: 1 vastagabb gyertya, egy üvegpohár, víz, egy szélesebb fejű szög. A dolgunk annyi lesz, hogy töltsük meg a poharat vízzel, de ne teljesen tele, csak körülbelül a kétharmadáig! Mivel a paraffin könnyebb a víznél, ezért függőlegesen beleállítva biztos, hogy eldőlne, s hogy ezt megelőzzük, a gyertya aljába szúrjunk bele egy nagy fejű szöget, ettől nagyobb súlya lesz, és állva marad a vízben. Ha meggyőződtünk arról, hogy stabilan áll és a kanóc is a víz fölött van, akkor minden rendben van, most már meggyújthatjuk a gyertyát. Ha így teszünk, akár hiszed, akár nem, a gyertya még akkor sem fog elaludni, ha eléri a víz felszínét. Sőt, még a víz alatt is égni fog! Hogy mi lehet az oka? A víz folyamatosan hűti a gyertyát kívülről, ennek pedig az a következménye, hogy a gyertyából megmarad egy vékonyka külső fal, csak befelé fogy a paraffin. Ez a vékony fal pedig védi a lángot, és megakadályozza a víz beáramlását a gyertya belsejébe. Hány iratkapcsot dobhatunk egy vízzel teli pohárba? A második kísérlethez sem kell más csak: egy pohár, víz, sok fém gemkapocs. Öntsünk tele egy poharat színükig vízzel, majd egy pillanatra álljunk meg. Mielőtt elvégzed a kísérletet, becsüld meg, hogy melyik az a szám, amennyi gemkapocstól már kicsordulna a víz a pohárból. Ha a becslés megtörtént, jegyezd meg vagy írd le a számot, majd kezdj hozzá a kísérlethez. Nagyon óvatosan csúsztasd a gemkapcsokat egyenként a vízbe, s meg fogsz lepődni a végeredményen. Ä víz felszíne a sok gemkapocstól egy léggömb módjára megemelkedik, majd egyszer csak kicsordul. De amíg ez bekövetkezne, akár száz gemkapocs is a pohárba kerülhet. Ha nem hiszed, próbáld ki, s te magad is meggyőződhetsz róla! (s) Koltai Péter, a Selye Gimnázium végzős diákja Indonéziát követően idén Tokióban képviseli Szlovákiát A cél maga a tudás Komárom. A Selye János Gimnázium napokban érettségiző diákja, Koltai Péter július 11-19-e között hatodmagával képviseli Szlovákiát a Tokióban megrendezésre kerülő nemzetközi matematikai olimpián. V. KRASZNICA MELITTA Koltai Péter tavaly a változatosság kedvéért nemzetközi fizikaolimpián vett részt Indonéziában, ahonnan dicsérettel tért haza. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy matematikából is teljesítette a nemzetközi részvételhez szükséges feltételeket, de mivel a két verseny időpontja ütközött egymással, és a matematikaolimpiát „csak itt” Angliában rendezték meg, ő inkább az egzotikus Indonéziát választotta.) Idén szintén tagja volt a fizikaolimpia országos válogatott csapatának, és jó esélye volt, hogy kijusson a nemzetközi megmérettetésre. Ő azonban úgy döntött: az érettségire való felkészülés mellett ezúttal inkább a matematikára hajt rá. így Tajvan helyett - ahol idén a nemzetközi fizikaolimpiát rendezik - Tokióba utazik. És hogy mi a kimagasló eredményeinek titka? A kétségtelenül nagy adag tehetség mellett legalább ugyanakkora munkabírás, kitartás és a matematika, illetve a fizika sze- retete. Bár Péter azt is bevallotta, a szíve a kettő közül inkább a matekhoz húz. Péter kiskorától rendszeres résztvevője volt a különböző szaktárgyi versenyeknek, évről évre eljutott a járási, majd kerületi fordulókra. Az igazi áttörés azonban két-há- rom éve történt, mint mondta, átlendült a holtponton, a sikerek ösztönzőleg kezdtek rá hatni. És amit szintén nagyon fontosnak tart: elkezdett igazán hinni önmagában. „Rájöttem, egyetlen példa megoldásához sem foghatok úgy hozzá, hogy ez nem sikerülhet. Minden egyes feladatot új kihívásnak tekintek, és állok elébe.” A jó matekosra Péter megfogalmazása szerint mindenekelőtt a logikus, a célorientált gondolkodás a jellemző, fontos, hogy az ember megsejtse, milyen úton induljon a megoldás felé. „A fizika komplikáltabb, a matematikához viszont több ödetesség kell” - mondja. A továbbtanulással kapcsolatos kérdésemre Péter szerényen megjegyzi, hogy Prágába, a Károly Egyetemre már felvételi nélkül bekerült. Adódott azonban egy másik lehetőség is számára: a gimnázium német lektorának, Magdalena Schradenak a közvetítésével a müncheni műszaki egyetemre nyújtotta be felvételi pályázatát. Most várja annak elbírálását. Ha pozitív válasz érkezik, akkor ösztöndíjasként informatikát tanul majd Münchenben. Azt ugyanis szintén meg kell említeni, hogy Péter az idén felsőfokú német nyelvvizsgát, tavaly pedig középfokú angol nyelvvizsgát tett. Tíz évvel későbbi önmagát egyelőre nemigen tudja elképzelni, mint mondja: az biztos, hogy sem oktató, sem egy laboratórium négy fala között tevékenykedő tudós nem lesz. „Lehetséges, hogy semmi köze nem lesz a matekhoz annak, amit majd csinálok. Úgy érzem, most új kihívásokat kell keresnem, és hiszem, hogy meg is találom azokat.” Koltai Péter matematikatanára négy éven keresztül Keszegh István volt, aki tehetséges tanítványát jellemezve a következőket mondta: „Péterben kétségkívül együtt van mindaz, ami a felsorolt sikerek eléréséhez elengedhetetlen. A veleszületett adottságon kívül nem hiányzik belőle az elkötelezettség, a matematika szeretete, és a kreativitás, annak minden jellemzőjével együtt. Jó érzékkel veszi észre az újszerű dolgokat, problémaérzékeny és képes meglátni az öszszefüggéseket. A tanárnak, h: ilyen diák kerül a keze alá, az a fel adata, hogy irányítsa őt, mindéi lehetőséget biztosítson számára hogy részt vehessen különböző ha zai és nemzetközi megmérettetése ken. Hogy a diák lássa, hol helyez kedik el egy adott mezőnyben, sa ját és mások tudását látva tudató süljön benne: én is képes vágyói erre. Mindez aztán növeli önbizal mát, újabb munkára ösztönzi. Bá én diákjaimnak mindig azt mon dóm: a verseny nem cél, csupái eszköz. A cél maga a tudás, ame lyet aztán az élet más területein íj kamatoztatni tudnak. Hiszen ; matematika nem kizárólag a szá ráz számokról szól, a matematika gondolkodásmódot, amelynek i logika az alapja, már-már humár művészetnek nevezném.” A hatvanas évekbe vitt vissza minket az előadás Elsősorban toleranciára és illemtudásra kellene nevelni A nyitrai Kínjátszók NESZMÉRI TÜNDE Nyitrán a magyar egyetemisták bemutatták új darabjukat: a Frontátvonulást, Cseh Tamás műve alapján. A darab rendezője Tóth Gábor. A szereplők, a NYEKK (Nyitrai Egyetemisták Kínjátszó Köre) tagjai: Csizmadia Gabriella, Fitos András, Király Ágnes, Molnár Gábor, Tóth Gábor és Viczencz Zoltán. A történet az elmúlt rendszerben játszódik, leegyszerűsítve a történetet arról szól, hogy Vízy Miklós nem tudja eldönteni, menjen-e el, vagy maradjon Magyarországon. A rendező jól oldotta meg azt a problémát, hogy kevés’szereplővel, hogyan lehet sok karaktert felvonultatni egy darabon belül, hiszen megjelent a darabban az elutazást támogatók tábora és az ellenzőké is, bárénekesnők, egyszerű járókelők, WC-s nénik, pénztárosok, alkoholisták és természetesen a hatalom emberei is. A NYEKK körülbelül 4 éve indult. Akkor még csak arról volt szó, hogy összejár egy baráti társaság és dráma játékokat, kommunikációs tréningeket játszunk. Akkoriban ez a baráti társaság szinte próbáról-pró- bára cserélődött, tehát sokféle ember megfordult a színjátszókörön belül. Három éve dőlt el a színjátszókor leghűségesebb emberkéi között, hogy jó lenne bemutatni egy előadást, egy kész darabot. Akkor történt az is, hogy a színjátszókor társulattá transzformálódott és felvették a Nyitrai Egyetemisták Kínjátszó Köre nevet, melynek rövidítése a NYEKK. Még a megalakulás évének májusában megtartották az első bemutatót, aki látta, annak tetszett. A lényeg az, hogy eljutottak a Jókai Napokra is. Az előadás ott is elég heves indulatokat gerjesztett, de aztán két különdí- jat hoztak el. Nagyon büszkék voltak rá, mert Szlovákiában ez a korosztály öntevékenyen nem játszik színdarabokat. Mostanra sikerült megcsinálni az új darabot és bemutatni, ami a JUGYIK támogatásának is köszönhető. Az egyetemisták úgy gondolták, a Frontátvonulást színre lehet vinni és aztán átdolgozták. A dalokat, énekeket átírták prózára és próbáltak belőle egy ütőképes színházi előadást csinálni. Sikerült, a darab jó volt, és nagyon izgalmas. Az alig egy órás előadás alatt mindenki a 60-as évek Magyaroszágán érezhette magát. Az est sztárvendége a Deák Bili Blues Band Zene Taksonyban AJÁNLÓ 2003. június 21-én, szombaton, este nyolc órai kezdettel a Taksonyi Ifjúsági Szervezet megszervezi a II. Taksonyi Zenésztalálkozót. A Magyar Ifjúsági Közösség alapszervezete több együttest vár a találkozóra. Fellép a Cerberus, az Unicum, a Fagifor, az Extreff, a Melody és a Globus. Az estnek sztárvendége is lesz, Deák Bili Gyula és együttese a Deák Bili Blues Band. A belépő mindössze 100 korona. A szervezők mindenkit sok szeretettel várnak, bővebb információ Horváth Péter helyi elnöktől szerezhető a 0905-576668-es telefonszámon. (ncs) Fővárosi pillanatkép HORVÁTH ERIKA Tegnap a villamoson utazva figyelmas lettem egy gyerekarcú, beteges alkoholistára. Napbarnított arcát zúzódások csúfították, de szemében szelídség volt. Feltántorgott a villamosra, leült az egyik ülésre és csendben nézte az üvegen át a nyüzsgő várost. Pár megállóval később felszállt egy magas, kreol, jóképű fiatal fickó. Menő, vadonatúj cucc, zselézett haj. Lehuppant a gyerekarcú elé. Utaztunk az emberszagtól bűzlő, fülledt villamoson, mindenki kó- kadozott. Egyszer csak a macsó felpattant, odaállt az ajtóhoz. Le akart szállni az egyik plázánál. Majd hirtelen megfordult, szemügyre vette a kótyagos fickót, odarohant hozzá és leköpte. Ezek után a macsó, mint aki jól végezte dolgát, leszállt a bevásárlóközpontnál, és bement korzózni, cicákat hódítani. A borvirágos orrú áldozat pedig szó nélkül hagyva az előbbi megalázó tettet, csendben utazott tovább. Ezt követően nemsokára én is leszálltam. Belebotlottam egy örej úrba, akinek a szemén egyszerre két szemüveg volt, koszos és sza kadt ruhája úgy lógott rajta mintha ráhányták volna. Ám e; önmagában még nem meglepő hiszen gyakran látni ilyeneket Po zsony utcáin. A bonusz a férfi fe jére ráeszkábált hirdetőtábla volt melyen pontokba szedve ott áll feketén és fehéren, miért ne men jünk az Európai Unióba. Hogi csak a legfrappánsabbat említ sem: Az EU-ban minden emberbe 666-os mikrochipet szerelnek.” De hogy miért éppen csipet, miér nem ventilátort vagy mákdará lót? Mindkettőnek ugyanolyat „nagy” a valószínűsége. Ezek után önkéntelenül is elgon dolkodik az ember, hogy ilyer polgárokkal, akik leköpdösik í másikat, chipekkel ijesztgetik í jámbor embert, érettek vagyunk e egy közös Európára? Először í családokban kellene rendet tenni toleranciára és illemtudásra kel lene nevelni a felnövekvő generá ciókat, mert a viselkedéskultún eléggé középkori és primitív ki: hazánkban. A tehetséges diák és tanára: Koltai Péter és Keszegh István (Vas Gyula felvétele
