Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)

2003-05-14 / 109. szám, szerda

20 Nagyszünet ÚJ SZŐ 2003. MÁJUS 14 VICYORGÓ fmmmmmmKKM1 mmm WMMWM, jmhhinm mwm Néha öröm postásnak lenni Székely Áron, a székely elindul a szeke­rével a vásárba. Elálmosodik, el is alszik. Mikor felébred, látja, hogy a szekér egy árokban van, és nincsenek előtte lovak. Áron megvakarja a fejét, és elkezd morfondírozni:- Ha én vagyok Áron, akkor el­lopták a lovaimat. Ha meg nem én vagyok, akkor találtam egy szekeret! Gyógyszer- Melyik a legrosszabb gyógy­szer?-???- A kilenc.- Miért?- Mert fordítva hat! A csoda A hitoktató a gyerekekkel sze­retné megértetni azt, hogy mi a csoda.- Például földrengés van, és va­lakire rádőlnek a tízemeletes ház falai, és ő mégis épségben bújik ki a romok közül, az mi?- Áz véletlen - mondja rá Öcsi­ké.- Jó, de ha másodszor is rá­omolnak a falak, és ő még most sem sérül meg?- Nagy mázli.- De ha harmadszor is ugyanez történik, akkor az micsoda? -Megszokás. Fölösleges Megáll egy autó, a vezető kü­(vicdap.hu) lönböző nyelveken próbálja megszólítani a buszmegállóban ácsorgó két embert, akik értet­lenül bámulnak. Amint a sofőr dühösen felhúzza az ablakot és gázt ad, egyikük megszólal.- Azért nem ártana valami ide­gen nyelvet megtanulni.- Ugyan, hagyd már, ez itt öt nyelven is beszélt, oszt mire ment vele! Luxus- Drágám, szeretnél egyszer egy hatalmas, kék, sok-sok ló­erős autóban utazni, amelyet nem kell vezetni, mert sofőr ül a volán mögött?- Igen, ez nagyszerű lenne!!- Akkor gyere, szálljunk fel a buszra! Vicces ember Megy egy férfi az utcán. Odalép egy másikhoz, megkérdi:- Maga a Grubicsek?- Nem, nem én vagyok! Odalép a következőhöz is, aki történetesen egy vicces ember­ke.- Maga a Grubicsek?- Igen, én vagyok! Emberünk erre szó nélkül neki­esik, össze-vissza veri. Jönnek a mentők, elsősegély. Bekötözik, hordágyra fektetik. Amikor ép­pen teszik be a kocsiba, hirte­len felül a hordágyon, és így szól:- Hehehe! Nem is én vagyok a Grubicsek! AKI NEM HISZI Ég a gyertya a víz alatt? KÍSÉRLET Sokféle kísérletet végeztünk már el együtt, remélhetőleg még nem borítottátok ki a szüléiteket sem. Hogy gyarapítsuk ezeknek a szá­mát, ma is hozzáadunk kettőt, így újabb érdekes dolgokkal ismer­kedhetünk meg. Az egyik kérdés, hogy ég-e a gyertya a víz alatt! Legegyszerűbb, ha kipróbáljuk, így hamar megkapjuk a választ! A másik pedig egyelőre maradjon titok! Tudnád a választ arra, hogy miből van a gyertya? Ha a paraffinra gondoltál, nagyon jól tudtad, s ha már ezzel tisztában vagy, azt is fontos hozzátenni, hogy milyen lényeges tulajdonsággal rendelke­zik ez az anyag. A paraffin a vízhez hasonlítva abban tér el attól, hogy kisebb a súlya a víznél, ezért nem süllyed el. A kísérlet során ez az információ lényeges lesz. Kevés dologra lesz szükséged, ezek a következők: 1 vastagabb gyertya, egy üvegpohár, víz, egy szélesebb fejű szög. A dolgunk annyi lesz, hogy töltsük meg a poharat vízzel, de ne telje­sen tele, csak körülbelül a kétharmadáig! Mivel a paraffin könnyebb a víznél, ezért függőlegesen beleállítva biztos, hogy eldőlne, s hogy ezt megelőzzük, a gyertya aljába szúrjunk bele egy nagy fejű szö­get, ettől nagyobb súlya lesz, és állva marad a vízben. Ha meggyő­ződtünk arról, hogy stabilan áll és a kanóc is a víz fölött van, akkor minden rendben van, most már meggyújthatjuk a gyertyát. Ha így teszünk, akár hiszed, akár nem, a gyertya még akkor sem fog elaludni, ha eléri a víz felszínét. Sőt, még a víz alatt is égni fog! Hogy mi lehet az oka? A víz folyamatosan hűti a gyertyát kívülről, ennek pedig az a következménye, hogy a gyertyából megmarad egy vékonyka külső fal, csak befelé fogy a paraffin. Ez a vékony fal pe­dig védi a lángot, és megakadályozza a víz beáramlását a gyertya belsejébe. Hány iratkapcsot dobhatunk egy vízzel teli pohárba? A második kísérlethez sem kell más csak: egy pohár, víz, sok fém gemkapocs. Öntsünk tele egy poharat színükig vízzel, majd egy pillanatra áll­junk meg. Mielőtt elvégzed a kísérletet, becsüld meg, hogy melyik az a szám, amennyi gemkapocstól már kicsordulna a víz a pohárból. Ha a becslés megtörtént, jegyezd meg vagy írd le a számot, majd kezdj hozzá a kísérlethez. Nagyon óvatosan csúsztasd a gemkapcso­kat egyenként a vízbe, s meg fogsz lepődni a végeredményen. Ä víz felszíne a sok gemkapocstól egy léggömb módjára megemelkedik, majd egyszer csak kicsordul. De amíg ez bekövetkezne, akár száz gemkapocs is a pohárba kerülhet. Ha nem hiszed, próbáld ki, s te magad is meggyőződhetsz róla! (s) Koltai Péter, a Selye Gimnázium végzős diákja Indonéziát követően idén Tokióban képviseli Szlovákiát A cél maga a tudás Komárom. A Selye János Gimnázium napokban érett­ségiző diákja, Koltai Péter jú­lius 11-19-e között hatodma­gával képviseli Szlovákiát a Tokióban megrendezésre ke­rülő nemzetközi matemati­kai olimpián. V. KRASZNICA MELITTA Koltai Péter tavaly a változatosság kedvéért nemzetközi fizikaolimpi­án vett részt Indonéziában, ahon­nan dicsérettel tért haza. (Zárójel­ben jegyezzük meg, hogy matema­tikából is teljesítette a nemzetközi részvételhez szükséges feltétele­ket, de mivel a két verseny idő­pontja ütközött egymással, és a matematikaolimpiát „csak itt” Angliában rendezték meg, ő in­kább az egzotikus Indonéziát vá­lasztotta.) Idén szintén tagja volt a fizikaolimpia országos válogatott csapatának, és jó esélye volt, hogy kijusson a nemzetközi megméret­tetésre. Ő azonban úgy döntött: az érettségire való felkészülés mellett ezúttal inkább a matematikára hajt rá. így Tajvan helyett - ahol idén a nemzetközi fizikaolimpiát rende­zik - Tokióba utazik. És hogy mi a kimagasló eredményei­nek titka? A kétségtelenül nagy adag tehetség mellett legalább ugyanakkora munkabírás, kitartás és a matematika, illetve a fizika sze- retete. Bár Péter azt is bevallotta, a szíve a kettő közül inkább a matek­hoz húz. Péter kiskorától rendszeres résztvevője volt a különböző szak­tárgyi versenyeknek, évről évre elju­tott a járási, majd kerületi fordulók­ra. Az igazi áttörés azonban két-há- rom éve történt, mint mondta, át­lendült a holtponton, a sikerek ösz­tönzőleg kezdtek rá hatni. És amit szintén nagyon fontosnak tart: el­kezdett igazán hinni önmagában. „Rájöttem, egyetlen példa megoldá­sához sem foghatok úgy hozzá, hogy ez nem sikerülhet. Minden egyes feladatot új kihívásnak tekin­tek, és állok elébe.” A jó matekosra Péter megfogalmazása szerint min­denekelőtt a logikus, a célorientált gondolkodás a jellemző, fontos, hogy az ember megsejtse, milyen úton induljon a megoldás felé. „A fi­zika komplikáltabb, a matematiká­hoz viszont több ödetesség kell” - mondja. A továbbtanulással kapcso­latos kérdésemre Péter szerényen megjegyzi, hogy Prágába, a Károly Egyetemre már felvételi nélkül be­került. Adódott azonban egy másik lehetőség is számára: a gimnázium német lektorának, Magdalena Schradenak a közvetítésével a mün­cheni műszaki egyetemre nyújtotta be felvételi pályázatát. Most várja annak elbírálását. Ha pozitív válasz érkezik, akkor ösztöndíjasként in­formatikát tanul majd München­ben. Azt ugyanis szintén meg kell említeni, hogy Péter az idén felsőfo­kú német nyelvvizsgát, tavaly pedig középfokú angol nyelvvizsgát tett. Tíz évvel későbbi önmagát egyelőre nemigen tudja elképzelni, mint mondja: az biztos, hogy sem oktató, sem egy laboratórium négy fala kö­zött tevékenykedő tudós nem lesz. „Lehetséges, hogy semmi köze nem lesz a matekhoz annak, amit majd csinálok. Úgy érzem, most új kihívá­sokat kell keresnem, és hiszem, hogy meg is találom azokat.” Koltai Péter matematikatanára négy éven keresztül Keszegh István volt, aki tehetséges tanítványát jel­lemezve a következőket mondta: „Péterben kétségkívül együtt van mindaz, ami a felsorolt sikerek el­éréséhez elengedhetetlen. A vele­született adottságon kívül nem hi­ányzik belőle az elkötelezettség, a matematika szeretete, és a kreati­vitás, annak minden jellemzőjével együtt. Jó érzékkel veszi észre az újszerű dolgokat, probléma­érzékeny és képes meglátni az ösz­szefüggéseket. A tanárnak, h: ilyen diák kerül a keze alá, az a fel adata, hogy irányítsa őt, mindéi lehetőséget biztosítson számára hogy részt vehessen különböző ha zai és nemzetközi megmérettetése ken. Hogy a diák lássa, hol helyez kedik el egy adott mezőnyben, sa ját és mások tudását látva tudató süljön benne: én is képes vágyói erre. Mindez aztán növeli önbizal mát, újabb munkára ösztönzi. Bá én diákjaimnak mindig azt mon dóm: a verseny nem cél, csupái eszköz. A cél maga a tudás, ame lyet aztán az élet más területein íj kamatoztatni tudnak. Hiszen ; matematika nem kizárólag a szá ráz számokról szól, a matematika gondolkodásmódot, amelynek i logika az alapja, már-már humár művészetnek nevezném.” A hatvanas évekbe vitt vissza minket az előadás Elsősorban toleranciára és illemtudásra kellene nevelni A nyitrai Kínjátszók NESZMÉRI TÜNDE Nyitrán a magyar egyetemisták be­mutatták új darabjukat: a Frontátvo­nulást, Cseh Tamás műve alapján. A darab rendezője Tóth Gábor. A sze­replők, a NYEKK (Nyitrai Egyetemis­ták Kínjátszó Köre) tagjai: Csizmadia Gabriella, Fitos András, Király Ág­nes, Molnár Gábor, Tóth Gábor és Viczencz Zoltán. A történet az elmúlt rendszerben játszódik, leegyszerű­sítve a történetet arról szól, hogy Vízy Miklós nem tudja eldönteni, menjen-e el, vagy maradjon Magya­rországon. A rendező jól oldotta meg azt a problémát, hogy kevés’szerep­lővel, hogyan lehet sok karaktert fel­vonultatni egy darabon belül, hiszen megjelent a darabban az elutazást támogatók tábora és az ellenzőké is, bárénekesnők, egyszerű járókelők, WC-s nénik, pénztárosok, alkoholis­ták és természetesen a hatalom em­berei is. A NYEKK körülbelül 4 éve indult. Akkor még csak arról volt szó, hogy összejár egy baráti társaság és dráma játékokat, kommunikációs tréningeket játszunk. Akkoriban ez a baráti társaság szinte próbáról-pró- bára cserélődött, tehát sokféle ember megfordult a színjátszókörön belül. Három éve dőlt el a színjátszókor leghűségesebb emberkéi között, hogy jó lenne bemutatni egy elő­adást, egy kész darabot. Akkor tör­tént az is, hogy a színjátszókor társu­lattá transzformálódott és felvették a Nyitrai Egyetemisták Kínjátszó Köre nevet, melynek rövidítése a NYEKK. Még a megalakulás évének májusá­ban megtartották az első bemutatót, aki látta, annak tetszett. A lényeg az, hogy eljutottak a Jókai Napokra is. Az előadás ott is elég heves indulato­kat gerjesztett, de aztán két különdí- jat hoztak el. Nagyon büszkék voltak rá, mert Szlovákiában ez a korosz­tály öntevékenyen nem játszik szín­darabokat. Mostanra sikerült meg­csinálni az új darabot és bemutatni, ami a JUGYIK támogatásának is kö­szönhető. Az egyetemisták úgy gon­dolták, a Frontátvonulást színre le­het vinni és aztán átdolgozták. A da­lokat, énekeket átírták prózára és próbáltak belőle egy ütőképes szín­házi előadást csinálni. Sikerült, a da­rab jó volt, és nagyon izgalmas. Az alig egy órás előadás alatt mindenki a 60-as évek Magyaroszágán érez­hette magát. Az est sztárvendége a Deák Bili Blues Band Zene Taksonyban AJÁNLÓ 2003. június 21-én, szombaton, este nyolc órai kezdettel a Taksonyi Ifjú­sági Szervezet megszervezi a II. Tak­sonyi Zenésztalálkozót. A Magyar If­júsági Közösség alapszervezete több együttest vár a találkozóra. Fellép a Cerberus, az Unicum, a Fagifor, az Extreff, a Melody és a Globus. Az estnek sztárvendége is lesz, Deák Bili Gyula és együttese a Deák Bili Blues Band. A belépő mindössze 100 korona. A szervezők mindenkit sok szeretettel várnak, bővebb infor­máció Horváth Péter helyi elnöktől szerezhető a 0905-576668-es tele­fonszámon. (ncs) Fővárosi pillanatkép HORVÁTH ERIKA Tegnap a villamoson utazva figyelmas lettem egy gyerekarcú, beteges alkoholistára. Napbarní­tott arcát zúzódások csúfították, de szemében szelídség volt. Fel­tántorgott a villamosra, leült az egyik ülésre és csendben nézte az üvegen át a nyüzsgő várost. Pár megállóval később felszállt egy magas, kreol, jóképű fiatal fickó. Menő, vadonatúj cucc, zse­lézett haj. Lehuppant a gyerekar­cú elé. Utaztunk az emberszagtól bűzlő, fülledt villamoson, mindenki kó- kadozott. Egyszer csak a macsó felpattant, odaállt az ajtóhoz. Le akart szállni az egyik plázánál. Majd hirtelen megfordult, szem­ügyre vette a kótyagos fickót, odarohant hozzá és leköpte. Ezek után a macsó, mint aki jól végezte dolgát, leszállt a bevásárlóköz­pontnál, és bement korzózni, ci­cákat hódítani. A borvirágos orrú áldozat pedig szó nélkül hagyva az előbbi megalázó tettet, csend­ben utazott tovább. Ezt követően nemsokára én is le­szálltam. Belebotlottam egy örej úrba, akinek a szemén egyszerre két szemüveg volt, koszos és sza kadt ruhája úgy lógott rajta mintha ráhányták volna. Ám e; önmagában még nem meglepő hiszen gyakran látni ilyeneket Po zsony utcáin. A bonusz a férfi fe jére ráeszkábált hirdetőtábla volt melyen pontokba szedve ott áll feketén és fehéren, miért ne men jünk az Európai Unióba. Hogi csak a legfrappánsabbat említ sem: Az EU-ban minden emberbe 666-os mikrochipet szerelnek.” De hogy miért éppen csipet, miér nem ventilátort vagy mákdará lót? Mindkettőnek ugyanolyat „nagy” a valószínűsége. Ezek után önkéntelenül is elgon dolkodik az ember, hogy ilyer polgárokkal, akik leköpdösik í másikat, chipekkel ijesztgetik í jámbor embert, érettek vagyunk e egy közös Európára? Először í családokban kellene rendet tenni toleranciára és illemtudásra kel lene nevelni a felnövekvő generá ciókat, mert a viselkedéskultún eléggé középkori és primitív ki: hazánkban. A tehetséges diák és tanára: Koltai Péter és Keszegh István (Vas Gyula felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents