Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-06 / 54. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 6. Nagyszünet A tanárok hajtanak minket, mindennaposak a felelések, dolgozatírások, nincs egy perc nyugtunk sem Ne betegedj bele a tanulásba! Azzal nyugtatom magam, hogy hamarosan itt a nyár. A tanárok hajtanak minket, mindennaposak a felelések, dolgozatírások, nincs egy perc nyugtunk sem. Na és persze az érettségi. Folyamatosanjönnek a jó tanácsok, csak azt nem tudom, kire hallgassak. KOVÁCS BEÁTA Van, aki azt mondja, már szeptembertől el kellett volna kezdenem tanulni, mert nagyon kevés az időm, mások pedig azt mondják, március előtt nem érdemes ismételni, mert úgyis elfelejti az ember. Szívem szerint az utóbbira hallgatnék, de attól félek, hogy ha márciusig tanulok, akkor utána nem fogok. Kifáradtam. Na nem a rengeteg tanulástól, de a napi 6-7 óra, az örökös stressz amiatt, hogy fel ne szólítsanak, na meg a hajnaionkénti gyors leckecsinálás teljesen felemésztett. Bár a tavaszi szünet alatt egy kicsit regenerálódtam, de ez nem volt elég. Az ember úgy gondolná, hogy minél nagyobb, felnőttebb lesz, annál jobban búja a nehézségeket, de nem. Alapsuliban sosem éreztem, hogy fárasztana az iskola, sőt még a középiskola elején sem. Harmadikban áprilisban már teljesen ki voltam merülve, de ott lebegett a szemem előtt, hogy csupán 2 hónap és ott a nyár, de most még csak március van, és mégis úgy érzem, hogy nem bírom sokáig. Sokat kivesz belőlem ez az egész. Mi lesz májusban, amikor azért izgulhatok folyamatosan, hogy jó tételt húzzak... Majd csak túl leszek rajta. Muszáj lesz. Nem csak én vagyok fáradt. A körülöttem élő emberek is kimerültek, és ez megnyugtat. Nem velem van a baj. Ez a természetes? Ennek ilyennek kell lennie? Törvényszerű, hogy az emberek 18-19 éves korukban kínlódjanak? Mindenki azt mondja, addig van jó életünk, amíg iskolába járunk, de ezt nehéz elhinni akkor, amikor az ember minden reggel fejfájással ébred. És ennél csak rosszabb lesz? Remélem nem. Közben, ha belegondolok, nagyon szeretek iskolába járni. Jó lenne minden, ha nem lennének vizsgák, nem lenne felelés, a tanárok leadnák az anyagot, mi néha figyelnénk is rá, és nem kellene folyton fogad- koznunk, hogy következő órára mindent megtanulunk, csak most ne hívjanak ki minket. Vagy lehet, hogy tanulni kellene? Nem is tudom, melyik a fárasztóbb, a sok magolás és házicsinálás, vagy pedig az, hogy folyamatosan stresszeljük magunkat a felkészületlenségünk miatt. Lassan tényleg csak a nyár éltet. Már csak pár hónap. Tudom, hogy gyorsan el fog telni, repül az idő, és egyre csak viszi magával az életkedvünket. Elraktározza, gondosan bezacskóz- za, és június elején, mindet visszakapjuk, hatalmas adagokban. Tehát nem tűnik el örökre, és ez már bíztató. Csak bírjuk ki addig valahogy. Érzem, hogy sikerülni fog, mert vannak, akik mellettem állnak, támogatnak, van kihez mennem, ha beszélgetni akarok. Nemsokára itt a nyár. Nemsokára újra boldog leszek. Törvényszerű, hogy az emberek 18-19 éves korukban kínlódjanak? (Dömötör Ede illusztrációs felvétele) VIGYORGÓ Két tehén gatyát varr. Az egyik megszólal:- Bőőőőő. Erre a másik:- Honnan tudod, hiszen még fel sem próbáltad? Két szöszi horgászik. Órákig várnak, hogy kapás legyen. Egyszer megszólal az egyik.- Hé, kölcsönadnád az úszód? Az enyém eltűnt...- Mi a rosszabb apnál, mint mikor beleharapsz az almába, és egy kukacot látsz benne?- Ha fél kukacot látsz benne... Az egyetemen a szertárból át kell vinni a csontvázat a városi kórház oktatási részlegébe. A feladattal az egyik hallgatót bízzák meg, aki beülteti a csontvázat az autójába, és nekiindul. Az egyik piros lámpánál aztán észreveszi, hogy a mellette álló autó vezetője döbbenten figyeli az utast. A hallgató letekeri az ablaköt, és azt mondja:- Tudja, csak ide viszem a kórházba! Erre a másik:- Nem szívesen mondom, de szerintem elkésett! Két idős úr találkozik a kocsmában:- Te, nagyon jó az új hallókészüléked! Mennyiért vetted?-Ja, háromnegyed tizenkettő! Az unoka megkérdezi:- Mondd nagymama, mi az a szerető? Nagymama felsikít, elhajítja a kötést, felpattan, átgázol a macsA pitbull már nem divat (Internetfotó) kán, feirohan a padlásra, feltépi a gardróbajtót, kizuhan egy csontváz.- A fenébe, tudtam, hogy valamit elfelejtettem....- Harminc hülye van az osztályomban! - dühöngött az osztályfőnök a tanteremben.- Harmincegy! - kiabálta be Móricka.- Pimasz kölyök! Azonnal takarodj ki a folyosóra...!- Ja, így persze a tanár úrnak lesz igaza!- Miért piros az elefántok szeme?- Azért, hogy jól elbújhassanak a cseresznyefán.- Láttál már piros szemű elefántot?-Nem.-Akkorjól elbújt! Egy felmérés szerint minden negyedik fiatal kipróbálta a drogot. Merjünk nemet mondani! Testet, lelket romboló kábítószer JUHOS MELINDA Az emberek a drogra nagyon eltérően reagálnak. Van, akinek a mindennapjaihoz tartozik, kis reményt visz lerombolt életébe, valakinek szórakozást. Jó esetben legtöbbünknek már a szó hallatán is a veszély jut az eszünkbe, és az, hogy miért kell ezzel ennyit foglalkozni. Már mindenhol olvashatunk róla, a televízióban látjuk a drog okozta következményeket. Úgy gondolom, hogy még mindig nem elég, még tudunk újat közölni. Lehet, Az LSD hallucinációt okoz, amely komoly betegséghez is vezethet. Használói általában valami elől menekülnek. (Internetgrafika) A siker azokhoz pártol, akik energikusak, bizakodóak és türelmesek, hogy várjanak rá Fontos- e a siker? valaki pont most döbben ra, mekkorát tévedett, és erőt vesz magán. Szinte kivétel nélkül minden iskola bekapcsolódik a drogellenes programokba. Előadókat hívnak, filmekkel, történetekkel szemléltetik a káros hatásokat, hogy képes lerombolni megcsonkítani az emberi életet. A fiatalság van kitéve a legnagyobb veszélynek, hiszen serdülőkorban és a felnőttéválás során az ember a legbefolyásolhatóbb. Sokszor nagyon kevés kell ahhoz, hogy hatást gyakoroljanak rájuk. Szívesen próbálnak ki veszélyes dolgokat, amelyeket próbatételnek tekintenek. Nem akarnak kimaradni társaik szórakozásából, ahol előkerülnek a marihuánás cigaretták, tabletták, porok. Nem tudják, mire vállalkoznak, hogy amit egyszer elkezdenek, nem biztos, hogy be is tudnak fejezni. A barátok csábító élményei győznek a józan ész felett. Sok fiatal bekerül ebbe a mókuskerékbe, amiből később kiszállni sokkal nehezebb, mint amilyen könnyen bele lehet ugrani. Számos ok van, ami miatt a fiatalok elkezdenek szervezetükre veszélyes anyagokat használni. Élethelyzetek, amelyekkel nem képesek megbékélni, betegségek, és még sorolhatnám de megállók, ugyanis nincs olyan méretű probléma, amit nem lehetne józan ésszel megoldani. Egyszerűen hangzik, de ez így van. Lehet, hogy egy időre kellemes érzést kölcsönöz az embernek, megfeledkezik a gondjairól, sokszor az egész külvilágról, de mi lesz később, amikor a hatás elmúlik? Újra kezébe veszi. Ekkor kezd komoly gondot jelenteni. Kezdődik az adaghoz szükséges pénz hajhászá- sa, hiszen tudjuk, nem pár koronáról van szó. Később élete részévé válik. A tanulást, ha egyáltalán szóban forgó fogalom nála, hanyagolni kezdi, a céljait alább adja, akaratereje megsemmisül. Durva kifejezések, de sajnos ez a valóság, amivel egy drogos szembe találja magát, csak nem biztos, hogy ilyen mélyen magába néz. Egy felmérés kimutatta, hogy minden negyedik fiatal kipróbálta a drogot valamilyen formában. Talán mindenki a marihuánás cigarettával kezdi. Beszélgettem egy sráccal, akit a későbbiekben Gyurinak nevezek. Elmondása szerint nem törvény- szerű, hogy a marihuánás cigaretta után a kemény drogok következnek. Kipróbálta már az amfetamint, amely álmatlanságot okoz. Az ember nem érez fáradtságot, aktív, képes végigtáncolni az éjszakát. Nagy mértékben kiszárítja a testet, de ezt nem érezzük. Sokszor ájulást okoz, ugyanis ilyenkor az ember még a kaját sem kívánja, a szervezetnek azonban szüksége van rá. Amikor a hatás alábbhagy, akkor idegesek leszünk, és sokszor nem tudjuk tetteinket ellenőrizni. Beszélgető- társam az egyszeri használat után soha többé nem vett magához amfetamint, tisztában van káros hatásaival, és nem áll szándékában fiatalon remegő kézzel várni a halált. Az amfetamin mellet testközelbe került már az LSD-vel is. Ez bélyeghez hasonlít, amit a nyelv alá helyeznek, és fél órán belül fejti ki hatását. Hallucinációt okoz, amely komoly betegséghez is vezethet. Az LSD használói általában valami elől menekülnek. Később már nem mindig tudják a hallucinációikat elválasztani való világunktól. Gyuri azt az egy alkalmat rémálomként élte át, amelyből hosszú órákig nem tudott felébredni. A körülötte levő embereket repülni látta, nem látta alsó végtagjait, szörnyű élmény volt, amit nem kíván senkinek. Gyuri ismerőse, aki túladagolta magát kemény drogokkal, három napig élet és halál közt volt, nagyon kevés esélye volt az életben maradásra. Gyuri ma kizárólag marihuánát szív, úgy gondolja, hogy nem károsítja nagy mértékben szervezetét. Én úgy gondolom, a fű is okozhat nagyon komoly függőséget, aminek később sok káros hatása is lehet a szervezetre. Korai felejtés, imbolygó járás, kommunikációs zavarok. Az a legszörnyűbb, hogy ma már nem jelent gondot bármilyen drog beszerzése. Ha elkapnak pár dílert, rögtön van helyette, aki folytatja munkásságát. Hova fajulhat ez a probléma? Ha elgondolkodtatott benneteket ez az pár sor, írjátok meg véleményeteket a nagyszunet@ ujszo .com e-mailcímre. NESZMÉRI CSILLA í Erről a kérdésről minden ember mást gondol. Mindenki mást értékel sikernek. És nem is mindenkinek fontos ez az életében. De nézzük meg, hogyan vélekednek erről azok, akik elértek valamit az életben. Kik lehetnek azok, akik sokat elérhetnek az életben? Van ennek vajon valami köze ahhoz, hogy mikor, milyen csillagjegy alatt születtünk? Biztosan van olyan aki azt mondja, igen. „A siker azokhoz pártol, akik elég energikusak, hogy dolgozzanak érte, elég bizakodóak, hogy higgyenek benne, elég türelmesek, hogy várjanak rá, elég bátrak, hogy megragadják, és elég erősek, hogy megtartsák.”( P. Smith) Ezzel ellentmond viszont Szécsenyi Istvánnak egyik gondolata. „Tőlünk függ minden, csak akarjunk.” Ezek alapján tehát minden csak az akaratunkon múlik. Vannak olyanok, akik szerint titka van a sikernek. Méltán merül fel a kérdés, hogy mi? „A siker titka az őszinteség. Ha már ezt is színlelni tudod, befutottál.” (Arthur Bloch) Azért próbáljunk meg még akkor is őszinték maradni, ha már elértünk valamit. És mi van akkor, ha már elért minket a hőn áhított siker? Hogy lehet BŐD TITANILLA Az ember általában ellenszenvvel viseltetik a kötelező dolgok iránt. Amit kötelezővé tesznek, az bizonyára olyasvalami, amit másképpen senki nem végezne el. A kötelező olvasmány szókapcsolat hallatán ezért aztán a legtöbb diáknak lúdbőrös lesz a háta, és igyekszik elbliccelni valahogy a dolgot, csak a tanító néni hathatós rábeszélésére veszi kelletlenül a kezébe azt a bizonyos kötetet. Az olvasni szerető diákság életében azonban előbb vagy utóbb eljön a pillanat, amikor rádöbben, van érdekes, izgalmas, sőt jó köteezt elviselni, ezt is mindenki máshogy viseli. De mi az egészben a legnehezebb? Irving Berlin szerint a sikerben az a legnehezebb dolog, hogy sikeresnek kell maradni. Jó, ha szem előtt tartjuk Henry Kissinger jó tanácsát, mely szerint minden siker belépő egy még nehezebb problémához, ezért ha nem akarunk problémákat magunknak jobb ha nem is törekszünk előre törni. A másik figyelmeztetés óvatosságra int minket: „Sikered van? Nézz utána, minden siker gyanús.” (Márai Sándor) lező olvasmány is! E fordulóponttól kezdve kíváncsian üti fel az újabb kötelező művet, remélve a legjobbakat, hiszen a kötelező jelző már nem szükségszerűen negatív kicsengésű. Barátnőm tanárnak készül, és a nagy többséggel ellentétben nem csak jobb híján választotta ezt a pályát, hanem tényleg tanítani szeretne. Szorgalmasan olvassa a kötelező olvasmányokat, beleéli magát a történetbe, s kérésre bárkinek lelkesen ecseteli, mi történt a főhőssel a legutóbb. Legalábbis így tett, amíg a múltkor az iskolában fel nem világosították: a kötelező olvasmányokat nem azért olVan gátló tényezője is előrejutásunknak, Bolyai János azt mondja: „A sikert legjobban a siker növeli, s leginkább az eredménytelenség gátolja.” Ezért higgyük el Heming- waynek, hogy „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék. Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni soha.“ És ha már nem is tudunk sikeresek lenni, jó ha elfogadjuk Lao-Ce okosságát, és akarjunk csak saját magunknak bizonyítani, akarjunk inkább csak a saját magunk hősei lenni. „Aki másokat ismer, okos, Aki magát ismeri, bölcs, Aki másokat legyőz, erős, Aki önmagát legyőzi, hős.” vassák, hogy élvezzék, hanem hogy a vizsgán megfeleljenek... S ezt nem valamelyik diáktársuk, hanem egyenesen a tanerő közölte velük, kioktató hangsúllyal: „Ne feledjék, maguk ezt nem azért olvassák, hogy szórakozzanak!“ Hát igen. Változnak az idők, s vele a nézőpontok is. Míg az alap- és középiskolákban a tanár minden igyekezetét latba vetve próbálja ráébreszetni a nebulókat az olvasás élvezetére, egy szinttel feljebb a jövendő tanárokat arra figyelmeztetik, nehogy túlságosan átadják magukat a könyvnek, mert esetleg elsiklanak olyan fontos részlet felett, mint a tapéta színe. Szerencsére barátnőm nem tartja be a felsőbb utasítást, s csak remélhetjük, a többiek sem... A kötelező olvasmány szóösszetétel hallatán lúdbőrös lesznek a diákok Unni is kötelező? Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni soha (Képarchívum)
