Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
2003-04-09 / 83. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 9. KOMMENTÁR Újraosztott lapok MALINÁK ISTVÁN Látszólag az iraki háború további menetéről és a háború utáni újjáépítés alapvető kérdéseiről döntöttek Bush és Blair belfasti csúcstalálkozóján, a valóságban ennél sokkal többről volt szó. A XXI. század nemzetközi biztonságpolitikai döntési mechanizmusának irányát szabták meg, arríikor nyilvánvalóvá tették, hogy az iraki újjáépítés lényeges ügyeiben ők mondják ki a végső szót, az ENSZ pedig, bár esetenként igen látványos, de mégiscsak másodrendű kérdésekben juthat szerephez. Történészek számára nyilvánvaló lesz a párhuzam - anélkül, hogy személyiségeket hasonlítanának össze - Roosevelt és Churchill azon találkozóival, amelyeken a hitleri Németország elleni háború további lépéseit tervezgették. Lehet, hogy voltak és vannak árnyalatnyi különbségek az ENSZ-szerepének megítélésében London és Washington között, azonban nem ezek a meghatározóak. A döntő az, hogy London számára fontosabb a francia-német tengely ellensúlyozása, mint az ENSZ felé tett gesztusokhoz való ragaszkodás. így volt ez kettejük márciusi azori csúcstalálkozóján is, ott döntöttek az iraki háborúról, amikor teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Párizs megvétózna minden, katonai fellépést lehetővé tevő ENSZ-határozatot. Nos, Párizs ekkor cselezte ki magát és a világszervezetet a döntéshozatal fő áramlatából. Chirac, aki csak azért ülhet most az államfői székben, mer mégiscsak jobb Le Pennél, ekkor ébredt, és azt mondta, ha kiderül, hogy mégis vannak Szaddámnak vegyi fegyverei, akkor katonaüag is beszáll az Irak elleni háborúba. Azzal, hogy Washington és London ezt az utólagos dörgölődzést teljesen figyelmen kívül hagyta, megüzenték neki: nincs rá szükség. Hiába van Párizsnak atomarzenálja, katonai szempontból, másodrangú hatalom. Ha az ENSZ súlyáról beszélünk, akkor elsősorban a Biztonsági Tanácsról, és főleg a vétójoggal bíró öt állandó tagról beszélünk. Franciaország azért játszhat nagyobb szerepet a nemzetközi politikában, mert az ötök egyike. Ha az ENSZ a jövőben több akar lenni, mondjuk, a Nemzetközi Vöröskeresztnél, akkor át kell alakulnia. Természetesen elsősorban a BT-nek, az ottani döntéshozatalnak. Itt jön majd a Párizs elleni támadás fő iránya. Már jó ideje feszegetik amerikai és ázsiai politológusok: az állandó tagsággal kivételezettek összetétele egyáltalán nem tükrözi a mostani világpolitikai realitásokat. Egyes ironikus megfogalmazások szerint Párizs csak azért lehet az ötök közt, hogy fenntartsák azt a mítoszt, amely szerint a franciák is részesei voltak a világháborúban győztes koalíciónak. Ez a BT a XX. század valóságát és mítoszait tükrözi. Elemzők szerint a XXI. század realitásait az tükrözné, ha India, Japán és/vagy Németország kapna a súlyának megfelelő helyet a BT-ben. Persze, ehhez akkora mítoszrombolást kellene végezni, amekkorát pillanatnyilag sokan nehezen tudnak elképzelni. Az országok stratégiai szerepét tükröző lapok újraosztásánál nem hagyható figyelmen kívül Kína és Oroszország. Különösen fontos, hogy a vüágháborús bűntudatot lassan levetkőző Németország miként fogalmazza meg hosszú távú érdekeit. S máris nem olyan biztos, hogy a francia-német tengely sokáig túl fogja élni az iraki háborúval kezdődött nemzetközi megrázkódtatást, bár ez sem kizárt. És akkor még nem beszéltünk az összekuszálódott NATO-ról és Európai Unióról: az egyensúly mindkettőben helyreállítható. Amiben annak is van jelentősége, hogy az új tagok és tagjelöltek ezekben a hektikus időkben jól helyezkedtek. JEGYZET- Szörnyű az idei tavasz. Nem a fű nő, hanem az árak... (Peter Gossányi rajza) Nem maradt más hátra, mint egy könnyített budapesti változattal próbálkozni Nagyvárosostromok Megfújt méhek BODNÁR GYULA A méhészek is jobban vigyázhatnának. Egyiküktől a minap elloptak tíz méhcsaládot. Nem medve volt a tettes, az biztos. A medve ugyanis tudja, anélkül, hogy felbontaná a kaptárt és belenézne a léputcákba, üyentájt általában már fogytán a méz a viaszsejtekben, sőt a fiasítás megkezdésével fokozódik a fogyasztása, s ha olyan az időjárás, hogy repülni lehetetlen, akkor meg pláne, a méhecskék élelempótlásra szorulnak, cukorlepényre például. Amúgy elképzelhető volna a medve mint tolvaj, felkapja a kaptárt, átugrik a kerítésen, és beszalad vele az erdőbe. Ha szólt a havernak is, tíz méhcsalád esetében öt forduló az egész. Szóval, a medve az profi, méhcsaládot csak ember lop kora tavasszal, bár a tévének nyilatkozó idős gazda azt mondta, ő hosszú élete folyamán még nem hallott arról, hogy ember valaha méhecskét lopott volna, ide jutottunk, majd hozzátette, profi méhész lehetett az illető, a legerősebb családokat vitte el. Ha ez igaz, akkor nem a méz miatt történt, ami történt, a tettes vagy így akarta bővíteni méhészetét, vagy megrendelőre akadt, akinek tulajdonképpen manapság oly divatos módon Condoleezza Rice amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó hétfői moszkvai látogatása arról tanúskodik, hogy Moszkva és Washington is erőfeszítéseket kíván tenni az iraki háború kitörése után megromlott viszony helyreállítászállította le az árut, ötvenezer korona egyetlen éjszaka alatt nem rossz pénz, az eszmei érték, illetve kár, az az ötszázezer korona meg kit érdekel. Az idős gazda még azt is kijelentette, csak fiatal ember lehetett a tolvaj, öreg ilyet nem csinálna soha. Ezen érdemes elgondolkodni, miként azon a megjegyzésen is, mely alighanem sok embernek eszébe jutott már, akit így vagy úgy megloptak, jelesül, hogy Mária Terézia uralkodásának idején efféle bűncselekményért tíz év börtön járt, vagy az illető elbúcsúzhatott mindkét karjától. Persze, ezt minden rabló tudta akkoriban, ahogy szlengesen ma mondanánk, ez benne volt a pakliban. Bezzeg manapság! Gyárat elvihetnek, haja szála sem görbül senkinek. De ez már lerágott csont. Javasolnám inkább a méhészeknek, láncolják le a kaptára- kat, a mézkamrát is, mert az élet jelenlegi állása szerint egyre kevésbé valószínű, hogy kleptomá- niás vagy harácsoló méhészkolléga érkezik legközelebb. Medve ugyan jöhet bármikor, miután el- virágzott a repce, az akác és sok más virág, de legalább a kaptár marad. Hagyjuk azonban a medvét, ha netán elkapnák, hogyan nézne ki a bírósági tárgyaláson. Vegyenek példát a méhészek a boltosoktól, akik újabban leláncolják az üzletük előtt felállított kerékpártartót. Melyhez a kerékpárunkat láncoljuk. Bár így is előfordulhat, hogy lánc sem marad. Egy szem se. sára. A tárgyalások fő témája Oroszország szerepe volt az iraki újjáépítésben. Egy bagdadi ellenzéki vezető úgy nyilatkozott, hogy az új iraki vezetés nem fizeti vissza Bagdad 8 milliárd dolláros államadósságát Moszkvának. Az alabamai stratégiai előrejelzők elemzései példátlanul alaposak, hihetetlenül részletesek, nagy kombinatív fantáziáról tanúskodnak. Az egyik legfrissebb közülük Bagdad bevételének módozatait mérlegeli. TAMÁS PÁL Áttekinti a huszadik századi háborúk sikeres nagyvárosostromait, ezekből kiemel hármat, és a mostani amerikai hadvezetés számára összefoglalja a tanulságokat. Modelljei önmagukban sem érdektelenek. Az 1944-es amerikai bevonulás Párizsba, Budapest 1944-45-ös szovjet ostroma, végül Berlin 1945. májusi bevétele. A szövegezők a párizsi változatot tartanák ideálisnak. Megvalósítható forgatókönyvként teljesen elvetik Berlin bevételét, s persze nem túl lelkesek a budapesti ostrom megisméüése iránt sem. De úgy látják, hogy a kialakult helyzetben végül is a Mezopotámiában harcoló egységeknek egy „könnyített Buda- pest-modell” Idpróbálásán kívül most nagyon más lehetőségük nincs. Az első alabamai változat szerint az amerikai hadsereg elszánt helyi ellenállást leküzdve az újabb történelemben eddig még soha sehol sem vett be Bagdad nagyságú várost. Hasonló sikerekkel más hadseregek sem büszkélkedhetnek. Összemérhető feladatként leginkább Berlin bevételét szokták említeni. De míg ott a háborúban kiváló harci tapasztalatokra szert tett és ideológiailag motivált szovjet ostromlókkal szemben a német városvédők igen nagy számban öregekből és tapasztalatlan fiatalokból álltak, a támadók áldozatai elvisel- heteüenül nagyok voltak. Elvben hatékonyabbnak látszik, és - mint kiderül - amerikai katonai tankönyvekben is megfontolni való példaként tartják számon Budapest ostromát. A Vörös Hadsereg a frontális támadás előtt a bekerített várost hat hétig tüzérséggel és bombázásokkal „puhította”. Nagyon sok volt a civü áldozat, de - így az amerikaiak - az Függönyt vissza a helyére! A naponta munkába utazó ember érzékeli, hogy, sajnos, a menetjegy árának emelésével nem egyenes arányban növekszik az autóbusz- vezetők kedvessége, udvariassága. Eddig mindig nagyon kedves sofőrökkel találkoztam. De mindez megváltozott április elsején. Történt ugyanis, hogy ezen a napon a 15.40-kor induló, Po- zsony-Nagymegyer vonalon közlekedő autóbuszt értgm el. Már felszálláskor éreztem, hogy a sofőr elég furcsán néz rám, de nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet, mert örültem, hogy akció végül is hatékony volt. Amikorra a szovjet csapatok beértek a városmagba, az ellenállás már összeomlott. S az ostromlók veszteségei végül is a világháború nagy városi csatáihoz képest sokkal kisebbek voltak. A párizsi sztori ezekhez képest rózsaszínűbb. A városban német csapatok állomásoztak, a hadvezetés ellenállásra szólította fel őket, de a helyi Wehrmacht-pa- rancsnokok megadták magukat. Ha szembeszálltak volna, Eisenhower- nek meg kellett volna kerülnie Párizst, mert ekkora város komolyabb ostromára nem volt felkészülve. Az amerikai főparancsnok, Tommy Franks alapkérdése most az 1944-es Eisenhower-dilemmához mérhető. Hogyan vegye be Bagdadot anélkül, hogy szétrombolná, és ez túl sok helyi áldozatot követelne, miközben saját csapatait sem erőltetheti be a húsdarálóba. Végül is az iraki csapatok, ha nem bizonyultak is teljesen alkalmatlanoknak, azért - így az elemző - eddig túlságosan nem villogtak. Komoly teljesítménynek valamilyen számottevő ellentámadás Hogyan vegyék be Bagdadot anélkül, hogy szétrombolnák? vagy az amerikai utánpóüási vonalak legalább ideiglenes átvágása számítana. Eddig ilyesmiről nincs szó. A szövetségesek kezéből legalább valahol át kellett volna venniük valamilyen operatív kezdeményezést. Ehelyett néhány helyen - elsősorban városi környezetben - képesnek tűntek állásaik megtartására és az amerikai vagy brit tűz viszonzására. Lehet, hogy ez nem komolyabb teljesítmény, de Bagdad védelmére még túl sok is. Ráadásul az iraki biztonsági infrastruktúra - vélik az alabamai elemzők - a 1991- es hadjárathoz képest sokat javult. A hírszerzés és a diplomaták ezért lázasan keresik - mind ez ideig eredménytelenül - az ostromot elkerülhetővé tévő politikai megoldást. Hiszen a frontális ostrom lenullázná az amerikaiak eredeti háborús céljait. előbb hazaérek, ugyanis orvoshoz kellett mennem. Kértem a jegyet, magyarul Somoijára; meg is kaptam. Ennyi. Leültem a legelső ülésre az ajtó felől, ahol, tudni kell, van egy kis ládaszerűség (talán kis hűtő?) a távolsági járatokon. Arra én rá mertem tenni a reklámtáskámat, amelyben csupán két darab újság volt, amíg levettem a kabátomat. Mondanom sem kell, hogy „kedves sofőrünk” ezt észrevette, s azonnal szóvá is tette, de már szlovákul, hogy tessék onnét leszedni a táskát. Mondtam neki, hogy csak egy pülanat, amíg levetem a kabátomat, és máris elveszem onnét a táskát. Ez meg is történt. Na, gondoltam, most már nyugtom lesz. De érezRadikálisan növekednének saját veszteségeik, túl sok civil pusztulna el, és Bagdadot hosszabb időre lakhatatlanná tennék. Párizs - akármennyire szeretnék - bár a hadjárat tervezésénél a legvalószínűbb megoldásnak látszott, mindinkább távolodni látszik (ez a valódi kudarc, nem az előrenyomulás lassúsága vagy kaotikus volta). Amíg a „vereség és halál” alternatívát nem sikerül az iraki főtisztek számára valamilyen „vereség és élet” választássá alakítani, szükségszerűen nem marad más: a legrosszabb forgatókönyvekre kell felkészülni. Lehet kivárni, csapatokat összevonni. Esetleg lehet kiéheztetni, kiszom- jaztatni a várost. Valamilyen győzelem biztosan kikényszeríthető. Az igazi probléma azonban az - mondják az elemzők -, hogy az amerikaiak így (miközben maguk sem kívánják ezt) lassan „belesüllyednek” a Budapest-forgató- könyvbe. A civil áldozatok akkori aránya a katonai tervezők számára most is elfogadható lenne (végül is saját embereik pusztulását váltanák így ki), de tudják, a nemzetközi média a klasszikus megoldást most egyszerűen nem fogadja el. Ráadásul „a Budapest-változat olyan lejtő, amelyen nagyon hamar Berlinben kötnénk ki”. Úgy látszik, még mindig keveset tudnak az iraki védelem belső gyengeségeiről. Vannak, akik szerint lehetne próbálkozni a légideszant-egységek meglepetésszerű bevetésével. Mások szerint a páncélosokat egyelőre nem tudják helyzetbe hozni, s nélkülük egyszerűen lemészároltatnák a tengerészgyalogságot. Mindenképpen be kell azonban keríteni a várost, és az irakiakkal el kell hitetni, hogy komolyan el vannak szánva az ostromra. Az orosz diplomatákkal történt vasárnapi incidens világosan mutatja, ettől még messze vannak. Ha már elúszott a párizsi modell - s hogy a berlini meg véletlenül se válhasson valódi eshetőséggé -, nem marad más hátra, mint a budapesti változat egy könnyített fokozatával próbálkozni. A szerző szociológus tem, hogy figyel, vajon még mit fogok elkövetni. Hát bizony nagyot vétkeztem! Amikor ugyanis elindult az autóbusz, pont felőlem sütött a nap, és be merészeltem húzni a függönyt, amelyről - én naiv - azt hittem, azért van, hogy ilyen esetben a kedves utas esetleg használja. Ebben is tévedtem. Ugyanis amikor Somorjára érkeztünk, a sofőr elég arrogáns, kioktató hangon és ismét szlovákul közölte velem, hogy azonnal húzzam vissza a függönyt a helyére! Na, itt már begurultam. Megkérdeztem tőle, hogy esetleg ne takarítsam-e ki az autóbuszt, mert cipőstől mertem felszállni, és a további vitát elkerülendő, gyorsan leszálltam. Meg kell jegyeznem, TALLÓZÓ CSEH SAJTÓ Az Amnesty International (AI) is megvizsgálja, vajon a törvények szerint jártak-e el és nem sértették-e meg az emberi jogokat azok a cseh rendőrök, akik múlt csütörtökön a prágai repülőtéren megtagadták a beutazást egy terhes iraki asszonytól, noha az érvényes cseh vízummal rendelkezett-közölte Barbora Stan- ková, az AI prágai irodájának képviselője. A cseh sajtó szerint a 26 éves bagdadi nő Szírián és Törökországon keresztül kétéves súlyos beteg kisfiával együtt érkezett a Ruzynéi repülőtérre a Prágában élő két testvére meghívására. Az asszony még a háború kitörése előtt indult el Bagdadból Csehországba azért, hogy a súlyos beteg fiát Prágában kezeltesse. A háború kitörése miatt az út nagyon elhúzódott, a reptéren szolgálatot teljesítő rendőrök pedig a háborús állapotok következtében érvénybe lépett intézkedésekre hivatkozva az iraki asszonyt és gyermekét nem engedték be Csehországba, hanem gyorsan feltették egy isztambuli járatra és visszaküldték Törökországba. A török hatóságok, látva a cseh eljárást, azonnal továbbküldték őt Damaszkuszba, ahol az asszonyra a férje várt. Az asszony nővére, aki már 16 esztendeje él Prágában, elmondta, hogy húgával a cseh rendőrök a repülőtéren nagyon durván bántak, sőt bántalmazták. Később kiderült, hogy az asszony közben elvetélt, s fia azonnali kórházi kezelést igényel. A történtek miatt a prágai sajtó egy része élesen bírálja a cseh hatóságokat, hogy helytelenül, embertelenül jártak el. A hatóságok védekeznek, s azt állítják, hogy törvénysértés nem történt. A rendőrség visszautasította azt is, hogy bántalmazták volna az iraki asszonyt. „A rendőrségnek akkor is joga van megtagadni a beutazást, ha az illetőnek érvényes vízuma van” - nyilatkozta a Lidové noviny című konzervatív napilapnak Klára Krejä idegenrendészeti szóvivő. Megerősítette ugyanakkor, hogy az iraki asszony nincs rajta azoknak a személyeknek a listáján, akiknek belépése Csehországba nem kívánatos. Arra a kérdésre, hogyan tudta volna a terhes iraki asszony veszélyeztetni Csehország biztonságát, az idegenrendészeti szóvivő nem tudott válaszolni. Jaroslav Vorech, aki csütörtökön a repülőtéren szolgálatban levő rendőröket irányította, elutasította, hogy emberei bántalmazták volna az iraki asszonyt. Szerinte abban sem akadályozták, hogy a repülőtérről kapcsolatba léphessen testvéreivel. Árról azonban, hogy emberei megpróbáltak-e segíteni a nyelvet és a helyet nem ismerő iraki asszonyon, egy szót sem ejtett. A Cseh Vöröskereszt sajnálja, hogy az esetről nem értesítették. „Egy terhes asszonynak, aki ráadásul kétéves súlyos beteg kisfiával együtt került ilyen nehéz helyzetbe, bizonyára segítettünk volna” - mondta a Právó- nak Jirí Procházka, a szervezet vezetője. A külügyminisztérium a belügyi tárcához hasonlóan szintén elutasított minden bírálatot. Viszont a külügy is érzi, hogy emberi szempontból azért még sincs minden olyan nagy rendben, ezért utasította a damaszkuszi cseh nagykövetséget, hogy lépjen kapcsolatba az érintett családdal, és nyújtson neki segítséget. A Mladá fronta Dnes szerint az eset Csehország számára mindenképpen szégyent jelent. (K. J.) hogy ahogy a hátsó ajtó felé araszoltam (mert természetesen azt is közölte, hogy tessék a hátsó ajtónál leszállni), láttam, hogy azon az oldalon végig mindenhol be volt húzva a függöny. Kíváncsi lennék, hogy a többi utast is kioktatta-e a függöny visszahúzásáról, vagy csak egyedül engem „tisztelt meg” figyelmével. Nem tudom, kinek lesz jó egy ilyen öntelt sofőr ezen a vonalon. Eddig soha semmi bajom nem volt ezzel a járattal, illetve a személyzetével, de azt hiszem, ha még egyszer meglátom ezt az „urat” ezen a járaton, inkább megvárom a következő autóbuszt. Egy naponta ingázó utas Somorjáról IZVESZTYIJA LEVÉLBONTÁS
