Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
2003-04-23 / 93. szám, szerda
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 23. KOMMENTÁR Nem a cél változott MALINÁK ISTVÁN Minden jel arra utal, hogy Amerika az elkövetkező hónapokban a katonai „rendteremtés” helyett a diplomáciát választja az érdekérvényesítés fő eszközéül. Amibe még az is belefér, hogy ez a diplomácia elrettentő diplomácia lesz, vagyis: maximális mértékben felhasználja azokat a lehetőségeket, amelyeket a katonai erő alkalmazásával teremtett meg. A lehetőségek helyett bátran mondhatunk félelmeket is. Mert lehet egyetérteni a Bush-kormányzat politikájával vagy ellenezni azt, ami nem vitatható el tőle, az a következetesség. Az elnök 2001. szeptember 11-e után bejelentette, könyörtelen harcot indít a nemzetközi terrorizmus, és azon államok ellen is, amelyek azt támogatják. Akkor talán Amerikában is csak nagyon kevesen voltak tisztában azzal, hogy az első felindultságnak, puszta szónoki fordulatnak tűnő megfogalmazások mit is jelenthetnek a valóságban, ha a Fehér Ház ezt programszerűen véghez is viszi. Bő másfél év alatt Washington elsöpörte mind az afganisztáni tálib, mind az iraki Szaddám-rezsimet. S ha most Amerika úgy dönt, hogy a diplomáciára helyezi a hangsúlyt, az csupán az eszközök tekintetében nevezhető lényeges fordulatnak, az alapvető cél marad. Az is egyre nyilvánvalóbb, hogy az iraki rezsim gyors bukása nélkül ez aligha lenne reális, hiszen Afganisztán után kezdetben senki sem vette komolyan a Szaddám-rezsim címére intézett amerikai fenyegetéseket. Meg lehetett figyelni, milyen nyilatkozatokat tettek a Bush-kormányzat által latornak minősített államok az iraki háború előtt, s milyen, korábban elképzelheteden gesztusokat tett - igaz, nem túl látványosan, hogy az iszlám világban el ne veszítse arcát - Amerika felé Bagdad elfoglalása után Irán meg az utóbbi hetekben sokat fenyegetett Szíria. A teljesség kedvéért meg kell említeni a paranoid északkoreai rezsimet is, bár ez egészen más lapra tartozik - hacsak a szeretett vezér teljesen meg nem bolondul, és nem szánja el magát valamilyen őrült lépésre. Most már mindenki elhiszi Bushnak, hogy komolyan gondolja azt, amit a WTC romjai fölött mondott. Powell külügyminiszter tervezett közel-keleti (és ezen belül a mindenképpen áttörésnek számító szíriai) tárgyalásai után lehet majd felmérni, hogy a térség diktátorrezsimeinek politikájában milyen mélységű változásokat diktálhat a félelem és a túlélési ösztön. Az teljesen nyilvánvaló, hogy Irán is, Szíria is legalább olyan mértékben támogatta a legismertebb terrorszervezeteket, mint a Szaddám-féle Irak, de míg a bagdadi diktátor a diplomáciának minimális esélyt sem adott - lásd az ENSZ- határozatokkal való packázást -, addig az első kettőnél éppen belső gondjaik, gyengeségük miatt van esély a katonai megoldás elkerülésére. Nem feltéüenül azoknak van igazuk, akik szerint az iraki háború a nemzetközi terrorizmus malmára hajtja a vizet. Ennek az ellenkezője is igaz lehet, feltéve, hogy a Hezbollah, az Iszlám Dzsihád, a Hamász stb. lába alól sikerül kihúzni a szíriai és iráni talajt, és ezzel párhuzamosan történelmi előrelépést tenni az izraeli-palesztin megbékélés terén. JEGYZET kan legyökereztek a járdán, figyelték a kezeit, hátha csal. De nem csalt, komolyan gondolta, néha mosolyogva felpillantott, csak azért, hogy bezsebelje az ál- mélkodó tekinteteket. Ez a döbbent csodálkozás láthatóan többet jelentett neki, mint a dobozba dobált fillérek. Hogy kicsoda, micsoda, honnan került a főutcára, és mire gyűjtött aznap délután, nem sikerült megtudnom, de nem is igyekeztem szóba elegyedni az ifjú művésszel. Előhalásztam egy tízest, céloztam, és pont beletrafáltam a dobozba. Utána fél órán át élveztem a zenét. Az arra sétáló városi rendőrök az aggódó tekinteteket elkapva barátságosan biccentettek, mintegy jelezve, hogy hézag egy szál se, nem lesz itt probléma, mennek ők szépen tovább, mintha mi sem történt volna. A környező boltokból se rohantak ki felháborodott elárusítónők, hogy szétmegy a fejük, ha ezt tovább kell hallgatniuk. Ők szokták ár- rébb kergetni a hegedűn komyi- káló bácsikát, a gitáros hippiket és a harmonikás ukránt. De most nem ez történt. A város most befogadta a hirtelen jött tavaszi zenebonát, a főtér közönsége elfogadta, hogy odajár a cimbalmos a cimbalmával cimbalmozni, akár minden este. Mondom, van remény... Tavaszi remény JUHÁSZ KATALIN Van remény, a vüág még nem romlott meg velejéig, az emberek még felismerik a jót, győzhet még a kultúra a bunkóság fölött. Egy fiatal srác cimbalmozik a kassai főutcán. Kicipelte a gyönyörű hangszert, és a langyos tavaszban, egy szál pólóban játszani kezdett. Ha tetszik, odakint gyakorol, a jó időt maradéktalanul kiélvezve. Az elhaladó emberek e nélkül is mosolyogtak volna, egyrészt azért, mert a szemükbe sütött a nap, másrészt meg a hosszú, dühös tél utáni hirtelen „forróság” hatására. A fiatalember szinte rájátszott erre a remek hangulatra. De nem ám divatos csárdásokat, hanem igényes komolyzenét prezentált a korzó népének. Előtte alig feltűnő papírdoboz, ebbe gyűjtögette az adományokat. Az akció helyszínéül a műszaki múzeum előtti teret szemelte ki, de tán csak azért, mert a konzervatóriummal szemben, a napfénytől védetten akart muzsikálni. A komoly fel- készültséget igénylő, virtuóz futamok csodálkozó megtorpanásra késztették az embereket. So- Lujza, engem nagyon becsaptak. Most tudtam meg a kocsmában, hogy csak a termelők kaphatnak uniós támogatást, a fogyasztók nem! (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ SME A déli autópályáért „harcoló” lobbicsoport alakult Besztercebányán. A 22 főből álló társaságot kormánypárti és ellenzéki parlamenti képviselők, állami és önkormányzati alkalmazottak alkotják. Elégedetlenek a közlekedési tárca politikájával, mely még mindig az északi útvonalat helyezi előtérbe. A társaság már a minisztériumban is tárgyalt Ján Kotula államtitkárral. Jozef Mikus SDKÚ-képviselő szerint a kormánynak az északi vonalra négyszer annyi pénzt kellene kiadnia, mint a délire. Általában véve is elégedetlenek a kormány autópálya-építő politikájával, mivel szerintük ott építenek, ahol nem kell, s ott nem, ahol a legnagyobb szükség volna. Új ötlettel állt elő Vladimír Manka, Zólyom polgármestere, aki szerint ha az autópálya minőségi kritériumaiból engednénk, több utat lehetne építeni a jelenlegi szűkös keretből. A minisztérium érdekesnek tartja az ötletet, de valószínűbbnek tartja, hogy EU-pén- zekből pótolják majd a hiányt. Talán még sohasem állt ilyen közel a Szlovákiában élő magyarság ahhoz, hogy saját állami egyetemet alapíthasson Létkérdés vagy csak luxus lesz? A felvidéki magyarság talán még sohasem állt ilyen közel ahhoz, hogy saját állami egyetemet alapíthasson. Érthető tehát az egyik oldalon az izgalom, a másik oldalon pedig az idegesség: vajon si- kerül-e? Vajon lesz-e Komáromban magyar egyetem? ALBERT SÁNDOR Olvassunk el előbb néhány véleményt azoknak a táborából, akik - enyhén szólva - nem lelkesednek az egyetemért. Peter Schutz (TV Nasa) az egyik televíziós háttérbeszélgetésünk alkalmával firtatta, hogy „ugyan miért van szükség a komáromi egyetemre, hiszen a szlovákiai magyar fiatalok Magyarországon is tanulhatnak”. Hushegyi Gábor, a Ko- mensky Egyetem magyar tanszékének oktatója sem ért egyet az egyetem elkészült tervezetével. Úgy gondolja, hogy a magyar nyelvű pedagógusképzéshez a legjobb feltételek Nyitrán adottak, és felteszi a költői kérdést, hogy képesek leszünk-e megtölteni a komáromi egyetem padsorait. Dusán Caplovic, a Smer parlamenti képviselője meg nem nevezett dunaszer- dahelyi magyarokra hivatkozva fölöslegesnek tartja a magyar egyetem megalapítását, és úgy gondolja, hogy „a komáromi egyetem hosszú ideig gyenge színvonalú, kis, provinciális intézmény lesz, ha az Akkreditációs Bizottság egyáltalán jóváhagyja a megalapítását”. Karol Sémán a Sme című újságban közölt cikkében, pedig egyenesen luxusnak tartja a komáromi magyar egyetemet. Mivel érvel az egyetempártiak tábora? A magyar ajkú lakosság műveltségi szintje lényegesen alacsonyabb, mint az országos átlag. Ez a megállapítás az 1991-es és 2001-es népszámlálási adatokra támaszkodik, de nyilvánvaló abból is, hogy az egyetemeken több mint kétszer kevesebb magyar diák tanul a magyar nemzetiségű lakosság egészéhez viszonyítva, mint szlovák hallgató a szlovák lakossághoz viszonyítva. Szlovákiának egyik legnagyobb problémája a nagy munkanélküliség. Ennek legfőbb okozója a gazdasági fejlődés stagnálása. De a hazai és az európai uniós kutatások azt is kimutatták, hogy nagyon szoros összefüggés van a lakosság műveltségi szintje és a munkanélküliség alakulása között. A statisztikai hivatal februárban közzétett adatai szerint a munkanélküliek 45,9%-a alapfokú végzettségű. Az egyetemi oklevéllel rendelkező munkanélküliek számaránya alig haladja meg a 3,5%-ot. Nem a véletlen műve tehát a magyarok által lakott délvidéken a nagyarányú munkanélküliség és a nagyméretű elszegényedés. A kiutat valószínűleg a műveltségi szint növelésében kell keresni. Ezért középiskoláinkban növelni kell az érettségiző diákok számát, és biztosítani kell számukra a felsőfokú intézményekben való továbbtanulás lehetőségét. A leendő magyar egyetemnek is ez lehet az egyik küldetése. „Szándéknyilatkozat már van, magyar egyetem táján jövő év január 1-jétől lesz” - adták hírül az újságok. A kormány ugyanis március 12-i ülésén jóváhagyta a komáromi Selye János Egyetem létrehozásáról szóló szándéknyilatkozatot és az alapítás ütemtervét. Martin Frone oktatási miniszter már az Akkreditációs Bizottság elé terjesztette az egyetem tervezetét; induláskor három karból állna: pedagógiai, teológiai és közgazdasági fakultásból. Miért éppen az említett karokra esett a választás? - tehetnénk fel a kérdést. Comenius, a népek tanítója már öt évszázaddal ezelőtt megfogalmazta, hogy az anyanyelven szerzett tudás pótolhatatlan. Az anyanyelven megszerzett ismeretek tartósabbak és használhatóbbak. Hátrányba kerülnek azok a fiatalok, akiknek ez nem adatik meg. Akik az ismereteket idegen nyelven kénytelenek megszerezni. Magyar nyelvű oktatási intézményre azért is szükség van, mert ez a legfontosabb helyszíne a nyelv állandó fejlődésének. Iskolák nélkül konyhanyelvvé degradálódik, konzerválódik és elveszti „versenyképességét” más nyelvekkel szemben. Ezt a szlovákiai magyar közösség nem engedheti meg magának és remélhetőleg az ellenzők táborának sem célja a magyar nyelv konyhanyelvvé sorvasztása. A szlovákiai magyar közoktatás kapcsán már többször elmondtuk és leírtuk, hogy „nem elég, ha egy iskola magyar, legyen minőségi is”. Ezt az elvárást csak jól képzett Az anyanyelven szerzett ismeretek tartósabbak és használhatóbbak. ta-nárokkal lehet biztosítani. A gyakorlatban viszont azzal szembesülünk, hogy iskoláinkban csaknem 30%-ot tesz ki a képesítetlen pedagógusok számaránya, és közismert az is, hogy tantestületeink nagy része „elöregedett”. Fiatalításra van tehát szükség. Olyan fiatal pedagógusokra, akik nemcsak a saját területükön jeleskednek, akik nemcsak jó matematikusok, fizikusok, vegyészek, hanem tudnak tanítani is. Akik megfelelő számítástechnikai alapképzéssel rendelkeznek, rugalmasan reagálnak a partnerek igényeire, magas fokú empátiával bírnak és egy-két világnyelvet is beszélnek. Szükség van tehát egy olyan felsőfokú intézményre, amely az említett készségekkel vértezi fel az általános iskolák tanítóit és a középiskolák tanárait. És mindezt magyar nyelven képes megtenni. A közgazdasági karra azért esett a választás, mert a szlovákiai egyetemeken éppen ezeken a karokon tanul a legkevesebb magyar diák és természetesen azért is, mert Komáromban már második éve működik a budapesti Közgazdasági és Államigazgatási Egyetem kihelyezett kara, amire alapozni lehet. A teológiai kart a Kálvin János Akadémiára alapozzuk. Ez is egy adott és Komáromban működő intézmény. Az egyetembe való beépítése ezért természetesnek mondható. Az egyetem oktatási nyelve a magyar lesz, de elképzeléseink szerint egy-két tantárgyat szlovák, illetve angol vagy német nyelven lehetne oktatni. Ezzel is fejlesztve a diákok nyelvi készségeit. Nem szabad ugyanis megfeledkezni arról sem, hogy ez az egyetem már egy tá- gabb környezetben, az Európai Unióban fog működni, és végzősei az EU-s munkaerőpiacon fognak elhelyezkedni. Az ütemterv szerint az oktatási miniszter 2003. július 15-ig a kormány elé terjeszti az Akkreditációs Bizottság által elbírált tervezetet. Július 20-ig a kormány által jóváhagyott törvénytervezetet a kormányfő terjeszti a parlament elé. A parlament valószínűleg október- ben-novemberben tárgyalja meg az anyagot, illetve hagyja jóvá az egyetem alapításáról szóló törvényt. Az egyetem létrehozásának feltételezett időpontja 2004. január 1-je. Az oktatás 2004 szeptemberében indulhatna meg a már említett három karon. „Fejünkben már felépült az egyetem” - nyilatkozta a minap Csáky Pál miniszterelnök-helyettes. Reményeink szerint ősszel valós formát ölthet majd az építkezés, és 2004 szeptemberében hallgatók hada foglalja el Klapka várát. A szerző a Magyar Koalíció Pártjának parlamenti képviselője. FIGYELŐ LA STAMPA George Bush amerikai elnök tevékenységét annak alapján ítéli meg az utókor, miként sikerül elindítania Irakot a demokrácia útján - írja az olasz lap. Utal a síita tömegek hatalmas felvonulására, amely Szaddám Húszéin rendszerének megdöntése után a vallásszabadság melletti első legnagyobb tüntetés volt. A síiták a legnagyobb politikai szerepet követelik maguknak. A jövendő iraki demokrácia valóban nem képzelhető el a síiták alapvető szerep- vállalása nélkül, de az új Irak nem születhet meg egyik napról a másikra. Az újság emlékeztet, hogy a németek sem mentek szavazni, amikor Hitler bunkere még lángokban állt, az olaszok és a japánok sem járultak az urnákhoz rögtön a fasiszta rendszer bukása után. „Egy diktatúra füstölgő romjain szavazni veszélyes dolog” - állapítja meg a kommentár, amelynek szerzője létfontosságúnak tartja az átmeneti időszak megfelelő kezelését. Ez a feladat most Jay Gamer volt amerikai tábornokra hárul, akinek küencven napon belül biztosítania kell az alapvető szolgáltatások helyreállítását, át kell adnia a hatalmat egy átmeneti iraki kormánynak, és két éven belül el kell jutni a szabad választásokig. Néhányan kénytelen lennének elkülönülni Londontól, amely soha nem lenne hajlandó szakítani Washingtonnal Európai ellensúly az Egyesült Államokkal szemben GARZÓ FERENC A jövendő közös európai külpolitika kialakítására aligha lesz remény, ha az öreg kontinens a jövőben nem törekszik szoros összefogásra az Egyesült Államokkal, vagy ha valamiféle „ellensúlyt” akarna képezni a tengerentúli hatalommal szemben - véli az olasz sajtó. Rómában az Európai Konvent munkájára utalnak, amelynek egyik legfőbb eleme a jövendő közös európai külpolitika kialakítása. Csakhogy az utóbbi hónapokban az iraki háborúval kapcsolatban bekövetkezett szakadást aligha lehet megszüntetni az európai alkotmány tartalmáról szóló viták, szerkesztési munkák révén. Európa kénytelen volt felismerni, hogy nincs egységes szemlélete arról, milyen viszony is fűzi őt a világ többi részéhez, elsősorban az Egyesült Államokhoz. Azok, akik a jelenlegi válságért Nagy-Britanniát, illetve a Washington iránti szolidaritást dokumentumban rögzítő „nyolcakat” hibáztatják, úgy vélik, hogy Európának „ellensúlyként” kell szolgálnia az Egyesült Államokkal szemben. Ennek az elméletnek a hívei ugyanakkor nem akarják feladni a tengerentúli hatalomhoz fűződő barátságot sem, így önmagukkal keverednek ellentmondásba. Hatalmi egyensúlyról ugyanis csak ellenségek között lehet beszélni, barátok között értelmezhetetlen ez a fogalom, arról nem is beszélve, hogy akik ezt a szemléletet vallják, nem mérték fel, milyen következményekkel járna ez az „ellensúlyozás”. Európának több pénzt kellene fordítania a védelmi kiadásokra, erről azonban nehéz lesz meggyőzni a közvéleményt. De ennél is súlyosabb, hogy a földrész egy része kénytelen lenne elkülönülni Nagy-Bri- tanniától, amely soha nem lenne hajlandó szakítani az amerikaiakkal. Az angolszász demokráciákkal szemben csak úgy lehetne fenntartani az „ellensúlyt”, ha ennek az elméletnek a hívei olyan tekintélyuralmi rendszerekkel lépnének szövetségre, mint amilyen a kínai vagy az orosz. Rómában ezzel szemben olyan Európa mellett foglalnak állást, amely töretlenül halad tovább az integráció útján anélkül, hogy destabilizálná az euroatlanti közösséget. A közös értékek tartják össze ezt a közösséget, amelyet még az alkalomszerű nézeteltérések sem bonthatnak meg - vélik olasz megfigyelők. A szerző az MTI munkatársa
