Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-06 / 54. szám, csütörtök
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 6. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Nabucco 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Eszményi férj 19 KIS SZÍNPAD: Macska a forró tetőn 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Szentívánéji álom (vendégjáték Dunaszerda- helyen) 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Atomcsapda (amerikai) 15.30,18, 20 MLADOSÍ: Rohadékok (cseh) 15, 20 TATRA: Két hét múlva örökké (amerikai) 16.30, 18.30, 20.30 PÓLUS - STER CENTURY: Kótyagos szerelem (amerikai) 17.35, 19.30 Az arany markában (amerikai-kanadai) 20.30, 22.35 Solaris (amerikai) 15.30, 21.30 Kapj el, ha tudsz! (amerikai) 14.20, 17, 19.40, 22.20 Csajok a csúcson (német) 15, 17.05, 19, 21 Két hét múlva örökké (amerikai) 14.15, 16.20, 18.30, 20.40 A kör (amerikai) 15.45, 18.05, 20.25 Atomcsapda (amerikai) 19.15, 21.55 Nemzetbiztonság Bt. (amerikai) 15.35, 17.25 KASSA TATRA: Az arany markában (amerikai-kanadai) 16, 18, 20 CAPITOL: Két hét múlva örökké (amerikai) 16, 18, 20 ÚSMEV: A kör ' (amerikai) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: Kémkölykök 2. Az elveszett álmok szigete (amerikai) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Csajok a csúcson (német) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: A sárkány csókja (amerikai-francia) 17.30,20 LÉVA - JUNIOR: Kapj el, ha tudsz (amerikai) 16.30 Moonlight Wedding (amerikai) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Selejt (cseh) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Álmomban már láttalak (amerikai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Bazi nagy görög lagzi (amerikai) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Chihiro Szellemországban (japán) 15.15, 17.45 A dzsungel könyve 2 (amerikai) 13, 14.45, 16.30 Kapj el, ha tudsz (amerikai) 14.15,17,19.45 A kör (amerikai) 13.30,15.45,18, 20.15 Nemzet- biztonság Bt. (amerikai) 20.15 Az órák (amerikai) 13, 15.15, 17.30, 20 Taxi 3 (francia) 14, 16, 18, 20 28 nappal később (holland-angol-amerikai) 18.15, 20.30 8 mérföld (amerikai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 KÖZLEMÉNY A Nemzeti Kulturális Alapprogram pályázati felhívásai Az alábbi kollégiumok pályázatot hirdetnek a 2003. évre Fotóművészeti Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2003. április 3. Mozgókép Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2003. április 10. Könyvtári Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2003. április 23. A fenti szakmai kollégiumok felhívásairól és a megpályázható alté- mákról részletes információ az alábbi helyeken található: az NKA Honlapja: www.nka.hu Pályázatok menüpont /Aktuális pályázatok az NKA Ügyfélszolgálati Irodája: Tel.: 06/1/351-5461 Fax: 342- 8703 Fotóművészeti és Mozgókép Szakmai Kollégium 2003. március 3-tól Könyvtári Szakmai Kollégium 2003. március 12-től NKA Hírlevél (Magyar Hivatalos Közlönykiadó: 1085 Bp. Somogyi Béla u.6.) (Megjelenik az Oktatási és Kulturális Közlöny mellékleteként) várhatóan 2003. március 12-től az NKA Igazgatósága Mátyássy Bence - új arc Tóth Tamás Rinaldo című filmjében, melyet beválogattak az idei Karlovy Vary-i fesztiválra Optimista, mégsem reménykedik „Boldog vagyok, hogy friss tehetséget találtam a magyar filmnek, és bízom benne, hogy kollégáim közül többen is hívni fogják” - nyilatkozta Mátyássy Bencéről a februári Magyar filmszemlén Tóth Tamás, akitől első komoly szerepét kapta Rinaldo című romantikus kalandfilmjében. SZABÓ G. LÁSZLÓ Klasszikus történet, klasszikus alaphelyzettel. „Eastern” magyar módra. Egy pesti vasgyár szélnek eresztett munkásai - felszabadult energiájukat gyilkos haraggá gerjesztve - gengszterbandát alakítanak, és rettegésben tartják egy hatalmas bérház lakóit. Aladár (Mátyássy Bence) is az elbocsátott vasgyáriak egyike, csakhogy ő nem az elvetemültek csapatába állt, hanem azok oldalára, akik védelemre szorulnak. Így kerül szembe azokkal, akiknek egykor mindennapi társuk volt, és így kerül azok közé, akik mellett továbbra is rendes, becsületes ember maradhat. A védők és a védettek között barátságok és szerelmek szövődnek. Aladár is megtalálja a szívének legkedvesebbet. De még mielőtt egymáséi lehetnének, a rózsaszín melltartós roma mama ágyában kell bizonyítania. Mátyássy Bence derekasan el is végzi, amit a forgatókönyv alapján magára vállalt, színészi tehetsége a „legrázósabb” helyzetben sem hagyta cserben. De amíg a vásznon, legalábbis Tóth Tamás filmjében úgy fest, mint egy Lorca-versből kilépett maiagai fiú, az életben inkább másodéves egyetemistának gondolná az ember, mondjuk matematika-fizika szakon. „Talán a szemüveg teszi, nem tudom. Amikor megláttam magam a filmben, én is elcsodálkoztam. Ott persze hosszabb a hajam, és más a külsőm is.” Tóth Tamás filmjében, megítélése szerint, a szerencséjének köszönhetően kapott szerepet. Az Új Színházban próbált A csoda alkonyában, és ott dolgozott a filmrendező későbbi segédje is, aki lefényképezte őt, és fotó aíapján hívták a válogatásra. „Először azon gondolkoztam, hogy ez lesz a nagy kiugrási lehetőség, aztán jön a folytatás. Azóta máshogy látom. Bár a Rinaldo óta kaptam újabb filmszerepet is, nagyon kevés esélyét látom annak, hogy folyamatosan hívni fognak. Az én vágyam nem lehet döntő sosem. Kell a sikerélmény. Még a színházhoz is! (Oláh Csaba felvétele) Sokan várakoznak a startvonalon. Tamás nagy örömömre engem választott. Szép, romantikus szerep, mondta, amikor közölte velem, hogy mellettem döntött. Aladár valóban romantikus fiú, de vannak helyzetek, amikor elég bénán viselkedik. A múltjáról nem tudtam meg sok mindent. Szerintem ő is összevissza csajozott a társaival. Csendes, zárkózott ember, ezzel együtt határozott és céltudatos. Dadogásának lehet, hogy egy régi lelki baj az okozója. Amikor szerelmet vall, akkor furcsa mód tud beszélni. Igaz, hogy suttog, de egyáltalán nem dadog. Egyébként minden szavát meggondolja. Ha megszólal, akkor is nehezen. Talán épp ez adja a figura humorát.” A forgatás során nagyon sokat tanult. És nemcsak azoktól, akikkel együtt játszott, hanem azokkal is, akik a kamera előtt helyzetbe hozták. „A filmezés külön műfaj. Azt el kell sajátítani. A film elejét például az utolsó három napon vettük fel. Szí- nészileg nem volt olyan nehéz dolgom. Tamás persze szólt, hogy ha valamit nem értek, beszéljük meg. Inkább fizikailag volt megerőltető a munka, nem a szerepformálást illetően. Molnár Piroska játssza a cigányasszonyt, aki próbára tesz az ágyban. Nem mondom, hogy nem izgultam a jelenet előtt, de gyorsan kiderült: nincs mitől remegnem. Piroska humorérzéke minden feszültséget feloldott bennem. »Kisfiam, ha engem elbírsz, akkor» ezentúl mindent kibírsz « - mondta, mielőtt rám ült volna. Fel is vettük elsőre a jelenetet, aztán csináltunk gyorsan még egy felvételt, tartalékba. Egy óra alatt készen is voltunk. Különben Molnár Piroskától is tanultam valamit. Azt, hogy a kamera előtt olyan kell, hogy legyek, mint az életben, a színpadon viszont mindent nagyobban kell megmutatni.” Aladárt a történet szerint el is pá- holják egyszer. Ruháját letépik, és összeverve, aléltan egy kukába rakják. „Nagyon szeretem az ilyen jeleneteket. Egyszer velem is megtörtént, hogy befeküdtem egy szemetes konténerbe, persze anélkül, hogy véresre vertek volna. A barátaimmal hülyéskedtünk. A filmben arra törekedtem, hogy minden élethű legyen. Hiányérzetem volt ugyanis. Nem találtam kellően megra- kottnak a kukát. Több szemetet kértem, hogy a kép hiteles legyen.” Mátyássy Bence második évadját tölti az Új Színházban. Stúdiós, de már több darabban játszik. Írnok és sütőtökárus A chioggiai csetepatéban, bűvész az Álszentek összeesküvésében, Bois A mizantrópban, Jancsi az Angyalok a tetőn című zenés játékban. „Reménykedem, hogy bekerülök a színművészetire, mert ez most a legnagyobb célom. Ha nem vesznek fel, szeretnék maradni az Új Színházban. Itt legalább pályán vagyok, és tanulok. Énekelek is. A színházban Brecht-songokat, az együttesünkkel rockot. Ha van egy kis időm, úszom, futok, focizom. Néha erősítek. A fizikum iszonyú fontos. Főleg, amikor reggel kilenctől este tízig-tizenegyig a színházban vagyok. Vannak napok, amikor két előadást játszunk. Az optimizmusommal nincs baj. Egy hónapig teljesen jó kedvem van, aztán jön egy nap, amikor teljesen kiborulok. Ez jó arány.” Ami az arcvonásait illeti: bolgár vér is folyik az ereiben. Tizenkilenc éves öccse modellkedik, bátyja harmadéves rendezőszakos hallgató a színművészeti egyetemen. „Persze, hogy számolok azzal, hogy lehetőségeket kapok tőle. Hogy a fenébe ne?! Mi ezt már rég megbeszéltük. Eddig két vizsgafilmjében szerepeltem. Antal Nimród alkotásába, a Kontrollba a Rinaldo asszisztense által kerültem be. Kiesett egy szereplő, Nimród megnézett, és már bele is vágtunk. Én vagyok a Gyalogkakukk, aki a metróellenőröket szívatja, mert folyton megszökik előlük. Szakadt trikóban, bő gatyában, futócipőben menekülök előlük. Sok futás van a filmben, rengeteg akció. Nem akarom belelovallni magam, nehogy csalódás érjen, ezért inkább azt mondom: ezzel a szereppel véget is ért a filmes pályafutásom. De ha mégsem, nagyon boldog leszek. Mert kell a sikerélmény. Még a színházhoz is!” NÉGYSZEMKÖZT Egy mágikus Mester MISLAY EDIT Azt hiszem, valamikor gimnazista koromban találkoztam vele először. Már magam sem tudom, hogyan került a kezembe a könyv, valaki ajánlotta vagy a címe keltette fel az érdeklődésemet, mindenesetre megtalált. Ami azért is szerencsés dolog, mert addig - töredelmesen bevallom - nem igazán érdeklődtem a dél-amerikai irodalom iránt. A könyv természetesen a Száz év magány volt. Talán fölösleges hozzátennem, hogy a világsikert aratott regény ugyanúgy elbűvölt, mint rajtam kívül több millió embert a világ számos részén. Persze, azelőtt is jó pár olyan könyvet olvastam már, amelyet alig tudtam letenni addig, amíg az utolsó oldalra nem értem. De ez más volt. Egy teljesen más világ. Olyan, amilyennel addigi olvasmányélményeim során nem találkoztam. A Buendía család több évszázadon átívelő története, amelyekhez a nagy tragédiák, a sorscsapások, a hatalmas szenvedéllyel tomboló szerelmek ugyanúgy hozzátartoztak, mint a csodálatos, természetfeletti események, olyan könyv, amelyet nem lehet nem szeretni. Sőt, csak rajongani lehet érte. Úgy is mondhatnám, hogy aki elolvassa a Száz év magányt, az egy időre Macondóba költözik. Hozzá kell tennem, annak idején a gimnáziumban jó páran elutaztunk Macondóba. Ez már csak azért is jó dolog volt, mert „visszaérkezésünk” után megoszthattuk egymással ott szerzett „élményeinket, tapasztalatainkat”. Persze, sorolhatnám tovább a könyvcímeket, amelyek ehhez a varázslatos mesélő tehetséggel megáldott író nevéhez fűződnek, akárcsak azoknak a díjaknak a nevét, amelyeket munkássága elismeréseként megkapott, s amelyek között az irodalmi Nobel-díj is ott van. Nem tudom, ő hogyan látja, de a legnagyobb sikerként mégiscsak azt könyvelhetné el, hogy a dél-amerikai irodalom neki köszönhetően manapság is hallatlan népszerűségnek örvend. Ennél szebb születésnapi ajándékot pedig nem is kívánhatna magának Gabriel García Márquez, a mágikus realizmus nagymestere. Képarchívum Hetvenöt év mágia TALLÓSI BÉLA Csupa misztikum. Már érdeklődést felkeltő regénycímeiben is benne van a misztikum sugallata: Száz év magány, Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája, Szerelem a kolera idején. Aztán belelapozva könyveibe, olvasva szerteágazó történeteit, magába ránt az a sejtelmesség, amely dél-amerikai mágikus realizmus néven árasztotta el a világot, s íródott be az egyetemes irodalomtörténetbe. Sokunknak van Márquez-képe. Elsősorban irodalmi: a gazdag nyelv, az elszabadult, zabolátlan fantázia, a csodás, a misztikus események a legköznapibb realizmusba ágyazva. Az irodalmi No- bel-díjas Márquez azonban már nem csak olvasmányélményt ígér. Számomra legalább olyan izgalmas kép róla, hogy Törőcsik Mari és Garas Dezső nagyszerű kettősével a Száz év magány életre kelt magyar színpadon. S az előadás utazott is. Kolumbiába. Mesélte is Törőcsik Mari, rettegett, hogy a regény hazájában megbukik a darab, azt mondják majd: „mit akar ez a vakarák ebben a szerepben”. Aztán felcsattant a taps, feloldódott a hangulat, s az előadásnak óriási sikere lett. A fümesek is odafigyeltek Márquez nem mindennapi történeteire. A következő két képem Márquezről vizuális élményből alakult ki. Káprázatos operatőri munkával, felejthetetlen színészi teljesítményekkel - Anthony Delon, Rupert Everet, Ornella Muti - elkészült egy szinte ecsettel írt mozgókép a harmincéves szenvedés, a vállalt magány és önmegtartóztatás regénye, az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája alapján. Aztán pár évvel ezelőtt a világlapokban megjelent egy fotósorozat a Nobel-díjas íróról, aki az elmaradhatatlan szivarral, fehér pantallóban, vérvörös ingben, göcsörtös héjú, hatalmas sárga tökök között pózol a kamera előtt. Ahogy nyújtott lábakkal hanyatt fekszik egy nehéz, öblös bőrkereveten, olyan, mintha csak a hősei alkották volna. Mintha egy misztikumból életre kelt legenda nézne szembe a legreálisabb valósággal. Márquez ma hetvenöt éves. De biztos sokféle képet formál-te- remt, alakít ki még bennünk.
