Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-28 / 73. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 28. KOMMENTÁR Pittner a mérlegen TÓTH MIHÁLY Legyünk jóhiszeműek, bízzunk abban, hogy amikor Dzurinda miniszterelnök a Koalíciós Tanácsban Ladislav Pittner volt belügyminiszter titkosszolgálati főnökké való kinevezését javasolta, a kormányfőt egyetlen cél vezérelte: végre olyan személyiség kerüljön a szolgálat élére, aki rendeltetésszerűen juttatja érvényre ezt a diszkrét testületet. Kissé konkrétabban: vezetésével az alkotmány védelmezésére hivatott titkosszolgálat munkatársai nem a politikai széljárást tanulmányozzák, nem pártirodákban megfogalmazott kívánságokat teljesítenek, nem politikai bűzbombák gyutacsát igyekeznek szárazon tartani, hanem az igazgató felügyelete mellett végzik munkájukat. Tehát a szolgálat egyes tisztjei nem teljesítenek különbejáratú, pártihletésű, később követheteden feladatokat. Kovác egykori elnök fia elrablásának kinyomozhatatlansága csak egy eset a sok közül, de félreérthetetlenül arra utal, hogy a titkosszolgálatoknál hosszú időn keresztül pártérdek érvényesült alkotmányvédelem helyett. Pittner kinevezésének ellendrukkerei számos érvet sorakoztatnak fel a volt belügyminiszter rovására. Szemére vetik, hogy kormánytagsága idején a sajtóban jól hangzó ígéreteket tett a társadalmat foglalkoztató nagy bűnesetek tetteseinek leleplezésére, ezekből a leleplezésekből azonban nem lett semmi. E megnyilvánulásokban lehetetlen észre nem venni a kárörömöt. Olyanok érvelnek így, akik a HZDS környékén tartózkodva, netán onnan éppen eltávolodva minden jelenlegi bűnüldözőnél többet tudnak a ködbe veszett nagy bűnesetek és visszaélések körülményeiről. Aki tehetetlenséggel vádolja Pittnert, az egykori belügyminisztert, annak azt is figyelembe kell vennie, milyen rendőrség, milyen bíróság, mennyire objektív ügyészség segítette a dolgát. Hogy milyen színvonalon működik még ma is a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás, azt kiválóan tükrözi, hogy a legveszélyesebbnek tartott maffiafőnök a minap bírósági segédlettel tűnt el a hatóságok látóköréből. Szemére vetik Pittnernek, hogy már hetvenéves. Gyalázat, hogy még azt is rovására írják, hogy disszidens volt a pártállam évtizedeiben, ezért, úgymond, működése során nem tud objektív lenni. Olyanok érvelnek így, akik (az 1989 előtti időszakot most ne is emlegessük) a belügyi gyakorlatban soha meg se próbáltak tárgyilagosak lenni. Pittner legértékesebb tulajdonsága éppen az, hogy abban az időszakban, amikor az 1968-as megszállást követően Szlovákia az erkölcsi nullák hatalmába került, a másképp gondolkodók kis létszámú csoportjába tartozott. Ma, 14 évvel a rendszerváltás után az ember elképedve értesül arról, hogy a titkosszolgálatnál még mindig vannak nélkülözhetedennek minősített emberek, akik a pártállami cégnél tanulták a mesterséget. Úgy 12 éve az ember még napirendre tudott térni a „nélkülözhetetlen” minősítésen. De ma...? Egyvalamiben biztosak lehetünk: Ladislav Pittner a pártállami fogdmegeket eltávolítja a titkosszolgálatból. Hogy e testület úgy működik, ahogy működik, abban fontos szerepet játszik, hogy még soha nem irányította olyan ember, aki úgy ismerte meg az StB-t, ahogy az SIS leendő igazgatója. JEGYZET hatékony az a mindent behálózó skizofrénia, miszerint van hivatalos igazság s van egy másik, magánhasználatra. Hogy léteznek helyek, ahol ismét van cenzúra, ismét elhangzanak effélék: sem politikailag, sem egzisztenciálisan nincs abban a helyzetben, hogy igaza legyen. Hogy a szuverén vélemény luxusnak számít, vagy ami a legrosszabb: hőstettnek, netán csak az mondhat ki bármit is, akit nem tudnak megzsarolni a munkahelye elvesztésével stb. Hogy ismét akadnak emberek, akik kádereznek. Hogy a közöny s a letargia ismét általános. Miként az a vélekedés is, mely szerint annak van igaza, aki meg tudja fizetni! Mintha a szóéiban életté hazudott erkölcsi silányság tovább dúlna, most már szemérmetíenül és pökhendin, mintha a káoszt és a szabadosságot mosnánk össze egyfolytában a szabadsággal, mintha a korrupciót meg a pénzmosást azonosítanánk a dicsőséggel, a mindenáron érvényesülést az élet értelmével, s mintha a világcsaló és bünteüen szélhámosok lennének korunk hősei. Ahogy például az egynapos sztárocskák azok is. Az igazság megint jelzőket kap, mondjuk, azt, hogy nemzeti. Meg azt, hogy kozmopolita. Meg azt, hogy zsidó. Meg azt, hogy arab. Ma elég tehetségtelennek lenni. Ma elég semmit se tudni, ha van csapat, aki felépít téged. Agyüag összerak és elad. Kilóra, ha kell. Gyártanak neked vüág- nézetet is, kedves fogyasztó. Sőt ennek ellenkezőjét is megkaphatod az akciós csomagban, lényeg, hogy kompakt legyen. Nem kell gondolkodni, vedd meg készen, s te leszel az igazság letéteményese. A Brian élete című groteszkből villan be: - Mindenki egyéniség! - bőgi a tömeg. - Én nem - cin- cogja egy hang. Hiába na, „mon- tipájtonból” sose elég. Gyógyszer a teljes elhülyülés ellen. Nem is értem, miért éppen Havel esszéiről morogtam az elején. Ne olvassák el. Inkább nézzenek szép, megnyugtató, könnyed dolgokat... Mondjuk, egy tucat kibeszélő show-t és ismétléseit. Elhazudott történet BUCHLOVICS PÉTER A minap Havel A kiszolgáltatottak hatalma című esszékötetét olvasva borzasztó gyanúm támadt. Minél tovább olvastam a könyvet, annál rosszabbul éreztem magam, s annál kétségbeesettebben lapoztam az írások végére, hogy lássam, mikor keletkeztek. Hát ez sokkolt igazán. Havel remek esszéiben a gondolatok, megállapítások zöme a mai napig annyira időszerű, mintha a rendszerváltás meg sem történt volna. Mindez főleg filozófiai, ismeretelméleti cikkeire érvényes. A legszomorúbb és legmegdöbbentőbb, hogy ha ezeket ma írja meg, nyugodtan lehozhatná bármelyikjobb hetilap, folyóirat, az olvasók a térdüket csapkodnák, mondván, piszkosul fején találta a szöget. S erről jut eszembe az is, amit nemrég Grendel Lajos mondott el a Vasárnapnak: a szabadság fogalma nálunk filozófiai- lag üres. Következésképp bármire kisajátítható. Szurrogátumok, felszínes zagyvaságok, politikai- karrier-gyártás, folyamatos, cinikus visszaélés nyolcvanküenccel. Egyáltalán nem csodálkozom azon, ha valaki a haveli, „az erkölcs előbbre való a politikánál” gondolatot kikacagja, és naivitásnak bélyegzi. A totalitárius hatalom bunkóságát és személyiségnyomorító módszereit egy másképp manipulált, de éppúgy értékromboló állapot váltotta fel, azért is, mert a demokráciát nem módszernek tekintjük a közhatalom gyakorlására, hanem valamiféle csodaországnak, üdvös végcélnak, közben karikatúrát gyártunk a mindennapjainkból, s továbbra sem vállalunk felelősséget semmiért, csak ha már nincs más választásunk. Tisztelet a kivételeknek, de a pozícionált emberek többsége azért viselkedik demokratikusan, mert most „úgy illik”. Miért van az, hogy mára nyolcvankilencet szégyellni kell? Miképpen züllöttünk oda, hogy újra TALLÓZÓ the new .Y9.R K. times Az iraki tábornokok tanultak az 1991-es Öböl-háborúból, amikor a sivatagban elfoglalt állásaik védtelenek voltak a támadók pusztító légitámadásaival szemben - írta az amerikai lap. A mostani háború döntő csatáit a sűrűn lakott Eufrá- tesz-völgyben vívják a szemben álló felek. Ezen a vidéken az iraki Köztársasági Gárda polgári célpontok közelében helyezte el harckocsijait és tüzérségi egységeit, arra kényszerítve az amerikai repülőgépeket, hogy egyenként semmisítsék meg őket - írja a lap. A szövetségesek azt remélik, hogy a levegőből támadva felőrölhetik a Köztársasági Gárda hadosztályainak erejét, még mielőtt megkezdődne a szárazföldi harc. Ha az iraki elit alakulat csapatai közül egyet vagy többet sikerülne gyorsan megsemmisíteni, akkor talán megnyílna az út Bagdad felé. Ha a küzdelem elhúzódik és nagyszámú polgári személyt érint, akkor szívósab- bá válhat az irakiak ellenállása.- Öregem, hetek óta azon töprengtem, hogy miből fizessem be az adót. Most amiatt fő a fejem, hogy miből éljek ezután? (Lehoczki István rajza) Újra fedezzük fel emberi mivoltunkat, hogy megállíthassuk és visszafordíthassuk az embertelen programokat Válságban a piacra épülő világ A neoliberális globalizáció a béke és a növekedés ígéretével érkezett, de háború és gazdasági válság lett az eredmény - állítja dr. Vandana Shiva indiai fizikus, környezetvédő aktivista a ZNet portálon közölt tanulmányában. HÁTTÉR Nemcsak a növekedés bizonyult mulandónak, hanem az országok és népek minimális gazdasági stabilitása is eltűnőben van - mondja Vandana Shiva, aki számos könyv szerzője, illetve szerkesztője, s Indiában megalapította a természeti sokféleségért és a gazdálkodók jogaiért küzdő Navdanja mozgalmat, valamint igazgatója egy természetes erőforrásokat kutató intézetnek. Az évtizedek óta megszűnt éhínség újra felütötte a fejét Argentínában, pedig az élelmiszer-ellátás a délamerikai országban rég nem jelentett problémát, sőt az éhezés visszatért olyan országokba is, mint India. Pedig a gyarmati kötelékeitől megszabadult állam sikeresen előzött meg olyan katasztrófákat, mint az 1942-es, kétmillió áldozatot követelő éhínség volt. Mint szuverén ország, demokratikus eszközökkel, hatékony közellátási rendszert alakított ki a közel egymilliárd lakosú állam - állítja Shiva. De még a gazdag európai országok, az USA vagy Japán is egy közelgő válsággal néznek szembe. A globalizáció tehát nem tudta tartósan javítani az emberek, az országok jólétét, véli az indiai aktivista. A béke volt a globalizáció másik ígérete. A béke záloga pedig a világméretű növekedés lett volna. A szegénység azonban növekszik, a gazdasági kirekesztés és bizonytalanság pedig a terrorizmus és a fundamentalizmus terjedését segíti elő. Sok fiatalt fordít az erőszak felé a gazdasági és politikai kirekesztés, valamint az országok gazdasági szuverenitásának eróziója. Az önálló nemzetgazdasági keretek eltűnnek, s ez az anyagi bizonytalanság közepette jó táptalajt nyújt a fundamentalista, szélsőjobboldali politikának. Egyes pártok a létbizonytalanságot a kulturális bizonytalanság felerősítésére használják. A PIAC FUNDAMENTALIZMUSA Megpróbálják betölteni a gazdasági nacionalizmus és a gazdasági szuverenitás által hagyott űrt a kulturális nacionalizmus pszeudonacionalista programjával - állítja Shiva. Globális szinten a civilizációk összecsapásáról szóló retorika és az iszlám ellen vívott harc ugyanazt a funkciót töltik be, mint egy-egy ország életében a kulturális nacionalizmus kirekesztő politikai programja és a fundamentalista ideológia. Shiva kétféle fundamentalizmust vél megkülönböztetni. Az első - véleménye szerint - a piaci fundamentalizmus, azaz maga a neoliberális globalizáció. Ez az életet mint árut, a társadalmat pedig mint gazdaságot határozza meg, a piacban az emberi vállalkozás eszközét és célját látja. A piac lett az alapvető szükségletek - az élelem, a víz, az egészség, az oktatás - biztosításának szervező elve. A piac a kormányzás szervező elve és az emberiség alapvető mértéke lett. Életünk többé nem alapszik azokra az emberi jogokra, amelyek minden alkotmányban és az ÉNSZ emberjogi nyilatkozatában le vannak fektetve. Az élet ma már feltételhez kötött: attól függ, hogy meg tudjuk-e venni a globális piacon azt, amire szükségünk van. Ezen a piacon a feltételeket néhány transznacionális vállalat diktálja. Shiva szerint ebben a vüág- ban, ahol minden áru, a kormányoknak nincsenek többé alapvető kötelezettségeik. A piac fundamentalizmusára alapozott globalizáció és a vele járó gazdasági kirekesztés erősíti a politikában is a kirekesztő hangokat. Ez az újfajta politika a vallásos fundamentalizmusra, idegengyűlöletre, esetleg etnikai uszításra, valamint a kasztrendszer és az egyház állami szerepvállalásának feltámasztására épül. Az áru kultusza hozzájárult a nők elleni erőszak növekedéséhez, részben a családon belüli erőszak formájában, másrészt a nemi erőszak terjedéséhez és az emberkereskedelem növekedéséhez - véli Shiva. KÁROS MELLÉKHATÁSOK A gazdasági bizonytalanság sebezhetővé teszi a polgárokat a kirekesztésre épülő politikával szemben. A hatalomban levők pedig szükségszerűen kirekesztő politikára kényszerülnek. A gazdasági szuverenitás és a jóléti állam lassú eltűnése vákuumot teremt, s azt be kell tölteni. A gazdasági jogokra alapuló politika helyébe a politikai identitásra alapuló politika lép - állítja a fizikus esszéista. Az is szükségszerű, hogy a lakosság figyelmét el kell terelni a globalizáció negatív hatásairól, és el kell nekik magyarázni, miért nincs munka, miért nem lehet megélni, miért nem tudják még az alapvető igényeiket sem kielégítem. Ez a gazdasági globalizáció velejárója - hangsúlyozza Shiva -, a versenyben el kell hódítani a kevés számú munkahelyet a kisebbségektől és az emigránsoktól. A fundamentalizmus és a xenofóbia a neoliberális globalizáció elkerülhetetlen mellék- terméke. A szélsőséges erők fel- emelkedése megosztja az embereket, ezzel akaratlanul is biztosítja a globalizációs projektum sértetlenségét. Indiában 1991-óta a választók minden szavazatot a globalizáció és a kereskedelmi liberalizáció ellen adtak le, mert ezek a folyamatok évente tízmillió munkahelyet semmisítenek meg, nyomorba döntve a parasztokat és jogfosztottá téve a marginalizált rétegeket. A trend 2002-ben megváltozott a Gudzsarat államban tartott választásokkal. A kampány kezdetén kétezer muzulmánt mészároltak le, és ennek apropóján a választások témáját mesterségesen a többséget érintő alapkérdésekről a többség és a kisebbség közti konfliktusokra terelték. A választási matematika garantálta a győzelmet annak a pártnak, amely megosztottságot és kölcsönös félelmet, gyűlöletet keltett a lakosság körében, gyilkosságokat és erőszakos cselekményeket vonva maguk után. Az erőszakos és kirekesztő program mostantól kezdve mindegyik választási hadjárat része lesz - jósolja az indiai tudós. Míg az országban vér folyt, és a közvélemény erre figyelt, a neoliberális globalizáció simán haladt előre. A genetikailag módosított élelmiszerek zöld utat kaptak, A gazdasági bizonytalanság sebezhetővé teszi a polgárokat. megváltoztatták a szerzői jogi törvényt, hogy élőszervezetekre is be lehessen jegyeztetni jogi védelmet; új vízellátási koncepciót vezettek be, amely a vízművek privatizációjára épül. További olyan döntések születtek, amelyek a farmergazdaságok életképességét és az élelmiszerellátás biztonságát számolják fel. A 2003-as költségvetés tovább egyengeti a neoliberális globalizáció útját, eközben a vallási és kisközösségi megosztottságot felhasználják a demokratikus tiltakozás eloszlatásához - állítja az indiai aktivista. Az Egyesült Államokban és Nagy-Bri- tanniában az Irak elleni háborút használják fel arra, hogy eltereljék a figyelmet a globalizáció kérdéseiről, a növekvő munkanélküliségről és a létbizonytalanságról. Shiva szerint a gyűlölet politikája indirekt módon a kudarcot való neoliberális globalizáció programját támogatja. VÁLASZ AZ INTOLERANCIÁRA Új, békés és toleráns politikára van szükségünk, amely egyszerre veszi célba a az erőszakot és a kirekesztést, tehát a globalizáció velejáróit, valamint a terrorizmust, a fundamentalizmust és a háborút. Az erőszak és a fundamentalizmus különböző formái közös gyökerekből erednek, ezért kell egyszerre rájuk választ találni. A globalizáció intoleráns a decentralizált gazdasági formákkal, a demokratikus gazdasági modellekkel és a gazdasági különbözőséggel szemben. A terrorizmus és a fundamentalizmus intoleráns a kulturális sokféleséggel szemben. A háborús gépezet intoleráns a „másikkal”, és a konfliktusok békés kezelési formáival szemben - mondja a szakember. A globalizációra egy választ lehet adni: megvédeni a különböző gazdasági modelljeinket helyi és nemzeti szinten - érvel a szerző, aki szerint a fundamentalizmusra ugyancsak egy válasz létezik: ünnepelni a kulturális sokféleségünket. Ä háborúra egy módon tudunk megfelelni: tudatosítanunk kell, hogy a „másik” nem fenyegetés, hanem a saját létünk feltétele. Képzeljük el, milyen más lenne a világ, ha az egymástól való kölcsönös függés filozófiájára épülne fel. Helyette jelenlegi világunk filozófiája: „Az én létérdekem az, hogy téged eltapossalak.” Vagy: „A te létezésed fenyegetés számomra.” A KÖZÖS GYÖKÉR: A FÉLELEM Shiva úgy képzeli, hogy a dominancia helyett kölcsönös függésre épülő vüágban a Monsanto biotechnológiai cég nem harcolna a TRIPS egyezményért, amely tolvajként kezeli azokat a gazdálkodókat, akik a cég által jogi védelem alá helyezett vetőmagokat ültetik a földjükbe. Akkor a Monsanto, a Syngenta, a Rice- tec és más „biokalózok” kénytelenek lennének elismerni, hogy az ő vetőmagjaik a gazdálkodók ősidők óta tartó növénytermesztésére épülnek. Ha a biotechnológiai cégek felismernék, hogy az emberiség léte a biológiai sokféleségen alapszik, és a mezőgazdasági termelésnek szüksége van a porzást végző rovarokra és a faji sokféleségre, akkor nem terjesztenének genetikailag módosított növényeket, amelyek megölik a mé- heket és pillangókat, és nem állítanának elő gyomirtókra rezisztens növényeket és nem pusztítanák a biológiai sokféleséget - magyarázza a környezetvédő aktivista. Ha Bush elnök felismerné közös őseinket Mezopotámiában, a Tigris és az Eufrá- tesz menti civilizációban, ha látná gyökereinket a közös fejlődésben, akkor nem akarná elpusztítani ezeket a történelmi gyökereket soha nem látott méretű bombákkal és tömegpusztító fegyverekkel - figyelmeztet tanulmányában Shiva. Ha a tőke urai belátnák, hogy az ő gazdagságuk része a természet kreatív energiája és az emberek munkája, akkor nem alkotnának olyan kereskedelmi törvényeket, amelyek lerombolják a természetet és az emberek megélhetését. Mind a piaci, mind a gyűlöletre és intoleranciára alapuló ideológiai fundamentalizmus a félelemben gyökerezik - a félelem a másiktól, félelem a másik képességeitől, kreativitásától, félelem a másik szuverenitásától. Igazából nem a gazdaságról van szó. Szemtanúi vagyunk annak - mondja Shiva -, hogy az emberiség a szervezett erőszak lehető legrosszabb formáival harcol önmaga ellen, minthogy ez a harc a kirekesztést elutasító társadalom, a részvét és a szolidaritás ellen folyik. Ez a globalizáció legsúlyosabb költsége: leromboljuk az emberi lét alapjait. Legfőbb teendőnk újra felfedezni saját emberi mivoltunkat, hogy megállíthassuk és visszafordíthassuk ezt az embertelen programot. A globalizációról szóló vita nem a piacról vagy a gazdaságról szól - közli Shiva. - Hanem arról, hogy emlékezzünk emberi mivoltunk közös gyökereire. Arról, hogy micsoda veszélyeket rejt az, ha az emberi lét értelméről megfeledkezünk, (nol) .uj 02-P1.assg
