Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)

2003-04-08 / 82. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 8. Riport Két, egymástól diametrálisan eltérő cigánysort szemelt ki az európai uniós tanácsadóknak a roma sajtóügynökség vezetője, ha úgy tetszik, a poklot és a mennyországot Telepszemle uniós szakemberek társaságában (Judita Cermáková illusztrációs felvételei) Egy Kassa melletti falu pol­gármesterének fogalma sincs, mi fán terem az ISPA és a PHARE alap. A község­házán nincs internet, és ez megpecsételni látszik a helyi romák sorsát. Alig harminc kilométerrel arrébb, egy má­sik faluban uniós pénzre vár­va tervezgetnek lelkesen. JUHÁSZ KATALIN E hajmeresztő különbséggel szem­besülhettek azok az európai uniós tanácsadók, akik a kormány meg­hívására tartózkodnak Szlovákiá­ban, és a roma közösség integráció­jának francia modelljét igyekeznek applikálni nálunk. Azelőtt is sokat olvastak a szlovákiai romákról, ám az empirikus tapasztalásnál nincs hasznosabb, ezért rendszeresen tartanak „telepszemléket”, azaz sa­ját közegükben figyelik meg a lesz­akadt rétegeket. Nemrég egy hétta­gú, három országból érkezett sza­kértőcsoport tartott szemináriu­mot Kassán. A hivatalos program végeztével elfogadták a helyi akti­visták meghívását A VALÓ VILÁGBA. Kristina Magdolénová, a roma saj­tóügynökség vezetője két, egymás­tól diametrálisan eltérő cigánysort szemelt ki nekik, ha úgy tetszik, a poklot és a mennyországot. A kez­deményezés célja meglehetősen prózai volt. „Szeretnénk felhívni az EU figyelmét ezekre a községekre. Úgy látjuk, az előcsatlakozási ala­pokból indokolatlanul sok pénz áramlik a Szepességbe, csak azért, mert Brüsszelben azt hiszik, ott él a leginkább rászorult réteg. Eköz­ben a Kassa-környéki falvakról sor­ra megfeledkeznek. A Szepesség egy feneketlen zsák, fekete lyuk, az ott élő cigányság struktúrája miatt a támogatások elvesznek a semmi­ben” - véli az újságíróból lett ro­maszakértő, aki szerint a Kassa- környéki cigányok csak „vegosok- nak" hívják az északabbra eső terü­leteken élőket. Ez a szellemes neo- logizmus vélhetően a „vegetáció”, „vegetálni” szavakból született. Vannak viszont olyan helyek, ahol már csak egy kis segítség kellene a dolgozni akaró és együttműködni kész romáknak a sokat emlegetett felzárkózáshoz. Ki mint lobbizik, úgy költheti pénzét, állítja Magdo­lénová, aki láthatóan fejébe vette, hogy az ismeretlenségből a világ közvéleménye elé röpíti Novacsány község nevét. Az, hogy az újságírók mára mennyire megunták a különböző romakonferenciákat és romater­vezeteket, kiderült az indulásnál. Összesen három sajtómunkás ér­zett ellenállhatatlan késztetést, hogy szombat délelőttjét EU-s szakértőkkel töltse egy autóbusz­ban. Nos, bánhatják. A SZAKEMBERGÁRDA többnyire nyitott, kedves, ér­deklődő, és valóban segíteni aka­ró idősebb urakból áll, akik láttak már egyet s mást a világban, és ta­pasztalataikat szívesen osztják meg a szlovák kormányszervek­kel. Októberben jelentést írnak az állami szféra decentralizációjá­nak kihatásairól a romák életére, különös tekintettel a lakásviszo­nyokra, a munkanélküliségre és az etnikum szociális helyzetére. Két nap alatt Kassán mintegy száz kelet-szlovákiai aktivista, egyesü­leti tag és járási bérmunkás for­dult meg kezeik között, akiknek nemcsak osztották az észt, hanem tanultak is tőlük. Ennyit sikerül megtudnunk az alatt a húsz perc alatt, amíg a 655 fős No­vacsány községbe értünk. A helyiek remek túrós kaláccsal készültek, sőt térképét is prezentáltak a faluról. Itt a központ, itt folyik a patak, emitt meg a cigánytábor van, már csak­nem száz éve. A vizet a patakból hordják, a viskókat fából és vályog­ból tákolták össze, számuk mára 130-ra duzzadt. Semmi bajuk a fe­hérekkel, nekik se ővelük, csak any- nyi, hogy szívesen kiköltöztetnék őket a falu szélére, szociális laká­sokba. A kiszemelt területre azon­ban nincs építési engedély, és amúgy sincs pénz a magántulajdon­ban lévő telkek megvásárlására. A csatorna- és gázvezeték lefektetésé­hez előbb tisztázni kell a tulajdonvi­szonyokat, maga a tervdokumentá­ció is csillagászati összegbe kerül a falu kasszájához képest. Ján Strbák polgármester az ötletet a majdan felépítendő rekreációs övezet bevé­teleiből finanszírozná. A falu ugyanis jelképes egy koronáért adott el telkeket módos kassai pol­gároknak, a népességfogyást féke­zendő. Philippe Le Guen, a struktu­rális csatlakozási alapok szakértője ekkor tette fel ominózus kérdését, és ekkor derült ki, hogy Strbák úr hallott ugyan valamit a rádióban az infrastrukturális beruházásokat tá­mogató ISPA alapról, ám arról, hogy pontosan hová és hogyan kell 'pályázni, fogalma sincs. Döbbent csend száll a tanácsteremre. „FÁRADJUNK ÁT A TELEPRE"- szorgalmazza ekkor a polgármes­ter, akitől kifelé menet megkér­dem, vajon van-e internet a község­házán. Hát, sajnos még nincs, sze­rencsére a roma sajtóügynökség munkatársai néha borítékba tesz­nek és postára adnak számukra né­hány fontos dokumentumot. Egyébként eddig összesen egyszer járt a járási hivatalban egy tanács­kozáson, ekkor látta először az elöl­járót. (A teljesség kedvéért jegyez­zük meg, hogy Strbák úr első vá­lasztási időszakát tölti a falu élén.) Többé-kevésbé gyakorlott telepjá­róként Novacsányban is konstatá­lom, ami számos más helyen kons­tatálható, hogy olyan az egész, mint a távoli, egzotikus Indiában. A szakértőkön is látszik, nem elő­ször találkoznak a realitással: be­kéredzkednek a putrikba, odabent is szétnéznek, megnézik, mi fő a fazékban, és megállapítják, hogy a találomra kitippelt házikókban példás rendet tartanak. Láthatóan érdekesebbek vagyunk nekik, mint ők nekünk, lévén, hogy száz év alatt először fordul meg a telepen uniós bizottság, illetve bármilyen bizottság. A novacsányi romák so­kat remélnek az új polgármes­tertől, talán azért,-mert nem voltak ott a tanácsteremben. Július Sam- ko értelmes szemű, mosolygós fér­fi, eldicsekszik vele, hogy a legna- gyobbik fia Kassára jár középisko­lába. „Csak az a baj, hogy idehaza nincs hol tanulnia. Heten élünk egy szobában. Gyermekkoromban nálunk is ez volt a legnagyobb gond, mi tizenketten voltunk test­vérek, emiatt nem haladtunk a ta­nulással” - mondja a három éve munkanélküli férfi, akinek már a nagyszülei is a telepen éltek. Aztán megmutatja, hová járnak vízért. Nos, a szánalmas erecske csak köl­tői túlzással nevezhető pataknak, vize zavaros és hideg, ennek ellen­ére egy csomó rajkó áztat lábat benne. Az évente érkező áradások azonban rendszeresen „szétmos­sák” a cigánytelepet. Ez már a szakértőknek is sok, el­búcsúznak, és ígérik az integető sokaságnak, hogy visszajönnek még. Előtte felhívják a péró fi­gyelmét a közelgő uniós referen­dumra. Vegyenek részt rajta, és szavazzanak igennel. Az egész péró megígéri, hogy úgy lesz. GYÖRKE MÁS TÉSZTA, az ottani polgármester szerint minden az összeköttetéseken és a közös érdekek keresésén múlik. Két cigányutca van a faluban, ám a tájékozatlan látogató nem is tudja, melyek azok. Tiszta udvar, rendes ház, amíg a szem ellát. A néhány rendetlen romát kiközösí­tették a többiek, ők kiszuperált vagonokban laknak a hegyoldal­ban. Alain Chenal lakásügyi sza­kértő elégedettnek tűnik, később hangot is ad meglepetésének. Hát még akkor, amikor megtudjuk, hogy a polgármester az önkor­mányzat mellett működő bizottsá­gokba is bevett néhány romát, pe­dig nem jutottak be a képviselő­testületbe. „Csak velük együtt ju­tunk egyről kettőre” - állítja Ond- rej Valik, aki tizenkét éve áll a falu élén. Internet ugyan Györkén sincs, számítógépből is csak egy darab jutott a községházára, ám Kassa nincs olyan messze, hogy ne lehessen naprakész információkat szerezni. A faluban hamarosan ti­zenhat új bérlakás épül, romák és nem romák egyaránt beköltözhet­nek, ha bírják fizetni a bért. Azok­nak, akik alacsonyabb nívóval is megelégednek, szociális lakáso­kat terveznek, uniós támogatás­sal. Györke 1500 lakosú község, a romák 500-an vannak. A munka- nélküliek száma 300 fő, a polgár- mesternek fogalma sincs, közülük hány roma, ők nem eszerint kü­lönböztetik meg az embereket. A helyiektől aztán megtudjuk, hogy a munkaképes cigányok közül csupán 12-15 főnek van állása... VISSZAFELÉ, A BUSZBAN Alain Chenal megjegyzi, hogy Strassbourg külvárosaiban szinte ugyanolyan körülmények közt él­nek a romák, mint Novacsányban. A többi szakértő csodálkozik ezen, valószínűleg kevés EU-s cigányte­lepen jártak. Franciaországban most akarják letelepíteni a ván­dorcigányokat, ott megvan rá a pénz is, a „politikai érdek” is. Mi­ért, nálunk nincs ilyen érdek? - kérdezem csodálkozva. Ekkor Chenal ráteszi kezét a mikrofo­nomra, de nem tudja, hogy ez a ja­pán szerkentyű a légyzúgást is fel­veszi, ha akarom. „Szlovákiában az a legnagyobb baj, hogy vannak állami vezetők, akik szerint nem léteznek a novacsányihoz hasonló lakáskörülmények. Lépten-nyo- mon azt látjuk, hogy az informáci­ók nem jutnak el oda, ahová szán­ták őket, a helyiek így hiába igye­keznek lendíteni saját helyzetü­kön. Tizenhat, vagy huszonhat la­kás felépítése szép teljesítmény, csakhogy ebben az országban ti­zenhatezer lakásra lenne szükség. Méghozzá minél hamarabb” - mondja a francia szakember, és a szemléletesség kedvéért két kezé­vel két grafikont rajzol a levegőbe. A kisebbik az épülő lakásokat, a nagyobbik nyilván a szaporodó ro­ma lakosságot jelenti, akik állítása szerint a legtöbb helyen két kezük munkájával járulnának hozzá sa­ját otthonuk felépítéséhez. A látot­tak alapján erre csak bólogatni tu­dok, még akkor is, ha tudom, hogy az uniós küldöttség elsősorban nem észt osztani jött Kassára. Tegnap az egészségügyi világnap alkalmából ingyenes vérnyomás- és koleszterinszint-méréssel figyelmeztették a pozsonyiakat a Prímási palotában létesített alkalmi rendelőben Öt paraván mögött az egészséges fővárosért PÉTERFI SZONYA A pozsonyi Prímási palotában léte­sített alkalmi rendelőben nincs tü­lekedés, az emberek nyugodtan várnak sorukra. Érdeklődéssel ol­vassák az öt paravánra kifüggesz­tett felvilágosító egészségügyi tájé­koztatókat, amelyek egy-egy téma­körrel foglalkoznak. - A rögtönzött kiállítás célja nemcsak az, hogy a várakozási időt hasznosan töltsék, hanem megtudják, mely problé­mával kihez forduljanak. Őt sza­kértő öt területtel foglalkozik, a helyes táplálkozással, a lelki egész­séggel és ezen belül a stresszoldás- sal, az alkohol- és játékfüggőség­gel, a dohányzással és a káros szenvedélytől való szabadulással, valamint a magas vérnyomás- és koleszterinszinttel - mutatta be az egyes részlegeket Viera Karo- vicová, a magisztrátus által támo­gatott Egészséges város tervezet szakelőadója. Elégedetten nyug­tázta a nagy érdeklődést, bár nem tagadta, a veszélyeztetett közép- korosztályba tartozók, a 40-50 évesek látogatását várják elsősor­ban, de persze a nyugdíjasokat sem utasítják vissza.- Tavaly kissé magas volt a vérzsír­szintem, az orvos diétát ajánlott, de tudja, idős korban az ember szeret enni. Kíváncsi vagyok az eredmé­nyeimre - válaszolt kérdésünkre a 65 éves Mária asszony, és megfo­gadta, ha rosszak lesznek az ered­ményei, odafigyel az ésszerű táplál­kozásra. Néhány perc elteltével akár madarat lehetett volna fogatni vele, a 4,45 mmol-os eredmény a lehető legjobbnak bizonyult. Mialatt Hele­na Kováciková egészségügyi nővér megmérte a vérnyomását, azt les­tük, vajon lesz-e mersze valakinek odaülni az alkoholfüggőséggel fog­lalkozó szakértőhöz. - Az Állami Egészségügyi Intézet szociális taná­csadójaként eligazítást nyújtok nemcsak az alkoholbetegeknek, ha­nem hozzátartozóiknak is. Félő, hogy itt ma nem sok alkoholfüggő kér tanácsot, ugyanis ennek a prob­lémának a megvitatásához bensősé­gesebb környezet szükséges - vallot­ta Eubica Majtánová. Robert Ocha- ba a nikotinfüggőségtől szabadulni akaróknak tudna hasznos tanácsok­kal szolgálni, de két és fél óra alatt senki sem állt meg az asztalánál. Dr. Zora Gérová orvosnő két vizsgálat között elárulta, talán ebédelni sem lesz ideje. - Mint általában, a nyug­díjasok érdeklődése a legnagyobb, de látok fiatal arcokat is. Ennek va­lamennyien örülünk, hiszen esetük­ben a betegségmegelőzésnek értel­me lehet. - Igazán nem félek a szú­rástól - bizonygatja a 35 éves Péter, aki miután elolvasta a röplapot, kí­váncsi lett, rendben van-e a kolesz­terinszintje. Elégedetten nyugtázza, hogy mégsem hagyományos tűvel böknek bele ujja begyébe. Míg a műszer automatikusan kiértékelte a cseppnyi vért, a digitális vérnyomás­mérőn túl magas számok jelentek meg. - Tényleg nem izgul? - hitet­lenkedik az orvosnő. A vérzsírszintje kiváló, 3,75 mmol, de a 175/91-es vérnyomás magas. Ha ráér egy ki­csit, olvassa el a betegtájékoztatót, lélegezzen mélyeket, majd a mérést megismételjük. Mert ha megint ma­gas lesz a vérnyomása, szakorvos­hoz kellene fordulnia. Nem akarom ijesztgetni, de a szakma a magas vérnyomást csendes gyilkosként emlegeti. Az alapos kivizsgálás fényt deríthet a többnyire fájdalommen­tes szívrendellenességre. - Apám halt meg infarktusban - mondja Pé­ter kissé sápadtan, majd megjegyzi: úgy tűnik, érdemes volt eljönni. A koleszterinszint fájdalommentesen megmérhető (Pavol Majer felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents