Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-22 / 68. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 22. I VENDÉGKOMMENTÁR Ej tőernyő - fán BODNÁR GYULA Októberben történt, novemberben, nem tudom már, egy éjszakán lágy szellő suhant át lakótelepünkön, és pillanatok alatt meztelenre vetkőztette a fákat, a megfagyott levelek egyszerre zuhantak a földre, sárgálló puha sírhalmot képezve a törzsek körül. Néhány nap múlván szélvihar kerekedett, pörgött, forgott, emelkedett, repült fel az égbe minden, ami könnyű szemét volt, eldobált újságok, celofánfecnik, papírlapok, hipermarketek nevével táncoltak műanyagcekkerek a porfelhőben, csak a sírhalmok maradtak meg valahogy, talán mert a levelek holtukban szorosan fogták egymás kezét, mint kik ugyanahhoz a családfához tartoznak. Aztán csend lett, majd leesett az első hó. Akkor vettem észre, hogy a balkonunk magasába már alighanem az idén feljutó akácfára nejlonzacskó csavarodott, a szomszéd diófára meg egyenesen úgy egy másik, hogy könnyen fel tudta fújni enyhébb szél, dagadt, mint vitorla. Dagad azóta is a kopár ágak között, pedig márciust írunk. Az akácfás zacskó hamar kapott néhány lyukat a tövisek között vergődve, így inkább megtépázott harci zászlóra hasonlít, de azért ő is állja a sarat, a kemény tél sem tudta kikezdem. Vitorla, írtam az imént, pedig először azok a vászonból készült sapkányi ejtőernyők jutottak eszembe róluk, melyek valamikor kisvárosi tűzijátékokon ereszkedtek alá fénylő gömbökkel, s mi, gyerekek futottunk, amerre szállni láttuk őket, majd amikor a fűben, fán, bokrok között keresgélve a sötétben megtaláltunk egyet, óriási volt az öröm, fából faragott emberformát kötöttünk rá, s dobáltuk órákon át a magasba. Persze, nézve a két nej-' lonzacskót, valóságos ejtőernyők is felbukkannak emlékeztemben, amikor százával lepik el a nappali vagy éjszakai égboltot, s nem fénylő gömbök, nem fából faragott figurák landolnak alattuk, hanem hús-vér emberek, katonák. Háborúban. Együtt - szálltukban és a földön - arctalan tömeg képzetét keltik, de egyenként külön-külön élet, külön-kü- lön sors valamennyi. Manapság is. A minap, akkor még az iraki határon innen, azt mondja az egyik amerikai katona, aki azon a bizonyos szeptember 11-én elvesztette családtagját, már indulna a harcba, bajtársa úgyszintén, ő azért, hogy minél hamarabb vége legyen, és utazhasson haza, bármelyik pillanatban megszülhet a felesége. Ehhez képest, nem tudom, van-e értelme azon töprengenem, mi lehetett a két nejlonzacskóban, kifli, zsemlye, netán gyümölcs, éhes emberek siettek-e elfogyasztani a tartalmukat, nem bírván kivárni, míg hazaérnek, ha egyáltalán van otthonuk, vagy mások, akiknek ugyanúgy mindegy, hol dobnak el egy cigarettacsikket, üres flakont. És hogy van-e értelme töprengenem azon, akad-e valaki, aki felmászik a két fára, hogy megszabadítsa őket az alkalmi ejtőernyőktől, melyekhez - naponta ki-ki- járva a balkonra - engem már emlékek kötnek, vagy hamarosan eltakar mindent a tavasz, és abban a tévhitben ringatja majd magát az ember, egy darabig, rend van a világban. JEGYZET Inter arma... SZÁSZI ZOLTÁN Helikon és Pindosz rejtett barlangjainak bejáratán tábla lóg: „Isteni énekekre való tanítás háború miatt szünetel!” A barlangok kilenc lakója mással foglalatoskodik éppen. Urania egy műhold felé forgat egy tányérantennát, hogy megfelelően tudja fogni a helyszíni haditudósításokat. Mégiscsak ő ért a csillagokhoz a legjobban, neki szánták a többiek ezt a feladatot. Kalliopé amerikai magazinok jó nevű haditudósítóinak hőskölteményeit olvasgatja elmélyültem Mostanság van ilyenből elég. Kleió írótekercseket készít a történelem újabb fejezetének megörökítésére. Kicsit nyűgös, mert pontosan tudja, hogy eddigi munkássága alatt lényegesen többet írt már háborúkról, mint békékről és virágkorról. A háborús témát meg már unja. Euterpé tanácstalan kicsit, mert fuvoláját legutóbb fegyvernek nézték és elkobozták tőle, így valamelyik rádióállomás könnyűzenei programját figyeli éppen, a sok agyonkoptatott slágerpanel között ugyan talál-e valamirevaló zenét?! Terpszikhoré indián haditáncot próbál, hiába no, divat ma amerikai kultúrában utazni meg aztán most úgyis az ilyen militáris dolgoknak van a keletje. Nem elvetendő dolog gyakorolni, hátha fel lehet majd használni az újonnan tanult elemeket, ha tíz napon belül újra kitör a béke. Erato nyűgös, a szerelem múzsájaként most inkább visszavonultan olvasgat egy kis könnyű lányregényt, amely arról szól, hogyan kéri meg a kezét egy csinos amerikai lánynak a fiúja a tévéstábok kameráinak össztüzében, mielőtt elmegy egy kicsit háborúzni. Ez is olyan menő dolog mostanában. Melpomené tragikus álarcát porolgatja, gondolatban már ott jár a közeljövő filmforgatókönyv-íróinak találkozóm, ahol majd sűrűn hívni fogják, hogy segítsen néhány olyan szomorújáték fogamzásánál, amelynek témája a homokban térdig gázoló harcosok élete és halála. Thaleia éppen a Hongkong B vírussal vesződik, lemondta néhány előadását, és visszavonultan várja, mikor léphet ismét színpadra egy jó kis vígjátékban, mondjuk, egy kis lehallgatási botrányból írt helyzetkomédiában, ahol mindenki hazudik mindenkinek, és a végén senki nem jön rá semmire, de a darab hősei boldogan élnek, míg le nem jár a mandátumuk. Polühümnia egy vallásos ének angol-arab fordításán dolgozik éppen. Abban a békét kellene dicsőíteni, de valahogy mostanában nem találja egyes szavak megfelelőit a két nyelv összehasonlításakor. A múzsák hallgatnak. Oldalukon modem gázálarc, lakóhelyükön minden óvintézkedést megtettek. Inter arma... FIGYELŐ * Rossz irányba dőlő dominók Az Irak elleni háború az 1991-es öbölháború folytatása, a megbíz- hatadan, bűnös rezsimek, az ilyen államok nukleáris, biológiai és vegyi fegyverei, a globálisan berendezkedett terrorszervezetek és menedékeik elleni kitartó harc része - írta a Neue Zürcher Zeitung című svájci lap. A Der Standard című bécsi lap arra hívta fel a figyelmet, hogy az irakiak ugyan nem fognak könnyeket ejteni Szaddám Huszeinért és re- zsimjéért, de az előzmények után nincs okuk bízni felszabadítóikban, ezért a szabadság ajándékát is csak akkor fogadják el, ha egészen bizonyosak lehetnek abban, hogy Szaddám nincs többé, halott. „Addig azonban a közel-keleti tűzvésztől való félelemben élünk, s attól rettegünk, hogy a térségben a dominók a neokon- zervatív amerikai gondolkodók akarata szerint eldőlnek, csak éppen a rossz irányba” - írta a lap.- Ne röhögtessen, rabló úr! Hát mit gondol, az idei áremelések után még maradt pénzem? (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ DIE PRESSE Az iraki háborúról író bécsi lap szerint nem vüágos, miért nem léptek elő a mostani tüntetők akkor, amikor Szaddám Húszéin iraki elnök több ember életét oltotta ki, mint . ahány áldozatot a mostani háború a legborúlátóbb feltételezések szerint is követelhet. Az amerikaiak egyik szemükre vakok- írja az újság -, s fel kell tenni nekik a kérdést, hogy hol vannak az Irakból eredetű fenyegetésre vonatkozó bizonyítékok, amelyek igazolnák a támadást. A tömeg- pusztító fegyverek korában veszélyesebb a bizonyítékokra várni, mert késő lehet az ellenlépésekhez. Mégis: az utóbbi évek jogi konszenzusa szerint George W. Bush amerikai elnök eljárása nagyon közel áll a háborús bűnhöz. E szemrehányást Amerika csak egy módon tudja elkerülni, nevezetesen ha valóban tömegpusztító fegyvereket találnak Irakban. Ha így lesz, azok az országok járatták le magukat, akik tíz év után még mindig az ellenőrzésekért lelkesednek. Ha nem így lesz, Amerika járatta le magát. HÉTVÉG(R)E »SB ■SI Öböl-háború a sivatagban Már az elnevezése is abszurd. De ha háború van, az embernek el kell döntenie, hogy vajon támogatja-e vagy sem. Illik eldöntenie, ez az általános elvárás, így kívánja a neveltetésünk is. Meg aztán az összes kormányfőtől a postáskisasszonyig már mindenki eldöntötte, csak éppen én ne tudnám, hogy akkor most megtámadja-e Amerika Irakot vagy se? De ki az, aki támogatna egy háborút? És ki támogatna egy diktátort? HOLOP ZSOLT Közben a háborúnak ez tökéletesen mindegy, dúl. Ám azok is, akiket csak közvetve érint, a legkülönfélébb szempontok alapján eldöntötték, hogy mit gondoljanak róla. Van, aki már járt Amerikában, ezért helyesli. És van, aki még soha nem járt Irakban, ezért helyesli. Vannak, akik sok amerikai filmet láttak, de irakit még nem, ezért támogatják. Vannak, akik sok amerikai filmet láttak, ezért ellenzik. Vannak, akik szerint drágább lesz a benzin, így természetesen ellenzik. Vannak, akik szerint olcsóbb lesz, ezért helyeslik. És vannak, akik még nem döntöttek. Nekik készítette Bush ezt a háborút. Még nehezebb helyzetben vannak azok a politikusok, akik az alapján akarnak viszonyulni a háborúhoz, hogy híveik és potenciális választóik a fent sorolt érveket fontolgatva mire jutnak. A hazai paletta higgadtan nyilatkozott, csak Robert Fico és a Smer ijesztgette a választókat, hogy itt most már terrorista merényletek lesznek. A kormány szerint nem állunk hadban Irakkal, Fico szerint igen, csak nem üzentünk neki hadat. Azt hiszem, ettől rögtön megugrik a népszerűsége. Egyébként Fico nagyon figyeli a bagdadi jelentéseket, mert az első hajnali bombázás után hadielemzést rögtönözve bejelentette, hogy ezt továbbiak és sokkal hevesebbek követik majd. Mint mindig, a legkönnyebb helyzetben azok a választók vannak, akik arra várnak, hogy szeretett politikusuk megmondja, hány óra. Például azt már tudjuk, hogy Med- gyessy á rossz oldalon áll. És aki ezt mondja, ennyire leegyszerűsítve, az csak a jó oldalon állhat, Szaddámén. De a döntés attól is függ, hogy kormányon vagyok-e vagy ellenzékben, és mit mond a kormány. Vagy: a háborút mint szörnyűséges dolgot alapvetően ellenzem, de ez nem akadályoz meg abban, hogy kicsinyes belpolitikai harc tárgyává tegyem. Amerikát egyébként sok mindenért el lehet marasztalni. Hogy most az olajért harcol. Hogy ölbe tett kézzel végignézte a délszláv válságot és a boszniai népirtást. Hogy nem várta ki a koszovói népirtás végét, hanem bombázta Jugoszláviát. Hogy bevonult Vietnamba, és nem vonult be ‘56-ban Magyarországra. Hogy most megelőző háborút vív. Hogy Bush csak egy texasi bunkó, akit két év múlva vagy leváltanak, vagy nem. Ezzel szemben Szaddám csak egy diktátor, rengeteget hord belőlük a Föld a hátán. Hogy miért kell háborút kirobbantam, miért nem lehet egyszerűen fejbe lőni őt? A béketüntetőket pedig azért, miért Nem várta ki a koszovói népirtás végét, hanem bombázta Jugoszláviát. nem követelték milliók első Öbölháború után Szaddám eltávolítását, nemzetközi összefogással. Ki-ki eldöntheti, hogy a felsoroltakból mivel ért egyet, mivel nem. Hogy kikristályosodjon a véleményem, hogy végre én is dönteni tudjak, betévedtem egy kocsmába (betévedni emberi dolog). S kiderült, hogy már majdnem mindenki eldöntötte, csak a csapos habozik még egy kicsit. Mondjuk, egy ötfős, reprezentatív társadalmi összetételű asztaltársaságból ketten helyeslik, ketten ellenzik, egy pedig le se szarja, mert szerinte az emberiség előbb-utóbb úgyis elpusztítja önmagát. Az ellenzők azért ellenzik, mert Amerika a világ csendőre akar lenni, nem hallgat senkire, csak megy a saját vízfeje után, világháborút robbant ki és megint csak a fegyvereit akarja kipróbálni. A helyeslők szerint Szaddám ugyanezt teszi, csak alattomosabban a terrorizmus támogatásával. Szóval ilyesmikről beszélgettünk, olajkutakról, előrenyomulásról, bombázókról, amikor bejött egy új vendég. Végigvonult a termen, leült az asztalhoz, és állva hagyta az egész mezőnyt. A háború befejeződött. Már csak azért is, mert neki viszont fogalma sem volt róla, hogy elkezdődött. Szóval, Fradi vagy UTE? Ha nem vagy zöld-fehér vagy lila, ez a kérdés csak akkor vetődik fel, ha a meccs után fél órával a stadion környékére vetődsz. Válaszolni pedig nem lehet. Lehet a bírónak szurkolni, mint a ‘94-es vb-döntőn Puhl Sanyinak. Én gondolkozhatom azon, milyen messze van a stadion, egy kuvaiti, egy iraki ellenzéki vagy egy iraki kurd azonban nem. HETI GAZDA(G)SÁG Minden kérdésünkre a válasz az olajárban rejlik SIDÓ H. ZOLTÁN A háború mindent a feje tetejére állít. Olyannyira, hogy helyenként az úgynevezett józan paraszti ész sem segít. Az ember azt gondolhatná, hogy amikor a fő olajlelőhelyek csatározásoktól hangosak, az olajkutak pedig fáklyaként égnek, akkor a gazdaság vérének számító fekete nyersanyag ára nekilódul, és vad száguldásba kezd. De nem. Az Irak elleni támadás szó szerint megnyugtatta a piacokat, a tőzsdei alkuszok lazítottak viliódzó monitorjaik előtt ülve, a befektetők pedig fellélegeztek, hiszen vége az idegességnek, a bizonytalanságnak. Mondhatnánk, jó kis háború, ha nem tudnánk, a sebészi pontosságú csúcsfegyverek is képesek durva csonkolásra. Az iraki történésekkel kapcsolatban máris megkezdődtek a találgatások, hogy mindez milyen kihatással lesz Szlovákia további gazdasági növekedésére. Kerülve a nyakatekert magyarázatokat, a makromutatók, statisztikák, kamatlábak emlegetését, úgy foglalhatjuk össze: ha rövid és tömegpusztító fegyverek bevetése nélküli lesz a II. Óböl-hábo- rú, akkor az ország szekere még csak nem is döccen, és a tavalyihoz hasonlatosan robog tovább. Ha elhúzódnak a csatározások és a spekulánsok, tőzsdézők, befektetők jelenlegi kissé zavaró nyugalma elpárolog, akkor az olaj ára elszabadulhat, s ez világszerte behúzza a fékeket. Egy íróasztal mögött, az olajnak is köszönhetően kellemes szobahőmérsékleten ülve ennél bölcsebbet talán nem lehet mondani e kérdésről, bár az élet rövidesen akár meg is cáfolhatja e sablonos forgatókönyveket. Tény viszont, hogy bár a polgárok igazán nem érzik, Szlovákia gazdasága térségünkben a leggyorsabban növekszik. Ennek kellemes mellékhatásaként a munkanélküliek száma örvendetesen csökken. Persze, az örvendezés indokoltsága nézőpont kérdése. Mert amíg nálunk a munkaügyi hivatalokban pezsgőt bontanak a félmilliónál kevesebb állástalanról szóló hírre, addig másutt ugyanez az információ a vészharangok félreverését eredményezné, Ludovít Kaník munkaügyi miniszter a napokban elégedetten ismertette a hónapról hónapra csökkenő, de azért el nem fogyó munkanélküliek adatait, külön kiemelve tárcája érdemét. Konkrétan azt a döntésüket, hogy januártól az eddiginél szigorúbban ellenőrzik az álláskeresőket, s ha az érintettek nem tartják be a játékszabályokat, akkor bizony az illetékes hivatal illetékes hivatalnoka könnyű kézzel kihúzza őket a munkanélküli-segélyre jogosultak hosszú listájáról. Önként adódik a kérdés: vajon nem a keményebb szűrés, a kéthetenkénti ellenőrzés okozza a javuló statisztikát? A könyvvizsgáló cégek tavalyi látványos bukása óta biztosan tudjuk, hogy létezik a számmisztikával rokon kreatív könyvelés. Vajon a munkaügyi hivatalok esetében nem csupán kreatív adatkezelésről, az állástalanok mesterséges kiiktatásáról van szó? Bár ezt nehéz bizonyítani, a bővülő gazdaság felszívó ereje, az ügyeskedők kiiktatása mellett bizonyára a hivatalok keménysége is hozzájárult a javuló mutatók kitermeléséhez. Ám bármelyik oldalról is nézzük a dolgokat, két fájó jelenséget nem sikerült visszaszorítani: az egyik, hogy továbbra sem tudjuk jelentősebb mértékben mérsékelni a 24 hónapnál hosszabb ideje munka nélkül levők számát, a másik, hogy a legrosszabb helyzetben levő régiók statisztikáját éppen a magyarok lakta járások vezetik. Az e téren negatív éllovas Rimaszombati járás lassan már Románia vagy Bulgária elmaradott körzeteinek vonásait veszi fel. Ha az Európai Unió kapcsán mind gyakrabban emlegetett régiófejlesztésnek van létjogosultsága, akkor ez a rimaszombatiak esetében hatványozottan igaz. Emlékszünk még a tavaly decemberi koppenhágai uniós csúcstalálkozóra, ahol az utolsó pillanatokig alkudoztak a politikusok? Az akkori döntéseket hevesen ostorozó agrárszféra képviselőit Mikulás Dzu- rinda miniszterelnök azzal nyugtatta meg, hogy amit az ágazattól megtagadott Brüsszel, azt megkapja Pozsonytól, azaz az állami költségvetéstől. Az ígéret szép szó, s ha egy politikus meg is tartja, akkor csodába való. Sajnos, a csoda ez esetben sem következett be, hiszen a 2004- es állami költségvetés közzétett tervezetéből kiviláglik: még véletlenül sem gondoltak a mezőgazdaság korábban ígért szintű támogatására. Ha pénzről van szó, akkor mindig kiélezett vitára, érvek és ellenérvek gyors váltására lehet számítani. Ám esetünkben nem egyszerűen a politikai vitakultúra újabb épületes megnyilvánulásáról, a két szaktárca vallási fanatikusokat is megszégyenítő kölcsönös korbácsolásáról van szó, hanem az ágazat túléléséről. Ugyanis ha csak Szlovákia nem adja meg jövőre az agrárgazdáknak a kívánt mértékű dotációt, míg a környező országok igen, akkor a honi mezőgazdaság - az ökölvívás kifejezését használva - megrendítő erejű ütésbe szalad bele, s 2004-ben az Európai Unió kék lobogójának 12 csillagát is a mélyütés következményeként fogja majd fel.
