Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)

2003-04-14 / 87. szám, hétfő

6

Kultúra

ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 14.

SZÍNHÁZ

POZSONY

NEMZETI SZÍNHÁZ: Don Giovanni 19

KOMÁROM

JÓKAI SZÍNHÁZ: Sirály 10

MOZI

POZSONY

HVIEZDA: New York bandái (amerikai) 18, 20.30 MLADOST: Pornográf kapcsolatok (belga-francia) 15.30, 20 Brazil (angol) 17.30 MUZEUM: Moonlight Wedding (amerikai) 18.30 IC.SK: Kenyér és tulipánok (olasz) 18.30 Intacto (amerikai) 18.15 Berlin felett az ég (német) 20.30 A sziget (dél-koreai) 19 Szex és Lucia (spanyol) 20.15 ISTROPOLIS: 8 nő (francia) 17.30, 20 New York bandái (amerikai)

16.30, 20 TATRA: Animatrix + Végső állomás 2. (amerikai) 16.30,

18.30, 20.30 PALACE - AU PARK: New York bandái (amerikai) 15.20, 18.30, 21.40 Buliszerviz (amerikai) 16.15, 18.20, 22.35 Két hét múlva örökké (amerikai) 14.10, 20.25 A dzsungel könyve 2 (amerikai) 14.05, 15.55, 17.45 Félholt (amerikai-német) 19.35,

21.45 Daredevil (amerikai) 16, 17.05, 18.15, 19.15, 20.30, 21.50,

22.45 Még egy kis pánik (amerikai) 14.20, 18.35 Végső állomás 2. (amerikai) 15.50, 18, 20.10, 21.30, 22.20 A kör (amerikai) 15.10,

17.30, 19.50, 22.10 Az ördög tudja, miért (cseh) 14.55 8 mérföld (amerikai) 14.20, 16.40, 19, 21.20 A Gyűrűk Ura - A két torony (amerikai-új-zélandi) 15.50 Intacto (amerikai) 19.20, 21.40 Kapj eí, ha tudsz (amerikai) 14.15, 19.10 Blanche (francia) 16.55, 21.55 Harry Potter és a titkok kamrája (amerikai) 16.10 A szellemhajó (amerikai-ausztrál) 19.25,21.25

KASSA

TATRA: Tejút (francia-olasz) 17, 19 CAPITOL: A szellemhajó (amerikai-ausztrál) 16, 18, 20 ÚSMEV: New York bandái (amerikai) 16, 19IMPULZ: A szívem érted RAPes - Save The Last Dance (amerikai) 16.15,19.15

DÉL-SZLOVÁKIA

ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Nagyítás (olasz-angol) 18 VÁGSELLYE - VMK: Szeretni bolondulásig (francia) 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Szeretni bolondulásig (francia) 16.30,19

GYŐR

PLAZA: Álmomban már láttalak (amerikai) 15.30 Bazi nagy görög lagzi (amerikai) 16 Chicago (amerikai-kanadai) 13.30, 15.45, 18,

20.15 A dzsungel könyve 2 (amerikai) 13, 15, 17 Félelem.com (angol-német-luxemburgi) 14, 18.10, 20.20 Fenegyerek (amerikai) 13.45,18, 20.15 Frida (amerikai-kanadai) 14.30,17, 20 Johnny English (angol) 14, 16, 18, 20 Két hét múlva örökké (amerikai) 16.30, 18.30,20.30 A kör (amerikai) 13.15,15.30,17.45, 20 Még egy kis pánik (amerikai) 16.10 A muskétás (német-amerikai-luxemburgi)

13.15 Az órák (amerikai) 13.15, 17.45, 20 A szellemhajó (amerikai- ausztrál) 18.30,20.30 Taxi 3 (francia) 14.15,16.15,18.15,20.15

AZ MKKI HÍREI

ten, Párizsban, valamint több helyen Magyarországon és Romániában. 1993-tól él Szentendrén, ami nagy hatással volt művészetére. A szürrealizmusból táplálkozó festményeiből válogatott kiállítást Bálint Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke nyitja meg.

Szőttes Játszó- és Táncház

Pozsony. Kivételesen nem a hó utolsó hetében zajlik a Szőttes Játszó- és Táncház. Szerdán

15.00- 18.00 között a Duna Utcai Magyar Tannyelvű Alapiskolában a gyerekek húsvéti díszeket készíthetnek és húsvéti szokásokkal ismerkedhetnek meg H. Méhes Kata, Dóczé Mónika, Hlavaty Krisztina és Oláh Attila vezetésével. A táncházban a Csemadok nagytermében este

19.00- 23.00 között felvidéki és mezőségi táncokat sajátíthatnak el a résztvevők a Szőttes táncosainak vezetésével. A rendezvényen közreműködik Cseh Tamás és zenekara.

Déja vu Klub

Pozsony. Főleg fiataloknak szól a minden hónap harmadik szerdáján megrendezésre kerülő Déja vu Klub a Hlava XXII Kávéházban. Az együttes tagjai: Vajda András - ének, Kanik Tibor - gitár, Konrád József-basszusgitár, Striezenec Sándor - dob és Nikolaj Nikitin - szaxofon.

A dzsesszt kedvelő közönség a már megszokott együttesen kívül vendégzenekarként a Taxis zenéjét hallgathatja szerdán este 18 órától.

Releváns

szférák

Pozsony. Ma 17 órakor Releváns szférák címmel nyílik kiállítás, melyen a szlovák képzőművészek mellett dán, cseh, svájci, német és magyar művészek vesznek részt munkáikkal. A kiállításon Magyarországról Benczúr Emese fiatal képzőművész mutatja be műveit. Helyszín: Pozsony, Városi Galéria, Pálffy-palota

Kulisszák mögött Psota Irénnel

Pozsony. Szerdán 17 órakor kerül sor a Kulisszák mögött című rendezvénysorozat újabb találkozójára. Á Magyar Intézet vendége ezúttal Psota Irén Kos- suth-díjas színművésznő, a Nemzet Színésze lesz. A színésznővel életéről, hivatásáról és életpályájáról Szabó G. László publicista beszélget.

Helyszín: MKKI

Kopacz Mária kiállítása

, Dunaszerdahely. Ugyancsak szerdán 17 órakor nyílik Kopacz Mária képzőművész kiállítása az Art-Ma Galériában. Kopacz Mária grafikus, festőművész Erdélyben, Marosvásárhelyen született, diplomáját Kolozsváron, a Képzőművészeti Egyetemen szerezte. Már fiatal kora óta rendszeresen illusztrált, szövegképeit, rajzait megjelentette az Utunk, az Igaz Szó, A Hét, az Új Élet és más folyóiratok hasábjain. Egyéni kiállításai voltak Bázelben, Bécsben, Bukarestben, BudapesParti Nagy bizarr színiutasításokat ad: „Ringatózik a dalra mint egy sajt", „Kívül-belül bajszos, agg közhuszár"

Mi az a huszerett?

Fabó Tibor (Vargányái Gusztáv) és Molnár Xénia (Sárbogárdi Jolán)

(Dömötör Ede felvétele)

A komáromi Jókai Színház körül társadalmi párbeszéd van/volna kialakulóban, és ezt mindenképp pozitív előjelű folyamatként gondoljuk el, hisz nyilvánvaló módon jelzi, hogy a közönség magáénak érzi a színházat. Azok is, akik negatív véleményt fogalmaznak meg: ők azt kívánják jelezni, másféle színházat szeretnének.

KOCUR LÁSZLÓ

Ha a szembenálló felek (Valóban szembenálló? Ha igen, milyen értékek, eszmék mentén? Mert ez az eddigi, nem ritkán kisszerű szócsatákban nem artikulálódott.) felek egyike nem élvezne „nehéztüzérségi” támogatást, üdvösnek is nevezhetnénk ezt a folyamatot, így viszont csak jelezni kívánjuk, ebben a légkörben nem lehet egyszerű a művészi munkára koncentrálni. De nem egészen másfél hét múlva már tudni fogjuk, az igazgatói posztra kiírt pályázatot ki nyerte. S hogy nyert-e általa a közönség...

Az Új Szó pénteki számában egy olvasói levél a színház válságáról beszél. Lényegesen nagyobb teljedelemben sem bizonyosan tudnánk eldönteni ennek igazságértékét, azonban vegyük észre: a kommunikáció terén a színház fejlődik, törekszik bemutatói medializálására. A premier előtti napon a nyitrai egyetemen tanító Keserű József szakszerű és közérthető pályaképet közölt Parti Nagy Lajosról, a Ma- dách-bérlet napján pedig Varga Emesének a szerzővel készített interjúját olvashattuk. Nem is beszélve arról, hogy a színház plakátjai végre akkorák, mint egy plakát; rajtuk vasutas egyenruhában a Komáromban első főszerepét játszó Molnár Xénia, akinek csak látszólag van könnyű dolga az Ibusár című zenés-táncos huszerettben. Huszerett. Nincs az a színházelméleti lexikon, amelyik ismerné ezt a műfajt. A zenés-táncos jelzőből arra következtethetünk, hogy létezhet nem zenés-táncos formája is. Ami a vélhetően érintőnként szolgáló operett esetében elképzelhetetlen. Persze a drámai szöveg és a színpadi adaptáció ismeretében minden műfajelméleti fejtegetés álnaivitást tételez fel, hisz első olvasásra nyilvánvaló: a Jókai Színház közönségének nagy része által olyannyira szeretett operett paródiájával van dolgunk. Legalábbis Teli- hay Péter rendezői koncepciója ezt a megoldást választotta, bár a drámai szövegből ez nem következik egyenesen. A darab főhőse Sárbogárdi Jolán, az Isten háta mögötti Ibusár megállóhely jegypénztárosa, aki dilettáns (dráma) író is egyben. A Magyar Boldog című folyóiratnak küldözgeti írásait, melyekben teljesen hétköznapi, de elvetélt vágyai manifesztálódnak, romantikus formában, ám a szerkesztőségtől elutasító választ kap. így a kisszerű helyzetnek megfelelő megoldással él: eltorlaszolja a vasútállomás megafon-szobájának ajtaját, s

a hangosbemondóba olvassa be operettje fináléját.

Parti Nagy Lajos azt nyilatkozza darabjáról, „hálás darab”. De vajon tényleg az? Parti Nagy színművei - különösen az Ibusár - .jelzős” színházi darabok. Brechtnek epikus, Derridának kegyetlen, Parti Nagynak pedig szövegszínháza van: sok nyelvi poén, illetve a nemzeti kánon erős pozíciót elfoglaló szövegeit alsóbb rendű mimetikus módba transzformáló szövegjátékainak finom hálózata csak többszöri olvasás után tárul fel teljességében. S erre a színpadon ugyebár nincs lehetőség. Másrészt Parti Nagy bizarr színiutasításokat ad: Jolán „egy lestrapált, kortalan, nagyjából negyven éves nő. Illetve húsz. Illetve hatvan.”, „Ringatózik a dalra mint egy sajt”, „Kívül-belül bajszos, agg közhuszár”, „Lestrapált, ötvenes férfi /.../, akinek a mosolya házi savó és bolti zsír”, „Elájul, mint egy kölnis demizson”. Ezek nyilván csupán olvasva poénok, de úgy nagyon. Viszont még ha a Királyi Shakespeare Társaság legelső színésznője omlik is össze a színpadon, egy átlagos nézőnek - legalábbis e sorok írójának - nem jutna eszébe a hasonlat: elájul, mint egy kölnis demizson. így ezeket a műhöz szorosan hozzátartozó, a szerzői attitűdöt érzékeltető nyelvi leleményeket el kell juttatni a befogadóhoz. Erre Telihay a meta- színházi formát találta a legalkalmasabbnak, melyhez Juraj Gráféi kétszintes, a darab során konstans, tehát többfunkciós teret készített, mely egyidejűleg Jolánék konyhája, az ibusári állomás pénztára, váróterme és megafon-szobája; s az operett helyszíne is. A teret a bepuco- latlan, kopár, vörös téglafalak jól általánosítják, mintegy kontextua- lizálva a kisszerűséget, az egyes helyszínek tipikus berendezési tárgyai pedig egyénítik, így Gráféi választása sikeresnek mondható. A tér önmagában is beszédes, a megafon- szoba - Vargányái Guszti birodalma - és két jelenetet leszámítva kizárólag az operett helyszínéül szolgáló „rózsalugas” a pénztárfülke és Jolánék konyhája felett helyezkedik el. Operett és vasútállomási pénztár- fülke. A klasszikus operettről való gondolkodásunkban nehezen fér össze e két fogalom. Mivel a darabot eddig ötször játszották, így számításaink szerint legfeljebb 1700-an láthatták, a többi újságolvasó kedvéért oldjuk fel ezt a dichotómiát: Amália hercegkisasszony és gyámleány és a hamisítatlan Jókai-hőshöz, Barad- lay Richárdhoz még nevében is hasonló Bajkhállóy Richard huszárkapitány románcát Sárbogárdi Jolán úja, Anyuska (Benes Ildikó) pedig narrátorrá lesz, mikor titokban olvassa Jolán füzeteit. S ebben a narrátort szerepben Benes Ildikó alakí- tása-felolvasása lényegesen halványabb, mint Jolán anyjaként. Ott nagyjában-egészében jól játssza az elnyűtt falusi öregasszonyt, melyet Dobis Márta kötényruhából, melegítőből és tornacipőből konstruált jelmeze is támogat; bár túlzó gesztusoktól nem tud mentes maradni. Molnár Xénia Sárbogárdi Jolánja egyenletesen jól megvalósított, korrekt, precíz alakítás. Már régebben, szegedi rendezéseit figyelve is feltűnt: Telihay jól vezeti színészeit. Molnár Xéniának minden gesztusa ki volt dolgozva, s ezeket végig pontosan csinálta. A negyedik jelenetben például a félhomályos pénztár- fülkében, mikor vélhetően mindenki a lugasban zajló huszerettet figyelte, Molnár egy tollal olyan élvezettel piszkálta a fülét, mintha ő volna reflektorfényben. A darab szövegdrámai jellegéből adódóan Jolánnak több hosszú monológja van, ezeket is nagyon jól mondja. Molnár Xénia ügyes, s a magunk részéről még sok hasonló szerepet kívánunk neki.

Amáliának (Holocsy Kati f. h.), Jolán „operetthabokba” öltöztetett égi másának megformálása szinte egy „äh” sikkantásra redukálódik, ez olykor elég. A kisvárosi amorózót, a legszebb jegyvizsgálót, Kleiser- mann Mihályt, és Bajkhállóy Richard huszárkapitányt egyként Benkő Géza alakítja. Kleisermann- ként egy aktatáskányi szegfűvel remek önidézetet (önparódiát?) mutat be a János vitézből, mikor az Egy rózsaszál szebben beszélt énekli. Bajkhállóyként pontosan építi meg szerepét, s láthatólag élvezi is azt, a végeredmény inkább pozitív, de e sorok írójában némileg az az érzés maradt: Benkő ennél többre is képes volna... Fabó Tibor második főszerepét alakítja ebben az évadban, újra a hierarchia által vezető pozícióba helyezett, de egyéni sérelmein túllépni nem tudó férfi alakját, Vargányái Gusztáv állomásfőnököt. A színiutasításoktól eltérően nem tűnik ötvenesnek, s lestrapáltnak sem, nagyon is energikus; markáns, határozott gesztusokból építi meg szerepét, ez az este egy maradandó Fabó-alakítás emlékét hagyja a nézőben. Bár az operettszínpadon a részeg Vargányáiként nyújtott alakításában a sliccén kitűrt ing (?) talán hatásvadász, felesleges, ócska poén, de Talpighy gróf (Tóth Attila) „résen vagyok”-ja még inkább az. Tóth Attila a muszka kém szerepének megépítésekor szinte teljes egészében a János vitéz Jean-Paul Tátijának gesztusaival dolgozik, semmi nóvumot nem nyújt. Ráadásul ebben az évadban ez a harmadik olyan szerepe, ahol pojácát kell alakítania. Nem kéne őt beskatulyázni ebbe a szerepkörbe. Pőthe István Ferenc Józsefhez hasonló Léopold főhercege egy gesztusra redukálódik.

Örvendetes, hogy a huszárok a János vitéz óta sokat fejlődtek, a bevonulásuk a végső csata után, amint „lassítva” előgomolyognak a füstből, akár jónak is mondható; bár a koreográfia mintha ismételné önmagát.

Szemernyi kétség ugyan maradt e sorok írójában: Parti Nagy szövegéből ugyanis nem következik, hogy a Jolán által írt operett operettparódia volna, csupán egy düettáns író rossz operettje. De Telihay koncepciója védhető, így a problémafelvetés megmarad elméleti szinten, a néző pedig egy kellemes - de az írásunkban helyhiány miatt ki nem domborított látens tragikum miatt köny- nyednek egyáltalán nem nevezhető - színházi este emlékével távozik.

Vörös Ottó szerint az itteni, falusi környezetből érkező diákok szókincse változatosabb, mint a városiaké

„Bombariadó” a nyelvi versenyen

JUHÁSZ KATALIN

Kassa. A mai fiatalok lényegesen kevesebbet beszélnek, mint az előző nemzedék. A technika vívmányai helyettesítik a verbális kommunikációt, a családon belüli beszéd szintén csökkent, az iskolai órákon pedig egy tanuló átlagosan heti hat perc erejéig jut szóhoz. Ezeket az elrettentő adatokat Vörös Ottó, a Comenius Egyetem vendégtanára, a Szép Magyar Beszéd verseny országos döntőjének zsűrielnöke mondta lapunknak. Ez a maga nemében egyedülálló verseny szerinte olyan, mint a triatlon, hiszen három kategóriában „mérkőznek meg” a diákok: szövegértelmezés és olvasás, szövegalkotás, valamint nyelvtani teszt vár rájuk. „Azt kell érezniük, hogy maguk is vesztesek lesznek, ha nyelvük károsodik, ha ezen a nyelven kevesebbet szólnak” - foglalta össze a rendezvény lényegét Vörös Ottó, hangsúlyozva, hogy bár az élőszó szerepe az életben sokat csökkent, nagyon fontos, hogy a fiatalok szavatosan ki tudják magukat fejezni különböző élethelyzetekben, felismerjék és használják a szóképeket, hasonlatokat. A szövegalkotási feladat választható témái között idén olyan aktualitások is szerepeltek, mint a bombariadó vagy a háború. A zsűritagok szerint azért esett a választás az említett témákra, mert a diákok az elmúlt napokban sokat hallhattak ezekről az időszerű kérdésekről, sőt talán az iskolában is megbeszélték a történéseket. Meglepően sokan választották ezeket a feladatokat, nem tudni, hogy a műfaji megjelölés

vagy a téma miatt. Kifejezőkészség tekintetében nincs különbség a magyarországi és a szlovákiai magyar fiatalok között, sőt Vörös Ottó szerint az itteni, falusi környezetből érkezők szókincse változatosabb, mint a városiaké. A gazdagabb érzelmi világú fiatalok szívesebben választanak a családdal kapcsolatos témát vagy élménybeszámolót, mások a tényszerűbb feladatokat szeretik. Mivel a három kategória egymástól eltérő képességeket kíván, csak a valóban sokoldalúak kerülhetnek dobogóra, azok, akik ismerik a nyelvtani szabályokat, jól értelmeznek és hiba nélkül olvasnak fel egy ismeretlen szöveget, valamint fogalmazásból is egyest érdemelnek. Vörös Ottó, aki hosszú évek óta figyelemmel kíséri a versenyt, tíz évvel ezelőtt egy rimaszombati felkészítő tanár „keze munkáját” ismerte fel azonnal, e régió diákjait emelte ki. Ma nemzedékváltást észlelt a kísérő tanárok soraiban. „Az eredményhirdetés alatt örömmel tapasztaltam, hogy néha meg sem tudom különböztetni a tanárt diákjától, mert csak pár évvel idősebbek a versenyzőknél” - mondta. Az oktatási minisztérium kisebbségi főosztályának vezetője, A. Szabó László szerint a helyi szervezők mindent megtettek a verseny zavartalan lebonyolítása érdekében, ezért köszönet illeti őket. Érdekes adalék, hogy senki sem tudja megmondani, pontosan hányadik Szép Magyar Beszéd zajlott április 9-11. között Kassán, az érdekeltek csupán annyiban biztosak, hogy több mint negyvenéves versenyről van szó.