Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

2003-03-06 / 54. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 6. Nagyszünet A tanárok hajtanak minket, mindennaposak a felelések, dolgozatírások, nincs egy perc nyugtunk sem Ne betegedj bele a tanulásba! Azzal nyugtatom magam, hogy hamarosan itt a nyár. A tanárok hajtanak minket, mindennaposak a felelések, dolgozatírások, nincs egy perc nyugtunk sem. Na és persze az érettségi. Folyama­tosanjönnek a jó tanácsok, csak azt nem tudom, kire hallgassak. KOVÁCS BEÁTA Van, aki azt mondja, már szeptem­bertől el kellett volna kezdenem ta­nulni, mert nagyon kevés az időm, mások pedig azt mondják, március előtt nem érdemes ismételni, mert úgyis elfelejti az ember. Szívem szerint az utóbbira hallgatnék, de attól félek, hogy ha márciusig tanu­lok, akkor utána nem fogok. Kifá­radtam. Na nem a rengeteg tanu­lástól, de a napi 6-7 óra, az örökös stressz amiatt, hogy fel ne szólítsa­nak, na meg a hajnaionkénti gyors leckecsinálás teljesen felemésztett. Bár a tavaszi szünet alatt egy kicsit regenerálódtam, de ez nem volt elég. Az ember úgy gondolná, hogy minél nagyobb, felnőttebb lesz, an­nál jobban búja a nehézségeket, de nem. Alapsuliban sosem éreztem, hogy fárasztana az iskola, sőt még a középiskola elején sem. Harmadik­ban áprilisban már teljesen ki vol­tam merülve, de ott lebegett a sze­mem előtt, hogy csupán 2 hónap és ott a nyár, de most még csak márci­us van, és mégis úgy érzem, hogy nem bírom sokáig. Sokat kivesz be­lőlem ez az egész. Mi lesz május­ban, amikor azért izgulhatok folya­matosan, hogy jó tételt húzzak... Majd csak túl leszek rajta. Muszáj lesz. Nem csak én vagyok fáradt. A körülöttem élő emberek is kimerül­tek, és ez megnyugtat. Nem velem van a baj. Ez a természetes? Ennek ilyennek kell lennie? Törvénysze­rű, hogy az emberek 18-19 éves ko­rukban kínlódjanak? Mindenki azt mondja, addig van jó életünk, amíg iskolába járunk, de ezt nehéz elhin­ni akkor, amikor az ember minden reggel fejfájással ébred. És ennél csak rosszabb lesz? Remélem nem. Közben, ha belegondolok, nagyon szeretek iskolába járni. Jó lenne minden, ha nem lennének vizsgák, nem lenne felelés, a tanárok lead­nák az anyagot, mi néha figyelnénk is rá, és nem kellene folyton fogad- koznunk, hogy következő órára mindent megtanulunk, csak most ne hívjanak ki minket. Vagy lehet, hogy tanulni kellene? Nem is tu­dom, melyik a fárasztóbb, a sok magolás és házicsinálás, vagy pe­dig az, hogy folyamatosan stresszeljük magunkat a felkészü­letlenségünk miatt. Lassan tényleg csak a nyár éltet. Már csak pár hó­nap. Tudom, hogy gyorsan el fog telni, repül az idő, és egyre csak vi­szi magával az életkedvünket. El­raktározza, gondosan bezacskóz- za, és június elején, mindet vissza­kapjuk, hatalmas adagokban. Te­hát nem tűnik el örökre, és ez már bíztató. Csak bírjuk ki addig vala­hogy. Érzem, hogy sikerülni fog, mert vannak, akik mellettem áll­nak, támogatnak, van kihez men­nem, ha beszélgetni akarok. Nem­sokára itt a nyár. Nemsokára újra boldog leszek. Törvényszerű, hogy az emberek 18-19 éves korukban kínlódjanak? (Dömötör Ede illusztrációs felvétele) VIGYORGÓ Két tehén gatyát varr. Az egyik megszólal:- Bőőőőő. Erre a másik:- Honnan tudod, hiszen még fel sem próbáltad? Két szöszi horgászik. Órákig vár­nak, hogy kapás legyen. Egyszer megszólal az egyik.- Hé, kölcsönadnád az úszód? Az enyém eltűnt...- Mi a rosszabb apnál, mint mi­kor beleharapsz az almába, és egy kukacot látsz benne?- Ha fél kukacot látsz benne... Az egyetemen a szertárból át kell vinni a csontvázat a városi kórház oktatási részlegébe. A feladattal az egyik hallgatót bízzák meg, aki beülteti a csontvázat az autójába, és nekiindul. Az egyik piros lám­pánál aztán észreveszi, hogy a mellette álló autó vezetője döb­benten figyeli az utast. A hallgató letekeri az ablaköt, és azt mond­ja:- Tudja, csak ide viszem a kórház­ba! Erre a másik:- Nem szívesen mondom, de sze­rintem elkésett! Két idős úr találkozik a kocsmá­ban:- Te, nagyon jó az új hallókészü­léked! Mennyiért vetted?-Ja, háromnegyed tizenkettő! Az unoka megkérdezi:- Mondd nagymama, mi az a sze­rető? Nagymama felsikít, elhajítja a kö­tést, felpattan, átgázol a macs­A pitbull már nem divat (Internetfotó) kán, feirohan a padlásra, feltépi a gardróbajtót, kizuhan egy csont­váz.- A fenébe, tudtam, hogy valamit elfelejtettem....- Harminc hülye van az osztá­lyomban! - dühöngött az osztály­főnök a tanteremben.- Harmincegy! - kiabálta be Mó­ricka.- Pimasz kölyök! Azonnal taka­rodj ki a folyosóra...!- Ja, így persze a tanár úrnak lesz igaza!- Miért piros az elefántok szeme?- Azért, hogy jól elbújhassanak a cseresznyefán.- Láttál már piros szemű elefán­tot?-Nem.-Akkorjól elbújt! Egy felmérés szerint minden negyedik fiatal kipróbálta a drogot. Merjünk nemet mondani! Testet, lelket romboló kábítószer JUHOS MELINDA Az emberek a drogra nagyon elté­rően reagálnak. Van, akinek a min­dennapjaihoz tartozik, kis reményt visz lerombolt életébe, valakinek szórakozást. Jó esetben legtöb­bünknek már a szó hallatán is a ve­szély jut az eszünkbe, és az, hogy miért kell ezzel ennyit foglalkozni. Már mindenhol olvashatunk róla, a televízióban látjuk a drog okozta következményeket. Úgy gondo­lom, hogy még mindig nem elég, még tudunk újat közölni. Lehet, Az LSD hallucinációt okoz, amely komoly betegséghez is vezethet. Hasz­nálói általában valami elől menekülnek. (Internetgrafika) A siker azokhoz pártol, akik energikusak, bizakodóak és türelmesek, hogy várjanak rá Fontos- e a siker? valaki pont most döbben ra, mek­korát tévedett, és erőt vesz magán. Szinte kivétel nélkül minden iskola bekapcsolódik a drogellenes prog­ramokba. Előadókat hívnak, fil­mekkel, történetekkel szemléltetik a káros hatásokat, hogy képes le­rombolni megcsonkítani az emberi életet. A fiatalság van kitéve a legna­gyobb veszélynek, hiszen serdülő­korban és a felnőttéválás során az ember a legbefolyásolhatóbb. Sok­szor nagyon kevés kell ahhoz, hogy hatást gyakoroljanak rájuk. Szívesen próbálnak ki veszélyes dolgokat, amelyeket próbatétel­nek tekintenek. Nem akarnak ki­maradni társaik szórakozásából, ahol előkerülnek a marihuánás ci­garetták, tabletták, porok. Nem tudják, mire vállalkoznak, hogy amit egyszer elkezdenek, nem biz­tos, hogy be is tudnak fejezni. A barátok csábító élményei győznek a józan ész felett. Sok fiatal beke­rül ebbe a mókuskerékbe, amiből később kiszállni sokkal nehezebb, mint amilyen könnyen bele lehet ugrani. Számos ok van, ami miatt a fiata­lok elkezdenek szervezetükre ve­szélyes anyagokat használni. Élet­helyzetek, amelyekkel nem képe­sek megbékélni, betegségek, és még sorolhatnám de megállók, ugyanis nincs olyan méretű probléma, amit nem lehetne józan ésszel megoldani. Egyszerűen hangzik, de ez így van. Lehet, hogy egy időre kellemes érzést kölcsönöz az embernek, megfeled­kezik a gondjairól, sokszor az egész külvilágról, de mi lesz ké­sőbb, amikor a hatás elmúlik? Újra kezébe veszi. Ekkor kezd komoly gondot jelenteni. Kezdődik az adaghoz szükséges pénz hajhászá- sa, hiszen tudjuk, nem pár koroná­ról van szó. Később élete részévé válik. A tanulást, ha egyáltalán szóban forgó fogalom nála, hanya­golni kezdi, a céljait alább adja, akaratereje megsemmisül. Durva kifejezések, de sajnos ez a valóság, amivel egy drogos szembe találja magát, csak nem biztos, hogy ilyen mélyen magába néz. Egy felmérés kimutatta, hogy minden negyedik fiatal kipróbálta a drogot valami­lyen formában. Talán mindenki a marihuánás cigarettával kezdi. Beszélgettem egy sráccal, akit a későbbiekben Gyurinak nevezek. Elmondása szerint nem törvény- szerű, hogy a marihuánás cigaret­ta után a kemény drogok követ­keznek. Kipróbálta már az amfetamint, amely álmatlanságot okoz. Az ember nem érez fáradtsá­got, aktív, képes végigtáncolni az éjszakát. Nagy mértékben kiszárít­ja a testet, de ezt nem érezzük. Sokszor ájulást okoz, ugyanis ilyenkor az ember még a kaját sem kívánja, a szervezetnek azonban szüksége van rá. Amikor a hatás alábbhagy, akkor idegesek leszünk, és sokszor nem tudjuk tetteinket ellenőrizni. Beszélgető- társam az egyszeri használat után soha többé nem vett magához amfetamint, tisztában van káros hatásaival, és nem áll szándéká­ban fiatalon remegő kézzel várni a halált. Az amfetamin mellet test­közelbe került már az LSD-vel is. Ez bélyeghez hasonlít, amit a nyelv alá helyeznek, és fél órán be­lül fejti ki hatását. Hallucinációt okoz, amely komoly betegséghez is vezethet. Az LSD használói álta­lában valami elől menekülnek. Ké­sőbb már nem mindig tudják a hallucinációikat elválasztani való világunktól. Gyuri azt az egy alkal­mat rémálomként élte át, amely­ből hosszú órákig nem tudott fel­ébredni. A körülötte levő embere­ket repülni látta, nem látta alsó végtagjait, szörnyű élmény volt, amit nem kíván senkinek. Gyuri ismerőse, aki túladagolta magát kemény drogokkal, három napig élet és halál közt volt, na­gyon kevés esélye volt az életben maradásra. Gyuri ma kizárólag marihuánát szív, úgy gondolja, hogy nem károsítja nagy mérték­ben szervezetét. Én úgy gondolom, a fű is okozhat nagyon komoly füg­gőséget, aminek később sok káros hatása is lehet a szervezetre. Korai felejtés, imbolygó járás, kommuni­kációs zavarok. Az a legször­nyűbb, hogy ma már nem jelent gondot bármilyen drog beszerzé­se. Ha elkapnak pár dílert, rögtön van helyette, aki folytatja munkás­ságát. Hova fajulhat ez a problé­ma? Ha elgondolkodtatott benne­teket ez az pár sor, írjátok meg vé­leményeteket a nagyszunet@ ujszo .com e-mailcímre. NESZMÉRI CSILLA í Erről a kérdésről minden ember mást gondol. Mindenki mást érté­kel sikernek. És nem is mindenki­nek fontos ez az életében. De néz­zük meg, hogyan vélekednek erről azok, akik elértek valamit az élet­ben. Kik lehetnek azok, akik sokat elér­hetnek az életben? Van ennek va­jon valami köze ahhoz, hogy mi­kor, milyen csillagjegy alatt szület­tünk? Biztosan van olyan aki azt mondja, igen. „A siker azokhoz pártol, akik elég energikusak, hogy dolgozzanak ér­te, elég bizakodóak, hogy higgye­nek benne, elég türelmesek, hogy várjanak rá, elég bátrak, hogy megragadják, és elég erősek, hogy megtartsák.”( P. Smith) Ezzel el­lentmond viszont Szécsenyi István­nak egyik gondolata. „Tőlünk függ minden, csak akarjunk.” Ezek alap­ján tehát minden csak az akaratun­kon múlik. Vannak olyanok, akik szerint titka van a sikernek. Mél­tán merül fel a kérdés, hogy mi? „A siker titka az őszinteség. Ha már ezt is színlelni tudod, befutot­tál.” (Arthur Bloch) Azért próbáljunk meg még akkor is őszinték maradni, ha már elértünk valamit. És mi van akkor, ha már elért min­ket a hőn áhított siker? Hogy lehet BŐD TITANILLA Az ember általában ellenszenvvel viseltetik a kötelező dolgok iránt. Amit kötelezővé tesznek, az bizo­nyára olyasvalami, amit máskép­pen senki nem végezne el. A köte­lező olvasmány szókapcsolat halla­tán ezért aztán a legtöbb diáknak lúdbőrös lesz a háta, és igyekszik elbliccelni valahogy a dolgot, csak a tanító néni hathatós rábeszélé­sére veszi kelletlenül a kezébe azt a bizonyos kötetet. Az olvasni szerető diákság életé­ben azonban előbb vagy utóbb el­jön a pillanat, amikor rádöbben, van érdekes, izgalmas, sőt jó köte­ezt elviselni, ezt is mindenki más­hogy viseli. De mi az egészben a legnehezebb? Irving Berlin szerint a sikerben az a legnehezebb do­log, hogy sikeresnek kell maradni. Jó, ha szem előtt tartjuk Henry Kissinger jó tanácsát, mely szerint minden siker belépő egy még ne­hezebb problémához, ezért ha nem akarunk problémákat ma­gunknak jobb ha nem is törek­szünk előre törni. A másik figyel­meztetés óvatosságra int minket: „Sikered van? Nézz utána, minden siker gyanús.” (Márai Sándor) lező olvasmány is! E fordulópont­tól kezdve kíváncsian üti fel az újabb kötelező művet, remélve a legjobbakat, hiszen a kötelező jel­ző már nem szükségszerűen nega­tív kicsengésű. Barátnőm tanárnak készül, és a nagy többséggel ellentétben nem csak jobb híján választotta ezt a pályát, hanem tényleg tanítani sze­retne. Szorgalmasan olvassa a kö­telező olvasmányokat, beleéli ma­gát a történetbe, s kérésre bárki­nek lelkesen ecseteli, mi történt a főhőssel a legutóbb. Legalábbis így tett, amíg a múltkor az iskolá­ban fel nem világosították: a köte­lező olvasmányokat nem azért ol­Van gátló tényezője is előrejutá­sunknak, Bolyai János azt mondja: „A sikert legjobban a siker növeli, s leginkább az eredménytelenség gátolja.” Ezért higgyük el Heming- waynek, hogy „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék. Az em­bert el lehet pusztítani, de legyőzni soha.“ És ha már nem is tudunk si­keresek lenni, jó ha elfogadjuk Lao-Ce okosságát, és akarjunk csak saját magunknak bizonyítani, akarjunk inkább csak a saját ma­gunk hősei lenni. „Aki másokat ismer, okos, Aki magát ismeri, bölcs, Aki másokat legyőz, erős, Aki önmagát legyőzi, hős.” vassák, hogy élvezzék, hanem hogy a vizsgán megfeleljenek... S ezt nem valamelyik diáktársuk, ha­nem egyenesen a tanerő közölte velük, kioktató hangsúllyal: „Ne fe­ledjék, maguk ezt nem azért olvas­sák, hogy szórakozzanak!“ Hát igen. Változnak az idők, s vele a nézőpontok is. Míg az alap- és középiskolákban a tanár minden igyekezetét latba vetve próbálja ráébreszetni a nebulókat az olva­sás élvezetére, egy szinttel feljebb a jövendő tanárokat arra figyel­meztetik, nehogy túlságosan átad­ják magukat a könyvnek, mert esetleg elsiklanak olyan fontos részlet felett, mint a tapéta színe. Szerencsére barátnőm nem tartja be a felsőbb utasítást, s csak re­mélhetjük, a többiek sem... A kötelező olvasmány szóösszetétel hallatán lúdbőrös lesznek a diákok Unni is kötelező? Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni soha (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents