Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
2003-04-08 / 82. szám, kedd
Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 8. A sertéshúságazatot közvetlenül nem támogatják A borjak gyorsabban, egészségesebben fejlődnek, és nem jelentkezik törés a fejlődésükben a tejről való leválasztás után Magántárolási és exporttámogatás ÚJSZÓ-INFORMÁCIÓ Tapasztalatok a tejelő fajta borjak takarmányozásában (T. Szilvássy László illusztrációs felvételei) Mivel az utóbbi hónapokban nálunk a sertéságazatban a termelők rendkívül komoly áreséssel küszködnek, talán nem érdektelen felvázolni, hogyan működik a piacszabályozás rendszere ebben az ágazatban az EU-ban. Az Európai Unió - Kína után - a világ második legnagyobb sertéshústermelője. Az ezredforduló előtti években a közösség tagországaiban a sertéshústermelés szintje 17,5 millió tonna fölött volt, s ez a mennyiség 5- 8 százalékkal haladta meg a belső fogyasztás szintjét, így az uniónak évente 1-1,5 millió tonnányi meny- nyiséget exportálnia kell, hogy a tagállamokban ne alakuljon ki a piaci árak esésével együtt járó túlkínálat. A uniós szabályozás a sertéstartást nem sorolja a támogatásban részesített mezőgazdasági tevékenységek közé, ezért ebben az ágazatba' a belépés után a termelők jövedelmét elsősorban a termelési költségek és az értékesítésből származó bevételek fogják alapvetően meghatározni. A belépésünk után szabaddá váló piac egyrészt lehetőséget jelent a hazai termelők számára, hogy egy jóval nagyobb piacon helyezhetik el termékeiket, ugyanakkor sokkal nagyobb a veszélye annak, hogy ide is szabadon beáramolhat a környező és távolabbi országokból a hús. Az unióban a sertéshúst csak az ún. „könnyű piacszabályozású” termékpályák közé sorolják. Ebben az ágazatban nincsenek erőteljes piaci beavatkozások, (nincs összetett árrendszer, nincs termelési támogatás, nincs kvóta), s mivel az önellátás biztosított, a felesleg levezetésében az exportra hárul a legfontosabb szerep. A piac szabályozásában három fő elemet alkalmaznak: az árszabályozást, ami magában foglalja a piaci zavarok esetén alkalmazható intézkedéseket (pl. magán- tárolás, intervenciós felvásárlás), az exporttámogatások és a harmadik országokkal szembeni kereskedelemben alkalmazott védővámok rendszerét, valamint a hasított testek kereskedelmi osztályokba való besorolásának elvét, amely az EUROP-rendszer szerinti minősítésen alapul. Az árszabályozásban az alapár és az intervenciós ár intézményét alkalmazzák. Az ágazatban az alapárat nem a naptári, hanem a gazdasági évre határozzák meg, amely július 1-től a következő év június 30-ig tart. Az alapárnak elméletileg két szerepe van: jelzi azt az árszintet, amely méltányos jövedelmet biztosít a termelőnek, ugyanakkor nem vezet sem áruhiányhoz, sem túltermeléshez. Másrészt az alapár és a mindenkori piaci árak összehasonlítása határozza meg a piaci beavatkozásokat, támpontot szolgáltat az intervenciós ár meghatározásához is. Az alapárat az E minőségű (55-60 °/p színhús, 60-120 kg közötti) sertéshúsra határozzák meg. Az intervenciós ár a jelenlegi szabályozás alapján a piaci helyzettől függően az alapár 78%-ánál nem lehet alacsonyabb, a 92 %-ánál viszont magasabb sem. Túlkínálat esetén az EU intervenciós felvásárlást, illetve gyakrabban az ún. magántárolási támogatást alkalmazza. Az intervenciós felvásárlás feltétele, hogy a piaci árak szintje hosszabb időre az alapár 103 %-a alá csökkenjen, s ez tartós állapotnak ígérkezzen. Ilyenkor van lehetőség arra, hogy meghatározott mennyiségű sertéshúst intervenciós áron felvásároljanak, ez azonban legutoljára a hetvenes években történt. A piaci zavarok kialakulásakor az unió inkább a magántárolási támogatásokat alkalmazza, ez azt jelenti, hogy ha a piacon kialakulnak az intervenció feltételei a tárolási költségeket figyelembe véve az unió nem felvásárol, hanem támogatást ajánl a feldolgozóknak, kereskedőknek, hogy adott mennyiségű vágott félsertést meghatározott időre hűtőtárolóba helyezzenek el. Ezt a mennyiséget a megszabott határidő lejárta után exportálják. Fontos tudni, hogy ezek az intézkedések közvedenül nem a termelőket érintik, hanem a feldolgozókat, a vágóhidakat. Mivel az unió számos mezőgazdasági terméket a világpiacinál magasabb költséggel állít elő, a külpiaci értékesítés során exporttámogatást, exportvisszatérítést fizet a kereskedőknek. Ezek a támogatások az unióban illetve a más országokban előállított termékek árai közötti különbséget hivatottak kiegyenlíteni. A támogatások nagyságáról az ún. management bizottságok döntenek, amelyek általában havi rendszerességgel üléseznek. Az exporttámogatások terén fontos megkötés, hogy a GATT /WTO uruguayi fordulóján megkötött egyezmény értelmében az uniónak az exporttámogatások mértékét folyamatosan csökkentenie kell. Az impörtszabályozás rendszerében a vámok jelentik az alapot, ezen a téren az uniónak 1995-től szintén folyamatosan csökkentenie kell azokat. A csatlakozni kívánó országok számára a közösség kedvezményes vámot, vagy teljes vámmentességet is adhat egy-egy termékcsoport meghatározott mennyiségére A kedvezményes importot általában negyedévenként hirdetik meg, ezen az EU kereskedői vehetnek részt. A sertéságazat uniós szabályozási rendszerében a közeljövőben nem várható lényeges változás. A tagországokban érvényesülő közös mező- gazdasági politika tervezett reformja, amely a gabonaárak további csökkentését irányozza elő, minden bizonnyal a sertéstenyésztés költségszintjében is megmutatkozik. (1) POMIGHAL ISTVÁN Az adott feltételek között legkedvezőbb borjúnevelési rendszer kiválasztását elsősorban az ökonómiai tényezők, mégpedig főként a takarmányköltségek és a munkaerő-felhasználás kell hogy eldöntsék. A fiatal borjak takarmányozásának számos módszere van, amelyek általában véve elsősorban az etetett tej mennyiségében különböznek egymástól. Régebben az a felfogás uralkodott, hogy a borjaknak életük első három hónapjában nagy mennyiségű tejet kell adni, a cél az volt, hogy ebben az időszakban nagy napi súlygyarapodást érjenek el. Amikor azután az ily módon felnevelt borjak tömegtakarmányokat kaptak, a súlygyarapodásuk csökkent. Vizsgálatok kimutatták, hogy a borjak erőteljes takarmányozása az első életszakaszban semmiféle előnnyel nem jár, csupán a felnevelési költségek emelkednek jelentősen. Ezért különös figyelmet kezdtek fordítani, főleg a továbbte- nyésztésre jelölt borjakra és korlátozni kezdték a megitatott tej napi mennyiségét, miközben a tejitatás időtartamát is lerövidítették 6-10 hétre. A tejitatás mellett már a fejlődés korai szakaszában kb. 10 napos kortól a borjak takarmányozását magas beltartalmi értékű táp etetésével egészítették ki, majd kb. 30 napos kortól elkezdték a széna adagolását. Természetesen, (főleg nyáron) megfelelő mennyiségű, temperált, jó minőségű ivóvizet is biztosítani kell ennél a módszernél a borjaknak. A borjakat ez időszak alatt általában 10-12 hetes korukig individuális ketrecekben tartják, ezután a neveldékbe helyezik, ahol csoportosan (6-15 db) nevelik őket tovább, és áttérnek a szilázstakarmányok etetésére. Ez a ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A hazai tejpiac szabályozásában bevezetett új rendszerre való átállás követelményeiről és az új szabályozási feltételekről az eddigi „rendszergazda”, az agrárkamara, és az új „kezelő”, az Intervenciós Mezőgazdasági Ügynökség (IPA), valamint a tárca regionális képviselői a Galántai járásban még az év elején közös iskolázáson tájékoztatták a tejtermelőket és a feldolgozókat. A járásban 16 tejtermelő gazdaság vesz részt a piaci rendszabályozás által működtetett rendszerben, ezek zöme a járási székhelyen levő tejfeldolgozó üzembe szállítja a tejet, ketten-ketten pedig az érsekújvári Mliekospolnak és a pozsonyi Rajonak adják el a terméket. Tavaly összesen 21 millió 170 ezer 782 liter tejet szállítottak, ami a járásra kiszabott 21 094 000 literes kvótát 0,36 százalékkal haladta meg, tájékoztatott Perleczky Gábor, a galántai regionális agrárkamara igazgatója, aki hozzátette, hogy a rendszer működéséhez kapcsolódó központi intézkedések és döntések meghozatalának elhúzódása miatt azonban a termelők fokozatosan egyre bizonytalanabbá váltak, s ma már a halmozódó megoldatlan problémák egész sora nehezíti sorsukat. A termelők és feldolgozó elsősorban azt nehezményezik, hogy az IPA csak február végén írt ki pályázatot a tejtermékek piacán mutatrendszer ma is nagyon elterjedt a gyakorlatban. Az a hátránya, hogy a borjak a választást követően nehezen alkalmazkodnak a szilázstakarmányok fogyasztásához, ezért fejlődésükben visszaesnek. Hogyan lehet ezt a fejlődési törést megelőzni? Az utóbbi évtizedben a szarvas- marhák takarmányozásában óriási technikai fejlődés ment végbe. A tömeg- és erőtakarmányok mozgatására, mérésére, keverésére és adagolására egyaránt alkalmas modern etetőkocsik csaknem minden telepen jelen vannak. Ezek a gépek nem csak munkaerő-megtakarítást eredményeztek, hanem gazdaságosak és egyben megbízhatóak is. A tehenészetekben jelentősen megkönnyítették a takarmányozás szervezését és javították annak hatékonyságát, mivel az egyes takarmányokat tökéletesen összekeverik (széna, szilázs, répaszelet, melasz, táp, minerális anyagok és más kiegészítők), ezáltal ú.n. TMR (total mix ration) teljes értékű kevert takarmányadag jön létre. Az etetőkocsival előállított TMR takarmányozást a fejőstehenek és növendékállatok táplálására talán mindenütt kihasználják, de a borjak etetésére nem. Az USA-ban, ahol több-ezres tehenészetek vannak, próbálkoztak először a borjak TMR takarmányozásával, melynek lényege, hogy a borjakat kb. 21 napos koruktól fokozatosan a tejpótló itatása mellett erőtakarmány, széna és szilázstakarmányok optimalizált homogén keverékével kezdik etetni. Megállapították, hogy a borjak gyorsabban, egészségesebben fejlődnek, és nem jelentkezik törés a fejlődésben a tejről való leválasztás után. Később a borjúneveidében hat hónapos kokozó fölösleg kiviteli támogatására, sőt, azt is csak az első félévre, ugyanakkor köztudott, hogy a járás egyetlen tejfeldolgozó üzeme termelési kapacitásának 70-80 százalékát külföldön, főleg az arab és az amerikai piacokon értékesíti. Emiatt a tej iránti érdeklődés nemcsak itt, hanem a többi tejfeldolgozó részéről is némileg bizonytalanabbá, visszafogottabbá vált, hiszen nem lehetett tudni, hogy lesz- e kiviteli támogatás, enélkül pedig csaknem kérdésessé válik a kvótá- zott tej mennyiségének létjogosultsága. Az említett probléma minden bizonnyal abban is szerepet játszott, hogy a feldolgozók nem az elvárt 9,50 korona/liter árat, hanem az eddigi 9,30 Sk/1 árat tudja fizetni a tejtermelőknek. Az sem titok, hogy a tejért járó kifizetések is késnek, bár ez még elfogadható szinten kezelhető. Perleczky Gábor szerint a járásban a hatékony tejtermelés érdekében a gazdaságok az elmúlt években jelentős összegeket ruháztak be, a megtérülést természetesen a termelés színvonalának emelésével lehet fedezni. Ezért a tavalyi kvóta emelését kérték. A termelők igényei alapján az előző évihez viszonyítva mintegy 1,5 millió literrel magasabb kvótát kértek. Az idei év első negyedévére még az előző évi kvóta egynegyede alapján szabták meg az eladható mennyiséget, április elejére azonban megérkezett az április 1-től jövő év rig ugyanazt a TMR takarmányadagot etetik mint előzőleg. Magyarországi tehenészetek átvették az USA-ból ezt a rendszert és sikeresen kipróbálták. Szlovákiában elsőként 2002-ben a Csilizköz Rt. nyáradi telepén alkalmazták eredményesen, majd a dunaszer- dahelyi járásban fokozatosan több tehenészet is bevezette. Ez a borjúmárcius 31-ig tartó ún. tejévre kiszabott kvóta, amelynek alapján 21 millió 143 ezer 500 liter eladott tejet adhatnak el a piacszabályozási rendszerben. A termelők és a feldolgozók csak azt nem értik, hogy ha az ország az előcsatlakozási tárgyalásokon 1,2 milliárd literes tejkvótáért harcolt (ténylegesen elért mennyiség mintegy Imid liter), miközben az nyilvánvaló volt, hogy a hazai piac felvevőképessége alapján ennek a mennyiségnek csak a kétharmadára, mintegy 700 millió literre lesz itthon szükség, akkor az is feltételezhető volt, hogy a fennmaradó felesleget ki kell majd vinni az ortakarmányozási rendszer nagyszerű eredményeket produkál, mert egyszerű és szakszerű. Szinte hihetetlen, hogy ezt eddig a gyakorlatban nálunk nem így csinálták. Én is kipróbáltam ezt a rendszert, és merem ajánlani bevezetését minden tehenészetbe. A szerző agrármérnök szágból. Ma már nyilvánvaló, hogy a nemzetközi piacokon kiviteli támogatás nélkül nem lehet verseny- képes semmilyen agrártermék, ezért a józan ész azt diktálja, hogy a kvótarendszerben megszabott mennyiséghez a kivitelre szánt felesleg támogatásához szükséges összeget is biztosítani kellene. Sajnos, a jelenlegi információk szerint egyelőre nem világos, hogy erre a célra mekkora összeg áll majd rendelkezésre, ezért a termelők attól tartanak, hogy a piacszabályozási rendszerben kiutalt kvóta ugyan mint egy „tulajdonlap” a kezükben lesz, de nem fogják tudni értékesíteni. (szó) Agrárvállalkozók, községek, erdőgazdaságok! Az INTERCOM tanácsadó és kereskedelmi ügynökség szakszerűen kidolgozza Önöknek az EU pénzügyi segélyprogramjainak egyikére, a SAPARD programra az alábbi szakterületekre benyújtandó pályázatot:- a mezőgazdasági és élelmiszeripari szektor javításának terveit- a vidék fejlődésnek folyamatos szinten tartását (a vidék és az erdőgazdaságok tevékenységének bővítése) Összeköttetés: INTERCOM e-mail: intercom.oa@stonline.sk Paulínyho 8 tel.: 02/54417982 81102 Bratislava fax: 02/54417983 A kvóta mint tulajdonlap a termelők kezében van - kérdéses, hogyan lehet majd értékesíteni Bizonytalan a kiviteli támogatások sorsa ÜP1036 I ) f^í 'j I } [<f | i P A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László tv I V> J l.\. tv I / I. Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 AZ ÚJ SZÓ MELLÉKLETI
