Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

2003-03-04 / 52. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 4. Riport 3 A férfiak alkotta menetet egy cigányzenekar kíséri végig a falun, amely egyetlen nótát, a Lakodalom van a mi utcánkban címűt muzsikálja több órán keresztül A farsangi dőrélc a tavasz eljövetelét ünnepük A Felső-Csallóközben a gaz­dag farsangi szokáshagyo­mány egyik legmeghatáro­zóbb ünnepe a dőrejárás. Nagyon sok településen még napjainkban is ápolják ezt a népszokást, mely ere­detileg a tavasz eljövetele fölötti öröm kultikus kifeje­ződése volt. BEKE ZSOLT Régebben húshagyó kedden járták a dőrék a falu utcáit, az utóbbi idő­ben ezt az előtte való szombaton teszik. A dőrék csoportja egy me­nyegzői menetet ábrázol, amely­ben a népi hiedelem, a pogány és a keresztény világ, valamint a vásári mutatványosok különböző jelké­pes figurái szerepelnek. TEJFALUSI DŐRESÉGEK A tejfalusiak büszkék rá, hogy - ameddig az emlékezet visszanyú­lik - náluk ez a hagyomány meg­szakítás nélkül folytatódik, amire Khin Antal 1935-ből származó ta­nulmánya is bizonyítékul szolgál. Nagy József, aki Tejfalu képviselő­je a somorjai önkormányzatban, és aki szintén a dőrejárás lelkes támogatói közé tartozik, elmond­ta, régebben, a hetvenes évekig a Csemadok helyi szervezete vállal­ta a dőrejárás megrendezését. Az­óta viszont a Tejfalusi Önkéntes Tűzoltó Testület végzi ezt a fel­adatot, ami nem könnyű, hiszen több mint negyven ember együt­tes tevékenységéről van szó. Min­dent önkéntes alapon csinálnak a jelmezek rendbetartásától, felújí­tásától kezdve a szerepek szétosz­tásán át az eredeti cigányzenekar bebiztosításáig, ami manapság nagyon nehéz, hiszen egyre keve­sebb van belőlük. Emellett az egész napos járás fizikailag is megerőltető. A dőrék serege reg­gel kilenckor indul s csak három vagy négy órakor áll meg. Nagy József elmondta, az önkéntes tűz­oltók magas színvonalon dolgoz­nak, szívügyüknek tekintik a dő­rejárás hagyományának fenntar­tását. Kovács Béla, Czvedler Tibor és Seregi Mihály vezetésével már egy hónappal az ünnep előtt neki­látnak a szervezésnek. Volt idő­szak amikor nagyobb részt tizen­évesek öltöztek be, most harminc­negyven éves férfiak járják a falut. Az önkormányzat a dőrejárás rendszeres támogatójának szá­mít. Domsitz Károly, Somorja pol­gármestere elmondta, a városi vezetés szívesen segíti az ilyen tí­pusú rendezvények lebonyolítá­sát. „A dőrejárásnak pedig már megvan a maga tradíciója. Támo­gatjuk erkölcsileg és anyagilag is a magunk szűkös lehetőségeihez mérten. A dőrejárás megjelenik a város krónikájában is, minden év­ben kilátogatnak oda a somor- jaiak is. Tejfalu már jó ideje Som- orjához tartozik, s nagyon jól in­tegrálódik, mi is úgy tekintünk rá mint saját városunk részére. Azt nem tudjuk, pontosan mennyien látogatnak ki, de ilyenkor mindig tele van a falu emberekkel, s ezeknek legalább a fele Tejfalu környékéről megy oda.” A HAGYOMÁNY NEM SZAKAD MEG Nagy József szerint a dőrejárás nem sokat változott az idők folya­mán. „Nem tudom, van-e olyan fa­lu rajtunk kívül, ahol ez a hagyo­mány még soha nem szakadt meg. Évek óta járják nálunk a dőrék a fa­lu utcáit. Menetük alapját a me­nyegzői menet képezi, a menny­asszony, a vőlegény, a vőfély és a násznép: tojásszedő, mészárosok, alabárdosok, drótos stb. Őket egy cigányzenekar kíséri végig a falun, amely egyetlen nótát, a Lakodalom van a mi utcánkban címűt muzsi­kálja több órán keresztül. A dőrék központi alakja a Szimki, ahogy minálunk nevezik, egy púpos, bá­tyus ember, akit a végén megöl­nek. Régebben volt egy szalmabá­bu is, amit a falu utcáinak bejárása után elégettünk a tavaszba való át­menet jelképeként. Mostanában sajnos a „szalmagunnyó” elkészíté­sére nem igen jelentkeznek.” A dő­rék menetét, amely összes tagját férfiak személyesítik meg, behív­ják a házakhoz, és tojással, kol­básszal, szalonnával, üdítővel kí­nálják. És persze a tipikus fánkkal. A házaknál mulatnak, táncba hív­ják a ház népét. Ha valamelyik háznál eladósorban lévő lányokra bukkannak, a nagy és a kis medve körbecsavarja őket lánccal, és úgy táncoltatja meg őket. Közben Szimki szalmával teletömött ba­tyujával, lökdösi az embereket. Szokás szerint, ha a farsang ideje alatt nem megy egyetlen lány sem férjhez a faluban, a menetben a meddőség jeleként facsököt húz­nak maguk után, amit szégyenükre az öreglányok kapujához állítanak. „A dőrejárás az idő múlásával ki­sebb változásokon ment keresztül. Néhány figura elmaradt, mint pél­dául a szamaras vagy a bolondok szánja. Viszont a lényeg megma­radt, a szokás jellege sem válto­zott. A faluban mindig akad olyan, aki tovább viszi a hagyományt, er­re nagy gondot fordítunk. Tejfalun a fiúk között természetes volt min­dig, hogy dőrének öltöznek. így ivódik bele a hagyomány a kiseb­bekbe is, akik folyamatosan jelent­keznek, hogy ők is szerepelni akar­nak. Ezért tudjuk minden évben újra megszervezni a dőrejárást.” VAN UTÁNPÓTLÁS Az egyik falubeli asszony elmondta, idén elmarad a csökhúzás, ugyanis éppen szombaton lesz egy esküvő. „En nem itt születtem, csak a férjem tejfalusi, ő miatta jöttem ide már huszonöt éve. Szülőfalumban nem volt ilyen szokás, de nekem nagyon tetszik. Mikor először láttam, na­gyon különlegesnek tűnt, mivel a női szerepeket is férfiak alakítják. Régebben, még minden házba beengedték őket, volt két őr, aki a kapuban állt, és csak a násznépet engedte be a házakhoz, illetéktele­nek nem kerülhettek be. Bent aztán siskával, füstölttel, itallal, tojással kínálták őket, amit batyuba gyűjtöt­tek. Ha jó idő van, akkor még most is több helyre beengedik őket, s ilyenkor rengetegen jönnek a kör­nyező falukból is kíváncsiskodni.” Sipos Imre, a dőrék menetének tagja, szoknyában, kendőben és egy ijesztő álarccal járja a házakat persellyel a kezében. „Én már ti­zenhat éves korom óta minden év­ben beöltözöm. Most harmincöt éves vagyok. Nagyon örülök neki, hogy még fenn tudjuk tartani ezt a szokást, van utánpótlás, a gyere­kek is csinálják. Négyen vagyunk testvérek, s közülünk hárman min­dig részt veszünk a dőrejárásban.” KISMAGYARON IS MEGBOLYDUL AZ ÉLET A Felső-Csallóközhöz tartozik Kismagyar is, ahol húshagyó kedd előtti szombaton szintén útjukra indulnak a dőrék. Itt 1985 óta, a szokás újjáélesztése óta a Csema­dok helyi szervezete gondoskodik arról, hogy rendben folytatódjon a hagyomány. Fülöp Ludmilla, a szervezet elnöke szerint nagyon lelkes csapat gyűlt össze, akik far­sang végén megtisztítják a jelme­zeket, bebiztosítják a szereplőket, a zenekart és dóréként végigjárják a falu házait. „Nálunk a lakodal­mas menetben van vőfély, meny­asszony, vőlegény, medve, ördög, huszár, különböző állatfigurák, va­lamint egy kiszebábut is viszünk magunkkal. Közben egy helyi mu­zsikusokból verbuválódott cigány- zenekar kísér bennünket. A dőrék sok humoros dolgot művelnek, tyúkot lopnak, megkergetik a ku­tyát. Ilyenkor megbolydul az élet, a kíváncsiskodók idejönnek más falukból is. Végül a napot egy mu­latság zárja, amelyen elfogyasztjuk az összegyűjtött holmit. Mostaná­ban kicsit nehezebb a szervezés, mert akik tizennyolc éve csinálják, már kissé belefáradtak, s a fiatalo­kat nehéz belevonni, ám nem lehe­tetlen.” Németh Erzsébet még em­lékszik a régi dőrejárásra, s a szo­kás felelevenítésében is nagy sze­repet játszott. Elmondása szerint a második világháború szakította meg a hagyományt, amit akkor még tikverőnek neveztek. „Régeb­ben máshogy nézett ki ez a tikve­rés, akkor nem lakodalmas mene­tet ábrázolt, s csak három-négy fel­nőtt vett benne részt. Ők járták vé­gig a falu utcáit és gyűjtötték össze az esti mulatságra az adományo­kat. A mostani inkább karneválos hangulatú.” Fehér Tibor, polgármester elmond­ta, az önkormányzat örül annak, hogy minden évben megmozdul­nak á falubeli tömegszervezetek. „Ez annak a példája, hogy van ösz- szetartás az emberek között. Sok szervezet van a községben, mely tulajdonképpen négy faluból áll - Kismagyar, Bélvata, Tonkháza és Illésháza -, melyek közül majdnem mindnek megvan a maga Csema­dok-, Tűzoltó és Vöröskeresztes szervezete. A községi hivatal meg­próbálja az összes szervezet szá­mára biztosítani a működési felté­teleket. Szerencsére tettre kész a falu lakossága, így a folyamatos és hatékony működés biztosítva van. Én Tonkházán lakom, ahová rend­szeresen ellátogatnak a dőrék is, hiszen ez Kismagyarral már egybe­épült. Bejönnek az udvarokra, megtáncoltatják szórakoztatják a háziakat. Rendbontás sohasem történt. Csak pozitív dolgokat mondhatok ezzel kapcsolatban, s dicséret illeti a szervezőket.” A menet egész nap meg sem áll Ha jó idő van, a házba is beengedik őket (Somogyi Tibor felvételei) VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: BORÚS, KÖDÖS IDŐ, 5 - 9 fok ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLOGIA A Nap kel 06.30-kor - nyugszik 17.38-kor A Hold kel 07.25-kor - nyugszik 19.04-kor A Duna vízállása - Pozsony: 310, apad; Medve: 120, árad; Komárom: 190, apad; Párkány: 110, apad. Többnyire borult lesz az égbolt, a reggeli órákban köd várható. A nap folyamán északi irányból lassan felszakadozik a felhőzet, így délutáni napsütésre is számít­hatunk. A legmagasabb nappali hőmérséklet 5 és 9 fok között ala­kul, északon és a hegyekben 3 fok lesz. Északi irányú szél 2 és 5 m/s közötti sebességgel. Éjszaka a hő­mérő higanyszála -3 és -8 fok közé süllyed. Holnap is borult lesz az égbolt, néhol, főleg a reggeli órákban ködre is számíthatunk. A legmagasabb nappali hőmérsék­let 4 és 9 fok között alakul. KUEV -2 Bár az ország déli részén továbbra is a negatív biome­teorológiai hatá­sok lesznek túl­súlyban, az or­szág többi területén inkább a kelle­mes hatások dominálnak. A moz­gásszervi, főleg reumatikus bántal- mak továbbra is sok kellemetlensé­get okoznak, fejfájás, hátgerincfáj­dalmak bárkinél előfordulhatnak. Ezzel szemben a szív- és érrendsze­ri betegségekben szenvedők ma kellemesen érzik magukat. Szelle­mi és fizikai teljesítőképességünk a maximumot közelíti meg. Holnap továbbra is a pozitív hatások lesz­nek túlsúlyban. Holnap N ü 2 O p 1 lí ♦ Taxi 3 ♦Az arany markában ♦ Veszélyben Kidman Oscarja?

Next

/
Thumbnails
Contents