Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-04 / 52. szám, kedd
TÉMA: FIATALOK ÉS A MOBILTELEFON ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 4. KIS MOBILETIKETT Amobiltelefónia kultúrája még eléggé fiatal. Használata körül sok a bizonytalanság, nem könnyű minden helyzetben dönteni, illendő-e, helyes-e mobüt használni. Éppen ezért először is vegyük sorra azokat az eseteket, amikor mobiltelefont használni nem szabad, sőt tilos. ♦ Az a szerencse, hogy azokon a helyeken, ahol a mobil használata közvetlen veszéllyel járhat, táblákkal is megjelölik. Ha ilyen táblát látsz, kérlek, feltétlenül tartsd tiszteletben, mert adott esetben ez a Te védelmedet is szolgálja. Rendszerint nem engedélyezik a mobil használatát olyan helyeken, ahol sok vagy létfontosságú elektronikus berendezés működik. Ilyen helyzetben nem elegendő, ha nem hívsz senkit, és nem is fogadsz hívásokat, tehát kapcsold ki a készüléket! Ismeretes, hogy a bekapcsolt mobil ugyanis akkor is működik, amikor nem beszélünk rajta. Időközönként tájékoztatja a bázisállomásokat, merre járunk, hogy a hívásokat is a megfelelő helyre tudják irányítani. Ez azonban elegendő lehet ahhoz, hogy megzavarja, mondjuk a repülőgép fedélzeti elektronikáját, vagy egy bank számítógépes rendszerét. Hasonló a helyzet a kórházakban, rendelőkben is. Az intenzív osztályokon a telefon használata emberéletet veszélyeztet. De az is végzetes lehet, ha a mobil megzavarja egy orvosi berendezés működését, és ezzel például megváltoztatja egy vizsgálat eredményeit. Sok minden van, ami illendőség kérdése. Ha valakinek szívritmus-szabályozója van, lehetséges, hogy tart a mobil közelségétől. Kérlek, tartsd tiszteletben mások mobiltelefontól való félelmét. ♦ Vannak olyan események, helyzetek, amikor a mobütelefon használata sértő, megalázó lehet. Szertartást, színházi vagy mozielőadást, koncertet telefonálással, vagy akár pittyegéssel megzavarni a legsúlyosabb tapintatlanság. Templomba, temetőbe, koncertterembe, színházba való belépés előtt akkor is kapcsold ki a mobilodat, ha ezt külön tábla nem kéri. Kicsit más a helyzet a könyvtárban és a múzeumban. Mindkét helynek az a jellemzője, hogy az ott lévők szeretnének elmélyedni olvasmányaikban, illetve zavartalanul szeretnék élvezni, tanulmányozni a kiállított tárgyakat, műveket. Ezt illő tiszteletben tartani. Tekintsd mobilmentes zónának a konferenciákat, az iskolai órákat, egyetemi előadásokat. Hogyan éreznéd magad, ha Te állnál a hallgatóság előtt, és egyszer csak megszólalna egy mobil? ♦ Üzletben, kávéházban, járművön telefonálni nem főbenjáró bűn, de mielőtt belemelegednél a beszélgetésbe, képzeld magad a körötted lévők helyébe. Ha úgy gondolod, hogy mondandód nem tartozik rájuk, inkább később beszéld meg. Az SMS-nek egyébként éppen az az előnye, hogy nem zavarja meg a hívott felet, és eldöntheti, hogy azonnal válaszol vagy később, és hogy visszahív vagy SMS-t küld. ♦ Ha akit hívtál, csak röviden válaszol, ne sértődj meg! Nem tudod, milyen helyzetben érte utol a hívásod. Ha társaságban állandóan a mobilon lógsz, a körülötted levők úgy érezhetik, náluk fontosabbnak érzed a távollevőket. ♦ Hagyd bekapcsolva a készüléked, ha tudod, hogy valaki aggódik miattad, és szeretne hírt hallani felőled. Egy Amerikában készült felmérés szerint ezer diák közül hétszáz rendszeresen idegeskedik amiatt, hogy vár egy „nagyon fontos” hívást, vagy éppen elektronikus levelet. Hiszen ezelőtt húsz évvel viszonylag egyszerűbb volt: ha a postás nem hozta a levelet, a küldeményt váró fél egy napig megnyugodhatott: aznap már biztos nem kapja meg a levelet. Mobiltelefonnal felszerelkezve ezt a nyugalmat valahogy nagyon nehéz elérni, hiszen bármelyik pillanatban megszólalhat. ♦ A mobiltelefonhoz hozzátartozik a szabadság és egyenlőség gondolata. Amit mondani szeretnél, olcsó készüléken elmondva is éppen olyan fontos, értékes lehet, mint a legújabb modellen. Te vagy a fontos, és nem a készüléked ára. Társaságban gyakori látvány, hogy főleg a fiúk egymásnak dicsekednek a mobütelefonjuk tudásával, nagy mellénnyel oktatják ki a többieket, az övék miért rosszabb. A tapasztalat azt mutatja, hogy a sok extra árát meg kell fizetni: bizonyára nem örülnél egy olyan telefonnak, amely rá tud ugyan kapcsolódni az internetre, ám olyan lassú, hogy percekig tart, amíg egy rövid szöveges üzenetet bepötyögtetsz. Az igazán gyors telefonok meg olyan drágák, hogy csak a csúcsmenedzserek enge'dhetik meg maguknak őket. Hidd el, általában ők is csak telefonálásra használják a készüléket, nem pedig arra, hogy milliárdos üzleteikről szóló tárgyalásukon készült felvételeket küldözgessenek egymásnak telefonon! (i-t) Vajon okozhat-e agydaganatot a mobiltelefon? Nincs döntő bizonyíték ÖSSZEÁLLÍTÁS Az elmúlt időszakban egyre gyakrabban fogalmazzuk meg a következő kérdéseket: okoz-e daganatot a mobiltelefon használata? Gyakoribb-e a daganat a mobiltelefon használók körében? Nem elhanyagolható kérdések ezek, hiszen hazánkban is egyre elteijedtebbek ezek a készülékek, sőt a gyerekek is egyre fiatalabb korban kapnak szüleiktől mobilt. Ma már egyáltalán nem tekinthető ritkának, hogy egy középiskolás vagy fiatalabb korú gyermeknek saját telefonja van! Finnországban, ahol rendkívüli mértékben elteijedt a mobil használata, a kilencéves gyerekek 100 százalékának van készüléke. Németországban is már majd minden színes tornazsákban van egy, sőt az első osztályosok között is nehéz olyat találni, akinek nincs egy mobiltelefonja. A feltételezések abból indulnak ki, hogy elsősorban a kézi készülékek antennája közvetlenül a fej mellett helyezkedik el. A rádiófrekvenciás hullámok pedig az antennához közeli szervekben, szövetekben elváltozás kialakulását serkenthetik. Nemrégiben agydaganatos betegek (csaknem félszáz) mobilhasználati szokásait elemezték. Több csoportba sorolták őket, a daganat elhelyezkedése, a daganat szövettani típusa szerint. Vizsgálták, hogy mennyi ideig telefonáltak hetente, mióta használtak mobilt a betegek és ezt az eredményt hasonlították össze a nem beteg, de hasonló mobilhasználati szokású egyének eredményeivel. A vizsgálat eredménye az a megállapítás lett, hogy a mobilhasználat nem befolyásolja az agydaganat kialakulásának valószínűségét. Ugyanakkor a kutatók hozzátették, hogy bizonyos lassú növekedésű agydaganatok estében további vizsgálatokra lesz szükség. Miközben nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a mobilok által kibocsátott sugárzás visszafordíthatatlanul hat a fiatal agyra, azt sem igazolta senki, hogy a különféle rádiófrekvenciáknak ne lenne ilyen hatása. Figyelmeztető jel lehet, hogy Bangladeshben az év elején megtiltották a mobil használatát a 16 év alatti gyermekek körében. Nagy-Britanniában pedig arra figyelmeztettek, hogy a mobiltelefon használata ártalmas lehet a gyermekek fejlődő agyára. Fontos megjegyzés azonban, hogy a mobil- használatot ne csak a betegségtől való félelem, hanem józan önmérséklet is befolyásolja! (rv, i-t) A fiatalok Barbie baba és vasútmodell helyett egyre inkább mobiltelefont kérnek karácsonyra a szüleiktől Általában megegyezés dolga (Illusztrációs felvétel) Bizony, elterjedt. Az iskolának pedig - mint annyi mindenhez így vagy úgy, alkalmazkodni kellett hozzá. S a mobiltelefonnal együtt hamarosanjelentkeztek a konfliktusok. Újabb „front nyílt” a hagyományosan problémás tanár-diák viszonyban. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Az iskolai házirendek hamar reagáltak az új helyzetre. Eggyel gyarapodott a tiltások, a szankciók sora. Percek alatt kiderült, a kategorikus tiltásnak nincs foganatja. Jöttek a szülők, a cégek képviselői, no meg a diákjogok: „a tanároknak is lehet”. Aztán - kényszer hatására is - megszületett az ésszerű kompromisszum. Lehet mobiltelefonja a gyereknek a suliban, de az órát nem zavarhatja azzal (sem). Innentől aztán minden az ember mentalitására van bízva. A tanárok rosszalló tekintettel nézik, ha az osztályban marokfont használnak a gyerekek, és gyakran el is kobozzák azokat a figyelmeztetésre fittyet hányó tanulóktól. Számos szülőt azonban megnyugtat, hogy gyermekének van telefonja és bármikor tud vele beszélni. Ifjúsági szubkultúrákban a mobiltelefon gyakran sajátos szerepet kap, egyrészt státusszimbólum és a kortárscsoporton belüli felzárkózás illetve szociometrikus helyzet egyik tényezője (ennyiben nem specifikus, hiszen minden divatcikk vagy új használati eszköz ilyen), másrészt egy-egy belső csoport összekötője és összetartója. Ez a kör folyamatosan hívja vagy sms-ekkel látja el egymást. Már a 14 évnél fiatalabb gyerekek is - bárki megfigyelheti - lenyűgöző ügyességgel és könnyedséggel kezelik a modem technikai eszközöket, köztük a mobilt, amelyeknek ráadásul rövid idő alatt lesznek „szakértő” használói. A fogyasztási cikkeken túl egyre inkább a mobiltelefon lett az az eszköz, amellyel az üzleti szféra „nagykorúsítja” a gyerekeket, s mintegy potenciális üzletfelekként naponta bombázza őket. A mobil eleinte a sikeres harmincasok kezében jelent meg, ma már a tíz-tizeimégy év közötti korosztályhoz tartozóknál is viharosan teljed. Nem véletlen a mobiltelefont hirdető reklámok népszerűsége e korosztályban. Napjainkban az is megfigyelhető, hogy játék helyett mobilt kérnek a gyerekek ajándékként. A pszichológusok ezt a csoportbefolyásolásnak tudják be, hiszen a 8-12 éves korú gyermekek 21 százalékának, azaz minden ötödik gyereknek már van ilyen készüléke. A szakemberek hozzáteszik: mindenki, aki dolgozott gyermekekkel, ismeri a csoportbefolyás tényét. Azaz, ha valaki birtokol valamit, akkor mindenki másnak is ugyanaz a dolog kell. Számos szülő már szembesült azzal, hogy gyermekeik karácsonyi kívánságlistája élén már nem Barbie baba, hanem a mobiltelefon szerepel. Sokak szerint a társasjátékok már untatják a gyerekeket. A mobiltulajdonos gyerekek léte valahol fájó gondolat sok felnőtt számára. Nincs arra szabály, hogy mikor lehet egy gyereknek mobütelefont venni. Az azonban biztos, hogy ajánlatos megvárni a tinédzser kort, amikor mindenkinek nagyon megnő a kommunikációs igénye és akkor talán már jobban tisztában vannak azzal is, hogy mibe kerülnek az sms-kül- dözgetések és a telefonbeszélgetések. Akkor lehet indokolt egy első osztályos kisgyermeknek a mobiltelefon használata, ha például egyedül kell iskolába mennie és veszélyes környéken kénytelen mászkálni. Másik nagy kérdés, hogy előfizetéses, vagy kártyás mobüt vegyen a szülő a gyerekének. Először mindenképpen tanácsos kártyát venni a csemetének, hogy szokja meg, mennyit telefonálhat. Később, mikor már tudja, mihez tartsa magát, már nem lehet gond az előfizetéssel. 18 év alattiak azonban nem köthetnek szerződést, általában ezt a szülő teszi meg helyettük, (érvé, o) Ha valakit telefonáláson, sms-ezésen kapnak a tanítási órán, néhány napra elbúcsúzhat a készüléktől Szünetben lehet, órán soha RÁCZ VINCE Vajon okoz-e problémát iskoláinkban a gyerekek mobilhasználata. A diákok elsajátították-e mára a telefonálás illemtanát, bekapcsolt mobillal ülnek-e be a tanítási órákra, észre veszi-e a tanár a diákok rejtett próbálkozásait, amint rövid szöveges üzeneteket, ismertebb nevükön az sms-eket váltanak egymással vagy valamely távoli személlyel a tanítási órákon. Hogyan reagálnak minderre a pedagógusok - ennek próbáltunk utánajárni. DUNASZERDAHELY „Nagyon sok diákunknak van mobiltelefonja, sőt az intézményünkben működtetett nyolcosztályos gimnázium felső tagozatos tanulóinak körében is elterjedt a marok- telefon használata. Becslésem szerint mintegy 70-80%-uk telefon- tulajdonosnak számít - tájékoztatta lapunkat Gálffy Éva, a duna- szerdahelyi Vámbéry Ármin Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium igazgatóhelyettese. - A nebulók a tanítási óra alatt természetesen nem használhatják készüléküket. A tantestületünk döntése értelmében, diákjaink a tanítási órák alatt kötelesek kikapcsolni a telefonjukat. Ha a tiltás ellenére mégis rajtakapjuk őket, amint sms-t próbálnak küldeni, kénytelenek vagyunk figyelmeztetni vagy adott esetben megróni a tanulókat, ami azzal jár, hogy egy bizonyos időre, általában pár napra elkobozzuk tőlük a készüléket. A tanítási órák szünetében értelemszerűen nem korlátozzuk a gyerekek mobiltelefonhasználatát.” Gállfy Éva hozzáfűzte, bár szinte minden tanuló zsebében ott lapul a telefon, csak elvétve sértik meg vele a házirendet. „Legutóbb az előző tanévben kellett figyelmeztetnem egy függelemsértő diákot, aki azonnal elnézést kért tőlem, amiért a tanítási óra alatt szólalt meg a mobiltelefonja. Egyébként csak ritkán, évente átlagban három-négy alkalommal kell elkoboznunk a tanulók maroktelefonját. Szülőként nem tartom rossz dolognak, hogy a gyermekem mobillal jár iskolába, hiszen bármikor beszélhetek vele, ellenőrizhetem a napirendjét. Úgy gondolom, a szülők nagy része éppen az állandó kapcsolat- tartás végett vásárol a gyerekének készüléket. Pedagógusszemmel azonban nem tartom helyesnek, hogy reggeltől estig telefonáljon a gyerek, délelőtt, a tanítási órák alatt nem tartom indokoltnak a gyerekek telefonálgatásait. A napnak ebben az időszakában más tevékenységek kell, hogy lekössék őket. Ézenkívül néha-néha előfordul, hogy elvesztik a készüléküket, az ilyen eltűnésekért az iskola nem vállalhatja a felelősséget.” somorja' Kovács László, a somorjai magyar tannyelvű gimnázium igazgatója elmondta: „Főleg a fiatalabb diákjaink körében elterjedt a mobiltelefon használata. Különösebb problémát azonban ez nem okoz az iskolánkban. Még csak szabályoznunk sem kellett, vagy spontán módon alakult ki, hogy a tanulóink a tanítási órákon nem használják a készülékeiket. Éppen ezért eddig elkobzásokra sem került sor. A pedagógusok közül senki sem jelezte, hogy a diákok sms-ek küldésével vagy telefonhívásokkal zavarnák a tanítási órák menetét. Több gyerek a környező településekről látogatja a gimnáziumunkat, főként ők hordanak magukkal maroktelefont az iskolába, hogy kapcsolatot tudjanak fenntartani a szüleikkel. Náluk a telefon valóban a célszerűséget szolgálja. Én személy szerint fenntartásokkal kezelem a gyerekek túlzott mobilhasználatát. Szűkebb és tágabb környezetemben azt figyeltem meg, hogy a telefonbeszélgetések túlnyomó része nem érdemi, sok gyereknek egyáltalán nem is volna szüksége készülékre. Kollégáim közül sincs mindenkinek, a tanáriban csak ritkán szólal meg egy-egy. ” GALÁNTA „Mivel a diákjaink mintegy háromnegyede mobillal jár iskolába, ma már a gyerekek mobilhasználatának szabályozása is az iskolai rendtartásunk részét kell képezze. A mobiltulajdonos tanulóinkkal közöltük, csak kikapcsolt vagy csendes üzemmódra állított készüléket hozhatnak be magukkal a tanítási órákra - tudtuk meg Rencés Istvántól, a galántai Kodály Zoltán Magyar Tannyelvű Gimnázium igazgatójától. - Értelemszerűen a tanítási órák alatt a bekapcsolt telefont nem használhatják sms-ek küldésére és fogadására, nem kezdeményezhetnek, és nem fogadhatnak hívásokat. Mindezek az előírások természetesen a pedagógusokra is vonatkoznak.” Ä közelmúltban egy újabb igény merült fel a diákok részéről, tájékoztatott az igazgató, többen jelezték ugyanis, hogy maroktelefonjuk akkumulátorát az iskolában szeretnék feltölteni. „Egyelőre nem döntöttünk a kérdésben, annyit azonban már előre kijelenthetünk, az iskola nem válhat olyan hellyé, ahol a tanulók legfontosabb feladatát a mobiltelefon karbantartása, készenlétbe helyezése jelenti.” Ha időnkét tiltott telefonhasználaton érik a diákot, a készüléket elkobozzák tőle, melyet később a szülőnek szolgáltatnak vissza. Rencés szerint ez a módszer eredményesnek mondható, mivel így a szülő is értesülhet gyermeke iskolai ténykedéséről és adott esetben megróhatja érte. Az utóbbi időben az is megfigyelhető, fűzte hozzá, hogy a rosszabb anyagi körülmények közt élő családok gyermekei közül is egyre többen vásárolnak maguknak készüléket. FÜLEK Mára a füleki magyar gimnázium diákjai körében is elharapódzott a mobiltelefon használata, a tanulók csaknem felének van mobilja, tájékoztatott Szvorák Zsuzsa, az iskola magyar nyelv és irodalom tanára. „A pedagógiai tanács döntése nyomán, más oktatási intézményekhez hasonlóan, a nebulók csak a tanítási szünetekben használhatják a készülékeiket. Az iskola belső szabályzata e tekintetben tehát csak részben korlátozza a diákokat. Amióta életbe léptettük ezt a szabályt, jelentősen lecsökkent, mondhatni megszűnt az órák alatti mobilhasználat - mondta el a tanárnő. - Tapasztalataim szerint leginkább a harmadikos és a negyedikes tanulóinkat kell időnként fegyelmeznünk emiatt. Korábban néhány esetben arra kényszerültünk, hogy elkobozzuk a gyerek maroktelefonját. Pár nap után azonban visszaszolgáltattuk jogos tulajdonosának a készüléket, miután a szülőt is értesítettük. Mobiltulajdonos diákjaink többsége egyébként bejáró, így nap mint nap utazni kényszerül. Ők főként a szüleikkel való kapcsolattartás végett hordanak magukkal az iskolába telefont. A szülő is nyugodtabb, ha tudja, hogy gyermeke megérkezett-e épségben, illetve elindult-e már hazafelé az iskolából. Diákjaink a tanárokról is példát vehetnek, hiszen a tanítási órákon ők sem használják a mobiljukat, míg a tanteremben tartózkodnak kikapcsolják vagy egyszerűen a tanáriban hagyják.” KOMÁROM „Nem jellemző, hogy diákjaink a tanítási órák alatt visszaélnének a mobilhasználattal, csak elvétve kell figyelmeztetnünk őket - közölte Andruskó Imre, a komáromi Selye János Gimnázium igazgatója. - Minden tanítási év kezdetén tisztázzuk mind a gyerekekkel, mind a szüleikkel ezt a problémát, ezenkívül a nyílt napokon is felhívjuk a figyelmet iskolai rendszabályzatunk azon részére, mely egyértelműen tiltja a mobil tanítási órák idejében történő használatát. Úgy tapasztalom, hogy a diákok, koruktól függetlenül előszeretettel használják vagy használnák a mára már státusszimbólumnak kevésbé számító, sokkal inkább a tömegcikkek sorát gyarapító zsebtelefont. Sőt, még a szűkös anyagiakkal rendelkező családok gyerekeinek is van ilyen készüléke, melyhez napjainkban valóban olcsón hozzá lehet jutni, későbbi fenntartása azonban költséges lehet. Ezt az érintettek közül csak kevesen tudatosítják.”
