Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
2003-04-16 / 89. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 16. Kultúra A szerző valószínűleg mindent olvasott, ami e tárgykörben az elmúlt kétszáz évben megíródott, megjelent Nem antiszemita monográfia Két nagy erénye vitán felül van Gyurgyák János könyvének. Az első s egyben legjelentősebb mindenképpen az, hogy valóban a tárgyáról szól. A zsidókérdés Magyar- országon - Politikai eszme- történet, szerepel a címben, s a szerző gyakorlatilag mindvégig tartja magát a témához. Sietünk leszögezni: a kiadvány nem az antiszemitizmus monográfiája. ALMÁSI SÁRA Hiszen a kérdésre - a zsidókérdésre - természetesen mindkét fél, a befogadó közösség és a befogadott kisebbség is kereste/keresi a választ: konfliktusmentes együttléte- zés csak a társadalom teljes homogenizálódása árán létezhet-e, vajon megoldás-e az asszimiláció, és megvalósulhat-e egyáltalán, járható út-e a belső elkülönülés, vagy a probléma csak a radikális szétvá- lással/szétválasztással oldható-e meg. (Adott esetben az előbbi a cionizmust, a kivándorlást, az utóbbi a „végső megoldást” jelentheti. Nem véletlen, hogy a vészkorszak idején az endlösung végrehajtó szervei számára a cionista szervezetek bizonyultak „természetes partnernek”.) Az pedig, hogy a zsidókérdés felvetése még semleges-tárgyilagos hangnemben is a „zsidózás” gyanúját kelti, a magyar történelem - s nem utolsósorban a közelmúlt és a jelen közéleti viszonyainak, hangnemének - ismeretében nem meglepő, noha korántsem normális állapot. A járulékos kérdést” - lehet-e a témáról érzelmek nélkül beszélni, avagy jobb-e az udvarias elhallgatás vagy a végletes egyszerűsítés -, mindenkinek önmagával kell tisztáznia. Mindenesetre meg- szívlelendőek a szerzőnek a könyv előszavában rögzített gondolatai (s nem csak a magyar-zsidó, hanem minden többségi-kisebbségi együttélés esetében): „Nagyon sokan (...), akik a zsidókérdés vagy a zsidóprobléma szót használták, valóban azt gondolták, hogy a kérdésre választ kell adni, a problémát meg kell oldani, s innen már csak egy ugrás a végső megoldás. Ezekben az érvelésekben nem hiszek. Nem hiszek ugyanis azokban a társadalomelméletekben és ideológiákban, ahol a kérdések és problémák arra valók, hogy egyszer s mindenkorra megoldják őket. Az etnikai, nemzetek közötti, vallási, társadalmi és ideológiai csoportok közötti konfliktusokat, vitákat, összetűzéseket magától értetődő- eknek tartom. Nem hiszek a komoly konfliktusok nélküli, harmonikusan működő társadalmakban. Azt a tényt tehát, hogy az egyes zsidó és nem zsidó szellemi-politikai csoportok között konfliktusok voltak, vannak és lesznek, nemhogy tragikusnak, hanem természetesnek tartom. S abban sem hiszek, hogy ezek valaha is véglegesen megoldhatók. Intellektuálisan pedig kifejezetten inspirálónak érzem azokat a problémákat, amelyekre nincs és nem is lesz soha végső válaszunk. A társadalmi konfliktusokat, ha úgy tetszik: kérdéseket, a szellemi-politikai élet természetes velejárójának gondolom, amelyek jó részét megoldani soha nem is leszünk képesek.” Gyurgyák János könyve tehát nem A VÁLASZT keresi, hanem a különböző eszmei áramlatok képviselőinek a témához kapcsolódó hozzászólásait foglalja össze. Tehát azokat a gondolati konstrukciókat ismerteti, amelyek a zsidóság magyarországi sorsa alakulásának szellemi háttereként szolgáltak. Az első nagyobb fejezetben a társadalmi-politikai hátteret vázolja fel, részletesebben a 18. század végétől kezdve, amikor is a Magyarországon élő zsidók számára a fokozatos jogkiterjesztés, a polgári emancipáció elkezdődött. Az alkotmányos-jogi szabályozáson túl érinti a zsidók bevándorlásának irányait és hullámait, a korabeli demográfiai adatokat, a zsidóság társadalmi rétegződését. Apró adalék csak -, de említésre méltó, hogy nem feledkezik meg a trianoni határokon kívül rekedt zsidóságról, ezen csoport identitásának alakulásáról sem. A második nagy egység a Szellemipolitikai irányzatok és a zsidókérdés címet viseli. Azt tárgyalja, miként definiálták a zsidóságot, a zsidókérdést, a zsidók Magyarországi létének, megmaradásának esélyeit egyrészt az egyes zsidó szellemi csoportok képviselői (neológok, ortodoxok, cionisták), a zsidóságot elhagyott gondolkodók, másrészt a magyar konzervatívok, liberálisok, a radikális jobboldali és antiszemita irányzatok, a polgári radikálisok, a szociáldemokraták, valamint a népiek. És itt jutunk el a monográfia kettes számú erényéhez: a szerző valószínűleg mindent olvasott és felhasznált, ami e tárgykörben az elmúlt kétszáz évben megíródott, megjelent. Az ország- gyűlés házainak naplóitól kezdve, a tudományos igényű szakmunkákon, a fajvédő röpiratokon át a hírlapi pengeváltásokig. Hiányérzetünk a kiadvány lapjait forgatva igazából egy témában támad: a zsidókérdés 1945 utáni története pusztán néhány oldalon, az epilógusban kapott teret, s az előző korszakok, gondolkodók, publicisták, közszereplők nézeteinek aprólékos tárgyalása után e helyütt valóban csak a legfontosabb, legáltalánosabb irányvonalak felvázolására futotta. A szerző maga is leszögezi, hogy - egyrészt - az elmúlt bő fél évszázadban a zsidósággal kapcsolatban feltett kérdések, s az ezekre adott válaszok külön monográfiát igényelnének, - másrészt - ugyanazokkal a módszerekkel, amelyekkel az 1945 előtti korszak tárgyalható, az ezt követő éra meg sem közelíthető. „A vészkorszak éles cezúrát jelent a hazai zsidóság történetében, s - tegyük hozzá - a magyar históriában is. Az az iszonyatos méretű pusztulás ugyanis, amely ekkor a hazai zsidóságot érte, új helyzetet teremtett a zsidókérdésről folyó diskurzusban. 1945 után ugyanis már nem lehetett ugyanazon a nyelven beszélni a kérdésről, s nem lehetett úgy tenni, mintha ez a szörnyűség nem történt volna meg. Ennek következtében a vitának az a nyíltsága, amelyet az előző időszakban tapasztaltunk, semmivé vált. A büntetéstől való félelem, továbbá a külső támogatás megszűnése miatt 1945 után az eszmetörténeti kutatásnak egy új jelenséggel is számolnia kell, nevezetesen a - mind a mai napig jelen lévő - ún. rejtőzködő antiszemitizmussal” - írja Gyurgyák János. Úgy vélem, s nyilván a monográfia írása közben a szerző is számtalanszor találkozott a problémával, hogy a kérdés alakulásáról való ismereteinkben éppen az elmúlt évtizedekre visszapillantva van terjedelmes fehér folt. Valóban megérdemelne egy külön, differenciáltabb összefoglalót a kommunista rendszer viszonyulása a zsidókérdéshez, valamint a rendszerváltást követő irányok bemutatása, ahogy a magyarországi zsidóság körében megfogalmazódott (rész)válaszok is. (Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Osiris Kiadó, Budapest 2001) Megjelent a Tábortűz áprilisi száma Nőimitátorok a kassai Thália Színház színpadán A parfümök titkairól LAPAJÁNLÓ A Tábortűz áprilisi számában a Föld Napja alkalmából érdekes tudnivalók olvashatók bolygónkról. A negyedik-ötödik oldalon ezúttal is a gyerekek írásai, beszámolói, hírei kaptak helyet. Az iskolai riport a Rimaszombati Nyolcosztályos Református Egyházi Gimnáziumot mutatja be, a Világcsavargó rovatban pedig Prágáról olvashatunk. A Látogatóban rovatban Könözsi István szlovákiai magyar fotóművész vall pályájáról és a Párkányt Esztergommal összekötő Mária Valéria hídról készült fotósorozatának születéséről. A hónap témája ezúttal a húsvét kapcsán a kölnik, parfümök készítésének titkait tárja fel. A Tini-tükör anyagai a kamaszok számára adnak útmutatást. A sportoldalon a Dióspa- tonyi Alapiskola sportsikereiről készült riport és a szerkesztőség hagyományos sakkversenyének előkészületeiről szóló beszámoló kapott helyet. A poszteren a nemrég szerencsétlenül járt Columbia űrhajó parancsnoki kabinjának képe látható. A tehetséges rajzolók munkáit és a kis toliforgatók verseit mutatja be a Rügyfakadás rovat. Az Állati rovat a zebrák életéről közöl tanulságos olvasnivalót. A 2425. oldalon színes írás foglalkozik azzal, hogyan ünnepük a húsvétot a világ más tájain, kellemes kikapcsolódást nyújt Hermann Ottó A bükkerdő című elbeszélése és sok tanulsággal szolgál a Balassi Bálint életét, költészetét bemutató cikk. A népszerű Anyanyelvi vetélkedő második fordulójának értékelése és a harmadik forduló feladatai, viccek, humor, recept, húsvéti tojásfestési tudnivalók, rejtvények, divat, kozmetikai tanácsok és a közkedvelt énekesnő, Pink bemutatása zárja a lapot, (b) Van, aki forrón szereti ELŐZETESÜNK Kassa. Az évad utolsó Thália- bemutatója felhőtlen szórakozást ígér, hiszen egy világhírű film alapján készült musicalt tűzött műsorra a társulat. A Van, aki forrón szereti című fergeteges komédia történetét talán nincs, aki nem ismeri. Két szegény, munkanélküli férfimuzsikus véletlenül tanúja lesz egy bandák közötti leszámolásnak, és mivel igen „bátor” fajták, nyúlci- pőt húznak, és felugranak egy Floridába tartó vonatra - immár női ruhában. Betársulnak egy lányzenekarba, az álcázással minden rendben is van, amíg az együttes énekesnője bele nem szeret egyikükbe, egy idősebb úr pedig másikukba. A maffiavezér azonban minden igyekezet ellenére sem dől be a parókáknak és a billegő férficsípőknek, kezdetét veszi tehát a hanyatt- homlok meneküléssel spékelt bonyodalom. Tony Curtis és Jack Lemon az 1959-ben készült tüneményes vígjátékban magasra tette a mércét, és a siker szempontjából az sem volt mellékes, hogy a női főszerepet Marilyn Monroe játszotta. Billy Wilder hét Oscar-díjra jelölt filmje sem kerülhette el sorsát: szemet vetettek rá a musicalszerzők, és a zenés színpadokon is megjelent. Az adaptációt már láthatta a kassai közönség, 1990-ben az Állami Színházban mutatták be, ahol 140 előadást ért meg. A Marilyn Monroe által feledhetetlenné tett bájos Sugart ezúttal a társulat új üdvöskéje, Germán Lívia alakítja, a két hálás férfi-főszerepet pedig Petrik Szilárd és az Erdélyből érkezett Maneses István. Az előadás rendezője Mikó István, aki az idei évadban már másodszor rendezett Kassán. A Van, aki forrón szereti egyúttal Darina Poldaufová művészeti vezető búcsúja a Thália Színháztól, hiszen a jövő évadtól Bo- csárszky Attila felel majd a repertoárért. Ä sors iróniája, hogy Poldaufová annak idején ugyanezzel a darabbal kezdte művészeti vezetői karrierjét a kassai Állami Színház élén. A holnap esti bemutató szombaton még veszélyben forgott, mivel a szereplők közül ketten is autóbalesetet szenvedtek. Szerencsére a maffiavezért alakító Czibula Péter sérülései első értesüléseinkkel ellentétben nem annyira súlyosak, Germán Líviát pedig a biztonsági öv mentette meg a komolyabb zú- zódásoktól. A premierre holnap 19 órától kerül sor, az ezt követő bérletes előadások pedig húsvét után, április 23-tól láthatóak, (juk) TOLLVONÁS Mostantól szakadékban TALLÓSI BÉLA Nemzetközi kiállítás megnyitója egy több helyiségből álló galériában. Igyekszem nem észrevenni, mert nem akarom, hogy zavarjon: az épület falai nem épp kortárs művészeti kiállításhoz árasztanak miliőt. Próbálom az adott kiállítási térből kiemelni az egyes alkotásokat, s a helytől független, semleges virtuális térben szemlélni azokat. A műélvezetben így aztán semmi sem gátolna, csupán az, hogy eszméletlenül kevés, amit a kiállított anyag, a kortárs művészeti megközelítés kínál: az ilyen-olyan hangeffektusokra, mozgóképes trükkökre, redukált térformákra, vizuális emlékezetünkre támaszkodó, a múltra utaló, minimal-szimbólumokkal dolgozó kétdimenziós munkák, a műszaki cikkek csomagolására használt légbuborékos fóliára festett igazságítélet (amelyet más szavakkal, sokkal árnyaltabban megfogalmazva Exupéry rég beemelt az irodalomba, vagyis hogy igazán csak a szívével lát az ember, ami lényeges, az a szemnek láthatatlan). Ez nekem így kevés. De egyesek magatartása a megnyitón mintha azt mutatná, másoknak is. A megnyitóbeszédet hangszórók továbbítják a szomszédos helyiségekbe. Egészen közel dugom a fülem a harsogó dobozhoz, hogy a kurátori elmélkedésbe belehallgatva, valamit megsejtsek arról, értő szakemberek elemzése szerint mit kínál nekünk a kiállítás: milyen tartalmakat, milyen vizuális felfedezéseket, felismeréseket. Sokat nem vagyok képes megértem a szövegből, mert ebben a szomszédos helyiségben, ahol a hangszórót elhelyezték, szemtelen perszónák nem a megnyitóakkordra, nem a kurátor útmutatására figyelnek, hanem szórakoznak. Álaphangon is jó hangosan, aztán belelendülve egyre hangosabban, megfeledkezve arról, hogy a hivatalos rész még nem fejeződött be, a zongorista éppen csak belekezdett a klimpí- rozásba. A zeneszót is elnyomja az egyre erősödő csevely, amely nem a közép-európai nyelvek valamelyikén folyik. Ők a kiállítás és a megnyitó külföldi vendégei, akik úgy tetszik, nem tisztelik a művészeti fórumot, amelyen az ő művészetük is megmutatkozik. A hangoskodók mentségére legyen mondva, a megnyitóbeszéd szövegét csak az államnyelven olvassák fel, ők pedig a szláwal még csak nyelvrokoni kapcsolatban sem állnak. A zongoraszó elcsendesülése után, vagyis a kiállítás megnyitását követően aztán - szinte magára hagyva a kortárs művészetet - csaknem mindenki megrohanja a büfépultot, mintha a művészek és művészetbarátok csupán a találkozások lehetősége miatt érkeztek volna, valamint az állófogadáson szervírozott borfajták kóstolgatásáért. A művészet vizuálisan megfogott valóságában csak kevesen merülnek el: csalódásomban ezúttal én sem. Mert itt és most beleestem abba a sokat emlegetett szakadékba, amely a kortárs képzőművészet és a nagyközönség között tátong, s amelyről mindeddig hittem, hogy ez a szakadék, tudással, felemelkedéssel, magunk vizuális művelésével feltölthető, kiküszöbölhető. Mostantól a fene tudja, hogy is van ez?! Grendel Lajost köszöntik Pozsony. A Szlovákiai Magyar írók Társasága szervezésében a szlovákiai írószervezetek Lőrinckapu utca 2. szám alatti székházában (5. emelet) ma 15 órakor 55. születésnapja alkalmából Grendel Lajos Kossuth-díjas írót köszöntik a hazai pályatársak. Ünnepi előadást tart Keserű József irodalomkritikus, (ú) Könyvbemutató: Kötődések és távlatok Dunaszerdahely. Kiss József Kötődések és távlatok című könyvének bemutatóját tartják holnap 18 órától a Vámbéry Irodalmi Kávéházban. A kötet válogatás a publicista kisebbségtörténeti írásaiból. A tanulmányok, esszék a kisebbségi önismerethez és magatartáshoz kínálnak fogódzót és szempontokat az árnyalt múltismeret igényével, a tudatos közösségépítés és jövőalkotás szerves részeiként. Ä szerzőt és művét Duba Gyula méltatja, (ú) SZÍNHÁZ KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Sirály 11 MOZI POZSONY PÓLUS - STER CENTURY: New York bandái (am.) 17.25,20.45 Végső állomás 2. (am.) 18.10, 20.20, 22.30 Daredevil (am.) 16.50, 19, 21.10 Buliszerviz (am.) 15.30, 17.30, 19.25, 21.30 Az ördög tudja, miért (cseh) 15.25, 17.35 Intacto (am.) 19.30, 21.40 A dzsungel könyve 2. (am.) 14.30, 16.20 8 mérföld (am.) 15.20, 17.40, 20, 22.25 Félholt (am.) 20.35 Kapj el, ha tudsz (am.) 16.55 A kör (am.) 19.45,22.05 KASSA TATRA: A múlt nélküli ember (finn) 17, 19 CAPITOL: A szellemhajó (am.-ausztr.) 16,18,20ÚSMEV: New York bandái (am.) 16,19 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: Mindenütt nő (am.) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Waterloo cseh módra (cseh) 17,19.30 GALÁNTA - VMK: Harry Potter és a titkok kamrája (am.) 17.30 VÁGSELLYE - VMK: A diktátor (am.) 19 LÉVA- JUNIOR: Félholt (am.) 16.30,19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Szeretni bolondulásig (ff.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Álmomban már láttalak (am.) 15.30 Bazi nagy görög lagzi (am.) 16 Chicago (am.-kan.) 15.45, 18, 20.15 A dzsungel könyve 2 (am.) 15, 17 Félelem.com (ang.-ném.) 18.10, 20.20 Fenegyerek (am.) 18,20.15 Frida (am.-kan.) 17,20 Johnny English (ang.) 16,18,20 Két hét múlva örökké (am.) 16.30,18.30, 20.30 A kör (am.) 15.30,17.45, 20 Még egy kis pánik (am.) 16.10 Az órák (am.) 17.45,20 A szellemhajó (am.-ausztr.) 18.30,20.30 Taxi 3 (francia) 16.15,18.15,20.15
