Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-28 / 73. szám, péntek
IZVILÁG ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 28. IZLET Komédiásmenü HIZSNYAI ZOLTÁN A régi magyar költők egy része, mint tudjuk, a pennával párhuzamosan kardot is forgatott, ázzál terelgetve magához a múzsákat. Az már kevésbé vert gyökeret a köztudatban, hogy jó né- hányuk a papi hivatást is gyakorolta. Persze a jelentősebbek nagyobbrészt Thália papjaiként jeleskedtek, s ha nem írták is be nevüket akkora betűkkel a színháztörténetbe, mint az irodalom történetébe, a komédiásévek költői fejlődésükre is minden bizonnyal maradandó hatást gyakoroltak. Az újabb magyar irodalomból, sajnos, kiveszni látszanak már ezek a hagyományok, a harciasság jobbára elméleti síkra terelődött, a színészmesterség iránti vonzalom pedig legfeljebb szerepversekben manifesztálódik, habár a kortárs poéták kö-' zött is akad egynéhány, aki a vüágot jelentő deszkákon kezdte csiszolni művészi énjét közszereplésre alkalmassá. Hogy mást ne mondjak, itt vagyok például én. Felmerül persze a kérdés, miért is kerülnek szóba egy étkezésről szóló rovatban holmi poéták és színészek, akiket a tisztes munkában megfáradt állampolgár az igencsak beszédes „éhenkórász” gyűjtőfogalommal jelöl. Saját iijúkori tapasztalataimra támaszkodva teszem hozzá: nem minden alap nélkül. No igen, csakhogy ennie azért mégiscsak kell annak is, aki minden észérv ellenére a színi pályára lépett - kérdés: mit, mikor, hol?! A válasz egyszerű: mikor hol és mikor mit, illetve: ahol és amit lehet. Az úgynevezett tájoló színházaknak - amelyeknek életébe annak idején volt szerencsém bepillantani - ebből a szempontból ugyanaz az előnyük, ami a hátrányuk. Legalábbis az én időmben, a hetvenes és nyolcvanas évek fordulójának környékén még így volt. A hátrány abban mutatkozott, hogy alckoriban egy üyen falujáró színház segédszíne nagyjából annyit keresett, mint egy horthysta hadiözvegy. A föntebb jelzett előny azonban szintén a tájolással függött össze. Ugyanis a magyar szóra kiéhezett felvidéki ember megvendégelésre való elfojthatatlan késztetésének gyümölcseiből a kultúrának csupán ezek a vidéken portyázó fáklyavivői részesülhettek rendszeresen. A segédszínésznek a táplálékláncban betöltött pülanatnyi pozícióját nagymértékben meghatározta az aznapi előadás helyszíne. A társulatban évtizedeken át felhalmozott tapasztalatokra támaszkodva nagy valószínűséggel lehetett következtetni az aznap esti menüre. Persze megesett, hogy elszámította magát az ember. Például háromfogásos vacsorára számított, és legalább egy demizson jóféle asztali borra, étkezés előtt pedig néhány kupica szíverősítőre - a színész ugyanis az emócióival dolgozik, szívének karbantartásáról tehát szent kötelessége folyamatosan gondoskodni -, szóval a sok éves tapasztalat szerint amolyan feudális tivornyának kellett volna következnie, ezzel szemben be kellett érnie néhány szendviccsel és valami üdítőnek nevezett színes löttyel, ami nemcsak hogy a szívét nem erősítette, valójában még csak nem is üdített. Aztán ennek az ellentétje is meg-megesett. Valamelyik község, amelyről úgy hírlett, nem szívesen áldoz a kultúra oltárán, váratlanul kirukkolt, és egy kisebbfajta lagzit rendezett az előadás után. Ez nagy kitolás volt. Hiszen nem lehet ajtóstól rontani a házba, fokozatosan kell rászoktatni a komédiásokat a traktára, hogy legalább félnapos koplalókúrával készülhessenek fel az eseményre, s meg ne essék, hogy esti műszakra menet zsíros kenyérrel tömik ki a faszénen pörkölt libacomb helyét. És persze egyéb anomáliák is mutatkoztak az ellátásban. Ezek általában a felkínált étel és ital optimális arányának elvétéséből adódtak. Mondjuk, jó kövér húsok kevéske krumplival, gyönyörű, puhára főtt marhaszegy vagy grillezett sertéscsülök néhány vékonyka kenyérszelettel, savanyúság nélkül, hbzzája pedig a környék híres artézi vize. Vagy fordítva: hosszadalmas kisüstis alapozás, tartófalnak meg valami könnyű tésztaféleség vagy egy szelet papírvékonyra klopfolt sovány spitzhús burgonyapürével, s erre nagy mennyiségű nehéz vörösbor tetőnek. Bizony, ilyenkor nem volt csoda, ha a hevenyészett falazat nem állta ki a két irányból reája nehezedő nyomást, s a kanyargós mellékutakon recsegve-ropogva az autóbusz padlójára omlott. Es meg kell mondani, voltak helyek, ahol nem csupán a búcsúpoharat, a köszöntőt is hosszú lére eresztették. Nem győzött eleget lobogni a kisebbségi kultúra fáklyája. A tényleges fáklyavivők meg gyomorkorgással kísérték a messzire kacskaringózó mondatkreációkat, melyekből jobbára minden egyeztetés nélkül sorjáztak szanaszéjjel az állítmányok és az alanyok. Amikor pedig semmilyen megvendégelés nem volt küátásban, és a kellemes csalódás kegyelme sem adatott meg, még mindig könnyíthetett a komédiáspalántákon egy-egy előrelátó rendezői koncepció. Egy francia darabban például egy egész grillcsirkét falt fel két farkaséhes napóleoni katona. Kiváló darab volt. És micsoda rendezés! Egy egész kenyér járt hozzá. Meg aztán a népszínművekben is nagyokat lehetett falatozni. Nagyon szerettem a naturalista színházat. Egyszerűen az volt a lételemem. Csehov Sirálya pedig egy eredeti Havanna szivar révén maradt emlékezetes. Egy rövid jelenetben gyújtott rá valaki, aztán új szín következett, s abban már nem szivarozott. Ott posztoltunk a színfalak mögött, s izgatottan vártuk a végszót. Egyszóval, valahonnan mindig jött egy kis mellékes, csak úgy záporozott a manna... De mire számíthat egy firkász?! Mellékesre biztosan nem, s még a munkadíját is tisztelettel eresztik hosszú lére. Mellékes. KUKTASAROK Szia, Kiskukta! Francia pirítós Az alábbi étel tulajdonképpen bundás kenyér, édesen és sósán egyaránt kitűnő. Nagyon egyszerű és gyors az elkészítése. Hozzávalók: 1-2 szelet kenyér, 1 tojás, 2 evőkanál tej, 20 g vaj, az édes változathoz: cukor, őrölt fahéj. A kenyereket vágd háromszögekre. Verd fel a tojást, keverd el benne a tejet. Tedd bele a kenyeret, amely kb. egy perc alatt megszívja magát. Forrósítsd fel a vajat, a kenyeret csöpögtesd le, és a forró vajban süsd mindkét oldalát világosbarnára. Az édes változathoz keverj el a tojásban egy csipetnyi cukrot és fahéjat, majd a kész kenyeret is hintsd meg cukorral. Ha van olyan kistestvéred, aki már elmúlt 9 hónapos, megkínálhatod ezzel a finomsággal. Jó étvágyat! (szh) Friedrich Nietzsche Miért vagyok én olyan okos ázi használatra a következőképpen tenném föl a kérdést: „hogyan táplálkozz, hogy elérd erőd, reneszánsz értelemben vett virtusod, moráltól mentes erényed csúcsát?” A táplálkozás kérdésében a legeslegszörnyűbb tapasztalatokra tettem szert: csodálkozom, hogy ilyen későn figyeltem föl rá, tértem „észre” tapasztalataim nyomán. Csak német műveltségünk - az „idealizmus” - merő hitványságával magyarázható valamelyest, miért épp ebben a kérdésben maradtam el a végtelenségig. Ez a „műveltség” kezdettől fogva arra okít, hogy ne figyeljünk a realitásokra, és kétes, úgymond „eszményi” célok - mint például a „klasszikus műveltség” - nyomába szegődjünk, mintha „klasszikus” és „német’ eleve nem arra ítéltetett volna, hogy egy fogalommá kovácsolják őket - képzeljünk csak el egy „klasszikus műveltségű” lipcseit, milyen mulatságos. De valóban, a szakácsok és egyéb keresztény felebarátok üdvére legérettebb éveimig mindig rosszul - a morál nyelvére lefordítva „személytelenül”, „önzetlenül”, „altruista módon” - étkeztem. A lipcsei konyhának - no meg Schopenhauer első tanulmányozásának (1865) köszönhetően - komolyan elvetettem az „élet akarását”. S hogy az ember az elégtelen táplálkozás kedvéért még a gyomrát is hajlandó elrontani - úgy tetszik, e problémát az említett konyhának pompásan sikerült megoldani. (1866-ban a helyzet állítólag megváltozott.) No de mi minden nem terheli a német konyha lelkiismeretét! A főfogás előtt leves (a XVI. század velencei szakácskönyveiben még alia tedesca - német módra - néven szerepelt); főtt húsok, zsírok, pempővé főzött zöldségfélék; levél- nehezékké silányított tészták! S ha nem feledkezünk meg a régi - és nem csupán a koros - németek éppenséggel állatias folyadék-igényéről, akkor megérthetjük, honnan származik a német szellem - a zavaros zsigerekből származik... A német szellem indigestio - rossz emésztés - képtelen bármit is megemészteni. De az angol diéta ellen, mely a némethez, sőt a franciához képest is bizonyos „visszatérés a természethez”, mármint a kannibalizmushoz, nos az angol diéta ellen is mélységesen berzenkedik az ösztönöm; úgy tetszik, az angol nőkéhez hasonlatosan nehézkessé teszi a szellem járását is... A piemonti konyha a legjobb. Az alkoholt nem bírom; egyetlen pohár bor vagy sör „siralomvölggyé” változtatja életemet - ellentétben a müncheniekével. Megérteni kicsit későn értettem meg ezt, de átélni már gyermekkoromtól fogva átéltem. Gyerekfejjel úgy vélekedtem, hogy a borivás, akárcsak a dohányzás, kezdetben csupán ifjonti hiúság, majd rossz szokássá válik. Meglehet, e savanyú ítélet kialakulásában közrejátszott a naumburgi bor is. A bor földerít - ezt csak akkor hi- hetném, ha keresztény, akarom mondani hívő volnék, ami már önmagában is képtelenség. Különös, de már egy kis adag erősen hígított alkohol is tökéletesen elkedvetlenít, erős adagtól pedig úgyszólván tengerésznek érzem maga. E téren már kora ifjúságomban bizonyítottam bátorságomat. Midőn a tekintélyes Schulpforta diákjaként toliamat azon becsvágytól forgatva, hogy versenyre keljek példaképem, Sallus- tius szigorával és tömörségével, s egy éjszaka leforgása alatt megfogalmazzak és letisztázzak egy hosz- szú latin értekezést, bizony nem ellenkezett pszichológiámmal, s tán a Sallustiuséval sem, még ha a tiszteletre méltó Schulpfortának kevésbé volt is az Ínyére, hogy tudományomat és dolgozatomat az elképzelhető legerősebb grogból meglocsoljam néhány pohárral... Később, életem deléhez közeledvén, egyre szigorúbban megtartóztattam magam mindennemű „spiritus”-pár- lattól: miként Richard Wagner - aki megtérített -, én is tapasztalatból lettem a vegetarianizmus ellenzője, s mint üyen, a „spirituóz” természeteknek nem tanácsolhatom elég komolyan, hogy teljesen tartózkodjanak az alkoholtól. A víz is megteszi... Kedvelem azokat a helyeket (Nizza, Torino, Süs), ahol tiszta forrásból meríthet az ember; van egy kis poharam,' úgy követ, mint egy puli. In vino veritas: úgy tűnik, az „igazság” fogalmát illetően e téren is magamra maradok a vüággal szemben: az én lelkem vizek felett lebeg... És íme morálom még egynéhány jó tanácsa. A kiadós étkezés könnyebben megemészthető, mint a süány. A jó emésztéshez az egész gyomornak munkálkodnia kell. Ismerje hát mindenki gyomrának befogadóképességét. Ugyanezen oknál fogva nem tanácsos a table d’hote-nál (közös asztalnál étkezés vendéglőben) elköltött, hosszúra nyúló lakoma sem, amit én megszaldtott áldozati ünnepnek nevezek. Tartózkodjunk a fő étkezések közötti táplálkozástól és a kávétól: a kávé megkeseríti az embert. A tea kis mennyiségben, ám erősen, kizárólag reggel hasznos. Ha csak egy fokkal is gyöngébb a kelleténél, igen kártékony, és elrontja az egész napot. A sokszor a legszűkebb és legfinomabb határok között mozgó mérték mindenkinél más és más. Agacante (kellemetlen, ingerlő) éghajlatú vidéken nem ajánlatos teával kezdeni a napot: egy órával teázás előtt jót tesz egy csésze sűrű, zsírszegény kakaó. És a lehető legkevesebb időt töltsünk ülve; ne higgyünk azoknak a gondolatoknak, amelyek nem szabad ég alatt, mozgás közben születnek, melyeknek nem örvendeznek az izmok. Az előítéletek a zsigerekből származnak. Az ülep - miként már említettem - az igazi bűn a szent lélek ellen. (Részlet az Ecce homo című önéletrajzi esszéből) Világhírességek lakmároztak a Radisson SAS Carlton szállodában A siker záloga a jó konyha amikor a zöldség félig puha, hozzáadjuk a főtt babot és a kis kockákra vágott krumplit, puhára főzzük, sóval, fekete törött borssal ízesítjük. Szalonnás sült Ízesítés: 20 dkg vaj (fűszerezett is lehet), friss zsálya, kockákra vágott . paradicsom. Elkészítése: A tésztát két egyenlő részre osztjuk, PÉTERFI SZONYA Jó évet zárt a pozsonyi szálloda, hiszen a 298,5 millió koronás bevétel annak számít, a legjobb hónapok, június és október, havi több mint 30 milliót hoztak a konyhára. Szépen alakult a szállóvendégek száma is, egy év alatt 47 640-en hajtották álomra fejüket a kényelmesen berendezett szobákban. - Antarktiszon kívül valamennyi földrészről, 45 országból érkeztek a látogatók, németek és az angolok vezetik a listát, hírünk eljutott Skandináviába és az USA-ba, s természetesen a szomszédos országokba, Ausztriába és Csehországba is. Büszkék vagyunk arra is - sorolja a tényeket Lenka Solty- sová sajtófelelős -, hogy mi fogadhattuk a svéd és a spanyol királyi mindkettőt kisodorjuk. A tölteléket nyomózsákból adagoljuk az alsó tésztára, majd a másikkal befedjük. Megkenjük tojással (vagy vízzel), és derelyevágóval kockákra vágjuk, s a tészta széleit benyomkodjuk. A raviolit sós vízben, kb. 8- 10 percig főzzük. Olvasztott vajjal, zsályával és paradicsommal ízesítjük, díszítjük. A receptek 10 személyre szólnak Töltelék: 25 dkg puha túró, 5 dkg friss fűszer. 1 tojás. párt, az olasz és a görög köztársasági elnököt, az angol focicsapatot, vagy Monserrat Caballé operaénekesnőt és Christopher Lambert színészt. A leghűségesebb vendégünk a szálloda megnyitása, 2001. október 1-je óta eddig már 304-szer aludt nálunk. A jó közérzethez nemcsak a szobák nyújtotta kényelemjárul hozzá, hanem a finom falatok is. A szálloda főszakácsával, Markus Niederhauserral betekinthettünk a konyhába, sőt néhány érdekes receptet is kaptunk. Olyanokat, amelyeknek az elkészítése nem kíván különleges szakértelmet. - Vannak, akik a Con a more ravioli miatt látogatják éttermünket, a minestrone levesünk vetekszik az olasszal, a hazai ízek szerelmesei pedig a szalonnás sült krumplira esküsznek - mondja elégedetten. Minestrone Hozzávalók: 5 dkg napraforgóolaj, 1,5 kg gyökérzöldség, 8 dkg búzaliszt, 5 dkg paradicsompüré, 15 dkg vörös bab, 20 dkg burgonya, só, fekete bors. Elkészítése: Forró tűzön megpirítjuk a felkarikázott zöldséget, hozzáadjuk a paradicsompürét, a lisztet, és felöntjük 3 liter vízzel (zöldségleves-kockával együtt). Felforraljuk, s Ravioli Con a more Hozzávalók: Tészta: 80 dkg búzaliszt, 8 tojássárgája, 0,5 dl olívaolaj, kis viz. krumpli Hozzávalók: 4 dkg napraforgóolaj, 2 kg burgonya, 1 kg szalonna (lehet kevesebb is), 6 dl tejföl, 4 dl tejszín, só, bors, friss fűszer. Elkészítése: A felkarikázott krumplit megfőzzük, a szalonnát kockákra aprítjuk. A felhevített olajon a szalonnával együtt addig sütjük a krumplit, míg a szalonna nem barnul meg. A tányérokra helyezve friss fűszerrel ízesítjük, ráöntjük a tejföl-tejszín- só-borsból készített öntetet.
